Életrajza:

Adatok:
1894 - 1896 Zeneakadémia
1896-1899 Berlin
1905- 1915 a Königliche Musikhochschule művésztanára, Berlinben
1919 - 1944 a Zeneakadémia tanára
1925 - a New York State Symphony Orchestra vezető karmesterévé választják
1930 - a szegedi Fogadalmi Templom felavatására megírja "Szegedi mise" c. művét
1931-1949 a Magyar Rádió zeneigazgatója, 10 esztendőn át
1934 - a Zeneakadémia újbóli főigazgatója
1944 Ausztrián keresztül elhagyja az országot
1945 az igazolóbizottság megvádolja, jóval később felmentik a vádak alól
1946-1948 Dél-Amerika
1949-1960 a Florida Állam Egyetemének Zeneszerző tanszékének professzora, Tallahasseeban él
1960 elején, New Yorkba utazik egy lemezfelvételre, meghűl, legyengül és meghal.
1960 Florida állam kormányzója július 27-t, a zeneszerző születésnapját Dohnányi-napnak nevezi ki, amelyet azóta is megünnepelnek az USA-ban

Életútja részletesebben:

A század egyik legnagyobb előadóművésze volt, különösen Beethoven, Schubert, Schumann és Brahms műveinek ihletett előadója, de játszott műveket a zeneirodalom minden stílusában, beleértve Bartók és Kodály műveit is. Mint zeneszerző a századforduló késő romantikus zenei stílusán nőtt fel, s ezt élete végéig megőrizte. A posztromantikus tradícióból táplálkozó, klasszicizáló törekvések rangos mestere, korai kamaraműveinek kiemelkedő zenei értékei elvitathatatlanok.

Ifjú kor

Pozsonyban született, 1877. július 27-én. Édesapja, Dohnányi Frigyes matematika- és fizikatanár a Pozsonyi Főgimnáziumban, akit szakterületén kívül érdekel a képzőművészet és a zene is. Kitűnően gordonkázik és hegedül. Dohnányi édesanyja, Szlabey Kornélia pedig remekül zongorázik. Szülei nagy társasági életet élnek, pozsonyi lakásukban gyakran összegyűlnek vasárnaponként, és édesapja barátaival kamarazenéket zongoráznak Bachtól Brahmsig. Felfigyelnek arra az összejövetelek alkalmával, hogy a három éves Dohnányi Ernő milyen komolyan érdeklődik a zene iránt. Amikor szülei és a vendégek kamarazenét játszottak, a kisfiúcskát beültették egy nagy bordó fotőjbe, onnan figyelte a zongora, hegedű hangját. Így talán természetesnek tekinthető, hogy az ifjú Dohnányi is elkötelezetté vált a muzsikálás iránt, és tanulmányait is ebben az irányban folytatja. Sokkal később már, mint ismert és kedvelt zeneszerző Budapesten lakott, és a Széher úti villájának egyik szekrényében őrzi első szerzeményeit. A sok régi elsárgult kottalap között van egy érdekesség, a kilencéves Dohnányi Ernő zongoradarabja. Szüleivel akkoriban Kiskerestyénben tölti a nyarat, Haulik János fölbirtokosnál. A vendégek közt van egy Pongrácz Hedda nevű szép kislány, akinek zenei neve, "h-e-d-a" annyira megtetszik a kis Ernőnek, hogy a négy hangra, egy kedves zongoradarabot komponál. Ez a kotta is ott lapul a szekrényben, nem messze attól a helytől, ahol Dohnányi Ernő egyetemi indexe is árválkodik. Kevesen tudják talán, hogy annakidején apja kívánságára beiratkozik a Budapesti Tudományegyetem bölcsészeti fakultására. Igaz csak fél évet jár oda, mert alapvetően a zene, jobban érdekli. Jóval később pedig, a Szegedi Egyetem tiszteletbeli doktorrá avatja...

Dohnányi a koncertező művész

1894-ben beiratkozik a budapesti Zeneakadémiára. Thomán Istvántól (Liszt egykori tanítványától) zeneszerzést, Koessler Jánostól (Brahms barátjától, Bartók, Kodály későbbi tanárától) pedig zongoraleckéket vesz. Tanulmányai során nagy tehetséget mutatva, tanárai az első szemeszter elvégzését követően, rögvest egy évfolyamot kihagyva, a harmadik évfolyamba javasolják. 1896-ban szerzi meg diplomáját, majd tanulmányait Berlinben folytatja
Tehetségének híre hamar szárnyra kelt, ő maga pedig 1899-tól koncertkörutakon vesz részt (Berlin, USA, Skandinávia, Oroszország, Olaszország, Franciaország). 1905-ben 28 éves, amikor a Königliche Musikhochschule művésztanára lesz Berlinben1915-ig. Kezdetben szerzodéssel zongorát tanított a Zeneakadémián, majd néhány hónapon át a foigazgatói tisztet is betöltötte. Ekkor lett a Filharmóniai Társaság elnökkarnagya is egészen 1944-ig, 25 éven keresztül, ami többek közt sok utazással járó turnét tesz számára lehetővé. Eljut Olaszországban, Franciaországban, Németországban, Angliában, sőt későbbi otthonául szolgáló Egyesül Államokba is. Bartók személyes barátság fűzi.

