Testvérei:

Berky Kató (1889-?) - színésznő
Berky József (1891-?) - színész
Berky Kuki (?-?) - mint gyermekszínész ismerszik

Férje:
Gózon Gyula (1917-től haláláig)

Életrajza:
Adatok:
1894-ben - 8 esztendősen már színpadon játszik
1911-1915 - a Király Színház tagja
1915-ben - Kolozsvárra kerül
1917 - férjhez megy Gózon Gyula színészhez
1919 - férjével, Gózon Gyulával megnyitják a Muskátli Kabarét
1927-től - a Belvárosi és a Magyar Színház tagja
1929 - az Új Színház tagja
1929-1931 - a Belvárosi mellett a Víg- és a Városi, ill. a Király Színház művésze
1932-33 - a Művész Színház tagja
1934 - az Andrássy úti Színházban játszik
1934-35 - a Vígszínház szerződteti
1935-1949 között - a Nemzeti Színház tagja, majd indok nélkül bocsátják el
1949-1955 - az Ifjúsági Színház tagja
1955-57 - a József Attila Színházban több mint százszor játssza Csiky Gergely "A nagymama"
című művének főszerepét.
1957-58 - a Magyar Néphadsereg Színházában (ma: Vígszínház) szerepel

Első lépések a "világot jelentőn"...

"Már nyolcéves koromban a színpadon voltam - meséli Berky Lili egy riport kapcsán magáról -, tudják, színészcsaládból származom, s így érthető, ha nagyon hamar megismerkedtem a világot jelentő deszkákkal. Édesapám Krecsányi (Ignác) társulatánál volt akkor, amikor valamilyen darabban gyermekszereplő kellett, és édesapám volt abban a szerencsés helyzetben, hogy gyermekszereplőkkel kisegíthesse a színházat, tekintve, hogy négy gyermek apjának mondhatta magát. - Egyébként testvérei Berky József (1891-?) és Berky Kató (1889-?), valamint Berky Kuki (?-?) is színészekké lesznek, sőt a némafilmgyártás idején számtalanszor filmeznek is. - A színház tehát gyermekszereplőkkel így csak el lett volna látva, én viszont már nagyon fiatalon "professzionalistává" lettem, mert hiszen csak természetes, hogy pénzt kerestem fellépéseimmel, még ha nem is túlságosan sokat."

Az Akadémián

"A Színiakadémiára hamar fölvettek. Persze, színészgyerek voltam és ez azért némi protekciónak számított. Lehettem körülbelül tizennégy éves, de még talán annyinak sem nézhettem ki, azonkívül nagyon sovány is voltam, ami miatt aztán mindenki csak "pondrónak" hívott. Drámai színésznő szerettem volna lenni, ami - vékony alkatomat tekintve - igazán semmiképp sem volt indokolható. Legalábbis Shakespeare-t szerettem volna játszani. (Mint növendék természetesen játszottam is.) Később azonban Shakespeare-től - akármilyen szégyen is - de mégiscsak elhódítottak a könnyű fajsúlyú operett-, és vígjátékírók. (Őszintén szólva, most (1928) utólag mérlegelve a dolgot csöppet sem bánom, hogy Shakespeare-rel szakítottam...)"

Erdélyben, édesapja társulatánál

"Édesapám később színtársulatot alakított. Ennek a színtársulatnak jórészt Erdélyben voltak állomásai. Az egyik "sztárja" persze én voltam. Ott aztán összejátszottam toronyát-boronyát. Ma Noémit az "Aranyember"-ben, holnap Bob úrfit, a "Bob herceg"-ben, és így tovább. Pedig én az operetteket ki nem állhattam. Egyszer például szegény jó Donáth karmesternek oda is vágtam az egész partitúrát azzal a hangos megjegyzéssel, hogy mégis botrányos, hogy nekem folyton csak operettekben kell játszanom, amikor azért vannak a világon rendes darabok is. Hát ezt a kölcsönt Donáth karmester később visszaadta. "A királyné rózsájá"-nak századik előadásán megjelent a kulisszák mögött, s a második felvonás után hozzám jött s elmondta (Istenem, milyen jól emlékezett!) majdnem szóról szóra azokat a szavakat, amiket én abban az időben egy szép napon dühösen hozzávágtam. Így üdvözölt: - Mégiscsak hallatlan, hogy az embernek csak operettben kell folyton sikert aratni, mikor rendes darabokban is megbukhatna... Hát, nagyon megható volt számomra ez a találkozás, hiszen az erdélyi színtársulattól a pesti "A királynő rózsájá"-ig sok idő telt el."

A Király, és a Magyar Színháznál

"Első "rendes" szerződésem mégis a Király Színházhoz kötött (1911-1915). Első fellépésem itt a "János vitéz" Iluskája volt, amit még 95-ször játszottam, de talán még többször próbáltam. Akik előtt ez furcsán hangzik, azoknak megmagyarázhatom, hogy akkor volt a "János vitéz"-verseny. A vidék minden primadonnája feljött János vitézt játszani, és nekem - mint örök Iluskának - mindegyikkel külön-külön kellett próbálnom. Azóta sem próbáltam annyiszor egy és ugyanazon szerepet. A Király Színházból a Magyar Színházba szerződtem, és ott a "Legvitézebb huszár" márkinőszerepét játszottam. Emlékszem - és az akkori gondolkozásomra oly jellemző - hogy semminek sem örültem annyira, mint hogy gyönyörű ruhákban jelenhettem meg a közönség előtt. Szép ruhákat igénylő szerepeket - akkor - nagyon ambicionáltam."

