Életrajza:

Adatok:
1910 Beöthy László színházának ösztöndíjas tagja
1911 Kövessy Albert társulatának tagja (Pécs, Szarvas, Ungvár, Komárom, Munkács)
1913 - 1914 Szalkay Lajos társulatának tagjaként Székesfehérvárott
1914. december 6-án először Szatmárnémetiben, Huszka Jenő "Nemtudomka" című
operettjében
1914 - 1915. január 12-ig Szatmárnémetiben
1915 - 1916 katona a világháborúban
1916 a Brusszilov-offenzíva idején megsebesül, és fogságba esik
1916 - 1921 hadifogságban - Omszk, 1917- től: Tomszkij
1917 hadifogolyként a tomszki tábori színház egyik megszervezője
1921 - 1940 a Szatmárnémeti Színház tagja
1940 - 1943 A Kolozsvári Magyar Színház rendezője, színésze
1943 - 1946 a Debreceni Csokonai Színház főrendezője
1946 - 1948 a Szatmárnémeti Színház tagja
1948 158 év után a román állam feloszlatja a Szatmárnémeti Színházat (szakmai
alkalmatlanság miatt)
1948 - 1953 a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház alapító tagja
1953 a Nagybányán indult, majd Szatmárnémetiben állandó színtársulatot létrehozó együttes
alapító és egyben legidősebb tagja
1953 - 1967 a Szatmárnémeti Színház tagja
1967 Szatmárnémetiben a vasútállomás melletti református temetőben alussza örök álmát

A pályakezdés esztendei

Rákosi Szidi színiiskolájában tanul. Huszonegy éves, amikor Beöthy László színházának ösztöndíjas tagja lesz 1910-ben. Első sikere Pailleron "Ahol unatkoznak" című darabjának egyik főszerepe, "hatásos, minden ízében kidolgozott játékával aratott sikert" - írja a Budapesti Hírlap 1910. évi, egyik márciusi számának kritikusa. 1911-ben Kövessy Albert társulatának tagjaként Pécsett, Szarvason, Ungváron, Komáromban, Munkácson játszik. A következő évadban Kövessy elnyeri az Új Színpadot Budapesten. Deésy Jenőt magával viszi, azonban ez a vállalkozás december elején kudarcba fullad, Kövessy pedig nyugalomba vonul. A következő évadban Szalkay Lajos társulatának tagjaként Székesfehérvárott játszik.

Deésy a színészetről

"Olyan foglalkozást választottam magamnak, amely nem simán kikövezett, hanem tövises rózsákkal szegélyezett úton vezet" - írja egyik visszaemlékezésében. Ugyanakkor köszönetet mond Ódry Árpádnak, Rákosi Szidinek, Tanay Frigyesnek, Tanayné Halmi Margitnak és a többi elhunyt nagy művésznek, hogy beléoltották a pálya szeretetét, a fegyelem szükségességét, a helytállást, mindent, ami erkölcsi alapot ad a színész munkájához.

Negyvennégy nap Szatmárnémetiben

1914. december 6-án lép először Szatmárnémetiben színpadra, Huszka Jenő "Nemtudomka" című operettjében. Színészként, ugyanakkor a darab rendezőjeként is debütál. A társulatot bemutató újságcikkben Deésy Jenőt mint komikust, táncoskomikust jelölik meg. Kiss Árpád szatmárnémeti társulatának olyan tagja az 1914/15. évadban, mint Asbóth Lili komika, Czakó Gyula színész-rendező, Csige Böske hősnő, Forgács Sándor hős, Galgóczy Lajos tenorista, Horváth Manci primadonna, Kövi Kornélia (Kiss Árpádné) drámai szende, Lukács Sári koloratúr énekes, Márkus Dezső énekes, Nyárai Rezső buffó, Simon Jenő hősszerelmes.
Deésy Jenő játszik és rendez a legkülönbözőbb műfajban. A társulat legsikeresebb, legfoglalkoztatottabb színészei közé tartozik. Egy jó hónap leforgása alatt olyan szerepeket játszik, mint von Walter az "Ármány és szerelem"-ben, Lőrinc barát a "Rómeó és Júliá"-ban, a "Képzelt beteg" címszerepe, az "Ingyenélők" Bankó Bénije, "A Tündérlaki lányok" Petrenczeyje. Természetesen nem hiányoztak repertoárjából a kor divatos szerzői sem, mint Knoblauch "Faun"-jának címszerepe, vagy a "Trilby" Svengáliája. Ezek mellett mint táncoskomikus is állandóan színpadon van az "Ártatlan Zsuzsi", a "Napsugár kisasszony", a "Kis király", a "Mozitündér" című operettekben. Időközben viszont katonai behívót kap, és Kiss Árpád igazgató - bár sok mindent megpróbál - végezetül azonban nem tudja elintézni a felmentését.
1915. január 12-én, kedden, Jacobi Viktor "Szibill" című operettjében búcsúzik el a szatmárnémeti közönségtől. Akkor először búcsúzik, és nem sejteni, hogy a következő évtizedekben még négy visszatérés után újabb búcsúk követik az elsőt.

