Életrajz

Édesapja Reindl Sándor honvéd őrmester, édesanyja Ponti Lujza színésznő. Reindl Sándor nagyváradi érettségi bizonyítvány megszerzése után, 19 évesen, belép a császári hadseregbe. Nyíregyházán állomásozott a délceg katonatiszt, aki messzeföldön híres volt nótázásairól, s egy kirándulás alkalmával találkozik Ponti Lujza színésznővel s egymásba szeretnek. Mindkét oldalon ellenezik a szülők a házasságot, ám a szabolcsmegyei Pazony községben, 1848. február hó 24.-én mégis megköttetik az. Reindl kauciója nem lévén, kilép a császári hadseregből, ám három hét múlva a szabadságharc szele végigsöpör szabolcson is, s a haza védelmében beáll huszártisztnek. Reindl Sándor szabadságharcos őrmester az 1849-es fegyverletételt követően, sokakhoz hasonlóan bujdosásra kényszerül, és a bujdosás egyik állomásaként találkozik, a Láng Boldizsár vezette vándor színházi társulattal. Befogadják és Várai Sándor álnéven színésznek áll. Feleségével együtt járják a felvidéket a társulattal. Losoncról tart az ekhós szekérkaraván Rimaszombat felé, amikor a várandós Ponti Lujza Rimaszombat első lakóházában, Marczel József csizmadia-mester házában, megszüli kislányát, Reindl Ludovikát.
születési anyakönyvi kivonat pontos szöveg másolata:

1850. 8. Septembris.
Ludovica, Parentes: Alexander Reindl. et.
Aloise Ponti: cath. theatrista,
Patrini: Ladislaus Török, Francisca Darvas.
Rimaszombat, 29, Septembris
Stephanus Findura administrator.

Édesanyja után mindenki Lujzinak hívta, amit élete végéig meg is tartott. A társulat szinte saját gyermekének tekinti. Prielle Cornélia, aki szintén ennek a színtársulatnak a tagja, ölében dajkálja. Öt évesen már apróbb színpadi szerepeket kap. Gyerekkora a vándor társulattal telik, csillagos ég kísérte tavaszon épp úgy, mint a csikorgó hidegű teleken. Egyre több szerephez jut, és kiváló énekhangja révén sikereket arat. "Cukorbaba"-ként emlegetik ám a cukorbaba élete csupa nélkülözés és létbizonytalanság.
" Két dologra vágytam - nyilatkozza később a kezdetekre utalva Blaha - Cipóra és Cipőre... annyit tudok, hogyha ha belesülök, nem kapok vacsorát. Ezt apa minden nap tízszer is elmondta. Ettől félek a legjobban, és a borzasztó félelem miatt nincs lámpalázam"
A "dalos Lujzi", ahogy hívják vándorszínész társai, hétévesen még nem jár iskolába, írni olvasni Kápolnai János énekestől tanul.
Édesapja álnevét választja vezetéknévül, s Várai Lujzaként lép fel. Édesapja 1856-ban Kassán, előadás közben meghal (Lujzi hat és fél éves). A fiatalon árvaságra jutott gyermeket 1857-től gyámapja, Kölesi Antal nevelte, aki Győrben a színház díszletfestője s maga is özvegy, s három gyerek apja. 1865-ig az Ő nevén szerepelt. Kölesi Lujzaként játszotta 1858-ban Győrött, Csabay Pálnál élete első felnőtt szerepét is. Rimaszombaton, majd tehetségét korán felismerve 1863 szeptemberében fellépett, s 10 sikeres napon át szórakoztatta csodagyerekként a budai Németszínház közönségét.
Felszabadult, kedves, tiszta éneklésére felfigyel a szakma, és Sipos Károly színigazgató, a szabadkai színházba szerződteti a 15-éves Ludovikát, vagy ahogy a címlapokon akkor szerepel: Kölesi Lujzát. Az előadásokat katonazenekar kísérte, Blaha János vezényletével. Cseh származású (Jan Blaha) Osztrák katonaember volt, magyarul nem beszélt. Felismeri a tehetséget az ifjú színésznőben, s tanítatja és mai szóhasználattal élve: "manageli", az ifjú színésznőt. Blaha úr idővel feleségül veszi pártfogoltját (1865), s bár ifjú neje még két ízben házasodik később, hálából élete végéig a nevét viseli. (1875-ben hozzá megy Soldos Sándor földbirtokoshoz, majd 1881-ben Báró Splényi Ödön felesége lesz)
1866-ban Debrecenbe szerződik, 100 ezüsforint gázsival a 16 éves Blaháné. Debrecenben, aztán hamarosan országos hírű primadonnává érik tehetsége, s bécsi vendégjátéka kapcsán az osztrák operettvilág színpadi köreiben is elismerést vált ki. Szerződést ajánlanak a Carelteather-be, de Blaháné kijelenti, hogy magyar színésznő kíván maradni. Visszatérve Debreceni éveihez, itt Nagyvárad és Debrecen közönségének kedvence lesz, a közben 19 évesen, 1869-ben megözvegyülő Blaháné. A pesti Nemzeti Színház igazgatója, a nagyhírű szerző és színész: Szigligeti Ede, igazgatása alatt áll. Szigligeti hall a dereceni nevezetes Blaháné felől, s leküldi rendezőjét Paulay Edét "vizitre", majd 1870 januárjában maga is megnézi, és szerződést ajánl fel színházában Zichy Jenő támogatásával, s így a 21 éves Blaha Lujza a nemzeti Színház tagja.