Kolozsvárott

"A Magyar Színházból Kolozsvárra szerződtem (nem Kaposvárra, amit tévesen először a dr. Németh Antal-féle Színészeti Lexikon említ (1930), ezt később mindegyik színházi lexikon átveszi, beleértve az 1994-es, utolsó nagyobb összefoglaló lexikont is - szerk.) 1915-ben megy tehát Kolozsvárra. "... ott öt évig voltam, s hogy a kolozsváriak - szerénytelenség nélkül mondhatom - mennyire szerettek, csak egy példával igazolhatom. Amikor visszaszerződtem Budapestre, három búcsúelőadást kellett tartanom. Utolsó estén az előadás után úgyszólván az egész közönség a kiskapu elé vonult, hogy ovációt rendezhessen. Az ügyeletes rendőrtisztviselő, látván az óriási tömeget, bejött az öltözőbe, és ezt mondta: - Művésznő, én őszintén szólva féltem a tömeg - szeretetétől. Nem tudok felelősséget vállalni a rendért. Én önt a másik kijáraton kiszöktetem. Kénytelen voltam szót fogadni. A künn ácsorgó tömeg, amikor megtudta, hogy elszöktem előle, éktelen haragra gerjedt. Csak évek múlva tudták nekem megbocsátani, hogy akkor úgy elszöktem előlük."
Kolozsvárott - mondják ekkoriban - gyengéd érzelmi szálak fűzik Janovics Jenőhöz, a neves film- és színházi rendezőhöz, ám férjhez mégis egy kollégájához megy 1917-ben, az akkor ifjú és tehetséges Gózon Gyulához. Választása és házassága egy életre szól.
A Színiakadémia elvégzése után vidéken operettprimadonna.

Berky Lili filmezni kezd Kolozsvárott

Pathé és Janovics Jenő megállapodnak hazai gyártású, francia segítséggel működő filmgyártásban, amelynek kapcsán a Pathé-cég elküldi rendezőit, gépeit és felvevő-berendezéseit Kolozsvárra. A Pathé-cég megbízottjai 1913. augusztus 27-én érkeznek Kolozsvárra, a felvételekhez szükséges felszereléssel. A cég Kolozsvárra érkező rendezője, Vanyl így nyilatkozik erről: "Főnökeimet frappírozta a filmdarab, amelyet Janovits direktor úr írt az Önök kitűnő "Sárga csikó"-jából. És nem szabad elhallgatnom, hogy a mozi számára kifogástalan munkát produkált Janovics úr. Bevallom, mi világsikert várunk a magyar darabtól, s ennek bizonysága az, hogy most, amikor a legintenzívebb munka folyik műtermeinkben, nyomban a darab elolvasása után útnak indítottak bennünket..." A "Sárga csikó" főszerepét eredetileg Szentgyörgyi Istvánnak szánják, de az idős színésznek akkor már nehéz feladat lenne ez a szerep, már csak a fárasztó és kissé bravúros lovasjelenetek okán is, így kapja meg azt ifjabb kollégája, Csapó Jenő. Bakaj Erzsikét alakítja az akkoriban 27 esztendős Berky Lili, aki felvételek kapcsán így nyilatkozik a helyi sajtóban: "Örülök, hogy én is végignézhetem majd magam játszani. Olyan türelmetlen vagyok, amíg nem láthatom magam" - mondja a forgatások megkezdése kapcsán. Ne feledjük, ekkoriban a mozgófénykép nem hétköznapi élményt nyújtó világjelenség, még ha már nem is a legeslegújabb találmányok egyike. A forgatókönyv szerint a film egyik veszélyes jelenete kapcsán Berky Lilit dublőr helyettesíti. Szeptember közepén forgatják azt a jelenetet, amikor a parasztlányok csónakja belesodródik egy zúgóba, és azok rémülten ugrálnak a vízbe. Bakaj Erzsike (Berky Lili) fuldokolni kezd, mire őt a falu legénye felnyalábolja a filmben, és partra viszi.
Ám a jelenet forgatása tragédiába torkollik. Berky Lilit Fajk Rózsi helyettesíti, aki a rendezői utasításnak megfelelően Berky Lili ruhájában (arcát nem látni) negyedmagával "esik" a vízbe. A jelenetet többször is felveszik. Először a csónakból a vízbe kerülés pillanatait, másodjára meg a vízben való "vergődést". Ehhez a jelenethez a Szamos-part egy másik helyszínét, a vízimalom közeli helyet választva újból vízbe kell ugrania mind a négyőjüknek a csónakból. Simon Marcsa, a Berky Lilit helyettesítő Fajk Rózsi, Zách Terka, majd Imre Erzsi kerül a vízbe, szemtanúk állítása szerint ő a csónak másik oldalát választja az ugráshoz. Hirtelen Imre Erzsi távolabb a többiektől egy valódi örvénybe kerül, és tehetetlenül kavarog a vízben. A parton állók azt gondolják, ez is a filmjelenet része, fuldoklási jelenet különben is van a forgatókönyvben, biztos ez az... így nem avatkoznak az eseményekbe. Akkor eszmélnek csak fel, amikor a rendező, Vanyl ruhástul beugrik a vízbe kihúzni a szerencsétlen lányt, ám őt is elragadja az örvény széle, nem tudja kiragadni a lányt. Maga is segítségre szorul. "Secours! Secours! (segítség!)" - kiabálja, mire a parton tartózkodó, egyébként is megmentésre várakozó Fekete Mihály beleveti magát a folyóba és partra húzza Vanylt, aki a parton elájul. Azonban Imre Erzsit nem tudják megmenteni, Orosz Dezső színházi szabó ugrik vízbe, nagy üggyel-bajjal ő húzza partra az ájult színésznőt. Az órákig tartó élesztgetési kísérletek után - anélkül, hogy eszméletét egyetlen percre is visszanyerte volna - ott hal meg a parton levő malom udvarán. (Film Újság 1913. szept. 21. I. évf. 6. sz. 29. oldal) Így lesz szegény Imre Erzsi (1893-1913) kolozsvári színésznő a magyar filmművészet első áldozata.

