Dénes György

Életrajz
Színházi szerepei
Filmszerepei
Foto
Szakirodalom

Dénes György Színész, konferanszié

Született:
1898. július 2. Budapest, Magyarország
Elhunyt:
1962. április 14. Budapest, Magyarország

Életrajza:

Adatok:
1919 - a Medgyaszai Színház
1920 - 1926 - a Vígszínház tagja
1926 - 1930 - a Magyar Színházban játszik
1930 novembere - Max Reinhardt szerződteti Bécsbe
1931 - Berlinben, Zürichben, Baselben, Bernben szerepel.
A bécsi Komödie a Theater an der Wien, a berlini Deutsches Volkstheater, a zürichi Schauspielhaus, valamint a baseli és a berni Stadttheater színpadán.
1931 - Max Reinhardt hívására Bécsbe szerződik, egy évadig tagja a bécsi Theater an der Josephstadtnak.
1932 - 1933 - a Pesti Színház tagja
1935 - 1936 - a Kamara Színház tagja
1936 - 1937 - a Royal Színház szerződteti
1937 - 1944 - a Vígszínház tagja
1945 - 1946 - a Vígszínházban, az Új Színházban, Belvárosi Színházban szerepel
1946 - 1949 - a Belvárosi Színház tagja
1949 - 1956 - a Fővárosi Operettszínház tagja
1956 - 1957 - a Magyar Néphadsereg Színházának tagja (Vígszínház)
1957-től - betegsége miatt visszavonul a színpadtól
1962 - halála

Életútja részletesebben:

Az indulás évei

Az Angol Magyar Bank tisztviselőjeként a levelezési osztályon dolgozik, s csak úgy, mintegy mellékesen végzi a színiiskolát. Ugyanakkor zenei tanulmányokat is folytat, a Nemzeti Zenede opera szakán Noszeda Károly növendéke. Baritonistának készül. Közben a Nemzeti Színház esti előadásain statisztál tanulmányai idején.
Még akadémiára jár, amikor 1918-ban Vámos Hugó leszerződteti az akkor megnyíló Medgyaszay Színházhoz, ami az Erzsébet híd mellett volt, a későbbi "Helikon" mozi helyén. Itt játssza első nagy szerepét Bayor Gizivel, a "Császár partra száll" című egyfelvonásos darabban.

Dénes, a filmszínész

Hamarosan felfedezik a filmesek is, és ő játssza a "Tamás úrfi" című filmben (Astra Filmgyár) a címszerepet.
"Ennek a szerződésnek érdekes története van - meséli Pethes Sándor. - Oláh Gyárfás, a Filmgyár igazgatója, Kürti Györgynek, a Nemzeti Színház tagjának ajánlására (aki a filmet is rendezte), engem szerződtettek a szerepre. Akkor még növendék voltam. És nagyon sovány. Éppen ilyen típust kerestek. A forgatás kezdetekor engem is elkapott az akkori időben dühöngő spanyoljárvány, és helyettem Dénes Gyurival játszatták el Tamás úrfit. Emlékszem, betegen feküdtem. Gyuri mindennap feljött hozzám, látogatóba. Ott ült az ágyam mellett, nem törődve a járvánnyal. Nem mondta meg, hogy helyettem ő játssza a szerepet, nem akart nekem szomorúságot okozni. Egyszer, egy külső felvételi nap után sárosan, csatakosan feljött hozzám, a bakancsa tele volt avarral. Kénytelen volt elmondani, hogy aznap csinálták a temető-felvételt Sugár Károllyal, és ő játssza a szerepet."
Ezután a Sztár filmgyár, Corvin filmgyár, és sok-sok filmszerep következik a némafilm idején...

