Életrajza:

Adatok:
1889. augusztus 10. - Kolozsvár születése
1908 - Kolozsvár, 57 fillér alapítótőkével létrehozza Harsányi Zsolttal a Színházi Újságot.
1910. október 30. Bp. - ugyanők megalapítják a Színházi Hét c. folyóiratot. A lap nem sikeres.
1912. december 1. Bp. megválnak a korábbi laptól, létrehozzák a Színházi Élet c. folyóiratot, mely sikeres lap 1938-ig, betiltásáig. Egyes amerikai publicisták szerint az akkori Európa legjobb szakmai-közönség lapja.
1920 első amerikai útja.
1932 második amerikai útja, Kertész Mihály, Cukor, Korda, Broodway, Paramount filmgyár, filmpremierek... stb.
1938 Lapját betiltják, szerkesztőséget elbocsátja, s karácsonyra elhagyja Magyarországot.
1939 Az USA-ba emigrál. Újra kezdi az életet 50 évesen.
1940 létrehozza a "Stage" magazint, amely bár anyagilag nem sikeres, az USA legjobb szakmai lapjaként tartják ma is számon.
1945 - tanár
1945. április 9. Megismerkedik későbbi feleségével, Peggy Hornyákkal.
1946 Létrehozza a Theater Arts magazint, Vértes Marcell, Munkácsi Márton, és Andre de Dienes közreműködésével. A lap rövid életű, de ismét a szakma legjobbja.
1956-ban létrehozza a "Magyar Albumot", az emigráció legjobb irodalmi, képzőművészeti magazinját.
1965 New York elkezdi önéletírását, befejezni nem tudta teljesen. A töredéket "Színházi életeim" címmel 1987-ben Magyarországon is kiadták.
1966. január 24. New Yorkban elhunyt, a lapok címoldalon hozzák, itthon "csak" kishír. 77 éves volt.

Élete részletesebben

Incze Henrik, a nagyváradi színikritikus, és később a Vígszínház első színitanodai pedagógusa a nagybátyja, és a harmincas években tett emlékezései szerint Henrik bácsi indította el a színház világában, amelynek fejlődéséhez szorosan hozzájárul lapjával később (Színházi Élet), hisz újságja majd 28 éven keresztül motorja a hazai színjátszásnak. Lapját nem adhatja ki 1938 után az életbe léptetett törvényekre való hivatkozással, s személyes kapcsolódásai (barátok, rokonok) miatt az USA-ba távozik, s jobbára New York-ban él, haláláig. Az USA-ban több színházi lapot ad ki önerőből, amelyek idővel tönkremennek. Stage - címmel 8 számból álló szaklapot készít, amelyet az USA színháztörténetének egyik legkvalitásosabb újságjaként tartanak számon ma is.

Az Incze család

Az Incze család négy gyermeke közül Sándor jogot tanul. Joghallgatóként írnoki állást vállal egy ügyvédi irodában. Egy ügyvéd kollégája kapcsán, aki maga is publikál a Kolozsvári Friss Újságba, bemutatják a főszerkesztőnek, mint ifjú tehetséget. Alkalmazzák, majd egy hónap múlva átmegy az "Újság" szerkesztőségébe, ahol találkozik asztalszomszédjával Harsányi Zsolttal. Újabb egy hónap múltán, több fizetésért, átmegy az "Erdélyi Hírlap"-hoz, ami rövidesen tönkre megy.
19 évesen arra az elhatározásra jut, hogy miután nincs állása, így hát "csinál egy újságot". A színház volt akkoriban számára a legfontosabb, így egy színházi lapot alapít.(50 fillér illetékbélyeg kellett egyedül hozzá, az engedélyhez, ugyanehhez ma több kiló irat, könyvelői és adószakértői csoport, aki követik naprakészen, a heti jogszabály-értelmezési változásokat)

