Életrajza:

Adatok:
1949- jelentkezik a főiskolára
1954- elvégezi a Színház- és Filmművészeti Főiskolát
1954-1960 a Szegedi Nemzeti Színház tagja
1960-1963 Budapesten a Petőfi Színházban
1963-1964 - Nemzeti Színház tagja, sikereit a Nemzeti Kamaraszínházában, a Katona József Színházban aratja
1964-1972- haláláig a Madách Színház tagja
1972 - halála, öngyilkos lett

Életútja részletesebben

Édesapja gyári munkás, édesanyja egyszerű vidéki család gyermeke. Szűkös anyagi helyzetük miatt meglehetősen szerény körülmények között élnek.
1946-ban költöznek Maglódra, ott végzi el az általános iskolát, kitűnővel. Sokat szerepel iskolai ünnepségeken, szavalóversenyeken. E sikeres szereplések következtében erősödik meg benne az elhatározás, hogy színésznő lesz.
"Szorgalmam nem hagy el, az általános iskola elvégzése után szeretném becsülettel megállni a helyem felsőbb iskolai tanulmányaim folyamán is, hogy szüleimnek örömet szerezzek és elérhessem életem legfőbb vágyát, hogy mint művész híven szolgálhassam demokratikus hazámat, a dolgozó népet, melyből kikerültem." -írta abban az önéletrajzban, mit a Színház- és Filmművészeti Főiskola felvételijekor küldött magáról 1949-ben, 17 évesen, persze a nyilvánvaló "segítség" érzékelhető, a kor kedvelt szófordulatainak alkalmazásai esetében.

A színészi pálya első lépései

A maglódi általános iskola nyolcadikos tanulója, és mint mindig rendesen, ekkor is ő mondja az ünnepély verseit, ünneplő ruhában, ahogy egy iskolai ünnepségen azt kell. Az aznapi ünnepélyen Vörösmarty költeményét, a "Petikét" mondja, majd az ünnepséget követően hazamegy, hogy átöltözzék. Ekkor érkezik meg az iskola portása, azzal az üzenettel, hogy az iskola igazgatója hívatja. Rémülten megy vissza szüleivel az iskolába, hogy mi a baj. Az igazgató nagyon megdicséri a szavalatáért, és a Színművészeti Főiskolára történő haladéktalan jelentkezését javasolja a szülőknek. Azon a tavaszon tehát, amikor a nyolcadikosok felvételi jelentkezéseiket adják be, a gimnáziumok vagy szakközépiskolák valamelyikébe továbbtanulási szándékaikat jelezve, Domján Edit a Színművészeti Főiskolát jelöli meg, szülei és tanárai biztatására. Az önéletrajz és a felvételi kérelem beadását követően behívják meghallgatásra, majd a főiskolán felvétele mellett döntenek.

A felvételi rend a Színművészetin 1948-49-ben

1949-ben a Színművészeti Főiskolára például az országra kiterjedően összesen közel háromezer fiatal jelentkezik. A jelentkezőket, ún. "repülő-bizottságok" vizsgáztatják, vagyis nem kizárólagosan Pesten, hanem nagyobb vidéki városokban is zajlanak felvételik, ahova a felvételiztetők kiutaznak. Így Szegeden, Debrecenben, Pécsett, Győrött, és Miskolcon is zajlanak a válogatások. A felvételin nem alapkövetelmény az érettségi vizsga, akkoriban. Akiket felvettek, vagyis a pesti második válogatón is túljutottak, és nem volt érettségijük, őket elküldték egy egyesztendős szakérettségi tanfolyamra.

Domján Edit felvételi vizsgája

A felvételiztető tanárok sorában ott ül a majdani igazgatónő Simon Zsuzsa, valamint Gellért Endre, Apáthi Imre, Hegedüs Géza, Olty Magda, és Ladányi Ferenc. A felvételin azonnal felhívja magára a figyelmet, mosolygós arckifejezésével. A legkülönösebben nevetésére figyelnek fel, mert az akkor még nem túlzottan szép kiskamaszlány arca valósággal felragyog nevetése alkalmával. Versmondása volt azonban döntő érv, mégis - mint ahogy későbbi tanára, Simon Zsuzsa egy riportban megemlíti ezt a tényt. "Jól skandált, érezte a vers zeneiségét... szabatosan fogalmazott, és feltűnt értelmes kérdéseivel" - jegyzi meg Hegedüs Géza a felvételi vizsgáról. Domján Edit főiskolai hallgató lesz hát.

Szakérettségi vizsgát tesz

Budapesten, a Váci út 47. sz. alatt működő, akkori nevén Bagi Ilona szakérettségis kollégiumba költözik egy esztendőre, ahol gyorsított menetben, egy esztendő alatt teszi le a négyéves anyagot magába foglaló vizsgát, amelyet követően a Színművészeti Főiskola hallgatója lehet. Az iskola sokáig a Vámos Ilona Egészségügyi Szakközépiskola néven fut majd harminc-negyven esztendőn át, ez volt akkor a Bagi Ilona szakkollégium, amely épület valaha az angol-kisasszonyok zárdájaként épült a XIX. század elején. Az élet, amelyet Domján Edit itt tölt a kollégiumban, a zárdaéveket idézi. Hajnalban kelés, korán reggel Szabad Nép félórára felkészülés, majd a félóra maga, és csak azután kezdődhetnek az órák. Az órák késő délutánba hajlóan fejeződnek be, és az igen nagy anyagra való tekintettel, a másnapra való tanulás is tekintélyes időt vesz igénybe. Gyakorta késő estig húzódik el a tanulás, a magolás másnapra. A tizenkét ágyas szobákban fél tízkor már takarodót fújnak, hogy a félhatos kelésig pihenni tudjanak a diákok. Domján Edit szorgalmas, tanulni akaró, igyekvő lány. Rendszerint törökülésben ül a felső ágyon, melegítőben és tanul és tanul szüntelenül. Zárkózott, senkivel sem barátkozik a kollégiumban igazán. Jól és precízen fogalmaz, jó tanuló az iskolában. Néha meglóg a nagy ránehezedő nyomást ellensúlyozva egy-egy délutáni moziba. Egyszer Kovács Ibyvel mennek megnézni például a Hamletet, Laurence Olivier-rel a főszerepben, későn végeznek, zárt kapuk fogadják őket, és szidalmak. Önkritika, és kritikagyakorlás, nyilvános önmarcangolás a büntetés, de vállalják és kuncognak az egészen titokban.

