Életrajza:

Az operettműfaj hazai legnagyobbjainak egyike, ha nem éppen a legnagyobbja.
Mottó:
"Nekem élet a színház, én csak ott vagyok én,
Nekem kívüle nincs más a nagy Föld kerekén"
- énekli mint 15 éves portásfiú a "Három tavasz" című operettben Feleki Kamill.

Adatok:

1927 - Király Színház
1929-1931 - külföldet járja mint Camillo Feleky
1931-1935 - a Fővárosi Operettszínházban játszik
1931-32-ben - a Pódium Írók Kabaréjában is fellép
1932-től - szerződött tag, a Royal Orfeumban
1935-36-ban - a Royal Színházban játszik
1936-37-ben - a Royal Revüszínházban tag
1936 - Belvárosi Színház -főszerepben!
1936-ban és 1939, 1940-ben - a Vígszínházban is vállal szerepet
1937-ben és 1939-ben - a Komikusok Kabaréjában is fellép
1939-1941 között - a Városi Színházban is elvállal előadásokat
1940-41 - állandó szereplője a budapesti nyári színházaknak, a Márkus Parkszínpadtól az
Erzsébetvárosi Színházig
1945-1948 között - a Belvárosi és az Operettszínházban, a Pódium Kabaréban és a Medgyaszay,
ill. Modern Színházban játszik, valamint fellép a Víg-, a Művész, a Magyar Színházak
egyes előadásaiban
1949-1960 - a Fővárosi Operettszínház
1952 - Kossuth-díjat kap
1953 - Kiváló Művész kitüntetésben részesül
1960-1964 - a Petőfi Színház tagja
1961 - Kiváló Művész kitüntetésben részesül
1964-1972 - ismét a Fővárosi Operettszínház tagja
1972-től - egyes produkciókban lép fel
1978. június 9. - utoljára lép színpadra a "Kabaré" című musicalben
1986 - Gárdos Péter "Uramisten" című filmjében nyújtott teljesítményéért elnyeri a Chicagói
Filmfesztivál legjobb férfialakításáért járó díjat, az Ezüst Hugó-díjat, megosztva
Eperjes Károllyal
1991 - a Fővárosi Operettszínház örökös tagja
1993. október 18. - halála

A Feleki család

Édesapja Feleki Tivadar, akkor címíró, egyszerű mesterember, míg édesanyja, Tekla egy tehetősebb iparos család leánygyermeke. Tekla famíliájának tagjai neves pesti cukrászok, a Ferenciek terén elegáns, jól menő cukrászdával, ám lányuk rangon aluli házasságkötése miatt a család csendben kitagadja, és hallani se akarnak róla meg a négy gyerekről, anyagi támogatásban nem részesítik semmilyen formában sem.
A megszületett Tibor, Edit, majd László után a családba negyedik gyermekként Kamill érkezik. Egy szűkös Visegrádi utcai lakásban élnek Pesten mindannyian. Feleki Tivadar, az édesapa szorgalmas és igyekvő ember lévén ráébred egy nap, hogy nagyobb jövedelmet biztosító munka után kell néznie. Technikusnak tanul munka mellett, és malomipari berendezések készítésével kezd foglalkozni. Sőt egy nap műhelyt nyit a Lehel téri piac mellett. A szorgalom egy idő múlva anyagi fellélegzéshez juttatja a családot. Már nyaranta néhány hét pihenést is megengedhet magának a Feleki família. Ilyenkor a Budapest szomszédságában lévő Törökbálint községbe járnak, ott egy Szepi nevű gazda házában kedves kis szobát bérelnek rendszeresen. A gyerekek futkorásznak a vidéki jó levegőn, élvezik a falusi hangulatú környezet minden kis apró részletét: az állatok közelségét, fára mászást, porban hempergést, bújócskát az erdei lombok között. Egy ilyen nyaralás idején születik meg Kamill, itt Törökbálinton, Szepi gazda házában, 1908 nyarán.

Kamill világra jön

Az édesanya várandósan indul a nyaralásra a három gyerekkel. Őszre várták a jövevényt, ám ő - ezt másképp gondolván - a többiek nyaralásához már kívülébb kívánt csatlakozni a bába segítségével. A bábaasszony épp hogy világra segítette a kisfiút, amikor a nagy és furcsa éjszakai zajokra az udvaron ácsorgó ló is becsoszogott a szoba közepéig - meséli később a családi legendárium. Az épp hogy fellélegző édesanya rémülten veszi észre, hogy egy pár kíváncsiskodó szempárral több van jelen, mint arra számítani lehetne. A kisdeddel foglalatoskodó bábaasszonynak kellett végül is kitessékelni az üdvözlésre bevonuló lelkes, négylábú férfiegyedet. A törökbálintiak körében reggelre már gyorsan híre megy, hogy újabb nyaralóvendég érkezett az éjszaka, és sokan, sokféle jó tanáccsal látják el a kismamát. Egy odavalósi előkelőségnek pár nappal korábban leánya született Kamilla néven, és javaslatukat elfogadva adják végül is a jövevénynek e név férfi változatát, a Kamillt.

A gyermekkor

A kisgyermekkorról kevés emléke van. A legkellemesebb és kedvesebb talán számára a törökbálinti langyos nyarak, a nyári gyümölcsök felejthetetlen aromája, a kies falusi táj, a tekervényes és poros utak varázslatos hangulata. Itt, a törökbálinti szülőházában hall a felnőttektől egy bizonyos nagy háború kitöréséről. Amiről csak később és sokára derül csak ki az, hogy első volt a repertoárból. Ez időben egyébként, vagyis hatesztendős korában (1914) átköltöznek a szűkös lakásból a kicsit nagyobb polgári környezetbe, a Lipót körút 27. számú ház második emeletére. (Ez ma a Szent István körút és a Bihari János utca sarka). A gangon, a házbeli fiúk körében a foci járta, igaz, nem bőrlabdával, hanem rossz harisnyákból gyúrt labdaszerű gömböccel, ja, és nem megfizethetetlenül drága kaucsuk tornacipőben zajlott a foci, hanem ki mit tudott, a lábára csavarintott. Kamillnak például édesanyja horgolt egy-egy aktuális lábravalót. Mindenesetre a későbbi Feleki Kamillt oly jól jellemző ruganyosság semmiképpen sem eredeztethető tehát a kaucsuk bárminemű jelenlétére. Maximum a kirakatok előtt sóvárgó Kamill lelkébe költözhetett csupán be, de elég mélyen, és jól elrejtőzködve.

Iskolaévek

Elemibe a Bazilika melletti, Szent István téri iskolába jár négy esztendőn keresztül, utána a Markó utcai Főreál Gimnáziumba, amelytől azonban nem lakik messze. Ne szépítsünk: mint mondják, született iskolaundorban szenvedett egész gyermekkorát meghatározó módon. Edit nővére és Laci bátyja kitűnő tanuló, ő azonban ahogy csak az iskola közelébe ér... a gyötrelmek évei ezek számára. Gátlásos felelő, drukkos diák. Félszegen feláll, ha szólítják, nem éppen az a stréber, a válaszokat már-már a padból kiseső módon a tanár tudtára adó fajta. Osztályfőnöke az a Galamb Sándor, aki mint színikritikus- és dramaturg-, sőt színigazgatói mivoltában is ezer szállal kötődik a magyar színjátszáshoz. Hogy aztán ennek volt-e valami konkrét háttere Feleki Kamill pályaválasztásához, ezt ma már megmondani is alig lehet.

Utálja az iskolát

"Tökmag"-nak nevezik csúfondárosan, gyakorta zaklatják, brutális tréfák alanyává lesz gyenge fizikuma és alacsony termete miatt. Az egyikük például, egy izomkolosszus és nagyra nőtt langaléta, többször felakasztja a nadrágtartójánál fogva az osztály ablakkilincsére őt. Magatehetetlenül lóg ott, míg a többiek ezen jót derülnek, főképp a "hóhér", ennek a durva viccnek a végrehajtója. A faragatlan csibészségek hatására gyűlöli valósággal az iskolát. Nem szeret a hátsó padban ülni, ahová "száműzik" (ülteti az osztályfőnök) a szegény kis Nasch Lacival egyetemben. Laci bátyjával otthon gyakran játszanak "színházasat". Gyakorta belógnak a közeli Vígszínház oldalbejárói egyikén, és a színi előadásokat ott meglapulva és el-elbújva figyelik végig. Tanayt, Varsányi Irént és Bárdi Ödönt, vagy Hegedűs Gyulát utánozzák, járásukat és jellegzetes intonálásukat otthon reprodukálva játszanak végig, rögtönzött helyzetgyakorlat-játékaik során. Innen datálható az, hogy Tanay Frigyes Feleki Kamill egy életre szóló példaképévé válik. Sőt pályája elején még azt nyilatkozza, hogy: "én nem színész, hanem Tanay Frigyes szerettem volna lenni..." - és csak jóval később teszi hozzá: "míg rá nem jöttem, hogy csakis Feleki Kamill lehetek." Laci egyébként magasabb, és sokáig a család számára egyértelműbb Laci színészi pályája, mint Kamillé. Ő inkább tánctudásával kápráztatja el barátait, osztálytársait, sőt egy észrevétlen pillanatban legszigorúbb tanárai egyikét, Obendorf tanár urat, a Markó utcai főreál némiképp rettegett természetrajz-tanárát. Otthon reprodukálta azt a bonyolult koreográfiát, amelyet ellesett Halmay Tibortól, Rátkai Mártontól és Latabár Árpádtól a színpadokon.

Feleki Kamill pályaindulása

Valahogy rögzült benne a mozdulatok egymásutánisága, és azokat tökéletesen tudta variálni és kellőképpen váltogatva alkalmazni, sőt ezzel kapcsolatosan sokakat elképesztő módon remekül rögtönzött egy-egy gramofonlemezre vagy énekszóra. Egy ilyen alakalommal látja nyaraláskor Siófokon a szomszéd, aki nem más, mint a kor egyik sztár színésze, még ha kisebb epizódszerepekben is, de mindig az élvonalban teljesítő, az akkori Király Színház tagja, Z. Molnár László. Z. Molnár egyébként Feleki édesapjával jóban van, és egyfajta atyai érzéstől vezéreltetve kezébe veszi a kis Kamill ügyét. "Színészt csinálunk a gyerekből!" - és már másnap Rákosi Szidi, az őszülő, matrónakülsejű és nagy hatalmú iskoladirektorné elé vezeti a gyereket a Király Színházban. Szidi mama nem sokat teketóriázik, megnevezi azt az összeget, amelyért hajlandó vele foglalkozni az 1903 óta működő, jó hírű magániskolájában. Alig háromnegyed évet jár Rákosi Szidi tanodájába, amikor az év végi vizsgaelőadás során Z. Molnár zseniális szervezésének köszönhetően máris két direktor vetélkedik a kis-Felekiért. Lázár Ödön, a Király Színház és Wertheimer Elemér, a Magyar Színház akkori direktora. Z. Molnár először Lázár direktor figyelmébe ajánlja a fiatal táncoskomikus-jelöltet, majd - látva Lázár őszinte érdeklődését - telefonon értesíti a Magyar Színház vezérét, és Lázár körvonalazódó trófeájára hívja fel a figyelmét. Wertheimer néhány perc múlva személyesen is megjelenik a vizsgaelőadáson. Z. Molnár aztán végezetül Felekivel beszél. Elmondja, hogy a Magyar Színház egyébként prózára van beállva, kevés az esélye a táncoskomikusi véna beteljesítésére, különben is selypít és orrhangon beszél, a táncban van Feleki Kamill színpadi varázsereje, és emiatt is az ő helye igazán a Király Színház zenés-táncos sikerdarabjaiban van. Csak a kellő ár eléréséhez éreztetnie kell Lázárral, hogy akár a Magyar Színházhoz is elvihetnék őt az orra előtt. A Lázzárral kötendő szerződés elfogadását javasolja. Feleki Kamill pedig a vén színházi róka tanácsai szerint cselekszik mindenben. Ezzel a mesterhúzással Feleki Kamill már pályaindulásakor kellő respekttel és megfelelő gázsival van megalapozva. (Tisztelet és őszinte megbecsülés ezért Z. Molnár Lászlónak, az utókor nevében is.)

