Alfonsó

Életrajz
Tv és filmszerepek
Foto
Szakirodalom

Alfonsó, Markos József Színész, parodista

Született:
1912. február 28. Budapest, Magyarország
Elhunyt:
1987. május 31. Budapest, Magyarország

Életrajza:

Adatok:
1928 - autószerelőnek áll
1930 - artista lesz
1932 - bulgáriai turné számára utolsó állomáshelyén, Várnában megsérül
1933 - Royal Varieté Revü táncosa.
1933-34 - Olaszországban, majd itthon a Czája-cirkusz mindenese. Besorozzák.
1935-36 - Az Arizóna mulatóban.
1937-38 - Olaszországban, Franciaországban. Marcel Marceau, Louis Amstrong, és Zizi, vagyis Reneé Jeanmeire partnere, egy-egy produkcióban.
1939 - Moulin Rouge tagja, mint akrobata és revütáncos. Majd Jo Stan művésznéven önálló számokban lép föl.
1940 - Betiltják az angolszász művészneveket, s felveszi az akkor elhunyt XIII. Alfons, spanyol király nyomán, az Alfonsó nevet.
1944 januárban munkaszolgálata alól megszökik, bujkál. Álnéven a Rókus Kórház műtős-segédje.
1945 - Egy megsérült orosz tiszt tolmácsaként Szegedre érkezik, ahol segédszínésznek áll.
1948-51 - Partnere Rodolfónak, majd varietékban, lokálokban lép fel.
1951-52 - A Royal Színház tagja, "Peleskei nótárius"-ban Baldauf Herkules alakításáért, kitüntetik.
1952 őszétől a Vidám Színpad tagja.
1956 júniusában 3 hónapos turné a Szovjetunióban.
1956-58 - Az októberi forradalom alatt moszkovitának titulálják, feldúlják lakását. Családostól emigrál, kezdetben Bécsben, majd Belgiumban. Fellépéseket vállal. Toto, Macario, Vittorio de Sica partnere, Jacques Tati pedig gag-man-nek szerződteti "A nagybácsi" című filmjéhez.
1959-ben a honvágy hazahozza, s minthogy a forradalom kapcsán nincs a feketelistán, kezdetben a Kamara Varieté tagja, majd ismét leszerződik a Vidám Színpadhoz, amelynek nyugdíjaztatásáig tagja, de azon túl is vállalt színházában fellépéseket, egészen az 1987-ben bekövetkezett haláláig.


Részletesebb életút

Édesapja baromfikereskedésében dolgozik iskolái mellett. Az állandó fizikai munka, testileg fejlett, erős gyerekké neveli. Kereskedelmi iskolába jár, amikor tanárával konfliktusba keveredik, az iskolából mennie kell, autószerelő inasként helyezkedik el, a Róka és Társa cégnél, Budapesten, a Millenáris-pálya egyik versenyzőjénél. 1930-ban artistának áll. A csillaghegyi strandon találkozik egy artistával, aki néhány hónapos kiképzés után, alkalmazza egy ugró számban, a népligeti cirkuszban. Családja másképp gondolja, és tisztes foglalkozás kiválasztására, édesapja külföldre küldi, egy ismerőséhez Strassbourg-ba, de Ő tovább áll és Párizsban lesz autószerelő a Renault cégnél, nyolc hónapon át, majd hazatér.

Vándorévek első állomáshelyei

Itthon a Vidám Park kötelékéhez tartozó varieté, az Alpesi falu unterman-ja lesz, akikkel Bulgáriában, Szófiába szerződik egy varietéba. Itt egy profi birkozóhoz "igazol át", és mint a "Hortobágy legyőzhetetlen bikája" járja Bulgária városait, cirkuszait birkózószámával. A sikersorozat végére a pontot egy balsikerű várnai fellépés teszi. Török ellenfele legyőzi. Hazatér, s a Kálvin téri Szemző divatáruüzletben lesz kereskedősegéd.

Az élet

1933 felveszik a budapesti Royal Revü Varieté tagjai sorába. Táncosként egy éves szerződéssel Olaszországba megy, majd hazatérve, hosszú időn át a Czája-cirkusz vándortásulatának lesz tagja, amelynek katonai behívója vet véget. Leszerelése után az Arizonában lesz parkettáncos. Egy idő múlva a tulajdonos, a legendás Rozsnyai Sándor neje mellett dolgozik. Játszik ágyékkötős rabszolgaként, bronzszínű Adoniszként lóg le a csillárról, máskor meg vidám faun a görlök között. Egy nap a leitalosodott ifjú Festetich gróffal kerül konfliktusba, aminek pofon a vége és az Arizonából kiteszik. (Öngyújtóval meggyújta, Alfonsó kellékágyékkötőjét tréfából). Átszerződik a "Kék egér" mulatóba, ahol egy nap meghívást kap Egyiptomba. Majd egy esztendőn keresztül járja a Közel-kelet mulatóit, varietéit, fellép Szudánban, dolgozik Libanonban, Szíriában, majd Törökországban.