A főiskolán

Olty Magda osztályába jár. Tanárai Gellért Endre, Bessenyei Ferenc, Dajka Margit, Balázs Samu Básti Lajos, Sulyok Mária, Hegedüs Géza és Lehotay Árpád.
Lehotay minden diákjáról jegyzeteket ír, főképp miután tisztában van élete korlátaival. Domján Editről ezt írja: "...ötletesen, őszinte átéléssel és színesen formálja meg Rosalinda figuráját. Érzései, indulatai hihetőek, van fantáziája. Jól érzi a jelenet fordulópontjait, és közvetlen, szoros kapcsolatban van partnerével. Bíztatóan fejlődik. 1952. július 14. Lehotay" Domjánt kedvelik tanárai, valahogy mindenkit levesz a lábáról kedves lényével. Az osztály esze, Kaló Flórián is hamar észreveszi, és korán szerelemmé érik a baráti segítség. A többi osztálytárs is szívesen udvarolna Editnek, de tiszteletben tartják szerelmüket. Edit a Vorosilov úton levő kollégium második emeletén lakik a főiskolás évek kezdetén, ám a négy esztendő első két évében csupán, mert a második esztendőben édesapja, a Taurus Gumiipari Vállalat dolgozójaként egy társbérleti lakást kap a Makarenkó utcában, és Edit hazaköltözik szüleihez.

Domján Edit és Kaló Flórián Szegedre kerülnek

A főiskolán, Shakespeare:Vízkeresztjének vizsgaelőadását követően, megkeresi őket Ádám Ottó, aki akkor 1954-ban, a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője, és mindkettejüknek, Domján Editnek és Kaló Flóriánnak szerződést ajánl. Az ötvenes években, a végzős növendékeknek vidékre kellett szerződni, ettől csak kivételesen lehetett eltérni. "Mi úgy döntöttünk Edittel, hogy Szegedre megyünk, de előtte még gyorsan összeházasodunk. Nem volt nagy cécó, az egyik nap felkerekedtünk, a VIII. kerületi Tanácsnál, a folyosón megszólítottunk két embert, s kértük legyenek a tanúink, mert szeretnénk megházasodni. Az anyakönyvezető összeadott bennünket, a tanúknak megköszöntük a közreműködésüket. Esküvő-dáridó persze nem volt, a menzára mentünk, jött a szokásos rántott leves, tonhal. Aztán összecsomagoltunk, átvettük a diplománkat és irány Szeged."- meséli Kaló Flórián.

Szegedi életük elkezdődik

Kaló Flórián Szegeden albérletet keres kettejüknek, végülis a József Attila sugárút 2-4. szám alatti házban levő, négyszobás lakás legkisebb helyiségét választja, kezdetben havi háromszáz, később négyszáz forintért. Itt élnek a szegedi éveik alatt végig. "...amikor elvégeztem a főiskolát, Szegedre kerültem színésznőnek. Mi nem voltunk olyan okosak, mint ezek a mostani főiskolások. Sokkal gyámoltalanabbul álltunk a világban... Én soha életemben nem laktam, nem jártam vidéken, kicsit elveszettnek éreztem magam. És akkor a legnagyobb örömöm az lett, hogy volt ott egy operatársulat, s zenekari árokból figyelhettem, ahogy a zenészek muzsikálnak, a karmester vezényel. Az első darab, ami akkor ment - gondolom ez szeptemberben lehetett - a János vitéz volt. Én egymás után tizenhétszer néztem meg... Talán a zene szeretete a legnagyobb öröm, amit Szegednek köszönhetek. Ha Pesten kezdem el a pályámat, akkor ez a bensőséges kapcsolat, amit ott a zenével kötöttem, soha sem alakul ki..." Röviddel Szegedre kerülésük után férjét, Kaló Flóriánt három hónapra katonának viszik el. Edit nehezen viseli a vidéki élet magányát, és elveszettnek érzi magát a városban. Nem túlságosan barátkozó természet, bár mindenkivel nagyon udvarias, és előzékeny. A szegediekben is él, a három lépés távolságtartás a "gyütt-mönt"-ökkel (nem őslakos-szegediekkel) szemben, nagyon kedvesek, szolgálatkészek, de a lakásuk ajtaját nem szívesen tárják ki este, "akárkinek", bensőséges barátságot is igen ritkán, "mögfontoltan" kötnek ilyenekkel, bár talán ez a saját kultúrát-védő hagyomány már elmúlófélben van. Mindenesetre egy szegedi kapcsok nélküli ember, hirtelen nagyon elveszettnek érezheti magát egymaga.

A pályakezdés esztendei

A Domján-Kaló házaspárt azonban a szegedi társulat hamar befogadja, ami komoly rangot jelent, mert ezidőben a társulat az ország színjátszásának előkelő helyét foglalja el. Beaumarchais: A sevillai borbély - Rosina szerepében debütál először Szegeden. Mondják kollégái: "süt belőle a tehetség." 1954 októberében, Gorkij: Kispolgárok előadásában játssza Polja szerepét. "Editből áradó vonzerő és tálentum betölti a nézőteret" meséli kollégája visszaemlékezve az előadásokra. Ugyanez év december 24-én, karácsonyeste a Csárdáskirálynőt mutatják be, kettős szereposztással. "Szegeden a karácsonyi ünnepek alatt a Csárdáskirálynőt mutatták be. Meglepetés a fiatal Domján Edit Stázi alakítása. Szívvel, hanggal és tehetséggel tűnik ki az ország sok Stazija közül, ideértve a szerep pesti alakítóit is" - írja a Színház-Mozi című folyóirat 1955 januárjában, a "Szeged a színházak városa" című cikkében. Pedig Domján Edit a második szereposztásban kap lehetőséget, Papp Teri kolléganőjét váltva. 1955 májusában a szerző Huszka Jenő is ellátogat a premierre, a "Szép Juhászné" című operettjének szegedi bemutatójára, amelyben Domján Edit Kriszta szerepét játssza. "Kedves egyszerű alakot formál meg a német lányból, akit a nézők már az első percekben a szívükbe fogadnak" - írja a Dél-Magyarország című napilap, a május 15-ei számban.

