|
Cserey Erzsi
Színésznő, rendező, és a New York-i Magyar
Színház igazgatónője
|
Életrajza:
Cserey Erzsi Amerikában élő
színésznő, aki ma már jórészt magyarul beszél a pódiumon
és a színpadon, és 1989-óta a New York-i Magyar Színház
igazgatónője is egyben. Ez a színház lett az élete.
Tudni kell azonban, hogy a színház amerikai módon működik,
vagyis mindenféle állami dotáció nélkül, önerőből, illetve
Cserey Erzsi missziós tevékenységének köszönhetően az
ő erejéből. A színház összes költségét ki kell gazdálkodnia,
a terembérléstől fogva a díszletek és jelmezek, a darabok
előadási joga, a színészek gázsija (akik nappal munkát
vállalnak, hogy este próbálhassanak, és majd előadásokat
adjanak!), a reklám, a nyomtatott jegyek, a plakátok,
a közönségszervezés összes nyűge egy vállra nehezedik.
Mindezt a Broadway, New York tengernyi klubja és szórakozóhelye,
milliónyi premiermozi, lokál és bár árnyékában, ahová
az ott élő amerikai magyarság eljárhat múlatni a szabadidejét.
Cserey Erzsi szervezésében és rendezésével azonban évről
évre 5-6 premiert is sikerül létrehoznia, immáron sokadik
esztendeje.
Az amerikai közegben, az "ezernyi lehetőség"
hazájában a jelentős mértékben magára hagyott magyarság
minden öntevékeny megnyilvánulása egyfajta pionír-tevékenység
is egyben, a megmaradásért, magyarságuk életben tartásáért.
Egy önerőből, magyar nyelven működő színház sokkalta
több, és nagyobb hangsúlyt kap, mint idehaza bármikor
is kaphat egy színház. Az utolsó 100 év során Amerikába
emigrált, összesen több mint 4,2 milliónyi magyarból
az asszimilációs folyamatok következtében már csak a
töredéke vallja magát magyar ajkúnak, és így Cserey
Erzsi tevékenysége nemes mivoltán túl létfontosságú
misszió is egyben New Yorkban.
Sajnos az anyaország lassan lakosságának 40 %-át kitevő
magyarjait hagyta eltávozni, és nemcsak hogy hagyta,
hanem azóta kezét is levéve róla magára hagyja őket,
mind a mai napig. A New York-i Magyar Színház például
soha egyetlen fillér támogatást sem kapott hazulról,
még a jogdíjak elengedésének kedvezményét sem, sőt...
A hiedelmekkel ellentétben sok emigráns honfitársunk
nem gazdag amerikai, hanem egyszerű ember, egyszerű
foglalkozással, megélhetésüket is éppen hogy csak fedező
jövedelemmel, még ha ezt egy nálunknál sokszorta gazdagabb
díszletű országban teszik is. Jobbára autószerelő, tetőfedő,
asztalos, kőműves, hidegburkoló, lambériakészítő, fogtechnikus,
orvos; és csak egy nagyon szűk sávban fordulnak elő
szerencsés diplomások, akik hazai mércével mérve is
"sokra vitték". Ezek az emberek 100 éve önerőből,
a megmaradás szent célját tűzve zászlóikra adakoznak
a magyar színházak, magyar rádiók és televíziók, magyar
folyóiratok fenntartásáért, hogy legyen ott, távol a
hazától is hallható, olvasható magyar szó.
Magyarországon már megfogalmazza:
színésznő szeretnék lenni!
Cserey Erzsi azonban közülünk
való, budapesti születésű. Ide jár iskolába fiú testvérével
egyetemben. Rója a háború nyomait magán viselő főváros
orosz katona-illatú, szűk belvárosi utcáit. Az iskolában
már korán felfigyelnek a nyurga, szöszke kislány szavalataira.
A szigorú szülői tekintet alól azonban egy helyen tud
feloldozást nyerni, a Lakner Gyermekszínházban. Itt
jól érzi magát, minden feszültsége és szorongása feloldódik
egy-egy délutáni foglakozáson, amelyet Lakner Artúr
lánya vezet már akkoriban, és ahova az iskola után be-betér,
titokban. Néha még az órák helyett is. Az egyéniségét
és a felgyülemlő önmegvalósító szándékát folyvást elnyomó
szülői prést azonban hamar közömbösíti egy fiatalkori
szerelem, amely egy pályakezdő ifjú festővel köti össze
egyre erőteljesebben. Pályaválasztásánál azonban döntő
szerep jut annak a fővárosi szavalóversenynek, amelyen
részt vesz. A zsűri elnöke, Major Tamás meleg hangon
bíztatja, jelentkezzék a Nemzeti Színház Stúdiójába.