Szatmárnémetiből a nagyvilágba

A szatmárnémeti színpadról egyenesen a frontra vitték. 1916-ban a Brusszilov-offenzíva idején megsebesül, és fogságba esik. Először Omszkba, majd 1917 januárjától Tomszkijba szállítják mint foglyot. 1917-ben hadifogolyként részt vett a tomszki tábori színház megszervezésében és irányításában, ahol a repertoár előadásaira szolgáló szövegkönyvet emlékezetből írtak újra együtt a tagok.

Másodszor érkezik Szatmárnémetibe

1921-ben, öt és fél évi hadifogság után sebesülten tér vissza Szatmárnémetibe. Betegen, kétoldalú mellhártyagyulladással, lázasan dolgozik tizennyolc napon át, mert a színházi előadások nem szünetelhettek. Szatmárnémetiben Szabadkay József társulata játszik ebben az esztendőben. Néhány név a tagságból: Ekecs Ferenc táncoskomikus, Faragó Sándor, Fehér Erzsi drámai szende, Görög Olga, Katona Irén, Kovács Dezső baritonista, Marosy Géza, Neményi Lili primadonna, Szabadkay József, Szabadkay Miklós, Szabados Árpád, Torday Etel.
Ez volt Deésy Jenőnek a legrövidebb szatmári korszaka. Az évad végeztével, majd a következő években Temesvár, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Brassó, Arad színházi közönsége ünnepli a kitűnő művészt.

Egy kis politika

Nem mehetünk el szótlanul a történelmi események mellett sem. Trianon új helyzetet teremtett a színházi életben is. Ebben az esztendőben talán az egyik leglényegesebb mozzanat Románia új politikai térképnek átrajzolása, amely 1921 tavaszán zajlott le. Az országot 48 vármegyére osztották fel. Erdélyben több vármegye megszűnt. A megmaradt 16 erdélyi vármegye: Arad megye (Arad központtal), Bihar megye (Nagyvárad központtal), Brassó megye (Brassó központtal. Hozzácsatolták: Fogaras egy részét, a kőhalmi járást, Háromszék, Prahova, Busteni egy részét); Felső - Olt megye (Csíkszereda központtal. Háromszék, Csík és majdnem egész Udvarhely megyéből), Doboka megye (Dés központtal. Szolnok-Doboka, a somkúti járás 16 községe és 9 szilágysági falu); Fehér megye (Gyulafehérvár központtal. Alsófehér-, Torda-Aranyos három járása, Szászsebes egy része, enyedi járás), Felső-Maros megye (Marosvásárhely központtal. Maros-Torda, marosludasi járás, Csík és Kisküküllő néhány községe, az örményesi és tenkei járás egy része); Kolozs megye (Kolozsvár központtal. A régi Kolozs és Torda városa), Krassó - Szörény (Lugos központtal), Küküllő megye (Balázsfalva); Máramaros-Naszód megye (Beszterce központtal. Máramaros és Besztercenaszód megye, a szolnok-dobokai, a bethleni járás és Kolozs megye 23 községe), Hunyad (Déva), Szatmár megye (Szatmárnémeti központtal. A történelmi megyéhez csatoltak: négy szilágysági falu. Elvették Nagykároly járást); Szilágy megye (Zilah központtal, csatolt rész: Nagykároly járás, Margitta járás, Mihályfalva járás), Szeben (Nagyszeben központtal. Hozzácsatolták Fogaras, Küküllő, Vracea és Arges egy részét, elvették: a szászsebesi járást), Temes-Torontál megye (Temesvár központtal).

Deésy Jenő visszatért Szatmárnémetibe

1924-ben ismét Szabadkay József társulata játszott Szatmárnémetiben. A figyelmes olvasó Szabadkay társulatának tanulmányozásakor ismét találkozik egynéhány nagyon jelentős művész nevével: Baranyi Manci, Baróthy Jenő, Battyán Kálmán, Csengery Stefi, Dálnoky István, Deésy Jenő, Homokay Pál, Keleti Árpád, Lázár Hilda, Marosy Géza, Pálffy Blanka, Rajnai Böske, Rákosy Ferenc, Szendrei József, Szigeti Antal, Völcsey Rózsi.
Deésy Jenő érdekes kísérletének vagyunk tanúi Szatmárnémetiben 1924-ben, amikor "Szirmai Albert Mágnás Miska című operettjének gyermekelőadás-változatát volt alkalmunk megcsodálni" - írja a kritika. A nagy és merész vállalkozás példátlan sikert hoz a gyermekelőadóknak, rendezőnek, és egyáltalán a város színjátszásának. A Szamos című napilapban megjelent beszámoló nagy elismeréssel adózik a sok tehetséges gyermeknek, akik megtanulják és előadják a teljes operettet, Deésy Jenőnek, aki gyermekszínpadra alkalmazza és rendezi az előadást. Talán Deésy Jenő az első hivatásos színművész Szatmárnémetiben, aki műkedvelő gyermekek betanításával, rendezésével foglalkozik. Ha a városban valamikor önálló gyermek-színiiskola nyílna, méltán vehetné fel a Deésy Jenő nevet.
A színész Deésy Jenőről pedig így ír a helyi kritika 1924-ben: "Kitűnő táncoskomikus... Jutalomjátéka zsúfolt ház előtt zajlott. Annyi ajándékot, virágot kapott, mint egy primadonna."