Első komoly sikerek

Mérimée: A művésznő hintaja - Camila szerepe hozza meg számára az első igazi sikert, a számos jó kritika után. Nehéz próbaidőszak előzte meg a bemutatót. A siker Domján életében az első, zajos sikerré vált. Camilát, a minden férfit ujja köré csavaró szépasszonyt alakítja, és a közönség valósággal ünnepli Szegeden. A remek előadást bemutatják a szegediek 1956 márciusában, a Budapesti Színházi fesztiválon is. "...a közönség a darab végén alig akarta abbahagyni a tapsot, legalább huszonötször engedték le és húzták vissza fel a függönyt. Edit csodálatos alakítást nyújtott" - mondja a kolléga, a siker másik részese, Kovács János, színész. Domján Editet nívódíjjal jutalmazzák alakításáért. "A fesztivál alatti budapesti szereplésem életre szóló élményt jelentett, ez volt eddigi legnagyobb sikerem. Azt hiszem, ezek után egészen természetes, ha azt mondom, hogy nagyon-nagyon boldog vagyok." - nyilatkozza a szegedi riporternek, aki a vasútállomáson várakozó ünneplő sereg egyik tagja. Autókon szállítják folyamatos dudaszó mellett a színházig a pestről érkező művészeket, Kátay Endrét, Karikás Sándort, Inke Lászlót, Kovács Jánost, Ambrus Editet, és legfőképpen Domján Editet.

1956 a forradalom és következményei

A sikerek meghozzák az előrehaladás lehetőségét. 1957-ben Ádám Ottó, aki addigra már a Madách Színház rendezője, szerződést ajánl Domján Editnek a Madách-hoz. Mindkettejüknek azért sem lehet, mert Kaló Flórián az 1956-os forradalom alatt "exponálja magát". Sinkovits Imre elszavalja a Talpra magyart, akárcsak Gobbi Hilda, Tímár József pedig a Szózatot mondja el, Kaló Flórián is elszaval nyilvánosan több verset, aminek következtében évekig szóba sem kerülhet a vidékről a fővárosba kerülés lehetősége sem, afféle "büntetés" ez. Domján Edit szolidaritást vállal férjével, és bár nagyon szeretne a Madách Színházhoz kerülni, vállalja még a szegedi éveket 1961-ig, amikor a következő lehetőség érkezik számukra.
Talán a "büntetők" felmérték, hogy a legsúlyosabb csapást az újabb négy esztendővel tudják a párra mérni, ezért is választották ezt a "finom-formát", orrkoppintásul. Gobbi Hilda így vall erről: "Edit és Kaló is kapott ajánlatot Pestre. Ők nem tervezték hosszúra ezt a szegedi létet, bármilyen jól is érezték magukat, hiszen Budapestre vágyik mindenki... Zavaros viszonyok voltak 1956-ban, és hát Kaló Flórián is elmondott egy-két verset... hát Kaló elmondta, s ezért úgy gondolták akkor, hogy jobb neki a szegedi éghajlat. Úgyhogy hosszabb ideig ott maradtak..." Az életük tehát ott folytatódik Szegeden, ahol abbamaradt egy pillanatig, a remény némiképp odébbáll. Mint afféle fiatal értelmiségi házaspár hanglemezeket és könyveket gyűjtenek, kölcsönösen járva könyvüzleteket, hanglemezboltokat, és antikváriumokat. Zenét hallgatnak, és járnak a színházba, minden előadást megtekintve, már amiben nem játszanak.

Az első filmfőszerep

Egy véletlennek köszönhetően első filmszerepükhöz is hozzájutnak, amelyet 1960-ban mutatnak be és "Két emelet boldogság" címmel láthatja és szeretheti azóta is a nagyközönség. "Dunaföldváron nyaraltunk (Kaló Flórián a férj, és Domján Edit a feleség), és ott nyaralt Herskó János is (a rendező). Kezdetben csak köszöngettünk egymásnak, később beszélgetni kezdtünk. S akkor mondta Herskó, hogy éppen két ilyen színészre lenne szüksége." Persze a "Két emelet boldogság" Pesten folyó felvételeihez igen-igen korán kellett kelnie a szegedi színészházaspárnak. Hajnal előtt jött értük a kocsi, és délután hozta vissza őket Szegedre, az esti előadásra. Néha köd nehezítette a merész vállalkozást, de a forgatások miatt egyetlen elhalasztott előadás sem volt. (forrás: Dalos László - Vázlat egy színészházaspárról - Film, Színház, Muzsika, 1960. jún. 10.) A szerep számukra döntő változás egyik katalizátorává lesz. Domján a filmben egy kis ifjú asszonykát játszik. "... fekete keretű szemüveget viselt, nagy, bő frottírköpenyt - ez a jelenet él bennem - csodálkozva nézett, csodálkozva nevetett, csodálkozó hangon kérdezősködött, szeleburdi volt és intelligens, gyermeki és felnőtt egyszerre" - írja Szakonyi Károly a Film, Színház, Muzsika hasábjain, Domján Edit első filmszerepére visszaemlékezve (1968. okt. 12).

Szegeden

Játssza a Vízkereszt Violáját, Lear király Cordéliáját, Cseresnyéskert Ányáját, A művésznő hintajának - színésznőjét, az Ilyen nagy szerelem Lidáját. Játszik egyebek mellett a Puskin utolsó novellájából készült színpadi kamara-adaptációban, a "Postamester" címszerepében. Kiss Ferenc, a nagyhírű, és eltiltásai miatt csak vidéken játszó, nagytapasztalatú művész oldalán alakítja szerepbeli leányát Dunyát. "Finoman és halk szavúan" - ahogy a korabeli kritika jellemzi, és méltó partnere a nagy múltú színészóriásnak.