Szigligeti Ede által küldött megkereső levél szövegmásolata:

Nemzeti Színház - 329/1870. szám.
T. cz. Blaháné- kölesi Lujza
asszony Ő nagyságának
Debrecen.

A Nemzeti Színház ideiglenes igazgatóságának rendeletéből van szerencsém
Nagyságodat a pesti nemzeti Színházhoz lehető legrövidebb idő alatt történendő
s állandó szerződtetésre vezethető vendégszereplésre kérni fel.
Ha az igazgatóság szándéka Nagyságod óhajtásával találkozik,
úgy méltóztassék kijelenteni a darabokat, melyekben föllépni kívánna s meghatározni az időt,
melyben Pestre jöhetne.
Nagybecsű válaszát kérve, megkülönböztetett tisztelettel maradtam
Pesten, február 4.-én 1870.
Nagyságod alázatos szolgája
Csepregi Lajos.

Első fellépését, mint a Nemzeti Színház tag: - 1871. május 7.-én, vasárnapi napon, a "Tündérlak Magyarhonban" c. népszínműben Marcsa szerepét, soha sem felejti el. Rengetegen érkeztek Debrecenből és Nagyváradról, félő volt, hogy botárnyba fullad, a "hűtlennné" lett debreceni sztár első pesti szereplése. Az előadás végén csend fogadta a tapsrendre kijövő művészeket, ám fütty helyett ováció fogadta végül a primadonnát, s ezzel megindulhatott karrierjének második nagy korszaka, a pesti Nemzeti Színházban.
Budapest némi "ellenállással" fogadja a primadonnát, de egyszerű, üde játéka hamar áttöri ezt az ellenérzés és igen gyorsan rabul ejti a pesti nézőközönséget. A sajtó erős kritikával mérsékeli az előadások kirobbanó sikereit. Darabról darabra azonban a sajtó is elismeréssel szól Blaháné, rabulejtő tehetségéről.

