Adatok:
1887-ig - Kolozsvárott él és tanul
1888 - 1919 - Zilahon él, árvaszéki tisztviselő
1902. március 25. - Zilah - első sikeres nótája: "Gyere velem akáclombos falumba"
1902 - 1939 - sikeres népies műdal, magyarnóta-szerző
1919 - 1924 - Budapesten rendőrkapitány
1927 - 1933 - Székesfővárosi főkapitány-helyettes a rendőrségnél
1933-tól - nyugalmazott főkapitány-helyettes
1933-ban - zeneelméletet tanul Karacsay Tibortól
1933 - 1941 - több zenés színpadi mű szerzője lesz

Összefoglaló

A népies műdal, ismertebb nevén a magyar nóta, a XX. sz. elején jelentkező ún. "második" generációjának egyik jeles képviselője. Dalainak jó részét igen hamar "elperelte" a nép, olyannyira, hogy több melódiáját ismerjük "népdal"-ként.
Jogi tanulmányokat folytat Kolozsvárott, ahol korábbi iskoláit is végzi. Ezen tanulmányai közben a kolozsvári konzervatóriumban hegedűtanszakot végez, és ezzel párhuzamosan zeneszerzést is tanul Farkas Ödönnél. Jogi diplomájának megszerzése után Zilahra kerül állásba mint árvaszéki tisztviselő (ülnök). Zilahon 1919-ig él, utána Budapestre kerül, és a rendőrség szolgálatába lép mint rendőrkapitány. 1924-től kinevezik főkapitány-helyettesnek, majd rövidesen, három esztendő múlva, 1927-ben nyugdíjazzák. Egy ideig a "Magyar Rádió Újság" szerkesztőjeként is működik. A Petőfi Társaság tagjai sorába választja. A legértékesebb magyar nótaköltők egyike Ő. Számos dala, magyar nótája már-már népdalként válik ismertté, gyakran és sok helyen a magyar nótakirálynak is nevezik. Emlékezetes strófái szállóigeként ma is kerengnek, a köznyelv részévé lettek. Legismertebb dalai: "Gyere velem akáclombos falumba.", "Fa leszek, ha fának vagy virága.", "Szeretnék május éjszakákon.", "Nem tudok én neked csak virágot adni.", "Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki.", "Rácsos kapu, rácsos ablak.", "Azt mondják, hogy tifelétek.", "Most még hideg van.", "Ha majd minket újra összehoz a végzet.",
Dalbetéteket ír az 1945 előtti világ nagysikerű vígjátékához, a "Matyószerelem" című, zenés színpadi alkotáshoz, melyet a Nemzeti Színház színművésze, Garamszeghy Sándor írt. A színpadi sikert néhány esztendő múlva megfilmesítik, és szintén Balázs dalai hangoznak fel a filmben is.

A család - iskolásévek

1874. november 16-án Kolozsvárott született. Édesapja, Balázs Endre, tartalékos főhadnagy, távirdafőnök, míg édesanyja, Szijjártó Jozefin otthon az öt Balázs gyereket neveli, ma úgy mondanánk, háztartásbeli. A család generációkra visszamenőleg őskolozsvári. Az öt Balázs gyerek közül Árpád sorrendben a harmadik. Zenei tehetsége nem gyökér nélkül borult virágjába már igen fiatalon, mert bár édesanyja nem ért a muzsikáláshoz, addig édesapja jól fuvolázik. Anyai nagyatyja, Szijjártó Ferenc pénzügyi tanácsos nyugalomba vonulásakor a zeykfalva-kaláni vasgyár dalárdáját mint műkedvelő karmester vezeti hosszú ideig. Zene iránti vonzalmára felfigyelnek szülei, és biztosítják szakirányú képzését. Ennek köszönhetően a tizenkét esztendős Balázs Árpád a kolozsvári konzervatóriumban hegedülni tanul Farkas Jánostól, míg az elméleti képzést a nagynevű Farkas Ödöntől kapja.