A pesti vendégszereplés 1960-ban

A bemutatott film sikerének hatására a fővárosi Petőfi Színház kölcsönkéri meghatározott időre Domján Editet, Brecht-Weil: Koldusoperájának Polly szerepére. "Új zenés színház nyitja meg kapuit a Nagymező utcában: az újjászervezett, kicsinosított Petőfi Színház. Fiatal s jószerivel ismeretlen formát honosít meg a színház, s munkatársai: Szinetár Miklós főrendező, Petrovics Emil zenei vezető, és Ungvári Tamás dramaturg is fiatalok." - írja a korabeli Pesti Műsor (1960. okt. 7.). A színház új, a színésznő gyakorlatilag ismeretlen. Aztán a premiert követően kirobbanó siker kapcsán, Domján Pollyját dicséri mindenki. "Alakításának legfőbb értéke a kitűnő stílusérzék. Érezte és értette a bizarr, egyszerre reális és illusztratív játékmodor követelményeit... a fiatal színésznő máris meglepően érett. Finom tud lenni és nyers, hamvas és rikító" - írja róla a Film, Színház, Muzsika neki szentelt oldalán, fejlécén a "SIKER" szóval (1960. okt. 21.).
"...Szegedről vendégszerepelni hívtak Budapestre Brecht Koldusoperájának Polly szerepére. Az egykori Petőfi Színházban, a főpróbán teljesen berekedtem, csak tátogni tudtam. Túljutottunk a premieren, sikerünk volt. Nekem jól esett, hogy a kollégák, vidéki színésznő létemre milyen szeretettel fogadtak. Több száz előadást ért meg a Koldusopera, mindig telt házak előtt. Az utolsó előadásomon felejthetetlen búcsúztatót rendeztek. Először is minden vagánytól kis virágcsokrot kaptam a színpadon, az előadás utolsó jelenetében pedig, amikor Bicska Maxi után átveszem a parancsnoki tisztet, okmányt készítettek. Feleki Kamilltól kezdve mindenki aláírta kis tréfás szövegeket pingáltak rá, amelynek ez volt a veleje: - következő évadra visszavárnak Budapestre - elsírtam magam, úgy énekeltem végig a finálét" - (Film, Színház, Muzsika, 1969. jan. 1.).

A művészházaspár a fővárosba kerül 1961 őszén

Hétévnyi szegedi tartózkodást követően, visszatérnek a fővárosba, szerződéssel. 1961 őszétől fogva Domján Edit a Petőfi Színháztól kap szerződési ajánlatot, Kaló Flóriánt pedig a József Attila Színházházhoz köti új szerződése. A színészházaspár a Makarenkó utcában, Edit szüleinél lakik kezdetben, majd a XIII. kerületben a Róbert Károly körúton kapnak lakást, így életük első önálló lakásához jutnak. Editnek igen erős vonzalmát az állatok irányába, itt, az első önálló lakásában élheti ki igazán. Azonnal vásárol egy fekete perzsacicát, majd később egy "Princ"-nek keresztelt arisztokratikus külsejű orosz agárt.

Első évad Budapesten

Domján Edit nyolc éve színésznő, ebből hét esztendőn át Szegeden. A koldusopera futó darabja mellett első önálló szerepe a Petőfi Színházban, egy botrányba fulladt, bukásra ítélődött darabhoz fűzi. Mándy Iván szokatlan hangvételű színművet ír a fasizmus és a háború keltette félelemről, a Mélyvíz című drámáját, amelynek női főszerepét Sennyei Vera játssza, és mellette címszerepben Domján egy katona (Holl István) menyasszonyát alakítja. A darab során mindennapossá válik a nézőtéri bekiabálás, sokan elhagyják helyüket a nemtetszésüknek adva hangot. Nyíltszíni olvasói levél is kereszttűz alá veszi az előadást, amit aztán rövidesen levesznek a műsorról is. A színdarab viszont módot ad arra, hogy alaposabban megismerhessék Domján Edit tehetségét, ennek rövidesen önmaga is érzi hatását. Felfigyelnek rá a filmrendezők, három filmet is forgat szinte egyszerre, bejár a tévébe, a szinkronba, a rádióba. Egy alkalommal pár hétre kikérik színházából egy Csehszlovákiában sorra kerülő forgatás miatt. Első sikerét viszont Molnár Ferenc: Üvegcipőjének Irmája hozza meg számára, mégpedig úgy, hogy egy csapásra róla beszél a sajtó, a szakma és a közönség. Az első évadja, és máris "divatban van". A kor szakmai folyóirata, a Film, Színház, Muzsika gyakorta készít vele interjút, vagy kritikát ír róla. Más újságok címlapján is az ő arca köszön vissza, illik beszélgetést közölni vele, értékelik, faggatják, miközben őt magát zavarja ez a fajta sztárhelyzet. Sokan gondolják róla elsőként, hogy ez nála álszerénység, és hosszabb időnek kell eltelnie, mire bebizonyosodik, hogy ő valójában is ilyen egyszerű és szerény, van benne valamiféle rokonszenves alázat a színház, a kollégák, a színjátszás iránt.