Kolozsvári tagság, bukaresti kritika

Minden idők egyik legnagyobb színházi rendezője, színigazgatója, színházszervezője a dr. Janovics Jenő által vezetett kolozsvári színház tagjaként 1925-ben eljut Bukarestbe egy vendégszerepelés alkalmával. A Rampa című lap 1925. november 30-i számában így mutatja be Deésy Jenőt a fővárosi közönségnek: "Sokoldalú művész, akit művészi hév és intelligencia jellemez."
A kolozsvári színjátszás mindég nagy gondot fordított a magyar szerzők műveinek színre kerülésére. A "Bánk bán" 1940 tavaszán is műsorra került. Az előadás kapcsán Senkálszky Endre írja Deésy Jenőről: "ezúttal is mint meglepően erőteljes és megfelelő Petur" lépett a közönség elé.
A kritika pedig így jellemzi ezt az alakítást: "Deésy Petur bánban mértéktartóan hozta felszínre a pártos magyart. Külön érdeméül kell feljegyeznünk nemesen tiszta, gyönyörű beszédét, kifogástalan szereptudását. Lehetetlen ezt a tulajdonképpen nagyon természetes követelményt érdemképpen ki nem emelni, mert viszonyaink annyira igénybe veszik e sokoldalú művészünket. Benne éppúgy megtaláljuk a színészi nagyságnak és becsületességnek ezt az etikai vonását, akár Tóth Elekben." Tegyük hozzá, ezt a szerepet Deésy Jenő éveken át játszotta a Kádár Imre igazgató által vezetett Kolozsvári Színházban.
Kós Károly "Budai Nagy Antal" című történelmi drámája 1937-es kolozsvári előadásának szereplői: Tóth Elek, Deésy Jenő, Kudelász Károly, Koós Zsófia, Nagy István, Tompa Sándor, Kovács György. De ott találjuk Deésy Jenő nevét az 1940 februárjában Kolozsváron bemutatott "Gyermekkeresztelések" című Lucian Blaga-darabban olyan színészekkel, mint Fényes Aliz, Beness Ilona, Tóth Elek, Kovács Kató, Senkálszky Endre, Lantos Béla.
A Kolozsvári Magyar Színház 1940. szeptember 12-én ünnepi díszelőadás-sorozatot rendez a kormányzó és a m. kir. honvédség bevonulása alkalmából. Az ünnepi rendezvény annak a Kádár Imrének a munkája, akit hamarosan meneszt a kultuszminiszter zsidó származása miatt. Kádár így állítja össze a műsort: Himnusz, Köszöntő, Tompa László Vallomás című versét Fényes Aliz adja elő, utána Kacsóh "János vitéz" című daljátékát adják. A szereplők között ott találjuk Homm Pált, Stefanidesz Illyt, Miklóssy Margitot, Senkálszky Endrét, Borovszky Oszkárt, Kovács Katót és Deésy Jenőt.

Főrendező, majd színész Debrecenben

1943-ban elhagyja a Kolozsvári Nemzeti Színházat, a Debreceni Csokonai Színház szívesen fogadja mint főrendezőt az 1943/44. évadra, majd mint színészt az 1944/45. színi évadra.
Érdekes, hogy két szatmárnémeti kötődésű személyisége is van ebben az időben a Csokonai Színháznak. Deésy Jenő mellett ott a másik főrendező és igazgató, Beleznay Unger István. Családi neve szerint Unger Istvánnak hívták, Szatmárnémetiben született, az édesapja a helyi Osztrák-Magyar Bank igazgatója volt.
"Erdélyből jött Deésy Jenő főrendező, kultúrált, tapasztalt színházi ember" - írja róla Béber László. Az operett-előadások Deésy ízléses rendezésében Hukváry Jenő vezényletével sikerültek, és felpezsdítik a háborús idők Debrecenének színházi életét.
Beleznay Unger István igazgatóságának egyik nagy érdeme a Kamaraszínház létrehozása, amellyel a nagy előd, Horváth Árpád álma is teljesült. A Csokonai Színház ebben az évadban 29 tagú előadói személyzetből áll az állandó vendégművészekkel együtt. Műsorán egy sor felújítás szerepel. Leggyakrabban előforduló szerzők az 1943/44. évadban: Zilahy Lajos, Vaszary János, Herczeg Ferenc, Lehár. Ott találjuk Shakespeare, Ibsen, Strindberg, Puccini, Kacsóh, Huszka nevét is.
Több ősbemutató is fűződik Deésy nevéhez ekkor. Egyebek közt kiemelve a legszemélyesebbet a "Jánosbogárka" című operett ősbemutatója kapcsán, amiben Deésy Jenő mint operettszöveg- és versíró is bemutatkozik Debrecenben. Az operett zenéjét Szathmáry Elemér szerzi, aki előtte évekig a Csokonai Színház karmestere, és a másik Deésy-operettnek, a "Csak egy kislány van a világon" címűnek is zeneszerzője. Az 1944/45. színi évadban is megtaláljuk Deésy Jenő nevét mint a "Nem házasodom" című zenés vígjáték egyik szerzőjét Nádasi László és Kőszegi Pál mellett.
A háborús körülmények ellenére a klasszikus drámairodalom nem adalék a Csokonai Színház műsorán. A Hajdúföld című debreceni lap 1944. január 21-i számában megjelent kritikából: "Lőrinc barát szerepében Deésy Jenő ismét nagyvonalú alakítással tűnt ki. Meleg emberséggel, mély bölcsességgel és egyszerű eszközökkel mintázta meg ezt a megértő szívű, humanista alakot. Külön meg kell említenünk Deésy színpadi beszédét, mely a legtisztábban tagolt színpadi dikció."
Hatalmas erőfeszítést követelt meg a színház működtetése ezekben az években. Közeledik a fasizmus végórája, és megkezdődik a deportálások időszaka. Hogy a színházi életet Debrecenben sikerüljön életben tartani, Deésy Jenő előveszi a már Szatmárnémetiben kipróbált gyermekelőadások módszerét. Valamennyire sikerül is késleltetnie az évad halálát, ami a város bombázásával véres valósággá válik, a vártnál is korábban.
A háború után még egy évig bírja a szülőföld hiányát, aztán az 1945/46. és 1946/47. évadra Deésy Jenő visszamegy Kolozsvárra.

