Hajmássy Ilona

Életrajz
Színházi szerepek
Tv és filmszerepek
Foto
Szakirodalom

Hajmássy Ilona, művészneve: Lona Massey, Ilona Massey, Született: Hagymási Ilona,

Színésznő, filmszínésznő

Született:
1910. június 16. Budapest, Magyarország
E lhunyt:
1974. augusztus 20. Bethesda, Maryland, USA.

Életrajza:

Adatok:
1920 - Hollandiába kerül nevelőszülőkhöz
1927 - diplomás varrónő lesz
1933 - Királyszínház tagja
1935 - Bécs, Staatsoper sztárja
1937 - Németh Mária szerepét játssza, a Josephine császárné operettben, Fővárosi Operettszínház
1937 szeptembere - Lona Massey művésznéven Hollywoodban filmezni kezd
1937-1974 közel negyven évig az USA-ban él
1940-1952 a hollywoodi aranykorszaka
1949 - "Mexikói vakáció" című filmjében, játszik a kezdő Marilyn Monroe is
1948-1952 a televíziózás hajnalán rengeteg TV sorozatban lép fel
1956 - tüntetést szervez a Fehér Ház elé, és petíciót ad át az amerikai kormánynak,
amely nagy sajtóvisszhangot kap, emiatt nem kap hazautazási engedélyt később.
1960 -as években visszavonultan él harmadik férjével Maryland állam, Bethesda városában
1974 - hosszantartó betegségét követő halála

Életútja részletesebben

Az indulás évei

Az alábbi életrajzot, ebben a formában, részletes gyűjtőmunkával, Varga István úr, a fonyódi Eötvös Károly Városi Könyvtár igazgatója készítette el honlapunk számára.

Varga István könyvtáros
Fonyódi Elektronikus Könyvtár
http://fek.fonyod.hu

A gyermekévek

Mindenek előtt el kell oszlatnunk egy félreértést, mely több lexikonunkban és újságcikkben föllelhető: ezek szerint Hajmássy Ilona Nagykőrösön született, amely tény - fájdalom -, így, ebben a formában nem igaz (valamint nem 1912-ben, mint az sok helyen tévesen szerepel). A valóság az, hogy régi, tősgyökeres nagykőrösi családból származik, hiszen a református egyház anyakönyveiben kutakodva megállapíthatjuk, hogy édesapja, Hagymási Ferenc (1882-1944) és édesanyja, Kis Lídia (1879-1958) is e város szülötte. Lányuk, Hagymási Ilona viszont akkori lakó- és munkahelyükön, Budapesten született 1910. június 16-án. Gyermekkora is a fővároshoz kötődik, ahol meglehetős szegénységben telnek az évek. Az első világháború után ő is élvezi a külföld szerető kezének simogatását. A vézna, nyápic, sápadt kislánykát Hollandiába viszik egy gyermek-nyaraltatási akcióval. A nevelőszüleinél megtanul hollandul, és egy időre elfelejti a magyar nyelvet. Hazajön, és nem tud érintkezni a családjával. Újból kezd magyarul tanulni, mint a csecsemők, de emlékezetében feldereng az anyanyelv dallama és néhány hónap alatt újból tökéletesen, beszéli a magyar nyelvet, hogy aztán lassacskán elfelejtse időleges lakóhelyének érdekes beszédét.

