Életrajza:

Életútja bővebben

Az indulás

Beöthy Zsolt a nagyhírű irodalomtörténész és Rákosi Szidi színésznő fia. Iskolai éveit katonai szigor övezi, s nem kizárólag családjában, hanem mert huszártiszt kiképzést kap. Remek lovas és vívó. Pályáját 1891-ben, újságíróként kezdi, nagybátyja, Rákosi Jenő lapjánál, a Budapesti Hírlapnál. Az újságírást Rákosi Viktortól, a népszerű Sipulusztól tanulja személyesen. Hamarosan tudósító lesz, s mint ilyen a szerb királygyilkosságról írott helyszíni tudósítását más európai lapok is átveszik. Belgrádi cikkei megalapozzák újságírói karrierjét. Régi színházi mondás jut személyében érvényre, miszerint a protekció a függönyig tart, ott már produkálni kell a sikerhez, vagy menthetetlen a bukás. Beöthy jó és sikeres újságíró.

A Magyar Színház

Evva Lajos, a Nemzeti Színház akkori direktora nehezen viselte, hogy a felette "uralkodó" népszínházi bizottmány "avatott" szakértői mondják meg, mi játszható, mi nem. Mi való a Népszínházba és mi nem. A bizottmány egyik meghatározó alakja, Rust József, V. ker. Nagy Korona utcai vászonkereskedő, aki döntése alapján lesz jó és rossz operett valamiből, például. Evva inkább visszalép a Népszínház éléről, és rokona, Rákosi Szidi színházalapítási tervét támogatja. Szidi néni 1893-tól fogva ostromolja a fővárost beadványaival, mire 1896 tavaszára remény gyúl, s a kezdeményezés révbe jut. 1896. szeptember 14-én megalakul a Magyar Színház Részvénytársaság, és az megvásárolja a 350 négyszögölnyi, ún. Ramesetter-féle telket a fővárostól, 70 000 Ft-ért, színház létrehozása céljából. 1896. február 11-én létrejön a "vásár", s megkezdődik az építkezés. 1897. szeptember 16. Az első előadás felhangzik Budapest ötödik állandó színházában, a Magyar Színházban. Tavasztól Szidi néni, hogy az ügyeket kézben tartsa, fiát nevezteti ki igazgatónak. Beöthy László 1898-1900 között igen fiatalon csöppen bele az egyik legkomolyabb poszt betöltése kapcsán, a színházi világ sűrűjébe. Beöthy tapasztalatlanság okán nem tud mit kezdeni helyzetével. Az összeomlás széléig juttatja színházát, amikor lemond igazgatói állásából, s a család úgy dönt, hogy szerencsésebb, ha állami igazgatású helyen "gyakorol" az ifjú.

A Nemzeti Színház élén

Beöthy alig huszonötéves, és két szenvedélye van pusztán, a színház és a kártya. Mindkettő szorosan köti édesanyjához. Szidi néni, bár nem túl jó színész, professzionális elméleti szakember és tanár. A Nemzeti Színház éléről a birtokaira távozó Evva Lajos helyére - Rákosi Szidi - saját fiát szánja. 1900-ban, Rákosi Jenő nagybátyja közbenjárására (aki 1875-től 6 éven át direktora a Nemzetinek), Keglevics István gróf, intendáns, kinevezi a Nemzeti Színház igazgatójának Beöthyt, hogy ezzel megnyerje a Budapesti Hírlap támogatását abban a kampányban, amely épp ellene folyt. Rákosi Szidinek ekkor meg kellett volna válnia színházi állásától, mert az igazgató nem állhat ilyen szoros kapcsolatban egy taggal sem. Nem ez történik, Rákosi Szidi marad, sőt erős befolyása van az igazgatás terén, mert gyakorta kell fia kártya-adósságát rendeznie, aki "hálából" nem nagyon mond ellent édesanyjának. Ez, és édesanyjának gyakori, az indokoltnál is gyakoribb szerepeltetése, valamint könnyelmű élete a legfőbb vádpont ellene később. Igazgatóként azonban számos pozitív változás fűződik a nevéhez, ezek közül is kiemelkedik, hogy Ő adatja elő elsőnek Gárdonyi, Bródy színműveit. Rossz döntéssel összevész Herczeg Ferenccel, s a később sok sikert megért "Az Ocskay brigadéros" című darabját méltatlannak tartja a Nemzeti színpadára. Herczeg átviszi a Vígszínházhoz, ami felvirágzásának egyik remekműveként viszi színre a zenés darabot. Beöthy körül egy negatív tudósítás kapcsán óriási botrány kerekedik, a szakma visszhangzik ettől.