A Király Színházhoz kerül

Lázár Ödön boldog, hogy a tehetséges 18 esztendős fiatalembert jó áron meg tudja tartani. Nyilatkozik a "Színházi Élet"-nek erről a szerződéséről, és biztosítja olvasóit, nagy tehetséget sikerült a Király Színházhoz kerítenie. "Egészen biztos, hogy Feleki Kamill nem mindennapi tehetség. Valami végtelenül kedves és rokonszenves groteszkség van benne. Igazi táncoskomikusnak született. Nem csak tánca boszorkányosan ügyes, hanem előadásában is igen sok karikírozó erő van. Biztosra veszem, hogy tetszeni fog a közönségnek" - mondja Lázár. Tihanyi Vilmos, a színház nagy hírű karmestere pedig ez időben úton-útfélen elmondja, amikor Felekiről esik szó, hogy: "Ezt a gyereket úgy fogja estéről estére megtapsolni a közönség, mint Rátkai Mártont egykor, én mondom..."

Első fellépései

A Király Színház színpadán Farkas Imre "Repülj fecském" című operettjében debütál, elsősorban táncosként. Partnernője, aki ekkortájt emelkedik a tánckarból előrébb tánctudásával, az a Bársony Rózsi, aki később egész Németországot, később Európát meghódítja a filmjeivel, káprázatos tánc- és énektudásával. A tánckarból ekkor Feleki mellé emelik ki, méltó női partnert keresve és találva személyében. Ekkor egy hang, annyi prózai szerep se jut kettejüknek, nem így később... Feleki egyébként táncait jobbára maga találja ki. Sokat konzultál Rátkaival és Latabár Árpáddal, és a nemzetközi kitekintésű, külföldön akkor már sokat vendégszereplő Halmayval erről. Semmiféle koreográfus nem létezik akkoriban a darabok mellett ilyen kisebb színházakban, a táncoskomikusnak magának kell kitalálnia magát a színpadon, és legfőképpen a színpadról történő poénos kimenetelt, az "abgang"-ot kell jól megálmodni, hogy tapsra csábítsa a közönséget, meg hogy ismét behívják, és akkora kell ismét egy záró rész, és az ismétléshez újra. Feleki így a legnagyobbaktól lépésről lépésre tanulja el a színpadi mozgások apró kis titkait.

Rátkai Márton és Feleki Kamill

Miközben tanul, jobbára néma statiszta-szerepeket kap a Királyban. Ilyet, hogy például a színház kimagasló táncoskomikus sztárjának, Rátkainak kell egy krigli barna sört a nyílt színen odavinni és szó nélkül átadni, majd elmenni. Rátkai azonban megtudja, hogy ezen a nevezetes előadáson Feleki szülei is jelen vannak, és amikor felszolgálja a sört, utána szól:
"- Te vagy itt az új pikolófiú?" - Felekit az ájulás környékezi, nem készült fel arra, hogy a nagy Rátkaival ő nyílt színi párbeszédet folytasson.
- Igen, az vagyok - hebegi.
- Látom, nagyos ügyes fiú vagy. Bizonyosan sokra fogod vinni. Nem mesélnél valamit magadról? Hogy vannak például a kedves szüleid?
- Köszönöm jól... - és gyorsan kisomfordál a végső színpadi halál elől Feleki.
Szülei aztán nagyon büszkék, hogy milyen frappánsan beszél az ország leghíresebb színészével az ő kisfiuk. Rátkai egyébként egy bizalmaskodó szó nélkül is, némán, mindig segíti Felekit az előrejutásban. Pedig elvileg az ő trónját döngeti az ifjú titán, és mégis a művészi alázat, a tehetség iránt érzett felelősség vezérli tetteit. Nyilatkozataiban és színpadi viselkedései során is folyvást "feladja a labdát" Kamillnak, fejlődése érdekében. Ekkor például nemcsak hogy szülei előtt teszi elfogadhatóvá az ő színészi pályaválasztását (amit azért idáig ők némi rosszallással néznek...), de prózai megnyilvánulását is kiprovokálja a színen.

Az első évek a Király Színházban

Az 1927-1928-as szezonban elsőként a Vincent Yeomann zenéjével menő "Mersz-e, Märy?" című, pazar kiállítású és fényes látványosságú amerikai jazzoperettben játszik. Ma musicalnek hívnánk, de ez az angol kifejezés csak jóvalta később honosodik meg a magyar nyelvben, eladdig jazzoperettnek nevezik. Péchy Erzsi a primadonna, és élete zajos nagy sikere ez. Feleki, a tizennyolc esztendős siheder pedig szerepe szerint egy nyolcvanéves, fehér szakállú aggastyánt, Rátkai színpadi nagyapját, és a nagy hírű Latabár Árpád dédapját alakítja. Tihanyi Vilmos semmit se bíz a véletlenre, ha kasszasikerről van szó, Párizsból táncmestert hozat, ám Feleki fergeteges zárójelenetét mégis ő kreálja saját magának, amivel egyfajta kiugrást is biztosít önnön számára. Görnyedt derekú aggastyánként topog a színpadon, illúziót keltő maszkban hiteles öregembert alakítva, majd "abgangként" higanyszerű, bravúros mozgásba kezd, és káprázatos cigánykerékkel tetézi és zárja az attrakciót.

A Barokaldi Cirkuszban

Feleki Kamill a Király Színház tagjaként, lévén, hogy a kor megköveteli az akrobatikus ügyességű színészek sokrétű képzését, harmadmagával jelentkezik a Barokaldi Cirkuszban egy Boross nevű artistánál továbbképzésre. A földes és homokkal teleszórt cirkuszi porondon gyakorolnak nap mint nap, 1928 nyarán, hosszú-hosszú heteken át, majd ősszel, a szezonkezdetkor minden adódó szabadidejükben. Fekete úr, a Stahlmester szakértőként felügyeli Bársony Rózsi és Feleki Kamill gyakorlásait, mindketten a Király Színházból delegáltak, míg harmadik társuk, Gábor Mara, a Városi Színház művésznője is ügyes, igyekvő, jól képezhető "tanuló". Boross mester szaltótól fogva a flick-flackon át sok minden ügyességi gyakorlatot beiktat a "tanórákba" és elég szoros időbeosztással terheli a művészeket. Pihentetőül zsonglőrködési mutatványok következnek például, aztán kötéltánc, alacsonyabban, majd egyre magasabban. Itt a cirkuszban találkozik gyakran Feleki Gerarddal, a kor egyik legkitűnőbb bohócával, aki egy nap hívatja. Gerard meginvitálja saját jutalomjátékára, felkínálva neki, hogy legyen a Dummer Augusztja, az ügyetlenkedő párja a porondon. "Maga zseniálisan ügyes - mondja Gerard -, hát minden bizonnyal tud nagyon ügyetlen is lenni." Gerard bizalma szárnyakat ad Felekinek, és akrobatikus elemekkel tarkított tánccal rukkol ki nem csak a közönség, hanem a nagy Gerard tetszését is elnyerve azon az estén. Gerardhoz azután egy életre szóló barátság fűzi, és lassan a cirkuszban teljes lelki átalakuláson megy keresztül. Megtanulja a manézsban a fegyelmet, a pontosságot, az összjátékot, a sok kemény gyakorlást igénylő munkát, az odaadást. Megtanul homokzsákként elesni úgy, hogy semmi baja se legyen, bukdácsolni vagy az "iramlást" magas lábbal, vagy kötélen mozogni, kiegészítő köteleket alkalmazni egy-egy bravúros szám megfelelő "abgang"-jánál. Nem leesni, ügyetlenkedni profi módon, ami feltételezi, hogy mindent mozdulatot előre tud, de hogy úgy nézzen ki, mintha minden ott rögtönződne, és eljátszani ezt az esetlenséget napról napra, újból ugyanúgy... még élete végén is vallja, hogy a színészeknek dolgozniuk kellene a manézsban, a cirkuszi porondon. Órákat kéne venniük egy-egy tapasztalt bohóctól, mert ők talán mindenkinél többet tudnak a közönség természetrajzáról. Feleki Kamill cirkuszban tett apró megfigyelései nélkül talán sohasem jöhettek volna létre azok a szerepek, amelyek oly nagy sikereket hoztak és hoznak élete során. A "Luxemburg grófja" Sir Basilja, a "Koldusopera" Peacockja, a "Tűzijáték" Gusztávja, "A napsugár-fiúk" Willie Clarcja, vagy akár a filmbeli "Uramisten" Binder Lipótja biztosan nem lehetne olyan, mint amilyenek Feleki Kamill alakításában végül is megszületnek.

Az 1929-es esztendő

1929 tavaszán az amerikai Friml-Stothart "Rose Marie" című operettjének premierje következik el Biller Irén főszereplésével, Rátkaival, és most már elmaradhatatlanul Felekivel is. A darabból később, 1936-ban, egyébként film is készül Jeanette MacDonald főszerelésével Hollywoodban, sokan talán innét emlékezhetnek rá. Rátkai számára Feleki valóban egyre inkább konkurenciát jelent, de ez ebben az esetben nem haragot és ellenérzést, hanem ösztönzést generál az épp egy generációval előtte járó Rátkai számára - újabb és fergetegesebb színpadi ötletekre inspirálja. Aztán játszik Feleki a "Szeretlek" című operettben Rátkaival, ám Bársony Rózsi mellé az akkoriban világjáró két Latyit, ifjabb Latabár Árpádot és Latabár Kálmánt is leszerződteti Lázár Ödön. Rátkai és a négy táncvirtuóz a darab egyik ékességévé lesz, annak ellenére is, hogy alapvetően nem olyan sikeres a darab. Feleki Kamillra azonban inkább táncos, mint komikus szerepeket bíznak. Jobbára pár szavas szerepei adódnak, ám tánccal végig színen van. Első egymondatos szerepe Bús-Fekete László "Pista néni" című zenés vígjátékában adódik. "Az semmi, kérem, ahhoz képest, amit én most elmondok..." - de sohasem mondta tovább, mert eddig tart a szerep, és itt hivatalból közbeszól a dramaturgia, és bár ő ezt a darab során számtalanszor elmondja, egyszer sem fejezi be. Aztán egyszer ez a szöveg mégis folytatódik. Tudni való, hogy Fedák Sári a primadonna a darabban, és az idő tájt megy ki Amerikába, így az előadások egy pontján a szerző megkéri Felekit, hogy egy háromoldalas búcsúztató szöveget mégiscsak mondjon el Fedáknak a színpadon, a már megszokott egy mondatán kívül, folytatásképpen. Az előadás olyan sikeres lesz ezáltal, hogy három hétig búcsúztat Feleki a Király Színházban... Persze, ma már tudjuk, hogy Fedák a vártál rövidebb időt tölt Amerikában, filmszerepekkel sem kezdték ott ostromolni, így hamarost hazatérhetett "az ő szeretett közönségéhez". Feleki Kamillnak pedig meghozza ez a közjáték az áttörést, hisz felfedezik, tud, képes jól szöveget mondani, nem csak elképesztően táncolni, sőt...

