Adler Adelina

Életrajz
Színházi szerepek
Foto
Szakirodalom

Adler Adelina, Aquila-Adler Adelina
szoprán énekesnő, zene-pedagógus

Született:
1892.szeptember 28.* Budapest, Magyarország,
Elhunyt:
1976. február 29. ** Bécs, Ausztria
temetése Budapesten: 1976. március. 02.

* = a Farkasréti temető adattára szerint születési dátuma: 1888. (!)
** = halálozási időpontja megerősítve a Farkasréti temető adattára szerint (Nr.: 2-210)

Életrajza:

Adatok:
1906-tól a Zenekadémián Maleczkyné Ellinger Jozefa tanítványa
1909-1911 (?) - Münchenben Bianchi Bianca növendéke.
1912-től a Népoperában énekel
1915-től az Operaház tagja, majd a Népopera jogutódjához, a Városi Színházhoz szerződött.
1917-1921 Genfben énekel, s itt veszi fel neve mellé az Aquila művésznevet
1924 - hangszálgyulladásban megbetegszik, karrierje hirtelen véget ért
1925 - Münchenben pedagógiát tanul Bianchi Biancánál
1926 - utoljára lépett színpadra Budapesten
1934- végleg visszavonul, magántanítványokkal foglalkozik, majd Bécsbe költözik
1940 - "Amikor a lélek felszabadul" - regénye
1976-ig Bécsben él, de halála után a Farkasréti temetőben helyezik örök nyugalomra

Összefoglaló:

1912 - 1924 között volt a Népopera (ma Erkel Színház), a Magyar Királyi Operaház és számos külföldi színpad koloratúr csillaga. A gazdag Adler gyáros család tagja volt, aki éneklésben lelte örömét. Korán a legmagasabb szintű képzésben részesült, de a Zeneakadémiai tanulmányok derekán eltanácsolták az intézményből. Külföldön folytatta tanulmányait, és az ottani színpadokon, pódiumokon elért szép sikerek emelték magasra pályája ívét. Hazatérve 1912-ben fellépett a Népoperában, amely rögtön tagjának szerződtette. Egy év múltán az Operaház, és a Városi Színház osztozott a koloratúr tehetségén. Az Operaházban főképp báró Wlassics Gyula intendaturája alatt érte el pályája csúcsát a törékeny szőke Adler Adelina, "Mignon", "Manon", "Traviata", "Hamlet", és a "Sevillai borbély" női főszerepeiben. 1921-ben Genfben énekelt, s itt vette fel az Aquila művésznevet. Sikerrel vendégszerepelt Moszkvában és Berlinben, New Yorkban is, majd egy félbe maradt amerikai turné lett pályája gyors lezárása. Sikerei csúcsán egy végzetes hangszálbetegség következtében, karrierje befejeződött (1924). Küzdelme a betegséggel egy életen keresztül zajlott. 1926-ban énekelte utoljára Alfred Picaver partnereként Budapesten a Bohém élet női főszerepét. Az egyre erősödő rekedtség idővel állandó társává szegődött. 1934-ben végleg visszavonult a színpadtól és a pódiumtól egyaránt. Idővel Németországban zenepedagógusnak tanult, és élete második felében, mint jelentős zenepedagógus, tehetséges növendékek sokasága jelezte működését, kezdetben Budapesten, később haláláig Bécsben. Budapesten helyezték örök nyugalomra. 1940-ben jelent meg regénye, "Amikor a lélek felszabadul" címen, amelyben a főhősnő egy hegedűművésznő életének és művészetének drámáit, és boldogságát mesélte el.

Pályája:

