Basilides Zoltán

Életrajz
Színházi szerepei
Filmszerepei
Foto
Szakirodalom

Basilides Zoltán Színész

Született:
1918. március 26. Vágújhely, Magyarország,
ma Nové Mesto nad Váhom, Szlovák Köztársaság

Elhunyt:
1988. szeptember 29. Budapest, Magyarország

Életrajza:

Adatok:
1945-ben - a szegedi Nemzeti Színház operatagozatában kezd
1945-1949 - a Szegedi Nemzeti Színház tagja
1949-1951 - a debreceni Csokonai Színház prózai tagozatához tartozik
1951 - a Madách Színházba szerződik
1954-1955 - a Fővárosi Operettszínházban játszik
1955-1988 - haláláig a Madách Színház tagja

Áttekintő életrajza

A Felvidék szülötte. Trencséntől 20 km-re délnyugatra, a Vág jobb partján fekvő Vágújhely kies vidékén látja meg a napvilágot, a három fiútestvér középső tagjaként. Testvérei Basilides Barna festőművész (Tornalja, 1903. márc. 2.-Bp., 1967. febr. 12.) és Basilides Ábris filmrendező (Vágújhely, 1915. ápr. 16.-Bp., 1968. jún. 4.). Eredetileg operaénekesnek készül és a budapesti Zeneakadémiára jár, amelyet el is végez, Sarastróval vizsgázik. 1945-ben Szegedre kerül, és mint a színház operatagozatának énekese szerepel négy évadon keresztül. Idővel aztán ott, Szegeden felfedezik tehetségét a prózai tagozat számára is, de ezt a tudását már inkább Debrecen prózai tagozatánál hasznosítja. 1949-ben a debreceni Csokonai Színházhoz szerződik, és két évadot követően a fővárosi Madách Színház (jelenleg Magyar Színház) tagjává lesz, 1951-től fogva.

Basilides egyik kimagasló alakítása: Caliban

Hangja és megjelenése elsősorban nagy erejű figurák megformálására teszik alkalmassá. Fanyar humora a jellemszerepekben érvényesül leginkább. "... egyik legkedvesebb szerepem Shakepseare "Vihar" Calibanja volt - mondja -, alakításom sok vitára adott okot. Célom ugyanakkor az volt, hogy megmutassam: a fejlődni nem akaró, a primitívségbe ragadt félemberben csak alantas indulatok támadnak. Szerettem volna hangsúlyozni az ellentétet a Prosperóból áradó tudás és világosság, meg Caliban stupiditása között: Sugár Károly nagy Caliban-alakításának emlékével kellett megküzdenem. Sugár egyébként démonitását hozta fel pluszként alakításommal szemben. Szerintem, ha Caliban valóban démoni tudott volna lenni, akkor talán le is győzhette volna Prosperót."

Egyéb színpadi szerepek az 1950-es évek végén

"Fejlődésem másik nagy állomása Csehov "Cseresznyéskert"-jének Lopahinja volt. Jelenleg (1959) Miller "Pillantás a hídról" című drámájában Marcót személyesítem meg. Szeretnék minél több hasonló figurát eljátszani, ugyanis ez módot ad arra, hogy felszínre hozzam a bennem rejlő lírai elemeket is. Tudom, a líraiság ellentmond külsőmnek, de higgyék el, vannak bennem ilyen adottságok."

Miller: "Pillantás a hídról" - Marcó szerepéről (1959)

"Az első próbán Ádám Ottó, a rendező, a következőket mondta: szeretne egy olyan gépezetet, ami lefésüli a színészekről azokat a felesleges áramlatokat, vibrációkat, amelyeknek eredménye a teatralitás. Ilyen gépezet persze nincs, de a próbák során mégis sikerült megszabadulnunk a felesleges sallangoktól és elértük, hogy játékstílusunk leegyszerűsödött. Marcó alakjának roppant fizikai erőt kell sugároznia, de ezt az erőt csak ebben a bizonyos "lefogott" játékstílusban lehetett igazán visszaadni. A feladat nagy volt, hiszen a figura korántsem egysíkú, hanem igen bonyolult, összetett. Jellemét jóformán csak szemrebbenésekkel, apró villanásokkal, mimikával kell kifejeznem, hiszen a szöveg, amit elmondok, meglehetősen kevés, a jellemábrázolásra nem sok alkalmat ad."

A Cseresznyéskert Lopahinjaként

Csehov: Cseresznyéskert - Lopahin szerepében Basilides, 1960-ban a Madách Színház színpadán: "... hangban érdekesen oldotta meg a parasztból lett, majdnem írástudatlan üzletember nagy jelentőségű szerepét. Összetett jelleme - szépség iránti érzéke, műveletlensége, gyengédségre hajlamos, egyben kapzsi lelke, szívélyessége és önmaga sikerei feletti naiv hitetlensége - mind jól érvényesül játékában..." - írja Lenkei Lajos a "Film Színház Muzsika" kritikájában az előadás kapcsán. Kiss Manyi (Sarlotta), Márkus László (Szimeonov-Piscsik), Körmendi János (Jasa), legfőképpen Tolnay Klári (Ranyovszkaja) és Pécsi Sándor (Gajev) játéka teszi legendássá az előadást, Gyurkovics Zsuzsa (Anja) és Psota Irén (Varja) alakítása mellett. A szerző születésének 100. évfordulója kapcsán tűzi műsorra a Madách Csehov remekművét, amelyet ezúttal Ádám Ottó rendez.