Berky Lili és a "Sárga csikó" világsikere

Berky Lili első filmjének forgatása váratlanul megszakad. A rendőrség nyomozást rendel el a baleset körülményeinek kivizsgálására. Leáll a forgatás, mert a hatóság leállítatja. Janovicsot vád alá akarják helyezni, hogy nem tett meg minden óvintézkedést a baleset elkerülése érdekében. Végül is ejtik a vádat, amelyet Kun Béla, a munkáspénztár akkori helyettes igazgatója, a Magyar Tanácsköztársaság későbbi vezetője indítványoz ellene. A hatóságok az ideiglenesen elkobzott filmet is visszaadják, és lehetővé teszik a film befejezését. A franciák a forgatást követően visszautaznak, és a párizsi filmlaboratóriumban elkészítik a film utómunkálatait. A végül is 1540 méternyivé váló film egy előjátékra és három felvonásra osztódik. A Pathé-cég összesen 137 kópiát készít belőle, és az öt világrész országaiban játsszák, valódi világsikerként. Hat év múlva még a konzervatívnak számító Japánból is jelentékeny összeget kap a világháború befejeződése után Janovics a film jogdíja kapcsán, ez is jelzi a film világméretű népszerűségét. A filmnek egyébként Budapesten is sikere van, egyszerre tíz moziban is játsszák Berky Lili első filmjét, amelynek kapcsán egy csapásra "befutott" híresség lesz. A film körüli huzavona a premierrel nem ér véget. Ugyanis Janovics kifogásolja, hogy a film romániai bemutatója kapcsán román tárgyú filmként hirdeti magát. (Egy ártatlan erdélyi román regénye. Megindító! Megrázó! Tragikus! - hirdeti a román filmplakát.) A Pathé-cég azzal hárítja el a felelősséget magától, hogy minden ország a maga ízlése és nyelve szerint látja el a néma kópiát feliratokkal! Így nem szól bele a román forgalmazásba. A "Sárga csikó" cím helyett egyébként a nemzetközileg jobban hangzó, "A vak ember titka" címmel forgalmazza a Pathé. A film egy kópiája sem maradt fenn Magyarországon. Janovics a Pathéval történő együttműködése ezzel a filmmel véget is ér.

A második film

Berky Lili élete második filmje a Janovics Jenő-féle filmvállalat első filmje is egyben. Rendezője az a Kertész Mihály, aki később Amerikában Michael Curtis néven és Oscar-díjas rendezőként, egyebek mellett a "Casablanca" című film kapcsán lesz világhírű. A film forgatása ezúttal sem nélkülözi a botrányokat. A főszereplő a nagy magyar tragika, Jászai Mari, és a nagy hírű és Kolozsvár kedvenceként is tekintett Szentgyörgyi István. Berky Lilinek ezúttal kisebb szerep jut "A tolonc" című filmben. A forgatás során a főszerepet játszó Jászai súlyosan megsérül, amelyért Kertészt hibáztatja a művésznő. A forgatókönyvnek megfelelően a szamosfalvi országúton egy arra haladó kocsiban ülőknek kártyát vet "Ördög Sáraként" Jászai. A forgatás próbáját követően elhangzik Kertész szájából az "Indulni" szó, és a lovas kocsi nagy sebességgel megindul Jászai felé, miközben ő még az előző próba során szétszóródott kártyákkal bíbelődik az úton, valószínű nem hallotta meg a startot. A hirtelen felnéző művésznő az utolsó pillanatban elhajol, ám a kocsi sárhányója a közeli cölöphöz sodorja Jászait. Éles, szúró fájdalmat érez a mellkasában, de miután mozogni tud, folytatja a forgatást. Még öt jelenetet eljátszik. Két napig fájdalommal küszködve, de forgat, ekkor fájdalmai erősödnek, az elviselhetőség határát súrolják, így bemegy Kolozsvárra, a klinikára, ahol a professzor baloldali bordatörést diagnosztizál. (Újság, 1914. július 19.) A forgatás körül bajok vannak. A film megfilmesítését Janoviccsal párhuzamosan egy budapesti stúdió is végzi, sőt előbb be is fejezi (bár az alapgondolatot Janovicstól "veszik kölcsön"). Minthogy kész vannak, eljárást kezdeményez Pásztory M. Miklós Janovics ellen, hogy függessze fel a továbbiakban a forgatást, később ugyancsak ő kezdeményezi, hogy tiltsa be a bíróság a film vetítését. A budapesti törvényszék azonban nem rendeli el a film "zár alá helyezését", hanem engedélyezi forgalmazását. (Állami Magyar Színház Könyvtára, Kolozsvár, Janovics Jenő filmhagyatéka, kéziratok - 1 sz.)

