Gyárfás Dezső

Életrajz
Színházi szerepek
Filmszerepei
Foto
Szakirodalom

Gyárfás Dezső Színész, komikus

Született:
1882. szeptember 28. Csökmő, Magyarország
Elhunyt:
1921. január 17. Budapest, Magyarország

Életrajza:

Adatok:
1899 - elszökik hazulról, cirkuszosnak áll
1900 - a Vígszínház színiiskolájába jár, Somlay Artúr osztálytársa
1901 - vidéken
1901 ősze - a Tarka Színpad tagja - első magyar nyelvű kuplék...
1903 - 1914 - a Fővárosi Orfeum tagja
1912 - filmezni kezd
1912 - 1919 - kabarék, orfeumok műsoraiban lép fel jobbára vendégként
1919 - 1921 - a Népopera tagja
1921 - szívrohamban váratlanul meghal

Életútja részletesebben

A Hajdú-Bihar megyei Csökmőn született, a Berettyó és Kőrösök vidékén, 1882. szeptember 28-án. Szülei kocsmárosok, a falu ismert személyei. Ebben a nagyközségben végzi elemi iskoláit. Néhány év múlva szüleivel Budapestre költöznek, és így Gyárfás a középiskolai tanulmányait már a fővárosban végzi. A nagyra nőtt kamasz fiú, lehet vagy 17 esztendős, amikor a Hajós utcai Herzmann Orfeumban megnézi "Az asszonyregiment" című zenés-táncos produkciót, amelyikben többek között fellép a híres és gyönyörű Carola Cecília is. Egy szemvillanás alatt eljegyzi magát a színpaddal, adott esetben a Carola Cecília iránt érzett olthatatlan vágy okán, és elhatározza, hogy színész lesz. "Mikor apám megtudta, hogy színész akarok lenni, hát... alaposan elpáholt." Ott a Herzmann Orfiban lép fel ekkoriban a neves Solti Hermin és fivére ragyogó táncos párként, és Baumann Károly szalonkomikus. (Kőmives Sándor és Erzsi édesapja...)

Első fellépése nagyon "aranyos"

A 17 esztendős kamasz fiú rájön, hogy szülei és az ő szándékai szöges ellentétben állnak egymástól, és egy nap szökésre szánja el magát. Kedvező égi jelnek véli az akkor épp sátrat bontó vándorcirkusz jelenlétét, és elszegődik a cirkuszhoz artistának. Ám Tollasi, a cirkusz igazgatója Gyárfás mulattató képességét korán felismerve bohócot, azaz Dummer Augustot szeretne faragni a jókedvű gyerekből, merthogy az való neki. Délelőttönként hát bohócmesterségre okítja. Este gyakorlásul pedig szépen felöltözve civilként kell a nézők közé ülnie, ugyanis Tollasi igazgató úr az előadáson, mint ahogyan a plakátokon is áll, esténként egy aranyórát sorsol ki a nagyérdemű közönség között. Hát ezt az aranyórát kell mindig és mindenütt megnyernie. Élete első közönségfellépése tehát itt a cirkuszban zajlik, egy aranyóra kellékével megtűzdelve. Rövidesen megunja a harsányságot, a cirkuszromantikát, és elszegődik egy hat tagból álló daltársulathoz, hetediknek, merthogy igazabb művészetre és költészetre vágyott.

Ripacskodik vidéken

Egy darabig velük járja a falvakat és kisvárosokat, kisközségeket, ahol maguk ácsolta színpadokon, rendszerint hordókra erősített deszkákon lépnek fel; egyfelvonásos darabokat, és zenés számokat, kuplékat, tréfákat előadva szórakoztatják a nagyérdeműt. Pár hónapos őszinte ripacskodás után Gyárfás elhagyja a társulatot, és tőlük Pestre szökik. Jelentkezik próbára a Rákóczi úton található Wekerle Mulatóban kupléénekesnek, azonban a próba nem sikerül, este a közönség kifütyüli, és Glaser bácsi, a tulajdonos látni sem akarja többé. A kudarc után ismét vidék következik, és vándorszínészként jut el Nagyváradra, ahol megunva a romantikus sátoros életet állást vállal a Sas Szálló mulatójában. Itt már hamar rátalál önmagára, és hamarosan Nagyvárad egyik kedvence lesz. Gyafi - ahogy mindenki szólítja - azonban Pestre vágyik a forgatagba, a nagyvárosba; az ezernyi mulatóival, cirkuszaival, az esti pezsgő életével egy nagy, és végeláthatatlan mulatónak tűnik a főváros. Egy nap összerámol, vonatjegyet vált és hazautazik Budapestre.

Budapesten

Kibékül szüleivel. Édesapja azonban kiköti, hogy nem lehet színész, és főképp ripacs... bármi más, de egy komédiás nagy szégyen a családra nézve, és igazán tekintettel lehetne szülei ősz fejére... stb. A Pester Lloyd nevű újság nyomdájába kerül nyomdászinasnak, édesapja közbenjárására. Gépmesterségig viszi az alapjában véve jó tanuló Gyárfás itt a nyomdában való inasévei alatt. Az ólomöntés, betűszedés aprólékos, precíz világa végtelenül távol áll a vidám lelkű, szárnyaló, és igencsak életigenlő szemléletétől. Elkeseredetten szemléli a biztos kenyér lehetőségét biztosító szakma iparosait, a sötét falú és festékszagú, kevés ablakos helyiségeit, a sápadt nyomdászokat, a náluknál is sápadtabb betűszedőket... elkeseredésének talán legmélyebb pontján egy műkedvelő előadás hozza meg számára a fordulópontot. A Pester Lloyd nyomdászainak rendezett műkedvelő előadás jobbára önmaguk szórakoztatására létesül, ám Gyafink professzionális kuplééneklésével hatalmas és kirobbanó sikert arat. Az esetnek szemtanúja a Pester Lloyd egyik neve kritikusa, Silberstein Ötvös Adolf is, aki azonnal ajánlólevelet ír a Vígszínházba, amelyben a fiú azonnali továbbképzésére tesz javaslatot. Gyárfás Dezső még talán sohasem volt ennyire boldog.

Színésziskolába kerül

A Vígszínházban Silberstein ajánlatára behívják meghallgatásra az ifjú nyomdászinast. Petőfi "Csokonai"-ját szavalja el, aminek hatására felveszik a Vígszínház színészképző iskolájába hallgatónak. Hogy a nyomdászatnak hátraarcot csinálhat, és újra színpadon lehet, sőt kiképzik őt a legjobbak, hogy legjobb lehessen... élete egyik legjobb fordulatának tartja a szőke, vékony, nyurga ifjú, és talán még egyszer Hamlet is lehet belőle, akár itt a Vígszínház színpadán... ábrándozik.

Az első igazi pályakezdő esztendő

Az újbóli diákéveit itt a színiiskolában komolyan veszi, és teljes erőbedobással azon van, hogy a színi ismereteket a lehető legjobban elsajátítsa. Elsőéves, amikor igyekezetét látva Gál tanár úr szerepet ajánl fel neki, amellyel komoly sikert is arat. Második év végén pedig Somlay Artúrral, aki osztálytársa itt a képzőben, szóval Somlayval együtt vidékre szerződnek. Ő Balassagyarmatra kerül, a neves Latabár Árpád társulatába, szülőföldje vonzásának engedve... Latabár jószerivel népszínművekben vagy operettekben lépteti fel Gyárfást, miközben ő titokban klasszikus prózai szerepekre vágyik. Ezért is vállalja a vidéki élet nehézségeit, hogy majd a sok prózai klasszikus szereppel kompenzálódnak a nehézségek, és amikor már sok Shakespeare-t meg Moliére-t tud, akkor feljön Pestre, és prózai színésznek áll vidéken szerzett hatalmas szöveg és színpadi tudásával a tarsolyában. A dolgok azonban másképp alakulnak Gyarmaton, és hamarosan odébbáll. Pénze kevés, elképzeléseitől is igen messze áll a valóság. Sőt a lakását is titokban kell elhagynia éjszaka, mert nem tud fizetni. A tulajdonos azonban az állomáson még kipréseli belőle az utolsó filléreket is. Pénztelenül, és mérhetetlen csalódottsággal lelkében érkezik vissza Budapestre.

A Tarka Színpadon

Édesapja visszatérő megoldásként vissza akarja vinni a nyomdába. Gyárfás számára azonban a nyomda rémképe kellően ösztönzőleg hat, hogy a színészet terén nézzen állás után. Találkozik egy este a Múzsa kávéházban egy fiatalemberrel, Zoltán Jenővel, aki éppen a hazai kabaréműfaj megteremtésén fáradozik, és már egy remek színészgárdát toborzott össze az induláshoz. Megegyeznek, Gyárfás Dezső is csatlakozik az új próbálkozáshoz. A Tarka Színpad néven működő stáb névsora még ma is varázslatos: Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Herczeg Ferenc, Nagy Endre írják a bohózatokat, kuplékat, tréfákat, a rendezést Beöthy László vállalja. A kitűnő színészi névsorban eztán Gyárfás Dezső is megtalálható. A bemutató lenyűgöző sikert hoz. Azonban aztán el-elmaradozik a közönség. Nem tud mit kezdeni ezzel a számára új műfajjal, míg végül többségében üres helyekkel mennek az előadások. A Tarka Színpad megbukik.

Ismét a kabarék világában

Kényszerűségből kupléénekesnek áll a Fővárosi Orfeumban. Eleinte maga írja a dalait, vagy épp németből fordítja, és ülteti át a hazai közönség ízléséhez igazítva azok szövegeit. Egy nap aztán jelentkezik nála egy fiatalember, egy építészmérnök, egy bizonyos Zerkovitz Béla, hogy szívesen írna neki dalokat. Első próbálkozásuk mindjárt sikert hoz. Zerkovitz megírja neki a "Berger Zsiga" című számát.

Gyárfás Dezső és Zerkovitz Béla, aki akkor még építészmérnök

A siker mögött alapjában véve egy asztalnál egymás között zajló tréfa húzódik. Az akkori Pest éjszakai életének van egy kedves figurája, bizonyos Bátaszéki Lajos újságíró, ráadásul Gyárfás régi jó barátja. Bátaszékinek van egy érdekes szokása, előkelősködve mindent franciásan ejt ki, a "g" betű helyett módszeresen "zs"-t mond. Mondjuk például az a mondat, hogy: "Pincér Cigarettát!" Báta szájából így hangzik: "Penszőr, szizsarettet!" Kicsit a "Pink painter" nyomozójának mintegy 70 évvel korábbi előfutáraként.
Báta háta mögött Gyafi rendszeresen utánozza, amin a barátok jókat derülnek. Zerkovitz új dala kapcsán pedig ott az asztalnál a refrént adja elő: "Zsiga, Zsiga, Bergerék Zsigája, páratlan az eleganciája" - sorokat, na, tudjátok, hogy mondaná el a Báta - "Zsizsa, Zsizsa, Berzserék Zsizsája, páratlan az elezsansziája." Az asztaltársaság a szeméből törli a könnyeket, fulladoznak a röhögéstől, hosszú percekig nem tudnak egymásra nézni sem, mert kezdődik minden elölről... Aztán egy perc alatt elhatározzák, ezt a számot így kell előadni színpadon is...

Gyárfás Dezső első sikerei

A Báta stílusában előadott Gyárfás-dal, Zerkovitz Béla szerzeményeként, az akkori Pest éjszakai életében tarolt. A páratlan siker egy csapásra magasba ívelte mind Gyárfás, mind pedig Zerkovitz csillagát. Nem egyszerűen egy Báta-paródia ez a dal, hanem rajta keresztül kigúnyolja az akkori Pesten, és a vidéki városokban is oly elterjedt álfinomkodókat... A dal Gyafi előadásában frenetikus siker, és országos népszerűséget is eredményez. Nem sokkal ez után már dalait, kupléit az egész város énekli, sikert sikerre halmoz. Bár már eddigre a szőke, nyurga fiatalember némi pocakot ereszt, nem is kicsit, megtokásodik, és kopaszodni kezd. Az "Én és a holdvilág", a "Hulló falevél", a "Panama Manó" és a többi, mind-mind egy csapásra sláger lesz Gyárfás előadásában. Fizetése meredeken emelkedik felfelé, az Orfeum egyik fő vonzerejévé válik, afféle húzóember, akiért bejönnek az emberek.

A pályája csúcsán

Élete során egyik személyes gyenge pontja a nők... számos szerelem, liezon után végre megtalálja az igazit Déry Blanka színésznő személyében, akit hamarosan elvesz feleségül. Mint nős embernek egy csapásra megváltozik életvitele. Nem marad előadások után hosszan az éjszakában például, és igazi pocakosodása is végül erre az időszakára tehető. Még a kopaszsága is új erőre kap. Így aztán első megjelenésre is már mulatságos személy a színpadon. Ebben az időben kezdi énekelni egyik sikerszámát, női ruhába öltözve, parókával a fején... "A bukjel szoknya" kezdetű slágert. A kuplé minden este a könnyes nevetés tárgyát képezi, Gyárfás groteszk megjelenésével egyetemben, sokszor négyszer-ötször megismételtetik vele a számot. Talán élete egyik legnagyobb sikerszáma lesz ez a dala. Mindenki az országban látni akarja Gyárfást, amint rúzsos ajakkal csücsörítve énekli szűk női szoknyában, nagy, szőrős lábakkal, kicsi cipőben toporogva dalát...

"Ezt a szoknyát úgy hívják,
Hogy bukjel szoknya,
És, amely nő ily szoknyába jár,
Előbb-utóbb egész biztos
El fog bukni, hogyha eddig
El nem bukott már..."

És a tapsnak nem akar vége szakadni. Miközben élete és pályája legnagyobb sikeréhez tombol a közönség, legbelül Gyárfás Dezső szíve sajog a jó színpadi szerepekért, az igazi színházért, a drámákért és nemes tragédiákért, a valódi megmérettetésért.

Gyárfás Dezső és az Ősbudavár

Fellép ugyanakkor a régi cirkuszi életét idéző, és akkoriban nagy tömegeket vonzó városligeti Ősbudavár néven ismert mulatóterületen is. Az 1896-os milleneumi építkezések során az "Alt Wien und Wenedig Wien" mintájára létrehozott szórakozóhely Budapest egyik legnagyobb szórakozóhelye lett, amely mind méreteiben, mind pedig fényűzésében messze felülmúlja a bécsi elődeit. Artisták, parodisták, énekesek és táncosok, külföldi és hazai művészek egyaránt helyet kapnak a folyamatosan működő műsorokban. Carmen Cita, a szilaj fekete táncosnő éppúgy itt látható, mint a Johnson és Dean táncospár, vagy a világhírű angol Little Tich, aki hatalmas, félméteres fatalpú cipőjével képeszti el a nézőket; és itt lép fel Fregoli, az átváltozó művész, és Mátray Imre, a felejthetetlen pantomimművész, Baumann Károly, a híres énekes kolléga. Gyárfás Dezső, "az ismert komikus" - ahogy a műsorfüzetekben említik - is rendszeres fellépő vendége az Ősbudavár műsorainak.

A Magyarországi Artista Egyesület elnöke

Az artisták, bohócok, és alvó fakírok világa nagyon is közel áll szívéhez még fiatalkorából, meséli, hogy elképesztő artistamutatványokat tudott végrehajtani ekkor, és talán ebbeli vonzalmának egyik kifejeződése végett - talán tiszteletből - őt, az ismert és kedvelt komikust, az akkor már a kötéltáncosi alkattól igen messze álló testalkatú Gyárfás Dezsőt, az 1897. június 7-én megalakuló Magyarországi Artista Egyesület elnökévé választják idővel (1918-1921). Az egylet létrejötte egyébként nagy lökést ad a szakmának, és valószínű, ennek a korai felismerése vezeti Gyárfást, hogy adott pillanatban nevével, népszerűségével támogassa a nagyszerű összefogást. Sok évszázad óta először tehát szervezetbe tömörülnek az artisták. Tagdíj van, zászló, alapszabály, munkaközvetítés, és érdekvédelem. Az egyesület működésének köszönhetően a cirkusz-, varieté-, és lokáltulajdonosok rövid idő alatt felismerik, hogy az egyesület hatalmat, pénzt jelent, és igyekeznek a fontosabb posztok betöltésére saját embereiket bepréselni a választmányi és egyéb helyekre. Ennek a "hadműveletnek" a felerősödésekor a tiszteletbeli elnök, Gyárfás nem sokkal halála előtt visszalép a nemes hivatás betöltésétől, amelyet 1918-1921 között tölt be.

A Fővárosi Kabaré nagy művésze

Az 1919. október 10-én, a Nagymező utca 17. szám alatt megalakuló Fővárosi Kabaré egyik kiemelt sztárja Baumann Károllyal egyetemben. Maga a kabaré, a Fővárosi Orfeum tulajdonos-igazgatói, Keleti Ármin és Ribner Miksa bízzák meg a népszerű dal és sanzonszövegírót, a flaszterköltészet koronázatlan királyát, Harmath Imrét a kabaré vezetésével. Harmath a két kiemelt nagy művész mellé remek gárdát toboroz. Vidor Ferke, Ferenczy Károly, Radó Sándor, Sarkadi Aladár, Huszár Károly (Pufi) alkotják a stáb gerincét. Hogy aztán a három hónapig működő kabaré mégis miért bukott meg oly hamar, az talán egy külön tanulmányt érdemelne, adott esetben Harmath Imre is sokra becsült volna egy ilyen elemzést anno.

Gyárfás Dezső és a film

Közben a kialakuló "magyar mozgófényképgyár" (film) is felfedezi a sikeres Gyárfás Dezsőt, mégha nem is bukjel szoknyában. Először 1912 februárjában jelenti a sajtó, hogy " a margitszigeti jégpályán minap érdekes mozifelvételt csináltak. Két műkorcsolyázó nagyszerű mutatványokat produkált a pálya jegén, s a nézőközönség soraiban pedig mókák és tréfák között csodálta őket Ferenczy Károly, a Vígszínház tagja, és Gyárfás Dezső, az ismert komikus, aki kövér asszonynak volt öltözve. A felvételt egy nagyobb filmjéhez a Hunnia Filmgyár készítette". (Mozgókép Újság, 1912. február 15.) Ma már tudjuk, hogy a fent említett filmforgatás a Hunnia, teljes nevén: Hunnia Biográf Társaság egyik filmje volt, amelyet "Vidám sportképek" címen hoz forgalomba a társaság, Ferenczy Károly, és a kövér asszonynak öltözött Gyárfás Dezső főszereplésével. 1917. augusztus 20-22-én a Karinthy Frigyes forgatókönyve alapján készült, "A senki fia" című Projectograph-film főszerepét játssza, Csortos Gyula és Lenkeffy Ica partnereként. 1917-ben egy másik film kedvéért is kamerák elé áll, ezúttal Korda Sándor, a későbbi sir Alexander Korda rendezésében megvalósuló Harrison és Barrison egyik főszerepében, Rátkai Mártonnal alakítva nagy és sikeres párost, egyebek mellett Szalkay Sándor közreműködése mellett. A film népszerű, sokáig vetítik mind a fronton szolgáló katonák között, mind az itthon maradottaknak. Ám a filmben is a komédiást, a tréfás megjelenésű alakot látják benne, ő többre, mélyebbre, komolyabbra vágyik.

Gyárfás Dezső végre színpadon

Idővel aztán Lázár Ödön igazgató személyében a sors meg is adja leghőbb óhaját, hisz az akkor már nagyon népszerű Gyárfást leszerződteti a Népoperához (ma Erkel Színház). Lázár Ödönnek azonban nem a szíve esik meg az igazi színházért epekedő Gyárfáson, hanem szigorú anyagi megfontolások vezetik döntésében. Gyárfás nevével akkoriban gyakorlatilag bármit el lehet adni, és az éppen kezdő Népopera számára pont ilyen emberre van szükség, akiért betódul a színházba a közönség. Főszerepet kap Bródy Sándor "Dollárpapa" című darabjában, amelyben nem kisebb személlyel játszhat együtt, mint a kor egyik legünnepeltebb primadonnájával, Fedák Sárival. (Lázár nem bíz a véletlenre semmit!) Legnagyobb vágya, hát íme, teljesült: a sajtó, a kritika egekig magasztalja Fedákkal együtt. Lehár Ferenc "A pacsirta" című operettjének ősbemutatóján Pista bácsit, a kedves, jó öreg paraszt bácsi szerepét kapja, amely Gyárfás előadásában óriási siker lesz. Természetesen Gyárfás ebben az esetben nem főszereplő, de főszereppé érleli a figurát. A dala pillanatok alatt slágerré érik:

"Palikám, Palikám, kis barnám,
Gyere szaporán vissza megint
Palikám, Palikám, kis barnám,
Reád a leány vágyva tekint,
Bajszodon vastagon fénylik a zsír,
Érted a leány szíve sír,
Palikám, Palikám, kis Barnám,
Jöjj szaporán,
Temesvár kár, neked kár..."

Gyafi nincs többé...

A történet itt hirtelen véget ér. Gyafi, a mindenki által kedvelt, a sok nevetést idéző, a világháború szívszorító halálhíreitől, a nyomortól, pusztulásról zengedező világában vigaszt adó, örökké vidám figura egyik percről a másikra nincs többé. 39 évesen egy szívroham vet véget életének. Egykori ismerői, jó barátai, kollégái szerint is, és a mára már múlttá ködlő közönség számára is felidézni, írásban visszaadni kedves lényét, és bűbájos egyéniségét nem igazán lehet. Ma neve is elhalványulóban. Egy kicsit hihetetlen a maiaknak, hogy létezett egyszer egy duci ember a magyar színház világában, a Gyafi, akiért odavolt a Monarchia majd minden városa, és kora egyik legnagyobb nevettettetőjeként ünnepelték amerre csak megfordult...

Forrás:
Molnár Gál Péter: A pesti mulatók - Helikon Kiadó, Bp., 2001.
Magyar színházművészeti lexikon - Akadémiai Kiadó, Bp., 1994.
Bilicsi Tivadar: Hol vagytok ti régi játszótársak?... Gondolat Kiadó, Bp., 1982.
Alpár Ágnes: A fővárosi kabarék műsora 1901-1944. - Magyar Színházi Intézet Kiad., Bp., 1979.
Szekeres József - Szilágyi György: Circus - MCVV Kiadása, Bp., 1979.
Hont-Staud: Színházi kislexikon - Gondolat Kiadó, Bp., 1969.
Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918. - Ém. Ép. Ügyi T.K. Bp., 1966.
Pánczél György: Korda Sándor és a magyar némafilm - Filmvilág, 1963. 20. sz.
Pánczél György: Némafilmgyártásunk hőskorából - Filmvilág, 1963. 15 sz.
dr. Németh Antal: Színészeti lexikon - Győző Andor kiadása, Bp., 1930.
Gyárfás Dezső: Orfeum - Egy színész élete, Bp., 1920.



© 2003 www.szineszkonyvtar.hu