Baumann Károly

Életrajz
Színházi szerepei
Foto
Szakirodalom

Baumann Károly, Grünbaum Károly
Dalénekes

Született:
1871. október 29. Budapest, Magyarország
Elhunyt:
1920. október 22. Budapest, Magyarország

Életrajza:

Adatok:
1884 - árvaságra jut, nyomdásznak áll
1885 - a Kék Macska Orfeumba jár kisegítő szerepekre
1891 - a Király utcai Armin Orfeum színésze - afféle "junger komiker"
1895 - a Folies Caprice-ban játszik
1897 - 1912 - a Fővárosi Orfeum tagja
1911 - gége-tuberkolózisban szenved
1912 - kávéházat nyit
1913 - 1920 - több helyen egy-egy rövid produkciókban lép fel
1920 tavaszán - megünneplik 30 éves színpadi jelenlétét
1920 októbere - elhunyt, a főváros díszsírhelyre temetteti

Kezdetek

Édesapja, Grünbaum Henrik rendőrbiztos, majd később vendéglős, aki, amikor még a kamasz Károly alig tölti be a 13. esztendőt, váratlanul meghal. Korán saját maga kell, hát gondoskodjék magáról. Családi támogatással végül is nyomdászinasnak áll, és jó eszének, tehetségének köszönhetően egészen a nyomdai gépmesterségig viszi. Itt a nyomdászegyesület műkedvelő színpadán játszik, nagy jó kedvvel, és különösen dalaival aratva nagy sikert, elsősorban a nyomdászvilág emberei között.

A Király utcai orfeumban

Baumann Károly 14 évesen, 1885-ben, elszegődik a Király utcai Kék Macskába, egy orfeumba játszani, napi egy forintért. Gyárfás Dezső könyvében említést is tesz róla, hogy Baumann Károly és Gerő Jóska mint "pusztaspielerek" lépnek fel bő ingben és gatyában a Kék Macskában, és a Mehádia mulató színpadán.

Továbbra is a Király utcában

Egy napon - a jobb megélhetés reményében - műkedvelő színészként beáll "junger komiker"-nek a Király utcai orfeum, az Etablissement Armin színpadára is, ahol német nyelven kuplékat énekel, de egyéb prózai szerepekre is befogják. Tudni való, hogy ez időben, aki a színházaknál, a varietéknél dolgozik, játszik szinte mindent. Aki prózai színész és van hangja, énekel, aki énekes és tud táncolni, beáll a karba, szóval mindenki, aki beszámítható egy jelenetben az orfeum körül, megy gazdagítani a műsort. Az 1891-es műsorlapon szerepel is a neve mint Carl Baumann, a "Schwartz und Weiss" vidám jelenetében. Később egy másik, az igazgató, a komikus Armin egy jelenetében is szerepet kap a színlapok tanúsága szerint. A "Markus Schacherl als Patient" (Markus Schacherl mint páciens) vidám jelenetében alakítja Fritz Leichtet, a medikust. Aztán ugyanennek a műsorlapnak egy másik említett, "reklamírozott" népies darabjában kap szerepet. Kraxenstein báró az "Itzig Baron" (Icig báró)-jelenetben, de később a műsor zárásául is megjelenik, egy zenés fináléban alakítja Haschelt, a libahordárt.

A Folies Caprice-ban játszik

1895-ben már az azóta legendássá lett Etabilissement Folies Caprice-ban játszik, Rott Sándor és Steinhardt Géza oldalán. Többek között olyan jelenetekben lép fel, mint "Az öngyilkosjelöltek", ahol Baumann gróf Nádpataky Ákost alakítja, az akkor már hírnevet szerzett Rott és Steinhardt partnereként. Egy esztendő múlva már (1896. december 22.) saját magának ír bohózatot "Ein Verliebter" (Egy szerelmes) címmel, amelyben a főszerepet adó Robert Friedl doktort alakítja, míg a patikussegédet - Friedl egykori osztálytársát - a neves Rott Sándor. De fellép Leitner híressé lett egyfelvonásosában, a "Die Scheidungs-Affaire des Mundi Rosenkranz" (Mundi Rosenkranz válási ügye) című darabban; egy központi figurát, a Kalauz szerepét játssza, ami ugyan nem főszerep, de a darab fordulatait tekintve központi figura. Játszik ugyancsak Rott partnereként Kmoch-Leitner "Messalina" című, ókori paródiájában, ahol Siliust, a római gigerlit alakítja.