Negyedszer Szatmárnémetiben

Az 1947/48. színi évadban Jakabffy Dezső szatmárnémeti társulatához szerződik. Talán azt is mondhatjuk, hogy ezúttal rossz döntést hoz Deésy Jenő. Olyan társulathoz szerződik, amely szakmailag igen erős ebben az időben - éppen ez vonzotta ide a művészt - de Méliusz József és az egyre erősödő kommunista hatalom többek között éppen a szatmárnémeti színjátszást akarják feláldozni karrierjük oltárán.
A helyzet megértéséhez rövid pillantást kell vetnünk a korabeli politikai viszonyokra. A Szabad Élet című szatmárnémeti napilap 1947. december 31-i számából idézünk néhány címet: I. Mihály király lemondott és megszűnt a királyság... (a királynak menekülnie kell, alig néhány személyes holmiját viheti magával...) (a szovjet tankok árnyékában) Románia népköztársaság lett... Dr. Groza Péter elnökletével megalakul az új román kormány... A kiskolcsi kommunisták harca a falu népéért... (egy kisebb falu Szatmárnémetitől 8 kilométerre, cs. cs.).
A politika színpadán döntő fontosságú események zajlanak. 1948. februárban egyesül a szociáldemokrata és a kommunista párt. Ezzel megkezdődik a kommunizmussal kicsit is eltérő elvet valló egyesületek, pártok, személyek egyházak üldözése.
1948 őszén pedig az államosítók keze elérte a közművelődési intézményeket is.

Változások, államosítások Romániában

A Világosság című lap 1948. május 1-jei számában Hobán Jenő az új eszmerendszer fényében elemzi a romániai magyar színházakat, illetve azok műsorpolitikáját. Az elmarasztaltak között szerepel a Szatmárnémeti Népszínház, amelynek mentségére csupán annyi hozható fel, hogy anyagi helyzete a legsivárabb. Bár Jakabfy Dezső igazgató tesz kísérletet az "élő valóság tanúságot kínáló"-előadásokra, azaz nevelő célú osztályharcos darabok bemutatására, azonban a szatmárnémeti közönség nem fogékony ezekre a darabokra. Jakabffy Dezső igazgató két malomkő - a közönség elvárása és a hatalom elvárása - között őrlődve megpróbált kialakítani egy olyan repertoárt, amellyel a színház pénzügyi helyzete helyrehozható. Naiv módon azt hiszi, hogy a szatmárnémeti magyar színjátszás sorsa, ahogy Ady mondta, "a nemzet katedrájának" sorsa az ő kezében van. Elkeseredetten már - már reményt vesztve folytatja a szélmalomharcot azzal a hatalommal szemben, amely politikai szószékké, - ugyancsak Ady szavaival - "kortesfütykössé" akarja zülleszteni a színházat. A kompromisszum kereséséért járó büntetés nem maradt el. Ugyanis nem csak az ideológiai elvárás szolgálatába szegődő sajtó elégedetlen, hanem maga a minisztérium is. Helyesebb szólva, elsősorban az! A minőség jegyében megfogalmazott átszervezés két új központot tervez az aradi, temesvári, nagyváradi és szatmári színtársulatok helyett. Aradon lesz a román színjátszás nyugati központja, amely Nagyváradot, Szatmárnémetit látja el. Nagyváradon pedig a magyar színházi központ, amely Aradot, Temesvárt és Szatmárnémetit foglalja magába.