A jelentkezésre azonban már nem kerülhet sor, az októberi
forradalom eseményei elsodornak minden egyéni szándékot.
Az idő közben házassággá váló szerelmi kapcsolatban
élő Cserey 1956 késő őszén férjével együtt távozik az
országból, a körvonalazódó visszarendeződés elől. Ausztria,
majd a várva várt Amerika szorongató évei következnek
az idő közben önálló életet élő Cserey Erzsi számára.
Dean Martin és Frank Sinatra
közös műsorában Las Vegasban
A nyelvi nehézségekkel küzdő
gyönyörű, szőke, magas, egzotikus szépségű nőre azonban
igen hamar felfigyel Frank Sinatra egy válogatáson,
ahol a legújabb show-jának táncosait keresteti. A sok
jelentkező közül épp erre a "blondie tomatoe"-ra,
azaz a "szőke paradicsom"-ra van szüksége,
ahogy megszólította akkor Csereyt, akit nyomban le is
szerződtetnek Dean Martin és Frank Sinatra közös műsorára
Las Vegasba. Éveket tölt Las Vegasban, ahol bérelt lakásban
él, második választottjával. Táncol gyönyörű tollakkal
és ragyogó flitteres ruhában, majd az öltözőből szalad
haza, vacsorát, ebédet, reggelit készíteni hites urának.
Évek telnek el, amikor végül is világosan és tisztán
megfogalmazódik benne, hogy akadémián szeretne színészetet
tanulni.
New Yorkban
Színészetet tanulni? Legjobb
hely erre New Yorkban adódik, így Las Vegas nagyszerű
fényeit, csillogását hátrahagyva New Yorkba költözik,
és sikeres felvételt téve bekerül a neves Lee Strassberg
Színiiskolájába. Ez az iskola már számos kitűnő színészt
adott a világnak egyébként, Al Pacino, Dustin Hoffmann,
Marlon Brando, Marilyn Monroe mind-mind ebből az "iskolapadból"
kerülnek ki.
Az első szerepek a Broadway-n
Elisabeth de Charay, ahogy
ekkoriban már Amerika-szerte ismerik Cserey Erzsit,
az iskolát követően off-Broadway színházi előadásokhoz
kerül, itt New Yorkban. Első szerepe, Brecht "Spicli"
című zenés darabjában adódik, ahol nem csak színészi
játékával, hanem énekével is kivívja a kritikusok elismerését.
"... kiváló kritikát kaptam, emlékszem, olyan boldog
voltam, hogy a Village-ből gyalog rohantam hazáig. Ez
a kezdeti siker arra ösztökélt, hogy ne hagyjam abba.
Az amerikai kollégákkal élvezet volt együtt dolgozni,
nagyon megszerettük egymást. A színészek jók, profik,
nem utasítgatják a másikat a színpadon. Az az igazság,
hogy azért is esett olyan jól az elismerő kritika, mert
erősen megdolgoztam érte, ugyanúgy, mint ahogy azóta
is minden szerepemért. Körültekintő kutatást végzek,
érdekel az író, az indíték, a kor, amelyben a színdarab
íródott, no meg a körülmények. A színész olyan, mint
a szűrő. Erősen hiszek az egyéniségben, a játékos tanulásban,
nem szeretem az iskolák által betanított demagóg stílust.
Talán ezért is szerettem annyira Latinovitsot, ahogy
mondta a verset, mert önmaga lenni. Tulajdonképpen ezt
a módszert is tanultam a Strassberg-iskolában, és ezt
ma is vallom, sőt tanítom."
Elizabeth de Charay off-Broadway-sikerei
Aztán jönnek a szerepek sorra.
Ekkor már folyékonyan, ugyan némi magyar akcentussal
beszél, sőt játszik kitűnően angolul. Csehov "Sirály"-ában
Madame Arcadina, Strinberg "Hitelezők"-jében,
Shaw "Nagy Katalin"-jában, Camus "Caligulá"-jában,
ahol például Ceasoniát alakítja, és az amerikai előadásban
is nagy sikerű Molnár Ferenc-darabban, a "Játék
a kastély"-ban; sőt egy igazi nagy sikerű Broadway-produkcióban,
Tolson "Frankenstein"-jében, amely két átdolgozással
egyetemben is hét esztendőn keresztül megy, és ezzel
számos csúcsot dönt a darab a sok száz előadásával itt
a off-Broadway-n. Victoria von Strassenberg-alakításával
egy csapásra hírnevet szerez "... állandóan dolgoztam
a szerepemen, hogy mindig új legyen. Azelőtt ügyeltem
arra, hogy rendszeresen nyaraljak, nahát innentől fogva
nem volt rá időm..."