15 év a Nagymező utcában

Nem sokkal később már a Nagymező utcai orfeumban találkozunk nevével, ahol a nagyszabású "Budapest, Prága, Bécs" című látványos daljátékában adja Muki szerepét, a parasztlegénykét Baumann Károly. Aztán Somossy orfeumába szerződik, ott szerepel az első magyarított zenés produkciók egyikében, "A szép Rigó" című, nagy kiállítású balett-operettben, ahol színházi ügynököt alakít. 1899-ben az október 22-ei műsorban Bodra Marcit hozza a Deák Gyula-féle "Fosztóka" című népi idillben. Összesen mintegy 15 évig működik a Nagymező utcai Fővárosi Orfeumban. Ám át-átrándulva megfordul ugyan a Rostély utcai Folies-ban, a Somossy-orfeumban is. Az Fővárosi Orfeum német operettegyüttesével jár Amszterdamban, Bukarestben. Fellép Münchenben, Prágában, Belgrádban. Sőt egy alkalommal, amikor a berlini illetőségű Szecessziós Színpad vendégszerepel az orfeumban, velük is fellép. Max Dreyer "A próbajelölt" című drámájában alakítja dr. Holzer professzort. Ennek a darabnak a főszerepét azonban nem kisebb személyiség játssza ekkor - 1900 júliusában itt Budapesten, az Orfeumban -, mint Max Reinhardt, a később világhíressé váló rendező. Bár megjegyzendő, hogy Hauptmann "Takácsok" című darabjában is játszik a vendégszereplés idején, amikor is Wiegand, az asztalos szerepét játssza a német színészek között a magyar orfeuménekes.

Baumann népszerűsége nőttön nő

Somossy orfeumában játszik 1901-ben, de fellép az akkor nagy tömegeket vonzó városligeti Ősbudavár néven ismert mulatóterületen is. Az 1896-os milleneumi építkezések során az "Alt Wien und Wenedig Wien" mintájára létrehozott szórakozóhely Budapest egyik legnagyobb szórakozóhelye lett, amely mind méreteiben, mind pedig fényűzésében messze felülmúlja bécsi elődeit. Artisták, parodisták, énekesek és táncosok, külföldi és hazai művészek egyaránt helyet kapnak a folyamatosan működő műsorokban. Carmen Cita, a szilaj, fekete táncosnő éppúgy itt látható, mint a Johnson és Dean táncospár, vagy a világhírű angol Little Tich, aki hatalmas, félméteres fatalpú cipőjével képeszti el a nézőket, és itt lép fel Fregoli, az átváltozó művész is. Baumann Károly rendszeres fellépő vendége az Ősbudavár műsorainak. Sőt színházában egyik remek jó paródiája az akkor oly híres ősbudavári kollégáról, Fregoliról, az átváltozó művészről szól, és nagy sikert arat ő is a gyors átöltözéssel, maszkváltásokkal, persze ezek jó része poénra van kihegyezve. Aztán a másik nevezetessége, hogy Gyárfás Dezsővel párhuzamban az első egyike azoknak, akik magyar nyelven adnak elő kuplékat. Baumann Károly első magyar kupléja a "Csupa ő" címet viseli, aztán rövidesen követi "A tekintetes úr" című; aztán pedig a Gyárfás Dezső "Zsiga, Zsiga..." kezdetű dalával befutottá vált Zerkovitz Béla mérnök úrból lett zeneszerző "Kató, szívem, szép Katája" címet viselő dala, amely már valódi kottasiker is. Magyarul énekelt dalainak köszönhetően népszerűsége sohasem látott magasságokba emelkedik. A hazai komikusversenyen - ahol indul - aranyéremmel tüntetik ki (1905). Kedvenc italát, a szilvóriumot az egyik cég róla nevezi el például Baumann Brandynek, némi élccel.

Az első hangosfilmkísérlet, Baumann kupléira

Népszerűségének egy pontján érdekes kísérletképpen Bécsi Sándor operatőr filmkamerája előtt elénekli legnépszerűbb dalait, a Projectograph Mozgófénykép- és Gépgyár Rt. Erzsébet téri műtermében - "Péter, a csodamajom", "Négersmokk", "Sherlock Holmes", "A pesti háziúr", "Nem hagy a hadnagy..." című slágereit, amelyekről hangfelvétel is készül. A hang és a kép egy, a filmen hagyott jel segítségével a mozikban gramofon segítségével szólal meg, így az első hangosfilmjelenségnek a hazai képviselőjévé válik Baumann Károly. Igaz, a hang nem a filmszalagon van hangsáv formájában rögzítve, hanem törékeny gramofonlemezről szól, de szól, és hangos lesz tehát az eladdig némafilm. Miután a gramofonlemez és a film szinkronban történő pontos indítása fontos az adott helyzetben, minden bizonnyal gyakorlott kéz volt szükséges a hibamentes lejátszáshoz. Valószínűsíthető, hogy az elcsúszás okozta anomáliák rendszeressége a fő ok, ami miatt végül is ez a "zseniális" technika nem terjed el nagy számban.