Berky Lili második filmje: "A tolonc" is siker

A filmet végül is 1915. március 20-án az Egyetemi Mozgóban mutatják be Kolozsvárott. A kritika meleg hangon fogadja és méltatja a kolozsvári filmgyártást a bemutató alkalmával. "Szentgyörgyi István halhatatlan Mrawcsák-alakja tökéletes hűséggel, bámulatos frissességgel és elevenséggel nyert megörökítést, Szentgyörgyi István mellett Jászai Mari markáns Ördög Sárájával emelkedett ki az együttesből. Berky Lili mint Angyal Liszka közvetlen játékával vonja magára a teljes figyelmet..." - írja a korabeli kritika (Kolozsvári Hírlap, 1915. március 21.) A film anyagi sikert is jelent egyben, hisz a hazai forgalmazókon kívül a Philipp és Pressburger cég is megszerzi a film forgalmazási jogát Ausztria területére, és 1915 februárjában sikeres premiert is tartanak Bécsben. Sőt a Berlini Filmbörze jegyzékére is felkerül, és az egyik német filmforgalmazó cég tíz kópiát vásárol belőle, egész Németország területére szóló vetítési engedéllyel. (Kolozsvári Hírlap, 1915. március 21., Ellenzék, 1915. március 17.)

Harmadik némafilmje

Harmadik filmjének elkészítésére azonban még hónapokat sem kell várnia, amely Janovics új filmje, a "Tetemrehívás". (1915). Itt már az egyik főszerep az övé. A film Arany János balladáját eleveníti meg. Berky Lili alakítja a filmbeli Kund Abigélt, ami azért komoly színészi feladat, mert a valóságos környezetben kell egyfajta költőiséget reprezentálnia, mindezt a némafilm szabta keretek között. A korabeli kritika egybehangzó véleménye alapján elmondhatjuk, kitűnően megfelelt feladatának. Korda Sándor, a későbbi Sir Alexander Korda véleménye szerint: "... illúziót a legtökéletesebben megőrző, abszolút magas művészi érzéssel megrendezett és megjátszott darab." Különösen Berky Lili, Szakács Andor, Berky József (Lili testvére) és Várkonyi Mihály játékát emeli ki, s megállapítja, hogy Garas Márton (a film rendezője) "... Németországból a technika pontosságát és a nagyon pontos szakismeretet hozta magával..." Amihez - tegyük hozzá - nagyszerű irodalmi képzettség és művészi intellektus is járul. (Mozihét, 1915. október 17.) "Szakács Andor (öreg Bárczi) alakítását a balladai hűség dicséri, s a természetesség jellemzi... Kund Abigél alakját Berky Lili nem csak szépségével, de drámai erővel, elsőrendű, megértő arcjátékkal vitte a mozi vásznára..." (Kolozsvári Hírlap, 1915. október 31.)

Mesék az írógépről

Az Uher Filmgyár laboratóriumában rekordidő alatt készül el a "Mesék az írógépről" című némafilm. Korda Sándor írja Szomaházy István regényéből a film forgatókönyvét. 1916 szeptember végén kezdik forgatni, és a kritika dicséri, hogy Korda Sándor a színpadi vígjátékot stílusosan dolgozza át és úgy rendezi meg, hogy abból a könnyed - akkor úgy mondják: "szomorkás-víg - hangulatból, amely a darabot átlengi, egy pillanatra sem zökken ki" - írja előzetesében a "Mozihét" című szakmai folyóirat. (1916. november 19.) A film premierje 1916. december 21-én Kolozsvárott van. A film kissé szirupos, a kor erős romantikájú hangulatát tükröző cselekménye Lehmann Vilma (Berky Lili) banki gépírókisasszony és a bankvezér (Janovics Jenő színészként) közötti szerelmi történetet dolgozza fel. Ám a banális történetet Korda ezernyi ötlettel fűszerezi, és teszi örökbecsűvé az azóta elveszett némafilmet, amely a nemzetközi Korda-életmű szempontjából is jelentőséggel bírna. (A magyar némafilmek túlnyomó többsége a történelem viharait nem éli túl, mára csak leírásokból ismerhető!)

Berky Lili mint szobalány szerető

Mérei Adolf második filmjének főszerepét játssza "A szobalány" (1916) című némafilmben, a négyfelvonásos, 970 méteres vígjátékban. A szcenárium és a rendezés egyaránt Mérei munkája. A cselekménye egy ügyvéd körül bonyolódik. Az ügyvéd - bár felesége mellett boldog életet él -szeretőt tart. Egy nap ráébred, hogy végleg a felesége mellett akar maradni, a szeretővel szakítani akar. Ám a csalódott nő beáll hozzájuk szobalánynak. Itt kezdődik a bonyodalom, amely rengeteg kacagtató fordulattal jut el a boldog vég felé, amikor is az újdonsült szobalány (Berky Lili) is révbe jut Mexikóból hazakerült férjével, és az ügyvéd is egyenesbe kerül feleségével.

