Életrajza:

Életútja bővebben

Pályakezdés

Édesapja MÁV hivatalnok, de fiából ügyvédet akar faragni. Az öreg Bárdos fiatalkori dédelgetett álma, hogy ügyvéd lehessen, ám anyagi korlátok miatt ez csak álom maradt, s most fiában látja saját sorsát beteljesülni. Egy nap az öreg Bárdos szóváltásba keveredik a munkahelyén főnökével, amely tettlegességig fajul, s ez a pofon karrierjének végét jelenti. Így hát Bárdos Artúr, az atyai álmok beteljesítéseként, jogot tanul, amikor 1901-ben megjelennek első versei "Két ösvény" címmel. A versek java már korábban a "Hét" című folyóiratban megjelentek. Hamarosan a Pesti Napló munkatársa lesz, s hétről-hétre jelennek meg újabb írásai. Egy nap Lándor Tivadar szerkesztő úr kezébe nyom egy koncertjegyet, hogy tüstént írjon színházi tudósítást Emil Sauer koncertjéről. Még az éjjel megírja azt, s olyan jól sikerül ez a tárca, hogy a másnapi számtól fogva, fél évig Ő a lap színházi tudósítója. Alig 26 éves, amikor felajánlják neki a Pesti Napló felelős szerkesztői állását. A felelősség terhe nyomasztja, a "puccs-szerű gyors karrier" miatt, s inkább elutazik külföldre, otthagyva az újságot.

Tudás forrásához folyamodik

Sokat tanul, autodidakta módon fejleszti magát, mindenféle színházelméleti, színháztörténeti kérdésekkel foglalkozik, már korábban is, mikor 1909-ben, az akkori színházi világ fővárosába, Berlinbe érkezik, hogy tovább képezze magát. Később Hamburgban él, majd Lipcsében vállal állást. Kezdetben dramaturg, majd önállóan rendez. Londonba utazik, hogy tanulmányozza a kibontakozódó új kísérleteket, figyeli a színházak munkáját. 1910-ben rövid időre, szabadságra hazatér. Találkozik Osvát Ernővel, aki bevonja az induló "Magyar Géniusz" folyóirat szerkesztésébe, ráadásul a "Nyugat" is kinyitja kapuit számára. "Osvát papos, szigorú, de oly sodróan lelkesítő, drága alakja körül nyüzsgő, eleven, inspiráló kör alakul ki a kávéházban, ahol mellesleg a kávé is mérhetetlenül jobb ízű volt, mint Hamburgban. Izgalmas öröm volt a Nyugatban írni, amelyben egymás után bukkantak föl akkor a nagyok, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Babits Mihály..." - beszél róla egy riporternek visszaemlékezésként, a Tolnai Világlapjában, 1931-ben. Hazatértekor ugyanakkor csalódottan veszi tudomásul, hogy tudására nem tartanak igényt a színházak. Így újságírással foglalkozik, színikritikákat ír. Idővel az "Egyetértés", a Budapesti Hírlap, a Hét, a Nyugat, a Művészet hasábjain jelennek meg harcias, ám de találó kritikái, amikor 1910-ben megalapítja a "Színjáték" című magas szakmai nívót képviselő lapját. A lap tartalmában minden kortársánál jobb, de kereskedelmi szempontból veszteséges. Másfél esztendőt él a folyóirat, de az akkor frissen megjelenő "Színházi Élet" végképp kétvállra fekteti. Bárdos elméleti kérdésekkel foglalkozik, a szcenikai problémák izgatják, az impresszionista irányzat híve. Egy nap felkerekedik, ismét Berlinbe megy, megkeresi Max Reinhardtot a Deutsches Theaternél. Fizetés nélküli állást vállal nála, s idővel Max Reinhardt asszisztensévé válik. A tanulás kemény esztendői ezek, de a legjobb iskolába jár.