Hagymási Ilona iskolás évei

Ilonából varrólány lesz. Beadják tanonclánynak egy belvárosi varrodába. Itt tanulja meg a cérna és a tű mesterségét. Két év múlva diplomás varrónő, erről tanúskodik az a munkakönyv, amelyet 1927. február 8-án állítanak ki, és a Budapesti Női Ruhakészítő Ipartestület által, Hagymási Ilona női-szabónak minősíttetik. A Munkakönyvből még azt is megtudhatjuk, hogy termete közepes, arca hosszas, szeme kékes, szemöldöke barna, orra, szája rendes, fogai épek, haja világos barna. Azonban megszerzett szakmájában nem dolgozik soha, hiszen álmai másfelé csábítják.
Idősebb nővére - édesapjának korábbi házasságából származó lánya, Dodó - férjhez megy egy "úri és hölgyfodrászhoz" és a sógor alkalmazza a csinos és ifjú lányt az üzletben. Nemsokára jelentkezik a Király Színházban Lázár Ödönnél. "Mit tud?" - kérdezte az igazgató. - "Semmit!" - feleli a szép szőke lány önérzetesen. - Énekelni tud? - Nem! - Táncolni? - Nem. - Hát akkor mit akar itt? - Görl szeretnék lenni. Már majdnem eltanácsolják, de a legfelsőbb Hatalom mindig vigyáz arra, hogy az igazi tehetség el ne kallódjék. Zerkovitz Béla lép be a szobába és megkérdezi, ki ez a csinos lány? "Görl akar lenni, nem tud semmit!" "Ha úgy tudna énekelni, mint Jeritza, akkor nem ajánlkozna görlnek!" Végül is addig protezsálja a jövevényt, amíg Lázár kijelenti "jó nézni a színpadon az ilyen teremtést" - és felveszi hatvan pengő havi fizetéssel. Ez az összeg vagyont jelent a Nefelejets-utcai, szoba-konyhás otthonban. Két darabban lép fel, és a Diákszerelemben kezdi pályafutását.

Nincsenek véletlenek, avagy egy karrier elindul

Életének egy különös epizódja következik, ami tulajdonképpen megindítja a karrier útján. Munkácsy Márton, a később világhírűvé vált fényképész, fotoriporter, akkor többek közt a Színházi Élet fotográfusa bevetődik egyszer a színházba, felvételeket készít a lányokról. Hajmássy Ilonát is megörökíti. Ráírja a képre: "Napsugár" és miután a kép megjelenik a Színházi Életben, beküldi vaktában a legnagyobb berlini folyóiratoknak is. Valóban Napsugárra emlékeztet Hajmássy Ilona, gyönyörű szőke hajával, amely selyemzuhatagként omlik nyakára Napsugár kisasszony, megjelenik több külföldi lapban, és ismertté teszi Munkácsy Márton nevét is, kölcsönösen segítve elő egymás karrierjét, a kezdő fotoriporter, és a kezdő kis színésznő.

Ilona végzetes első házassága

A Színházi Életben meglátja a fotográfiát egy fiatal földbirtokos, azonnal beleszeret a fotó modelljébe, majd feleségül veszi. A férj, Szávozd Miklós Lajos jómódú, előkelő család sarja, aki személyes találkozások során, annyira megszereti Hajmássy Ilonát, hogy feleségül veszi, a családja minden ellenkezését semmibe véve. A Fejér megyében több ezer hold földdel rendelkező család birtokán a férj gondtalan életet biztosított volna Ilonának - ha lemond színésznői karrierjéről. Erre azonban Ilona nem hajlandó. A Szávozd család kérése, hogy aktív színésznő ne legyen a család tagja. Annak idején sokat foglalkozik ezzel a témával Budapesten a sajtó. Hiába a nagy szerelem, a család közbelépésére Szávozdnak el kell válni a feleségétől. A fiatalember bánatában öngyilkosságot követ el. A temetésen Hajmássy Ilona énekkel búcsúztatja el szerelmét. Évtizedekkel később az elhunyt Szávozd Miklós Lajos lánytestvére, minden harag nélkül tart kapcsolatot Ilonával.

Hajmássy Ilona Bécsben

A rövid házasság ideje alatt jegyezi el igazán magát a művészettel Hajmássy Ilona. Pénzhez jut, aminek kapcsán tanulni kezd. Énektanárhoz jár, és nyelvleckék színesítik nem túl vidám életét.
A szomorú esemény után elmegy szerencsét próbálni az osztrák fővárosba. Ekkor már értékes útipoggyászt visz magával, képzett, nagyszerű hangot: és olyan ajánlólevelet, ami megnyitja előtte minden zenei intézmény ajtaját. Zádor Jenő protezsálja a Volksoperhez, itt már a Toscát énekelte. "Ki ez?" - kérdezték Budapesten, amikor a jellegzetes magyar név megjelent a Bécsi Színház plakátján. Alig három hónap múltán Weingartner Félix szerződteti a bécsi állami operaházhoz. Nagy vívmány, nem szokás kezdő magyar énekesnőket a Staatsoper színpadára vinni, hanem inkább beérkezett sztárokat. És ebben az előkelő környezetben Németh Mária egyengeti az újdonsült énekesnő útját. Első fellépésénél kézen fogva vezeti a színpadra és így szólt: "Ne félj, te csacsi! Fölösleges a lámpaláz, nem lesz itt semmi baj!"