Feleki Kamill mint táncmester

Talán még 1927 őszén éri az első felkérések egyike, és épp a híres primadonnától, Péchy Erzsitől, hogy az ifjú és alig-alig tizennyolc esztendős Feleki tanítson be táncokat a nagy sztárnak... Ám még két esztendő múlva is a táncoskomikus színész megnevezésből inkább a "táncos"-t használja Lázár Ödön direktor, és Feleki mint színész elhanyagolható szerepeket kap. Azonban színházában lassan elterjed a híre, hogy remek táncmesteri adottságokkal is bír. Jó koreográfiai ötletei támadnak és virtuóz egy-egy táncjelenet megkomponálásában, így a Békeffy-Lajtai "Okos mama" című operettjének a táncbetanítását bízzák rá, talán először teljes egészében, 1930 őszén. Az operett főszerepét ezúttal is Fedák Sári játssza. Tehetségének és a Király Színházban tett táncmesteri bravúrjainak híre megy igen gyorsan. Ugyancsak 1930 őszén a bécsi Johann Strauss Theater egy angol operett táncainak betanítására kéri fel Feleki Kamillt. Némi bonyodalom származik ebből, mert Feleki néhány hétre kikéri magát Bécsbe, de Lázár igazgató úr hallani sem akar erről kezdetben. Feleki a szerződésére hivatkozik, mármint, neki joga van "pendlizni", ha úgy adódik. Mondjuk, akkoriban Bécs eléggé messze van a pendlizéshez, de Feleki szeretne élni az adódó lehetőséggel. Lázár nemes bölcsességére vall, hogy végül is beadja a derekát, de inkább az ifjú Feleki tehetsége iránti tiszteletből, semmint a "jogszabályok" betartatása végett, nem kíván esetleges külhoni karrierjének kerékkötője lenni.ű

Európában

A bécsi vendég táncmesterkedés természetesen újabb szerződéseket eredményez. Lázár direktor félelme testet ölt, Feleki felmond a Király Színháznak, és kezdetben Bécsben, később Prága, Berlin, Hamburg, sőt Párizs lokáljaiban tűnik fel táncosként Cammillo Feleky néven. Akrobatikus ún. "excentrikus" táncokkal aratja sikereit Európa-szerte. Bécsben például "Wundertänzer"-nek, csodatáncosnak titulálják.1931 tavaszán pedig Békeffi-Lajtai: "Sisters" című operettjének táncait tanítja be Lipcsében, ahol egyébként a rendezés utolsó simításait is ő végzi, a rendező felkérésére, oly annyira, hogy amikor a társulat átrándul néhány előadásra Chemnitz-be, a helyi plakáton rendezőként tüntetik fel Felekyt. A német hagyományoknak megfelelően, a rendezőnek kijár a professzor megszólítás, így annál nagyobb feltűnést kelt, amikor a színpadra szólítják a tapsrendnél, mert egy pápaszemes idősődő tekintély helyett, ahogy elvárni egy "herr professor"-tól, vidám és vézna fiatalember pattan a nézők elé, ruganyos léptekkel. Számos európai várost követően tér vissza partnernőjével, Metzger Fini-vel, leendő feleségével.

Házassága

Még elutazása előtti pendlizéseinek egyik helyszínén, a Nagymező utcai Moulen Rouge nagyszabású revüműsorában lép fel, a három Latyi, Kiss Manyi, Radó Sándor, Komlós Juci, Herczeg és Komlós Vilmos társaságában, és néhány artistaszám is helyet kap a műsorban. Felekié az utolsó szám. A táncos görl-csapat egyik tehetséges tagja Jozefina, azaz Finike, Kamill későbbi felesége. Itt ismerkednek össze, és Feleki rögtön érzi, ez egy életre szóló kapcsolat ezzel a táncoslánnyal. Felekit ott néhány este múlva Bécsbe szerződteti egy impresszárió, ám ő ragaszkodik két jó táncoslányhoz, akik egyike Finike, csak így írja alá a szerződést. Kedves közjáték, hogy a lányok olyan magas bért kérnek, amit a bécsi színház nem tud vállalni, és már-már visszatáncol a szerződéstől a partner, amikor Feleki felajánlja, hogy a különbözetet vonják le titokban az ő gázsijából, a lányok persze ne tudjanak erről. Aztán "meglepetten" vette tudomásul, hogy nem csak ő utazik Bécsbe, hanem a két lány is. Ott Bécsben a szerelem hamar kialakul kettejük közt, és házasságot is ott kötnek. Esetükben ez valóban életre szólóan alakul. Több mint negyven esztendő után Finike távozik előbb, amit Kamill sohasem hever ki. Ki tudja, hány évnyi tudás, és mennyi színpadi év ment veszendőbe a keserű gyász okán. Talán évtizedekkel is később távozik, ha Finike mellette van még... Talán. Talán... Talán... de nem így lett.

Újból Budapesten

Visszatérését követően a Fővárosi Operettszínházhoz szerződik. Először nagyobb feltűnést Török Rezső-Fényes Szabolcs "Csipetke" című operettjében kelt, a kritika kiemeli elképesztő tánctudását, de talán az egyik legkiugróbb sikert 1934 karácsonyán arat először a Szilágyi-Eisemann "Én és a kisöcsém" című, örökzöld operettjében. Kabos partnereként színpadon először játszik, és nagyon sokat tanul tőle. Kabos addigra már mint filmkomikus és mint színész is igen népszerű, szokás, hogy éjszakánként dolgozza ki, vaksin, a papír fölé hajolva jegyzetelgetve csiszolja a másnapi poénjait, akár színházban, akár filmkamerák előtt játszik. Később Feleki Kamill is alkalmazza ezt a módszert. Szereptanulásai közben jegyzeteket készít maga is, csiszolja papíron a jeleneteket, a dialógusokat átgondolja... Az operettben egyébként az egyik magánnyomozót, dr. Vast játssza, dr. Sast pedig Verebes Ernő. Már a belépőjük tapsra ingerel mindenkit az első pillanattól fogva: "Doktor Sas és doktor Vas, borzalmas, két sötét pasas..."

Jelentősebb szerepekben

1936 őszén főszerepet játszik Bárdos Artúr színházában, a Belvárosi Színházban, egy alapvetően prózai darabban, az "Udvari páholy" címűben, Páger Antal és Mezei Mária partnereként. A darabot egyébként a kor egyik legigényesebb színházi embere, Pünkösti Andor rendezi. A szakma mint prózai szereplőre ekkor figyel fel talán először rá. Ebben az évben kerül egy Royal Revüszínház-beli produkcióhoz is, ahol egy sportrevü-operettben, a ma is közkedvelt "3:1 a szerelem javára" címűben lép fel, amelynek a zenéjét Ábrahám Pál írja, a librettóját pedig a Szilágyi-Harmath-Kellér hármas adja. A színház a mai Madách Színház helyén állt, az Erzsébet körút 31. szám alatt, sokáig Royal Orfeumként ismerte mindenki, ebben az évadban, Royal Revüszínháznak hívják, és a Vígszínház társintézményeként működik a színész és operettbonviván, Kertész Dezső irányítása alatt. Számára ez a felkérés annál is nagyobb jelentőségű, mert Kertészt még gyerekkorában látta fellépni, és külön megtiszteltetés a számára e nagyra tartott kolléga megkeresése. A sikerben mindenki osztozik. A darabot 2005-ben is elővette egyik vidéki színházunk, és nagy sikert arat vele ma is. Aztán darabok sora következik. Felekit, akárcsak már a Latabárokat, nem lehet nélkülözni, a siker egyik zálogává lesz ő is. Itt, a Royal Revüben játszik például a "Ki gyereke vagyok én?" című zenés bohózatban, zsakettes ősszakállas aggastyánt alakítva, de játszik a "Gyere ide, rózsám..." vagy a "Tessék beszállni!" című darabokban, és sok más revüdarabban. Komédiázó kedve táncolással párosulva ellenállhatatlan jókedvet idéz, bármiben is lép fel. Egy kedvező ajánlatnak engedve leszerződik a Jókai téri Komédia Orfeumba, Somogyi Kálmán direktorhoz. Nem éppen az emelkedett irodalmi alkotások interpretálásairól nevezetes e hely ekkoriban, de élni kell, és a Komédia Orfeum-beli esztendők Feleki Kamill pályájának egy jellegzetes és kikerülhetetlen szakasza. Legzajosabb sikerét Nóti Károly "A csillár" című darabjában aratja. Sok-sok előadást ér meg főszereplésével ez az egyfelvonásos vígjáték. Előadások után éjszakánként rendszerint az Oktogonon lévő Abbáziában (ma: gyorsétterem van a helyén) köt ki kollégáival. Komlós Vilivel, Herczeg Jenővel, Radó Sándorral és Somogyi Kálmánnal römiznek éjszakába nyúlóan, vagy gyakorta éjszakai angol nyelvleckét vesz egy erre specializálódott éjszakai törzsvendég angoltanártól. Más kollégákkal is gyakorta találkoznak itt, az Abbáziában, vagy a Moulin Rouge-ban, egyebek közt Békeffyvel, a színész-konferansz-igazgatóval, és nagyszerű vígjátékok szerzőjével. A Békeffy László és Feleki között kialakuló kölcsönös tisztelet pedig barátsággá érik, annak ellenére is, hogy Békeffy épp egy generációval idősebb az általa nagyra tartott kis-Felekynél, de utódjául tekinti, sokszor beszél szakmai dolgokról, apró fogásokról. Gyakori vendége Feleki Békeffy Pódium Kabaréjának mint néző, utána pedig közösen elemzik a látottakat, fehér asztal mellett, az előadások után. Békeffyt jó kapcsolatok fűzik a kor előkelőségeihez, és egy nap - üzleti ajánlattal élve - beveszi Felekit egy privát produkcióba. Történetesen: Ulmann báróék műkedvelő előadást szerveznek saját palotájukban, csupa előkelőség számára. A feladat ennek betanítása. Békeffy vállalja a prózát, Feleki Kamill pedig elvállalja a táncok betanítását. Az előadás végül is fényes estély keretében zajlik, amelynek során talán későbbi operettalakításaihoz talál megfeleltethető figurákat, de igazi jelentősége mégsem ebben áll az estnek, hanem feleségével rájönnek, hogy a táncoktatás egy jól jövedelmező szakterület.

A Feleki-táncszalon

Tánciskolát nyit a budapesti Vilmos császár út 71. szám alatt. A Feleki-féle táncszalon hallgatói számára elsősorban színpadi táncot, balettet, sztepptáncot tanítanak. A tehetségesebbekkel maga Feleki foglalkozik, természetesen előadások után, a többieket felesége, Finiket oktatja. Vasárnap össztánc, amire tulajdonképpen bárki eljöhet, bár ennek azért szigorú feltételei vannak, túl az anyagiakon. Szigorúan betartatja Feleki az illem minden társastáncra vonatkozó szabályát. Azután ráébred erre a fontos tárgy tanítására, így lesz tánc- és illemtantanár a táncoskomikusból egy csapásra, és oktatja az idevonatkozó illemszabályokat, az étkezéstől, a társalgáson át a köszönésig. Illemtanári pozícióját idősebb korára is megőrzi, hisz a Magyar Televízióban sokáig vetítik a "Tudni illik, hogy mi illik" című sorozatát, amelyben elmeséli, és illusztrálva bemutattatja a helyes és helytelen viselkedési szokásokat, a vonatkozó illemszabályok ismertetésével. Talán nem ártana ennek az elavultnak korántsem mondható filmnek a vetítését többször is megismételni, több korban...

Feleki mint nemzetközi koreográfus

Ám Feleki tánc- és koreográfiai érzékéről ettől az iskolától is függetlenül sokan tudnak. 1937-ben például Lajtai Lajos közbenjárására a bécsi Volksoperben tanítja be "Gasparone" táncait, nem kisebb nagyságnak, mint a falstaffi termetű, és akkor már világhírű tenoristának, Otto Slezáknak. Pedig Slezák minden korábbi táncmesternek ellenáll, robosztus termete meghatározott mozdulatok végrehajtására alkalmas, Feleki mégis megtalálja a megfelelő lépéseket számára. Slezák kezdeti konok ellenállása aztán egy ponton végképp leomlik, és hűségesen követi tánctanárának minden utasítását, majd a szünetekben pihenőül a kis-Felekit a térdére ülteti, szék híján, és úgy beszélgetnek. Slezák premiersikere jó belépő a külföldi színházi világba. Innentől fogva számos híresség és produkció koreográfiáját rendelik meg tőle, egyebek közt például Biller Irén rendelteti ki Lipcsébe egy bemutatóhoz táncmesternek.