Új Színpad

Berlinből hazatérve nem vár színházaktól ajánlatot, hanem maga kezd színházhelyiség kialakításába. Találkozik Révész Béla költővel, a Szociáldemokrata Párt kulturális irányítójával, s együtt fognak bele közös vállalkozásukba. A Dembinszky utca és a mai Dózsa György út sarkán, a Magyar Építő Munkások Országos Szövetségének székházának dísztermét átalakíttatják színházzá. A gyors, talán túl gyors átadás eredményéül 1912. március 14-én este felhangzik a színpadról az első előadás.
Első darabjuk Vámos Árpád Az efezusi özvegy, második Krúdy Gyula "Tátrai kaland" c. színműve. Az érdeklődés azonban mérsékelt. Talán a hely és a politikai közeg idegen a színházjáró közönség számára, mások a színházaktól, mulatóktól való távolságában látják a hiba okát. Tény azonban, hogy nyár végén Kövessy Albert veszi át a társulat irányítását, Bárdos megbukott. "...sőt egy valóban forradalmi kis színházat is alapítottam, az Új Színpadot. Alig néhány hónap múlva kiderült, hogy Strindberg, Schnitzler és társaik nem jelentenek abszolút közszükségletet, a Dembinszky és a nagyjövőjű kis színház megbukott." - mondja a Blaha albumban, 1926-ban.

Újabb színházak

Nagy Endre ötéves periódusán túl volt már az Andrássy úti Modern Színpad, amikor egyik tagja, Medgyaszay Vilma, kivásárolja a színpad bérleti jogát. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy Nagy Endre megkerülésével történik mindez, aki amikor értesül a "puccsról", önként és szó nélkül átadja színházát a művésznőnek. Medgyaszai egy évadot sem nagyon "húz ki", mert pénzügyileg összeomlik a színház. Ekkor, 1915-ben, átveszi tőle a bérleti jogot egy névtelenségét megőrző vállalkozó, aki Bárdos Artúrnak adja az igazgatói széket. Bárdos rövid egy esztendő alatt felfuttatja a színházat, és hamarosan igazi pénzügyi sikert mondhat magáénak, bár a társulat eleinte ellenérzéssel fogadja újításait. A siker honoráriumaként a befektető újabb színház megnyitásával akarja kiegészíteni a Modern Színpadot, Bárdos irányítása alá rendelve ez utóbbit is. A Petőfi Sándor u. 6. szám alatti helyiséget eredendően mozinak szánják, de nem kapnak rá engedélyt a volt tulajdonosok, így eladják az épületrészt. A főváros eleinte nem engedélyezi színház céljaira sem a helyiséget, a bérház-környezet miatt. Hosszas viaskodás, egyezkedés, háziúrral való közelharc minden négyzetméterért, közben még a Kígyó utcai bérház falát is átütik, hogy újabb helyiségekkel tudják kiegészíteni a szűkös kiszolgáló helyiségeket, és újszerű vasfüggönyt is elhelyeznek, mire 1916. november 19-én megkezdődhet az új színház működése. Herczeg Ferenc egyfelvonásos darabját adják elő, a Karolint, többek mellett Gellért Lajos, Bánóczi Dezső, s Bárdos felfedezettje, Uray Tivadar előadásában. A helyiség később Belvárosi Színház néven válik ismertté, ma Katona József Színház. Bárdos ezt a színházat is sikeresen vezeti, párhuzamosan a Modern Színpaddal. Sikerrel megy (több száz előadás), az akkor Bécsben élő írónő, Meller Rózsi két darabja is, az "Írja hadnagy", és a "Vallomás", valamint Arisztophanes "Lysistrate", Jean Sarment "Árnyhalászok", Romain Rolland "A szerelem és halál" darabok aratnak még nagy szakmai és közönség sikert.