A zenéről és a modern zenéről - Dohnányi

Milyen érzés az, amikor az alkotó egyben reprodukáló művész is, és más zeneszerző műveit szolgálja? - kérdezi Egyed Zoltán 1943. februárjában a Film, Színház, Irodalom hasábjain Dohnányit.
Sem a karmester, sem az előadóművész nem tudja tökéletesen háttérbe szorítani az egyéniségét, amikor a zeneszerzőt szolgálja. Hiába is dobálódznak annyit ezzel a szóval, hogy "objektív muzsikálás", ez a valóságban nincs. A reprodukálás természetesen annál tökéletesebb, minél jobban közel áll az előadóművész egyénisége a zeneszerzőéhez. Ha a művész nem érti meg a szerzőt, nem tudja megmutatni a művet sem.
- A megértés?
- Főként ösztön dolga. Nemcsak a művészetben, hanem az életben is az ösztönnek (vagy ráérző, beleérző képességnek?- szerk.) van a legnagyobb szerepe. A nevelés fejleszt, de nem teremt. Sem tehetséget, sem jellemet nem önthetünk senkibe, legföljebb fegyelmezettséget és egy bizonyos fokú kultúrát.
A zene hatása örök és változatlan. Vannak korok, amikor az emberek a valóságból a művészetbe menekülnek. Ma (1943! - szerk.) a nagy tömeg a vidámságot keresi, inkább szórakozik, mint épül. Se a legtöbb ember fogékony valamilyen zene iránt, egyre kevesebb azoknak a száma, akiknek a zene csak kellemetlen zörej. Persze a magasabb rendű zene élvezéséhez némi kulturáltság kell, a talajt elő kell készíteni. Aki például soha sem hallott zenét az nem érti meg Beethoven utolsó kvartettjét.
- Lehet az ízlést fejleszteni?
- Véleményem szerint majdnem mindenkit rá lehet venni arra, hogy a legkomolyabb zenét is élvezze. Ennek a legegyszerűbb módja, ha az illetőt észrevétlenül, szórakoztatva visszük el a hozzá közelálló zenei világból, mondjuk a Strauss-valcertől vagy a magyar nótától a kilencedik szimfóniához. Ez fontos feladata lehet mondjuk a rádiónak.
- És a modern zenéhez hogyan jut el az átlagos zenehallgató?
- Van jó zene és van rossz zene. Ez a megállapítás, hogy - modern zene - ez tág fogalom. Sokan elérhetetlennek és érthetetlennek hiszik. Ha az embereknek valami nem tetszik, nem vallják be őszintén, hanem azt mondják: nem értik. A modern zene, minden eddigi művészi törvényt felborított és ezért a tehetségteleneknek sokkal nagyobb teret biztosított. Ez az oka annak, hogy annyi a rossz zene napjainkban." - mondja Dohnányi

A II világháborúról, és a háborúkról

"... Háború mindig volt. A technika a háborút szolgálja, viszont a háború is kifejleszti a technikát. Ezen a téren több újat lehet produkálni, mint a művészetben. Amikor a kultúra egy bizonyos fokig kiélte magát, jön a civilizáció szerepe. A civilizáció mindig a kultúra hanyatlásának a következménye. Ma már túl jutottunk azon a ponton, ahol a kultúra és a civilizáció megfér egymással. Kényelmesen élünk, de kevesebb a belső mondanivalónk. Hogy hol itt a kivezető út, azt nem tudom. Az erőszakosság nem segít az biztos." - mondja Dohnányi 1943-ban, Budapesten.

Dohnányi a kritikáról

"A legtöbb kritikus félreérti a hivatását. Azt hiszi oktatnia kell a művészt. Holott az a feladata, hogy a művészt közelebb hozza a közönséghez, megmagyarázza a művész egyéniségét és megértesse a produkciót. A kritikus ne mutasson utat a művésznek, hanem tanítsa a közönséget. Én még soha sem tanultam kritikából és azt hiszem, más művész sem. Túlságosan sok a kritikus, ennél fogva sok olyan elem keveredik közéjük, aki nem érti mesterségét."

A privát Dohnányi

Sok munkájában elsősorban az olvasás pihenteti. "Azok a könyvek érdekelnek, amelyek nem csupán szórakoztatnak, hanem tanúságosak is. Kevés regényt olvasok. Inkább az életrajzok, történelmi és filozófiai munkák érdekelnek. Szeretem ugyanakkor a színházat. A mozit kevésbé. Amíg nézem a filmet érdekel, de utána sajnálom a rápazarolt időt. A mozi számomra kissé gépies, a színészt inkább a színpadon szeretem látni, mint vásznon.