A Vígszínházban

Aztán egy nap elkövetkezik gyermekkori álmainak megvalósulása, akkor, amikor a nagy hírű Vígszínház leszerződteti. Mennyi estét töltött egykor diákként a színfalak mögött bujkálva és résnyi helyet keresve, ahonnét mindent láthat, de őt senki sem veheti észre, és most, 1940-ben, olyan névsorral találja magát szembe - és válik ezen művészek kollégájává egyik pillanatról a másikra -, hogy elérzékenyül később is, hacsak rá gondol: Ajtay Andor, Lázár Mária, Mezey Mária, Tolnay Klári, Ráday Imre, Rátkai Márton, Gombaszögi Ella... Gombához egyébként - ahogy Elluskát hívják barátai - régebbről datálva is már nagy barátság köti, sok időt töltenek együtt éjszakánként, és Gomba baráti körével kártyázva, de szüntelenül a szakmáról beszélgetve. Kamill álmélkodva hallgatja, hogy milyen tájékozódott Gomba az élet minden területén. Sokak számára érthetetlen, hogy honnan táplálkozik ez a széles látókörű informáltság, hisz vagy a színházban, vagy a Berlin téren álló Viktória kávéházban található szüntelen... Feleki első vígszínházi megmérettetése Eisemann Mihály-Harsányi Zsolt-Zágon István "XIV. René" című operettjének premierjéhez fűződik. Hiszen nem csak szereplője a zenés darabnak, hanem a koreográfiát is rá bízza a rendező, Horváth Árpád. Feleki kitesz magáért, mert sziporkázóak és szellemesek koreográfiai, és a táncok betanítását is első osztályúan végzi. Igyekszik a táncokat mindenki egyéni habitusára szabni, országos hírű és alapjában véve hiú színészekkel van dolga, így mindenki egyéniségét tiszteletben tartva és meghagyva tanítja őket lejteni, szökellni, ugrani, vagy épp forogni zenére.

Kamillka, a publicista

Feleky Camill néven és "Az én hasábom" címmel írásai jelennek meg rendszerességgel a "Film Színház Irodalom" című hetilapban, Egyed Zoltán lapjában. Ezen írások jellege, majd húsz évvel Örkény István egypercesei előtt már ezekre a majdani egypercesekre emlékezet. Rövid, szellemes történetek színházról, az élet különbféle fordulatairól, kis karcrajzok apróbb hétköznapi jelenetekről csattanókkal, kedves, "kamillkás" oktató felhanggal. Gyakran merít a tanítványai köréből ihletet, és veti papírra az apróbb-nagyobb tanulságokkal bíró események sorát, pedagógiai tapasztalatait felhasználva. 1941-1942 táján elsősorban, de még 1943-ban is publikál itt.

A II. világháború

A háború és az életbe lépő zsidótörvények számtalan kollégáját parancsolják le a színpadról. Együttérzésből a színpadon nem játszható kollégájával, Gárdonyi Lajossal paródiakettőst alakít, először "Ti és Top" néven, majd "Lipi és Lupi" néven játszanak a cirkuszban és varietékben, miközben ő fellép a Vígszínház többnyire zenés produkcióiban. A besorozás alkalmával felismeri a sorozóorvos, és katonai szolgálatra alkalmatlannak nyilváníttatja, fontosabbnak ítélve Feleki színpadi jelenlétét, ám 1944-ben már mindenkit besoroznak, így rá, a katonai szolgálat alól felmentettre is sor kerül. Páncélosnak jelölik ki. A laktanyában összetalálkozik Bródy Tamással, több operett szerzőjével, aki civilben a Fővárosi Operettszínház karmestere, de ez esetben már korábban behívták Bródyt, aki már némiképp kiismerte a dörgést. Bródy, aki egyébként légoltalmis századnál teljesít szolgálatot, kérvényezi parancsnokánál, hogy Feleki bajtársat elengedhetetlenül fontos szolgálati okból kifolyólag helyeztesse át a "Légo"-csoporthoz a Páncélosoktól. És úgy lőn, hiába, a protekció a hadseregben is az. A Szent István-bazilika tornyába vezénylik őrségbe. Feladata kémlelni az eget, hogy ha ellenséges repülőt vél felfedezni bármelyik irányból is, a mellé helyezett kurblis telefonnal haladéktalanul jelentse. Feleki szédül ebben a magasságban és rosszul van, és fél... Aztán minden félelem, szorongás is véget ér egyszer, vége a háborúnak. Éhes, sovány és fáradt. Barátja, Gárdonyi Lajos keresésére indul, de sehol sem találja. "Lipi és Lupi" produkcióinak folytatását köti le a Pódium Kabaréba, feltéve, ha megtalálja végre Gárdonyit. Napok múlva hallja a szédítő hírt: Gárdonyit Bor községnél a nyilasok agyonlőtték pár hónappal korábban...

Véget ér a harc

Feleki sokadmagával érzi, hogy a háború okozta fizikai és lelki sebek, a nyomorúság és nélkülözés esztendei, az eltűntek, a meghaltak és kivégzettek sokasága oly mély nyomot hagy a lakosok szívében, hogy ezt leginkább nevetéssel lehet némiképp oldani, és talán gyógyítani. Létrehozzák hát az első szabad magyar kabarét, amelynek címe "Szájkosár nélkül", és premierje 1945. március 24-én tartatik, tíz nappal az ország hivatalos felszabadítása előtt, amelyről sokan még ma is vitatkoznak, hogy az volt-e. Mindenesetre embereket nem cipelnek egy ideig haláltáborokba, nem lőnek a Dunába, nem kobozzák el az életben maradtak gyárait, házait, vagyonukat még pár évig, ismét van valamennyi élelmiszer és kenyérjegy, krumpli meg szén, meg foltos télikabát. Lehet romeltakarítani, ablakok helyére csomagolópapírt rakni, melaszból szaloncukrot főzni, elindulnak a villamosok, és lassan valamennyi csellengő halott temetőbe kerül, függetlenül, mikor, ki és melyik oldalon állt a golyók és a repeszek útjában. A haláltáborok túlélői is hazakerülnek, és nagyon várják a valamerre táborozó foglyokat, a frontra kényszerített katonákat, no meg a "málenkij robot"-ra elvitt emberek megjelenését is egy darabig.

A háború után hónapok

1945 kora tavaszán játszik a Pódium Kabaréban (Radnóti Miklós Színpad) a "Szájkosár nélkül" első előadásban éppúgy, mint az azt követő májusi bemutatóban, a "Balra át"-ban. Ez utóbbi a mai, döntően kettős polarizáltságú politikai világunkban eléggé szokatlanul hat, de akkor még semmiféle pejoratív jelző nem kapcsolódott ehhez a darabcímhez. A politika nem járatta még le az egészséges együttérzés gondolatainak megnyilvánulásait, és nem kötődött egyértelműen semmiféle politikai párthoz sem a műsor. Hiszen szélsőséges jobboldali, németbarát náci hatalom tartotta rettegésben a lakosságot nem is olyan régen, így ez a "balra" fordulás még egy ártatlan jókívánságként fogalmazódik inkább meg akkoriban. Feleki eleinte egyes produkciókban lép fel, nem kötődik egyik kibontakozó színházi csoportosuláshoz sem. Kezdetben a Pódium Kabaréban lép fel, de vonzza a Várkonyi Zoltán nevével fémjelzett új színházi törekvés is. Alig háromnegyed éve annak, hogy az egyik legjelentősebb színházi újító szakember, Pünkösti Andor a német megszállás alatt öngyilkosságot követ el, és színésze, Várkonyi Zoltán az ő elképzeléseinek továbbvivőjeként megnyitja a Paulay Ede utcában a Művész Színházat, 1945. április 1-jén. Steinbeck "Lement a hold" című színművével startol, majd nyáron Tímár József rendezésében a brit Lynton Hudson "Családi szálloda" című, könnyű nyári darabjával folytatódik a sikersorozat, Halász Rudolf szövegeivel és Csanak Béla zenéjével téve otthonossá a hazai nézőknek kissé idegen angolszász közeget. Lenyűgöző a fellépők névsora: Rátkai Márton, Sennyei Vera, Kelemen Éva, Feleki Kamill, és a rendező, aki egyben színésze is a darabnak, Tímár József.

Az 1945-1946-os évad

1945 őszén a Nagymező utcában, a mai Thália Színház épületében működik a Vígszínház, mert a háború utolsó időszakában a színházat súlyos bombatalálat éri, romokban áll. A színház régi igazgatója, Jób Dániel színészeivel azonban újrakezd, és az Apáthi Imre rendezésében színre kerülő Gábor Andor-vígjáték, a "Dollárpapa" egyik főszerepét, dr. Szekerest bízzák Feleki Kamillra. Egy évtizede még álmodni sem mer kizárólag prózai főszerep eljátszásáról, de most egyszerűen briliáns a Víg újsütetű színpadán. Aztán egy nap olyan csábító ajánlatot kap a szemben álló Fővárosi Operettszínház akkori igazgatójától, Fényes Szabolcstól (mondhatni Fényes ajánlatot kap... Sas György) hogy nem tud ellenállni, és 1945 karácsonyán már ott játszik. Jacobi Viktor "Sybill" című operettjében ő alakítja az izgő-mozgó Poire-t, Honthy Hanna és Karády Katalin oldalán. Ezt követően Feleki Kamill megállíthatatlan elánnal dolgozik, sok helyen és igen gyakran lép fel, és sorra tárulnak fel újabb és újabb lehetőségek, és Feleki él is ezekkel. Ennek megfelelően népszerűsége addig soha nem látott magasságokba emelkedik, Ő a közönség egyik kedvence. Főszerepe van Labiche világhírű komédiájában, a "Florentin kalap"-ban, sőt színházában az 1946 nyarán műsorra tűzött, Ráday Imre rendezésében és főszereplésével játszott "Gyertyafénykeringő" című operett koreográfiáját is ő tervezi meg.

A Medgyaszay Színpadon

A Somogyi Kálmán direktor fémjelezte háború előtti Jókai téri színház helyén megalakuló Medgyaszay Színpadon a névadó, Medgyaszay Vilma mellett, aki nem bírja sokáig az anyagi terheket, később fokozatosan a régi direktor, Somogyi veszi át az irányítást. Ide tér vissza a régi baráthoz Feleki Kamill is, elsőként Horváth Jenő-Halász Rudolf "Csak nővel ne!" című operettjének főszerepében, ezt követően az "Uraim, csak egymás után" című darabban látható színpadon. Aztán a Márkus Parkszínpadon a "Párizsi expressz"-ben szerepel, majd húsz év után újra együtt játszik azzal a Z. Molnár Lászlóval, aki a pályára segítette, Bókay János "Szakíts helyettem" című szórakoztató darabjában, és utána egy igazi Feleki Kamill-féle "humorfürdő"-vel hódítja meg újra közönségét (Sas György) Létraz "Az ígéret hölgyé"-ben. Majd egy jellegzetes és Feleki Kamill pályájának egyik sarokpontját jelentő premierre kerül sor Medgyaszay Vilmánál, amikor Molnár Ferenc "Doktor úr" című darabjában Puzsért alakítja. A darabot a hely szelleméhez igazítva átdolgoztatják Kellér Dezsővel, és Zerkovitz Béla slágerzenéjével egészítik ki. Honthy Hanna játssza a női főszerepet, a címszerepet pedig a jobbára prózában jeleskedő Apáthi Imre adja. Feleki Kamill Puzsérja pedig az első és eddig igazinak tekintett Hegedűs Gyula-féle alakítástól teljesen mentes, hisz a Molnár-premier jóvalta Feleki születése előtt zajlik, így nem is láthatja a nagyszerű alakítást, ami abban segíti, hogy egy önálló elgondolást vigyen színpadra, és ne befolyásolja a nagy előd, Hegedűs színpadi megoldása. "... Kamill adott határozott arcélt egy szerepfigurának. Találkozásuk a legjobbkor történt ahhoz, hogy ez megvalósulhasson. Mindketten kalapot emelhetnek egymásnak: Kamill Puzsérnak, és Puzsér Kamillnak. Ez a kalap egyébként egy jellegzetesen vagány pörgekalap volt, ami alól a hajfürtök is csibészesen kandikáltak elő. A kalaptól és a cipőtől eltekintve Puzséron minden pepita kockás volt, a nadrágja, a zakója, az inge. Nyaka köré lezseren sált tekert. A legkarakterisztikusabb csibészséget azonban a szeme sugározta. Mert - ahogy mondani szokás - még az sem állt jól neki... No és a kajlára pödrött bajsza? Hát az egyenesen pimasz volt..." - írja Sas György visszaemlékezésében. A "Doktor úr" hosszan tartó sikert hoz valamennyi szereplőjének. Később, amikor a színház Somogyi kezéből Greguss Zoltán, a népszerű színész igazgatása alá kerül Modern Színház néven, továbbra is viszi korábbi sikereit ugyanitt. Sőt, eléri a komikusok végzete, a "Két bolond egy pár" című zenés bohózatban női ruhában illegeti magát...