Korda-filmek főszereplőjeként

Berky Lili filmszínésznői karrierjének következő állomása is Korda Sándorhoz köti. Főszerepet játszik a Korda írta és rendezte "A kétszívű férfi" című háromfelvonásos szerelmi történetben. Ugyancsak Korda rendezésében kerül filmre a "Mágnás Miska" (1917), amelyben Berky Lili Marcsát, a nevezetes mosogatóleányt alakítja "pompás kedvvel" - ahogy a kritika írja róla. (Mozihét, 1917. január 28.) A filmet 1916 novemberében és decemberében forgatják, nagyrészt a Kinoriport budapesti műtermében. Az operatőr: Viráh Árpád, színészei pedig: Berky Lili, Mészáros Alajos, Jaskó Amália, Várkonyi Mihály (később: Michael Varconi), Szirmai Imre, Horváth Jenő és Simon Mariska. Az "Újság" kritikusa így számol be a filmről: "Bródy Sándor ihletett drámája a vásznon is kiváltja azt a méltó hatást, mely hírt és nevet szerzett neki a Vígszínházban. Berky Lili, a címszerep alakítója minden dicséretre és elismerésre méltóan ragyogtatja művészetét. Az iskolai előadás jelenetében például ennivalóan tanítónő. Keresztje viselésében igaz, nagy művészettel ábrázolja a férfiéhségnek odadobott nőt..."

Az utolsó némafilmszerepek

Főszerepet játszik a Janovics rendezte, és a francia G. Ohnet művéből készült "Vasgyáros" című négyfelvonásos drámában. A filmet 1917 júniusában forgatják a válaszúti Bánffy-kastélyban, valamint a Kolozsvári Színkör mellé épített csarnokban, és 1917 decemberében kerül bemutatásra Berky Lili mellett Nagy Adorján, Lengyel Vilmos, és Laczkó Aranka játékával. Ugyancsak ez év decemberben kerül bemutatásra - és ugyancsak Kolozsvárott - egy másik filmje is, amelyet ezután nem sokkal, még nyáron készít, a szó legszorosabb értelmében, mert nem pusztán csak a női főszerepet alakítja, hanem Guthy Soma regényének, "A megbélyegzett"-nek a forgatókönyvét is átírja négyfelvonásos bűnügyi drámává. Janovics rendezi, Várkonyi Mihály, Laczkó Aranka, Szakács Andor, Nagy Adorján adják a szereplőgárdát, Berky Lilin kívül. Aztán az előbbivel párhuzamosan készül el egy másik bűnügyi történet, amelyet szintén Janovics rendez, a főszerepet itt is Berky Lili játssza Várkonyi Mihállyal. 1917 nyarán forgatja Janovics a Gábor Andor darabjából készült "Ciklámen" című vígjátékot. A kritika kiemeli, hogy "a darab cselekménye alkalmat adott Berky Lilinek ahhoz, hogy egy igen nehéz színészi feladatot oldjon meg, a kettős szerepet... és Berky Lili igen ügyesen választja el a két jellemet egymástól..." (Mozihét, 1917. szeptember 23.) A háromfelvonásos vígjáték többi szerepét Várkonyi Mihály, Nagy Gyula, Berky József (Lili testvére), Laczkó Aranka játssza. A fenti filmeket a Magyar- Osztrák Filmipari Vállalat forgalmazta annak idején a Monarchia teljes területén.

Közel 30 némafilm után befejeződik filmes karrierje

Berky Lili házasságkötését követően - 1917 második felétől - a Janovics-filmekben betöltött vezető szerepét fokozatosan az a Poór Lili veszi át, aki ez időben még Fekete Mihály, a színész kedveseként ismert, ám később épp a filmforgatások kapcsán kezd kötődni Janovicshoz, olyannyira, hogy rövidesen a felesége lesz. Berky Lili közel harminc többfelvonásos film többnyire főszerepét játssza el a magyar némafilmgyártás kezdetén, így az első hazai filmcsillagok egyikeként tekinthetünk rá. A maga korában valóban az első ismert hazai filmszínésznők egyike, ha nem épp a legelső.

Ismét a fővárosban

"... Budapestre akkor kerültem a Király Színházhoz, amikor már két primadonnája is volt a színháznak: Fedák Sári és Petráss Sári. Elképzelhető, hogy nekem ilyenformán nemigen lehetett érvényesülnöm. Egyáltalán, őszintén szólva, Budapest sok mindennel adósom maradt színészi értelemben, és bizony én is sok mindennel - alkalom hiányában - adós maradtam. Egyszer találkoztam csak igazán a pesti közönséggel a "Királynő rózsájá"-ban. Ez a siker - amely nagyon boldoggá tett - sok mindenért kárpótol..."

Kabarét alapítanak: 1919-1920.