Balázs Árpád Zilahon

Tizenhét esztendős, amikor egy márciusi ifjúsági ünnepségen felfigyelnek tehetségére, ahol magyar nótákat játszik. Ettől fogva diák-, később jogászhallgató korában is gyakran szerepel ünnepségeken, megemlékezéseken, idővel nevet szerez magának városszerte. Barátság fűzi báró Wesselényi Ferenchez, akit második "Bánffy Gyurka"-ként emlegetnek.
Tanulmányainak befejezésekor Zilahra kerül árvaszéki jegyzőnek, és ez az ősrégi, melegszívű, csöndes magyar város kellően inspirálja lelkének muzsikus ágát is, és elindítja a dalok és nóták világához vezető úton. Zilah városa lesz második szűkebb hazája. De nincs is olyan zilahi ember akkoriban, aki Balázs Árpádot ne tartaná magáénak. Lelke és büszkesége lett ennek a városnak.
Első felesége kolozsvári leány: Triska Irén, akinek korai halálakor visszavonul a pódiumtól, nem vállal személyesen többé fellépést, de a magyar nótával minden további "kapcsolatát" megtartja. Második felesége báró Bánffy Klára.

Az ismert nótaszerző

1902. március 25-én Zilahon íródott első sikeres nótája is, a "Gyere velem akáclombos falumba" kezdetű népies műdal, amely ismertté teszi őt országszerte. Előzőleg már voltak dalkísérletei, amelyek többnyire a korán elhunyt, és nagy tehetségnek ígérkező zilahi poéta, László Andor verseire születtek. Ezek közül a korai dalok közül a "Hull a harmat, ráesik a mezei virágra" című vált ismertté később. Az "Akáclombos" után megszámlálhatatlan dal, nóta íródott, amelyek meglepő gyorsasággal terjedtek, áramlottak szét az országban, az egyszerű emberek között éppúgy népszerűvé válva, mint a kiművelt fők körében. 1905-ben jelent meg az első nótakönyve, és húsz esztendő múlva már a hetedik önálló Balázs Árpád-daloskönyv került a boltokba. 1936-ig már több mint kétszáz Balázs-nóta és -népies műdal volt ismeretes. Ilyenek, mint: a "Rácsos kapu, rácsos ablak", "Két babonás szép szemednek", "Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki", "Mit keres a temetőben.", "Itt hagyom a falutokat", "Fa leszek.", "Valakinek muzsikálnak". stb.

Magyar nóta a Zeneakadémián

Balázs muzsikájának magyar volta, igényessége feljogosítja, hogy 1920-ban a Zeneakadémia Nagytermében tartsa meg első önálló budapesti hangversenyét, amely során közel két tucat szerzeményét mutatják be az igényes fővárosi közönségnek. A magyar nóta tehát bevonul a hangversenyterembe. még ha csak néhány órára is.
Az akkor világhírű Magyari Imre kitűnő cigányzenekara mutatja be a dalokat, a több mint kétórás jótékonysági koncert során, ahol a dalok többségét meg kell ismételni. A Nagyterem zsúfolásig megtelt, a siker kétségtelen, ám a hivatalos sajtó és a zenészszakma távolmaradása jól demonstrálja Balázs, és a népies műdalaihoz való viszonyulást.
Addigra élesen elkülönül a korábban még összemosódó népdal és népies műdal fogalma, hála Bartók és Kodály működésének, és nemzetközi elismertségének. A műdalok magyarsága azonban kétségtelen. Nem csupán a népi szóhasználat és gondolkodásmód felidézésével, hanem a szív, az érzelem kifejeződésének e tájra oly jellemző tisztaságával is, amely egy adott vidám-szomorkás hangulatba mártva kap egy különös felületet, egyfajta mézeskalács-bevonatot. Zenei vaskalaposoknak titulálják azokat - Balázs Árpád híveit -, akik kiművelt zenei ízlésének már ez túlságosan is édeskés giccs, túlságosan érzelgős.

Régi kérdés: giccs-e a magyar nóta?