Dénes György a Vígszínházhoz kerül

Ez idő tájt szerződik az Upor-kabaréhoz. Utána váratlanul elmegy vidékre, dali társulathoz, s egyebek közt a "Hamlet"-ben Fortinbrast játssza.
"Amikor még együtt statisztáltunk a Nemzetiben - mondja erről Pethes Sándor -, az "Árva László király"-ban mi voltunk László király (Beregi Oszkár) apródjai. Boldogító érzés: még szöveget is mondtunk! Együtt voltunk lándzsások is a "Hamlet"-ben. Talán ott fogamzott meg benne ez a gondolat, hogy elmegy vidékre. De csak Fortinbrasig jutott. Később, amikor már neves pesti színész lett, hajtogatta is folyton a szövegét: "Négy százados emelje Hamletet, mint katonát a ravatalra...". Ezt a szöveget sohasem felejtette el. Erre a vidéki szereplésére, hogy így kezdte a színészetet, nagyon büszke volt."
A kis vidéki epizód után fővárosi színész lesz: Bárdos Artúr szerződteti a Belvárosi Színházhoz. Igazi nagy sikereit azonban akkor éri el, amikor 1920-ban a Vígszínház tagjává válik. Pályája nagy részét a Vígszínház legendás gárdája soraiban éli le. Első szerepét, az egyik kis főherceget Molnár Ferenc "A hattyú" című vígjátékában játssza, és Kertész Dezső a házitanítója a darabban. 1920-26 között a Vígszínház művésze.

Budapestről Berlinbe

Sorra következnek ezután a nagy feladatok, Köztük az "Ezüstlakodalom" fiúszerepe, Varsányi Irénnel és Kürti Józseffel, színházi nyelven úgy mondják, hogy ezzel a szereppel ugrott ki. A "Naplementé"-ben például Somlay mellett az ügyvédet játssza.
Azután: "1925-ben megváltam a Vígszínháztól" - írja naplójában, abban az albumában, melyet pedáns renddel ő maga állít össze, és amelyben egy színészpálya minden szépsége és öröme megtalálható, de persze, benne van az érzékeny művészt érő sok keserűség is. Miután elmegy a Vígszínháztól, a Magyar Színházhoz szerződik. 1928-ban a következőket írja az albumába: "Istenem, csak visszacsinálhatnám!" Pedig a színházban, ahol bonvivánszerepeket játszik Titkos Ilona partnereként, sikerei vannak. Egyebek közt játszik a "Gyenge nem" című darabban is, ahol a premieren jelen van Marton György, aki színpadi ügynökséget tart fenn Európa-szerte. Marton Berlinben felhívja Herczeg Géza, a nagy sikerű "Wunderbar" szerzőjének figyelmét Dénes György budapesti előadására. Herczeg direkte ezért ideutazik Berlinből megnézni Dénest ebben a szerepében, és valósággal el van ragadtatva alakításától, olyannyira, hogy visszautazása után ajánlja Max Reinhardtnak és Horsch dramaturg-igazgatónak a "Gyenge nem" berlini előadásának Carlos Pintos-szerepére.
Alig egy napja, hogy Herczeg Géza visszautazott Berlinbe, amikor Dénes táviratot kap, hogy hajlandó volna-e Berlinbe szerződni. "Hajlandó volt". Meghagyta, hogy aznap délután hívja fel telefonon Berlinben Horsch-ot, akivel telefonon szóbeli megállapodást kötnek a szerepre vonatkozóan. Egyetlen akadálya van csupán a nagy kiugrásnak: Dénest szerződés köti a Király Színházhoz. Felkeresi Faragó Ödönt, az igazgatót, hogy "Az okos mamá"-ra és a "Frideriká"-ra kötött szerződésből engedje ki. Faragó nobilisan teljesíti a kérést, mert belátja, hogy Dénes számára milyen nagy dolog is ez a külföldi szerződés...
1930. november 23-án indul Berlinbe, és december 1-jén már lezajlik az új premier. A bemutató estéjén drukkolva várja a jelenését Dénes Gyurka, Reinhardt odamegy hozzá, és azt mondja: "Csak semmi izgalom barátom, bátorság, sikere lesz. A magyarokban még én soha nem csalatkoztam." Reinhardtnak s a közönségnek nem okozott csalódást, sőt - nyilván nem alaptalanul -, jelentős sikere van ezzel a szereppel Berlinben. A német kritikusok "kellemes meglepetésről" beszélnek vele kapcsolatban, és "reményteljes"-nek tartják berlini startját.