Cserey Erzsi és a kritika
A Broadway-n nyújtotta több
30 különböző színpadi szerepeiről vaskos paksamétát
kitevő cikkhalmaz tanúskodik. A "New York Post"
cikkei, chicagói, londoni szakmai lapok; a "Varieté",
a "Show Business", a "Back Stage"
hasábjain publikált róla szóló kritikák, sőt német,
és spanyol nyelvű méltatások is íródtak az idők folyamán,
vagy egy kedves színfoltként a "Daily News"
karikatúrája is megemlíthető. A kritikák egybehangzóan
a legjobbak között emlegetik, bár ahány lap, annyiféle
megközelítéssel teszi mindezt. Megjegyzendő, hogy az
amerikai professzionális kritikusi réteg megvásárolja
többnyire a jegyeket, hisz másképp hogy várhatnánk el
tőlük objektív kritikát, és csak olyan darabról ír,
írhat, amit valóban megnéz, nincs konzerv, félig, vagy
teljesen elkészített kritika. Ott egy ilyennel életre
szólóan el lehet hasalni, egyszerűen nem kap többé lehetőséget
lapoknál... (nem így idehaza...)
Hollywoodban
A színpadi sikerek nyomán hamarosan
a film is megtalálja. Hollywood életének egy másik nagy
állomása. Életének ebben a korszakában összesen 18 filmben
játszik, hol kiemeltebb szerepekben, hol pedig karakterszerepeket
alakítva. Főszerepet játszik a Kovács (Steve) István
rendezte "68" című korszakos filmben, amelyben
az énekes, Neil Young is feltűnik egy jelenetben. A
film Szabó Zoltán egy esztendejét, azt a kritikus amerikai
1968-at tekinti át, januártól decemberig. Dolgozik Woody
Allennel egy tévéfilm-produkcióban, a "Ne idd a
vizet" című filmjében. Elisabeth De Charay mint
Countess Bordoni szerepel. (Don't Drink the Water -
1994. USA- tv-film.) Gyakran, amikor valamilyen kudarc
és méltánytalanság áldozatává lesz mint magyar színházigazgató,
erőt adó emlékként villan fel szeme előtt, hogy játéka
kapcsán - "...>>csak<< egy Woody Allen
jött oda, és fogott velem kezet." Harmadik kiemelt
filmje az orosz-amerikai koprodukcióban készült "Moszkvai
melódiák" című film, ahol egy alkoholista nőt alakít,
megrázó erővel. A "Gizi sanzonénekesnő" című
filmben is jelentősebb szerepet játszik. Egyéb filmbeli
partnerei többek között Robert de Niro, Michael J. Fox.,
Robert Stanton, vagy az énekes, Neil Young. Készít reklámfilmeket
és szinkronizál, egyebek mellett az amerikai televíziókban
játszott "Hungarian Rhapsody" című reklámfilmhez
adja a hangját. Külseje és rendkívül fotogén lénye miatt
az ügynökségek inkább a filmipar és a reklámfotózás
irányába terelik, szíve azonban egyre erősebben a színpad
világa felé húzza.
A New York-i Magyar Színházban
Egyik színpadi fellépése kapcsán
találkozik az akkor már hosszú ideje Amerikában élő
dr. Varga Lászlóval (1910-2003). Varga úr gratulálni
jön Charaynak akkor az öltözőbe, amikor kiderül, hogy
e név mögött magyar színésznőt tisztelhet. Rövid beszélgetést
követően elhívja Varga úr New York-i Magyar Színházába
vendégszerepelni, egy szerepre. Cserey Erzsi pedig szívesen
vállalja az egyszeri fellépést, hisz magyarul még úgysem
játszott, gondolja, "na miért is ne...?".
Aztán idővel több szerepet vállal, miközben azért továbbra
is játszik angolul különböző produkciókban. Később beleszeret
a magyar szó színpadi tolmácsolásába, és lassanként
megfordul az arány - többet játszik már magyarul a New
York-i Magyar Színház színpadán, mint angolul a off-Broadway-n.
Észrevétlen átmenettel egyszer csak végleges és állandó
jelleggel Varga úr mellett dolgozik, egyre inkább szívügyének
tekintve azt a nemes küldetést, amelyet misszionáriusként
Varga úr képviselt ebben az emigráns magyar közegben.