A magánszínházak utolsó évadján

"Ő a magyar színpad garabonciás lábú Fred Astaire-je" - mondják rá. "... külön tehetsége, hogy tánca nem gépi technikából áll, annak szellemi kvalitásai vannak: külön humor van a táncaiban. Mondd velük valamit. Például vicceket mesél táncával..." - írja Kálmán Jenő korabeli cikkében. "Ha ezt a cingár fickót egyszer Hollywood úgy istenigazában kézbe kapná, Gaucho, Chico, Harpo, s tudja ördög, még hány komikus szedhetné onnan a sátorfáját..." - mondja a korabeli színházi hetilap egy aláírást nélkülöző, Feleki fellépéséről szóló kishíréhez kapcsolódóan. Játszik a Fővárosi Operettszínház 1948-as évadnyitó előadásán, Horváth Jenő "Nem nősülök soha" című vidám operettjének előadásain, fellép a Royal Revü Varieté produkcióiban, számtalan esztrádműsorban, sőt, a Magyar Színházban műsorra kerülő Hervé "Lili" című operettjének címszerepére egyenesen Bajor Gizi kéri partneréül. Ám Feleki ezernyi helyen pendlizik már, nem tudja elvállalni ezt a szerepet, amit élete végéig sajnál. Békeffy István "VIII. osztály" című darabjában egy Samu nevű tizenöt éves, rövidnadrágos srácot alakít például, olyan kollégákkal, mint Csikós Rózsi, Hlatky Edit, Kardos Magda, Mednyánszky Ági, akik diáklányokat játszanak, míg az osztályfőnök szerepében Honthy Hanna tündökölhet.

Az államosítás

1949 májusában a Nagymező utcai Vígszínház egyik nevezetes produkciójának címszerepében látjuk viszont, az ágy alatt. Tudniillik a Dosztojevszkij "Két férfi az ágy alatt" című novellájából írt háromfelvonásos vígjáték bemutatására kerül sor - Benkő Gyula rendezésében, aki adott pillanatban a Vígszínház három igazgatója közül épp az egyik. Akkoriban Tolnay Klári, Somló István és Benkő Gyula igazgatják a Nagymező utcai Vígszínházat, egészen az államosításig. Az Operettszínház és Vígszínház kettősében pendlizve éri utol az államosítás, és Kamillt a Fővárosi Operettszínház színészállományához rendelik a színészelosztó akkori állami vezetők. Fényes Szabolcs értő munkálkodását és színházvezetését követően egy pártszempontból megbízható, de ugyancsak színházi emberre, ráadásul nőre, egy szigorú asszonyrabízza a színházigazgatást az állam, Gáspár Margitra, akit sokan a hátamögött "pártkatoná"-nak titulálnak. 1956-ban épp a társulat döntése alapján kérik fel újból az igazgatásra Fényes Szabolcsot, Gáspár Margit felváltására, de ez már egy másik történet. Gáspár határozott koncepcióval rendelkező színházi ember, kiáll emberei mellett, ha kell a párttal szemben is, ugyanakkor erős kézzel tart fegyelmet színházában, de mindene a színház, a kőkemény marxista világnézetével egyetemben is. Feleki esetében szókimondóan mérlegel: "... Kamill negyvenéves volt, sok mindent megélt, megértett, itt volt az idő eldönteni, merre vezessen tovább az útja... - mondja jóvalta később Sas Györgynek egy interjúban Gáspár Margit, majd így folytatja - ...táncolni, mókázni tudott volna sokáig, hiszen ruganyossága, frissessége töretlen volt, de őbenne sokkal több rejtezett: a humor szomorkás vonásai, a dolgok gúnyos szemlélete és nagy színészi képzelőerő. Tapintatos kézzel abban kellett segíteni neki, mit nyesegessen, mit fejlesszen magában."

Azok az ötvenes évek...

Gáspár Margit majd minden operettet átdolgoztat és politikailag aktualizáltat egy belső, színházi dramaturgiai stábbal, hogy senki se tekinthesse bájosan ómódinak a műveket. Így jár Offenbach "Gerolsteini hercegnő" című nagyoperettje, vagy a Meilhac és Halévy urak szövegkönyvéből átíródott "Csipkerózsika", amelyben Feleki Kamill egy látszólag testreszabott szerepben: táncmesterként lép fel. A premier sikeres, a kritika dicséri, ő mégis úgy látja, eljátszhatatlanságig csapnivaló ez a szerep, nem lehet élettel megtölteni, és ennek a nézetének hangot is ad... A szóbeszéd rögtön szabotázsról szól, és pillanatokon belül a legfelsőbb pártvezetés köreihez kerül a "Feleki-ügy". Gáspár Margit szakmai ügynek nevezi a problémát, amikor rákérdeznek nála telefonon, ám minden tiltakozása ellenére bizottság száll ki a helyszínre megvizsgálni, valóban szabotázsnak minősül-e Feleki játéka. Kosztümbe öltözve el kell játszania a színpadon a szerepét a bizottságnak, míg kollégái civil ruhában asszisztálnak az "előadáshoz"; Gáspár Margit határozott kiállása és a bizottság színész tagjainak egyértelmű döntése értelmében: "nem nevezhető szabotázsnak az alakítás". Feleki Kamillt felmentik tehát a vádak alól, "tisztázódik ügye", ám a tortúra és a megaláztatás mély sebeket ejt egyébként is érzékenyebb lelkében. Első, a megszokott korábbi szerepeitől elütő interpretálásra egy szovjet nagyoperettben mutatkozik meg. Dunajevszkij "Szabad szél" című operettjének egy-egy felvonásában egy hajlott hátú, ősz hajú, csokornyakkendős színházi súgó csoszog keresztül a színen, és minden szava tragikomikum. Mulatságos, ugyanakkor drámai az alakítás, és teljesen elüt minden korábbi komikus szerepétől, a beskatulyázott mulattató álarca mögül egy egészen megrázó erőt felmutatni képes színészt ismerhet meg a közönség.

A "bácsi"-szerepek kora

Gáspár Margit naprakészen új operettet írat, amelyen egy egész stáb dolgozik: Bródy Tamás-Kerekes János-Mérai Tibor-Békeffy István-Kellér Dezső-Romhányi József-Szenes Iván - sőt a költőnő, Várnai Zseni is segít a mű létrehozásában, és így kerül színre a "Palotaszálló" című - nevezzük így - szocialista operett. Feleki Kamill Menyus bácsit, az esztergályost alakítja, meghökkentő hitelességgel. Ez az operett az akkori mának szól, hisz a librettója egyetlen korábbi, és utána jövő korban sem tudna játszódni. Az ötvenes évek minden sztereotípiája és sematizálási hajlama megtalálható a darabban, amely alaptörténete egy szakszervezeti beutalóval üdülő turnus résztvevői között játszódik, a lillafüredi Palotaszállóval olyan tipikus helyszínt választva, amelyet az egykori úri világ luxusszállójából avat a munkásosztály SZOT-üdülővé. Offenbach "Orfeusz" címmel a korábbi "Orfeusz az alvilágban" nyer átírást Gáspár Margit megújító kedvét keresve, amelyben a közönség által oly kedvesnek tartott Styx Jankót adja Feleki, Apáthi Imre rendezésében. Mind a szövegkönyvhöz, mind pedig a zenéhez hozzányúlnak a Gáspár által felkért dramaturgok, és ennek következtében Styx elveszíti korábban viselt színpadi eseményfonalát, és afféle bolondos vicceket mesélő, vidámkodó fickóvá válik, amelyet Feleki hűen kiszolgál, de zavarja a figura tartalmatlansága, ezért sikerei ellenére nem érzi jól magát a szerepben. "Voltam király Beóciában..." - énekli az olimposzi vásott kölyök, Styx Jankó estéről estére. Aztán folytatódik a "bácsi"-szerepsora is. Kezdetben Menyus bácsi a "Palotaszálló"-ban, aztán filmen látható mint Glauziusz bácsi, az öreg könyökvédős, cvikkeres főkönyvelő az "Állami Áruház"-ban, majd Borbás Mihály bácsi a színpadi "Két szerelem"-ben.

Szívem szeret

Szívem szeret, valóság ez nem álom
Szívem szeret, örömmel konstatálom
Szívem szeret, mint hogyha vón húszéves
Szívem szeret s kábít a nő, az édes
Szívem szeret, úszom ifjonti tűzbe
S csak verseket olvasnék kötve, fűzve

Szívem szeret
Szívem szeret
Nem is tudom, ez az érzés, hogy talált nálam teret
Szívem szeret
Szívem szeret
Nem is tudom, ez az érzés, hogy talált nálam teret

Mély, forró szenvedély
Szunnyadt benn a szívemben, míg tartott az éj,
De kél, de kél, de kél!
Az alvó szenvedély,
S számodra, vén legény, nincs más segély!
De kél, de kél, de kél!
Az alvó szenvedély!
S számodra, vén legény, nincs más segély...

Szívem szeret
Szívem szeret
Nem is tudom, ez az érzés, hogy talált nálam teret
Szívem szeret
Szívem szeret
Nem is tudom, ez az érzés, hogy talált nálam teret.

(Lehár Ferenc: Luxemburg grófja - fordította: Gábor Andor)

"Luxemburg grófja" - Sir Basil

Ez a dal vitathatatlanul Feleki Kamill egyik emblematikus jelentőségűvé váló éneke, Lehár Ferenc világsikerű operettjéből. Az alapmű Alfred Maria Willner, valamint Robert Bodanzky szövegére íródott német nyelven, és eredendően a "Der Graf von Luxemburg" címet viseli. 1909. november 12-én mutatja be Bécsben a Theater an der Wien, míg itthon Gábor Andor fordításában 1910 januárjában láthatják először a Király Színházban, ahol Rátkai Márton alakítja a premier Sir Basilját. Bő negyven esztendővel később, 1952-ben kerül elő, ki tudja már, hányadszor, ám ezúttal Feleki Kamill Sir Basil. Gáspár Margit szüntelen átalakítókedve ezt a színpadi művet sem kíméli, és pusztán a felkért Békeffy István, Kellér Dezső és Szenes Iván kíméletes és mértéktartó szabóollójának köszönheti, hogy csak csekélyebb "átalakítást" nyert a régi darab. Rátkai özvegye, amikor megtudja, hogy Feleki Kamill készül a szerepre, az eredeti, a premieren használt Basil-jelmezt ajándékozza Felekinek néhai ura ruhatárából, hogy arasson benne nagy-nagy sikert. Feleki úgy gondolja, hogy úgy tud leginkább méltó lenni a nagy elődhöz, ha az egyébként is megváltozott darabban ő teljesen másképp közeledik a szerephez. A végső megoldást egy ruhapróbán találja meg, amikor monoklit próbál, és eszébe jut, hogy Bárdos Artúr viselt hasonlót, és ő vével raccsolt. Utánozni kezdi, és a "Szívem szevet..." kezdetű dal, végül megadja az egész szerep karakterét. A pórul járt szerelmes öregúr - akinek orra elől halásszák el a nőt - nyafogó, sóvár epekedése, sóhajtása párosul az idős gavallérok eleganciájával, és végül a cicabajusz és a vén kecskéhez illő szakáll (maga tervezi meg), a végén pedig a kopasz főre két helyes kis frufru, és máris kész az ősz kandúr, Basil. Monokli és raccsolás tökéletesíti a figurát, már csak az eredetileg a szövegkönyvben szereplő refrénbeli "lalalá"-zás volt idegen test az egészben. "Egy vén kecske nem kezd lalalázni, legyen inkább he hehe hehe..." - mondja, és a darab nyomán készült filmfelvétel kapcsán láthatjuk ma is, és mindörökre velünk marad ez a felejthetetlen alakítása. Másik jellegzetes pillanata az előadásnak, amikor Honthy Hannával előadják duettjüket, a "Polkatáncos, polkatáncos voltam, deli legény..."-t...