A színházak államosítása, a magyar szellem államosítása is egyben

A politikai színjátékot szakmai mezbe öltöztetve a következőképpen mutatják be a nagyközönségnek: a művészeti minisztérium által kinevezett bizottság levizsgáztatja a művészeket, akik könnyűnek találtatnak. Tehát az aradi és a szatmárnémeti magyar színház feloszlatásának az oka Ion Aurel Maica, Tompa Miklós, Hobán Jenő (az idézett cikk szerzője), és Radu Miron szerint a színészek szakmai alkalmatlanságban rejlik. (Ezt a kérdést nagyszerűen világítja meg Enyedi Sándor "Öt év a kétszázból" című munkája, Magyarságkutató Intézet Budapest 1991.)
Az 1947/48-as színi évad részletes tényszerű bemutatását átolvasva ma bárki megállapíthatja, hogy politikai, és nem szakmai döntés mond halálos ítéletet a szatmárnémeti magyar színjátszás felett 1948-ban.
A színházak államosításával pedig megtörténik a romániai magyar színjátszás szellemiségének az államosítása is egyben. Ettől a pillanattól az állam a megrendelő, úgy a színre kerülő művek, mint a művészi eszközök tekintetében. A színház szakmai szótárába bekerül a munkástömegek marxista nevelése, ami az emberek tömeggé züllesztését jelenti. Szerencsére a gyakorlat másképpen néz ki. A művészek nem hagyják félrevezetni magukat.

Néhány kritika

Bizonyságul álljon itt a sok-sok példából két kritikarészlet. A színház megmentéséért harcoló Jakabffy igazgató gyakran hív meg vendégművészeket is, így Senkálszky Endrét. Mindkét idézet olyan előadásról tudósít, amelyen Senkálszky Endre, a kolozsvári színművész vendégszerepel.
"Senkálszky Endre, a kolozsvári Magyar Színház nagyszerű drámai hőse ismét egy emlékezetes színházi esttel ajándékozta meg a szatmári közönséget. Bánk bánja a budapesti Nemzeti Színház klasszikus előadásait varázsolta elénk. A kiváló kolozsvári színész magával ragadta a szatmári együttest is" - írja a helyi sajtó.
G.B. Shaw "Az ördög cimborája" című színművének kritikájából: "Az előadás kitűnő volt. Senkálszky Endre úgy vitte a címszerepet, mintha neki írták volna... Imrédi a pap alakjának nagy elmélyülést igénylő lelki átalakulását ösztönös színészi készséggel és tudással formálta meg. Földesy Ilona stílusos és erőteljes alakítást nyújtott a szörnyű öregasszony szerepében. Koós Zsófia szép volt, asszony volt. A kifogástalan együttesből meg kell említenünk Vass Miklóst, Király Józsefet, Gábor Józsefet, Szirmai Katót, Hegedűs Miklóst. Jakabffy Dezső nem csak mint műsorszerkesztő, hanem mint rendező is remekelt..."
Méliusz József és Hobán Jenő is remekelt. Sikerrel vitték véghez szolgalelkű árulásukat a romániai magyar színjátszás ellen. A történet részletes ismertetésére, majd Jakabffy Dezső életpályájának bemutatása alkalmával térünk rá.

Szatmárnémetiben a hatalom beszünteti a színjátszást

158 év után 1947 őszén elérkezett a szatmárnémeti színjátszás az utolsó színi évad kezdetéhez. Vizsgálódásunk során napnál világosabban tűnik elénk a tiszteletre méltó másfél évszázados színháztörténelemmé magasztosult múlt, és az a tiszteletre méltó utolsó évad, amelynek műsoráról, és a színpadon naponta megjelenő művészeiről csak az elismerés hangján szólhatunk.
Az évad végén pedig Deésy Jenő a társulat többi kiválóságaival együtt kénytelen új társulatot keresni. Ekkor következik Deésy sepsiszentgyörgyi korszaka, amely 1953-ig tart.
1948 augusztusában a kolozsvári Dolgozók Színházának tagjaiból és a feloszlatott színházak művészeiből megalakul a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház Bokor Andor igazgatása alatt. A Szatmárnémetiben feloszlatott társulat tagjai közül Deésy Jenő, Kárpáthy Maya, Király József, Szirmai Gabriella szerződött Sepsiszentgyörgybe, mások Kolozsvárra (Koós Zsófia, Imrédi Géza), vagy Nagyváradra (Gábor József).

