Fenyvesi Emil

Életrajz
Színházi szerepek
Tv és filmszerepek
Foto
Szakirodalom

Fenyvesi Emil, Teildelbaum Emil Színész, filmszínész, az első hazai férfi-filmcsillagok egyike

Született:
1859. május 31. Ternye, Magyarország,
ma: Terňa, Szlovák Köztársaság

Elhunyt:
1924. március 20. Budapest, Magyarország

Életrajza:

Adatok:
1876-ban lépett színpadra Miskolcon
1878 - Sopron
1884 - Miskolc, Győr
1886 - Kassa
1886 - vendégszereplés a Nemzeti Színházban, de szerződést nem kap
1887-1891 - Kolozsvárott és Nagyváradon játszik
1892-1894 Debrecen, Arad
1894-1896 a Nemzeti Színház tagja, de nem kap csak mellékszerepeket
1896 - 1924 a Vígszínház tagja
1912 - első filmszerepe, melynek forgatókönyvét is írja
1923 - Berlinben forgat, Ferenc Józsefet alakítja, Európa-szerte felfigyelnek rá
1924 - halála.

Életútja részletesebben

Nem jár színiiskolába. 1876-ban lép színpadra, először Miskolcon, Gerőfy Andor társulatában kóristaként, 17 évesen.
Húszévesen légzési problémái miatt orvoshoz fordul. Tüdőbajt állapít meg a doktor, és a Tátrába küldi szanatóriumba. Egy klinikai ajánlólevelet kap, melyet izgatottságában - ha már róla szól - felbont. A levélben ez áll: "... e fiatal színész súlyos beteg, a telet alig éri meg. Bánjatok vele emberségesen". Ha már így áll a dolog, mondogatta másoknak, a megtakarított 200 aranyforintját másra költi, nem megy el az unalmas gyógyhelyre a Tátrába, ebben a rövid időben, amennyi neki hátra van, hanem egy felejthetetlen nyarat tölt Párizsban. A magyar színészet sokat köszönhet ennek a döntésének, mert gazdagabb lett egy nagyszerű művésszel, ugyanis a jó doktor tévedett, még vagy negyvenöt évig vígan élte életét, ám akkor sem tüdőbajban hunyt el.
Húsz esztendőn keresztül különböző vidéki társulatoknak a tagja. Kezdő színészként Szatmárnémetiben él, majd Kolozsvár, Nagyvárad, Debrecen városok színházait járja vidéki színészként. A fővárosba Aradról érkezik, 1894 tavaszán, és egy nagy reményekkel teli vendégszereplés erejéig játszik a Nemzeti színpadán.

Vendégszereplése Pesten

Két estén át ismerkedhet a főváros Fenyvesi játékával. Első este De Prunelles-t játssza, a "Váljunk el"-ben, másnap pedig Tarjáni Gidát, "A dolovai nábob lánya"-ban, Herczeg Ferenc nagysikerű darabjában. A francia vígjátékban nem tűnik ki remek alakításával, mert hasonlóan jó karakterű színész alakította azt korábban, ám Tarjáni Gidaként aratott sikere annál is feltűnőbb a szakmának, mert ezt előtte a nagy Náday Ferenc játssza lenyűgözően, és Náday után méltó követőre nem leltek az évek során. Az előadásokat követően nem sokkal szerződést kap a Nemzeti Színháztól.

A Fővárosban

Két évadon keresztül tagja a Nemzeti Színháznak, amely időszak számára maga a csalódás. Nagyon rákészül, hogy a fővárosban megmutatja tudását végre, ám ott a legkevésbé sem kap erre lehetőséget. Azokban a darabokban, amikkel bemutatkozott, részt sem vehet. Méltánytalan mellőzését azonban emelt fővel viseli. Kis mellék-, és epizódszerepekhez jut, esténként egy-egy felvonás végén, vagy elején, és elmondhatja párszavas mondatát, ám keserűségét és reményvesztettségét az épülő Vígszínház oszlatja el végleg. Már jócskán tagja a Nemzetinek, amikor az alapok lerakásánál tartó Vígszínház szerződteti tagjai sorába, illetve ennek az előszerződését tudhatja a zsebében.