Négy éven át külföldön

Idővel megismerik őt tehát külföldön, először Németországban. Dénes terveiben eleinte három hónapról beszél, hisz a kezdetek kezdetén Reinhardt ennyi időre kéri fel, Berlinbe. Azután a berlini előadást követően a bécsi Volkstheaterben is eljátssza később Carlos Pintost, kirobbanó sikerrel. Reinhardt további szerepeket ajánl, így azután - a sikeres Berlini időszakát követően - szerződik csak Bécsbe, a Josefstadter Theaterhez. Itt játssza többek közt Hunyadi Sándor "Feketeszárú cseresznye" című darabjában Leopoldine Konstantinnal a magyar huszártiszt szerepét.
"Csak most tudtam meg, amikor az albumában lapozgattam - írja Pethes -, melyet felesége, Lengyel Gizi a rendelkezésemre bocsátott, hogy a darab premierjén Bécsben Hunyadi Sándor is jelen volt. Titokban nézte végig a darabját, nem is jelentkezett az öltözőben, meg se hajolt a függöny előtt, Gyurinak írt egy levelet, amelyben kimenti magát, írja, hogy nem tudott németül és nagyon szégyellte ezt, azért őt kérte meg, hogy tolmácsolja a társulatnak köszönetét a remek előadásért."
Négyesztendei külföldi vendégjáték után (Bécs, Berlin, Zürich, Bázel, Bern) visszatér Magyarországra. Külföldi vendégszereplései alatt operettekben is játszik számtalanszor. De még itthon a "Zsákbamacská"-ban Rökk Marikával, az "Én és a kisöcsém"-ben Bársony Rózsival lép fel. Bécsben pedig együtt játszik Hans Moserrel a "Komedie"-ben. Barátságot köt Paula Wesselyvel és annak férjével, Attila Hörbigerrel. Egy ízben Zürichben is kap szerződést, de ez akkor négy napig tart. Egyik este elfogja a honvágy, és ír egy levelet az igazgatóságnak, amelyben közli, hogy hazautazik, és a pönálét postafordultával megküldi. Meg is küldte itthonról. Hazatér tehát.

A pálya derekán

Visszatérését követően először a Pesti Színházban, majd a Fővárosi Operettszínházban, 1936-tól pedig ismét a Vígszínházban lép fel. Elegáns, könnyed stílusa, fanyar humora a rangos színészek sorába emeli igen hamar. Mint konferanszié és burleszkszínész a kabaré műfajban is népszerű.