Miska főpincér...

Gáspár Margit előveszi a "Csárdáskirálynő" című, mindent túlélő operettcsodát, és annak felújítása mellett dönt - megint egy repríz, de ez a "Csárdáskirálynő" esetében ki tudja már, hányadik... Természetesen ezt az operettet is átdolgoztatja, korszerűsítteti a Békeffy-Kellér-párossal, amely Feleki Kamill pályafutásának másik nagy sikerét eredményezi, a Miska főpincér szerepét. Ez a felújítás valójában inkább újítás, amely Honthy Hannára és Feleki Kamillra van kihegyezve. A Békeffy-Kellér-írópáros kreált egy eddig, az eredeti szövegkönyvben nem létező, a primadonna életkorának megfelelő főszerepet, Cecíliát, és a régi szövegkönyvben egy mellékszereplőként futtatott alak, Miska főpincér alakja is megnő, szerepe kiteljesedik az átírás során, kifejezetten Feleki Kamill egyéniségére szabva a figurát. Kamill egyébként Miska modelljét a Moulin Rouge egyik egykori pincéréről, egy bizonyos Béláról mintázza. Béla a mindentudó, dörzsölt főpincér, aki kettős mércével mér. A gazdagokkal és mágnásokkal tisztelettudó, míg a "jobb emberekkel" - értve ezalatt a rangos előkelőségeket, a kiválasztódottakat, akiket Béla a bizalmába fogad - kedvesen számító, még a vállukra is hajthatják a fejüket hajnaltájt, és így mesélhetik el szívük aktuális bánatát. Ez nagy kitüntetés Béla szemében, amit kellőképpen fel is számol a végelszámolásnál. Miska belső világát tekintve annyit módosított talán Béla tulajdonságain, vendégekhez való viszonyán, amennyit a szerep társadalomkritikai éle csak megenged. Egy tapasztalt és sokat látott öregember bölcsességével szemléli ez a Miska a világot, nem hatják meg az orfeum mágnásvendégeinek jótékonykodásai, bizalmaskodásai, ezek nem imponálnak Miskának, hisz ismeri őket kívül-belül. Egyfajta cinizmussal szemléli a világot, amelynek azért itt-ott hangot is ad, ilyenkor repkednek a gúny apró, finom kis mérgezett nyilai. Nagyon ritka, ha valaki egy operettbe lélekábrázolást tud belecsempészni, merthogy az operett műfaja nemigen igényli a lélekábrázolást, mert valamilyen szinten ez tőle műfajidegen, kockázatos kísérlet, és ezt a veszélyes játékot Feleki Kamill kivételes művészi intellektusával kitűnően oldja meg. Összességében az előadás a magyar színháztörténet huszadik századi krónikájának, annak is az ún. Rákosi-korszak névvel illetett érájának egyik legnagyobb színházi sikere. Az ezer előadást jóvalta meghaladó előadásszám önmagáért beszél, a jegyekért sorban állás van, közelharcot vívnak érte, több hónappal előre megváltott jegyekkel heteket várakoznak az emberek, hogy bejuthassanak egy-egy előadásra. Az előadást a fiatal Szinetár Miklós jegyzi, élete első nagyszínházi rendezéseként. Az előadás több külföldi turné repertoárdarabja, így az akkori szocialista tábor országaiban és Moszkvában is siker, nem csak itthon.
Miközben a "Csárdáskirálynő" sikersorozata megy megállíthatatlanul, közben egy másik jelentősebb darab repríze során kerül fókuszba ismét tehetsége. Lajtai Lajos "Három tavasz" című nagyoperettjét először a Király Színházban mutatják be 1928-ban, majd harminc évvel a premier után, 1958 karácsonyán, egyfajta évfordulós reprízként láthatja a nagyérdemű az Operettszínházban a nagy Lajtai-slágereket felvonultató zenés darabot. Természetesen a primadonna az elmaradhatatlan Honthy Hanna, és mellette a férfi főszereplő természetesen Feleki Kamill, aki a darab három részében három különböző korú önmagát játssza, lenyűgöző virtuozitással. Szerepe szerint az első felvonásban tizenöt esztendős portásfiú, a második felvonásban már negyvenöt éves, a harmadikban pedig hatvanöt évesen jelenik meg a közönség előtt. Túl a maszkírozás zseniális voltán Kamillnak sugárzása van a színpadról - állítja a darab rendezője, Horváth Tivadar - "mindig van neki, de nem mindig ugyanaz. Van pitymallati fénye, van déli verője, alkonyati aranya, éji ezüstje, fátyolos derengése, lecseni a nap bujkáló mosolyát... szerepe válogatja..." Külön említést kell tenni "... Kamillka csendjeiről. Amikor a saját belső hallgatása, a külső neszek, a tárgyak, a mütyürök, a morzsák a partnerei..."

Honthy Hanna és Feleki Kamill

Egy furcsa, hullámzó és rendkívül ambivalens viszony jellemezte kettejük színpadi kapcsolatát, azzal együtt is, hogy a sors szeszélye okán nagyon is sokszor kerülnek egymással partnerként össze. Évtizedekre. Viszonyuk legendássá vált az eltelt évek alatt, de sokkal több benne a zsurnalisztikai túlzás és a mendemonda, mint a valóság. A valóság korántsem látványos, inkább egyfajta mély és bensőséges munkakapcsolat jellemezte őket, a kétségkívül meglevő, és periodikusan ismétlődő hullámhegyek és hullámvölgyek közepette. A közös nagy sikerek mélyén drukkok, idegességek, lelki feszültségből táplálkozó labilitás húzódik, amelynél elég egy szikra, és robban minden. A lelki megterhelés egyébként is döntő tényezővé válik egy színész felfokozott érzelmi állapotában, és ha ez még párosul egyfajta nehéz alaptermészettel, ott könnyen keletkezik viszály, torzsalkodás, sértődés, összeveszés, botrányszagú hangulat, amelyet többnyire nagy kibékülés követ. Legendás történetek keringnek szóbeszéd és anekdota formájában az alacsonyabb Feleki és a szokottnál is hiúbb primadonna egymást nem kímélő gonoszkodásairól. A történetek visszatérő motívuma, hogy hol egyik, hol másik fél lövi hibátlanul "kapura" az adódó helyzetet. Hogy tulajdonképpen honnan datálódik a két művész színpadi, és néha azon kívüli viaskodása, az ma már talán kideríthetetlen, és ez igaz annak fényében is, hogy magánemberként mindketten gyakori vendégek egymás lakásán, a legteljesebb egyetértésben. Aztán történik megint valami, ami kapcsán megszakad a diplomáciai viszony egy időre. Egy biztos, Feleki Kamill hosszú időn keresztül tagja az Operettszínháznak, és egy nap, egy Honthy Hanna kapcsán kitört konfliktus következtében kijelenti, hogy nem lép többé színpadra vele, és felmond a színházában. Maga a konkrét konfliktus a "Csárdáskirálynő" sokadik előadásának befejezésekor támad. A tapsrend szerint a függöny előtt Feleki kézen fogja és előre kíséri Honthyt, majd együtt meghajolnak... Ez számos előadáson hibátlanul ment le korábban, ám aznap este - egy megfoghatatlan szeszélytől vezetve - Honthy úgy dönt, egyedül megy előre a szeretett közönség tapsait megköszönni, és Feleki odanyújtott kezére nagy erővel rávág a kezében szorongatott esernyő végével. Feleki türtőzteti magát az előadás végig, majd kijelenti, hogy ezennel az előadás-sorozatot részéről befejezettnek tekinti, a művésznővel többet egy színpadon nem óhajt fellépni. Az utolsó csepp is a pohárba került... és az megtelt. Rövidesen, miután az évad vége felé történik mindez, felmondását beadja a színházában, és Szinetár Miklós hívásának eleget téve átmegy a Petőfi Színházba. A botrány hatalmassá dagad, hisz a "Csárdáskirálynő"-vel épp akkor számos szocialista országban van lekötött előadás, és a színpadi affér rögtön politikai felhangot kap. Hivatalos utat járva Felekit berendelik Honthyval a magasságos miniszteri szobába is, Darvas József művelődési miniszter színe elé, aki békülésre szólítja fel a feleket. Honthy kissé epésen megjegyzi, hogy tulajdonképpen neki semmi baja sincs Felekivel, ő sértődött meg valamin, amire már - talán igaz - nem is nagyon emlékszik. Feleki annál inkább, mégis a hatalmi szónak engedve, a már lekötött előadások idejére időszakosan megbékél, és eleget tesz a vállalt kötelezettségnek, de azon túl egy tapodtat sem változtat eredeti álláspontján. Így szakad meg a "Csárdáskirálynő" ezren felüli előadás-sorozata, és ennek a konfliktusnak köszönhetően Feleki műfajt vált.

"Feleki Kamill a magyar színpad legaranyosabb undoka" - Galsai Pongrác

Honthy Hannáról és Feleki Kamillról - ha ma úgy gondolnánk, a gyűlölködés vagy a harag jellemezte volna kapcsolatukat, nagyon téved, inkább egyfajta különös, baráti, vagy inkább sorstársi szeretet volt a jellemző, egymás tulajdonságainak és különbözőségeinek kölcsönös tisztelete mellett. Egy történet talán kitűnően példázza a két nagy művész viszonyát, ezer szó helyett is:
Honthy egy ízben szilveszterezni hívta Kamillkát és feleségét, lakására. Kamill ódzkodik a meghívástól, mert Honthy nagyon ad a külsőségekre, és általában fejedelmi ellátásban részesíti a vendégeit, ami viszont Kamillt feszélyezi, mert szilveszterkor szeretne egy kicsit kiengedni. El sem akar menni, de tisztességből mégis eleget tesz a meghívásnak. Ám Kamillka roppant lehangolt lesz az angol felsőházi elegancia, a hófehér damasztabrosz, és szalvéta és kínos rend láttán. Amikor ezt Honthy érzékeli, egy üveg vörösbort bontat, majd gondosan körbelocsolja örökre kimoshatatlanul a damasztabroszt, majd primadonnai mosollyal odaszól kollégájához: - A jó hangulathoz ennyi elég is lesz. Oldódhatsz, Kamillka! Egyébként Honthy gyakorta úgy emlegeti Kamillt, hogy "tüskés mimóza", utalva érzékenységére és villámló nyelvére. Egyszer egy írásának címében így titulálja Galsai Pongrác: "Feleki Kamill a magyar színpad legaranyosabb undoka" - ami inkább Galsainak biztosított egyfajta halhatatlanságot, semmint hogy Feleki tiszteletén esett volna csorba. De valljuk be, bántotta ez a megjegyzés. Egyszer ugyancsak Galsai kérdésére, miszerint: "- Elolvassa az önről szóló kritikákat?", "- Mindig" - válaszolja Feleki, és a kérdésre, hogy fél-e a rossz véleményektől, Feleki a maga őszinte kitörésével reagál: "Nagyon. Általában mindentől félek. Történetesen, hogy megbotlom a színpadon, elfelejtem a szöveget, berekedek, bakizom... Ne is beszéljünk róla..."

Az operettszínészből prózai színész lesz

Pályája egyik jelentős sikeridőszakának tetőfokán tehát felmond az Operettszínházban, és átszerződik egy kezdő zenés színház társulatába. Bár hivatalosan ennek valódi okáról nem beszél "... nézzék, én, amikor szűknek éreztem a Király Színházat, elmentem artistának. A salto mortale sem kevésbé veszélyes, mint amilyennek ez a lépésem látszik. Izgága színész vagyok. Nem dorbézolok, nincsenek káros szenvedélyeim, csupán imádom a kísérletezést. Mostanában sokat utaztam ismét. Jártam Angliában, a musical comedy hazájában. Úgy vettem észre, hogy az embereknek, általában mindenhol, kevés ma már a színpadról csak a szó. A színháztól zenét, mozdulatot, ritmust is várnak. Kérem, felfokozott korban élünk. Olyanban, melyben régi formák halnak el s új tartalmak születnek. Engem érdekelnek az új formák. Én a salto mortalét is szeretem..."

1960-tól a Petőfi Színház tagja

A salto mortale az induló Petőfi Színház formájában jelentkezik, és az ifjú Szinetár Miklós személyében ölt testet, aki kiválva az Operettszínházból, de még három évig közös gazdasági igazgatás alatt állva, viszonylag függetlenebbül tud prózát is játszó zenés színházat csinálni. A kezdő társulat alakításánál Szinetár két vezető művész személyéhez ragaszkodik, az egyik Sennyei Vera, a másik Feleki Kamill. Felekit nem kellett kétszer hívni... aki egyébként az Operettszínházzal szemközti színház megbecsült művészévé válik igen hamar. Az Operettszínház szeretné ugyan többször is visszahívni Felekit, de ő hajthatatlan marad, és bár egy-egy produkció erejéig kötélnek áll, alapvetően a Petőfi Színházban marad tag. Ötvenkét éves, kicsit pocakos és haja is már-már ezüstösen csillan, ugyanakkor fáradhatatlanul ifjú a szívében, és színészi képességeinek ezernyi belső tartalékát tudja mindjárt az első szerepében életre kelteni. Szinetár rendezésében kerül színre Brecht "Koldusoperá"-ja, amelyben Peacockot, a koldusvezért alakítja, aki a kezdőket tanítja a koldulás művészetére, hogy miképpen célozhatják meg a járókelők szívét egy-egy nyakatekert esendőség előállításával. Görcsökbe merevedve, remegve kúszik a színpadon. Tagjait a végsőkig kitekerve, cirkalmas pozitúrákban indáztatja. Félelmetes - mondják akik látják az előadást. A "Film Színház Muzsika" külön oldalt szentel "Siker" címmel, amelyben Feleki alakítását magasztalják. Ez az előadás mérföldkővé válik egyébként Feleki Kamill pályáján is, és egy új, drámai erőt sugározni tudó, színművészeti korszakának válik a nyitányává.

Négy évad a Petőfi Színházban

A "Szivárványvölgy" musical comedy elnevezést visel, ám a valóságban inkább egy elnagyolt operett, amelyben egy Finian nevű, meseszerű szerencsevadász-figurát alakít, és amennyire lehet, a legemberibb hangot és formát hozza ki a nem túl szerencsésen megrajzolt szerepből. A darabot inkább a kísérletező kedv kíséri, mint siker. Aztán az "Egy szerelem három éjszakája" című színpadi előadás a színház harmadik premierje, a negyedik pedig a "Tűzijáték" Gusztáv bácsija.
Békés András rendezi a darabot, amely két színen zajlik. A kispolgári környezet hétköznapjai és a cirkusz világának szélsőségei váltják egymást. A cirkuszi második felvonás abszurditása teszi valóssá a reális környezetet, a hétköznapok megszokottá sablonosodó életvitelét. Sennyei Vera alakítása mellett azonban a másik főszereplőt, a Gusztávot alakító Feleki Kamillt emeli ki a korabeli kritikus, Illés Jenő a "Film Színház Muzsika" hasábjain: "... Feleki Kamill virtuóz játékáról, bravúros színészi teljesítményéről kell először beszélnünk - kezdi Illés. - Feleky, úgy látszik, egyre nagyobb igénnyel és kultúrával alkot, ezernyi ötlet és szín van játékában. A második felvonásban, amikor a bohócot alakítja, egészen rendkívüli teljesítményt nyújt. A teljes beleélés és a játék paródiája ötvöződik egybe alakításában... egyszerre esett, groteszk, szánandó figura és ravasz, bölcs, csodát imádó, nagy gyerek, aki örül a játéknak, de le is leplezi a játék mibenlétét, titkokat teremt, és ugyanakkor leleplezi a csodát..." - írja Illés Jenő a Gusztáv bácsiról írt szerepportéjában.
Mark Twain "Egymillió fontos bankjegy" című regényének musicalváltozatát, vagy inkább revükomédia-feldolgozását Kállai István írja, Tamássy Zdenko zenéjével, amelyet a Petőfi Színház mutat be, a "Tűzijáték"-ot követő premieren. Feleki Kamill Lord Puddingtont alakítja. Abody Béla kritikájában a Sir Basil-féle színpadi figura-alakításra emlékeztetőnek tartja Feleki játékát, "... de ki ne örülne Feleki Kamill, a jellem legfontosabb összefüggéseit pompásan feltáró humorának..."
Menet közben Feleky Kamill megkapja a Kiváló Művész kitüntető címet. "Megannyi operett- és zenés vígjáték-szerep sikeres megformálása után ebben az évadban az új színház (Petőfi Színház) művészeként remek karakterfigurákat teremtett. Minden esetben bizonyságot tett színészi kultúrájáról, a mesterség rajongó tiszteletéről" - hangzik az indoklásban, 1961-ben.

Moliére-főhősként

"Végeredményben tehát bevettem a hónapban nyolc patikaszert, kaptam tizenkét beöntést, a múlt hónapban tizenkét patikaszer és húsz beöntés volt - számolgat Feleki Kamill a "Képzelt beteg" Argan uraként a színpadon -, most már nem csodálom, miért éreztem olyan jól magam, mint előzőben..." Fábri Zoltán, a rendező egyfajta musical comedy-formát ad a darab tálalásának, amely egyik abszolút főszerepe Felekié, aki a sok gyógyszer ellenére is hallatlan sok energiával tud beteg lenni, és aki egyfajta egoizmussal eléri, hogy mindenki az ő betegségét tekintse legelőrébb valónak. Harkányi Endre, Pásztor Erzsi, Kozák László, Miklósy György játssza a többi szerepet a Petőfi Színház színpadán 1961 őszén.

Újból az Operettszínházban

A Nagymező utca két partja egyfajta örök helyszín marad életében, annak ellenére is, hogy az utca két oldalán álló színházak elnevezése folyvást változik. Ő hol ide, hol oda jár. Egy napon, amikor a Petőfi Színház épületébe átköltöztetik az Operettszínház épület felújítása miatt ideiglenesen az Operettszínház társulatát, visszaszerződik a Fővárosi Operettszínházhoz. Igaz, ekkor már nem Fényes Szabolcs, hanem igazgató utóda, Szlovák László köti meg vele a szerződést. Pályájának egy második aranykora következik el itt, az Operettszínházban. Viszont újrakezdésének egyik első premierje a régi direktorhoz köti mégis. Ugyanis Fényes Szabolcs újabb, akkor mai témájúnak tekinthető sportoperettet ír Csizmarek Mátyás librettójára és Halász Rudolf dalszövegeire, amelyben Feleki az olimpiára készülő női tőrvívócsapat rendkívül szigorú edzőjét, Berci bácsit játssza bájos eleganciával. Csiky Gergely "Nagymama" című színdarabjának felújítása viszont a nagy párosra alapozódik ismét, hisz a nagymama szerepét Honthy Hanna adja, míg Örkényi báró fess uniformisát Feleki Kamill ölti magára. Mondani sem kell, jegyet hosszú várakozással lehet csak kapni a darabra, amelyet Szendrő József rendez. Johann Strauss "Egy éj Velencében" című klasszikus operettje is szinte vadonatúj szövegkönyvet kap, amelyben hamisítatlan "felekis" módon játssza Delaqua szenátort. Eredendően az 1883-as librettó szerint Delaqua egy egyszerű gondolás, és az is marad, ám az átírók, Gáspár Margit és Kristóf Károly, a "Csárdáskirálynő"-beli Miska főpincér alakjához hasonlóan főszerepet kreálnak Feleki részére egy mellékszerepből, és az új cselekmény szerint még a jó Isten is felviszi a dolgát, szenátor lesz a gondolásból. Azután az egyik kiugró alakítása következik az időrendi sorban, mégpedig, amikor a "Hello, Dolly!" című világsikerű musical eléri az Operettszínházat (1968). Psota Irén mint Dolly, Feleki Kamill mint Mr. Horace Vandergelder, a házasulandó boltos. Sokan mondják: "mintha egyenesen neki írták volna ezt a szerepet." Itt partnere az a "Samu" becenévre hallgató Várhegyi Teréz, akivel korábban már összekerül a Tarka Színpad egyik előadásán, egy táncduettben, és az akkor 16 éves Samu meg az ötvenet elhagyó Feleki Kamill elképesztően temperamentumos kettőst alkot a "Római vakáció" című olasz operettben. Most, a Dolly idején Feleki ragaszkodik "Samu"-hoz, akiből időközben már főiskolai hallgató lett, és már ebbéli minőségében kerül Kamill mellé, kikéri a színház.

Feleki Kamill vendégként a Vígszínházban

Vendégként játszik a Vígszínházban, Tabi László "Spanyolul tudni kell" című komédiájában, amelyben egy dél-amerikai exdiktártort alakít, aki egy magyar vidéki parasztházban bérel IBUSZ-szobát. Menyasszonya a pompás vígjátéki érzékkel játszó Sulyok Mária. Feleki "... bájos-groteszk szerepformálása, utánozhatatlan kis orrhangjával, mordulásaival és sértődéseivel, megbántottságával és hirtelen feltámadó honfiúi szónoklási kényszereivel, mozgásának karikírozó, emberábrázoló kifejezés-gazdaságával kitűnő teljesítmény - írja Geszti Pál a "Film Színház Muzsika" hasábjain megjelent kritikájában, majd így folytatja - ... szinte a pantomim eszköztáráig terjedő pontosság arcjátékban és mozdulatban, elbűvölően természetes használata az eltúlzott idézőjeleknek..." Hogy aztán Kamill mennyit tesz a darabhoz "hozzá" a szövegkönyvi részben, hát az ma már nehezen kideríthető, de hogy "hozzákölt", az biztos. Ebben a darabban hangzik el egy jellemzően "felekis" gesztusú és "bizonytalan eredetű" szövegrészlete: "... akkor ott, merően szembenéztem az ellenség puskacsöveivel, és egy halálmegvető mozdulattal magam elé rántottam a feleségemet..." Hogy Tabi eredendően beleírta-é, vagy Feleki kapcsán kerül a szövegkönyvbe a mondat Tabi tollából, vagy eleve Kamill rögtönözte oda ezt a mondatot, aztán utólag belevették a szövegkönyvbe, ma már elhanyagolható részlet, és talán nem is fontos. Kamill előadására, beszédmodorára írja Oravecz Imre: "... úgy forgatja nyelvét a szájában, mintha konyakos meggy volna, amely sohasem akar szétolvadni..."

Feleki Kamill vendégként a Madách és a József Attila Színházban

Vendégszerepel a Madách Színház Lengyel Menyhért-darab felújításában, "A waterlooi csatá"-ban, amelyet Tabi László "frissít fel" a színház részére. Ebben Willy Brown detroiti szűcsmester szerepét játssza, Lengyel György rendezésében, újra játszik Psota Irénnel, a darab női főszereplőjével, és egyebek közt Márkus Lászlóval is, aki élete végéig büszke, hogy végre együtt játszhatott Kamillkával ebben a darabban. Felkérés érkezik egy újabb "testreszabott" szerepre, ezúttal a József Attila Színház vezetői részéről, hogy Molnár Ferenc ritkán játszott darabjában, a "Harmóniá"-ban vállalja el Korbély tanácsos szerepét. Újabb vendégfellépése is ünnepszámba megy. 1970 karácsonyára Neil Simon bulvárdarabját aggatja a Vígszínház a közönség szellemi karácsonyfájára, ami tulajdonképpen három egyfelvonásos mű, amelynek egyetlen összekötő fonala Ruttkai Éva személye, aki mindhárom színpadi mű főszerepét játssza. Kamill a harmadik felvonásban alakítja Ruttkai színpadbeli férjét, aki leányuk esküvője körüli bonyodalmakban lesz kissé mackós, kissé infantilis és kissé tragikomikus. 1962-ben már játszanak együtt Dunai Ferenc "A nadrág" című vígjátékában, a nadrágja vesztett, kissé kakaskodó bokszolóból lett igazgató és a meghódítandó hölgy kissé frivol színpadi történetében. Érdekes, hogy ilyen két színpadra termett ember, mint Ruttkai és Feleki mégis nehezen csiszolódnak össze színpadon, amikor aztán ez az összehangolódás megtörténik, varázslatos összjáték születik belőle, a múltban is és most is. A nehézségek mélyén talán mindkét nagy színészegyéniség domináns alkatának kemény és határozott megnyilvánulásai húzódnak, amelyeket a játék öröme egy csapásra semmissé varázsol.