Az anyaföld íze, avagy ötödször és végleg Szatmárnémeti

Az 1953-ban Nagybányán indult, majd Szatmárnémetiben állandó színtársulatot létrehozó együttes alapító, és egyben legidősebb tagja. Hatvannégy éves kora ellenére nagyszerűen beilleszkedett a csupa fiatalokból álló társulatba. "Nagyapánk is lehetett volna" - emlékezik Diószeghy Iván. Széles skálájú, kitűnő jellemformáló képességekkel rendelkező színész. Pályája elején énekes-táncos szerepekben tündököl a közönség nagy örömére. A két világháború között rendszeresen vállal rendezői munkát is. A szatmárnémeti társulatnál már drámai szerepekben arat sikereket. Szerény, közvetlen, kedves ember. Jól illeszkedik be a fiatal erőkből álló együttesbe. Diószeghy Olga: "ragaszkodott ahhoz, hogy én súgjam az előadásait. A feleségével érkezik Nagybányára 1953-ban, aki ott halt meg és ott is temettük el. Szatmárnémetiben aztán élettársi viszonyban volt egy régi szerelmével, aki túlélte őt."
Elekes Emma így emlékezik: "Nekem olyan volt, mint az apám, még pontosabban a nagyapám, mint ahogy az is volt a "Kisunokám" című darabban. Nagy szaktudása, színházszeretete, tisztelete a művészi munka iránt közös nevezőre hozott bennünket. Talán csak ma értjük meg, mennyit tanultunk tőle, még emlékezéseiből, anekdotáiból is, de főként abból a hallatlanul eszköztelen, természetes játékból, amihez végül is meg kell érni. Nagyon gazdag könyvtára, színdarabgyűjteménye, sok színháztörténeti értékű tárgyi emléke volt..."
1953-tól pályája lezárásáig harminc szerepet alakít a szatmári Állami Magyar Színház színpadán. Ő Szatmárnémetiben ebben a harminc esztendőben: Lőrinc barát (Rómeó és Júlia), Poloniusz (Hamlet), Polgármester (Rokonok), Szilvai professzor (Liliomfi), Lajos bácsi (Nem élhetek muzsikaszó nélkül), Kalmár (Csongor és Tünde), Loginov (Apák ifjúsága), Okajomov (Kisunokám), Polezsajev (Viharos alkonyat), Dr. Borzdinja (Szállnak a darvak), Cotoroiu (Mai emberek), Keresztesi Bálint (Hétköznapok), Petrenczey (Tündérlaki lányok), Don Louis (Moliere: Don Juan), Állomásfőnök (Sebastian: Névtelen csillag), Szinyikov (Nászutazás), Gyárcs (Nagy ékszerész), Koltay (Dollárpapa), Don Guritan (Ruy Blas) stb.

Az utolsó korszak kritikáiból

Oláh Tibornak az Igazság című kolozsvári napilapban 1955. június 6-án megjelent, a hatalom propaganda-fogalomtárából kötelező módon kikölcsönzött fordulatokat is tartalmazó kritikájából: "Deésy Jenő a Kisunokámban nyújtotta magas igényű, maradéktalan átélésre és eszmehű színpadi cselekvésre épülő alakítását. Nálunk gyakori eset, hogy a szovjet embereket holmi élettelen sémává merevítik. Deésy szín- és érzelemdús játéka hadat üzen ennek a felfogásnak. Okajomov professzorban meggyőzően hangsúlyozza a szovjet tudós ügyszeretetét, optimizmusát, de ugyanakkor realista nekilátással rajzolja meg a "vén dörmögő medvéből" fokozatosan kialakuló melegszívű nagyapát."
Halász Anna az Előre 1956. május 12-én megjelent kritikájában Földes Mária "Hétköznapok" című szatmárnémeti ősbemutatóját elemzi: "Deésy Jenő Keresztesi Bálintja az előadás vezető hármasának tagja. Impozáns és meggyőző, nagy mértéktartással karikíroz, mindvégig megmutatván a külsőséges tekintélynek és az igazi emberi méltóság hiányának ellentétét. Komoly érdeme, hogy tiszta szatirikus alakot ábrázol és meg tudja óvni önmagát a bohózat irányába való legcsekélyebb elhajlástól is."
A Szatmárnémetiben megjelent Dolgozó nép 1957. november 13-i számában "-n -s" szignóval, a "Viharos alkonyat" című Rahmanov-darab előadásáról: "Deésy Jenő sokszor megindulásig menő érzéseket keltett bennünk."
Moliere "Don Juan"-jában Don Louist játszotta Deésy Jenő. Erről így ír Kilyén János a Dolgozó Nép 1958. június 7-i számában:"Pár soros monológ, de jól átgondolt alakítás, kitűnően színezett dikciók. Különösen tanúságosak az indulat elhatalmasodását jelző fokozások."
Kacsír Máriának az Előre című országos napilap 1959. június 17-én megjelent kritikájából: "Claudius udvaroncai közül az ősz Poloniuszt Deésy Jenő érdemes művész alakította sok finom részletezéssel, s az öregesen buzgólkodó, inkább kicsinyes, mint merész terveket szövő udvarnokot hangsúlyozva benne."

A szövegíró

Deésy Jenő nem csak mint színész és rendező tevékenykedett. Több operettlibrettót is írt. 1938-ban "Egy kis bécsi mese" címmel, amelynek azonban nem akadt zeneszerzője. Ez a munka tehát félbemaradt.
A "Csak egy kislány van a világon" című operett szövegének és verseinek is ő az írója, zeneszerzője pedig Szathmáry Endre. Ez a háromfelvonásos operett 1943-ban a kolozsvári Nemzeti Színház egyik sikeres előadása. Deésy Jenő rendezője és egyik főszereplője az általa írt operett kolozsvári előadásának. Együtt játszott: Beness Ilonával, Ditrói P. Bélával, Krémer Mancival, Turai Margittal, Perényi Jánossal, Hegyi Lilivel.
Debrecenben figyelemreméltó sikerrel mutatják be az 1943/44. színi évadban Deésy Jenő - Szathmáry Elemér "Jánosbogárka" című operetjét. Az 1944/45. színi évadban is megtaláljuk Deésy Jenő nevét a szerzők sorában, mint a "Nem házasodom" című zenés vígjáték egyik szerzőjét Nádasi László és Kőszegi Pál mellett.