A Dénes-Pethes duett

"Gyurika, ahogyan én hívtam, nemcsak kollégám, partnerem, hanem pályája kezdetétől a legjobb barátom is volt - emlékezik vissza Pethes Sándor, majd így folytatja. - 1917-ben, akadémiai növendék koromban került közénk a Nemzeti Színháznál Dénes György, szintén mint növendék. Velünk statisztált, s velünk öltözött. A színházban mindenki megszerette a finom modorú, elegáns, jó megjelenésű, tehetséges, nyúlánk fiút. Az előadások idején a társalgóban zenei paródiákkal szórakoztatta a színház tagjait. Ezekbe a paródiákba (némafilm, híradó, opera) én is belekapcsolódtam. Ez lett a későbbi Dénes-Pethes duett alapja."
A kor egyik legkitűnőbb parodistája. Elválaszthatatlan barátjával, Pethes Sándorral alkotják az esztrádműsorok, varieték népszerű és nagy sikerű Dénes-Pethes kettőst hosszú éveken keresztül. Kettejük szerepeltetése egy műsorban a biztos siker záloga - tartják róluk a színházdirektorok. Számos kabaréban is működik önállóan mint konferanszié, de remek burleszkszínésznek is tartják kortársai. "Duettünkkel el kellett volna mennünk Amszterdamba, az akkor alakuló KLM repülőtársaság járatainak kezdetekor rendezett ünnepi hangversenyre. Viszonzásul holland színészek jöttek hozzánk, a Fészekben megrendezett hangversenyre. Ez lett volna első, s ráadásul közös fellépéssel egybekötött fellépésünk. Egy nappal az indulás előtt Dénes Gyuri otthon ebédelt és az ebéd alatt a házuk fölött elbúgott egy nagy repülőgép. Gyuri anyja megszólalt: "Georg, te nem utazol, nem engedlek repülni". Gyuri, aki rajongásig szerette anyját, csak ennyit mondott: "Oui, chlerie". Otthon állandóan franciául beszéltek. Lemondtuk a gyönyörű utat. Nagy Izabella, Székely Mihály elrepültek, a mi duettünk helyett az akkor kezdő, tehetséges Mocsányi és Lakos duó repült el Amszterdamba. Kettősünket később Nagy Endre "Kox és Boksz" névre keresztelte és megírta nekünk "Robi, a tudós kutya" számot. Ezzel a számmal szerepeltünk az első magyar hangosfilmen."

Dénes György a humorról és ars poétikájáról

"Én nem zongorázom olyan jól, hogy önmagamat is meghallgassam" - mondja magáról, miközben a barátok és ismerői tudják leginkább, milyen kitűnően zongorázik. Egy-egy oldott hangulatú esten, baráti társaságban nélkülözhetetlenek Dénes Gyuri zenei mókái. A közönség mindebből néha operaparódiát ismerhet meg, bár igaz ekkor mindig gondoskodik zongorakísérőről. Mondják, a humor felsőfoka a zenei humor. Hát Dénes ebben is verhetetlen.
"Vagy tud valaki nevettetni, vagy nem - mondja Dénes György. - Elég egy tekintet, néha egyetlen hangsúly s a rekeszizmok máris működésbe lépnek: a közönség mosolyog, kuncog, kacag, s ha ezt egy jól exponált helyzetkomikummal fokozzuk, a kacagás harsány hahotába olvad. Hát ennyi az egész."
"A színész - mondja máskor Dénes - vegye komolyan pályáját. Legyen szorgalmas s igyekezzék mindig tehetsége szerint játékának legjavát adni."

A népszerűség következménye: a "pendli"