"... Blahánénak, a Nemzeti Színház oly általánosan, s oly méltán kedvelt népszínmű-énekesnőjének a Finom Rózsi nem egyetlen kitűnő szerepe. Valamennyi népszínműben Ő a királyné parasztruhában, még a "Nagyapó"-ban is, ahol mint parasztlány a legkedvesebb, A "Szökött katona" Julcsájában a czifra pesti ruhából visszavágyik a falusi ingvállba s a városi társalgásnál sokkal jobban rámegy a szája a nemzeti dalra. A "Huszárcsíny" markotányosnéja, a "Tündérlak" Marcsája, a "Csikós" Rózsija s a többi mind, mind oly nekivalók, mind oly egész, oly kedves bennök, hogy aki látta, s hallotta, sohase megy ki a fejéből. A "Háromszéki lányok" Katicája, a székely katona-lányok eredetiségével lep meg, mely székelyes kiejtésében épp oly határozottan nyilatkozik, mint gyönyörű dalaiban. A "Panna-asszony" Ceciljeként légies finomságával igazi természetességet egyesít."
- Vasárnapi Újság - 1875 - januári száma.
1875. augusztusában Egerben vendégszerepel, s ezen közben megismerkedik runyai Soldos Sándorral, miskolci földbirtokossal, aki megkéri a kezét. 1875. szeptember 20.-án, a Budapesti belvárosi templomban hatalmas érdeklődés közepette házasságot köt Soldossal. Innentől fogva Soldosné Lujza néven szerepel a színlapokon.
1875-ben felépül a Népszínház a mai Blaha Lujza téren, később Nemzeti Színházként is szerepel ugyanez az épület, melyet a Metró építéskapcsán bontanak le az 1960-as évek közepén. Ebben a Népszínházban lett aztán a népszínműveknek első sztárja Blaha Lujza idővel. Azt a helyet, ahol ez a Népszínház állt, (addigra már javában Nemzeti Színháznak nevezték), ezt a teret a főváros Blaha 70. (1920), s születésnapjának tiszteletére, róla nevezte el. Lakásának erkélyéről odalátott a színházára.
A Népszínház felépültével a Nemzeti kettéválik. A prózai tagozat marad a Nemzeti épületében, míg a népszínmű, és a zenés műsorok a Népszínház szinpadaira kerülnek. Öt évi 8000 forint fizetéssel leszerződik a Népszínműhöz.
Tóth Kálmán: "Az ördög párnája" c. bohózattal kezd a Népszínműben, majd tengernyi szerep várja, amelyekben zajos sikereket arat. Lecoq:"Angot asszony lánya" első operett fellépése, amelyet számos követ. A népszínmű nemzeti jellege szemben állt a francia és német és osztrák operettekkel, amik viszont igen kedveltek voltak akkoriban. Blaha elvitathatatlan érdeme ezen operetteknek magyar közvetítésében van. Az addigra már Pest városában három jól működő németszínház ellensúlyozása a Nemzeti és a Népszínházra hárult. Blaha mindenkit elvarázsoló személyisége, énektechnikája valósággal áthódította a közönséget ezekből a német színházakból, és a tulnyomórészt németül beszélő Pest közönségénél a magyar érzés és kultúra iránti olthatatlan szeretetet támasztotta fel, hamvadó poraiból.

"Itt mutatkozik Blaháné nagy kultúrális munkája, amely túlemeli Őt a még oly ünnepelt színészek sorából is és valóban a nemzet csalogányává avatja. Pest németajkú lakossága tódul a Népszínházba magyar dalra, magyar szóra. Az Ő páratlan művészete nagyobb kultúrmissziót teljesített a maga idejében, mint egy sereg törvény, amely az új Magyarország s főleg az új Budapest megmagyarosításán munkálkodott" - írja visszaemlékezésében, a Nemzeti Színház egykori igazgatója, Porzsolt Kálmán 1926-ban.

Operett, népszínmű, opera, dráma mindegy volt Soldosné tarolt, sikert sikerre halmozott, az évek során.
"Isten kegyeltje volt és úgy élt a reája bőségesen kiáradó malaszttal, hogy belőle ezreknek juttatott."

1879-ben négyévi házasságot követően, békében elválik Soldostól.
Ez időtájt vitába keveredik az új igazgatóval, aki túlzottnak tartja anyagi követeléseit. Evva Lajos, számos ifjú színésznőt szerződtet Soldosné "egyeduralmának" oldására. A közönség nyomására a bizottmány kötelezte Evvát, hogy egyezzen meg Blahánéval. Így Blaháné új feltételekkel, 14 000 forintért 10 hónapi fellépéssel a Népszínház társulatának tagja marad. Közben több külföldi turnén vesz rész. Párizsi fellépései kapcsán írja a Le Figaro: "...Szép asszonyom, jöjjön ki Párizsba és tanítsa meg a francia színésznőket, hogyan kell francia operettet játszani..."

