Nagy tehetséget érzek magamban...

A Magyar Színház igazgatói irodájába beállít egy fiatalember. Faludi Jenő az akkori igazgató épp Csortos Gyulával tárgyalt, de azért beengedték a jövevényt.
- Parancsoljon - szólt Faludi
- Kérem, igazgató úr színész szeretnék lenni.
- Jó kérem, akkor hát szalvaljék valamit.
Az ifjú belekezdett a "Simon Judit"-ba, de bizony olyan szörnyűségesen pengette a rímeket, hogy a "vizsgabizottság" kétségbeesve szakította félbe, az "élvezetes" előadást.
-Mondja, kérem, miért akar Ön színész lenni?
A fiatalember önérzetesen felelt:
- Mert nagy tehetséget érzek magamban.
Csortos Gyula nem állta meg közbeszólás nélkül:
- Akkor igyék egy pohár vizet.
- Miért kérem?
- Mert rosszul érzi magát.
Házasságról...

Istenben megboldogult Gyenes László művész úr egy született agglegény volt. Annakidejében 1800-as évek vége felé, ugyancsak biztatgatták kollégái a nősülésre.
Egy ízben Vízvári Gyula faggatta:
-Laci, te nem házasodol meg?
-Nem én.
-Aztán már miért nem?
-Mert megbánnám.
-Miért bánnád mán ugyan meg?
-Mert féltékeny lennék.
-Miért?
-Mert félnék, hogy felszarvaznak.
-Miért?
-Mert háát meg is érdemelném?
-Miért,
-Mert megházasodtam.
Salamon Béla a főkapitányságon
Salamon egyhónapos vidéki turnéjáról sok sikerrel megterhelten hazaérkezett Budapestre, kis társulatával egyetemben. Elhatározta, hogy a nyári főváros rekkenő aszfaltján egy percet sem marad, hanem még az esti órákban felül a vonatra és elrobog a Semmeringre. Igen ám, de ez nem megy olyan könnyen, mint a boldog békeévekben. Manapság, mint akkortájt is már útlevél kell, ami Salamonnak nem volt. Késő délután beállított hát a Budapesti Főkapitányságra és egyenesen Hetényi Imre dr. főkapitányurat kereste. Hetényi régóta ösmerte Salamont, akit örömmel vett az irodájában és hellyel kínálta:
- No Salamon üljön le!
A jókedvű director tettetett ijedtséggel szólt.
- Kérem főkapitány úr, ez ellen felfolyamodással élek!
- Hogyan?
- Na hallja még kegyelmednek sem lehet valakit kihallgatás nélkül mindjárt leültetni!
Szendrő a vidéki színigazgató

Szendrő József elvállalta az egyik vidéki színház vezetését, és hát elég nehezen indult a szezon, tele személyi problémákkal. Sok ellentét, intrikák, viszályok mérgezték a társulat munkáját. Pár hónap elteltével találkozott az egyik barátjával, aki mindezt tudván érdeklődött az állapotokról:
" Eleinte bizony sok bajom volt, de aztán lassan kialakultak a dolgok. Mióta viszonya van mindenkinek mindenkivel, úgy élünk itt, mint egy nagy család..."
Mikor esik valami a szerzőre? - avagy szerzői jogok nyolcvan éve

Raggamby András, a "Bazsarózsa" társszerzője nem színházi ember volt. Valamikor Csanád vármegye árvaszéki elnökeként élt, majd a szegedi kormánynál Teleki Pál Gróf mellett titkári szerepet töltött be. Azután fölkerült Budapestre, itt az egyik bank osztályvezetője lett ám rendkívül érdekes novellái révén nevét hamarosan ismertté tette az irodalmat kedvelő közönség. Egyébiránt Fluck András dr.-nak hívták. A színészek sokat ugratták a próbák alatt, de legkiváltképp Csortos Gyula, aki valósággal kétségbe ejtette mókáival az ifjú szerzőt. Egy délelőtti próbán, Raggamby ijedten hallja, hogy Csortos egészen mást mond, mint ami a szerep előír. Rémülten rohant a főrendezőhöz és hát félig hangosan de a füle felé súgta:
-Drága jó főrendező úr, hiszen ez borzasztó dolog, Csortos úr a szövegkönyvről egyáltalán nem vesz tudomást.
Csortos a színpadról meglátta az izgatott szerző kipirult arcát és kedélyesen szólt le hozzá:
-Mit akar kedves Raggamby?
-Örüljön neki, hogy a "Hamlet"-ből idézek. A "Hamlet" már kipróbált biztos darab. Annak sikere lehet.

 
© 2003 www.szineszkonyvtar.hu