1962-1963-as évek

1962 májusában, évadzárás előtt egy premierre kerül sor, Domján főszereplésével, Gosztonyi-Kincses: Európa elrablásában alakítja Jaqueline-t, a táncosnőt, akibe partnere Holl István beleszeret, s kettejük szerelme a történet magva. Mark Twain-Kállai István: Az egymilliófontos bankjegy című darabot, bár Domjánnak hálátlanul kis szerep jut, de nagyhírű partnerek oldalán. Feleki Kamill, akire nagy szeretettel emlékezik és tiszteli régóta, Agárdi Gábor mellett egy másik vidékről Pestre szerződött kolléga Tomanek Nándor lesznek a színdarabbeli partnerei. 1963 novemberében egy új, még híresebb alakítására kerül sor Molnár Ferenc Liliomjában, Júliát hozza, Agárdi Gábor alakította Liliom mellett. Egykor Varsányi Irén és Csortos Gyula alkotta a nagy párost, most Domján és Agárdi, de partneréül Muskátné szerepében Mezey Mária, Marika, Galambos Erzsi, és az akkor már köztudottan nagybeteg Sennyei Vera. Bár Edité a főszerep, mindig Sennyei Vera köszöni meg utoljára a tapsokat, májusi halálát követően pedig Domján Edité ez a "tiszt". 1962- ben, nyáron, a Liliom rádiójáték feldolgozásán ismét Julikát játssza, ezúttal "csak" a hangjával. "Úgy nézz rám, bogár, hogy engem a legelőkelőbb körhintások már kidobtak... Liliom mondja ezt Julikának. És Julika? Egy hajóhinta tövéből valóban úgy néz rá, bogárszemével, ahogyan csak egy hintáslegényre lehet... "hallani fogjuk Molnár Ferencnek ezt a ligeti legendáját a rádióban. Nemrégiben fejezték be Molnár Mihály rendezésében a "Liliom" rádiófelvételeit. Sinkovits Imre a címszereplő Liliom, Muskátnét Olty Magda játssza, Ficsúrt Csákányi László, Julika Domján Edit. A fiatal színésznő Molnár Ferenc egy más ihletésű pesti cselédlányával, Irmával, az "Üvegcipő"-belivel ugrott ki, (ha ugyan ideillik ez a szó, egy színésznőre, aki több vidéki esztendő alatt már nem egyszer és nem kétszer bizonyította be, milyen sajátos tehetség), az út mindenesetre így vezet: Irma fogja Julika kezét, egy sikeres színpadi szerep, a rádióbelit" - így a névtelen szerző az 1962-es Film, Színház, Muzsika hasábjain. 1962-ben Szinetár Miklós, akivel még főiskolás korukban kötöttek kollegiális barátságot, elszerződik a Magyar Televízióhoz főrendezőnek. Az ő elszerződése kapcsán benne is felmerül a változtatás igénye, nemcsak azért kötődik hozzá, mert Szinetár hozza fel Pestre, hanem mint színházi szakembert is nagyra becsüli, hiánya a színházban érzékelhető valóság Domján számára. A szándék 1963 őszére tetté érik, és átszerződik a Nemzeti Színházhoz.

A Nemzeti Színházban

Egy évadot tölt a Nemzetiben, itt három darabban kap szerepet. Illés Endre-Vas István: Rendetlen Bűnbánat drámájában, majd Szakonyi Károly első színdarabjában az "Életem, Zsóka"-ban kap női főszerepet, s végezetül az Anouilh "Colomb"-jának női főszerepét alakítja. Nemzeti Színházbeli munkája mellett állandóan jár a szinkronstúdióba, folyamatosan hívják filmekhez, s ezek mellett visszajár Liliomot játszani a Petőfi Színházba, illetve a Madách Színházban megkezdett "Vád és varázslat" előadássorozatának folytatásait végigvinni. Valóságban is tehát minden este játszik, pihenőidő nélkül. Szakonyi Zsókájaként Sinkovits Imre, Kállai Ferenc partnere. "... ha a közönség megszerette Zsókát, ő tette azt. Az önátadástól a megsebzettségig a szemünk előtt végigélt egy egész életet, mozaikokból építkezve, mégis a teljességet megmutatva" - írja Szakonyi (1970. júl. 4. Film, Színház, Muzsika.). 1963. április 23-án Anouilh darabja, a színházban játszódó Colombe kerül színre, szereposztás már fél siker, hisz a színészkirálynő Mezey Mária vendégszereplése mellett, Balázs Samu, az egykori tanára, az ifjú Fülöp Zsigmond partnereként, Domján Edit alakítja a főszerepet, Rajz János, Sztankay István társaságában. Majd ötven előadást követően átszerződik a Madách Színházhoz. Később, már mint Madách Színházbeli átjár néhány előadás erejéig továbbvinni a Nemzetiben Colombe-t, idővel azonban, és végleges megoldásként, az akkor a színházhoz szerződő Váradi Hédi veszi át Domján szerepét.

Domján ars poeticája

"...a hókusz-pókuszt nem szeretem a művészetben. A hókusz-pókusz: az üresség, a szemfényvesztés. A léleknélküli színjátszás. A rutin, a bevált sablonok. Ismertem egy színészt, játszottam vele. Csillogott, brillírozott. Egyszer dicsérték, hogy milyen jó. Nem szóltam, de arra gondoltam: talán a nézőtérről úgy tűnik fel, valóban jó, s ez jó. De én láttam közelről, a szemét. A szeme üres volt és közönyös, hideg és lélektelen. Ez lehet jó virtuóz, de művész soha. Hallottam tőle mondatokat, melyek közönyösen kongtak, s én, a partner, éreztem, nem hisz bennük, még abban a pillanatban sem. Kiabálni szerettem volna: miért nem húzza ki a szövegből, ha nem hiszi! Ne mondja el, mert ezt hallani is borzalmas. Ilyen is van. Ezt tartom én hókusz-pókusznak. S ezt is csak azért mondom el, mert ilyen nem akarok lenni. - Nem árulja el, ki volt a színész? - Nem lényeges. Talán nem is volt, csak én találtam ki, hogy még pontosabban tudjam: mit akarok és hogyan." - (1962. Film, Színház, Muzsika).

Domján a Madách Színházban

1964-ben nem kéri a Nemzeti Színháznál szerződése meghosszabbítását, így ott automatikusan megszűnik tagsága, s ő átszerződik a Madách Színházhoz őszre. Egyszerre és egyidőben, a Madáchnak négy új színésze kezdi az évadot, Domján Editen kívül Garas Dezső, Mensáros László, és Cs. Németh Lajos. Egri István rendezőként a Párizsból akkor áthozott Achard: "Bolond lány" főszerepét, Jozefát osztja az ott kezdő ifjú színésznőre, Domján Editre. Merész vállalkozás, hisz eredendően Párizsban az Antoine Színházban Annie Girardot számára íródott a darab, még 1960-ban. Domján azonban kitűnően megállja a helyét Márkus Lászlóval a főszerepben, és Garas Dezső címszereplésével. A darab egyébként bejárja a világ különböző országának színpadait, és amikor híre megy Párizsban a magyar bemutatónak, egy előadás erejéig a szerző Achard a színházba érkezik, 1964 októberében. Elismerően nyilatkozik az előadásról, majd közli, hogy Annie Girardot-on kívül Domján Edit Jozefája a legjobb, pedig nagyon sok előadást nézett meg. "Csodálatos találkozásnak voltam tanúja Domján Edit és a szerep között" - nyilatkozza Achard.
(Demeter Imre: Egy halhatatlan a Duna Szállóban, Film Színház Muzsika, 1964 okt.) A darabot mindenki látni akarja, teltházzal megy sok száz előadás után is, mert az akkori időszak magyar színjátszásának egyik kimagasló színpadi produkciója.