Dohnányi mint zeneszerző

Zeneszerzői sikerét az Operaházban, 1922-ben bemutatott "A vajda tornya" c. operája alapozza meg. Sikere és elismertsége egyre nő, olyannyira, hogy ő vezényli a főváros fennállásának 50. évfordulóján rendezett hangversenyen 1923-ban. A maga komponálta Ünnepi nyitány mellett, Kodály: Psalmus Hungaricus-át és Bartók: Táncszvitjét is dirigálja. Munkáját nemzetközileg is elismerik, és kimagasló szaktekintélyként kezelik. 1925-ben, a New York State Symphony Orchestra vezető karmesterévé választják. Miután hazajön Magyarországra, 1928-ban a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán lesz professzor, és tanítás mellett komponál is, többek közt a szegedi Fogadalmi Templom felavatására megírja "Szegedi mise" c. művét, 1930-ban. Számos kitüntetés, köztük a Corvin-lánc, a francia Becsületrend birtokosa. 1934-től, mint a Zeneakadémia újbóli főigazgatója, a felsőház tagja. Nevéhez fűződik az első Liszt-verseny megszervezése, melyet tanítványa, Fischer Annie nyert meg.
1936. november 9-én pedig Bartók:"A Cantata Profana" magyarországi ősbemutatóját vezényeli a Budapesti Filharmóniai Társaság élén. Főigazgatói posztját 1943-ig őrzi meg. Hatvanadik születésnapját a teljes hazai zenei élet megünnepli. 1931-től fogva a Magyar Rádió zeneigazgatója 10 esztendőn át, 1941-ig.

Dohnányi tanár úr

Pedagógiai munkássága révén, meghatározó személyiségévé válik a XX. sz. hazai és külhoni muzsikálás világában. Fischer Anni, Kilényi, és a később Sir Georg Solti néven világhírnevet szerzett Solti György nagy szeretettel emlékeznek meg Dohnányiról. Solti emlékirataiban a zene legnagyobbjai közt említi Őt.
"Fischer Annietől Anda Gézáig, Faragó Györgytől Földes Andorig, Hernádi Lajostól Solymos Péterig, Petri Endréig, Wehner Tiborig, Zempléni Kornélig, s aztán tovább: Solti Györgyig, Böszörményi Nagy Béláig, Károlyi Gyuláig tart a névsor, s aztán még mindig folytatódik: a Dohnányi-iskola varázsa tovább él, az éneklő igény, az improvizatív és kötött elemek finom ötvöződése, a formálás gazdagsága a messze tűnt mester örökségeként fel-felidézhető hanglemezről, vagy a még élők élményt sugalló játékából. Mert Dohnányi pedagógus volt a javából; ihletetten vezette a művészképzőt, s nagy nehézségek közt, polarizálódást provokáló korban is emelni igyekezett főiskolánk rangját, mint annak hivatott vezetője."
(Raics István: Dohnányi Ernő születésének századik évfordulójára. Népszabadság, 1977. július 27.)

A II Világháború

1944. októberében a német hadsereg elfoglalja az országot, miközben a háború is elérhető közelségbe kerül, amiknek hatására lemond minden állásából, és novemberben elhagyja az országot. Élete hátra levő részében anyagi és erkölcsi nehézségekkel kellett megküzdenie. A háború után felkerült a háborús bűnösök listájára. Ez alól azonban hamarosan hivatalosan is tisztázódott, bár még évekig kísértették a képtelenebbnél képtelenebb vádak, amelyek bizonytalanná tették egzisztenciáját itthon.

Emigrációban

Először Ausztriába, tovább Angliába, majd onnét Argentínába távozik. Dél-Amerikából pedig 1949-ben Floridába utazik. A Florida Állam Egyetemének Zeneszerző tanszékének professzora lesz és Tallahasseeban telepedik le. Idős kora ellenére a koncertezéssel, muzsikálással ekkor sem hagy fel turnézik, mint zongoraművész és számtalan mesterkurzust is vezet.
1960. elején, New Yorkba utazik egy lemezfelvételre, amelyen életművét kívánták összefoglalni néhány lemez segítségével, és itt a munkálatok közben meghűl és a legyengült 83 éves szervezete végleg megadja magát.
Florida állam kormányzója július 27-t, a zeneszerző születésnapját Dohnányi-napnak nyilvánította, ezzel bizonyítva nagyrabecsülését, amit azóta is rendszeresen ott megünnepelnek!

Prológus

2002. elején tiszteletére létrehozták Budapesten a Dohnányi Ernő Archívumot, melynek vezetője a mester egykori tanítványa: Deborah Kiszely-Papp zongoraművész. A tudományos központot az MTA Zenetudományi Intézetében, a budai Várban, az Erdődy-palotában helyezték el.