Feleki operettkorszaka lezárul

Anyaszínháza közben Jacobi Viktor "Sybill"-jét tűzi műsorára, ezúttal azonban a kormányzó szerepét bízzák Felekire, pedig korábban még az ifjú Poire szerepében tündökölt. Ebben a kormányzószerepben a korábbinál kedvezőbb alkalom nyílik a jellemalakításra, amelyben Feleki Kamill tőle megszokott módon brillíroz, most is nagyszerű iróniával és újabb karikatúrával gazdagítva saját szerepgalériáját. Mindig ügyel, hogy más legyen minden szerepében, és közben pedig maximálisan a figurához idomulva találja ki magát, és varázsol rendre az elnagyolt operettfigurákból önálló személyiségeket. Minden részletében és apró nüánszaiban előre megkreálja a szerep egészét, heteken át önmagát emésztve, és a jobbnál jobb megoldásokat megtalálva. Mozdulatait, gesztusait szinte milliméterről milliméterre felépíti, és gyakran kell tapasztalnia, hogy erre tulajdonképpen önmaga elvárásain kívül nincs is szükség. Nem tartanak rá igényt a színház vezetői, hogy ennyire alaposan kidolgozza a szerepeit. Belül emészti magát, hogy a szakmai nívó ennyit változik élete során. Egy nap, amikor aztán negyvenfokos lázban fekszik, és rá nem jellemző módon lemondja az előadást, egy főiskolai növendékkel helyettesítik, és végül is nem marad el az előadás. A szakmai igénytelenség egy újabb mérföldköveként értékeli magában az esetet. "- Hát nekik mindegy, hogy én játszom, vagy...?" Hát, mindegy. 1972-ben felmond az Operettszínházban, ugyan hat esztendő múlva kis időre még visszatér eljátszani a "Kabaré" egyik szerepét, de alapvetően lezárja magában az operett korszakát, ezúttal végleg.

A főmettőr...

1973-ban, Horvai István rendezésében kerül sor Vampilov két egyfelvonásosának bemutatójára a Vígszínházban, "Angyali történetek" címen. Az egyfelvonásosok egyikében, a "Kaland a főmettőrrel" címűben alakítja Kalosint, a Tajga Szálló igazgatóját, aki a központból jövő revizortól retteg, amikor megszáll nála egy főmettőr. Fogalma sincs, mi lehet az a mettőr, pláne még valaki ennek feje, egy igazi főmettőr... A fővárosból érkező, magas rangú állami tisztviselőt lát benne, különös foglalkozással megáldva. Biztos az ellenőr, a revizor maga, csak épp rangrejtve érkezik, egy furcsa foglalkozás álarca mögé bújva...
Ez az egyfelvonásos Feleki Kamill egyik nagy játéka, egy, a maga nemében tökélyre kidolgozott remekmű az ő előadásában. Molnár Gál Péter a "Népszabadság"-ban publikált korabeli kritikájának egy kis részlete tökéletesen összefoglalja Feleki játékát: "tévcselekvések sorozatán át jelenik meg Feleki játékában ennek a zsebzsarnoknak a jelleme. Miközben felettesével telefonozik, az asztalka szegélyét súrolja buzgón a kezével, mint amikor Lady Macbeth a láthatatlan vérfoltot mossa a keze fejéről. Váratlanul előbukkan - gyermeki csúfondárossággal - szájából a nyelve hegye. A telefont ideges tévcselekvésben gondosan beborítja-becsomagolja a leltári szőnyegbe: talán, hogy ki ne fülelhesse senki beszélgetésüket, talán, hogy elfedje vele élete kicsiny piszokfoltjait..."

"A napsugár-fiúk"

A Madách Kamarában Szirtes Tamás rendező meghívja Neil Simon "A napsugár-fiúk" című darabjának egyik főszerepére, Balázs Samu partneréül. Willie Clark és Al Lewis, egykori elválaszthatatlan színpadi duó két tagjának egy nap a saját emlékműsorukban kell fellépniük. A konfliktus azonban ott van, hogy a két egykori Broadway-sztár haraggal vált el egykor, talán évtizedekkel korábban, és azóta engesztelhetetlenül gyűlölik egymást. Balázs Samu és Feleki Kamill a két öreg, begubódzott, egykori kabarészínész, a hiúság, a magány, a gyöngeség leleplezésétől rettegő két lélek; a kiszolgáltatottság és a fölény szélsőségein keresztül játssza ezt a szomorúan mulattatató komédiát, amely a két nagy színész, no meg a közönség jutalomjátéka is egyben. Kamill, amikor egyedül van a színen: "... akkor játszotta el szinte spontánul, mennyire mélyen tudja átélni a magányt. Néma jövés-menése, matatásai a mindennapi tárgyakkal, a rádiójával, a teáskészletével, a kenyérmorzsákkal, vagyis a kellékkel, mind felszínre hozták lénye legbelsőbb kellékeit. A kényszerű semmittevés és egyedüllét nagy tragédiája volt mindez..." - mondja Révész György rendező.

Visszavonul a pályától

1977-ben visszatér az Operettszínházhoz, igaz, egy szerep erejéig; Kander "Kabaré" című, világhírű musicaljének magyar színpadi változatában alakítja Schultz urat, az öreg, gyámoltalan zöldségest, aki Hitler uralomra jutása után is azt hiszi, hogy üzletablakának bezúzóit inkább a vásott kölykök közt kell keresni, semmint a politika távirányítóival kezelt elvakult személyek közt. Feleki Kamill finom, elégikus játéka megható, és kivételes eseményszámba megy minden fellépése. Hetvenedik életévéhez közelítve, teljesen egyéni és kiforrott játéka közben meg-megmutatja, hogy miképp lehet kevés gesztussal, finom fintorral új és új jellemeket elővarázsolni. Aztán egy nap nem jön többé fellépni. Rossz nyelvek újabb és visszavonhatatlan sértődésről beszélnek, amely egy műsorra kerülési időpont figyelmen kívül hagyásával van összefüggésben. Talán inkább az zavarja, hogy ennyire nem respektálják kérését, 1978. június 9-én lép utoljára színpadra. Ő azt mondja erről, hogy: "... akkor kell megválni a szeretett világtól, amikor még az illúziók bennünk élnek." Eszébe jutnak negyven esztendővel korábbról Dénes György szavai: "Te, Kamill, figyeld meg, azonnal látni, ha színész, ha díszletező az illető, ki való színpadra. Aki trappol ezen a deszkákon, az biztosan nem. Az igazi színházi ember itt lábujjhegyen jár..." És Kamill így járt egy életen keresztül a színpadon, ha táncolt is, ha prózát mond. "Túl sok nekem már a decibel a mai színházakban, a nagy hangerő" - mondogatja. Visszavonultan él, csendesen, főképp, amióta felesége, Finike is eltávozott lakásában. Egy-egy televíziós, vagy filmszerep erejéig mégiscsak fel-feltűnik játékával... Rendszeres műsorral jelentkezik 1980-tól fogva, "Feleki Kamill vendégei" alcímmel.

Az utolsó felvonás

Színművészetének egyik fényes fináléját Gárdos Péter "Uramisten" (1986) című filmjében adja. Binder Lipótot játssza benne, az öregedő cirkuszi artistát és szabadulóművészt, aki fénykorában megfejthetetlenül hosszú időre tudja magát hibernálni. Befagyasztatja magát egy jégtömbbe, és onnét élve kerül elő. Az ifjú trónkövetelőt Eperjes Károly alakítja, aki mindenáron, még az öreg halála előtt szeretné ellesni, megtudni a nagy titkot, a világattrakció titkát. Nagyszerű párost alkotnak a filmvásznon Feleki és Eperjes. A Chicagói Filmfesztiválon mindketten, megosztva a legjobb férfialakítás díját nyerik el ezért a szerepükért. Ez a film és ez a díj Feleki Kamill egyik igazi búcsúfellépése. Mégis újabb hét esztendő telik el néma csendben haláláig, amíg egyszer sem játszik, nemigen lép kamerák elé. Sokan, sokféle módon faggatják. A róla készülő könyv szerzőjének, Sas Györgynek egyszer azonban összefoglalja hallgatásának titkát: "Tudod, mi adta meg az értelmét a színpadi játékomnak az egész pályám folyamán? Az, hogy örömet adhatok vele, és az, hogy örömet kaphatok tőle. De amikor érezni kezdtem, hogy a kettő már nem jár együtt, hogy a két öröm nincs szinkronban és zavartalan harmóniában egymással, tudtam, abba kell hagynom. A közönség még bízik bennem, játékomtól várja az örömét, de ha én magam nem bízom már eléggé abban, hogy ezt az örömet estéről estére meg is tudom adni - oda az öröm a játékban. És akkor a kör megszakadt, búcsúzni kell a színpadtól. Hetvenéves voltam, amikor ez megtörtént." A színházak nem nyugodnak bele Feleki döntésébe, újabb és újabb szövegkönyveket küldetnek Felekinek, hátha beleszeret valamelyik szerepbe, ám rendre visszautasítja mind. Az 1990-es fordulatot és politikai változást megéri, akárcsak a nyugdíjak elértéktelenedését, és a hajdan ünnepelt sztár, aki egy életen át játszott, szórakozatott, ezrek és ezrek szívébe varázsolt meleget, örömet, vidámságot, 1991 táján már 19 000 Ft-os nyugdíjból él egyedül. Senkinek nem panaszkodik, némán tűri azt, amit a sors rá kimér. Talán más országok megbecsült emberei mégsem kerülnek több mint ötvenévnyi színpadi szolgálat után hasonlóan méltánytalan helyzetbe, mint nálunk, a ma élő óriásaink közt is igen szép számmal, néhai Kamillka nyomdokain járva. Hozzá tartozik a történethez, hogy jó barátja, pályatársa és siófoki nyaralótársa Bilicsi Tivadar halálát követően egészen egyszerűen átveszi az "apu" szerepet a családba, amely fontos funkciót élete végéig betölti. Telefonál, őszintén érdeklődik, beszámoltat, végig hallgatja őket, és gyakorta megy látogatóba a Bilicsi gyerekekhez, vagy ők hozzá, kifaggat mindenkit, nyomon követi sorsukat, aggódiuk értük, karácsonyokat rendez, a születés- és névnapokról sem feledkezve meg. Így amikor Feleki Kamill 85 évesen távozik az élők sorából, két család is bánkódik, a kollégák és a nézők ezrei mellett.

Sírja

Forrás:
Magyar Színházművészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Bp., 1994.
Kortárs magyar színészlexikon - Magazin Kiadó, Bp., 1991.
Sas György: Kamillka (1988)
Rátonyi Róbert: Operett I-II. Zeneműkiadó Bp., 1984.
Harangozó Márta: Márkus László (111. old.) - Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Bp. 1984.
Papp Sándor - Karsai Kulcsár István: Ki-Kicsoda a mai magyar filmművészetben - MOKÉP kiadása, Bp., 1983.
Új filmlexikon - Akadémiai Kiadó, Bp., 1971.
Galsai Pongrác: Öltözőtükör - Kozmosz Könyvek, Bp., 1971.
Hont-Staud: Színházi kislexikon - Gondolat, Bp., 1969.
Rátonyi Róbert: Az operett csillagai I -II. Színháztudományi Intézet, Bp., 1967.
i.j. (Illés Jenő): Siker (Feleki Kamill Tűzijáték) - Film Színház Muzsika, 1961. április 14.
Lelkes Éva: A flick-flacktól Brechtig - Film Színház Muzsika, 1961. február 17.
Revüszínészek a cirkuszban tanulnak akrobatikus táncokat - Színházi Élet, 1928. 27. sz

Kitüntetései:
Kiváló Művész (1953)
Kossuth-díj (1957)
Érdemes Művész (1956)
Kiváló Művész (1961)
Chicagói Filmfesztivál Ezüst Hugó-díj (1986)
a Fővárosi Operettszínház örökös tagja (1991)