Bartók és Kodály is kifejti nézeteit a káros hatású "népdal-gyári portékakészítők" ártó jellegére rámutatva, amelyeknek szentimentális vonulata nem azonos a régi magyar népdalok teljesen más alapokon nyugvó irányaival, ám a népies műdalok népszerűsége háttérbe szorítja - egyesek szerint kiszorítja - az ősi dalok évszázados hagyományait.
Ugyanakkor látnunk kell, hogy a népies műdalok előretörése elsősorban a népszínműveknek köszönheti népszerűségét. A szabadságharcot követő megjelenésükkor igen jelentős szerepet játszanak az elbukott forradalmat felváltó német nyelvű magyar kultúrközegben. Lassan-lassan már a főváros, Pest és Buda is elfelejti nemzeti hovatartozását, hiszen a német színházak, a német dalok, a köznyelv és a hivatalos nyelv egyaránt a forradalom utáni helyzetet "stabilizálni" hivatott osztrák közeget képviseli. Egyetlen és hétköznapi eszköz marad csupán a nyelv fennmaradásához: a dal, a magyar dal, amelyből az alacsony iskolázottságú, vagy éppen írástudatlan nép körében korántsem tud annyi keletkezni a hagyományos értelemben véve, mint amennyire igény támad akkoriban. Így Egressy, Fráter, Dankó Pista azonosulva a nép gondolkodásmódjával, zenei formanyelvével gyártják dalaikat, akár a régiek mintájára is, új szöveggel, a korra jellemző romantikus dallamvilággal, és hatalmas, nem várt fogadókészséget tapasztalnak. Hetekben mérhető rövidséggel válnak ismertté dalaik országszerte, s a nép talán még ennél is rövidebb idő alatt vallja sajátjának. Ha a ma átlagemberét (száz-százötven évvel később) megkérjük: soroljon fel 10 (és jó, ha tud tízet!) magyar népdalt, biztosan benne lesz az "Egy cica", a "Száz forintnak ötven a fele", a "Most van a nap lemenőben." stb. Szóval, szinte biztosak lehetünk abban, hogy jelentős számban szerepelnek bennük a népies műdalok. Zavaró ez? Baj ez? Szükség van ilyesfajta kérdések feszegetésére egyáltalán?
Az 1898-ban keletkezett nápolyi dal, az "O sole mio" népiessége, vagy népisége egyáltalán nem zavarja az olaszokat, nemzeti dalukká lett, és a világ számos zenésze tűzi műsorára, énekli Mario Lanza, Caruso, Pavarotti, Bryan Adams, Elvis Presley. stb.
Míg itthon, a népdal és a népies műdal célszerű megkülönböztetése után rögvest átalakul a giccs, és a magas művészi igény közti különbség tátongó szakadékává. Ha már mesterséges a dal, akkor az készüljön a legkifinomultabb zenei ízlésnek megfelelően, és ne hivatkozzék a népre? Máig hatóan a hivatalos körök magyar zene alatt elsősorban az Erkel-, Liszt-, Szendy-, Szabados-, Hubay-, Dohnányi-vonalat fogadják el, majd újkori zeneként a Bartókkal és Kodállyal induló második vonalat, amely "merít a néphagyományokból". Külön érdemként a népszínművek előtt keletkező, a nép ajkáról fakadó dalok is bekerülnek idővel a megbecsülendő nemzeti értékeink körébe, míg az egyszerű "utánérzésnek" kikiáltott népies műdalok sora, a lenézett és lesajnált könnyű műfaj kategóriájában találja magát, annak is az alján. A "Jó ebédhez szól a nóta" című műsorban tűnnek fel sokáig a Magyar Rádióban, jobbára azonos, némiképp sablonos hangszerelésben, néhány kiművelt, kissé mesterkélten interpretáló nótaénekes előadásában. Blaha Lujza, Pálmay Ilka, Hegyi Aranka, majd később Jávor, Kiss Manyi, Tolnay Klári, Karády, Bessenyei előadásában azonban érdekes módon másképp szóltak ezek a dalok egykor, ők nem csupán korrektül elénekelték, hanem valósággal előadták ezeket a dalokat, visszaadva azok gazdag érzelmi töltését.
Beszélni, megkülönböztetni kell tehát a népzenét, és a népies műdalt, a magyar nótát, de nem valamelyik rovására, hanem a maga helyén kezelve mindegyiket - hogy ki-ki eldönthesse, hogy ő saját egyéniségének megfelelően melyik barátja lesz inkább. De az sem is biztos, hogy döntenie kell. Ám ha szakemberek magukra hagyják a műfajokat, különösen a muzsikának ezt az ágát, egyszerűen lesöprik a kérdést mint alantas valamit, akkor keletkeznek olyan öszvérmegoldások, mint amilyen a magyar nóta egyik túléléseként jelentkező lakodalmas rock, a mulatós könnyűzene. Hogy fogadókészség van rá, azt épp az eladási példányszámok magas volta mutatja. Azonban ha a szakemberek kiszolgálják az igényeket népdalgyárosként, nem pedig azok előtt járva tanítják, felvezetik az igényesség irányában a hallgatóságot, akkor ugyan kasszasikerrel számolhatnak, de valódi megbecsültségre aligha. Persze, ez utóbbi számít a legkevésbé egy drága import autó elsuhanó árnyéka mellett.