Domján és a Bolond lány

A premier után hat évvel már az ötszázadik előadásnál tartanak, amikor Achard ismét a színházba látogat Párizsból, némi aggodalommal szívében, hisz ennyi időn keresztül nem lehet ugyanolyan színvonalasan eljátszani az előadást, ám megnyugvással konstatálja, hogy az előadás továbbra is kitűnő, és el van ragadtatva az előadástól, Domjántól, Márkustól és Garas Dezsőtől. Domján egyre inkább elfárad ebben a szerepében, később unni kezdi. Napi szinten próbálják Márkus Lászlóval tartani egymásban a lelket, előadás alkalmával, újabb és újabb elemet, tréfát találnak ki jobbára egymás szórakoztatására. A színházi előadással párhuzamosan, ebből a szerepéből is készül hangfelvétel a rádióban, amely rádiójátékban, a színpadi szereplők Domjánon kívül, Márkus és Garas is átlépnek a nem látható, csak hallható tartományba, szintén Egri István rendezésében. Ezzel a színpadi szerepléssel párhuzamosan forgatja Darvas Ivánnal, Pécsi Sándorral a főszerepben az "Új Gilgames" című filmet. 1964-ben mutatják be Szemes Mihály művét, a rákkórházban felizzó, tragikus szerelem történetét. Talán a film sikere, és vele párhuzamosan a Bolond lány országos hírű előadásai teszik lehetővé, hogy 1965-ben Jászai-díjat kap.

A hatvanas évek legtöbbet színpadon levő színésznője

1964 októbere, Füst Milán: Negyedik Henrik király című darabjában, játssza Bertha királyné szerepét, mérsékelt fogadtatással, bár a darab abszolút főszerepét Gábor Miklós adja, aki élete legjobb alakításainak egyikével rukkol elő. Németh László: Mathiász-penzió című darabjában, Mensáros Lászlóval játsszák a főszerepet. A darab próbái során végleg barátságot kötnek, aztán Kerényi Imre rendezésében Tennessee Williams: Amíg összeszoknak című darabjának női főszerepét játssza Lőte Attilával. Munkabírása végtelennek tűnik, újabbnál újabb szerepekben tündököl. 1966-ban négy premier, külföldi utazás, és filmbemutató jut a futó darabok mellé. Gyakorlatilag továbbra is pihenőnapok nélkül csinálja végig az évadot, már a sokadikat. Turgenyev: Egy hónap falun című darabjában Tolnay Klárival, Mensáros Lászlóval, Huszti Péterrel, Gombos Katival, Avar Istvánnal játszanak, majd Kubába utazik, az "Új Gilgames" filmbemutatójára, aztán nem sokkal később a Körszínházban Kazimir rendezésében, Shakespeare: Troilus és Cressida nő főszerepét játssza Kozák András partnereként. A Szentivánéji álomban Titánia szeptemberben, majd októberben a Kamaraszínházban, a Williams darab, az Amíg összeszoknak bemutatója. Nem sokkal utána Karinthy Ferenc egyfelvonásosának főszerepét játssza a Dunakanyart, Mensáros László partnereként. Az előadásról televíziófelvétel is készül, amit aztán később a Magyar Televízió letöröl! Közben már próbál az 1967 januárjában bemutatandó gyermekdarab, Gáli József: A tűz balladája főszerepére, a tűzre. Kerényi rendezésében a Fővárosi Operettszínházban kerül sor. 1967-ben közzétesznek egy listát a legtöbbet játszó színészekről és azt Domján Edit vezeti, havi 31 előadással (Film, Színház, Muzsika, 1967. február 24.). Megoszlás szerint: Enyhítő körülmény 10, Bolond lány 5, Négykezes 5, A tűz balladája 4, Amíg összeszoknak 3, Szentivánéji álom 4 előadással.

Domján Edit a végtelen kis kályha, amelynél sokan melegedhetnek

Az iram és a munkatempó később sem változik. Az újabb bemutatók, általában korábbi előadások mellé sorolódnak be. Így egyre több egymással párhuzamosan futó előadás sorakozik fel, aminek következtében szinte teljesen kilúgozza magát az évek során. 1968 Catullus, majd az Éjjeli menedékhely, Gábor Miklós, Mensáros László, Huszti Péter, Dégi István szereplésével, Domján Natasát játssza. 1969-ben Léni néni, az Estére meghalsz, a Hermelin, a Festett egek, később, 1970-ben a Sakk-matt, 1971-ben egy Moliére darab, a Mizantróp, 1972-ben A hosszú előszoba, és utolsó szerepéül besorolódó Candida. Folynak illetve elkezdődnek Tabi László vígjátékának, a Családi drámának a próbái, amikor Domján Editben elszakad valamilyen láthatatlan húr, kialszik benne a tűz, valaki duruzsoló kis kályhához hasonlítja, amelynél sokan melegedhetnek, szóval kihuny a kályhából a tűz, és egy este abbahagyja az egészet, de az igazság sok oldalt visel, így érdemes a többi oldalt is szemügyre venni a kihunyó tűz megszemlélésénél.