A Király Színház alapítója és igazgatója

Mint a Nemzeti Színház igazgatója sajtóvitába keveredik Liptai Károly újságíróval, aki azzal fenyegeti meg, vagy zsarolja egy cikkben, hogy nyilvánosan is kiteregeti a "szennyesét". Az ügyből bírósági perpatvar lesz, rengeteg mérgeshangú cikkel, cáfolatokkal karöltve. A történet végül Beöthy vesztét okozza, távoznia kell a Nemzeti éléről. Párizsba utazik, vígaszt keresve, de Rákosi Jenő rövidesen visszahívja lapjához újságírónak, s szerkesztőnek. Édesanyja a Király utca 71. sz. alatt, megtalálja az évek óta használaton kívüli Somossy mulató helyiségét, amelyet akkor Rémi Tivadar árul. A kopott helyiség "kripta" becenevét, a több halálos áldozatot is követelő mulató gyakori tűzbaleseteiről, és lehangoló belső tereiről nyerte. A "Kriptát" színházzá kívánják átalakítani, aminek igazgatói székébe az édesanya újra fiát ülteti. A színházépület szűk helyiségei, kevéssé díszes, számos helyen unpraktikus elemei, a padozat puritánsága okán a hatóságok megtagadják a kiviteli engedély megadását, tűzrendészeti okora hivatkozva (a konkurencia is erős sajtónyomást gyakorol). Rákosi Jenő személyes kihallgatást kér a miniszterelnöktől ez ügyben, aki másnap személyesen látogatja meg az épületet, s néhány apró dolgot elrendelve megadja a kiviteli engedélyt. 1903. november 6-án este nyilvános főpróbán, kissé sápadtan és remegő hanggal mondja el "székfoglalóját" Beöthy az új Királyszínház színpadán. Jó darabválasztással, kitűnő sztárok tagfelvételével, rövidesen a magyar színházi élet egyik legsikeresebb vállalkozását üzemelteti. Egyedül Kacsóh János vitézét 689-szer játsszák, Kálmán Imre Csárdáskirálynője pedig Bécsből áthozva színháztörténeti jelentőségű sikersorozatot ér el idővel.
Rákosi Szidi, némi átalakítással, Színitanodáját is ide helyezi át a későbbiekben lakásából.

Beöthy a színházak igazgatója

1907-ben visszaveszi bérlőigazgatóként a Magyar Színházat (a Király Színház megtartása mellett), amelyben több elődje (magát is beleértve) belebukott. Három esztendő alatt a negatív mérleget mégis sikerül megfordítania. Ehhez jelentősen hozzájárul igazgatói tapasztalata, és a Király Színház sikere egyaránt. A Magyar Színházból, amely eladdig a zenés produkciók otthona, prózai színházat szervez. Leszerződteti a megszűnő Thália társulat szinte valamennyi tagját. Forgács Rózsi, Forrai Rózsi, idővel Csortos Gyula, Gombaszögi Frida, Darvas Lili lesznek az új tagok. A huszonéves Rátkaival, Törzs Jenővel és társaikkal Shakepeare-t játszat, Moliére-t ad, s hatalmas szakmai és közönségsikert arat. III. Richard, Hamlet, Nóra, Szomory Dezső darabjai, színháztörténeti jelentőségű színpadraállítások sora. Három év elteltével, Kardos Andor színész közreműködésével, egy ügyes "trükk" beiktatásának következményeként, Beöthy megszerzi a színház többségi tulajdonát a részvényesektől. Beöthy 1910-re tehát már két színház tulajdonos igazgatója.

