Angyal Nagy Gyula

Életrajz
Színházi szerepek
Foto
Szakirodalom

Angyal Nagy Gyula, Nagy Gyula
Énekes (tenor)

Született:
1914. május 1. Budapest, Magyarország,

Elhunyt:
1993. szeptember 7. München, Németország

Életrajza:

Adatok:
1928-1932 - Egyetemi tanulmányokat folytat
1932-1939 - Föld Aurél színházában lép fel,
Vaszy Viktorral koncert körúton vesz részt
1939-1943 - Kolozsvárott operaénekes, de operettekben is fellép
1943-1956 - a budapesti Operaház tagja
1957- gyermekei után Ausztriába utazik
1957 - 1993 - Németországban, Münchenben él
1993 - 79 évesen elhunyt Münchenben, de Linzben helyezték örök nyugalomba

Feleségei:

első felesége:
Lehmann Sarolta Margit- balerina
(sz.: Bp., 1920. május 23 - mh: ? )
Megházasodtak 1942. augusztus 29-én, elváltak 1952.

Gyermekei

Angyal Nagy Mária sz. 1946. január
Angyal Nagy Éva sz. 1947. júliusa

Összefoglaló:

Nagy Gyulaként született Budapesten, az első nagy világégést megelőző tavaszon, de énekesként édesanyja vezetéknevével kiegészítve Angyal Nagy Gyulaként ismerte meg a közönség. Karrierjét az akkor még fiatal, de már neves karmesternek, Vaszy Viktornak köszönhette, aki felfedezte az egyetemistában rejlő tehetséget. Igen fiatalon, 25 évesen, Kolozsvárott teljesülhetett be álma, ahol operát is énekelhetett a nagy népszerűségnek örvendő operettek mellett. A második világháború derekán, 1943-ban szerződtette a budapesti Operaház tagjai sorába, amely társulat aktív tagja volt 1956 őszéig. Többnyire tenor karakter-szerepkörben aratott sikereket. 1956. október elsején egyhónapos szerződéssel Németországba utazott vendégszereplésre. Kint tartózkodása alatt értesült a forradalom aggasztó eseményeiről. Amikor már biztonsággal lehetett közlekedni a határokon át, hazatért. Budapesten megtudta, hogy gyermekeivel volt felesége Ausztriába menekült. Utánuk ment Ausztriába, ahonnét már nem tért vissza. Idővel Münchenben telepedett le. Színpadi és operaénekesi karrierje ezen a ponton befejeződött. Újságkiadóként, majd biztosítási ügynökként dolgozott nyugdíjaztatásáig. Münchenben hunyt el hosszabb betegség után, de saját kérésére Mária lányához közel, az Ausztriai Linzben helyezték örök nyugalomra.

A család

Édesapja Nagy József, kertész-gazdálkodó volt a fővárosban, édesanyja Angyal Johanna Gabriella a gyerekek nevelésével volt elfoglalva, ma úgy mondanánk háztartásbeli volt. A családban Gyula volt a második gyermek, Gabriella nővére után. Érettségit követően kezdetben papi pályára készült, majd tisztviselőnek tanult. Egyetemre iratkozott be, és itt az egyetemi tanulmányai során került egy nap, a Vaszy Viktor vezette Egyetemi Énekkarba. Itt az énekkarban fordult érdeklődése a zenetudományok felé, és autentikus képzettséget szerzett dr. László Géza tanítványaként.

Nagy Gyulából szólóénekes lesz

Az egyetemi tanulmányok befejezése után - eredeti terveinek megfelelően - tisztviselőként helyezkedett el a fővárosban. A véletlen azonban megszakította a biztos karrierrel kecsegetető pályát, és alaposan átrendezte Nagy Gyula életét. Történt ugyanis hogy váratlanul megbetegedett a Népopera tenoristája, és a színház vezérkara kétségbeesetten keresett gyors megoldást, az előadások megmentésére. Telefonálások közepette eljutottak az Egyetemi Kórus ifjú karmesterhez, Vaszy Viktorhoz is, aki Angyal Nagy Gyulát ajánlotta. A Népszínház tovább nem keresett, és aznap így ő mentette meg az esti előadást. Ez a beugrás elindította színpadi karrierjét, ugyanis a beugrás olyan jól sikerült, hogy végül is otthagyta a fővárosi hivatal íróasztalát, és tenor buffónak szerződött le Föld Aurélhoz. Énekesi pályafutása azonban innentől két szálon futott. A színházi munkája mellett továbbra is tagja marad a kórusnak, de már mint az énekkar szólistája. A kórus szólóénekeseként Vaszy Viktorral, és a kórussal bejárják szinte egész Észak-Európát, felléptek Olaszországban, és megfordultak Amerikában is. Közben folyamatosan egyeztetve eleget tett a Népszínházban vállalt kötelezettségeinek is.