Ne add fel!
Aktív bekapcsolódása a színház
életébe sok mindent átalakít, eldönt Cserey Erzsi életében
is. Magyarul ír, átír, fordít, dramatizál, előadásokat
szervez, közönséget szervez, anyagi javak előállításán
fáradozik, és Varga László méltó kísérőtársaként egyre
inkább átlátja a kinti színházi szervezet kezdetben
egyszerűnek tűnő, de később már láthatóan bonyolult
rendszerét. Hiszen egy színház igazgatása csak kívülről
látszik csillogó aranygömbnek, a dolgos hétköznapok
létbizonytalansága azonban már egyfajta szervezési profizmust
kíván, amely gyakorlati tapasztalat nélkül annyit ér,
mint a friss autóvezetői jogosítvány egy forgalmas hatsávos
autóút-kereszteződésben, ahol épp a lámpa nem működik.
Cserey Erzsi azonban végigjárja a gyakorlat kínkeserves
és rögös útját Varga László oldalán. Egy nap, 1989-ben,
amikor dr. Varga László úgy dönt, hogy hazatér, mert
haza lehet térnie már, akkor Cserey Erzsire hagyja az
elnöki, az igazgatói és rendezői posztot. A New Yorkból
eltávozó elnök úr még utolsó szavainak egyikével biztatást
ad Csereynek: "Ne add fel!"
A New York-i Magyar Színház
igazgatónőjeként
És Cserey Erzsi 1989 óta nem
adja fel. Több mint 60 premiert rendezett és szervezett
le azóta, miközben az ő működése előtt a színház öt
különböző rendező munkája nyomán 19 bemutatót tartott
korábban. Titkárnő, rendező, dramaturg, marketing manager,
PR-szakember, igazgató, és közönségszervező egy személyben,
nemritkán egyszerre, egy időben. A sokféle ízlésű magyar
közönség számára egyfajta hagyományt teremtve várja
el őket estéről estére, és színészeivel, előadásaival
egyre erőteljesebben közvetíti a magyar kultúrát, a
magyar szó összetartó erejét az egyre csökkenő számú
közönség számára. "...Tudják, nekem egyedül kell
összeszednem a pénzt, és az a tapasztalatom, hogy az
emberek ott jobban kedvelik a zenés darabokat."
(Na, ezért kellene a magyar hivatalos kultúratámogatói
szervezetnek ilyenkor pénzével beavatkozni, és támogatni
nem gazdaságos kulturális előadásokat is ott, adott
helyszínen!!) Egyébként is nehézkes New York körzetében,
a belvárosban színházi előadásokra becsábítani a nézőket,
hisz autóval a belváros még este is nehezen járható,
a parkolási gondok sem ismeretlenek errefelé sem, és
egy New York közelében élő magyar család többször is
átgondolja, miképp jut el a színházi előadásra, és nemritkán
győz náluk a kényelem..."
A New York-i Magyar Színház
magyarországi vendégművészei
Cserey Erzsi számos hazai nagyságot
léptetett fel már New York-i színházában. "...például
Sziki Károlyt, az egri Gárdonyi Színház egykori igazgatóját,
vagy Vass Zoltán Ivánt, vagy a Kossuth-díjas Cserhalmi
Györgyöt, Pápai Erikát, a Vígszínház tagját, vagy Csongrády
Katát, Dóczi Jánost, Huzella Pétert. De felléptek nálam
- a teljesség igénye nélkül - Gregor József operaénekes
egy gyönyörű karácsonyi műsor kapcsán, Eggerth Márta,
a New Yorkban élő legnagyobb magyar primadonna, Lendvay
Gabriella, Domján Mária egykori primadonna, Megyeri
Izabella, Bíró Eszter, Jákó Vera, Kiss Krisztina, Bánffy
Edit, Mautner Mimi, Kátay Mihály és még sokan mások."
