Életrajza:

Adatok:
1875-1878 Kassa sztárja
1878 - 1884 Kolozsvárott játszik
1884 - 1912 Nemzeti Színház tagja
1909 - a Nemzeti Színház Örökös Tagja
1915- halála

Életútja részletesebben

Család, gyerekkor

Édesapja Olysoi Gabányi Sándor, a Szatmár megyei népes Gabányi család egyik ágának a leszármazója, egykori 1848-as honvédszázados. Édesanyja az akkoriban nevezetes eperjesi kereskedő családfő, Kolbenhaijer Lajos leánya, bizonyos Kolbenhaijer Apollónia. Árpád, a család akkori "rezidenciáján" az eperjesi, népes és nem éppen kisméretű házban születik meg, elsőként, a majdani öt testvér közül. Édesanyja költészet iránti olthatatlan rajongását, hamarosan átveszi a cseperedő kisgyermek is. Hazafias és némi pátosszal átszőtt szemlélete a pöttöm gyermekben visszhangra talál. A még írni-olvasni nem tudó, apró termetű Gabányi Árpád jól érthetően, tagoltan és hangsúlyozva szavalja a "Szózatot", a "Hont"-ot, a "Honfidalt", amelyet aztán városszerte ad elő ünnepélyeken, megemlékezéseken, köszöntők alkalmával, a közönség állandó elragadtatására. Talán a későbbi, színészet iránti elkötelezettsége gyökerezik ezekben a korai, eperjesi "fellépések"-ben.

Iskolái

A kereskedés Eperjesen igen jól megy, és a család egy napon 1860-as évek elején úgy gondolja, hogy e tevékenységüket kiterjesztik a fővárosra, és Pestre költöznek. Árpádot, a belvárosban levő Deák téri evangelikus iskolába adják tanulni, római katolikus meggyőződése ellenére. Árpád jól érzi magát ebben az iskolában, elragadtatással beszél Székács József tanáráról, kinek remekbe szabott szónoklatai mélyen megérintik. Az egyik évzáró ünnepség alkalmával, tudván remek képességéről szavaltatják. Garay: Hont című versét mondja oly szenvedéllyel, hogy a hivatalos praeres (elöljáró) megszakítja a szavalatot, nem engedi befejezni a szavalatot, és a hallgatóság körében ez némi felzúdulást eredményez. Ez az incidens lehet feltehetően az az ok, ami miatt a következő tanévben a piaristákhoz íratják, ám itt is pusztán két esztendőt tölthet el, mert szülei üzletmenetében valamilyen kedvezőtlen fordulat áll elő és elhagyják családostul a fővárost, visszavonulnak az ősi családi birtokra, Szatmárra. 1868-1872 az ottani katolikus főgimnáziumban végzi tanulmányait.

A színészet iránt fellángol a diáklélek

A gimnáziumi esztendőkben, de már Pesten is, Gabányi a gyerekcsapat középpontjában áll, utánzásaival, előadásaival, és remek tanári paródiáival. Saját szerzeményeit adja elő társainak máskor, amolyan diákos viccelődések közepette. Ám a kamaszkor egy pontján rabul ejti a fizika és a kémia. Valószínű egyik tanára hatott oly erősen a kisdiákra, hogy az félretéve mindenfajta színészi képességet csak a kísérletezéseknek, a megfigyeléseknek szentelje idejét. Masinákat alkot, mechanikai szerkezetet állít össze, valamennyi zsebpénzéből lombikokat, meg alapanyagokat vásárol, majdani kísérletei, és készülékei számára. Leideni palackok, villámgépek, kis gőzmasinák, vegyi szekrények között él. Fizikusnak hívják maguk között diáktársai. Eminens tanuló. Aztán egy nap színészek érkeznek a városba, és az egyik előadásra elviszi magával rokona. Gabányi egy megbetegedett valaki jegyével, mintegy véletlenül jut el az előadásra, amely felébreszti benne a régi vágyat, és egy csapásra felhagy a kísérleteivel. Eszközeit, tárgyait hamarosan verses kötetekre, drámákra, regényekre cseréli be. A matematika órán például a tankönyv lapjai közé, egy nyitott Moliére kötet volt egy alkalommal csempészve, amelyet idejekorán vett észre tanára. Szülei a tanári figyelmeztetésekből értesülnek fiúk érdeklődésének megváltozásáról elsőként.