A pályára visszapillantva

"Volt ezen a pályán buktató, tövis, csalán elég. Ha igaz emberként akartál a pályán előrehaladni, ha csak a célt tekintetted magad előtt a felfelé vezető úton, sikerült ezeket a buktatókat, töviseket kikerülni. Számomra mindig egy cél volt: igaz szószólója lenni a színművészetnek és a művészeteknek általában. Pályám nagyrészt a szatmárnémeti és kolozsvári közönség előtt terebélyesedett ki. Megjártam bolyongásaim közben külföldet is. "
Deésy Jenő emlékezik 1956 őszén: "Nem tudom, hogy vagyok vele, de Szatmárnémetitől, a szatmári színháztól nem tudok elszakadni. Bárhova vetett a sors mint színészt, mint embert, mindig visszaérkeztem ide, ahonnan 1914 decemberében mint fiatal színész az első világháború zűrzavaros idején játszottam... Huszka Jenő Nemtudomka című operettjében vizsgáztam a szatmári közönség előtt színészi és rendezői minőségemben. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy sikeresen. Játszottam és rendeztem a legkülönbféle műfajú darabokban. Megszerettük egymást. Január 13-án búcsúztam el első ízben a szatmári közönségtől Jacobi: Szibill című operettjében. Aztán 1921-ben a hadifogságból érkezve csak a szatmárnémeti színpadon találtam fészket, hogy csak ide térjek meg 1924-ben. Zsúfolt házak, kedves hálás szerepek vártak.
Én most újra a Szatmári Állami Magyar Színház tagja vagyok. Három esztendei nagybányai szereplés után, körülvéve egy csomó lelkes, nagyra törő, a foglalkozását nagyon szerető fiatal kollégával, akik körében én, a színház legidősebb tagja valósággal megfiatalodva nézek ez elé a nagyon eredményesnek ígérkező szatmári színi szezon elé, várva a jó szerepeket, a nehéz problémákat felölelő szerepek sokaságát."

Deésy, az ünnepelt

Üdvözletek, köszöntések tömege érkezik a pályája 50. évét ünneplő Deésy Jenő részére.
Kovács Ferenc írja az általa szerkesztett Deésy Jenő, a R. N. K. érdemes művésze 50 éves színészi jubileuma alkalmából kiadott füzetben: "A sepsiszentgyörgyi Dohánygyár igazgatósága értesíti Deésy Jenőt, hogy a gyár üzemi bizottsága tiszteletbeli élmunkássá választotta. De sorolni lehetne a nagybányai bányászközönség, a szatmárnémeti Unió gépgyár, a Mondiála készruhagyár munkásainak leveleit."
1960. május 30-án a "Szállnak a darvak" előadása alkalmával felemelő és megható esemény zajlott a szatmárnémeti Állami Magyar Színházban. Ezen a napon ünnepelték Deésy Jenő színművész 50 éves színészi jubileumát, aki 1953-tól pályája lezárásáig 30 szerepet alakított a szatmári Állami Magyar Színház színpadán. Jenő bácsi így emlékezik:
" Hogy most itt, Szatmárnémetiben ért ez a szerencse, azt magyarázza, hogy ezt a földet mindig hazámnak tekintettem, és bárhol is fordultam meg, ide tértem vissza, itt éreztem az anyaföld ízét, illatát legerősebben."