Hajmássy Ilona beugrással lesz az új magyar operett-csillag

A méltán híres operaénekesnő, Németh Mária - a véletlen folytán - később is meghatározó szerepet játszik Ilona pályájában. Amikor megbetegszik, ő ajánlja Hajmássy Ilonát Josephine császárné szerepébe - maga helyett. Új megszemélyesítője méltó a nagy előd produkciójára. A bemutató másnapján nem jelent meg Magyarországon újság, amelyik ne írt volna a szenzációs beugrásról. A Reggeli Újság 1937. április 19-én így ír az emlékezetes napról:
"Vasárnap délután nagy meglepetése volt a Városi Színház közönségének. A Josephine császárné volt kitűzve előadásra, a megbetegedett Németh Mária helyett - Hajmássy Ilonával a címszerepben. ... A közönség szeme előtt úgyszólván percek alatt egy új operettprimadonna született meg, egy új Petráss Sárija és Péchy Erzsije a magyar színpadnak, aki szépségben és üdeségben, hangban és játékban méltó utódja ezeknek a felejthetetlen primadonnáknak.
Hajmássy Ilona tüneményes szőkesége, egyszerű, természetes beszéde, pompásan csengő, hajlékony és rendkívül kulturált hangja a nagy magyar primadonnára emlékeztet...
....A Josephine császárné körüli bajok, Németh Mária megbetegedése és a színház kényszerhelyzete végül meghozták Hajmássy Ilonának azt, ami olyan régen esedékes: a kirobbanó sikert. De nemcsak a művésznőnek szerezte meg a véletlen ezt az ajándékot, hanem a pesti közönségnek, amely oly régóta lesi az operett borús égboltozatán az új feltűnő csillagot. Hajmássy Ilona már megjelenésével és belépő áriájával meghódította a közönséget. Percekig tartott a taps az ária befejezése után. A közönség lelkesedése percről-percről fokozódott és a darab első részének a végén Hajmássy Ilonának számtalanszor meg kellett jelennie a függöny előtt, hogy megköszönje az ovációt."
Több vidéki lap mellett, a Nagykőrösi Híradó is megemlékezett a nem mindennapi eseményről, "Én vagyok a legboldogabb színésznő a világon" - olvashatjuk a korabeli újság első oldalán.