Közben férjét, Gózon Gyulát behívják katonának, majd leszerelése után Gózon visszatér a civil életbe, és az Apolló Színházban való sikerein felbuzdulva megalapítják a Muskátli Kabarét. Egy akkor új hangvételű, hamisítatlan irodalmi kabarét kívánnak varázsolni a Muskátliból. Itt azonban este egy előadás megy le, szemben az Apolló Kabaré-beli napi három előadással, és náluk így potenciálisan 260 nézővel lehet számolni előadásonként. Első néhány hétig ez a szám telt házat eredményez, később azonban már alig 40-50 ember ül a nézőtéren, a közben kibontakozó kommün okán is. Így ez a vállalkozás viszonylag hamar megbukik. Gózon Gyula így panaszolja el kudarcukat: "... négy vagy öt évvel ezelőtt, Temesváron a nyári szünet alatt is estéről estére énekeltem, folyton vonaton ültem, mentem egyik városból a másikba a feleségemmel együtt. Szakadatlanul dolgoztunk, és gyűjtöttük a nehéz verejtékkel megszolgált pénzt. A múlt év végén valami Modern Cabaret alakult ezen a helyen. (a Nagy Endre-féle!, szerk.) Régi vágyam volt, hogy kabarét csináljak, ahol jó színészekkel jó műsort adok. Átvettem a helyiséget, és megcsináltam a Muskátlit. Nem akartam én vagyont keresni, hiszen ez lehetetlen is, mert ha mindennap megtelik, akkor sem hoz dáriusi jövedelmet... Irodalmat akartam a Csengery utcában, ennyi volt az egész! Most elvesztettük megtakarított kis pénzünket, de a művészetünket és hitünket nem. Hogy mi lesz a kabaréból? Nem tudom. A feleségemmel még egy darabig játszunk itt, aztán az Apollóban lépünk fel ismét..."

Áttekintés a Muskátli Kabaréról

A korábbi Medgyaszay-"puccs" kapcsán a Nagy Endre által átadott, majd az új vezetés kapcsán megbukott Modern Kabaré helyiségében, Budapesten, a belvárosi Csengery utca 39. szám alatt 1919. január 31-én nyitják meg a Muskátli Kabarét. A kabaré célkitűzéseivel tisztelettel egyet értő "Színház" című folyóirat így számol be a ma - azt mondanánk divatos szóval élve - hungaricumnak számító vállalkozásról: "... mert a Muskátli Kabaré az egyetlen hely, ahol megmaradt még valami Pestnek abból a népszerű specialitásából, ami nincsen sem Berlinben, sem a Montmartre-on, ami sajnos már Pesten is csak itt van, a csupa szív, a vidám, a kacagtató, gúnyos és bohémes tréfa..." (Színház, 1919. 17. sz.) A kabaré művészeti igazgatója Lengyel István, az író, szcenikai vezetője Gonda István. A társulat tagjai közé tartozik a Gózon házaspáron kívül egyebek között: Deák Flóra, Radó Sándor és Radó Teri, Solymossy, Huber, Pázmány, Iványi, Ihász, Gömöry Vilma, Gergely Kató és Gergely Lajos, Donáth Aranka, Czobor Ernő, Szűcs Nelly, Mészáros Kató. A műsorban olyan szerzők szerepelnek, mint Harsányi Zsolt, az Ady barátságáról elhíresült Emőd Tamás, Molnár Ferenc, Békeffi László, Harmath Imre, Szenes Andor, Zilhay Lajos. A zeneszerzők névsorából is kimagaslik a kor két kedvelt szerzőjének neve: Buday Dénesé, Erdélyi Patat Leóé. Bemutatnak sanzont, blüettet, dramolettet, tréfát, bohózatot, vidám jelenetet éppúgy, mint egyfelvonásos operettet vagy megzenésített Ady-, Vály Nagy Géza-verset, vagy Nádor Mihály és Hevesi Sándor átiratában "Falu végén" címmel Petőfi-ciklust. A vállalkozás sikertelen, 1920 elején be kell zárni a helyiséget, ahol később az Andrássy mozi nyitja meg kapuit.
1920-ban visszatér férjével az Apolló Színházhoz. 1921-ben a Renaissance Színház, 1922-ben a Művész Színpad, 1923-ban a Belvárosi, 1924-ben a Magyar és a Blaha Lujza Színház szerződteti. 1924-26-ban a Király és a Magyar Színházban lép fel, 1927-től a Belvárosi és a Magyar Színház lesz az otthona, majd 1929-ben az Új Színház tagja lesz.

1930. nyári közjáték...

Egy "Délibáb"-cikk arról tudósít, mennyire kiürült a főváros a meleg kánikulai napokra, csupán akiknek fizikailag dolguk van a színház világában, azok maradtak Budapesten egyebek mellett. A nyári színházi élet egyes szereplői között emlegetik Berky Lilit is, "... aki ugyan nem játszik, de mégsem hagyhatja el Pest területét. Még tavasz elején történt, hogy a Nyári Operettszínház leszerződtette Berky Lilit száz estére, napi hetvenpengős fellépti díjjal a "Beleznai asszonyok" című operettre. Ez a darab azonban még nem készült el, de a megnyitás napjától ennek ellenére a honorárium mégis jár a művésznőnek a szerződés értelmében. Így tehát megtörténhet, hogy Berky Lili száz estén keresztül kap hetven pengőt anélkül, hogy egyszer is fellépett volna. Annak előrebocsátásával, hogy én nagyon tisztelem és szeretem az igazán kiváló művésznőt, fel vagyok háborodva e könnyelműen megkötött szerződés miatt, amelyből, ha még egy pár ilyen van, könnyen katasztrófa lehet..." Hogy aztán Berky Lili valóban visszalépett-e a szerződés szerinti összegtől vagy sem, erről nem maradtak fenn adatok. Mindenesetre jól példázza az 1930-beli színházi viszonyokat. Fordított esetben, amikor egy balul megkötött szerződés értelmében a színész kevesebb jövedelemhez jut, abból nem születik erkölcsi felháborodást sugalló cikk - az is igaz. Ugyanekkor egy másik, meg nem nevezett nyári színház nagy összeggel színpadra vitt "sikerdarab"-előadásaira alig-alig jönnek, előző este mindössze 120 pengő bevétel született. Szemben a hangosfilmeket játszó mozik pénztárai előtt kígyózó sorokkal...