Visszavonul a pályától

Sikerei zenitjén hangját betegség támadja meg: a gége-tuberkolózis. A színpadtól kényszerűségből részlegesen vissza kell vonulnia, mert lassanként erőtlenné váló hangjával képtelen egész estéket kiadó műsort végigénekelni. Megélhetésből kávémérést nyit az Andrássy út 61. szám alatt (Csengery utca sarok) Waldmann Imre anyagi támogatásával, amely hírnevére való tekintettel Baumann kávéház néven fut hivatalosan is. Az 1912. február 12-én megnyíló kávéházat késő ősszel - tekintettel az anyagi veszteségre - átveszi Lakner Károly, az a Lakner, aki egyébiránt a Steinhardt-mulató, és a Meteor kávéház tulajdonosa is volt egykoron. Egy hónapig Lakner kávéházként működik ekkor, majd visszavásárolja Baumann, de az újrakeresztelt kávéház, a Baumann kávéház nem sokáig maradhat Baumann Károly birtokában, mert anyagi veszteségei minden korábbit felülmúlnak. Lakner Károly vásárolja meg - most már véglegesen - Baumanntól az addigra már némiképpen bevezetett kávémérést.

Egy-egy szám erejéig lép fel

Hosszú esztendőket tölt úgy, hogy színpadra lépéseit baja miatt rövidíteni szükséges. Egészségi problémájáról a közönség mit sem tud, a szakma viszont annál inkább, ám nevét továbbra is reklámcélból használni tudják, mint például 1917-ben, az akkor külső Józsefvárosnak nevezett helyen, a Kálvária téren, amit ma Kulich Gyula térnek ismerünk jobbára, szóval a Kálvária tér 19. szám alatt működő "Kedélyes Kabaré" műsoraiban. "Baumann Károly országos hírű komikus mint vendég minden előadáson fellép" - áll például az 1919. október havi műsoraikat hirdető plakátjukon. Ám ugyanakkor megtaláljuk a nevét az ugyancsak 1919. évben, és ugyancsak októberben (10-én) a Nagymező utca 17. szám alatt megalakuló Fővárosi Kabaré egyik kiemelt sztárjaként, Gyárfás Dezsővel egyetemben. A kabaré művészeti vezetésével akkor a Fővárosi Orfeum tulajdonos-igazgatói, Keleti Ármin és Ribner Miksa megbízzák a népszerű dal- és sanzonszövegírót, a flaszterköltészet koronázatlan királyát, Harmath Imrét. Harmath a két kiemelt nagy művész mellé remek gárdát toboroz. Vidor Ferke, Ferenczy Károly, Radó Sándor, Sarkadi Aladár, Huszár Károly (Pufi) alkotják a stáb gerincét. Hogy aztán a három hónapig működő kabaré mégis miért bukik meg oly hamar, az egy külön tanulmányt érdemelne, és talán adott esetben Harmath Imre is sokra becsült volna egy ilyen elemzést anno. Nem sokkal később még egy hasonló merész vállalkozásba fog Harmath, ami azonban túlszárnyalja anyagi vonatkozásában a jelen esetben elszenvedett vereséget is, akkor is a tulajdonosok bízzák meg.