1908 - Kolozsvár

Színházi Újság - színházi hetilap néven jelenik meg, Harsányi Zsolt barátjával egyetemben szerkesztve, aki állását megtartja újságjánál. A konkurencia 20 fillérével szemben 10 fillérért adják, és 400 példányba nyomták ki az első számot hitelbe, s a színház területén, meg a trafikosok megnyerésével kezdték az árusítását. Mind a négyszáz példány elkelt.
" Akkor természetesnek találtam, ma azonban visszatekintve úgy érzem: feltétlenül meg kell magyaráznom, honnan vettem egy olyan lap megalapításához a bátorságot, amelyhez hasonló az egész országban nem került árusításra.
Madách Imre írta "Az ember tragédiájá"-ban: "nem azért van hajnal, mert a kakas kukorékol, hanem azért kukorékol a kakas, mert hajnal van". Magyarán én azért "kukorékolhattam" mert Kolozsvárt voltam! Sehol másutt meg nem csinálhattam volna. Ennek a városnak fogékony kultúrája, tág érdeklődési köre, elmélyült műveltsége, intelligenciája, érlelő légköre kellett ahhoz, hogy egy ma már úttörő jelentőségű színházi műsorlap olvasóközönségre leljen. Akkor a fővárosban még az arisztokrácia, a nemesség, de még a tehetős polgárok is latinul, vagy németül beszéltek, Kolozsvárt már éhe volt a magyar szónak."
Lapot állít tehát össze, amely sok más hasonló újsággal egyetemben elsősorban a színházi műsorok ajánlásával foglalkozik. A többi konkurens lap, viszonylag nagyobb apparátussal működik, míg az övék "kisipari módszerrel" olcsóbban kiadható. Incze és Harsányi rájöttek, hogy a száraz tényközléseken kívüli, érdekességek, esetleges jó történetek, színészekről megírható, és más színházi "intimitások", mind-mind közelebb hozzák az emberekhez a színház világát és erre kíváncsiak az emberek, "veszik a lapot". Incze Sándornak jó ötletei voltak, Harsányi Zsolt remekül ír, s a kapott tippeket, ötleteket kiválóan megvalósítja. Kialakul a jól működő páros. Két év leforgása alatt, Kolozsvár-szerte ismertséget szereznek újságjukkal. Beöthy László felvetése alapján elhatározzák, hogy Pestre mennek, s ott is készítenek egy új lapot, olyat, ami itt már Kolozsváron sikeres lett. A laphoz szükséges alaptőkét egy Kolozsvárott megrendezett "Repülő-nap" megszervezése adja, amelyet Incze egy helyi mágnással finanszírozott közösen. (1909. július 12.). Kolozsvári Színházi Újság, tulajdonjogát is eladja.

1910. október 30. Új lap

Budapesten már ekkor hat színházi lap sikeresen működik, amikor Incze Sándor és Harsányi Zsolt a "Színházi Hét" c. folyóiratát kiadja először az 1910. október 30.- november 6-ig szóló időszakra. Számos próbálkozás, újítás ellenére sikertelen a lap, mecénásra lett szükségük. A mecenatúrát adó család rapszodikussága miatt állandósult a bizonytalanság. Pénzügyi támogatójukat otthagyva egy új lapot hoznak létre, Színházi Élet címmel. Ex-támogatójuk bíróságon leállítatja az új lap kiadását, aminek híre megy, sajtóbotrány kerekedik, aminek következtében az új lap egy szálig elkel, megalapozva későbbi sikereit.

A Színházi Élet, 1912-ben

A Színházi Életet újabbnál újabb rovatokkal teszi Incze-Harsányi olvasmányosabbá. Munkatársul választják Korda Sándort (később: Sir Alexander Korda), a 19 ifjú párizsi tudósítót (Független Magyarország c. lap párizsi tudósítója), aki a feljövőfélben lévő mozgókép vonalat képviselte a csapatban, ő viszi a mozi rovatot a lapnál. A címlapra is felkerül innentől fogva a "Mozi" szó. Eleinte 3000-6000 példányszámban megjelenő lap egy un. különszám következtében eléri a bűvös 10 000 példányos határt. A különszám egyébiránt a kor dán mozisztárja Valdemar Psilander tiszteletére készül el. Innentől fogva kisebb-nagyobb hullámzásokat eltekintve a lap példányszáma egyenesen ível felfelé. Az I. világháború végére a 150 000 -es példányszám állandósul. A különszámok, a "Kék róka" kapcsán Herczeg Ferencnek, aztán Varsányi Irénnek, Blaha Lujzának, Fedák Sárinak, Bajor Gizinek, Márkus Emíliának adnak ki, többek közt.