Az UNIO Rt. esete

A háború végeztével nehézségek mutatkoznak általánosságban a magyar színházi életben. Beöthy László, az UNIÓ Rt. vezérigazgatója, a konzorcium létezésében látja a kiutat minden színház számára, a kartellesedésben látva a jövőt. A működési elv logikus, és ésszerűnek tűnik, közös jelmez és díszlettár, mobil technikai eszközök, ha itt kell, ideviszik, ha ott, odaszállítják azokat. A költségeket meg tudják osztani, közös pénzügyi alap segíti a darabállítás előlegeit előteremteni, a színészek egy nagy társulat tagjai, kis számú személyzet elegendő a bürokratikus ügyekhez. Beöthy megkeresi Bárdos Artúrt, hogy két színházával és befektetőivel szálljon be a kartellbe. Beöthy előzetesen hosszas konzultációt folytat Molnár Ferenccel is, Bárdos közeli barátjával, aki pártfogásába veszi a javaslatot. 1920. február 25-én létrejön a megállapodás, az UNIÓ Rt. immár négy színházzal működik Budapesten, a négy legjobbal, amelyhez ötödiknek, 1920 decemberében, Wertheimer Elemér Kristálypalotája is társul. Ez utóbbi az UNIÓ Rt. átépítésével új néven, Blaha Lujza Színházként válik ismerté.

Bárdos elhagyja az UNIÓ Rt.-t

Beöthy és Bárdos nem jönnek ki egymással. Bárdos ráébred, hogy gyakorlatilag nem diszponál a színházai felett, mindent a vezérigazgató, Beöthy határoz meg, bár továbbra is igazgatóként funkcionál volt színházai élén. Színészeit ide-oda vezényli, költségeit behatárolja, darabállítási programjaiba is beleszól. Ellentétük csúcspontjaként, Beöthy sajtókapcsolatai révén Bárdost lejárató cikkek sorát jelenteti meg, amely Bárdos szakmai hitelét gyakorlatilag egy életre meghatározza. Még a színháztörténetben is egy kissé fegyelmezetlen, hebehurgya, kapkodó, egységben gondolkodni képtelen rendezőként, és igazgatóként tartják számon egyesek, olyannak, amelynek a korabeli cikkek alapján őt gondolni lehet. Munkásságát elemzők egy része megjegyzi, hogy "igazán nagyot nem alkotott soha..." Ma már ennyi év távlatából eldönthetetlen tulajdonképpen mi az igazság. Bárdos valóban..., vagy csak...Egy azonban biztos, 1922. szeptember 22-én Bárdos szakít az UNIÓ Rt.-vel, és még azon a napon vonatra ül, és több hónapra Berlinbe utazik. Amikor hazatér, újabb meglepő ténnyel szolgál.