Cserey Erzsi-féle nevezetes
műsorok
Cserey néhány esztendeje - nemes
közművelődési céloktól vezetve - elsősorban az amerikai
magyarság körének szánt dramatizált életpályaismertető
bemutató-sorozattal rukkolt elő színházában, bár meg
kell jegyezni, hogy Fedák Sári, Blaha Lujza, Kabos Gyula,
Horváth Jenő, Kálmán Imre, Honthy Hanna, Dankó Pista,
Mezey Mária, Karády Katalin, Latinovits Zoltán, Tolnay
Klári életének fontosabb állomásait felidéző színházi
estjeire itthon is égetően nagy szükség lenne. "...
ezeket én írtam, rendeztem, illetve állítottam össze"
- teszi hozzá Cserey Erzsi. Dalok, versek, levéltöredékek
narrátori szövegkísérettel adják ki az egyes életutak
színpadi megjelenítéseit. A "Magyar Végzet Asszonyai"
címmel megrendezett színházi estsorozata pedig Amerikában
több helyen is, és Európában is számos helyen, egyebek
mellett a Svájcban élő magyarság előtt is előadásra
került, sőt volt magyarországi bemutatója is ennek az
estnek. Aktuális nemzeti eseményekhez kapcsolható emlékműsorokat
is életre hív rendszeresen, "...a magyar történelem
kiemelkedő eseményeit emlékünnepélyek keretein belül
próbáljuk megőrizni. Ezeken verseket is mondok, és meg
kell jegyeznem, az emlékműsorok között számos angol
nyelvű előadás is szerepelt már. Tartottunk jótékony
célú előadásokat például annak idején a tiszai árvízkárosultak
javára. A pódium, azaz kamaraszínház keretein belül
interjúkat készítettem pódiumbeszélgetés formájában
ma élő magyar, vagy magyar származású művészekkel, énekesekkel,
zenészekkel, írókkal költőkkel, közéleti emberekkel.
Járt itt a pódiumunkon többek között Menyhárt Jenő zeneszerző
és szövegíró, Gerty Ágoston drámaíró, akinek egyébként
egyik darabját játsszuk is; Joe Murányi klarinétművész,
Hertz Péter operaénekes, Mózsi Ferenc költő, Szakcsi-Lakatos
Béla Liszt-díjas zeneszerző és zongoraművész, jazzmuzsikus."
Talán épp ezen kamaraestéknek köszönhetően néhány esztendeje
riporterként is viszontláthatjuk önálló és rendszeresen
jelentkező televíziós műsorában az amerikai "56"
televíziós csatornán.
Cserey Erzsi kitüntetései
Kulturális missziót betöltő
szerepét a Magyar Állam egyik legjelesebb kulturális
kitüntetésével igyekezett meghálálni, amikor 1999-ben
odaítélte a "Pro Cultura Hungarica"-díjat,
amelyet Mádl Ferenc köztársasági elnök úrtól vett át
a Magyar Parlament kupolacsarnokában megrendezett ünnepség
keretei között. De kapott kitüntetést Kaliforniában,
sőt kezdetben még a New York-i Magyar Színháztól is.
Egerben elnyeri a "Legjobb Alakítás Díját"
Gerty Ágoston "Gyermekem, gyilkosom" című
monodrámában nyújtott alakításáért. Koltay Tamás, a
neves esztéta és Kerényi Imre, a Madách színház akkori
igazgatója is elismerését fejezi ki Cserey előadása
kapcsán. Cserey Erzsi szerepel Vitray Tamás "Tele-Fere"
című talkshow-jában, és a riportműsor kapcsán válik
idehaza igazán népszerűvé és közismertté, a tévéműsor
magas nézettsége révén. Fellép a budapesti Arany János
Színházban, játszik az egri Gárdonyi Színház közönsége
előtt, elmegy játékával a Kisvárdai Fesztiválra éppúgy,
mint az Egri Ünnepi Fesztiválra. Folyvást új tervekkel
áll elő, és már a 21. évad beindításának feladataival
van elfoglalva, hogy a szeretett közönséget - a hazától
távol élő magyarokat - újabb változatos műsorterv révén
szórakoztathassa magyar nyelven New Yorkban és vonzáskörzetében.
Cserey Erzsiről
"...négy amerikai színházi
szakszervezetnek vagyok a tagja - a szakmabeliek tudják,
ez mit jelent. Joe Murányival megjelentettünk kazettát,
ahol énekelek. Azután kiadtak rólam egy könyvet - A
Szőke Paradicsom címmel. Így egyébként Frank Sinatra
nevezett el. Kátay Mihály szobrászművész megfaragta
portrémat, készült jó néhány festmény is rólam, sőt
írtak hozzám verseket is. Megismertem egy csomó híres,
érdekes, és értékes embert... Hát kell ennél több?"
Forrás:
Loren Craft Prewiew / The
Pasion of Frankenstein
Buda Magda: 25 év a színpadon - Amerikai Magyar Népszava-Szabadság,
2002. aug. 9.
Csereyvel Erzsi személyes közlése alapján
Kitüntetései:
Pro Cultura Hungarica - 1999.
Legjobb Alakítás díja - Egri Fesztivál
|