Csepreghy Ferenc Életrajz

Adatok:
1856 - 1860 - asztalosinas Esztergomban
1860 - 63 - az esztergomi Katolikus Legényegylet számára jeleneteket ír
1861 - legelső irodalmi publikációi a "Pesti Hírnök"-ben
1865 - Bécsben tanulmányúton
1866 - Münchenben
1867 - beteg, a szülői házban lábadozik, Szalkán
1868 - 1872 - jól prosperáló asztalosműhelyt tart fenn Pesten
1872 - első darabja "Magyar fiúk Bécsben" címmel, a Nemzeti Színház bemutatja
1872. február 10-én - házassága Rákosi Idával, Rákosi Szidi és Rákosi Jenő testvérével
1876 - "A vízözön" című zenés színműve akadémiai pályázaton dicséretet nyer - nagy botrányt kavar
1875 - 1877 - Jules Verne műveinek zenés színpadi adaptációit végzi
1877. december 14. - "A sárga csikó" bemutatója a Népszínházban
1878. november 22. - "A piros bugyelláris" bemutatója a Népszínházban
1879. június 27. - utolsó színműve: "Az élhetetlenek" - Népszínház
1879 nyara-ősze - gyógykúrán Itáliában
1880. február 6. - szanatóriumi kezelés idején Görbersdorfban elhunyt
1881. május 15. - posthumus bemutató: "Perozes" - Népszínház
1881. szeptember 24. - posthumus bemutató: "A szép asszony kocsisa" - Népszínház
1886. február 13. - post humus bemutató: "Akbar szultán" - Kolozsvárott
1914 - némafilm a "A sárga csikó" című népszínműve alapján
1936 - hangosfilm a "A sárga csikó" című népszínműve alapján
1938 - megfilmesítik a "A piros bugyelláris" című népszínművét

Összefoglaló:

"A sárga csikó" és a "Piros bugyelláris" című népszínművek azok - a Csepreghy-darabok közül - amelyek majd egy évszázadon keresztül a legtöbb előadást megértek, s a kor egyik jelképét jelentik szerzőjükkel együtt. Pedig ha Csepreghy Ferenc szerencsésebb, nagyobb lehetőségeket kínáló irodalmi korszakban alkot, vagy ha korai halála nem akadályozza meg, hogy átélje a századforduló szellemi izgalmait - a magyar drámairodalom akkori egyik legjelentékenyebb alakja lehetne. Tehetségben nincs is hiány nála, de belenő akkori irodalmunk és főleg drámairodalmunk felszínes apályába, s így nem több, mint kora legügyesebb, legleleményesebb színpadi mesterembere.
Nevének írásformája megtévesztő, a "ghy" végződés nemesi ősöket gyaníttat. Pedig falusi iparos családból származik, sőt, ő maga is már módos pesti polgárságba felverekedett, jó jövedelmű asztalosmester, amikor hirtelen népszerű színpadi szerző lesz belőle.
Akkortájt az volt az általánosan elvárt módi, hogy az írók és művészek nevüket, művésznévként, dzsentris formában írták. Vagy ha nem volt elég "szép" nevük, kitaláltak egy romantikusan patetikus, nemes formájú álnevet. Így lett a műbútorasztalos Csepregiből a színlapokon és a könyvek címlapján Csepreghy. Igazi felfedezője Rákosi Jenő (a Nemzeti Színház direktora, ő hívja életre a Népszínházat) akihez rövidesen rokoni szálak is fűzik. Csepreghy ugyanis beleszeret és elveszi feleségül igazgatójának nővérét, Idát, aki egyben a színház egyik vezető jelmezkészítője. Karrierje a Népszínházban való megjelenésétől fogva szárnyal. Darabjai igazi kasszasiker művek. Igazi mesterember marad a színházban is, csak most a szórakoztatás nagy tehetségű briliáns mestere lett. 1875-től haláláig a Népszínház titkára. Örökölt tüdőbaja azonban korlátokat szab. Hiába az itáliai mediterrán éghajlat, hiába a Magas-Tátra harsogóan tiszta levegője, egy nap - az akkor gyógyíthatatlan betegség - végez gazdájával. Csepreghy Ferenc a Tátra északi lábánál fekvő Görbersdorfban (ma: Sokołowsko) fejezi be szűkre szabott életét - harmincnyolc évesen.