Renaissance Színház

1922. december 11-én este Bárdos bejelenti, hogy a Renaissance Színház megnyílt a Nagymező utcában, a volt Radius mozi átalakítása nyomán. "Tegnap este óta egy színnel gazdagabb lett Budapest színházi élete. Egy új, minden tekintetben magas színvonalú művészi vállalkozás első állomását jelenti a Renaissance Színház ünnepélyes megnyitása, amely tegnap zajlott el impozáns keretek közt a Nagymező utcai Jardin d'Hiver volt épületében. E művészi vállalkozás, mely egyfelől a filmművészet, másfelől a színházművészetet fogja szolgálni a jövőben, a tegnapi díszelőadás alkalmával egyelőre csupán, mint mozgófénykép színház nyitotta meg kapuját a nyilvánosság előtt, de a színházavatás impozáns kerete egy modern irodalmi színházavatásra emlékeztetett bennünket. A színház belsejének bársonyban és aranyban pompázó architektúrája Ferenczi Sándor művészi munkáját dícséri."- írja a korabeli napilap tudósításában. A Renaissance Színház rövid, néhány éves működése ellenére is, Bárdos színészfelfedező zsenije kapcsán, a magyar színháztörténet egyik jelentős helyszínévé válik. Tőkés Anna első színpadra lépésének örülhetett a közönség itt. Az aradi színésznő, Bárdi egyik fölfedezettje, csak úgy, mint Somogyi Erzsi, aki Móricz Búzakalászának női főszerepével válik országos elismeréssel bíró érett művésszé. A Csodaszarvas előadásában pedig Tőkés Anna kezdhette meg pályafutását, olyan társak mellett, mint Jávor Pál, Makláry Zoltán, Somló István. Bárdos érdeme, hogy olyan nagyszerű embereket tudott a színházához szerződtetni, mint Csortos Gyula, vagy Somlay Artúr. Bárdos a felfedező, a színészek nehéz súlycsoportjával is könnyedén megbírkozott. Annak ellenére, hogy maga a színház jól megy, mégis a reméltnél kevesebb tőkét eredményez a bécsi székhelyű, Sacha filmgyár számára. Az általa jelentős tőkebefektetéssel átalakított helyiséget visszaköveteli mozi céljaira, Bárdosnak és társulatának mennie kell. A napi egy előadás bevétele nem vetekedhet a napi három-négy teltházas mozivetítéssel. A pénz beszél...
Az UNIÓ Rt. kapcsán kialakuló válsághelyzetben, a végső elosztásokat irányító pénzügyi csoport, a Belvárosi Színház művészeti vezetőjének, az akkor már az UNIÓ keretein kívül tevékenykedő Bárdos Artúrt nevezi ki, egykori színházához, és fél éven keresztül ismét két színházat vezet, Renaissance Színház végjátéka mellett az újat, a régi-új Belvárosi Színházat. Rövid ideig tölthette be szerepét, mert a befektetők nem találták sikeresnek működését, helyére a bukott UNIÓ Rt. trösztvezérét, Beöthy Lászlót hozzák be, akinek működése meg sem közelíti a Király Színház felvirágzását eredményező aktivitást, hamarosan őt is leváltják. Az a tény zavarja azonban a leginkább, hogy az azóta ellenséggé alakuló Beöthyvel kereszteződik pályája, folyvást.

Ismét a Belvárosi igazgatói székében

A Belvárosi Színházból való távozását rosszul éli meg, elkeseredik, amely nála aktív színházi tevékenységgé változik. Berlinbe költözik, ahol rövidesen megnyitja a "Theater in Palmenhaus" nevű színházát, amely pénzügyi csőddel végződik hamarosan, kétségtelenül színvonalas produkciói ellenére. Hazatér, és Budapesten él megint. Bárdost egykori színházának igazgatói széke folyamatosan megkísérti, hisz 1932-ben ismét ott ül. Elszenvedett kudarcai éppúgy ott kísértenek színházában, mint pályakezdő éveinek sikerei. Szakmai visszatérése egyben a színészfelfedezések újabb sorozatát eredményezi. A darabválasztásnál legfőbb gondja, hogy a Molnárt és a többi sztár-szerzőt jobbára szerződés köti más színházakhoz, így nem marad más megoldás, új, és remek szerzőket felfedezni. Az első siker a Gáspár Miklós néven jelentkező Gáspár Margit, aki mint hogy a női szerzőket nem respektálja a szakma, bújik férfinév mögé. A másik feldezett új szerző, a hasonló megokolásból Frank Maar néven futó Meller Rózsi, aki megélhetésből vegyészdiplomával vállal állást. Békeffi István A kozmetika c. darabjával is új, önálló, és sikeres szerzőt üdvözölhetetett a szakma. Bécsi, berlini látogatásainak eredményeként, Bulla Elma, Max Reinhardt sztárszínészének hazai pályafutása kezdődhet el, vagy Mezei Mária, aki kabarékban kevéssé sikeres sanzonénekesnőként működik eladdig, vagy a szegedi színházból felhozott Páger Antal, mind-mind Bárdos felfedezetteként indulhatott nagyívű művészpályáján, de Turay Ida, Simon Zsuzsa, Muráti Lili éppúgy ide sorolható.