Kolozsvár - és a budapesti Operaház

1939 tavasza pedig már Kolozsvárott érte, ahová Budapestről szerződött le nagy reményekkel. Régóta dédelgetett álma válhatott valóra azzal az ígérettel, hogy a népszerű operett szerepek mellett végre operai szerepekben is színpadra léphet. Telefonon kereste meg Vaszy Viktor Kolozsvárról, az akkori főzeneigazgató, s a beszélgetés ötödik percben, minden kételyét félretéve, már szóban elkötelezte magát régi mesterének. Rövidesen aláírt szerződés kötötte a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz, ahol olyan szerepekben aratott nagy sikereket idővel, mint a Pillangókisasszony, Pinkertona, de énekelte a Traviata Alfred Germont-ját, és A sevillai borbély - Almaviva gróf szerepét... Az operai szerepek hosszú sora mellett énekelt, olyan népszerű operettekben mint például a Cigánybáróban, Denevérben is. A történelem sok mindent átrendezett közben. 1940. augusztus 30-tól a II. bécsi döntés értelmében ismét Magyarországhoz került Kolozsvár, amelyet még 1918-ban román csapatok foglaltak el, majd 1920-ban hivatalosan is Romániához csatolták. Angyal Nagy Gyula 1939-es romániai szerződését, egy évad múlva már hazai működési engedély váltotta fel, miközben Kolozsvárt el sem hagyta. A nehéz háborús idők ellenére feltartóztathatatlanul megérkezett a szerelem is, átrendezve ifjúi életét. A szerelem hamar házassággá érett és 1942. augusztus 29-én házasságot kötött, a nála 6 esztendővel fiatalabb balerinával, Lehmann Sarolta Margittal (sz.: Bp., 1920. május 23 - mh: ? ), aki Lehmann Lotti néven volt kedvence a kolozsvári közönségnek, szólótáncosnő.
Kolozsvári sikereinek híre eljutott a német megszállás alatt álló Grazba is, ám a baljós háborús események híre riadalommal töltötte el, s ifjú feleségét sem kívánta egyedül hagyni, így bár szerződést ajánlottak fel számára Grazban, nem tett eleget a meghívásnak. Továbbra is Kolozsvárott maradt.
Sikereinek híre azonban nemcsak Grazba jutott el, hanem a budapesti Operaház igazgatósága is helyénvalónak tartotta, ha tagjai között tudná Angyal nagy Gyulát. Először 1943. október 24-én mutatkozott be a Magyar Királyi Operaház színpadán, Poldini: "A csavargó és a királyleány" című operájában, feltűnő sikert aratva, amelyet hamarosan hivatalos szerződés is követett. Mint már szerződött tag, énekelte első Wagner szerepét 1944. februárjában és, mint "új Erik" aratott sikert a "Bolygó Hollandi" nehéz szerepében.

A háború után Budapesten

1943-as szerződtetését követően majd tizenöt évadon keresztül volt tagja az európai hírű Operaháznak, egészen Magyarországról történő végleges eltávozásáig. Többnyire tenor karakter-szerepkörben aratott sikereket. A háború után szerepelt folyamatosan tovább operákban, de fellépett ismét operettekben. Gyakran járt koncertezni is vidékre, és számos lemez és rádiófelvételt is készítettek vele. 1946 januárjában megszületett első leánygyermeke Mária, majd egy év elteltével második leánya Éva születése hozott örömet szülei számára, 1947 júliusában. 1952-ben vált el feleségétől, Lehmann Lotti táncosnőtől.