Szatmári évek

Arany, Petőfi, Tompa verseskötetek, Jókai regények, Shakespeare, és Moliére drámák, de legfőképp Egressy színésztankönyve a legkedvesebb könyve, melyeket a fészer tetejében kialakított saját kis zugában olvas naphosszat. A létrát felhúzva, mindenkitől elbujdokolva, biztonságban éli a szalmákkal megágyazott rejtekhelyén olvasási magányát. Rövidesen betéve tudja a Velencei kalmárt, Hamletet, a Fösvényt könyv nélkül. Tintát és papirost visz föl magával és megírja diákként első vígjátékát a "Titus apó"-t. Az iskolában rövidesen a legjobb szavaló, írásbeli házi feladatait rímekbe szedve adja be. Aztán egy hosszúra nyúlt nap délelőttjén "nagy munkába fog", mert tollmetszőkésével padjára belevési a jelentősebb magyar írók arcképeit. Amikor lebukik ezzel, padjának tetejét leszerelik, és a diákönképzőkör termébe zárják el, később pedig a falra erősítik fel, szidalmazás helyett. Mindehhez kell egy olyan irodalomtanár, mint a főtisztelendő Jandrisits János úr, későbbi szatmári apát, aki bátorítja, támogatja, és ösztönzi a tehetséges diák minden megnyilvánulását. Szüleit megrémíti az irodalom, a költészet, és legfőképpen a színművészet iránt tapasztalt gyermeki rajongás, és akkor már szívesebben látnák fiúk korábbi énjét, a cselédeket is riadalomban tartó elektromos villámkísérleteit, a vegyszerektől kilukadt ruháival egyetemben.

Gabányi színész lesz

A szülők úgy gondolják, hogy egy környezetváltozás megmásítja Árpád elhatározását, és talán felhagy a komédiázás kétes karriert biztosító életmódjával. Kapóra jön egy ajánlat, és így a család ismét Pestre költözik 1872-ben. A szülők számára azonban beteljesül a végzet, az, amitől korábban a leginkább tartottak, fiúk október 5-től megmásíthatatlanul beiratkozik a színész képezdébe. Jó tanuló, tehetséges diák ismét, és jó eredménnyel zárja a képzőiskolát. 1875-ben végez, és rögtön szerződéssel a Kassai Színházhoz kerül, október 1-jével. Még diák, amikor megírja első tragédiáját "Phaeton" címmel, amelyet 1875-ben, Kassán elő is adnak szép sikerrel. Kassán hamar a társulat egyik erőssége lesz. Népszerű, és népszerűségében vetekszik kolléganője, Lenkei Etelka ismertségével. Egy nap a két közkedvelt színész egymásba szeret, és Lenkei Etus 1876. június 28.-án szerető hitvesévé válik Gabányi Árpádnak. Hamarosan megszületik Anna nevű gyermekük, akit sajnálatosan igen korán elvesztenek, 1880 őszén, alig négyesztendősen, kolozsvári tartózkodásuk ideje alatt kap meg egy akkoriban gyógyíthatatlan gyermekbetegséget.

Kassa, Kolozsvár

A kassai évek számtalan vidéki fellépést foglalnak magukba. Játszik anyaszínházában Kassán, de éppúgy fellép Miskolcon, Ungváron, Beregszászon, Eperjesen. A vándorlás délelőttjein újabb színpadi művek születnek, ám ezek amolyan óvatos és erőtlen szárnypróbálgatásai életművében. Néro, Ysole, Bűnhődés, és az Anyagyilkos drámái ugyan bemutatásra kerülnek, de csakhamar lekerülnek a műsorok címlapjairól, sikertelenek. 1878 májusában meghívást kap a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz, amely meghívás rövidesen szerződéssé válik, így a színház tagjává lesz, nemsokára pedig a város kedvelt színészévé. A rövidesen bekövetkező tragédiát, leánya halálát újabb követi, szeretett édesanyja elvesztése. Végtelenül lesújtva éli meg a fájdalmakat és megpróbáltatásokat. Mély vallásossága az egyetlen tényező, amely segítségével tudja enyhíteni keserűségét. Kolozsváron, immáron egyedül, sok párfogóra, együttérző kollégákra tesz szert, amely révén bátorítást nyer a színművészet gyakorlása mellett irodalmi tevékenysége is. Nyolc színpadi művet ír ezidőben, valamint regényt, elbeszélést, és számtalan tárca-cikket. Drámái Kolozsvárott színre is kerülnek rendre, sőt egynémelyik színművét más vidéki színházak is játsszák.

Paulay a Nemzeti Színházhoz szerződteti

1883-ban meghívást kap a budapesti Nemzeti Színházhoz vendégszereplésre. Moliére. Fösvény-ében Harpagont alakítja. Nagy feltűnést kelt játéka, olyannyira, hogy Paulay Ede a Nemzetihez szerződteti még azon évben. Kolozsvári kötelezettségeit teljesítve, a fővárosba költözik családjával, és 1884 márciusától fogva nyugdíjaztatásáig a színház tagja marad. Első szerepe 1884. április 4-én este, a Hennequin: Három kalapjának Silvester Jenője. Rövidesen a Paulay és Hevesi neve által jelzett korszak később legendássá váló férfi négyesének a tagja. (Ujházy-Náday-Vizvári-Gabányi)

Gabányi színészi nagysága

Fiatal korától fogva, még a vidéki évek során is elsősorban öreg, idős szerepeket játszik, hatalmas karakterformáló készséggel. Komikai vénájában mindig érezteti a tragikum egy cseppjét, mert nem csak kacagtat, mosolyra fakaszt az esendőségek megjelenítésével, hanem egyben némi szánalmat ébreszt a nézőben. Örömükben is szánandó, bánatukban egy kicsit nevetséges, gonoszságukban naivul érzelgős, jóságukban is önző alakokat varázsol a néző elé. Vígjátékokban a száraz humor egyik nagymestere, szikár alakja, gondszántotta arca, érdes karcos beszédmodora egyaránt, a házsártos apák, nagyapák, vidéki pedáns urak megformálására predesztinálják. A legnagyobb magyar Moliére színészként tartják nyílván, bár a Nemzeti Színházban, a francia vígjátékokban is rendkívül sikeres. A Paulay-korszak francia műsorának számos darabjában kimagasló szerepformálásával vívja ki a szakma és a közönség figyelmét. Tétillard a "Jó falusiak"-ban, és Tuffer, "Az idegesek"-ben egyebek mellett. Ibsen első hazai megformálója közé tartozik, remek Engstrand a Kísértetekben, és emlékezetes az öreg Ekdalja, a Vadkacsában. Tóth Imre igazgatásának első évében kerül színre, a Hevesi Sándor rendezte előadás, és a Nemzeti Színház fennállásának egyik legkitűnőbb produkciójaként tartják számon, még ma is. Gabányi partnerei Gál Gyula, Somlay Artúr, Pethes Imre, Váradi Aranka, Hegyesi Mari.

Gabányi és Shakespeare

Paulay Shakespeare sorozatának is egyik fő pillére. A Vízkereszt felsült udvarmesterét formálja meg, majd a Velencei kalmár vak, öreg Gobóját, a Szentivánéji álomban Vackort, Troilus és Cressida-ban Menelaost, kiemelkedő alakítása ugyan pár szavas szerep, Macbeth kapusa, vagy a Hamlet sírásója, de mindkettőt a korabeli kritika is kiemeli, akár csak az Antonius és Cleopatra kígyót hozó egyiptomi parasztjának rövid szerepét, de mindegyik alakítása egy "miniatür-remek" ahogy Alexander Bernát kiemeli. Shakespeare-nél nincsenek kis alakítások, és ezt épp Gabányi Shakespeare alakításai bizonyítják mindennél fényesebben. A makrancos hölgy Gremiójában nem tagadva meg magát, amolyan gabányisan formálja meg a figurát. Öregnek is hat a nevetségesség határáig, ugyanakkor a vén szerelmes ember kései-gavallérosságát is felidézi öltözékével. Kopott elegancia, ráncos vén arc, ugyanakkor kackiás kis bajusz, és így áll a jövendőbelijének atyja elé, licitálni a kedves kegyéért, és kezéért. A kudarc számára maga a megsemmisülés, és Gabányi a szerepének kiélezett határáig elmegy, az önnön karikatúra és szívszorító vereség sajnálnivaló együttérzéséig. Nem főszerep, ám aki látja, egy életen keresztül szívében hordja, ezt az aprócska jelenetet.

Gabányi magyar darabok szereplőjeként

Gabányi univerzális képességének köszönhetően sokféle szerepkörben, mégis egységes "gabányis" alakítással fűzi egybe szerepeit. Ez éppúgy igaz a Bánk bán Tiborcára, mint a Nagymama luteránus lelkészének megformálására, vagy a Jókai-regény színpadi adaptációjának, az Arany embernek Brazovics Atanáz szerepére. Magyar darabok interpretálójaként már egyébiránt Kassán is felhívja magára a figyelmet, hisz épp a Cigány-beli Márton gazdája kapcsán lesz városszerte ismert színész-személyiség. Ezt a népszerűséget később a Nemzeti Színházban a Vén bakancsosban is eléri, akárcsak a Pártütők nótáriusával, vagy A föld öreg paraszt alakjával. Gárdonyi: Bor című színművének első Mihály bácsija, amivel nagy feltűnést kelt és a darab sikerességének egyik zálogaként emlegetik. Mondják, oly tökélyre vitte alakítását, hogy ha egy Heves megyei öreg parasztot állítanának mellé, és mindkettő beszélne, gesztikulálna, járna-kelne, nem lehetne megmondani melyikük a színész. Két Móricz Zsigmond alakítás is fűződik nevéhez, mindkét alakítás öreg, vidéki paraszt ábrázolás. "Mint a mezőnek a virágai"-ban egy öreg falusi bírót alakít. A szerepet teljesen magára illeszti, és azonosul ezzel a nem túl nagy mozgásteret adó szereppel. Egyik helyen a szerző egy párbeszéd fonalát nem megfelelő fűzéssel zárja. Gabányi minden magyarázat, és előzetes egyeztetés nélkül, a saját verzióját adja elő, mind a főpróbán, mind pedig az előadásokon, olyan hitelességgel, hogy csak sokára derül fény, a rögtönzésre, ám akkor Móricz belátva Gabányi mondatainak helyénvalóságát, egészen egyszerűen beleíratja a szövegkönyvbe az ominózus mondatot. Sőt a darab nyomtatásban megjelent változatában bennefoglaltatik már később a Gabányi-Móricz mondat.

Gabányi Ars poeticája

Művészetének egyik legfontosabb titka, hogy mélyen bevilágít alakjai lelkébe, de ezzel korántsem elégedik meg, hanem rendkívüli gondot fordít a külső megjelenésre. Az a tudat, amellyel megformál egy szerepet, szinte teljes egészében megváltoztatja, a szürke, hétköznapi, közömbösnek ható civil arca egyszercsak élettel telik meg, elhal benne a magánember és életre kel benne a szerep maga. Bámulatosan ért ahhoz, hogy egy-két jellegzetes vonással szinte azonnal élővé tegyen egy figurát. Valamilyen titokzatos atmoszférát tud teremteni alakítása köré, olyan hiteles módon, hogy a mindenkori nézőben a valóságosság érzetét kelti. Ezért minden szerepében maradandó nyomot tud hagyni, még ha rövid ideig látható a színen, akkor is. Alakjai sohasem típusok, hanem egymástól és mindenki mástól merőben különböző egyéniségek, remekbe faragott jellemfigurák, akiket szinte lehetetlen nem szeretni, és közösséget nem érezni velük, mert gyöngeségükben és a magunk gyöngeségében testvéreinknek kell éreznünk őket - magyarázza Csathó Kálmán Gabányi művészetének titkait kutatva.

Gabányi mesterség-technikája

Csodálatosan rugalmas arcát, gyerekkorától fogva napi edzésben tartja, hosszú órákon keresztül mimikai gyakorlatokat folytatva a tükör előtt, ez a szokása egész öreg koráig kíséri. Sőt sokak legnagyobb megrökönyödésére, minden fogát kihúzatta elől, műfogsorral helyettesítve annak funkcióját, hogy amikor szükséges, kivéve a fogsorát tudjon arcával is játszani. Gyakorta él fognélküli arcjátékával, amikor orrát és állát összeértetve alkot feltűnő és megfejthetetlenül bizarr némajátékot egy-egy jelenet számára szövegtelen részében akár. Nagy gondot fordít maszkjaira is, amelynek megformálását soha sem bízza másra. Nagyszerű rajztudását felhasználva maga találja ki adott maszkját, és hozzá alakítja arcjátékát, gyakorta jelmezének kialakításában is tevékenyen részt vállal, áthúzva minden korábbi tervezői elképzelést. A végeredmény azonban lenyűgöző minden esetben.

Gabányi a szerző

Színházi tevékenysége, csakúgy, mint Kolozsvárott, nem merül ki az esti színjátszás adta örömökben, hanem kiegészül a szerteágazó irodalmi tevékenységével is. Színpadi művei, mint mondják egyre kiforrottabbak, egyre jobbak. Számtalan cikket publikál, elbeszélései, regényei, költeményei jelennek meg hetilapokban, könyv alakban. Színművei, az ország első színházában kerülnek bemutatásra. 1891-ben az "Apródok" című vígjátéka elnyeri a Rökk Szilárd-díjat. 1892-ben, történeti vígjátékát, "A kapi vár" címűt, a Magyar Tudományos Akadémia Teleki-díjjal jutalmazza és 100 arannyal, majd egy esztendő múltán, ez a színpadi műve is elnyeri a Rökk Szilárd-díjat. 1892-ben, "Az apósok" című közkedvelt vígjátékát a bécsi Carl-Theater is műsorra tűzi, amelyet később számos német színház is átvesz, majd rövidesen az akkori Európa egyik kedvelt darabjaként, számos premiert megér. 1898-ban, a "Pogány magyarok" színművét, az MTA a Kóczián-féle 100 arannyal jutalmazza. Mindazonáltal, kortársa és egyben rendezője, aki darabjainak is jó ismerője, Csathó Kálmán véleménye szerint, darabjai és írói munkásságának színvonala nem azonos a színész teljesítményével. Míg alakításaiban a mélység ragyog fel, addig íróként eléggé a felszíni jelenségeket karikírozza ki, mindazonáltal kellemes és derűs előadásmódban.

Gabányi az ember

Komoly és zárkózott ember, ugyanakkor mindez nem akadályozza meg abban, hogy kedves és barátságos ne legyen minden hozzáfordulóhoz. Bizalmába nehezen férkőzhet bárki is, a tehetséges és a vallásos meggyőződésű kollégákat leszámítva. A tehetséget tiszteli, öröme telik benne, bátorítóan lép fel velük, segíti és tanítja őket. A vallásos meggyőződésűekkel viszont a szellemtudományok kérdéseiről szeret beszélni, amelynek egyik nagy tudora. Feleségével, Lenkei Etelka színésznővel és két fiával él boldog családi életet.

Gabányi Árpád és Krasznai Miska

Kolozsvár életében az 1880-as években sok nevezetes személy közül Krasznai Miska magasodik ki, akinek élettörténetét Gabányi papírra is veti, Miska biográfiája címmel. Krasznai Miska népszerű ember volt Kolozsvár-szerte, nem is annyira színpadi működése tette őt nevezetessé, hanem inkább, mint elmés és víg cimbora, kedélyes társasági ember, noha voltak nagyon jó alakításai is a színpadon. Jó barátságot tartott vele Teleki Sándor gróf is. Gabányi feljegyzé, hogy élete vége felé születésnapján a gróf sírhellyel ajándékozza meg, mert hogy örökké tartó ajándékot kíván adni, és minden másnemű ajándék elébb utóbb idegen kézbe vándorolna Miskától. Ám Krasznai még a sírhelyet is becseréli jó asztali borra idővel, ámbátor halálakor Teleki újfent sírhellyel ajándékozza meg, gondolván, ez egyszer, az ajándéka biztos helyen van. Gabányit lenyűgözi a szabad és örökkön boldog ember vagyont, talmi értékeket megvető életmódja, különc, de végtelenül őszinte, egyszerű életszemlélete, olyannyira, hogy örök írott emléket kívánt állítani számára könyvével. Ennek az ősi magyar hajthatatlan embernek a története ma már csak elvétve hozzáférhető, az 1881-es kiadás pedig már azt gondolom elfogyott.