A Nemzetiben lenne a helye... (1930)

Egy 1930 karácsonyára megjelenő szakmai lap, a "Délibáb" című színházi hetilap ünnepi számában "Csere-bere" címmel cikk jelenik meg azokról, akik nem hozzájuk méltó helyen reprezentálják magukat, akik tehetsége túlmutat az akkori játszóhelyén... "Ugye felesleges mondanunk, hogy ugyancsak a Nemzeti Színházban volna a helye Gózon Gyulának, de feleségének, Berky Lilinek is, aki akár Fáy Szeréna örökébe léphetne..." A Tolnai-lapkiadó vállalat hetilapja kívánalmának beteljesüléséig azonban még öt esztendőt kell várni. "Lassankint odajutunk, hogy mindenki mást játszik, mint az egyénisége. Ez volna a kisebbik baj, mert ugye, egy jó színész minden szerepkörben megtalálja önmagát. A nagyobbik baj, hogy a színház nem találja meg a jó színészt, illetve azt, akire neki égetően szüksége volna..." Ezeket a sorokat írhatták volna akár ma is, az elgondolkodtató talán inkább az, hogy közel nyolcvan évvel ezelőtti állapotokról beszélnek... Berky Lili 1929-1931 között a Belvárosi mellett a Víg- és a Városi, ill. a Király Színház művésze, majd 1932-33-ban a Művész Színház tagja lesz egy évadra, de már 1934-ben az Andrássy úti Színházban játszik, 1934-35-ben a Vígszínház szerződteti, és az államosítások utáni időszakban otthona is lesz élete vége felé,igaz, akkor már Magyar Néphadsereg Színházának hívják.

A Nemzeti Színház tagja lesz 1935 nyarán

Hogy miképpen lettek mindketten a Nemzeti Színház tagjai, ezt a történetet a férj, Gózon Gyula, meséli el: "... május végén üzenetet kaptam a rádióból. Ott volt egy főrendező, Németh Antalnak hívták, jól ismertem már, mégis meglepett, amikor magához kéretett. Tudtam róla, hogy régi terve: állandó színtársulatot szervezni a rádió számára. Gondoltam, engem is megkörnyékez. Megyek fel a Sándor utcai épületbe, a lépcsőházban összetalálkoztam Makay Margittal, aki falfehéren jött lefelé a lépcsőn. "Szent Isten, veled meg mi történt? - kérdeztem, és alig tudtam titkolni meglepetésemet. - Semmi, semmi - mondta -, menj csak fel". Ezzel szöget ütött a fejembe. Felmentem. Németh első kérdése ez volt: "Van már szerződése a jövő évadra? - Nincs - válaszoltam -, de lesz! - tettem hozzá kissé bizonytalanul. - Azt én is sejtem - mondta ő -, amit azonban mondani fogok, holnap délután két óráig senkivel sem közölheti: holnap kettőkor én leszek a Nemzeti Színház igazgatója. Önt is szeretném szerződtetni, van-e ellene kifogása?" - és ezzel már tette is elém az előre legépelt szerződést, mellé tintát és tollat. Nekem csak alá kellett írnom. Három évre. Annyit még motyogott, hogy látott Szép Ernő "Aranyóra" című színművében, a Belvárosi Színházban, és hogy neki ennyi is elég volt. Mondanom sem kell, alig telt el negyedóra, én is falfehéren jöttem le a rádióból... Na, de itt nincs vége! Este, előadás után találkoztam Lilikémmel, az utolsó vonattal indultunk haza Rákosligetre. Alighogy belépek a fülkébe, Lili nevetni kezd... "Mit nevetsz? - kérdeztem szórakozottan. - Holnap délután kettőkor majd megmondom" - buggyant ki belőle, de most már alig lehetett megállítani, úgy nevetett. Mint aki vesztét érzi. Kétszer sem kellett kérdezni, és ígéret ide, ígéret oda, kibökte a titkát. Érte is üzent Németh Antal, a Vígszínház melletti kávéházban találkoztak, neki is hároméves szerződést kínált, persze hasonló feltételekkel, vagyis holnap kettőig ő sem beszélhetett. Most már én sem várhattam tovább, én is megszegtem az ígéretem, elmondtam az én szerződésem történetét. Így lettünk egyszerre Nemzeti színházi tagok..." 1935-1949 között a Nemzeti Színház tagja, 13 éven keresztül. Ahol fellép férje, ott nagyjából abban a darabban találnak számára is szerepet. Férje 1941. nyár végi eltiltásától fogva ő az egyetlen kereső a családban. Számtalanszor faggatják férje felől, ő kitérő válaszokat ad, "Nem tudom, elment hazulról - azóta én is szeretném tudni, hova lett..." Nem tudják személyesen kikézbesíteni a munkaszolgálatra történő behívóparancsot. Számtalanszor átkutatják a házat, folyamatos zaklatásoknak van kitéve Gózon miatt, ám egyszer sem jutnak előrébb a hatóságok. 1943-ban az Erzsébetvárosi Színházban is vállal fellépéseket, vendégművészként.