Hajmássy Ilona a beugrásáról

A Pesti Naplónak adott interjújában Hajmássy Ilona a következőképpen meséli el az emlékezetes beugrást:
" Az igazság az, hogy már egy héttel a szerep átvétele előtt bizalmasan arra kért a színház igazgatója és Szabolcs Ernő főrendező, hogy minden kötelezettség nélkül foglalkozzam az operettel. Elküldték az operettet. Átnéztem a zeneszámokat és nagyon tetszettek, de arra gondoltam, hogy az operett úgysem kerülhet sorra velem, mert hiszen Németh Mária nem fog kilépni a darabból. Ezért félretettem a kottákat és az operett szövegét el sem olvastam. Egy-két nap múlva jegyet kértem a színháztól, hogy csütörtökön este végignézhessem Németh Máriával a darabot, és hogy személyesen gratulálhassak a nagy énekesnőnek, akit jól ismerek. Csütörtök este hét órakor megszólalt lakásomon a telefon. Szabolcs Ernő beszélt. Ezt kérdezte: Kedves Ilona, felöltözött már a mai estéhez? Igen! Szabolcs izgatott hangon válaszolt: Kérem, vesse le azonnal a gálaruháját, vegyen fel próbaruhát és siessen a színházba - próbálni! Rendkívül boldog voltam, de kijelentettem, hogy csakis abban az esetben vállalkozom, ha a próbákra egy teljes hetet adnak. Szabolcs elfogadta követelésemet. Azonnal besiettem a színházhoz és csütörtök éjszakától szombat délutánig, úgyszólván szünet nélkül próbáltam. Az utolsó próba után hozzám lépett Szabolcs Ernő és mosolyogva azt mondta: Rendben van minden, holnap, vasárnap délután játszani fogsz! Nem hittem el, hogy komolyan beszél, nevettem. A színpadon hideg volt. Mellém lépett három karénekes és közülük az egyik szóról-szóra azt mondta: Művésznő, mindhárman arra kérjük, hogy azonnal vegye fel a kabátját, kabát nélkül ne próbáljon tovább, mert itt szörnyen hideg van! Tessék? A karénekes folytatta: Tessék azonnal felvenni a kabátját. Ha ön is meghűti magát, ismét százharminc ember családja marad kenyér nélkül!
- Ebben a pillanatban döntöttem. Játszani fogok vasárnap délután! Nem magamért, hanem most már csak a százharminc ember családjának kenyeréért!
" Kiléptem a színpadra és felzúgott a nézőtéren a taps. Első pillanatokban nem hittem, hogy ez a taps nekem szól. Rettenetesen le voltam gyengülve, ki voltam merülve, de ettől a tapstól felfrissültem, s úgy éreztem, hogy ismét megjött az erőm. Sikerem volt. Este megismétlődött a siker. A két előadás után hazamentem, de a szörnyű izgalomtól két éjszakán keresztül egy pillanatra sem tudtam elaludni. Amikor másnap a nagyszerű kritikákat olvastam, akkor ijedtem meg igazán: Úristen, micsoda vakmerőség volt tőlem, hogy három próba után fel mertem lépni Németh Mária szerepében a pesti közönség és a pesti kritikusok előtt! Talán ez volt az oka annak, hogy az első fellépésem után négy nappal sokkal nagyobb izgalommal léptem a Városi Színház színpadára, mint legelőször."
A riport végén megtudhatjuk azt is, hogy az egészben mi okozta Ilonának a legnagyobb örömöt: "...az, hogy az első bemutatkozásomkor a nézőtér legelső sorában ültek a szüleim, akik eddig még sohasem láttak színpadon."

Hajmássy Ilona, mint egyszerű nagykőrösi lakos, otthonában

A nagy siker előtti években már készít egy filmet Bécsben, amelynek nincs nagy sikere, de az érte kapott pénzből "vesz az énekesnő egy kis kertes házat Nagykőrösön, ott laknak most szülei és oda szokott ő is kirándulni, kipihenni az izgalmakat. Otthon a kezébe veszi a tűt és a gyűszűt, ilyenkor nem művésznő, hanem jó kislány, aki segít a mamának minden házi munkában" - írja a Színházi Élet Intim Pistája 1937 tavaszán.
A kirobbanó siker után pár napi pihenőt Nagykőrösön tölt Hajmássy Ilona. Az egyik este szülei kíséretében kisétál a Cifrakertbe egyszerű lenvászon sportruhában, kezében egy szatyorral. A szatyorban néhány szál házi kolbász és friss retek. A világhírűvé lett művésznő a kőrösi kislányokhoz illő háziassággal teríti meg az asztalt, hámozza meg a retket és tálal szülei elé. Ekkora már megérkezik hírére néhány nagykőrösi barátja, akiket szintén megkínál az ízletes csemegével. Előkerült a cigány, Hajmássy Ilona nótázni kezd, s most már megoldódik a nagy titok: a művésznő édesapjától örökölte a hangját. Hamarosan nagy embergyűrű veszi őket körül. A kioszkban megszólal a zene, a művésznő táncolni óhajt, s elvegyül a tánciskola növendékei között. Másnap hajnalban átmentek Kecskemétre, egy nagykőrösi sziget lesz egyszerre a Beretvásban, ahol szintén kőrösi cigány játssza a régi magyar nótákat a művésznő fülébe. Ekkor már Hajmássy Ilona zsebében ott a hollywoodi szerződés, amely szerint július végén utaznia kell a film fővárosába, próbafelvételekre.