A Balázs-dalok társadalmi háttere

Balázs Árpád viszont akkoriban kedvelt és megbecsült nótaszerző, aki magas hivatalt visel megélhetése végett, viszont civilben ő az érzelmes zeneköltő, aki működését abban a korban kezdi, amikor a telefonhírmondó híreket mond kevés számú előfizetőjének, ahol a nagy tömegek számára a vendéglőkben, kávéházakban, korcsmákban hallható egyedül zene, élőzene, mert megfizethetetlen a gramofon. Az első világháború után még a gramofongyártás is tilos Magyarországon, mert korábban a háborús propaganda része lett egy-egy hanglemez. A trianoni határátrendezés mellett a hanglemezgyártás, a filmipar, a repülés, a közlekedési eszközök gyártásának korlátozása, a nemzeti légitársaság francia-román kézre juttatása párosult ennek a háborúban vesztes államnak a már meglévő problémái mellé. Az ipar és az egész gazdaság a korábbi, háromszor nagyobb felvevőpiacra van berendezkedve, ezek átalakulása, cégek ezreinek megszűnése, az idegenben maradt lakosság kitelepítése, magyar lakosok százezreinek áttelepítése, a fronton elhullt, megsérült magyarság nagy száma, a csonka családok tömkelege, a tönkrement, becsődölt bankrendszer okozta nyomor párosult a kommün leverése miatt itt állomásozó nemzetek politikai, gazdasági nyomásával. A francia érdekek mentén uralomra kerülő Horthy kormányzó, az inflálódó korona, mint fizetőeszköz, aztán az új pengő bevezetése, a gazdaság lassú stabilizálódása okozta zűrzavaros időkben az emberek, a nép élőzenét, magyar nótát hallgat, lakóhelyéhez, munkahelyéhez közel eső "intézményekben", a kocsmákban, kávéházakban, vendéglőkben. Ebben a közegben lett fontos szerepe Balázs Árpád magyar dalainak, amelyeknek szövege ún. nótáskönyvekben terjed, persze sok más szerző dalainak strófáival együtt. Ezek a nótáskönyvek, sokszor újranyomtatva, megannyi kiadást érnek meg idővel. Kiadók hetente dobnak piacra újabbnál újabb példányt, válogatás, vagy egy-egy tematika mentén rendszerezett dalok szövegeivel.