Életrajza részletesebben:

A tehetséges fiú első lépései az irodalomban

A Hont vármegyei Szalka nevű faluban született, és polgári igényű apjának, Csepregi István fűszerkereskedőnek az a vágya, hogy fiából városi iparos legyen, ezért fiát 14 éves korában Esztergomba adja asztalosinasnak. Mestere nyaranta gyakran kiküldi őt a mezőre, vigyázzék a jószágokra. A hosszú és unalmas napokat, heteket, hónapokat unokabátyjától, a papnövendék Kovács Józseftől kölcsönkapott könyvekkel múlatja. Az olvasás, az irodalom szeretetének forrásává lesz ez virágos rét - egy életen keresztül.
Tizennyolc éves korában, 1860 tavaszán, felszabadul, vagyis asztalosmesterként végez, Pestre jön segédnek. Közben munka mellett a katolikus legényegyletbe lép, melynek akkori elnöke, a minden szépért és jóért rajongani tudó dr. Szabóki pártfogásába veszi, aki nagy érdeklődéssel figyeli az iparos-író első tollforgató kísérleteit, miközben az egylet amatőr színpadán többször is felléphet társaival, mert kiderül, jó színészi képességei vannak, sőt, ha kell, szellemes kis jeleneteket is tud írni. Ennek az egyletnek az egyik előadásán már az ő darabja - ami élete első színműve is egyben - kerül bemutatásra. "Az elnök névnapja" című kétfelvonásos színműve kirobbanó siker 1862-ben.
Még azon év derekán gyomorfekély gyötri, majd felgyógyulása után öccse, János hívására Esztergomba megy, ahol 1863-ban - a pesti mintára - együtt fáradoznak egy legényegylet alapításán, melynek létrejötte után ő lesz a dékánja.

"Magyar fiúk Bécsben"

Mint asztalos is felettébb ügyesnek bizonyul, dr. Szabóky büszke felfedezettjére és lehetővé teszi, hogy Bécsbe menjen, hogy a szakmában tovább képezze magát, és ugyancsak az ő ajánlására kap színpadot Esztergomban, második színművének bemutatására: a könnyed, mulatságos "Magyar fiúk Bécsben" című vígjátékra, amely az esztergomi legényegyletben adatott elő először, amikor katonasorozásra hazakerült. Idővel a sajtóvisszhang és egyéb reflexiók hatására a Nemzeti Színház vezetése is felfigyel a fiatalember esztergomi sikerére, a darab, egy színdarab-ínség idején, 1872-ben, bekerül a Nemzeti repertoárjába is, és csodák csodája kirobbanó sikert hoz. A darab most már széles körben arat sikert, a közvélemény felfigyel a tehetséges asztalos fiúra, akinek akkor még meg sem fordul a fejében, hogy az iparosságot felcserélje a színpadművek írására.
De térjünk vissza 1865-re, amikor is az év júniusában visszatér Bécsbe, ahol addigra már jól megtanul németül, sokat jár színházba, sokat olvas, majd 1866-ban Münchenbe utazik. Ám meggyengült egészsége miatt 1867 elején haza kell térnie Szalkára a szülői házhoz, majd erőre kapva rég dédelgetett tervét megvalósítani indul Pestre, 1868 őszén.

A pesti asztalos sikere a Nemzeti Színházban

Amikor összegyűlt már annyi pénze külföldi útjain, és itthon szerzett jövedelméből, hogy Pesten saját műhelyt nyithat, akkor ismét Pestre költözik, ahol öccsével, Jánossal önálló üzletet nyit, amely csakhamar virágzásnak indul. Műhelyük hamarosan igen jól megy: Csepregiék jól értenek a mesterségükhöz, és ügyes üzletembereknek is bizonyulnak éppen abban a kiegyezéses évtizedben, amikor a hazai polgárság rohamosan kezd fejlődni. Csak a véletlen dönti el, hogy a következő évek legnépszerűbb színpadi szerzője nem a magyar bútorgyártás úttörője lesz, mert - mint ahogy mondják - ahhoz is lenne tehetsége! De a korábban, Bécsben írt vígjátékot odaadja a Nemzeti Színháznak, amely bemutatja, és olyan sikert arat, hogy biztatni kezdik, hagyja ott az ipart, megél ő a drámaírásból is. Egyelőre azonban eszében sincs felhagyni a jövedelmező műhellyel. Közben azonban érdeklődve forgatja a dramaturgiai szakműveket, egyre nagyobb lesz drámairodalmi ismerete. Ezernyi sikert ígérő témája kapcsán nagy reményekkel telve néz a jövő elé. Ám harmincéves korára kiderül, hogy baj van a tüdejével. A fűrészporos, lakkillatú műhely gyors véget sejtet. Asztalos semmiképpen sem maradhat. És habár maga mögött tudhat egy igazi színházi sikert, mégis ekkor, 1872-ben határozza el, hogy hivatásos író és színházi ember lesz belőle.
Legelső irodalmi kísérletei versekből állnak, melyek a napi- és hetilapokban jelennek meg, publikál a "Pesti Hírnök"-ben (1861), a "Vasárnapi Újság"-ban (1867), a "Magyarország"-ban és a "Nagyvilág"-ban (1870-1875., 1880), a "Fővárosi Lapok"-ban (1871-79. versek), az "Athenaeum"-ban (1873). Írt egy regényt is, "Az utolsó esztendő" címűt, melyet a "Reform" című folyóirat közöl.