1956 ősze

Az 1950-es években számos bemutatóját követően, ritkaságszámba menő ajánlatot kapott külföldről, Németországból. Egy negyvenkettedik életévében járó énekes számára, egy ilyen meghívás soha vissza nem térő lehetőség. Ám a történelem ezúttal is sok mindent átírt. Eredeti terveinek megfelelően 1956 október 1-én még fellépett munkahelyén az Operaházban, majd megkezdte a várva várt külföldi turnéját, ahol a tervekben szereplő Berlinben is koncertezett. A turné sikerét váratlanul a magyar forradalom kitörésének a híre írta felül. Leányai a lövések zajától hangos Budapesten éltek volt feleségével. Bénító hírek érkeztek a rádióból, és sok halottról, számtalan sebesültről szóltak a tudósítások. Többször próbált kapcsolatba kerülni szeretteivel Budapesten, sikertelenül. Minden igyekezetével azon volt, hogy visszatérjen Budapestre és megkeresse lányait. A harcok, majd a novemberi szovjet invázió miatt nem volt lehetséges a beutazása. Külföldről nézve nagy magyar menekültáradat özönlött ki az országból, de a beutazás, a bizonytalan politikai helyzet miatt "nem volt ajánlatos". Tartóztatták a határ innenső oldalán várakozva, s amikor már lehetségessé lett, Budapestre érkezett. Megtudta, hogy volt felesége leányaival együtt már korábban elhagyta az országot Ausztria felé. Miután még érvényes volt a vízuma utánuk ment, vissza Ausztriába, ahonnét már nem tért haza többé. Mint magyar emigráns művészt hamarosan megtalálta a RIAS berlini rádió egy képviselője, és hívta őt a magyar emigránsok gondjait enyhítendő jótékony célú szereplésekre. (RIAS - Rundfunk im Amerikanischen Sektor). Néhány sikeres fellépés során Obersteinben, és Münchenben is megfordult.
Idő közben magyar vízuma lejárt. RIAS szereplése miatt, hazatérése nem volt lehetséges, komoly büntetés várt volna rá, így egyetlen kézenfekvő lehetőség mutatkozott Németországban maradni.

Angyal Nagy Gyula visszavonultan él

Fél évvel korábban még ünnepelték a záró tapsnál a budapesti Operaház színpadán, nem sokkal később azzal kellett szembe néznie, hogy énekesi karrierje jószerével megszakadt, s hamarosan be is fejeződött Németországban, visszavonult a színpad világától.
Kora előrehaladtával hangja változott, és a magasabb rezonanciáknál voltak már problémái. Inkább számított baritonistának, egy jóval zártabb szerepkörrel, és behatárolt a fellépés lehetőséggel. De a legnagyobb gondot az okozta, hogy jóval túl a negyvenen nem érezte magában azt az erőt, amely egy újabb énekesi karrier kialakításához szükséges lett volna. Ráadásul ezúttal teljesen előröl kezdve, egy ismeretlen ország, ismeretlen közönsége előtt. Gondjai voltak a hibátlan német kiejtéssel, főképp énekesként, de korát, és alkatát sem tartotta megfelelőnek, a sok feltörekvő ifjú tehetség között. Énekesi karrierje hamarosan véget ért, végleg hátat fordítva a színpadnak.
Julius Nagy néven Münchenben telepedett le, és jó ideig újságíróként dolgozott. Új életet kezdve megnősült másodjára is 1957-ben. Idővel egy nagy biztosítótársaságnál vállalt állást és nyugdíjaztatásáig sikeres biztosítási ügynöke volt a cégnek. Csöndesen és visszavonultan élt feleségével, annak 1987-ben bekövetkezett váratlan haláláig. Feleségének elvesztése zárkozóttá tette, és legfőképpen családjának élt. Türelemmel viselt hosszas betegséget követően hunyt el Münchenben, 1993. szeptember 7-én.
Végakaratának megfelelően a felesége, és az ő urnáját az ausztriai Linzbe helyezték örök nyugalomra, hogy szeretett leánya Mária közelében legyenek.

Írta és az összeállítást készítette: Takács István
Antal Nagy Gyula leánya, Mária közlése, valamint dr. Enyedi Sándor gyűjtése nyomán
Korrektor: Dévényi Ildikó
2007.- 2010. - www.szineszkonyvtar.hu


© 2003 www.szineszkonyvtar.hu