A világháború

Incze Sándort az I. világháború idején besorozzák. Segítséget kap ugyan katonai felmentésére, de nem veszi igénybe. Egyenesen a frontra kerül tisztként. 1915. április 3-án, a Kobina magaslat elfoglalásakor fejlövést kap. Kórházba kerül, majd leszerelik. A magára hagyott Színházi Életet Korda Sándor viszi ezidőtájt, Harsányival. Incze felépülését követően visszatér a szerkesztőségbe.

Bővül a lap és egyre színesebb

Külföldi példán felbuzdulva meghonosítja az amatőr műkedvelő színjátszó-körök mozgalmát, a magyar nyelvű színjátszás népszerűsítése érdekében. A lap mellékleteként színdarabok teljes szövegkönyvét olvashatják, s ha kell, akár el is játszhatják országszerte. A műkedvelő előadásokról készült felvételeket rendszeresen közli az újság. Számtalan jótékonysági est bevételeit, amelyeket a szerkesztőség hív életre, a magyar színjátszás emlékeinek megőrzésére fordítják. Visszavásárolják a Blaha Lujza, valamint a Rózsahegyi Kálmán házát, az elhunyt színészek sírját kivásárolják örökre, s nemes síremléket állíttatnak sokaknak. Támogatják a nyugdíjas, beteg, napi gondokkal küszködő színészeket, azok családjait. Szabadtéri előadásokat szerveznek, kedvezménnyel az idősek és diákok számára.

A munkatársak:

A lap lassan vastag magazinná alakul (pl. átlag 320 oldalas karácsonyi szám). Tengernyi rovatát külön-külön személyek készítik, Incze az összerendezésben, a koncepcionális egység megtartására törekszik főszerkesztőként, míg számtalan külső és belső munkatársa a részletekre figyelve állítják elő a lapot.
Rejtvény rovatot. Grätzer József, Karinthy Frigyes titkára, a társasági rovatot Bethlen Margit grófnő, Bethlen István miniszterelnök felesége, színikritikát Hatvany Lili bárónő írja, míg a bálokról dr. Heimann Károly tudósít, a könyvek, filmek rovatát Smolka János a Budapest Filmvállalat producer-vezetője, készíti. A mozi rovatot Korda Sándor után a bécsi születésű Lajtha Andor végezi fáradhatatlan adatgyűjtést folytatva. Aztán a filmekről Pán Imre, később Pál Oszkár Berlinből, majd bágyoni Váró Andor, aztán a forgatókönyvíró Zsoldos Andor tudósít. Női rovatokat Simon Blanka fogja össze, az utazás és turisztika rovatot Paál Jób vezeti. A "Hét Humora" okozta talán a legnagyobb fejtörést, amelyet Stella Adorján és Kellér Dezső szolgáltatott időről időre, Kálmán Jenővel karöltve. Nehéz ügy hétről hétre jó poénokat szállítani az olvasóknak, ám ebben Kellér Dezső verhetetlennek bizonyul.
Fotók közül a legjobbak publikálására törekedett. Munkácsy Márton (1896-1963) dolgozott a lapnál, aki később Amerikában M. Munkacsy-ként vált világhírűvé, persze a már befutott Sterlisky Sándor (1851-1922) és Angelo képei mellett. Angelo (Funk Pál 1894-1974) írt is lapnak, s a direkt megrendelt reklámokhoz is szállította a képeket. Elindították az amatőr fotósok legjobb képeit bemutató sorozatukat, amelyek nyomán más lapoknál is elindult az amatőrfotós mozgalom támogatása.