A Vígszínházban

Aztán a végre átadott, frissen felépült Vígszínházban első szerepe Delamare az "Államtitkár úr" című darabban van, amelynek címszerepét adja, Hegedüs Gyula partnereként. Ahogy a korabeli szemtanú meséli: "... az újszerű előadáson kívül még az a meglepetés is érte a közönséget, hogy a címszerepet olyan szép szál ember, olyan világfi játszotta (Fenyvesi), amilyet eddig nemigen mutatott pesti színpad. Még Náday Ferencen is túltett..." - írja róla visszaemlékezésében Bárdi Ödön, a színészkolléga.
A Vígszínház első nagy zajos sikerét adó Trilby című vígjáték főszereplője is ő. Svengálit alakítja, és ezt olyan nagyszabásúan és lehengerlően teszi, hogy hónapokra teltházat varázsol vele az akkor külvárosinak számító Vígszínház nézőterére. Abban a korban a szokatlanul nagyméretű sikerhez, szokatlan külső megjelenési forma is párosult. A Színházba érkező Fenyvesit tombolva ünneplik, ha a kávéházba lép tapssal fogadják és sokan felugrálva a törzsasztalához kísérik, ha az utcán megy összecsődülnek az emberek, és harsányan éljenzik. Eladdig ezen megnyilvánulások nem tartoztak a legmegszokottabb fővárosi jelenségekhez.

Fenyvesi kontra Hegedüs Gyula

A Trilby sikere utáni negyedik évadban következik Herczeg: Ocskay brigadéros- című darabjának főszerepe, amely végérvényesen "eldönti" Fenyvesi sorsát. Fenyvesi Emil remekül festett mint brigadéros. "....a darab sikerében a szerzőn kívül a főrész őt illeti meg. Tompa, kissé rekedtes hangjával is elementáris hatást váltott ki. Csupa lélek, csupa tűz volt, maga a férfias erő." -írja róla egykori igazgatója Ditrói Mór. A kritika, és a szakma a közönséggel egy véleményen állva, a Vígszínház legnagyobb művészeként emlegeti. A nagy Hegedüs Gyula mellett, tőle elválaszthatatlan módon, ugyanakkor vele szüntelenül összehasonlítva, "verseng" a két művész ezért a kitüntető címért. Bár a valóságban dehogy versenyeznek, sőt Fenyvesi végtelenül szerény módon, nagy tisztelettel és kellő művészi alázattal viszonyul Hegedüshöz. Hegedüs pedig igen tehetséges színésznagyságnak tartva Fenyvesit respektálja az ő személyét és játékát egyaránt, a verseny szó, a konkurencia érzése teljesen hiányzott mindegyikőjükből. Annál is inkább, mert hogy jó barátok, sőt egy időben fiatalabb színész korukban a három jóbarát hosszú időn keresztül közös lakást bérelt, Góth Sándor, Hegedüs Gyula és Fenyvesi Emil. Olaszországi kirándulásra is közösen indultak, ámbátor külön-külön érkeztek haza, mert Góth és Hegedüs nem bírta a műemlékek napi hajszolását, amit Fenyvesi diktált nekik. Ők csak úgy ültek volna egy-egy templom tövében, miközben Fenyvesi útikönyvekkel és térképpel felfegyverkezve kereste az újabbnál újabb célpontokat. Halálukig elválaszthatatlan barátok maradtak.

A nagy színészi alakítások ideje

Aztán jönnek a nagy szerepek sorban, Bródy: Tanítónőjének dr.Nagy Istvánja, Molnár Farsangjának Orsay Sándora, Lindau Egy test egy lélek darabjának különös, és érdekes ügyész szerepe. Nappal a szakmájának élő ember, a társadalom megbecsült tagja, ám éjszaka átalakul betörővé, surranó tolvajjá. Később alakítja a részeges Csebutkin szerepét Csehov Három nővérében.
Kritika és a közönség folyton mérlegel, Hegedüssel hasonlítgatja, és ez idő tájt, a mérleg nyelve Fenyvesi felé mutat, még akkor is, amikor mindketten kézzel-lábbal hadakoznak ezen összehasonlítgatások ellen. Fenyvesi népszerűségéhez azonban az is hozzájárult, hogy gyakran, és sokat játszott vidéken vendégművészként. Országos ismertsége sok tekintetben felülmúlta a többi fővárosi színész népszerűségét. Ám mint tudjuk, minden népszerűség időleges, múlandó anyagból szőtt palást, amelyet az idő szele igen könnyedén tovalebbent.