Csepreghy szép színpadi karrierje

Megnyerően kellemes egyénisége, friss szelleme, folyamatos önképzésre hajlása népszerűvé teszik a társasági életben. Megismerkedik Rákosi Jenővel, aki akkor még az elégedetlen fiatal írók közt hangadó - s nyilván maga sem gondolja, hogy néhány évtized múlva a legkonokabb irodalmi és politikai reakció vezérpublicistája lesz. Egyelőre szervezi a Népszínházat, amely valóban a nép széles körei számára akar színházi élményt és színházi kultúrát adni. Rákosi felismeri Csepreghyben a jól használható gyakorlati embert, és meghívja a Népszínház titkárának. Az is marad haláláig. Nemsokára már sógora is Rákosinak, ugyanis megismeri, megszereti, és feleségül veszi az igazgató nővérét és jelmeztervezőjét, Rákosi Idát 1872. február 10-én. Sógornője egyben az a Rákosi Szidi, aki néhány esztendő múlva megalapítja nagy hírű színészképző intézményét, és akinek anyagi és szakmai segítségével majd Csepreghy özvegye létrehozza a későbbi Király Színházat.
Házassága lehetővé teszi, hogy most már teljesen a darabírásra fordítsa erejét, megszabadulva időnként szorító anyagi gondjaitól. És a Népszínház már megnyitása évében Csepreghy-vígjátékot mutat be, kellő botránnyal és rég nem volt nagy sikerrel. "A vízözön" drámatörténetünk egyik legkülönlegesebb színjátéka: bibliai tárgyú népszínmű, de azt is mondhatjuk, hogy egyszerre Biblia- és népszínmű-paródia. Zenés, énekes, táncos játék Noéról és családjáról. A színmű az akadémiai pályázaton dicséretet nyer, és a budapesti Népszínház egyik kedvelt repertoárdarabja akkoriban. Ugyanakkor valamennyi egyház és hitfelekezet felháborodva tiltakozik a darab bemutatása ellen, de a kiegyezés utáni negyedszázad, legalábbis felszínén, valóban liberális társadalomnak mutatkozik, tehát írni, szólni, vélekedni és gúnyolódni - amíg a fennálló rend ellen tenni nem akarnak - sok mindent lehet. Kellemesen szabad szellem árad a Szentírást perszifláló bohózatból. A műfajparódia pedig kitűnően sikerül.
És ettől kezdve, amihez nyúl - az színpadi siker. Dicséretet nyer az akadémiai pályázaton, például a "Saul király" című szomorújátéka. Ám a közönség szórakozni akar, nevetni, ámuldozni, nem gondolni a hazai problémákra. Az egykor társadalmi mondanivalókkal induló népszínmű falusi tárgyú operetté sekélyesedett, álparasztokkal és álnépdalokkal. Népszerű a kalandos "látványosság". Mindehhez felettébb alkalmas szerző Csepreghy, aki mesterien megtanul fegyelmezett szerkezetű, fordulatos és boldogan végződő színjátékokat írni, hol szellemesen pergő, hol feszült hangulatú dialógusokban.

Csepreghy Jules Verne-színpadi adaptációi

Rákosi Jenő Bécsben látja a francia Jules Verne regényének, az "Utazás a Föld körül"-nek egy revüváltozatát. Úgy gondolja, sógora ennél azért jobb revüt, azaz "látványosság"-ot tud írni, az akkor már itthon is népszerűvé váló regényből. Minthogy a darabot Bécsben, a sikeres előadás-sorozat után épp leveszik a műsorról, igen olcsón fel tudja vásárolni a díszleteit. Csepreghy ezekhez a meglevő, már adott díszletekhez írja meg a maga Verne-dramatizálását, és az igazi kasszasiker ezúttal sem marad el.
A sikeren felbátorodva felmerül az igény egy további Verne-dramatizálásra. S habár Csepreghy egy most már komoly tárgyú bibliai drámával, a "Saul király"-lyal bebizonyítja, hogy a tőle elvártnál jóval többre is képes, hiszen ebben a kétségtelenül jelképes tragédiában az egyértelmű zsarnokellenesség mögött még némi Bécs-ellenességet is ki lehet érezni, mindezt olyan színvonalasan és finoman, hogy még a leglojálisabb kiegyezők előtt sem válik ellenszenvessé - és mindenki úgy véli, hogy Csepreghy igazi feladata maga a szórakoztatás.
Egymás után következő Verne-dramatizálásai (Sztrogoff Mihály, Utazás a Holdba és a tenger alatt) akkoriban tartós sikernek bizonyulnak.