Balázs Árpád lakása - 1927-ben

Az otthona - ugyanolyan, mint akármelyik dala. Semmi illúziórontás. Sőt, még a fogalmak is azonosak: virág, madár, muzsika, és boldogság. A Balázs-dalok szavai élő valóságként tűnnek fel otthonában. Lenn a lépcsőházi névjegyzék még elijeszt prózaiságával: Balázs Árpád, nyugalmazott főkapitány-helyettes - de fenn a lakás már tiszta zavartalan élvezet. A dolgozószobában biedermeier bútorok, egy nagyszerű komáromi Katz-portré, zongora roskadásig megrakva kottákkal, fényképekkel, a fal pedig eleven múzeuma a sikereinek és az emlékeinek. Koszorúk és pálmaágak tömege tanúskodik a zeneköltő munkásságának egy-egy állomásáról. - ír róla látogatója, Szilágyi László, a szövegíró.
Balázs Árpád, a zeneszerző
Szilágyi így folytatja a róla szóló beszámolót 1927-ből, a "Színházi Élet" hasábjain: - A "méltóságos urat", a "főkapitány-helyettest" hasztalan keresnéd itt. Balázs Árpád magas rangú hivatalnok és zeneszerző - e két foglalkozás a legnagyobb paradoxonok egyike. Már magán a hatalmas test-törzsön, a fekete lobogó nyakkendő felett egy költői fejet látsz, lágy, őszesen szőke művészhajjal. Nem markáns férfiasak a vonásai, de nem is asszonyosak. A Balázs-nóták romantikája ül rajtuk és valami elszánt ősi hév, az igricek lendülete, a legrégibb, és legpatinásabb fajtából. A modern regös, így első látásra is érdekes, sőt, lebilincselő jelenség, és a kép mindjárt színesedik, amikor Balázs Árpád halk szordínós hangján beszélni kezd életéről és munkáiról:

Az első dal születési helye Zilah

". 1902-ben, mint árvaszéki ülnök Zilahon éltem akkor, és a legjobb pajtásom a muzsika révén Wesselényi Ferenc volt, az árvízi hajós unokája, egyébként talán a legszebb férfiember Erdélyben és mint olyan, bolondja a magyar nótának. Az ővele való barátság adott impulzust ahhoz, hogy foglalkozni kezdjek a dalszerzéssel. Egy ottani kis hadnagy, egy bizonyos Fényes Lóránd írt szomorú szöveget, "Gyere velem akáclombos falumba" címmel. Megcsináltam a muzsikáját. Előbb csak úgy mi énekelgettük társaságban. Aztán lassanként terjedni kezdett szájról-szájra. Nemsokára ismerték az egész országban. A dalt. Én még mindig ismeretlen voltam. első dalom, és öt pengőt kerestem ezzel a nótával. Öt pengőt. Ennyiért adtam el a jogot Bárdiéknak. . Istenem, most, 1927-ben jelent meg a hatodik nótáskönyvem!"
Balázs Árpád egyik állandó szerzőtársa Antal Iván
Jó barátja és diáktársa Antal Iván (Pápa, 1877. dec. 15. - Bp., 1932. márc. 25.) költő, dalszövegíró. Aki 1900-ban Kolozsvárott szerez jogi doktorátust, Balázshoz hasonlóan. 1901-ben Antal is a belügyminisztérium szolgálatába lép, majd 1904-től 1912-ig főispáni titkár Zilahon, ott, ahol a jó barát, Balázs Árpád is "állomásozik". Mondják, hogy ezt az állást Antalnak maga Balázs járja ki. Antal Ivánnak három verseskötete jelenik meg: Versek (Zilah, 1911); Dalok (Bp., 1920); Nóták (Bp., 1920). Szentimentális népies műdalai főleg Balázs Árpád megzenésítésében aratnak nagy sikert.

Balázs Árpád melyik dalát tartja legkedvesebbnek?