A Népopera szerelvénye is beáll a Beöthy-pályaudvarra

Közben a Márkus család által felépített és csődközeli helyzetbe került Népopera (ma Erkel Színház) üzemeltetésére pályázatot ír ki a népszínházi bizottság, amelyet 1916. március 9-én Beöthy László nyer meg. A döntés vitát vált ki, s sokan kétkedéssel fogadják. Egy korabeli napilap cikke jól tükrözi a szakma állásfoglalását: "... kifogásainkat éppen Beöthy példája igazolja. Ez a tagadhatatlanul zseniális és ambiciózus színigazgató a Magyar Színházzal kénytelen tartani a versenyt, ebben a vállalkozásban sok szépet is produkált, de már a Király Színház, mint operettnek majdnem kizárólagos hajléka, kevéssé állja meg a kritikát. A Király Színházban hónapokig játszhatnak egy gyönge operettet is, a Király Színháznak nincs műsora, csak Fedákja van. Nem is remélhető tehát, hogy most, amikor a másik operettcsarnok is Beöthy kezébe kerül, ez a helyzet megváltozzék. Sőt. Most az lesz a helyzet, hogy Beöthynek két operettszínháza lesz, de még mindig csak egy Fedákja." Beöthy egy évad elteltével felmondja a szerződést, lemond a Népoperáról. Az aggódóknak igazuk lett.

Az UNIO Rt.

1918. május 28-án, a következő közlemény jelenik meg a lapokban: "A Király Színház és a Magyar Színház bérleti jogait ez év július elsejétől kezdődőleg az UNIO Színházüzemi és Színházépítő Részvénytársaság, amelynek elnöke Kohner Jenő báró, vezérigazgatója Beöthy László, szerezte meg. Az új részvénytársaság, a mondott időben veszi át a két színház üzemét, amelyet Beöthy László és Lázár Ödön, igazgatók továbbra is az eddigi módon, változatlanul fognak folytatni."
"...A Város- és Községfejlesztő Rt., amely a Jelzálog-Hitelbank, illetve báró Beck Gyula alapítása, az UNIO Színházüzemi és Színházépítő Rt. céggel hatmillió korona alaptőkével részvénytársaságot alapított." - írják a másnapi lapok. A tröszt tehát létrejön, hatalmas terveket, színházépítési ideákat fogalmaz meg munkatervük. Többek közt körvonalazzák azon elgondolásukat, amely szerint létrejöhetne a főváros legnagyobb operettjátszóhelye, a "Palota Színház", mely mellett egy Kamara Színház működne a prózai tagozat számára. Mindezt 5600 fős nézőtérrel, s az ismert likőrgyár, a Gschwindt Rt. telkére apellálnak. A nagyszabású ideákat azonban szétzúzza a történelem. Az őszirózsás forradalom idején államosítják a színházakat, s jelentősebb kárt szenvednek az UNIO színházai is a néhányheti forrongás alatt. Az utána bekövetkező gazdasági válság, a korona rohamos inflálódása aztán a végső pontot is odabiggyeszti a sor végére, a tröszt néhányéves működéssel megszűnik. Beöthy jelentős anyagi és presztizsveszteséggel tudja elhagyni az elsüllyedt hajót, amit talán igazából, a lelke mélyén, soha sem hever ki. Sokan a korai halálához vezető egyenes utat látják ebben az eseményben.

Az UNIÓ RT. sikerei

Beöthy számára az UNIÓ Rt. bukása és anyagi nehézségei kezdenek körvonalazódni a kibontakozni látszó infláció hatására, a várva várt aranykor bekövetkezte helyett. Egyetlen lehetőségként a színházak kartell-tömörülésében látja a kiutat. A működési elv logikusnak és ésszerűnek tűnik, közös jelmez- és díszlettár, mobil technikai eszközök, ha itt kell, ideviszik, ha ott, odaszállítják azokat. A költségeket meg tudják osztani, közös pénzügyi alap segít a darabállítás előlegeit előteremteni, a színészek egy nagy társulat tagjai, kis számú személyzet elegendő a bürokratikus ügyekhez. Beöthy megkeresi Bárdos Artúrt, hogy két színházával és befektetőivel szálljon be a kartellbe. Beöthy előzetesen hosszas konzultációt folytat Molnár Ferenccel is, Bárdos közeli barátjával, aki pártfogásába veszi a javaslatot. 1920. február 25-én, létrejön a megállapodás, az UNIÓ Rt. immár négy színházzal működik Budapesten, a négy legjobbal. Wertheimer Elemér átadja (eladja) 1920. december 11-ei hatállyal a Kristálypalota néven ismert Revü Színházat. Ez utóbbi rövidesen Strauss Bálkirálynőjével debütál, benne az akkor még ismeretlen Honthy Hannával. A Revü Színházat nyáron jelentősen átépítik, hiányosságait pótolják, színpadára korszerű technikai eszközöket telepítenek, s megkezdheti működését, már új névvel, a Blaha Lujza Színház.