Domján Edit és a film

Első filmje, még szegedi színésznő korából való, az 1960-ban forgatott Herskó János filmben, a "Két emelet boldogság", az utolsó pedig az 1972 késő őszén forgatott Jókai Anna: "A labda" című kisregényének televíziós változata, amelyben Melindát játssza, a negyvenéves asszonyt. Melinda mindenféle karriervágyat félretéve, a megalázó szerelmi viszonyok elől elmenekülve, vidéken vállal művelődési ház vezetést, ezzel új értelmet kölcsönözve életének. Domján az utószinkron felvételei során, a kivetítő-ernyőn megbabonázva és letörten veszi tudomásul a felette is eljáró idő arcára rajzolt finom kis vonalait. A két végpont között azonban számos jó-rossz szerep húzódik. Mindjárt élen említendő Jancsó elhíresült filmje, az "Oldás és kötés" amelyben Latinovits partnere. Makk Károly: Az utolsó előtti ember női címszerepe, ám talán legnagyobb sikerű filmje, az 1964-es Szemes Mihály: Új Gilgames női főszerepében, mélyen megrázó alakítása. 1966-ban Csurka István novellájából készült filmet, Kállai Ferenc, Sinkovits Imre, Kálmány György, Krencsey Mariann és Domján Edit sem tudják sikerre vinni, Fejér Tamás rendezésében: "Az elmulasztott lehetőségek" címmel. Szemes Mihály újabb filmje, ezúttal krimi, és itt a két férfi főszereplő viszi el a pálmát, Sinkovits és Latinovits személyében, a két rendőrtiszt megszemélyesítőjeként, Domján remek játékát némiképp elfedve. Aztán Máriássy Félix: Imposztorkjában kap női-címszerepet. Cserhalmi Imre "Törékeny boldogság"-jában jut számára szerep, Zsurzs Éva rendezte: Othello Gyulaházán - című vígjátékban tűnik fel, majd Fehér Klára: Nem vagyunk angyalokjában. Palotai Boris: Pokróc az ablakban, majd Berek Kati: A vendég című tévéfilmben. Szemes Marival egy hosszú dialógus ez a tévéjáték, tulajdonképpen. Aztán egy Vercors novellában játszik romlatlan lelkű utcalányt, majd Molnár Ferenc egyfelvonásosának tévéfilmváltozatában, a Csendéletben bolondozik felhőtlenül. Később, 1971-ben, egy négyrészes krimiben címszereplő. A szereposztás önmagáért beszél: Páger, Tomanek, Agárdi, Sinkovits Imre, Somogyvári Rudolf, Pécsi Sándor partnereként alakítja az utazási iroda igazgatónőjét. És végül, bár akkor nem úgy tűnt, az utolsó tévéfilmforgatás ideje is elkövetkezik, Jókai Anna: A labda - Melinda szerepével, amelyet halálát követően is levetítenek, és valahogy ott, akkor már más hangsúlyt kapnak a dialógusok.

Domján Edit és Szécsi Pál

1969-re talán a sok munka, talán a siker nem egyforma mivolta okán, de felborul, a korábbi harmonikus egyensúly Kaló Flórián és Domján Edit között, és a válás mellett döntenek. Innentől fogva szinte, nem nagyon van ideje Editnek a magánéletre. Néhány futó viszony inkább zárkózottá, és befelé fordulóvá teszi. 1972 januárjában, a Magyar Rádió Ablak című műsorában találkozik Szécsi Pállal, a kor kedvelt énekes-sztárjával személyesen először. A találkozás kölcsönös szimpátiával zárul, és ez a szimpátia rövidesen szerelemmé izzik. Afféle szerelem első látásra - románc alakul ki közöttük. Domján eljár Szécsi fellépéseire, elemzi színpadi mozgását, és koreográfiai ötletekkel segíti, korrigálja, segíti, javítja kiejtését, mozgáskultúráját. Januártól-októberig tart a nagy szerelem. Szécsi nagy megtiszteltetésnek tartja a híres színésznő szerelmét kezdetben, de idővel mások pikirt megjegyzéseinek hatására,(a nagy korkülönbségre utalva), eltávolodik a művésznőtől. Szécsi Pál, a közvetlen közelében élő barátok befolyására hallgatva elhagyja októberben Editet. A nagy korkülönbség mondják, vagy Szécsit zavarja Edit ostorozása, Pali erős alkoholizálásai miatt, (kérleli az italozás csökkentését), ma már nehezen kideríthető az igazság, a lényeg viszont tény: Szécsi Pál elhidegül némiképp Edittől. A szakítást mégis Edit kezdeményezi. Egy eszméletvesztéssel járó alkoholos éjszaka után Edithez viszik Szécsit, akit már egy hete nem látott. Edit aggódik, orvoshoz akarja vinni, de Szécsi hallani sem akar róla, felszólítja a holmijai elvitelére. Szécsi nem mozdul, Edit összeszedi a holmiját és kezébe adja, valamint felszólítja távozásra, amit Szécsi apatikusan végrehajt. Ezzel korántsem tekinti Edit befejezettnek a dolgot, de lezártnak igen. Levelet ír napok múlva Pali nővérének, akit megkér, vigyázzon öccsére. Szeretete nem elzárható és újra kinyitható csap, az állandó marad továbbra is, pusztán a magánéleti zavaros gyötrődések végére tesz pontot Domján.

Az utolsó napok

Közeli barátnőjének és kolléganőjének, Nagy Annának egy elődás után, fáradtan, este a kocsiban megvallja, hogy korábban próbálkozott öngyilkossággal, de valami mindég közbejött. Belső kiégéséről panaszkodik. "... néha úgy érzem, olyan vagyok, mint egy madár. Amelyik repül, s nem tudja, mikor száll neki egy magasfeszültségű villanyoszlopnak." Megbetegedett, igen szeretett kutyáját kiviszi Fótra és az állatorvossal elinekcióztatja. Elkezdi próbálni újabb szerepét, Tabi László: Családi dráma című vígjátékában. Lengyel György rendezi. 1972 karácsonya. Barátoknak, közeli ismerőseinek ajándékokat vásárol becsomagolja és megkezdi azok kiosztását is. Márkus Lászlónak, Kodály Székelyfonójának hanglemezét, Nagy Annának, Händel: Vízi zenéjének hangfelvételét teszi az öltöző asztalára. Nagy Annával beszélget, de rosszkedvű: "tudod, az utolsó tíz évben nagyon sokat szenvedtem. Elég volt."
December 24-én, karácsony este, meglátogatja szüleit. Mindenkinek ajándékot visz. Édesanyjának fehér nyakláncot, az öccsének lemezt, vidám mókázással töltik az estét. Kaló Flóriánnal, volt férjével telefonon beszélnek, ahol Kaló ígéretet tesz, hogy újfent megkéri a kezét.
December 25. Aznap negyvenéves Domján Edit. Almási Éva meglátogatja délelőtt, de rossz hangulatban találja. Almási pillanatnyi ünnepi tünetnek véli ezt a depressziós hangulatot. Aznap Almásinak két előadása van, és miután olyan rossz állapotban találta délelőtt elhatározza, hogy előadások után felmegy Edit lakására. A napközbeni telefonokra nem reagál, és este, amikor csönget akkor sem engedi be. Többször volt már ilyen, és akkor is arra gondol Almási, hogy valamilyen nyugtatót vett be, hogy átvészelje a számára nehéz napot.