Tanulóévek nehézségei

Adler Adelina, a tehetős Adler család bíztatása által táplált ambícióval iratkozott be a Zeneakaémiára 1906-ban. Operaénekesnőnek készült, Maleczkyné Ellinger Jozefa tanítványaként. Ám ott néhány évi tanulást követően eltanácsolták, majd el is bocsájtották, amely komfliktus komoly törést okozott pályáján, s amelyet teljes kudarcként élt meg, igen nehezen dolgozott fel. Külföldre távozott, ott képezte tovább hangját. A kezdetekről egy vele készített riportban a következőket mondja:
"Mikor színpadra kerültem, én voltam az úgynevezett jó családból származó úrilány. Apám gyáros volt, a nővérem kegyelmes asszony, a dán konzul felesége, és mégis a családom volt aki bíztatott, hogy legyek énekesnő. Otthon dalolgattam, a családomnak annyira tetszett a hangom, hogy beírattak a Zeneakadémiára. Kidobtak onnan, mint tehetségtelent. Azt mondták "dupla hangom van" Máig sem tudom mit értenek ez alatt. Kétségbe voltam esve, szinte menekültem Budapestről a kudarc után. Münchenbe mentem és tanultam tovább. Szerintem a világ legnagyobb mestere Bianchi Bianca volt a tanárnőm ott. Négy keserves évet tanultam Münchenben, keserves mert gyötört a honvágy, de csak úgy akartam visszajönni, mint már képzett és kitűnő énekesnő. A müncheni opera meghívott tagnak, de én hazajöttem, mert hazahozott az anyám utáni vágy."

Újra Magyarországon

Münchenben és Salzburgban töltött időszaka után először 1912-ben lépett fel a Népopera színpadán.
"Karrierem tulajdonképpen egy estélyen kezdődött. A nővérem estélyt adott, és tudtomon kívül egyebek közt meghívta Márkus Dezsőt is, a Népopera akkori igazgatóját. Márkus a függöny mögött hallgatta, hogy a házikisasszony énekel a vendégeknek. Rögtön leszerződtetett. "Sevillai borbély" Rosinájában léptem fel először és tomboló sikerem volt. Beérkeztem. Ez a siker felszabadította bennem azt a keserűség okozta félelmet, amelyet azóta éreztem, amióta kidobtak a Zeneakadémiáról."
1912-től fogva tagja lett a Népoperának, ahol - mint nyilatkozta: "Hoffmann meséi", Rigoletto, Carmen, és annyi szép szerep volt az enyém. A sikerek után az Opera szerződtetett. Egy évig voltam az Opera tagja, a következő évben már a Városi és az Opera között osztottam meg szereplésemet." Az Operaházban főképp báró Wlassics Gyula intendaturája alatt volt fénylő csillag a törékeny testalkatú, elbűvölő szépségű szőke Adler Adelina, ahol "Mignon", "Manon", "Traviata", "Hamlet", és a "Sevillai borbély" egy-egy hősnőjeként léptették fel.

Külföldi turnékon

1917-ben, majd több alkalommal, de még1921-ben is Genfben énekelt s itt vette fel neve mellé az Aquila művésznevet is. Genfben, egyes előadásokon magyarul is énekelt, de sikerrel vendégszerepel még Párizsban, Lyonban, Rómában, Bécsben, Moszkvában és Berlinben is.
"Meghívtak Genfbe. Ez akkor 1917-ben nagy kitüntetés volt, elfogadtam. Most már nem menekültem Pestről, hanem boldogan távoztam. Mentem, mert vonzott, hogy megmutathassa a külföldnek, mennyit tudunk mi magyarok. Genf után Berlin következett, öt éves szerződés. de a honvágy újra haza hozott. Felbontottam berlini szerződésemet és visszajöttem az Operához. Aztán évek múlva megint hívtak. Amerikába. Két érzés harcolt mindig bennem: az utazási vágy és a honvágy. Ez döntötte el pályám állomásait. Amerikában 52 hetes szerződésem volt ez alatt 52 városban kellett énekelnem. Borzalmas hajsza, strapa volt, három hónapig bírtam majd megszöktem. Az amerikai tempó nem európai idegeknek való. Itthon maradtam, elhatároztam, nem megyek Genfen kívül még vendégszerepelni sehová.
"A legtöbb magyar művésznek sajnos az jelenti a legteljesebb elismerést, ha külföldön maradhat... Engem a honvágy hozott mindig haza. Akárhol szerepeltem külföldön, néhány nap elteltével, már úgy éreztem, hogy ellenállhatatlanul húz haza valami. Hány hangversenyemet mondtam le emiatt. Az impresszárióm a haját tépte. De én megvásároltam a vasúti jegyet és jöttem haza, Budapestre. Budára, mert csak itt érzem jól magam. Higgye el, aki egyszer Budán lakott az sehol a világon nem találja a helyét."