Filmeken

Filmszerepei közül kiemelkedik az "Alázatosan jelentem", annak ellenére is, hogy epizódszereplő. A történet egyébként Bóka László regényének filmes adaptációja, Szemes Mihály filmrendezésében. Az alapvetően a két háború közt játszódó történet egyfajta fordított Svejk-história. Ami a derék katona történetében visszásság és ostobaság, az itt a zord valóság maga. Kémelhárítás, konspirálódó röpcédula-terjesztők, laktanyákban élő katonatisztek világában "Basilides Zoltán kellően undorító, részeges elhárító tisztjét kell elsősorban kiemelni. Basilides Zoltán azért is minden dicséretet megérdemel, mert úgyszólván egyetlen jellemvonást rótt rá az író (tudni illik, hogy részeg) mégis teljes figurát alkot a szerepből..." - írja Lenkei Lajos a film kritikájában (Film Színház Muzsika, 1960. szept. 23.) Basilides minden erőbedobása ellenére sem tudja áttörni a beskatulyázás sémáit, amelybe rendre belekényszerítik. Jelen esetben is kiemelkedőt nyújt, csekély továbblépési lehetőségekkel. Most nem a sztereotip "Horthy-rendszer" ábrázolásról van szó, hanem hogy az adott lehetőségek között vergődő színész mennyire nehezen tudja a rávetett szerephálót áttépni. Az akkori felfogás szerint a Horthy tisztek minimum korruptak, besúgók, ám legfőképpen disznó módon részegek, lehetőleg olyan módon kell őket interpretálni, hogy undort keltsenek, visszataszítóak legyenek. Hogy ebbe a sémába valaki életet lehel, az még a kor kritikusait is megdöbbenti. Ebből a szempontból kiemelkedő Basilides alakítása. Közel 70 filmben és tévéfilmben játszik. Először a Föltámadott a tenger 1-2. rész (1953) - Kovács szerepében áll kamerák elé, utoljára pedig a post humus bemutatott Margarétás dal (1988) című tévéfilmben. Jobbára epizódszerepeket alakít, sematikus és emblematikus figurákat bíznak rá, amelyet persze legjobb tudásának megfelelően interpretál. Testre szabott, igazi megnyílvánulást biztosító szerephez filmen sem igazán jut. Mások a kor sztárjai, mások a favoritok, ezzel kellett együtt élnie. Zengő öblös hangja, vaskos szemöldöke, markáns arca, erőteljes mozdulatai, belül nagyon is érzékeny lelke soha sem kerül optimális kihasználtságú közegbe.

Álmai teljesületlenek maradnak

Több ízben is faggatják vágyai felől, és az erre adott válaszokból kitűnik, hogy jól érzékelhetően kialakul azoktól a rászabott sémáktól való szabadulásvágya, amely belülről dolgozhatott benne sok esztendőn keresztül. Azt azonban már életútjából tudjuk, nem is igazán sikerül áttörnie ezeket a valamilyen szinten ráerőltetett sablonokat. A mesebeli három kívánság közül az egyik: "... hogy egyszer eljátszhassak a sok epizód- és karakterszerep után egy igazi főszerepet is. Persze tudom, nem könnyű számomra "testhezálló" főszerepet találni, de remélem előbb-utóbb majd csak mód nyílik erre is... Második kívánságom: filmben is szeretném megtenni azt az utat, melyet a színpadon már megtettem, azaz, a nyúlfarknyi szerepek helyett nagyobb lélegzetű dolgokat produkálni. A harmadik kívánságom: szeretnék mielőbb bekapcsolódni a versmondó művészek sorába." Tudjuk ma már, hisz így utólag persze könnyű ilyet tenni, igazából egyik kívánsága sem teljesülhetett. 1953-tól szerepel filmeken, 1961-től jelenik meg alakja a televízió képernyőjén is.

Forrás:
Magyar színházművészeti lexikon - Akadémiai Kiadó, Bp., 1994.
Meghalt Basilides Zoltán - Film, Színház, Muzsika, 1988. okt. 8.
B. T.: Basilides Zoltán halálára - Új Tükör, 1988. okt. 9.
Hont-Staud: Színházi kislexikon - Gondolat Kiadó, Bp., 1969.
k. j.: 5 kérdés 5 felelet - Film Színház Muzsika, 1960. dec. 2.

Kitüntetései:

Kossuth-díj (1957)
Érdemes Művész (1956)
Kiváló Művész (1962)


© 2003 www.szineszkonyvtar.hu