A Színházi Élet és az irodalom

Incze Sándor az ország legnagyobb költői és írói számára biztosít publikációt a lapban. Karinthy Frigyes például a Színházi Élet hasábjain publikálja először az "Így irtok ti" sorozatban megjelent, később könyvvé érett írásait, s számos más novellája is helyt kap. Molnár Ferenc, Szép Ernő, Herczeg Ferenc, Móricz Zsigmond, Szomory Dezső, Tamás Menyhért mellett rendszeresen írt Kosztolányi Dezső is a lap számára. A nyiladozó Örkény István jelenteti meg első publikált verseit, vagy a kezdő Somlyó Zoltán, épp úgy, mint Sinka István, vagy Hollósi Korvin Lajos, s az ifjú Várkonyi Zoltán versfordításai is helyt kapnak. Nagy Endre haláláig tudósítója és riportere a lapnak. Szentgyörgyi Albert Nobel-díja kapcsán készített interjúja az utolsó beszélgetéseinek egyike, melyet még a lap számára el tud készíteni. Rendszeresek az idős színészek életútját bemutató visszaemlékezések. Elterjedt aforizma volt ezidőtájt az, hogy az ország két részből áll, az egyik fele, aki olvassa a lapot, a másik fele, meg aki írja. Tény, hogy a felsoroltakon kívül még számtalan alkalmi, vagy időszakos szerzője adódott a lapnak, az idők során.

Incze lapszerkesztési koncepciója

A lap 26 éves fennállása során soha sem indult ellene sajtóper. Incze szerkesztési vezérelvnek tekinti, hogy az olvasókat nem szabad szortírozni, s egy nyilvános per óhatatlanul, egyik vagy a másik oldalra állítaná az olvasókat. Valaki mellette, mások meg ellene lennének, amely megosztaná a lap iránti érdeklődést, ami szép lassan példányszámvesztéshez vezetne, ez lenne maga a vereség. Soha sem politizál, nem moralizál, s legfőbb rendezőelve, hogy nem közöl színházi kritikákat, hanem elsősorban érdeklődés felkeltésére törekszik, invitálja az olvasót, hogy maga győződjön meg egy-egy új premier, nyújtotta színházi est kapcsán sikeres vagy kevésbé egy darab. Nincs lesújtó, darab sorsát végképp eldöntő elő-kritikának helye, bár ettől függetlenül működik a bukás és a siker, a jó és rossz darab közönségkritikája. A valódi szakmai kritikát a színházi világ belügyének tekinti, amelyet nem tár a széles olvasóközönség elé.

A politika közbelép, a lapot betiltják

Nem politizál, és mégis utoléri a politika Incze Sándor lapját. 1938 végén a kultuszminisztérium sok más értékes és kevésbé értékes lappal egyetemben a Színházi Élet megjelenését is betiltja, a fennálló Numerus Claususra való hivatkozással. Horthy audiencián fogadja Inczét, együttérzéséről biztosítja, de hát a törvény az törvény, s ámbár csak a Horthy családnak három előfizetéses példány jár rendszeresen, s igen kedvelik a lapot, a Színházi Élet sorsa végleg megpecsételődik. Helyette még 1938-ban elindul a Színházi Magazin, jórészt az Incze által használt infrastruktúrát felhasználva. Az első perctől fogva állami támogatást élvező lap szerkesztője Rácz Vilmos, a feleakkora terjedelmű lap, dupla annyi hirdetővel (megszűrt) is sovány tartalmi karikatúrája a korábbi magánlapnak. Formailag, rovataiban az elődjét másolja, de képi világa, bár jó fotósokkal dolgozik, a rossz tördelés miatt mégis szegényes, híradásai politikai tartalmúak, a színészek arcképeit, riportjait kiszorítják fokozatosan a politikusok híranyagai. A lap a kormányzat bukásával megszűnik.