Pálya csúcsán karrierje váratlanul véget ért

1924-ben - pályájának csúcsán - súlyos betegségen esett át, ami visszavetette előmenetelét, és tanítással kezdett foglalkozni. Krónikus mandulagyulladás, toroktályoggal eredményezett egy állandósuló gégegyulladást, amelynek következtében elvezetette hangjának csillogását. A rekedtség lett állandó társa. A napi gyakorlások csökkenése, ki-kimaradása, a fellépések miatti állandó stressz elmúltával a hangja "beállt egyfajta rekedt állapotban", és amikor orvosi szempontból felgyógyult, szörnyű felismerésre jutott: nem tud többé énekelni. Ritka és elsősorban énekeseket érintő betegség ez, amelyet még ma - a korszerű gyógyítás-technikai eszközök használata mellett sem eredményes tartósan. "Hosszú hónapok betegsége, kínlódása után a hangom lassan-lassan javult ugyan, de én lelkileg megtörtem. Félelem fogott el a színpadtól, a publikumtól, az élettől - nyugalomra vágytam, és bár már tudtam volna talán énekelni, nem volt hozzá lelki erőm. (A leírás alapján azt feltételezhetnénk, hogy az akkor még ismeretlen pánik-betegség lett rajta úrrá - szerk.)

Zenepedagógusnak képeztette át magát

A betegségem alatt megszakadt valami bennem, csak a vallás tartotta bennem az életkedvet. De élni kellett, pénzt keresni és újra Münchenbe mentem - tanulni"...ezúttal pedagógiát, és ismét Bianchi Biancánál. "Elhatároztam, hogy tudásomat ...átadom az új nemzedéknek. A tanítás sokkal szebb cél lett előttem, mint festett arccal ágálni a színpadon. Azóta tanítok, csendben élek. Nemrég jöttem haza Budapestre. Genf, Lyon, Berlin: azok a helyek, ahol valaha énekeltem, mikor megtudták, hogy pedagógus lettem, meghívtak tanítani. Újra Amerikába mentem, ott az egyik fivérem selyemgyára van, jól esett hogy rokonommal lehetek együtt. Eljutottam Hollywoodba is, ahol érdekes volt a munkám. A némafilm sok sztárt háttérbe szorított, mert a hangjuk nem volt alkalmas szinkronizálásra. A sztárok mestere lettem és nem csak énekelni, de beszélni is tanítottam őket. Aztán anyám beteg lett és én újra hazajöttem. Az a honvágy... Lecsendesedtem. itthon nagyon jó. Hívnak énekelni a rádióba, az Operába, de én nem megyek. A tanítás jobban illik az én lecsendesedett lelkemhez. Nem mentem férjhez, az én igazi örök szerelmem a művészet, amely néha csalfa, szeszélyes, el is hagyja az embert, de az igazi mégis."
Adler Adelina különös betegségéről mende-mondák keringtek akkoriban. Pályája csúcsán, egyik napról a másikra tűnt el a nyilvánosság elől. Utoljára 1926-ban lépett színpadra, ahol Alfred Picaver partnereként alakította a Bohémélet női főszerepét. A legkülönfélébb hírek keltek szárnyra, hogy mi történt Adler Adelinával. Aztán lassan elnémultak a találgatások, és kezdték őt elfelejteni. Az igazságot senki sem tudta. Emberkerülővé vált, nem fogadott senkit, főképp újságírókat nem. Betegségéből idővel részben felgyógyult, s talán színpadra is tudott volna állni, de lelkét végképp megtörte a betegség. Csendben és magányban élt, mély vallásosság volt egyetlen társa. 1934-ben végleg visszavonult a színpadtól, és kizárólag magántanítványokkal foglalkozott élete végéig.

Ötvenévnyi csöndes élet

Hosszú hallgatás után regény megírásába fogott, amely egy hegedűművésznő életét és művészetének drámáját mesélte el. Nem élmény-regény - ahogy nyilatkozta a regénye bemutatásakor - hanem egy hozzá hasonló művészasszony a regény hősnője, amely "Amikor a lélek felszabadul" címen került az olvasók elé 1940 karácsonyára. Idővel Bécsbe költözött, talán valamikor II. Világháború utolján, vagy végén - ahol 1976-ban bekövetkezett haláláig élt. Bécsben már, mint ismert és kedvelt zenepedagógust tartották számon, egykori színpadi múltjáról kevés szó esett. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra

Az összefoglalót írta: Takács István - 2010. www.szineszkonyvtar.hu


© 2003 www.szineszkonyvtar.hu