Harag György köszöntője az ünnepség alkalmával

"Kedves Jenő bácsi! 50 éves színészi jubileumod alkalmából színházunk minden egyes tagja hosszú életet, alkotóerőt és kedvet, és még sok, eredményekben gazdag esztendőt kíván Neked!
Valamennyien nagy elismeréssel és csodálattal adózunk az ötven év minden eredményének, amelyet a színpadon a szó szívtől szívig ható erejével értél el. A mi színházunknál töltött hét esztendő alatt példaképe voltál együttesünk tagjainak színházi és színházon kívüli tevékenységed minden megnyilvánulásával ...A szatmári Állami Magyar Színház együttesének nevében Harag György igazgató"
Szeretetüket, nagyrabecsülésüket juttatták kifejezésre: Huszár Sándor, a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, Taub János, a temesvári Állami Magyar Színház igazgatója; Kováts Dezső, a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház igazgatója, Szántó Mária, Izsó Johanna, a temesvári Állami Magyar Színház tagjai; Miron Niculescu, a bukaresti I. L. Caragiale Nemzeti Színház főrendezője, Battyán Kálmán, a nagyváradi Állami Színház tagja; Ricardo Colberti, a nagyváradi Állami Színház tagja, Földes Mária író, Nagy István író, Lucian Demetrius író és sokan mások.
"Ötven év! Egy emberéletet ajándékozni a színpad deszkáiról az embereknek, nagy tehetséggel és nagy szeretettel, ahogy azt Deésy Jenő érdemes művész tette, nagy cselekedete, eseménye hazai magyar színjátszásunknak, követésre méltó példa mostani és ez utáni színésznemzedékek számára. Nem játszottunk hosszú ideig egy együttesnél, de az együtt eltöltött két év alatt mindig magas művészettel és példamutatással végezte munkáját.. Andrási Márton állami díjas, a RNK érdemes művésze."
"Szeretettel köszöntünk művészi munkásságod ötvenedik évfordulóján! Mindnyájunkat örömmel és büszkeséggel tölt el ez az évforduló, amelyen a jól elvégzett művészi munkát ünnepeljük. Alakításaid ma is élénken élnek emlékezetünkben, és szívesen emlékezünk vissza arra az időre, amikor együtt dolgoztunk. Borovszkyné Kőszegi Margit, a RNK érdemes művésze és Borovszky Oszkár."
" Sok szép és nagy szerepben láttam Deésy Jenő érdemes művészt, főleg az utóbbi hét évben gyakran, amióta az én nagyon szeretett szatmári társulatomnál van, ahol a művészetért lángoló fiatalok között ő a leglángolóbb. ... Halmos György zongoraművész, a RNK érdemes művésze."
" Ifjúságom nem egy forró színházi élménye fűződik Deésy Jenő, öreg barátom nagyszerű színházi alakításaihoz. Hálás vagyok neki ezekért a felejthetetlen élményekért, s örülök, hogy ma egy olyan lelkes, fiatal színészgárda megbecsült tagjaként szaporítja régi sikereit, mint a szatmári Állami Magyar Színház együttese. Kacsó Sándor"
"Drága Jenő! Színészi munkád ötvenedik évfordulója alkalmával forró szertettel gondolok Rád. Megköszönöm, amit Tőled mint rendezőtől és kollégától tanultam. Szerető jókívánságaim kísérjenek további munkádban..." Kovács Kató a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház tagja.
" Ha újraszületnénk, újra ezt a pályát választanánk, ugye kollegám? Hosszú életet és még sok sikert kíván Honthy Hanna kiváló művész"
"... A mi pályánkon ötven év nagy idő. Tele lelkesedéssel, ambícióval, örömök sorozatával, és a csalódások keserű piruláival. De éppen ez a szép benne: mindig újra és újra megküzdeni a sikerért, újat és újat alkotni és kiérdemelni estéről estére a közönségtől a sikert és méltó tapsot. Te ezt mind megkaptad. Komoly művészeted, nagy jellemábrázoló képességed mindig példakép volt színész pályatársaid előtt. Mindig felkaroltad az ifjú színészek nevelését... Édes Jenő! Ez az ötven esztendő csak kisebb állomás legyen pályádon... Szeretettel gondolok mindég vissza az együtt eltöltött időkre. Ugyanazzal a szeretettel kívánok a további alkotó munkához erőt, egészséget és sikerekben bővelkedő hosszú, de hosszú életet. Tompa Sándor érdemes művész, a bp.-i Nemzeti Színház tagja"
"Örömmel fogok tollat, hogy működésed 50. évfordulóján gratuláljak, úgy is mint művésznek, úgy is mint embernek. Ha én, mint Téged jól ismerő kolléga, ilyen hosszú idő után sem feledtelek el, bizonyára megérdemled. Még sok-sok sikert kíván és szeretettel üdvözöl kollegád, Völcsey Rózsi (Budapest)"
"50 éves színészi és rendezői működése alkalmából fogadja szívből jövő jókívánságaimat. Sok hálával gondolok vissza a Debreceni Csokonai Színház-beli együttműködésünkre, nagy tudására, hozzáértésére, amellyel első lépéseimet irányította. Őszinte szívből kívánok minden jót sok szeretettel és hálával, Gencsy Sári, a bp.-i Operaház tagja"
"Deésy Jenő, ez a név számomra, míg csak élek, igazi emberséget, kimagasló szaktudást, tehetséget és baráti szeretetet jelent. A Veled együtt töltött idő pályámnak legjobb, legszebb szakaszát jelenti. Hogy mit jelent 50 évet becsülettel, lelkiismeretes munkával eltölteni a színészetben, ezt talán csak mi tudjuk igazán. Kívánom Neked, Jenőkém, hogy munkád gyümölcsét még sokáig élvezd és kívánok a romániai magyar színjátszásnak sok Deésy Jenőt, Károlyi István (Szeged)"

Deésy Jenő Szatmárnémetiben a vasútállomás melletti református temetőben alussza örök álmát.

Írta: Csirák Csaba - Szatmárnémeti, 2005. május

Kitüntetései:
1954-ben Munkaérdemrenddel,
1958-ban a Román Népköztársaság Érdemes Művésze címmel tüntette ki
a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsa.