Fónay Márta

Életrajz
Színházi szerepek
Tv és filmszerepek
Foto
Szakirodalom

Fónay Márta színésznő

Született:
1914. szeptember 24. Vác, Magyarország
Elhunyt:
1994. november 22. Budapest, Magyarország

Életrajza:

Adatok:
1914 - Vácott megszületik
1929 - Pestre kerül gépírónak, a "Rádióélet" szerkesztőségébe
1935 - Diplomát szerez a Színiakadémián, kezdetben filmszínész, de színész szakon végez
1942 - házasságot köt, s férje kívánságára a pályát megszakítja sikerei teljében
1945 - Művész Színház
1948 - Ifjúsági Színház
1950 - 14 éven keresztül a Nemzeti Színház tagja
1964 - 11 éven át, nyugdíjaztatásáig a Fővárosi Operettszínház megbecsült tagja
1975 - nyugdíjba vonul
1975 -1994 Visszavonultan él, tv és filmszerepeket vállal
1994 - halála, nyolcvan évesen.

Életútja részletesebben

Az indulás évei

Gyerekkorát Vácott tölti, két lány és egy fiú testvérével egyetemben. Édesapja kertész, gyümölcsfaiskola tulajdonos, aki tisztes munkájából gyermekeinek rendes polgári környezetet biztosít. "... már zsenge gyermekkoromban színésznő akartam lenni. Amikor tíz éves voltam, az iskolai "káderlapomom" rosszpontként szerepel ez a tény!"
Kereskedelmi iskolai tanulmányait követően, egy apróhirdetés kapcsán, alig tizenöt éves Márta a "Rádióélet" című újság szerkesztőségébe kerül állásba, a fővárosba. Az iroda a Rákóczi úton, szemben a Színművészeti Akadémiával található akkoriban. Bár remek munkaerő (gépíró), a szobája ablakból mégis gyakorta bámulja a felszabadult ifjak jövés-menését az Akadémiáról. Egy napon elhatározásra jut, jelentkezik szemben a Színiakadémián, Ódry Árpádnál. "... aztán behívtak felvételire. Nagyon egyszerűen, könnyen zajlott le a vizsgám. Bár csak később is minden ilyen simán ment volna!" Felvételt nyer a Színiakadémia filmszínészi tanfolyamára. Ám nem szeretne filmszínésznő lenni, és így fél év után kimarad, majd különbözeti vizsgával átkerül az akkor hároméves színésztagozatra. 1935-ben kap diplomát.

A kezdő lépések

A Magyar Színházba szerződik, de csak mellékszerepeket, majdhogynem statiszta-szerepeket szánnak neki. Átszerződik, az akkor ismét oly divatos alkalmi társulati forma egyikéhez, Kardos Géza staggione-társulatához, amely négy városban is játszik: Kassán, Debrecenben, Pécsett és Szegeden. Egy évadon keresztül jelentős és szép szerepek várják itt, ami jó egy pályakezdő számára. Átszerződik a Nagyváradi Színház állandó társulatához. Remekül érzi itt magát, ám innét főszerepre hívják vissza a Magyar Színházba. Élete nagy kiugrási lehetőségét látja a felkérésben, és elvállalja a fővárosi színház ajánlatát. A "Boronkai lányok" című vígjáték, az első jelentős főszerepe itt Budapesten. Később példaképétől, az akkor már nagybeteg Gombaszögi Ellától veszi át "A mélyek a gyökerek" című darabban, a néger édesanya szerepét.

Pálya derekán

A "Vén diófa" című operettben Fedák Sárival játszik és hatalmas sikert arat, 1942-ben, amikor sokak legnagyobb megdöbbenésére otthagyja a színházat, sikerei csúcsán, sőt felhagy a színjátszással. Kevesen tudják, azonban, hogy döntésének hátterében, újdonsült férje kívánságának teljesítése áll, ugyanis házasságot köt, s férje kérésének téve eleget vonul vissza a pályáról. A család és háziasszonyszerep váltja fel a sikeres színpadi szerepek sorát. A főzés és a házatartásvezetés következtében a vékony, csinos, szöszke kisleány, hamar felveszi, a késöbb oly jól ismert "fónaimártás" külsőt. Sok kollega bírálja döntéséért, hívják vissza a színpadra. Néhány filmszerepet elvállal ugyan, de színházhoz továbbra sem szerződik le.

Fónay Márta, a férje és a háború

Egy napon férjét besorozzák, és katonának viszik, ahonnét nem tér vissza. Eltűntnek nyilvánítják, valószínűsítik, hogy egy szovjet területen végzett hadművelet során elesett, pontos és hiteles adatok híján többet nem tudni. Idővel hír érkezik, hogy talán hadifogságba esett, de pontosabb információ, mint hogy egy fogolytáborban látták, nincs. Telnek-múlnak az esztendők. Ő maga megélhetési gondok miatt visszatér a színpadra a háború után, de férjét szüntelenül visszavárja. Levelekkel ostromolja a szovjet és a magyar hatóságokat, a Vöröskeresztet, férjét keresi szüntelen. Hivatalos álláspont szerint azonban nincsenek a Szovjetunióban magyar katona-foglyok, az egyszerű katonákat már rég elengedték, csak néhány "horthysta" katonai vezetőt tartanak még fogva! (1950-es évek eleje) A munkába temetkezik, magánéleti gyötrelmei elől menekülve. A párt, vezető kollégái közbenjárását kéri szüntelen, protekciót keres a magas hatóságoknál, ám minden hiába, mindenki feladásra bíztatja, sőt a háta mögött sajnálják, hogy a férje elvesztésébe ennyire nem tud belenyugodni. "A szívem érzi, hogy él" - mondogatja, leginkább saját kitartását erősítendő. Azután egy nap, 10 évvel a háború befejezését követően, 1955-ben megérkezik csontsoványan, betegen a férje. Az életbe újra visszatért férfi számára, akkor már az sem tűnt bajnak, hogy Ő ezen idő közben ismét visszatért a színpadhoz és a filmhez.

A háború után

1945-től tehát belép a Művész Színház társulatába, szebbnél szebb feladatok várják ott, majd 1948-ban az Ifjusági Színház tagja két évadon keresztül, ahonnan a Nemzeti Színház színpadára hívják. Az ötvenes évek meghatározó filmjeiben játszik, sok esetben címszerepet. Így a többek közt a "Mágnás Miska", "Janika", "Lúdas Matyi", az "Állami áruház", "Rokonok", "Fel a fejjel", "Budapesti tavasz", "Tanár úr, kérem", című filmekben vállal szerepet, sok egyéb, kisebb nagyobb filmszerep, és később TV filmszerep mellett. A Nemzeti Színház állandó tagja. Szerepenként vállal egyéb fellépéseket. Több akkor futó operettben játszik a Nemzeti Színházbéli tagsága alatt.
"Az operett időnként kikapcsolódás, felfrissül tőle az ember. Persze nem szeretnék ott ragadni! Nem utolsósorban azért, mert operettszínésznőként csak beskatulyázottságra, sablonszerepekre van lehetőségem. Csupán prózai színházban és elsősorban a Nemzeti Színház színpadán van módom a művészi fejlődésre, s örülök, hogy most Moliére "Úrhatnám polgár"-ának Jourdalnnéjét próbálhatom" - nyilatkozza 1960 elején.

Az Operettszínház tagja lesz

A Nemzeti Színházban a helyén érzi magát, úgy érzi soha sem fog megválni színházától, amikor az Operettszínházban sorra főszerepeket kínálnak fel neki, s 1964-ben végleg átszerződik a Fővárosi Operettszínházhoz, amelynek 11 éven keresztül tagja marad. Korábban, mint Nemzeti Színházi tag, számos esetben járt át az Operettbe vendégszerepelni, de most döntése véglegessé ért benne. A "Vők iskolája" és a "Hölgyválasz" című darabokat, a színház direkt Fónayra iratja. Több száz előadást ér meg mindkét darab, még a moszkvai magyar nyelvű vendégszereplésen is nagy sikert arat velük. A Vők Iskolájában Tormáné, az anyósgenerális szerepében, Fónay Márta partnere Pethes Ferenc, mint Takaros András pályaőr. Számos filmben kap epizódszerepet, ám a "Hintónjáró szerelem" című film főszerepe hozza meg számára az egyik legnagyobb közönségsikert.