Fenyvesi a színész

Hangja, hangszíne, beszédtechnikája nem volt tökéletes, memóriája gyakorta cserbenhagyja, viszont hiányosságai teszik lehetővé számára, hogy új, más színészi eszközöket keressen, mélyebb, és időtállóbb játékstílust alakítson ki, kompenzálva a hiányosságait. Ugyanakkor esztétikai értelemben véve szép férfi, nagy figyelmet fordít színpadi megjelenésének hitelességére, kitűnően jellemezve egy-egy figurát öltözékével. Takácsok-beli ruháját, egy arra járó szobafestőről imádkozza le jó pénzért, máskor meg egy rongyos embert alakít. Nagy műgonddal vásárolja össze jelmezét a használtcikk piacon, és a végén olyan tökéletesre sikerül alakítása, hogy az öltözőből kilépve senki se ismeri meg, sőt a díszítők, minden győzködés ellenére kidobják a színpadról, amikor fel akar menni a színpadra, bejárás próbát tartani. Büszkén meséli, mitöbb dicsekszik vele, hogy oly tökéletes a "maszkja", hogy "... a Vasvári, a díszítő, kidobott a színpadról!"
Elképesztő maszkokat készíttet egy-egy szerepéhez, ahol ennek helyét érzi, szinte elsőként a magyar színpadokon.

Fenyvesi a filmsztár

A magyarországi filmgyártás kezdeti időszakában nagy előrelépést jelent a Pannónia utca és Sziget utca sarkán felépülő üvegből készült műterem. A stúdió a Vígszínház tulajdona, rendezőit és színészeit is a színház adja, egyedül az operatőr francia, M. Simone. Kezdetben egyszerű forgatókönyvekkel és nem túl bonyolult cselekményekkel, jobbára a film hatásainak és határainak felkutatására szolgáló tekercsek készülnek. Mókáznak, gesztikulálnak, járnak-kelnek a filmvásznon a kor vállalkozó kedvű színészei. Tanay és Mészáros Gizi, Vendrei tata mellett gyakorta ott látjuk idővel Fenyvesi Emilt is.
Először 1912-ben áll kamerák elé a Csikós című filmben, amelynek forgatókönyvét is ő írja Szigligeti Ede színdarabja nyomán filmre. Az első férfi-filmszínészeink egyike, aki filmjei kapcsán is és színpadi alakításai folytán is országos, sőt határon túli ismertséget szerez játékával. Filmjeiben arca, alakítása legendássá teszi. Játszik Putty Liával, a későbbi amerikai magyar filmcsillaggal épp úgy, mint a később Sacy von Blondelként ismertté váló UFA sztárral, akit akkoriban még Megyeri Sárinak hívnak, vagy az első hazai filmcsillagunkkal, Lóth Ilával. Az 1918-ban forgatott "Féltestvérek" című film főszerepe mellett Lázár Istvánnal forgatókönyvírója is a filmnek egyben. A Karenina Anna című filmben Varsányi Irén partnere, utolsó filmjei egyikében, a Németországban forgatott Mayerling-ben, ő alakítja Ferenc József császárt, ami szintén nevezetes alakítása. A filmet Korda Sándor rendezi. 26 némafilm főszerepe fűződik nevéhez, jobbára a magyar film hőskorában, filmen alakja csak töredékesen maradt fenn, a filmek java részben, vagy teljes egészében elveszett, vagy megsemmisült. Az 1923-ban leforgatott német némafilmje hozza meg számára az igazi sikert. Käiserként, Ferenc József császárként európai hírnévre tesz szert. Zavarba ejtően élethű, és minden részletében kidolgozott, hiteles alakítás -mondja a korabeli német és osztrák kritika egyhangúan. A film sikerét azonban nem tudja kiélvezni. Rengeteg ajánlatot kap külföldről, jobbnál jobb forgatókönyvek várják, ám egyiknek sem tud jószerivel eleget tenni, mert betegsége elhatalmasodik rajta. Így a világhírnevet is jelenthető filmkarrierjének rövidesen bekövetkező halála vet végérvényesen véget.