Az utolsó hetek Magyarországon

Június végén ismét hazalátogat szüleihez Ilona. Ezekről a napokról a helyi újságban részletes tudósításokat találni, szinte minden lépését nyomon követhetjük. A Nagykőrösi Híradó, 1937. július 4-én arról tájékoztatja olvasóit, hogy felejthetetlen sikert aratott az est, amelyet a MOVE nagykőrösi Torna és Vívó Egyesület és a Városszépítő Egyesület rendezett - Hajmássy Ilona tiszteletére és közreműködésével a Széchenyi-, ma Cifra-kert arénájában.
Gál Dezső a Move elnöke üdvözli a művésznőt: "Azt a Hajmássy Ilonát is szeretettel köszöntjük - mondja - aki eddig nagy művészi sikerei alapján neki méltán járó ünnepeltetés mellett is megmaradt a maga szerény egyéniségében és szüleit rajongásig szeretve örömmel tölti a rendelkezésére álló csekély szabadidejét városunkban..." Az elnök üdvözlő szavai után hegedűszó ringatja a művészet világába a hallgatóságot, majd maga az ünnepelt lép a színpadra, s jó néhány dalt énekel. Már távozni készül, mikor Dr. Gusáth György főjegyző a város polgármestere Nagykőrös város nevében köszönti a művésznőt, aki megmaradt kőrösinek s átnyújtja a város kitüntetését az arany-plakettet. Hajmássy Ilona meghatottan köszöni meg az üdvözlést: "Mindig szívesen jöttem haza és ígérem, hogy Amerikában is megmaradok jó kőrösinek" - a közönség, zúgó tapssal köszöni meg ezt az őszinte megnyilatkozást. Később aztán újra a közönség kedvence lép a pódiumra, a közönség is úgy fogadja, mint a pár pillanatra hazatért jó kőrösi leányt. Az est végén a Kioszkban a két egyesület vezetősége látja vendégül Nagykőrös büszkeségét, aki mindenkihez közvetlenül kedves.
A néhány napos szabadság lehetővé teszi azt is, hogy Hajmássy Ilona a református bibliakörben búcsúzzon el a kőrösiektől. A Nagykőrösi Híradó 1937. július 6-án számolt be a kedves búcsúestről.
A kőrösi operaénekes-filmművésznő, Göde Lajos lelkész felkérésére örömmel vállalja, hogy egy nappal halasztja elutazását, és a vasárnapi bibliakörön elénekel néhány vallásos éneket. Ezúttal a tornateremben tartják a vallásos bibliaórát, de az is szűknek bizonyul. Az éneklés után Göde Lajos köszöni meg a művésznőnek a szereplését, melyre ő a következőket válaszolta:
" Nagyon köszönöm a Nagytiszteletű úrnak a szavait, köszönöm azt, hogy a református Egyház bibliaestjén énekelhettem a kőrösieknek és ennek a kellemes estének emlékét, elviszem magammal a tengerentúli útra is"
A helyi újság július 27-én számolt be arról, hogy Hajmássy Ilona nyaralásából visszatérve Budapestről elutazott az amerikai filmvárosba, Hollywoodba. Az állomáson édesanyja és közeli családtagjai, valamint legszűkebb baráti köre búcsúztatja a művésznőt. A fővárosi lapok képekben és cikkekben számolnak be az utazásról. Mint például a Színházi Élet, amelyből megtudhatjuk, hogy Ilona mielőtt útra kelt, egy vidám hónapot tölt a Balaton partján, és ennek a boldog magyar nyárnak emlékét is viszi magával útravalóul.

Egyed Zoltán és Hajmássy Ilona

Hajmássy Ilonát, jóval Amerikába utazása előtt már Budapesten érzelmi szálak fűzik a kor egyéni hangú színházi újságírójához, szerkesztőjéhez, Egyed Zoltánhoz. Szerelmük történetét maga Egyed panaszolja el színházi és filmújságokban, így saját lapjában, a Film Színház Irodalomban is. Mikor Hajmássy Ilona Hollywoodba utazik, úgy érzi, lezárta Egyeddel való kapcsolatát. Nem úgy a szerkesztő, aki költséget és fáradtságot nem kímélve utána utazik. Találkozni azonban nem sikerül vele, a filmstúdió "gorillái" vigyáznak szerelmére, a filmgyárba pedig a gyári őrök zordsága miatt be sem tud jutni. Hiába kelt át az óceánon, még csak nem is láthatja az imádott nőt. Egyed, Hollywoodi kaland címen regényben írja meg keserű szerelme történetét.