Az utolsó utáni nap

December 26. Este Candida előadás a Madách kamarában. Az ügyelő aggódni kezd, mert a főszereplő nem jelent még meg, és már későre jár. Domján mindig pontosan érkezik, balsejtelem fogja el kolléganőjét is, Nagy Annát. Traub Pál az ügyelő, telefonon beszél Ádám Ottóval, az igazgatóval, hogy mit tegyenek. Az ő tanácsára taxit hívnak, és elmennek négyen a Fürst Sándor utcai lakásra. Traub Pál, Mensáros László, Bálint András, Nagy Anna szorongnak a taxiban a megérkezésig. Mensáros a szomszédoknál érdeklődik, hallottak-e mozgás. Traub Pál a levélbedobón keresztül észreveszi a félig nyílt fürdőszoba kádjában lebegő testet. Feltörik az ajtót, de már későn. Csak a halál beálltát tudják konstatálni. A halottkém szerint több órája nem élt már, ami valószínűsíti előző esti elszántságát. Az asztalon búcsúlevél, a fürdőszobában orvosságos üvegek, zsilettpengék. Aki mindezt végigcsinálta, az a végsőkig elszánta magát... Kaló Flóriánhoz is ír búcsúlevelet, amiből kiderül, hogy mennyire tudatosan készült a halálára, csak ezt a környezet nem vette észre. A levél nem publikus, pusztán az utolsó mondatát hozzák napvilágra, a róla készülő emlékkönyvben: "... ma vagyok negyven éves (!!!)"

Végjátékként

Akkor én hetekig, a Balaton mellett, olyan épületben laktam - mondja Zelk Zoltán - melyet gyönyörű park, sok száz, talán ezer fa vett körül. S amikor este a rádió őróla is mondta, hogy tragikus hirtelenséggel - elcsavartam a hangláda gombját és kimentem a parkba. Parkba? Pusztaságba. Elmentek a fák. Elment a bükk, cser, fenyő a tiszafa. Hogy aztán másnap visszajöttek? S élik azóta is bükk, cser, fenyő és tiszafa életüket? Edit nem jött vissza. Hogy miért, az csak ő tudná megmondani. S mondja is, hallgassák hangjában, szóejtésében azt a hasonlíthatatlant, azt a szerepen túlit, ami elmondja rövid tündöklését városunkban, országunkban, és lényének sohasem szűnő csillámlását a halálban."

Pályája hirtelen megszakad

Több alkalommal beszélt arról, hogy csak 40 éves koráig akar élni, mert nem szeretne öreg színésznő lenni. Érzékeny természet volt, Szécsi Pál énekessel lévő kapcsolata is megszakadt, s 1972 karácsonyán, a negyvenedik születésnapját egyedül töltötte egy 25m2-es lakásban. A másnap esti Candida előadásra pedig nem érkezett meg a Színházba. Négy kollégája taxin hajtott lakásához, betörték az ajtót, de már későn érkeztek: drámai elszántsággal véget vetett életének. "Szuverén, önálló maradt, soha nem engedett a maga legbenső magányához és titkához hozzányúlni. Mindig igyekezett bátran és szabadon élni. És amikor ez nem ment már tovább, volt elegendő bátorsága ahhoz, hogy egy önmaga által előre meghatározott időpontban egy olyanfajta magváltoztathatatlan és végső szabadságot válasszon, amibe senki nem szólhat bele." - írta róla Kaló Flórián.

Prológ

1954-től 1972-ig e rövid pálya emlékét közel nyolcvan színházi szerep, többnyire főszerep; tíz filmszerep és számtalan rádió és tv szerep őrzi. Művészi tevékenysége, sugárzóan lenyűgöző egyénisége, feledhetetlen hangja ma is élénken él a közönség emlékezetében.
S hogy ez az emlék ne is halványuljon, 1991-ben barátai és művésztársai alapítványt hoztak létre tehetséges, egy-egy fiatal vidéki színésznő évente egyszeri díjazására.

Kitüntetései: Jászai-díj - 1965.

Forrás:
Csiffáry Gabriella: Születtem - Palatinus Kiadó, Bp., 2001.
Magyar Színházművészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Bp., 1994.
Domján Edit Emlékkönyv - szerk.: B. Fábri M., Magazin Kiadó, 1992.,
Kárpáti György: Domján Edit - Zeneműkiadó, Bp., 1987.
Nikolényi István: Szegedi Nemzeti Színház 1883-1986 - Színház kiadása, Szeged, 1986.
Harangozó Márta: Márkus László - Ifjusági Lap- és Könyvkiadó, Bp., 1984.
" Én a komédiát lejátsztam, mulattattam, de nem mulattam" - Magyar Színházi Intézet, Bp., 1981.
Gyurkovics Tibor: "Kékmadár"/Emlékpróba -Domján Edit - Film, Színház, Muzsika, 1974. dec. 21.
Illés Endre: Egy színésznő emléke (Élet és Irod., 1973. dec. 22.);
Mándy Iván: Domján Edit - Élet és Irod., 1973. 27. sz.
Kerényi Imre: Domján Edit emlékére/Rendezők Domján Editről - Színház, 1973. 5. sz.
Koltay János: Domján Edithez - vers, - Film, Színház, Muzsika, 1973. jan. 13.
Requiem egy színésznőért - Film, Színház, Muzsika, 1973. 1. sz.
Új Filmlexikon / I. kötet. - Akadémiai Kiadó, Bp. 1971.
Hont-Staud: Színházi Kislexikon - Gondolat, Bp., 1969.
Szakonyi Károly: Domján Edit - Film, Színház, Muzsika, 1968. okt. 12.
Domján Edit művészete - Ország Világ, 1964. jan. 29.
Demeter Imre: Irma és a színésznő - Film, Színház, Muzsika, 1962. ápr. 27.
Dalos László: Vázlat egy színészházaspárról - Film, Színház, Muzsika, 1960. jún. 10.
Földes Anna: Puck és Demetrius - Nők Lapja, 1960. jún. 16.
Dalos László: A postamester Szegeden - Film, Színház, Muzsika, 1960. jan. 15.