Jo Stan-ből Alfonsó lesz

1937-38-ban Olaszország-szerte fellép mozivarietékben. Naponta háromszor. Ebbéli minőségében játszik Marcel Marceau-val, a pantomim-művésszel, s jó barátságba is kerül vele, valamint Satchmo-val, az akkor még sovány és fiatal Louis Amstronggal, s fellép Párizsban az Olympia varietében, Zizivel, a népszerű Reneé Jeanmeire-vel. Hazatérését követően a Bartók Béla úti Sanghaj Bár táncosa. Átszerződik a Moulin Rouge-ba akrobatának és revütáncosnak. Barátságot köt Kiss Manyival, Latabár Kálmánnal és Árpáddal, valamint a mesterének tekintett Feleki Kamillal. Az előadásszünetekben a kollégáit szórakoztatja paródiáival, amikor egy nap a direktor Flaschner Ernő ezt észrevéve, színpadra küldi. Jo Stan művésznéven lép föl ezen túl, és hosszas folyamaton keresztül menve találja meg a saját stílusát, parodisztikus ötleteinek végtelen tárházát. Karikirozza Chevaliert, Jean Gabint, Chaplint, Spencer Tracyt... stb. Közben saját számai sikert hoznak számára. "Az öltözködő nő", "A szobrász", a "Cirkusz a mellényzsebben", a "Későnjövők", "A balett-táncos" produkciói hozzák első egyéni sikereit. Jo Stan-ként nem léphet föl többet, mert 1940-ben egy rendelet megtiltotta az angol, vagy francia neveű artisták, és előadóművészek fellépését. Akkoriban hunyt el XIII. Alfons, spanyol király. Valakinek felolvasta ezt a hírt az öltözőben: -Meghalt a király, Alfons óh. Így lett Alfonsó az új művészneve.

A háború

1944 januárjában munkaszolgálatra kerül, ahonnét megszökik, bujkál, októbertől műtössegéd a Rókus kórházban, álnéven. Műtőssegédként éli meg az orosz csapatok Budapestre érkezését. Egy fejlövéses orosz tisztet osztanak be hozzá, akinek a tolmácsaként elkerül Szegedre. Szegeden segédszínésznek áll. A Szókimondó asszonyságban, Le Fevre, a Csúnya lányban táncos-komikus, a Hamletban Rosenkrantz, a Mosoly országában táncol, Szegeden, ám ennél többre vágyik, és otthagyja a vidéki életet.

1948-52

Budapestre jön, s Rodolfó bűvész partnere lesz a Fővárosi Nagycirkuszban, de bár jó barátság köti Rodolfóhoz, önálló pályát szeretne találni, ahol magát "adhatja", tovább áll és lokálokban, varietékben csiszolja összetéveszthetetlenül egyéni stílusát. 1952-ben a Royal Színház tagja. A "Peleskei nótáriusban" alakított Baldauf Herkules alakításáért, 1952. április 4-én a Népköztársasági Érdemrend ezüst fokozatát kapja. 1952 őszén a Vidám Színpad tagja lesz egészen nyugdíjaztatásáig. A Vidám Színpadon köt barátságot Bársony Istvánnal. Fellépések után a megromlott egészségű kollégát haza-hazakísérgetve, a színiakadémiát pótló beszélgetések során csiszolja szinpadi tudását. Már az ötvenesévek elején is vállal film-epizód szerepeket, reklám filmszerepeiben is elhíresül. Reklámfilmjeinek mondatai bekerülve a köztudatban modernkori szólásokká válltak: "Megvette az ehetit?", vagy a "Van egy fölösleges százasa", "Ne nekem köszönje", "Idefigyeljenek Emberek".

1956-1987

1956 nyarán háromhónapos orosz turnén vesz részt, ahol találkozik és barátságot köt Rajkinnal. A forradalom idején a szovjet-turnéja kapcsán feldúlják lakását. Hazajön, és családjával külföldre távozik. Bécsben és Belgiumban vállal fellépéseket. Dolgozik Toto-val, Macario-val, és Vittorio de Sica-val, Jacques Tati pedig gag-man-nnek szerződteti "A nagybácsi" című filmjéhez. A honvágy hazahozza, s ismét leszerződik a Vidám Színpadhoz, amelynek nyugdíjaztatásáig tagja marad. Az erőnléte még éveket tesz lehetővé, de színházának kicsinyes spórolása kapcsán, amelynek során egy repertoár darabból anyagi megokolásból kiteszik, nyugdíjaztatását kéri. Ezt követően több fellépést vállal a televízióban, filmgyárban. 1972-ben eljátssza a "Vigyázat mázolva" című kisfilm főszerepét, amely az oberhauseni fesztivál fődíját nyeri el. 1974-ben a "Keménykalap és krumpliorr" film, a müncheni Prix Jeunesse fesztiválon, dícsérő oklevelet kap, amelynek főszerepét játsza. Számtalan alakítását, hála istennek televízó örzi az archivumában. A fiával Markos György-el készült Karmester, a sakkozók, az ügyefogyott cirkusz jelenetéig, zenebohócként, vagy a legendássá váló "Ványadt bácsi" jelentben, vagy a magyar televíziózásban elsőként elkészülő humoros húszpercesek, Alfonsó show-jáig számtalan önálló, és igazi Alfonsó-világ válhatott a nézők millióinak kedvencévé.

Alfonsó mint ember

A színpadi Alfonsó és a magánember Markos József nem összekeverhető módon különálló dolog. Mindenféle botrányoktól mentes, nem a világ színei előtt zajló magánélete, élesen elkülönül, a folyamatos szakmai csiszolással és műgonddal felépített színpadi és televíziós szerepeitől. Minden részletében előkészítette fellépéseinek utolsó, apró mozzanatait is. Évtizedes külföldi és hazai tapasztalata sűrűsödött egy-egy jelenetsor mögé. Múló életét és munkásságát megőrző felvételei a magyar kultúra szerves részévé lett az idők során.


Kitüntetései
.....1952. április 4. Népköztársasági Érdemrend ezüst fokozata, Kossuth-díj (1957), Érdemes Művész (1956), Kíváló Művész (1962).

© 2003 www.szineszkonyvtar.hu