A közkedvelt Dénes Györgyöt sokszor, sok helyre meghívják. Gyakran egy este több helyre is. Különösen igaz ez a Pethessel alkotott duója idején, ahol a színházi munkáján kívül valamennyi szabadidejükben fellépésekre járnak együtt. Egy ilyen tipikus többhelyszínes "pendli" esetét meséli el nekünk Pethes Sándor, mindezek illusztrálására:
"A Magyar Színházban az "Irlandi vászon"-ban (Effendi) Rátkai Marci helyett ugrott be a premier előtt egy héttel Dénes György. Kitűnő alakítást nyújtott. Volpone-ban (Mosca) ekkor is remek alakítást nyújtott. Itt játszott Bajor Gizivel a "Bubus" című darabban. Ez a vígjáték egy szilveszteri előadásban is színre került, Gyurit a második felvonás elején bezárják a szekrénybe, s csak a második felvonás végén nyílik ki a szekrényajtó, onnan lépett ki Gyuri, mint felvonásvégi poén. Mint említettem, szilveszter volt. Sok volt a pendlink. Köztük ilyen távolságok, mint Budai Apolló és a pesti Corvin mozi. De "abszolválni" kellett. Amikor bezárták a szekrénybe, utána rögtön hátul kirohant, én már vártam a színészbejárónál járó motorral, és rohantunk a Steyeremmel Budára. Negyvennyolc percünk volt. Megreszkíroztuk. Az Apolló után a Corvinban Szász Ila (akkoriban kedvelt női parodista) lépett fel előttünk az ismert színészutánzatokkal. Nem akart lejönni a színpadról. Mi kintről sürgettük, mert már csak tizennégy percünk volt hátra. Kínos pillanatok voltak ezek, a Magyarban közeledett a felvonásvég. És a poén még itt a Corvin mozi színpadán várta a fellépést. Integettünk IIának, gyere már ki, hagyd abba. Végre befejezte. Mi következtünk, a koncertparódiával. A szám végén meg sem köszöntük a tapsot. Rohanás a kocsihoz. Irány a Wesselényi utcai színészbejáróhoz. Mellettem Gyuri folyton az óráját nézte. Jöttek a kereszteződések: Baross utca. Népszínház utca. Rákóczi út. Akkor még nem volt forgalmi lámpa, csak rendőr állt. A Nemzetinél éppen szabadot intett. Ez volt a szerencsénk. A villanyórán, ott, ahol a hatos megáll, még négy percünk volt. Befordultunk a Barcsay utcán. AImássy tér, Wesselényi utca. Odaértem a színészbejáróhoz. Gyuri még a mozgó kocsiból kiugrott, fel a színpadra, ahol az utolsó percben belépett hátul a szekrénybe. Az ajtó nyílott és Gyuri kilépett, mint felvonásvégi poén. Ilyen izgalmakkal járt a pendli. De fiatalok voltunk, bírtuk. Megérte."

A Vígszínház tagjaként vendégszerepléseket is vállal

Mint vígszínházi tag két ízben is, 1943-ban és 1944-ben, egy-egy felkérésnek is eleget tesz az Andrássy Színházban. Mindkét esetben Vaszary-darab kedvéért vállalja a fellépést. Az "Ártatlan vagyok" és a "Pénz nem boldogít" című vígjátékokban epizódszerepek ezek, de például a "Pénz nem boldogít"-ban egy lakájt alakít, olyan kimérten, szenvtelen faarccal, hogy sokan mondják, ezért mennek megnézni a darabot. Később, amikor Bilicsi Tivadar veszi át a szerepet, neki is hatalmas sikere van benne, de az "igazi lakáj, mégiscsak a Dénes Gyuri" - morfondírozik a kritikus is, bár kimagasló Bilicsi is ebben a szerepben.

A háború utáni esztendők

1945 után a Belvárosi Színházban kezd, ahol az "Új isten Thébában" című darabban (Gáspár Margit) és Shaw "Az ördög cimborájá"-ban játszik nagy sikerrel. Utána a Fővárosi Operettszínházhoz kerül. Ekkor már betegeskedik, és csak kisebb, nem fárasztó szerepeket osztanak rá, de így is jelentős alakítások fűződnek nevéhez Csehov-, Huxley-, Hauptmann-, Shakespeare-darabokban. Betegsége alatt meghívják az akkor felújított "A hattyú" előadásába vendégszerepelni. Itt játssza az adjutáns szerepét.
Ezután már nem lépett fel többet. (1957) Nem is igen mozdul ki a lakásból, csak olvas. Sokat olvas, sőt, kevesen tudják, hogy ő maga is ír. Igen sikeres művei jelentek meg korábban, mint "Álom Manci", és a "Zuhog az eső", amit a bécsi "Donau Verlag" magyarul is kiad.
Gyönyörű a könyvtára. Tudni való, hogy mind németül, mind pedig angolul és franciául kitűnően beszél. A francia a második anyanyelve, amit a szülői házból hoz, hisz otthon túlnyomórészt franciául folyt a társalgás. Külföldi könyveit Ernster Dezső, Bárdos Artúr és Váradi Árpád küldi Németországból, Amerikából és Bécsből. Utolsónak az "Exodusz"-t olvassa, akkor már harmadszor.
Naponta egy-két órát az íróasztalánál ül. Olyankor lehet felhívni. Ír, fordít, olvas. Úgy tetszik, leszámolt mindennel az évek alatt, reálisan, józanul, mintha már akkor meghalt volna, amikor utoljára kijött a Pannónia utcai kiskapun a színházból, melynek falai régi nagy szerepeiről vallottak.