Döcög az UNIO Rt. szekere

Menet közben kiderül, hogy Beöthy és Bárdos nem jönnek ki egymással. Bárdos ráébred, hogy gyakorlatilag nem diszponál a színházai felett, mindent a vezérigazgató határoz meg. Színészeit ide-oda vezényli, költségeit behatárolja, darabállítási programjaiba is beleszól. Zavarja Bárdost Beöthy életvitele is, amelyet többek közt az ő színházaiból finanszíroz. Ellentétük csúcspontjaként Beöthy, sajtókapcsolatai révén, Bárdost lejárató cikkek sorát jelenteti meg, amely Bárdos szakmai hitelét gyakorlatilag egy életre meghatározza. Még a színháztörténetben is egy kissé fegyelmezetlen, hebehurgya, kapkodó, egységben gondolkodni képtelen rendezőként, és igazgatóként tartják számon egyesek, amelynek a korabeli cikkek alapján őt gondolni lehet. Munkásságát elemzők megjegyzik, hogy "igazán nagyot nem alkotott soha..." Ma már ennyi év távlatából eldönthetetlen az igazság. Egy azonban biztos, 1922. szeptember 22-én Bárdos szakít az UNIÓ Rt.-vel, és még azon a napon vonatra ül, és több hónapra Berlinbe utazik.

Az aranykor

Az UNIÓ Rt. felvirágzott. Anyagilag felülmúl minden várakozást. Beöthy költekezik, házat és birtokot vásárol Hont-vármegyében, Lontón. Pesten egy nagy ház újdonsült tulajdonosa. Másodjára is házasságot köt. Elképesztő, fővárosszerte is nagyméretű fogadásokkal kápráztatja el barátait, ismerőit és tisztelőit. Színházai ontják a pénzt, míg ő maga keveset foglalkozik velük, hűséges direktorai szakértelemmel igazgatják a "Vezér" (Beöthy beceneve) hajóit. Beöthy másik szenvedélye, a kártya okozza vesztét. Egyre másra játszik, nagytételben s a szerencse elkerüli, elúszik Lontó, valamint a pesti háza, és tengernyi ingósága. Amit a kártyán veszít, a színházai nem igazán pótolják, s egy nap részvénytöbbségétől is meg kell válnia, eladja azt Kohner bárónak. Beöthy marad ugyan vezérigazgató, de csak csekély tulajdonrésszel bír az Unióban. A közvélemény a változásokról csak felszíni tájékoztatást kap. Kohner Adolf bárónak terhes az egész Unió-féle, számára átláthatatlan szövevény, s kapóra jön a nagy rivális, a Vígszínház extulajdonosától, Faluditól az ajánlat, így az Unió Rt. átmegy a Magyar-Amerikai Bank kezébe, amelynek akkori elnöke Faludi Jenő dr.