1880as év végén gyöngyösi jótékonysági koncerten megismerkedik Báró Splényi Ödönnel, s 1881 február 26.-án megesküsznek. 1883 májusában hosszabb időt tölt bécsben, előadások sorát adja, a kritika a legmagasabb dícséretben részesíti. 1885-ben egy rövid évad erejéig a Várszínházhoz szerződik, majd visszatér 1885-ben a Népszínműhöz.
1886-ban a szerb háború idején jótékonysági hangversenyt ad a sebesültek javára, s Milán Szerb Király Natália-aranyéremmel tünteti ki.
Blaháné a népszínművekben állandó partnerével, Tamássy Józseffel 1871 -től játszott. Valahogy ketten valamilyen új minőség létrehozásban tudtak eggyé válni a színpadon, egymás mellet két csillag ragyogott a magyar színpad egén: Tamássy és Blaháné. Egymást erősítették játékukkal, és addig hazai pódiumon nem látható duett, szinte minden darabjában teltházas sikert hozott a Színházba. Egy napon Blaha állandó partnerét, Tamássyt szélütés éri 1887. június 16.-án, elszegényedve jórészt a kollégák jószívű adományaiból él, féligmeddig lebénultan, majd 1892. szeptember 8.-án 55 éves korában végleg eltávozik. Blahát szinpadi társának elvesztése mélyen érinti, Vidor Pál vidám személyisége pótolja a pótolhatatlant.
1887-ben megbetegszik, gyors orvosi beavatkozás menti meg életét.
1894-ben házat vásárol magának a visszavonulás éveire gondolva Balatonfüreden, az ideiglenes lakások, házak, bér helyiségek hontalanságait feloldva. Beleszeret a balatoni vitorlázásba, s "Olyan nincs" néven yach-ot vásárol. A Balaton levegője és a szabad szárnyalás a vízen, új távlatokat ad számára, és némiképp romló egészségi állapota számára, "ez a vizilevegő" jelentős változást eredményez.
1896-táján a visszavonulását tervezi, ám a majd 10 hónapos vidéki kőrútja során, soha nem látott ünneplésben van része, aminek hatására eláll ettől a tervétől.
1900-ban a Népszínház 25. éves fennállása kapcsán Díszelőadás-sorozatot tartanak, amelyeknek főszerepét Blaha adja, aki maga is 25 éves fennállását ünepeli hamarosan. A Blaha évforduló kapcsán előadott "Sárga csikó" c. népopera előadását követően az egyetemi ifjuság fáklyásmenettel hódolt az ünnepeltnek, míg I. Ferencz József koronás aranykereszttel tünteti ki, - a legnagyobb művésznőt, a magyar "bel canto" lángelméjét, a nemzet csalogányát - ahogy az a kitüntetéshez tartozó oklevélen áll.
1901-ben a Nemzeti Színház akkori igazgatója, Beöthy László, Keglevich intendáns javaslatára, Blaha Lujza kapcsán megteremti a "Nemzeti Színház örökös tagja" elnevezésű "intézményt", amelynek első tagjául választotják Blahát. Ez az intézmény állandó jövedelmet biztosít a tagjainak, életük végéig. (Tamássy féle sors elkerülése végett)
1901. júniusában Kassán, és augusztusban Balatonfüreden játszotta utolsó vendégszerepeit, továbbiakban a nyári vendégjátékoktól visszavonult.
1905.-ben Kada Elek:Helyre asszony c. darabjában játszik a Királyszínház színpadán, nagy sikert hozva a darabnak.
1906. novemberében Vidor Pál partnere, aki menetközben átvette a válságba került Népszínház igazgatását, öngyilkos lett a kusza színházi viszonyok miatt. Hosszas vajudást követően a Népszínházat összevonják a Nemzetivel, ami gyakorlatilag a népopera műfajának elhalását eredményezi. Blaha aki a népopera műfajában mozgott a legotthonosabban, most prózai szerepekben is bizonyítani kénytelen. 1909-ben Móricz: Sári biró-jában, vagy a "Lányom"-ban tündöklő alakítását a kritika és a nézők is egyaránt dícsérik. Férjének 1910-ben bekövetkezett halála azonban visszavonulásra készteti. Sokáig nem lép fel, s 1912-ben eljátssza a "Piros bugyelláris"-t néhányszor közkívánatra, majd utoljára Garamszeghy Sándor: Matyólakodalom c. darabjában lép föl, ám Blaha visszavonulása miatt kell levenni a műsorról.
Az I. világháború alatt néhányszor eljátszotta a Nagyamama-t, színházba azonban leginkább a Magyar Színházba járt ahol unokája Blaha Gitta szerelését követte nyomon.(Mikszáth:Szent Péter esernyője - női főszerep)
Utoljára 1923-ban lép színpadra a Városi Színházban, a Népszínház nyugdíjasai tiszteletére rendezett ünnepségen, de itt nem énekel.
A filmezéstől idegenkedett, zavarta a hangnélküliség, az erőteljes maszkírozás, a mozdulatok groteszksége. Visszavonulását követően egyszer mégis kamera elé áll. . 73 éves korában az Országos Színészegyesület örökös tagjává avatja.
Tulajdonképpen 1914-től visszavonultan él, nővérével, majdan Manci nevű kis unokájával, Blatonfüredi házát eladva, az un. "Szelényi"-házban levő lakásában.
Agyára húzódó betegsége egyre erősödött, szervezete legyengült, többnyire a lakásában élt. 1925. szeptember 25.-én ünnepelte meg a 75. születésnapját, cigányzenekar adott szerenádot, ám a nagyasszony hamar elfáradt, s visszavonult. Ablakából hosszan nézte egykori színházát. Egy végzetes tüdőgyullaldás vette le végleg a lábáról, amiből fölépült ugyan, de ágyhozkötötten élt attól fogva haláláig.
1926. január 18.-án, 76-éves korában távozott a színész "Nagyasszony".
Blaha Lujza haláláról kibocsátott hivatalos gyászjelentés pontos szövegmásolata:

A Nemzeti Színház igazgatósága és személyzete nagy megilletődöttséggel és szomorúsággal jelenti, hogy özv. miháldi báró Splényi Ödönné, Blaha Lujza, a Nemezti Színház örökös tagja, a koronás érdemkereszt stb. tuljadonosa, ez év január 18.-án délelött hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után csendesen elhunyt. Több mint öt évtizeden keresztül szolgálta a magyar színjátszást páratlan lelkesedéssel, odaadó szeretettel és a legszebb művészi eredményekkel.
Temetése a Nemzeti Színház előcsarnokából lesz 1926. január 20.-án, szerdán délután 3-órakor és a megboldogult földi maradványait a Köztemető-úti temetőben, a székesfőváros által adományozott díszsírhelyen helyezzük örök nyugalomra.
Budapest, 1926. január 18.-án

Temetése az országban százezres tömegeket mozdított meg. Ravatalánál kétszáz-fős cigányzenekar búcsúztatta a Nemzet Csalogányát, Jókai és Ady nyughelye mellett kapott örök szállást. Temetése méltó volt a nemzethez, és leginkábbKossuth Lajos, Rákoczi Ferenc és Jókai temetéséhez fogható. A kultuszminiszter, a főpolgármesteren kívül, Horthy kormányzó megbizottja Kárpáthy Kamillo, s nyomában a teljes magyar színjátszás akkori aktív, a még élő nyugdíjasaival egyetemben követték a családot, nyomukban az ország távolabbi részeiből is idesereglettek tömege. Erdélyből, a délvidékről Szabadkáról és a felvidéki városokból külön csoport érkeztek a nemzet nagy asszonyától végső búcsút venni.
... És ha - amint érzem - az én jó közönségem haló poromban sem fog sajnálni tőlem egy virágszálat, itt adom tudtára, hogy hova vigye:
Koszorús költőnk Jókai Mór sírjának szomszédságába, ahová magam kívánkoztam... Lejár az időm.. - írja naplójába zárásául ezeket a sorokat.

Forrás:
Blaha Lujza emlékalbum 1926,
Verő György: Blaha Lujza és a Népszínház.
Tolnai Világlapja 1905-1926 közötti évfolyamai
Vasárnapi Újság 1875-1878-1892-es évfolyamai
Ország Világ folyóirat 1880-1882 közötti évfolyamai.