Visszavonultan

"Színpadon A hattyúban láttam utoljára, negyvenéves színészi jubileumán - emlékezik vissza (d. i.) a "Film Színház Muzsika" búcsúírásában. - Néhány hónappal később Katona József utcai lakásában lehettem nézője egy színpadon kívüli alakításának. Már beteg volt akkor. Ketten voltunk nála, Pethes Sándorral, akivel neve összeforrt, s aki az utolsó pillanatig hűséges barátja volt. Dénes György régi történeteket mesélt, az egyiket például Szomory II. Józsefének előadásáról, amikor Dénes és Pethes együtt voltak a színpadon, s valami mulatságos ügy zajlott le a császár haldoklása közben. A két színész azon nyomban lejátszotta a történetet; én voltam II. József, tehát néma szereplő. A jelenetre már nem emlékszem; de arra igen, hogy Dénes György, a színpadtól már elbúcsúzott színész játszott, alakított, emlékezett, és nevettünk mind a hárman, mert ők ketten olyan remekül alakítottak. Nevettünk, pedig előtte úgy koppantak rekedtes szavai, mint amikor lepkék ütődnek a lámpaburának, tompa szomorúsággal, búcsúzóan. "Dénes-szerep? Hol van az már? Vége. Kész" - mondta fáradtan.
Aztán a fényképalbumokat néztük, negyven év megsárgult maradványait, száz- és százféle szerepben bukkant fel Gyurka jellegzetes színészarca, hol Csortos, hol Hegedűs Gyula, máskor Varsányi Irén oldalán. Az elegáns, a finom, a szellemes Dénes György, a fiatal Dénes György.
"Hja, ilyen voltam. Rég volt" - koppant a hang, mintha nagyon messziről érkezett volna ide.
...Hat óra volt. Pethes elbúcsúzott, pompásan színlelt vidámsággal. Dénes György arcán a híres mosoly tűnt fel, inkább csak mosolyvillanás, szomorú, fanyar mosoly. Pethes félóra múlva színpadon lesz, ő otthon marad. Azóta mindig. Többet nem lépett színpadra, utcára is alig.

Az utolsó felvonás

"A vastag könyv (Ernster Dezső küldte) ott feküdt azon a kis asztalon, a pedáns renddel összerakott orvosságos dobozok mellett, amikor felesége, Lengyel Gizi hajnali telefonjára odarohantam, hogy még beszéljek vele. De már nem tudtam" - vallja Pethes Sándor.

Halálakor a Vígszínház kiteszi a fekete gyászlobogót. A vágya, amelyről a naplójában ír, hogy visszacsinálná azt a felbontott szerződést, így beteljesedett. "A hattyú"-ban játszik utoljára. Ám amint naplójából kiderül, a sok-sok művészi siker és öröm ellenére sem volt sohasem megelégedve. Valamit érzett. "Utolsó szavai, ahogy nekem Gizi elmondta, ezek voltak: Ez az én sorsom..." (Pethes)
"Én sem a beteg, búcsúzó emberre emlékezem, nem a rekedt, fátyolos, messziről kongó hangra. Hanem a színészre, a kedves, a fiatal, az igazi Dénes Györgyre. Aki színpadon, színpadon kívül, s halálában is Dénes Gyurka maradt, a nagyszerű színész." (d. i.)

Az összeállítást készítette, és az összekötő szöveget írta:
Takács István - 2006. www.szineszkonyvtar.hu
Munkatárs: : Dr. Vasass Veronika
Korrektor: Dévényi Ildikó

Kitüntetései: Érdemes Művész (1958)


© 2003 www.szineszkonyvtar.hu