Csepreghy népszínművei

Ekkor fordul a legnépszerűbb s immár leghígabb színpadi játékhoz, a népszínműhöz. Igen jó ötlete támad: a nem kevésbé divatos detektívregények témavilágát átülteti a magyar falusi, illetve álfalusi környezetbe. "A sárga csikó" és "A piros bugyelláris" szerelmi bonyodalmakkal teljes, énekes-táncos, megnyugtatóan "happy end"-es bűnügyi dráma. A darabok népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1879-ben a császári pár ezüstlakodalmi bécsi koncertjén "A piros bugyelláris" képviseli dalaival és a Török bíróné menyecskejelmezébe öltözött Blahánéval Magyarországot.
A fiatalon meghalt Tóth Ede igen jól megírt falusi játéka, "A falu rossza" mellett ez a két Csepreghy-darab évtizedekig a legtöbbet játszott népszínmű. Hol van már Szigligeti "A csikós"-ának komoly társadalmi mondanivalója?! De azt az 1848 előtti Szigligeti írta, azóta ő is inkább csak szórakoztatja a közönséget, és Csepreghy még jobban szórakoztatja. Pedig Szigligeti, akit ez idő tájt már a Nemzeti Színház igazgatójává is kineveznek, jól érzi, hogy a színháznak - főképp a Nemzeti Színháznak - felelősségteljesebb a feladata annál az elsősorban való szórakoztatásnál, mint amit ők csinálnak. Szigligeti várja az igazi magyar társadalmi drámát, és a kritikus élű társadalmi vígjátékot. Sőt, azt is gyanítja már, hogy ezt Csiky Gergely fogja megírni, és biztatja is Csikyt. De mire Csiky igazán kritikai élű vígjátéka, "A proletárok" elkészül - Szigligeti már nem él. Ám ugyanebben az évben (1880) hal meg Csepreghy is. Harmincnyolc éves fővel viszi el a tüdőbaja.
Súlyos örökölt betegségét, melynek nem kedvezetett korábbi iparos tevékenysége sem - hiába kúrálja 1878 nyarától fogva Olaszország enyhe égalja alatt, hathatós eredményre nem vezet. San Remóból például humoros leveleket írogat a "Nemzeti Hírlap"-nak. Aztán 1879 nyarán visszatér, látszólag megjavulva, de a sok veszélyt rejtő ősz elől Görbersdorfba utazik, a Tátra északi lejtőjéhez, hogy a tiszta hegyi levegőn rendbe hozza légzését, ám ott rosszabbra fordul állapota, de dolgozik ott is. Görbersdorfból még küld a "Fővárosi Lapok" számára elbeszélő költeményt (Kis sapka) és a "Pesti Napló" számára egy novellát, mely utolsó műve. A ma Lengyelországhoz tartozó népszerű település, mostani nevén Sokołowsko, beírja nevét a hazai drámairodalom helyszínei közé azzal, hogy Csepreghy itt fejezi be életét.
Testét hazahozzák, és illő pompával helyezik örök nyugalomra a Kerepesi temetőben, ahol szép sírkő - Gerster Kálmán terve szerint - és Huszár Adolf által mintázott dombormű portréja díszíti a népszerű színpadi írónak pihenőhelyét.

Csepreghy-posthumus bemutatók

Halálát követően a Népszínház két színművének a premierjét is megtartja, elsőként a "Perozes" (1881. máj. 15.), majd "A szép asszony kocsisa" (1881. szept. 24.) előadására kerül sor, utóbb Kolozsvárott pedig az "Akbar szultán" című négyfelvonásos tragédiája (Kolozsvár, 1886. febr. 13.), melyeket előadatásuk után az egykorú napilapok - élükön Beöthy Zsolt - tüzetesen ismertetnek.
Talán, ha tudomásul veszi, hogy a komolyabb vígjáték vagy éppen a komoly hangvételű színmű is sikert tud aratni - tudott volna, mert megvolt a képessége jót írni -, ma a legnagyobb klasszikus drámaíróink közé sorolhatnánk. 1880 után már talán a kor, a társadalmi viszonyok is lehetővé tennék ezt, de Csepreghynek épp azok az 1867 és 1880 közötti esztendők adattak meg, amikor igazi mélypontján a magyar drámaírás, s csak a felszínesség számára kínálkozik siker. Ennek a felszínességnek azonban alighanem ő akkor a legjobb színházi mesterembere Magyarhonban. Asztalokat, székeket is kitűnően csinált - és népszínműveket, látványosságokat is.

Az összeállítást készítette: Takács István
Korrektor: Dévényi Ildikó
Forrás: lásd szakridalom