Belvárosi Színház, plusz Művész Színház

1936-ban a Szent Johanna Bulla Elmával kirobbanó anyagi, erkölcsi sikert hoz. Bárdos felbátorodva terjeszkedni szeretne, és megvásárolja az elárvult Fővárosi Operettszínházat, amely szeptemberben némi átalakítással, belső felújítással Művész Színház néven kezdi meg két szezonon keresztül tartó pályafutását, már ami Bárdos vezetését illeti. Művészi szempontból kitűnő produkciók sora következik. Gellért Lajossal Shakespeare A velencei kalmár, Shaw-tól Az ördög cimborája, Scribe: Egy pohár víz, majd Dajka Margittal és Páger Antallal Molnár Liliomja, mind sikert hozó, színvonalas előadások. A háború vet véget a sikersorozatnak. 1938-ban az újdonsült törvények, származás okán a színészek egy jelentős részét lezavarják a színpadokról, darabok tucatjait kell levenni a műsorról, megborul a szakma, a politika tiszavirágéletű jelszavai anyagi veszteségbe sodorják a magánszínházak javát. Hogy a pénzügyi veszteség abból keletkezik, hogy gyakorlatilag 1938 év végére legkésőbb neki, Bárdosnak is távoznia kell, és sehol sem maradhat igazgató, ezzel a befektetők nem igazán foglalkoznak. Egy tény, hogy év végére a két színház az utolsó három hónap alatt közel 200 000 pengő veszteséget abszolvál. A bukást egyetlen pénzügyi vállakozó sem tudja kiheverni. A Belvárosi Színházat az állam veszi át, amely átalakítva, 1940. október elejére készül el, így létrejöhet Budapesten egy második híradómozi, az ún. Belvárosi Híradó Filmszínház, hogy a kor politikai propagandája minél több fórumot igénybe vehessen. Művész Színházból operettjátszó zenés színház lesz ismét, a Fővárosi Operettszínház, Budapest addigra már egyetlen zenés színháza. (A Király Színházat bezárják, majd lebontják.)

Az utolsó újrakezdés, USA

Bárdos a színpadi hallgatás évei alatt elméleti jellegű színházi munkákkal foglalkozik, megírja két ezzel kapcsolatos könyvét, a "Játék a függöny mögött"-et (1942), és "A színház műhelytitkai" -t (1943). 1945 után, a politikai kényszerűség okán híradómozivá lett Belvárosi Színház színpadáról lekerül a vetítővászon, és az újjáalakuló színház élén ismét Bárdos Artúrt látjuk, az örök újrakezdőt. Számos, Belvárosi Színházbeli sikere közepette, a legkiemelkedőbb Gáspár Margit Új Isten Thébában című darabja, s legutolsó nagy fölfedezettje Kállai Ferenc. A háború és a kényszerhallgatás évei kifinomították politikai tapasztalását, rosszat sejtve, váratlanul eladja színházát 1948-nyarán, összecsomagol és az USA-ban élő fiához költözik, New Yorkba. Előadásokat rendez az emigráns magyar kolóniáknak, elméleti előadásaival nagy sikert arat. Irodalmi munkásságához kanyarodik vissza élete alkonyán, mintegy keretbefoglalva életművét. Buffaloban, akkori lakóhelyén kiadja "Alkonyat" című verseskötetét, 1967-ben. Visszavonultan él családja és szerettei, barátai körében. Az örök újrakezdő az újvilágban is újrakezdte hát életét. 92 évesen hunyt el Buffaloban, 1974. augusztus 10-én. Végakaratának megfelelően Budapesten, a Farkas-réten temették el 1975-ben.

Forrás:
Bálint Lajos: Aki mindig újrakezdi - Karzat és páholy, Bp., 1967
Cenner Mihály: B. A. emlékezete - Színház, 1975. 8. sz.
S. V.: Bárdos Artúr - Film, Színház, Muzsika, 1974. aug. 24.
Bulla Elma: Bárdos Artúr igazgató úr - Film, Színház, Muzsika, 1975. márc. 15.