Hajmássy Ilona Hollywoodban

Aztán néhány hét elteltével érkeztek az első híradások a messzi Amerikából. A Nagykőrösi Híradó 1937. szeptember 26-án számolt be először a friss hírekről, a szülők Kölcsey utcában történt meglátogatása után. A szigorú hollywoodi filmmogulok már akkor sem bíztak semmit a véletlenre, így a színésznőknek a következő fogyókúrás recept szerint kellett a mindennapjaikat tengetniük: Reggel narancslé vagy tej és egy szem szilva. Délben: Banán, alma, kétszersült, narancslé. Este: zeller levél vagy petrezselyem zöldje és egy karalábéval. Mindezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a jóféle kőrösi koszthoz szokott Ilona a következő sorokkal búcsúzott el szüleitől: "Még álmomban is disznókarajt és szárazkolbászt látok kőrösi uborkával, jó erős zöldpaprikával"

Ilona Massey néven filmcsillag Los Angelesben

Essék néhány szó Hajmássy Ilona filmkarrierjéről is, aki Ilona Massey néven 1938-tól, több mint egy évtizeden át a Metro-Goldwyn-Mayer, az United Artists és más vezető filmvállalatok produkcióinak sztárja. Szép koloratúr hangjának, dekoratív megjelenésének, színészi képességeinek köszönhetően az amerikai filmsztárok élvonalába emelkedik rövid idő leforgása alatt. Elsősorban zenés filmek főszerepeit játssza, a filmmusical műfajának kibontakozása idején. Később krimik, kémtörténetek kedvelt hősnője. Pályája végén pedig az amerikai televízióban szerepel, sőt több önálló Show-műsort készít.

Ilona Massey filmszerepei

Hajmássy Ilona mindjárt élvonalbeli produkciókban mutatkozik be, mint például a Rosalie című filmben, amelyet a nagy veterán Van Dyke rendez. A kollégiumi futballsztár és az inkognitóban lévő balkáni hercegnő kalandjairól szóló történetben Hajmássy kiváló partnerekkel játszik: a pályája csúcsán levő, behízelgő hangú Nelson Eddy-vel, a "géppuska lábú lány"-nak nevezett kiváló táncos színésznővel, Eleanor Powel-lel.
Az igazi nagy sikert, második filmje hozza meg, a zenével, dallal fűszerezett "Balalajka". Az 1939-ben készült film, hozzánk is eljut: a korabeli magyar recenzens így ír róla: "Nelson Eddy trojkán vágtat át egy álomszerű erdei ösvényen. Száguld a három ló. Hajmássy Ilona mellette ül, hófehér ruhában, nagy tüllkalapban. Álomszerű."
Reinhold Schünzzel még két filmet forgatott Hajmássy, az Új bor-t (1941) és a Tavaszi felhők az égen-t (1944). Mindkét mű Franz Schubert életének szokványosan szomorkás feldolgozása. Az elsőben a művésznő férje, Alan Curtis játszotta a boldogtalan zeneköltőt. Alan Curtis Hajmássy férje is volt 1941 és 1942 között.
A negyvenes évek elejétől tűntek fel a kém-, sőt a rémfilmek Hajmássy Ilona pályáján. A "Nemzetközi hölgy" 1941-ben készült. Különösen érdekes produkció az 1943-as Frankenstein találkozik a Farkasemberrel; ahol két ismert mozi-rém találkozik össze. Hajmássy Ilona egy másik, ugyancsak világhírű magyar színésszel, Lugosi Bélával, Drakula kongeniális alakítójával játszik együtt.