Az emigráció

Incze Sándor az ellehetetlenülő viszonyok közepette a kivándorlás mellett dönt. Számot vet sorsával és 51 évesen, 1939-ben új életet kezd az Egyesült Államokban. Incze úgy gondolja, hogy Kolozsvár, majd Budapest után New York-ban is lap létrehozásával keresi meg a kenyerét. Kivásárolja a "Stage" magazin nevét a tulajdonosaitól és teljesen új köntösben, új tartalommal 1940-ben megjelenteti. A magazin 8 számot ér meg, azután veszteséggel tönkremegy. Ez a nyolc szám viszont színháztörténeti ritkaság, és még ma is úgy emlegetik, mint az USA egyik legjobb szakmai folyóirata, példányai nagyon magas összegért cserélnek gazdát az árveréseken. Hasonló sorsa jut a Theater Arts magazinja.
Incze Sándor visszavonul az újságszerkesztéstől, s a New York-i New School nevű színiiskolában tanít. A magyar gondolkodás rendkívüli pedagógussá tette új foglalkozásában. Hallgatóival szerzőkhöz jár, próbákat látogat, rendezéseket elemez, kész darabokat analizáltat, nagy hangsúlyt helyez az elmélet és a gyakorlat egységére.
1956-ban létrehozza a "Magyar Album" c. folyóiratot, amely az amerikai magyarok számára íródik. Rengeteg vers és novella mellett helyet kapnak a Nobel díjas tudósok, és más, Amerikában rekedt magyar neves közéleti személyiség sorsának és életművének bemutatása is sor kerül. Számos óhazai portrait is publikációt nyer.

Az utolsó felvonás

Családi körben, szeretett hazájától távol, New Yorkban érte a halál 77 éves korában. Haláláról nemcsak barátai, de az amerikai színházi és újságírói szakma is megemlékezett, tisztelegve a magyar előtt, aki 28 éven át Európa legjobb színházi lapját szerkesztette tulajdonosként.
A New York Post 1966. február 1-ei számában Leonard Lyons méltatja tehetségét, életében elért sikereit, s azt a szuggesztív életerőt, életkedvet, optimizmust és kedvességet, amellyel mindenki szívébe belopta magát.
A Variety - a szórakoztató business ismert lapja - részletesen beszámol életútjáról, kiemelten szól a Színházi Élet - ről. Beszél a Stage magazinról, méltatja annak amerikai jelentőségét, megemlíti többek közt Molnár Ferenccel való barátságát.
A New York Times terjedelmes cikkben búcsúztatja. Kiemeli, hogy Európa legsikeresebb és legjobb qualitású magazinját hozta létre a semmiből. New York-i működését az amerikai szakma igazi értékei között említi.
A New York World Telegram az életút állomásait említi fel, kiemelten beszél az amerikai színház-lapjáról, beszél Incze fáradhatatlan alkotó kedvéről, és kifogyhatatlan történeteiről tesz említést. Dícséri a magyarnyelven megjelent, ezért elszigetelt, de igen qualitásos és sokoldalú európai lapját, a Színházi Életet.
A New York-i Henry Miller Színházban - un. Memorial-t - emlékműsort rendeznek a tiszteletére, barátai, hívei, egykori munkatársai. Szakemberek, színészek, írók méltatják, Pásztor Béla a rendező pedig egy versét mondja el.
Az akkori magyar sajtó, kishírben a tényközlés erejéig számolt be a szomorú eseményről, megemlítik volt újságját, kiemelték, hogy a fasizmus elől menekült az USA-ba.
Az életrajzi lexikon eléggé sommásan kezeli tevékenységét, s ezt mindezidáig átvette az Internet is és nem többet. Lapunk ezzel a rovattal kíván emléket állítani a magyarnak, aki egy szűk nyelvi közegben mozgó színjátszásnak adott tág lehetőséget, azzal hogy népszerű rovatokkal széles népréteg kezébe csalta a színjátszást és filmipart. Jó érzékkel összeállított, irodalmi bázisú, színházi kedvcsinálót kreált 28 éven át, magas színvonalú kivitelben. A legjobbakkal dolgozott, és sokak szerint az akkori Európa egyik legjobb színházi lapját hozta létre.
Talán ha ma aktívan itt élne közöttünk, weblapot szerkesztene, és minden bizonnyal ezt is a legmagasabb színvonalon tenné. Egy nyelvileg meghatározott közeg számára működő műfajban, mint amilyen a magyar színjátszás, világszínvonalat létrehozni szintén magyarul, hogy azt mások is elismerjék, ehhez több kell, mint bravúr. Incze Sándor, az Isten áldja meg.

Szakirodalom és forrás:
Színházi Élet 1912- 1938. december
- 26 éven keresztül 1100 újságot szerkesztett
- egy-egy szám átlag 150 oldal.
Incze Sándor: Színházi Életeim - Múzsák Közművelődési Kiadó, Bp., 1987.