Gabányi színészfamília

Mindkét gyermeke a színészetet választja. Az idősebb Gabányi Ferenc (1879-1943), a tehetséges, ám öröklött neve inkább árt, mint használ pályájának, lévén, hogy jobbára édesatyja néhány felszíni megformálási metódusával azonosul jobbára. A papa nyomására 1913-ban felveszik a Nemzeti Színház tagjai közé, amelynek haláláig hű katonája marad, nem különösebben kiugró alakítások sorával tompítva a Gabányi név fényes ragyogását. István fia, aki kifejezetten tehetségtelen színészként, ám az atyai vakság okán Gabányi valósággal kierőszakolja felvételét a színházba. Gabányi István, néhány évnyi színház működését követően, szerelmi bánatában, öngyilkosságot követ el. A szülők végtelen szomorúságát, a spiritizmusba vetett hitük enyhíti valamelyest. Ezzel kapcsolatban jellemző történetként mesélik, hogy Gabányiék jó barátságot tartottak Csiky Gergellyel, a drámaíróval. A hét egy bizonyos napján ott ebédel rendszeresen Gabányiéknál, majd halála után is azon a bizonyos látogatási napon továbbra is teríték kerül az asztalra, Csiky helyére, hosszú éveken át. István fia halálát követő napon viszont épp hite segíti a színpadra játszani.

Gabányi visszavonul

Gabányi 1909-ben megünnepli 25 éves Nemzeti Színházbeli tagságát, amely során, elnyeri az Örökös Tagság kitüntető címet, és ezzel párhuzamosan a Ferenc József rend aranyfokozatával tisztelik meg a nagy művészt. Sokakat meglep elhatározása, amikor váratlanul nyugdíjaztatását kérelmezi 1912-ben, és megbúvó sérelmeket sejtenek a háttérben, de sem anyagi, sem pedig személyes sérelem soha sem éri. 57 esztendősen, teljesen megfejthetetlen okból, végleg búcsút mond a színpadnak. Lesence-Istvándon vásárol egy kertes házat, és oda vonul vissza, maga mögött hagyva a fővárost, és egykori sikerei színhelyét, a színházát. Néha egy-egy kollégája látogatja meg birtokán, de másképpen ő maga nemigen tart kapcsolatot a színházból szinte senkivel. Másfél esztendő múltán felhagy a vidéki élettel, és ismét a fővárosba költözik, ám 1915 - ben bekövetkezett halála mégis mindenkit megráz, túl korán és túl gyorsan vittel el az egykori quartett (Ujházy-Náday-Vizvári-Gabányi) egyik kimagasló alakját. Móricz Zsigmond fiatalon találkozik vele, saját darabjainak próbái során, és igen nagy tisztelettel viseltet irányába. Halálakor így méltatja: "Egy teremtő zseni volt, aki semmi munkát és fáradtságot nem kímélt, hogy a színpadi alakot tökéletesre építse ki"
Végezetül álljon itt egy elhíresült Gabányi mondás, egyik drámájából vált szállóigévé:
" Minek is van pénz - vagy ha már van, miért nincs."

Forrás:
Csiffáry Gabriella: Születtem - Palatinus Kiadó, Bp., 2001.
Magyar Színházművészeti Lexikon Akadémiai Kiadó, Bp., 1994.
" Én a komédiát lejátsztam, mulattattam, de nem mulattam"- Magyar Színházi Intézet, Bp., 1981.
Hont-Staud: Színházi Kislexikon - Gondolat, Bp., 1969.
Bálint Lajos: A nagy epizodista - Film Színház Muzsika, 1965. 39. sz.
Csathó Kálmán: Ilyennek láttam őket / Gabányi Árpád - Bp., 1957.
Kassai Vidor emlékezései - Magyar Könyvbarátok Kiadása, Bp., 1935.
Németh Antal: Színészeti lexikon - Győző Andor kiadása, Bp., 1930.
Harsányi Kálmán: Színházi esték - Győző Andor kiadása, Bp., 1927.
Gabányiak - Tolnai Világ Lapja, 1926. november 10.
Hevesi Sándor: Az elnémult kvartett/Ujházy-Náday-Vizvári-Gabányi/ Pesti Napló, Bp., 1916. 9. sz.
B. L.: Gabányi Árpád - Pesti Napló, 1915. 297 sz.
Kosztolányi Dezső: Gabányi Árpád - Nyugat, 1915. II. 1239. o.
Alfa (Alexander Bernát újságírói álneve): Gabányi - Budapesti Hírlap, 1912. 89. sz.
Ivánfi Jenő: Gabányi Árpád - Vasárnapi Ujság, 1912. 14 sz.
D.: A klasszikus öreg - A Hét. 1912. 13. Sz.
Bársony István: Gabányi Árpád - Ország-Világ 1890., 42. sz.