Hajmássy és a Massey művésznév

Abban az időben dagad a nagykőrösi önérzet, ha a csodára gondoltak, amelynek révén a hajdani kőrösi lányt már világsztárként emlegetik. Bántja ugyanakkor a Nagykőrösieket, hogy városuk híres lánya, ősi családi nevét, mely Nagykőrös egyik legrégibb családneve, kénytelen a film nemzetközisége kedvéért megváltoztatni. Ezen szeretnének segíteni és ezért 1939 januárjában egy társadalmi akció indul, amelynek keretében több ezer nagykőrösi írásban kéri Lona Masseyt, hogy maradjon meg Hajmássy Ilonának. Álljon itt maga a levél:
" Kedves Művésznő!
A maga szülővárosából Nagykőrösről, de az egész féltő szeretettel figyelő, reménykedő magyarság nevében küldjük ezt a levelet és kérjük, hogy ne engedje elferdíteni, elcsúfítani a szép, zengő magyar nevét!
Ide, mifelénk csak szállongó hírek, reklám-kommünikék jutnak el Magáról, de ezekből is sejtjük, hisszük, reméljük, hogy sikere lesz, hogy nagy filmművésznővé, világsztárrá fog nőni, a szépsége, a hangja, a játéka, de nem utolsósorban a magyar földből kinőtt egyénisége meg fogja hódítani az öt világrészt, a nevét szász- meg százezer városban, faluban fogják harsogni öles plakátok, és tízmilliók fogják megtanulni.
Bele tudna nyugodni abba, hogy ez a név a színtelen, nemzetközi Lona Massey legyen? Nem akarja, hogy a maga jövendő dicsőségéből a szegény, ismeretlen, letiport szülőhazájára is essen egy sugár? Nem azt akarja, hogy a Maga nevét a szülei, a magyar ősei nevét visszhangozza a világ egy kitalált, idegen tucatnév helyett?
Ma még nem késő talán, ma még a sarkára állhat és a tehetsége, sikere és dicsősége jogán követelheti, hogy hagyják meg bántatlanul a legegyénibb tulajdonát; a nevét.
Nekünk, a maroknyi magyarságnak szükségünk van minden tehetségünkre, hogy a népek zajló és fenyegető tengervészében meg tudjunk maradni. Ne gyöngítse Maga is ezt a sok vért vesztett, sok hibával, sok átokkal megvert, de sok nemes értékkel és szépséggel is ékes, nekünk minden fogyatékosságával együtt drága és egyetlen magyar fajtánkat, ne vegye el tőle egy, innen a távolból biztosra vett, nagy karrier visszfényét.
Mi bízunk Magában, csak arra kérjük, hogy maradjon ne csak a szívében, de a nevében is magyar!"
Természetesen nem késik a válasz sem Hajmássy Ilona részéről, márciusban érkezik a következő levél:
"Nagykőrösi testvéreim!
Meghatott szívvel és könnyes szemmel olvastam Nagykőrös harcát magyaros nevem elcserélése ellen. Sajnos nekem semmi beleszólásom nincsen nevem elváltoztatásába. (ez művésznév szerk.) Tudniillik, az amerikai közönség a nevemet nem tudja helyesen kiejteni, és ami a legfontosabb - megjegyezni. Ezért kellett egy rövid, de jól hangzó nevet választani. a filmgyárnak. Az Ilona magyar név, tehát ebből már mindenki következtet magyarságomra. Massey pedig nem más, mint az igazi nevem fele, mint Haj Mássy.
Én a magyar mivoltomra nagyon büszke vagyok s ezért minden alkalmat meg is ragadok annak hirdetésére. A nyáron, ha hazamehetek, magammal viszem az itteni újságokat, amelyekben Nagykőrös is sokat szerepel. Még egyszer megköszönöm a kedves nagykőrösieknek irántam érzett szeretetét és remélem, hogy soha nem fognak bennem csalatkozni.
Augusztusban már két éve lesz, hogy eljöttem Kőrösről. A honvágy már nagyon gyötör. A mielőbbi viszontlátásig üdvözlök minden jó nagykőrösit és kérem őket, továbbra is tartsanak meg szeretetükben.
Maradok igaz hívük, szeretettel: Hajmássy Ilona"

Ilona Massey, a világháború alatt és után

A második világháború éveiben Hajmássy fellép a háború ellen, és több koncertjéből, hangversenyéből befolyó jövedelmét, több mint egymillió dollárt felajánlja a Vöröskeresztnek.
A művésznő közben újra szerelemre lobban, majd férjhez megy, Jay B. Kurt katonatiszt- és feltalálóhoz. Férje találmányai többnyire automatákra vonatkoznak, azonban ennél többre viszi a katonai pályán, ahol a tábornoki rangig jut el.
A második világháború után tovább őrzi sztár rangját Hajmássy Ilona. Az ugyancsak magyar származású Joe Pasternak produkciójában "Mexikói vakáció" címen forgat filmmusicalt. Több krimiben és westernben is játszik. Érdekes neveket találunk az 1949-ben forgatott Szerelmi boldogság stáblistáján: Hajmássy filmpartnerei a nevezetes Marx-testvérek, Chico, Gaucho, Harpo. A szereplők között még egy fiatal kezdő színésznő nevét találjuk: Marylin Monroe-ét.