Fónay Márta a magánember

"Aktív háziasszony vagyok. A Batthyány téri piacon, már minden kofa ismer, mint állandóan visszatérő jelenséget. Ha valami szép és jó kapható, abból mindig tesznek el nekem. S ennek elsősorban nem a háziasszony örül, hanem a színésznő! Ezen mérem le a népszerűségemet! Szeretek otthon tevékenykedni, már csak azért is, mert ez bizonyos fokú kikapcsolódást is jelent." - mondja 1960-ban, a hiánygazdálkodás idején, amikor jónéhány alapvető élelmiszerhez, jobbára pult alól juthat a vevő. A protekcióra építő, ma már oly távoli gazdaság világában, valóban a siker egyik formája, ha jutalomból részesülhet valaki az eltett, a félrerakott "kurrens" cikkekből. A kurrens cikkek listája folyton nő és változik, olykor a tej és a kenyér is feliratkozik ide, a mindenféle hús és felvágott mellé...

Munkamódszere

"Mindig elképzelem a szerep darabon kívüli életét. Hogyan jár ez a figura az utcán? Hogyan nézi a kirakatokat? Mit olvas? Hogyan eszi a fagylaltot, miféle emberek az ismerősei? A válaszokból azután színesebb megoldások születnek. ...talán furcsán hangzik, én bátortalan vagyok a próbákon, s nem elég önálló. Szükségem van erőskezű rendezőre, s hogy megmondják: jó az, amit csinálok." - Nyilatkozza egy riporteri faggatózásra, 1959-ben.

Az eleven elfeledés áldozata lesz

A hetvenes évek elejétől, elsősorban a Filmgyár és a Magyar Televízió foglalkoztatja. Egyre kevesebb szerepet bíznak rá, mind a színházában, mind pedig a filmek világában. 1975-ben nyugdíjba vonul és csendes visszavonultságban él majd húszéven keresztül családja körében. Lassan elfelejtődik, ki kerül az érdeklődés homlokteréből. Sok-sok év után egy alkalommal a riporteri kérdésre, amely, erre az elfeledett állapotára vonatkozik, tehát, hogy "így jó minden, ahogy van? -ra mondja, hogy "helyesebb úgy fogalmazni, hogy így van minden, ahogy van." Ebben a mondatában benne él sorsának elfogadása épp úgy, mint finom lázadása is a méltánytalan elfeledés ellen. Fellépéseket vállal egy-egy tévéműsorban, epizódszerepek várják a filmgyárban is. Sok éven keresztül visszatérő alakja az Antal Imre vezette "Szeszélyes évszakok"-nak, fellép show-műsorokban, szilveszteri kabarékban, és a rádió kabarészínháza is gyakorta foglalkoztatja. A kilencvenes évek elején beszél arról, hogy neki való szerepben szívesen játszana, erőt érez magában még a színjátékra. Hiába a televíziós beszélgetés, az öregkori nagyszerepek elkerülik, aminek talán az épp zajló politikai átrendeződés következtében kialakuló, színjátszást is súlytó túlpolitizáltság az oka. Nincsenek hazai, újgyártású tévéfilmek, a filmgyártásban kialakuló interregnum időszaka ez. Alig készülnek játékfilmek, költségvetési problémák okán a színházi struktúra is átrendeződőben. Ebben a gomolygó közegben egyre kisebb fókuszt kap a színjátszás egésze, és igazi vesztesei a Fónay generáció színművészein keresztül maga a közönség.
Alig egy hónappal éli túl csak a nyolcvanadik születésnapját.
"... amikor a közönség este nevetni, meg tapsolni kezd, furcsa zavar fog el. Hiszen elsősorban az íróé a mulattatás érdeme. Én egy kicsit szégyenkezem is azért, hogy talán még sokkal jobban szórakozom a szerepemben, mint a nézők..." - Fónay Márta 1959.

Források

Magyar Színházművészeti Lexikon -Akadémiai Kiadó, Bp., 1994.
Kortárs Magyar Színészlexikon - Magazin Kiadó, Bp., 1991.
Rátonyi Róbert: Kétszáz kedvenc közelről/Fónay Márta - HungáriaSport Reklám és Marketing Válallat kiadása - 1988.
Hont-Staud: Színházi Kislexikon - Gondolat Kiadó, Bp., 1969.
Körmendi: 5 kérdés, 5 felelet - Fónay Márta - Film Színház Muzsika, 1960. 44. Szám
Nagy Judit: Ismerőseink - Fónay Márta - Film Színház Muzsika, Bp., 1959. 23. Szám


Kitüntetései: Jászai Mari díj -1957, Érdemes Művész - 1970.


© 2003 www.szineszkonyvtar.hu