Fenyvesi a magánember

Szemérmes, zárkózott ember. Visszahúzódó személyiség, ugyanakkor baráti társaságban lelkes, felhevülő típus, aki éppoly gyorsan lehiggad azután, hogy előzetesen kipirult arccal, indulatosan bírál valamit. Érdekérvényesítő képessége saját magára nem terjed ki, ugyanakkor felemeli szavát a másokat ért sérelmek kapcsán. Magyarul, nem törtető, másokon átgázoló ember. Szerepet nem kér, nem kuncsorog, amit kap, azt hiba nélkül megoldja. Néhányszor megesik vele, hogy az eredetileg neki felajánlott szerepet, időközben elveszik tőle. Mélyen bántja ez, hiszen egész személyiségével készül ezekre az alakításokra, titkon eggyé válik a szereppel otthoni felkészülése során, és ilyenkor, úgy érzi, belőle vesznek el egy darabot.

Fenyvesi családjával

Házassága révén, hozományként jut Gödöllőn egy villához és gyümölcsöskerthez, a Bimbó utcai lakása mellé. A színpad - család - kertészkedés hármasságában telik élete. Kertészkedésében is a tökéletességre törekszik, büszke terményeire, legfőképpen szőlőjére. Szőlőérés idején gyakorta ad át kereskedőknek egy-egy kosárka szőlőt, bizonyítandó, hogy milyen remek gyümölcse terem, még a zöldséges is "harap rá". Az érte kapott jövedelemre büszke (3 korona), bár az összeg a felét sem teszi ki a ráfordításainak. Szórakozása a délutáni kártyacsata, régi jóbarátok kipróbált társaságában. Érdekes és különös egyéniség - mesélik róla kortársai. Noha jól beszél németül, házában, otthonában érzékeny a német szóra, azt nehezen viseli. Mindazonáltal kedvenc olvasmányai közül, amelyek német nyelven íródtak, azokat eredetiben olvassa. Gyakorta ül, elmélkedik otthonában egyedül, legközvetlenebb családtagjait sem engedve ilyenkor magához közel.

Fenyvesi halála

Sokat készül élete nagy szerepálmára, amelyet a Vígszínház direkt az Ő kedvéért vesz elő, azonban John Gabriel Borkman szerepét már csak Hegedüs Gyula játszhatja el, korai halála miatt. Betegség vesz rajta erőt, s ekkortól fogva a színpadtól visszavonultan él házában. Gyakorta meglátogatják kollégái, tanácsot ad még betegen is, megmutatja ezt, vagy azt, hogyan adná elő, a "szent tűz" ilyenkor föl-föllángol még benne.
1924. március huszadikán ment el, otthonában. Szeretett felesége 1944-ben hunyt el. Fia kijárja, hogy a nagy művész síremlékét, amely az 1950-es évek közepén a szó legszorosabb értelmében összeomlik, az akkori kultuszminisztérium helyreállíttassa. Síremlékét, márványban megörökített alakját még a halála után nem sokkal, közadakozásból állítják föl a Farkasréti temetőben. Könyv soha sem íródott róla, és tanulmány is alig-alig készült.

Forrás:
Bárdi Ödön: A régi Vígszínház - Táncsics Könyvkiadó, 1957.
Bárdi Ödön: Thália mosolya - Bibliotheca Kiadó, 1957. Bp.,
Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918. - Filmművészeti Könyvtár 1966.
Somló István: Kor- és pályatársak / Fenyvesi Emil - 1968.
Magyar Bálint: A Vígszínház története - Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979. Bp.
"Én a komédiát lejátsztam, mulattattam, de nem mulattam" - Magyar Színházi Intézet, 1981.


© 2003 www.szineszkonyvtar.hu