1945-től az államosításokig

A háború utáni esztendőkben, amint tud, jelentkezik játékra a Nemzetiben, és az újjáépítés eufórikus és felfokozott időszakában megkettőzött erővel dolgozik. Szerepet vállal még 1945-ben a Fővárosi Operett- és később 1947-ben a Magyar Színházban is. Ám az államosítás során felbontják szerződését a Nemzeti Színházban, sejthetően talán "pedagógiai okokból", amint erről később Gobbi Hilda beszélt: "Bele kell törődniük, hogy nem játszhatnak együtt férjével. A Horthy-rendszer respektálta ezt a "hagyományt", de az új demokráciában mindenkit más és más feladat vár." Félreértés ne essék, nem Gobbi indítványozza ezt az áthelyezést, hanem az akkori Kommunista Párt kultúrrészlegének vezetői. Valószínű, neki, Gobbi Hildának elmondják a döntés okát, mire aztán épp ő mozgat meg "eget-földet" annak érdekében, hogy ez a balszerencsés pártlépés feloldást nyerjen.

Az utolsó tíz esztendő

A korábbi ifjúságot főzni és háztartást vezetni tanító rádióműsorai kapcsán az a remek párthatározat születik meg, hogy Berky Lilire kell az ifjúság nevelését továbbra is bízni, így az államosítások utáni időszakban az akkorra már Ifjúsági Színházra keresztelt színházban találnak számára helyet. Hat éven keresztül kell játszania - távol a Nemzeti Színháztól, és távol a nagy szerepektől - ezen a helyen. Kellemes orgánumával évekig a rádió kedvelt mesemondójaként is ismertté válik ebben az időben.

Utolsó nagy szerepe

1955 őszén adódik alkalom megint arra, hogy együtt játszhasson ismét férjével, Gózon Gyulával (és mindketten vendégművészként), mégpedig a Magyar Néphadsereg Színházának (ma Vígszínház) kamaraszínházává lett angyalföldi József Attila Színház színpadán, ahol színre viszik Csiky Gergely nagyszerű színművét, "A nagymamá"-t. A női főszerepet, magát a Nagymamát alakítja Berky Lili több mint százszor - amely kapcsán egyébként még 1955-ben Érdemes Művész kitüntetésben részesül -, az öregecske, széptevő Örkény bárót pedig "meghívott művészként" Gózon formálja. "Édesbús őszi hangulat áradt a színpadról - írja Bános Tibor -, kicsit visszaálmodták saját ifjúságukat, boldog éveiket is, mindezt csipetnyi gúnnyal, öniróniával és aranyszívű melegséggel." Bilicsi Tivadar így emlékezik vissza az előadásra: "... elragadóak voltak, ahogy eljátszották ennek a kedves késői szerelemnek a fellobbanását. Mikor eltáncoltak egy menüettet vagy csárdást, és persze énekeltek is, a közönség nem engedte le őket a színpadról. Remek ötlet volt Csiky Gergelynek ezt a bájos színművét megzenésíteni a Berky-Gózon házaspár részére. Előttük Blaha Lujza és Szirmai Imre volt, utánuk pedig a Fővárosi Operettszínházban Honthy Hanna és Feleky Kamill aratott nagy sikert ebben az örökbecsű darabban."

Halála

Utoljára, és szintén vendégművészként a Magyar Néphadsereg Színházában (ma: Vígszínház) szerepel, az 1957-58-as évad idején. Főhercegnőt alakít, kitűnő humorral, Molnár Ferenc "A hattyú" című, nagy sikerű színjátékában. Lili "A hattyú" előadás-sorozata alatt betegeskedni kezd. Egyre több előadás marad el, majd egy napon, 1958. február 5-én csendesen itthagyja kedves közönségét. Férje, Gózon Gyula vigasztalhatatlanná lesz. Évek múlva is, ha csak valaki kiejti Lili nevét, már könnyes a szeme. Céltalanná válik az élete, egyre kevesebbet játszik, és lassan-lassan az örökké vidám és mókára hajló kedvű Gyulát már senki sem látja mosolyogni. Visszavonul a pályától és csendesen ő is elmegy egy nap.
Írta és az összeállítást készítette: Takács István
Nyelvi lektor: Dévényi Ildikó

Forrás:

Bilicsi Tivadar: "Hol vagytok ti régi játszótársak?..." - Gondolat Kiadó, Bp., 1982.
Jordáky Lajos: Az erdélyi némafilmgyártás története - Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980.
Új filmlexikon - Akadémiai Kiadó, Bp., 1971.
Hont-Staud: Színházi kislexikon - Gondolat Kiadó, Bp., 1969.
Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918. - ÉM. ÉTK. kiadása, Bp., 1966.
Lengyel István: Berky Lili - Népszabadság 1957. 147. sz.
Dr. Németh Antal: Színészeti lexikon - Győző Andor kiadása, 1930. Bp.,
Anonym: Miből lesz a cserebogár? (Berki Lili) - Délibáb 1928. november 17.

Kitüntetései:
Érdemes Művész (1956)