". hát az több is van. A legkedvesebbek azok, amelyekből, hogy egy szörnyű szóval éljek, nem lett sláger!" Talán Balázs Árpád nem szereti a slágert? "Nem. Ha egy dalomat szárnyára veszi a népszerűség, akkor az többé nem az enyém. Márpedig az igazi művész elsősorban magának ír. Különben is a "sláger" szó jelentőségéről vitatkozni lehet. Szerintem, ha egy dal kedveltté válik, az nem a szerző, hanem a közönség érdeme. Az igazán értékes dolgok nem terjednek."
Dalszerzési szokásai
"Mikor szoktam komponálni? Hm. Jó kérdés, hát hangulattól függ. Legjobban nyári estéken szeretek dolgozni, itthon Budán. Imádom Budát, Budapest nekem itt a hídon túl kezdődik. Bevallom, ebben némi nosztalgia is van. A zene készül el előbb, vagy a szöveg? A szöveg. Feltétlenül szükséges, hogy legyen egy szövegem, amely megfog és inspirál. Magyar dalt másképpen írni nem lehet. Hisz a magyar beszéd, maga a muzsika! Én Jókaival azt tartom, hogy: - magyarul költeni annyi, mint a hegedűsnek a Stradivariuson játszani."
Mit tart a jazzről?
"Nem kell félni tőle. Kortünet. Nálunk nem állandósulhat meg szerintem. A magyar dal úgy be van égve a magyar szívbe, hogy talán nem tudja azt onnan kiirtani soha senki."
Mit tart Zerkovitzról?
"Szeretem őt, sokszor síkra is szállok érte. Én még emlékszem arra az időre, amikor itt Pesten "Fischerein du kleiné."-ket énekeltek. A német gassenhauerokat Zerkovitz verte ki innen, és ezért minden elismerést megérdemel mindenkor."
Mi tart az akkori kortárs fiatal zeneszerzőkről?
"Eisemannt, Márkus Alfrédot mind ismerem és becsülöm őket. Képzett muzsikusok, akiknek nagyon nagy érdemük, hogy segítenek felvenni a konkurenciát a külfölddel."
Idős fejjel még tanul
Élete delén túl, nyugalmazott főkapitány-helyettesként, nem szégyelli bevallani: ". zeneelméletet tanulok Karacsay Tibor barátomtól. Az álmom ugyanis egy szép és érdekes daljátékot írni, és talán sikerülne feltámasztani halottaiból az 1890-es években elhunyni látszó magyar operettet."
Üzenet az utókornak
"Más vágyam már így nyugdíjasként nincs, mint a jó egészség. Meg egy szerény ábránd. adja az Isten, hogy azok a 16 éves lányok, akik most ott lelkesülnek egy-egy hangversenyemen, mikor én már rég nem leszek, nagymama-korukban se felejtsenek el magyar dalt énekelni."

Balász Árpád jelentősége

Balázs Árpád jelentősége az elnémetesedő magyar hagyományokat is elfeledni látszó széles néprétegek körében kifejtett népszerűségében rejlik, no meg ahogy akkoriban mondják: az "úri magyar középosztályt" szoktatja a hangversenytermekhez, ahol dalai gyakorta felhangzanak zongorakísérettel. Balázs dalai az aktív, énekelhető dalos kincs világához tartoznak, és talán egyik titka is ebben rejlik. Nem véletlen, hogy a daloskönyvek kapcsán a messze fronton harcoló ifjak lelkét is megborzolják a dúdolható, énekelhető nóták sora, amelyek egy-két percre hazarepítik énekesüket "Akáclombos kis falujukba". Ma a CD, az MP3, és DVD korában, ahol is jobbára passzív, befogadó, hallható, hallgatásra ítélt muzsika dívik, ennek talán különös jelentősége is lehet.
Balázs nótái a hétköznapi életben gyökereznek, mégis mindenféle iskolai, végzettségbeli beskatulyázás ellenére sokféle ember szívét, lelkét megtalálja. Dalainak újraértékelése, visszahelyezése zongora-környezetbe, ahová eredendően is írta szerzőjük, még várat magára épp úgy, ahogy Balázs munkásságának értékén való kezelése is. Sok más átértékelendő dolog között persze, de nem feledve, hogy az alul értékelés épp olyan ártalmas, mint azok eltúlzása, felnagyítása.

Írta és az összeállítást készítette: Takács István - 2007.- www.szineszkonyvtar.hu

Sírja