Az UNIO Rt. halála

1924. május 24-én, kerül az UNIÓ Rt. a Magyar-Amerikai Bank tulajdonába. Beöthy vezérigazgatói helyét, Faludi dr. tölti be. Beöthy vezérből csak elnök lesz. Nincs beleszólása érdemi vonatkozásokban. Persze egyszerre jó programmal ellátni öt színházat, és 530 színészalkalmazottat, egy átlagot meghaladó vezetői karaktert kíván. Beöthy és csapatának bravúrját, Faludi megközelítőleg sem tudja teljesíteni. Az átmeneti sikerek csak az összeomlást késleltetik. 1925. május 17-én jelentik be a fizetésképtelenséget, ami az erőkkel, és lehetőségekkel való rossz gazdálkodás mellett még a néhány körültekintés nélkül felvett, rövidlejáratú bankkölcsönből adódik. 15 milliárd korona tartozással szemben 10 milliárd vagyoni ellenértéket képeznek a színházak, 5 milliárdra kényszeregyezséget kötnek. (Rákosi Szidi, Beöthy édesanyja, az elveszített igazgatónői állásáért 33 600 000 korona követelést támaszt, az ingyen lakás, és a megtérítendő telefonköltségek mellett, ami "járandósága".) Állami közbeavatkozás történik, vagyonfelügyeletet neveznek ki az Unió élére, és az évekre elhúzódó per végülis behajthatatlan követelések, elúszott hitelek tömkelegét eredményezi. A pontos, idevágó aktákat 1945 után zúzdában megsemmísítik. Megszűnik hát az UNIÓ. A Reggel című napilap így búcsúztatja: "...Ez a tröszt volt az első álamerikai gründolás Budapesten, szemre tetszetős, de valójában mély alapok nélküli, elhibázott, s már születése percében halálraítélt intézmény, amelynek agóniája abban a percben megkezdődött, amikor Beöthy László tehetsége s a Kohner Adolf és Fiai cég aranyai egy mellékajtón távoztak a cifra Potemkin-palotából..."

Utolsó próbálkozás

Beöthy egykori vagyonának árnyékából él, pénzét, hatalmát, s színházait veszti el. Tenkitélyét már korábban. A Rákosi Szidi-féle Színiakadémia, a Király Színház, a Magyar Színház, a Blaha Lujza Színház, a Modern és a Belvárosi Színház, a mögötte húzódó tengernyi sors köddé válik egy felelőtlen szenvedély folytán, amelyről a közvélemény, sőt a szakma egy jó része mit sem tud. A tröszt felbomlása után 1926-28 között a Belvárosi Színházat igazgatja. A befektetők bíznak Beöthy zsenialitásában, szervezőkészségében, ám Beöthy önmaga árnyéka. A neki tulajdonított varázserőnek nyoma sincs. Így 1929 júliusában új igazgatók jönnek, Heltai Jenő, Lengyel Menyhért, Bródy Pál személyében. Beöthy végleg kikerül a sodorvonalból.

Végjáték

1931. május 7. A FÉSZEK Klubba érkezik délelőtt 11 körül. Letelepedik barátai mellé, akik egymással kártyáznak. Jób Dániel és Bródy tovább játszanak. Beöthy sonkát rendel. Eszik. Egyszer csak előrebukik, elterül a földön, és a széke is felborul. Orvost hívnak a szomszéd szobából, de hiába, Beöthy halott. Papírossal takarják le...írja le a tragikus eseményeket a szemtanú, Kellér Andor. Profán és tárgyszerű eseménysor. Valahogy méltatlan ahhoz a személyhez, aki a magyar operett egyik fő motorja a kezdet kezdetétől fogva, számtalan színház alapítója, ezernyi színész felfedezője, sztárrá faragója, az akkori magyar színházi élet egyik legbefolyásosabb személye, minden esendőségével egyetemben.
A Délibáb című napilap így búcsúztatja: "Beöthy László olyan alakja volt a magyar színjátszásnak, hogy hozzá hasonló talán nem is volt soha. Rendkívüli rátermettsége, hozzáértése és zsenialitása predesztinálták őt arra a helyre, amelyet valóságos pedesztállá szentesített soha meg nem pihenő munkássága. ...Egy ember, aki mindig jóságosan mosolygott, egy ember, aki mindenkihez jó volt, egy ember, aki soha sem volt méltatlan a hivatásához... Minden ember, aki csak megközelítően olyan szerelmese a színháznak, mint amilyen ő volt, örökké fogja őrizni szent emlékét"

Forrás lista:
Tolnai Világlapja: Budapesti színházigazgatók - 1906. február 25.
Kellér Andor: Bal négyes páholy - regény, Bp., 1960.
Bános Tibor: Regény a pesti színházakról - Magvető Kiadó, Bp., 1973.
Rátonyi Róbert: Operett I.-II. Zeneműkiadó, Bp., 1984.