Hajmássy Ilona itthon

Időközben a pesti sajtó azt a hírt kürtölte világgá, hogy Hajmássy Ilona útban van hazafelé, és márciusban már fellép a Városi Színház egyik operettjében. Ez a hír azonban jókora kacsának bizonyul.
A hazai sajtó mindenesetre nem felejteti el Hajmássy Ilonát, időről időre foglalkoznak vele. A Magyar Nemzet például, 1940. január 10-én interjút közöl vele. "Massey Ilona most Nagykőrösről beszél. A hazájáról, a tanyájáról..."az én kis falatka földemről, ahol van egy kis "kuckóm", egy olyan ici-pici csőszkunyhóm a szőlőmben... és a drága édes szüleim." Majd így folytatta később: "Magyar vagyok! A Duna-Tisza köze rónáinak szellőjétől, egyszerű mezítlábas szülők köréből az amerikai nemzet nagyszerű forgatagának viharába került magyar..."
Aztán egy évvel később az Újság, 1941. március 8-i száma közölt egész oldalas beszélgetést Hajmássy Ilonával. "Nagyon szerettem volna, ha apám és anyám is kijön ide hozzám. Hála Istennek van már annyi pénzem, hogy hajójegyet küldhettem volna nekik. Izgalommal vártam válaszukat, de ők szegények, nem tudják elhagyni azt a kis kunyhójukat, ami Nagykőrösön van és azt a kevéske földet, amely hozzátartozik. Azt írták vissza, vajon mit csinálhatnának ők itt, mit tudnának ők Amerikának adni?"

Lona Massey Amerikában, a hidegháború alatt

Több mint egy évtized az élvonalban, Hollywoodban - nagy idő. Különösen zenés, énekes műfajban. Új nevek, új sztárok bukkannak fel, szinte hetente. 1952-től már csak a televízióban szerepel.
Az 1956-os megmozdulások idején az USA-ban tüntetéseket szervez a forradalom eszméje mellett. A Fehér Ház előtti megmozduláson petíciót ad át a kormány képviselőjének, Donald R. Dawson tábornoknak, akivel kezdetben nem felhőtlen a viszonya. Aztán még abban az évben férjhez megy hozzá s csak a halál választja szét őket 1975-ben. Mivel Ilona hitet tett a forradalom mellett, ezután soha többé nem jöhet haza, hiába kérvényezi többször is.
A Washington Post 1958. június 13-án számol be arról, hogy Hagymási Lídia, a színésznő Ilona Massey édesanyja szerdán, június 11-én 79 évesen elhalálozott. Több mint tíz évvel előtte, 1947-ben utazott ki a lányához, amely tényről úgy a hazai, mint az amerikai lapok is fényképes tudósításokkal számolnak be. Egy hazaküldött fényképen "Lidi mama" azt írta, "annyi virágot kaptam, hogy másnak is sok jutott belőle."

Lona Massey halála

Hajmássy Ilona férjével együtt Washington közelében lévő, Bethesdában telepedik le, Maryland államban. Ilona állandó kapcsolatot tart a kint élő magyarokkal, fellép vagy védnökséget vállal különböző rendezvényeken. 1974. augusztus 20-án, Bethesda városban hunyt el, hosszantartó rákbetegsége folytán. Halála után férje ellátogatott a nagykőrösi református temetőbe s Hajmássy Ilona hamvait édesapja sírjára szórja, Ilona utolsó kívánságának megfelelően. Itthon pihen, annyi év múltán.

Köszönöm dr. Novák Lászlónak, az Arany János Múzeum igazgatójának és Hajmássy Ilona unokatestvérének, dr. Konrád Zoltánné Hagymási Katalinnak a segítségét.


Varga István, a szerző.


© 2003 www.szineszkonyvtar.hu