30 éves színészi jubileuma

Magánéletében - baját elfeledtetően - jobbára családja köti le, az akkor már Kőmivesekre vezetéknevezett öt gyermekének felnevelésével van elfoglalva. A lassan hangjavesztett énekes-komikus 30 éves színészeti jubileumát a Fővárosi Orfeumban ünneplik meg 1920. február 14-én. Színpadról köszönti az akkori színi világ szinte valamennyi jelese. A fiatal komikusok új generációját képviselő Kőváry Gyula, a Nagy Endre kabaréjából elhíresült Papp Jancsi, Z. Molnár László, a Vígszínház későbbi állandó tagja; Rátkai Márton és Rózsahegyi Kálmán, a színi világ két óriása, Rott Sándor, a komikus fejedelem, Gyárfás Dezső, a népszerű Gyafi, aki addigra már az egyik legnépszerűbbek egyike a kuplék világában; a Huszár Pufi néven Nagy Endre kabaréjából a filmek és színpadok kedvencévé lett Huszár Károly - és a többiek mind-mind Baumannt köszöntik és tisztelegnek előtte. Kökény Ilona, Hunyadi Emil, Boross Géza; a neves primadonnává előlépett Péchy Erzsi, Galetta Ferenc, Magaziner Erzsi; Magyari Lajos, Mezei Ilonka, Ferenczy Károly... és az est egy pontján a színpadra lép ő maga, Baumann Károly is. Rekedtes, némiképp erőtlen hangon énekel, de továbbra is derűt és vidámságot sugározva...

Baumann jelentősége

Nyolc hónappal később, 1920. október 22-én, gége-tuberkolózisban meghal. Utoljára Miskolcon lép fel, az EMKE kávéházban, kissé kopott frakkban, alig hallhatóan és alig érthetően énekli el néhány dalát. "Baumann Károlynak hívták azt a honszeretettől átitatott énekest, aki először vívta ki színpadon a magyar versnek, a magyar dalnak jogát, és bebizonyította, hogy egyenértékű a gazdag hagyományokkal rendelkező német dallal. Lehet könnyed és lehet érzelmes, lehet groteszken csúfolódó, lehet sikamlós, kétértelmű, háromértelmű, sőt több. Baumann Károly volt az a magyar színész, aki nélkül nem lett volna talán Medgyaszay Vilma, és nem lett volna talán az István a király sem. Mindenestre a magyar színpadi dal, a pesti sanszon, a kuplé, a színpadi ének hosszadalmas menetének élén áll Baumann Károly..." - emlékezik rá Molnár Gál Péter a "Pesti mulatók" című könyvében. Ő, Baumann Károly az első, aki magyar irodalmi kuplékat, és magyar szeriőz dalt énekel. Miközben az elnémetesedő kulturális közegben a magas tisztű akadémiai urak, a tudományos rendszereken dolgozó szakemberek hada dolgozik nem is kis állami fizetésért a magyarság, a magyar nyelv térhódításának elvein, aközben megjelenik egy színész és dalénekes, és nagyobb sikert és eredményt ér el, mint száz elméleti intézmény együttesen. A sváb és német dalok, és kuplék világában divatba hozza a magyarul énekelt sanzonokat és dalokat, pillanatok alatt sikerül az egy fecskének nyarat csinálni, a közmondást sutba dobva. Követői, utánzói hada már egy részben általa kitaposott ösvényt szélesítenek. Ma már nem kérdés, hogy magyarul hangoznak el a slágerek a rádióban, magyar művek, versek születnek, magyar rock-musicalek vannak... de ez még 120 évvel ezelőtt nem így nézett ki. Megvolt a "remény", hogy egy német nyelvű országban helyi tájnyelvként szerepel csak a magyar szó. Jön egy Gyárfás Dezső, egy Baumann Károly, egy Zerkovitz Béla, Harmath Imre, Nagy Endre és a többiek, és egyszerre megfordul minden, és a reménytelennek tűnő dolog megváltozik nagyon is rövid idő alatt... A főváros ezért a magyarosítás terén szerzett érdemei elismeréséül díszsírhelyre temetteti Baumann Károlyt.

Forrás:
Molnár Gál Péter: A pesti mulatók - Helikon Kiadó, Bp., 2001.
Magyar színházművészeti lexikon - Akadémiai Kiadó, Bp., 1994.
Szekeres József-Szilágyi György: Circus - MCVV Kiadása, Bp., 1979.
Alpár Ágnes: A fővárosi kabarék műsora 1901-1944 - Magyar Színházi Intézet Kiad., Bp., 1979.
Hont-Staud: Színházi kislexikon - Gondolat Kiadó, Bp., 1969.
Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig - Magvető, Bp., 1961.
Latja Andor: Az éneklő-filmek - Színház és Mozi, 1956. május 25.
Dr. Németh Antal: Színészeti lexikon - Győző Andor kiadása, Bp., 1930.
Gyárfás Dezső: Orfeum - Egy színész élete - Bp., 1920.
Színházi Lapok - Miskolc, 1920. október 30.


Kitüntetései:
A Magyar Komikusverseny aranyérme, 1905.

© 2003 www.szineszkonyvtar.hu