Életrajza:

Adatok:
1925-1930 - Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán
1930-31 Berlinben
1932 - letelepedik Párizsban
1937 - Londonban animációs tanfolyamon vesz részt
1938-1942 Paul Colin iskolájában tanít animációt
1939- elkészíti a Hilterellenes rövid animációs filmjét, amelyet a háború alatt a Gestapo elkoboz, és megsemmisíti
1946 - Szaturnusz rapszódia című filmjével egy csapásra felfedezik tehetségét - Cannes-is filmfesztivál nyertes animációs filmje
1950 - elkészíti Franciaország első egészestés rajzfilmjét a "Jeannot l'intrépide"-t (A legyőzhetetlen Jeannot)
1952-1960 - számos animációs filmet készít
1959 - alapítója lesz Annecy-ben, a Rajz-,és Animációs Filmfesztiválnak, amelyet azóta minden évben megrendeznek
1960-1969 - bekacsolódik a francia televízió műsoraiba is. "Les Aventures de Joe" 39 részes, "Picolo et picolette" 26 részes a Kiri, a bohóc ("Kiri le clown") 130 részes tévésorozatokkal
1970 - Aladdin és a csodalámpa sikere
1973 - a Côte d'Azur-ön megnyitotta rajzfilmiskoláját a: l'Institut Français d'Animation Jean Image
1972 - az olcsó japán tömeg-mangafilmek kiszorítják a francia televízió képernyőjéről Jean Image-féle animációkat
1973-1983 a nehézségek ellenére is dolgozik, számos filmbemutató, fesztivál-siker
1983 - az Antenne 2 ismét tévésorozatot rendel stúdiójától
1983 - a Francia Kulturális Miniszter kitünteti, azért, hogy munkásságával hozzájárult a francia rajzfilm védelméhez
1984 - életmű-kiállítás Párizsban, magas állami kitüntetésben részesült
1987 - újabb magas rangú kitüntetés
1989 - új, de ezúttal már megvalósulatlan tervek, halála minden számítást keresztül húz

Életrajza:

A pálya elindul

Rajzoló tehetségét, és a képzőművészet iránti rajongását minden bizonnyal édesanyjától, Hajdúné Rasovszky Annától, az akkoriban ismert magyar grafikus és festőművésztől örökölte. Már fiatalon iskolai tankönyvei szélére mozgó ábrákat rajzolt, amely akkor kelt életre, ha gyorsan pergette a lapokat.
Iskolai tanulmányait befejezve került a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol növendékként kapcsolódott be a - Macskássy Gyula, valamint a később Londonba kivándorolt Halász János, és az ugyancsak később Amerikába kivándorolt, Oscar díjat is szerző Pál György - alapította rajzfilmstúdió munkájába. A rajzfilm technikájával tehát élete legfogékonyabb korszakában találkozott. A budapesti rajzfilmstúdió felszereltsége, és igen kis méretei behatárolták a munkalehetőségeket, így talán érthető, hogy igen korán már Pál Györgyöt követve Berlinben találta magát, ahol a munkákkal párhuzamosan iparművészeti tanulmányokat folytatott, klasszikus rajzzal foglalkozott. A politikai változások Párizsba irányították sorsát, ahol idővel letelepedett. Francia nyelvi közegben szokatlan hangzású nevét a jól megjegyezhető Jean Image-ra cserélte. Image szó egyébiránt képet jelent, s talán nem véletlenül választotta az új környezetben ezt a művésznevet.

Franciaországban

A képzőművészeti dekorativitás iránt érzett ihletettsége már korán a reklám műfajához irányította sorsát, mint olyasféle megnyilvánulása a művészeteknek, amely kellő megélhetést is biztosít. Képzőművészeti tudását és rajzfilm készítésbeli jártasságát az animált reklám világában hasznosította, tegyük hozzá első perctől fogva nagy sikerrel. Kezdetben 12 kis filmmel jelentkezett, amely filmről-filmre egyre javuló technikai tudásról, és nagyfokú rátermettségről adott számot. 1937-ben Londonba képezte tovább tudását, miközben reklámfilmeket forgatott a magyarországi TUNGSRAM lámpagyár részére, valamint a Francia Vivor-nak, később pedig a Cire Abeille (méhviasz) és a Javel (hypo) számára. Több gyermekalbumot is illusztrált ebben az időszakban, Párizsban (Princesse clé de sol, vagy Mouki l'écureuil a queue noire, Fantaisie de Paris, valamint a La boite a surprise), amelyekben számos későbbi rajzfilmjeiben is feltűnő figura található. 1938 és 1942 között Paul Colin-nál animációt tanított, és számos tanítványa vált későbbi rajzfilmjei technikusává. 1939-ben készítette el, az első nem-reklám animációs filmjét, "Le loup et l'agneau" (Farkas és a bárány) címmel, és amely filmjét a Hitler-ellenes allegórájú cselekménye kapcsán a Gestapo elkobozott, és megsemmisített.

A felfedeztetés ideje

A háború idején díszlettervezésből is élt, és amikor néhány reklámfilmjéből kellő tőkét tudott félretenni, megvalósította régi álmát: elkészítette élete első önálló rajzfilmét, a "Saturnus rapszódiát", 1946-ban. A film cselekménye egy kizárólag csak Bach muzsikát játszó zenész körül forog, aki egy este megéri, hogy életre kelve a hangjegyek fellázadnak, és ellene fordulnak, sőt az egyik hangjegy fekete bunkójával még le is üti a muzsikust. Önkívületi álmában a Saturnus bolygón találja magát, ahol élő beszélő hangjegyekkel találkozik. Egy boldog napot tölt álmában a kották és hangjegyek örömteli birodalmában ezen a bolygón. Azután, amikor magához tér a zenész, megváltoztatja a zenei egyoldalúságról vallott nézeteit. Bach mellett szóhoz juttat más zeneszerzőket is.
A film bekerült a Cannes-i Filmfesztivál programjába, és mindenki legnagyobb meglepetésére megnyerte vele a rajzfilmeknek járó első díjat Jean Image, aki ezzel egy csapásra ismert, és kedvelt francia művésszé vált. A közönség jószerével ennek a filmnek a kapcsán fedezi fel Jean Image-t. Míg maga az alkotó bátorságának, és kitartásának köszönhette, hogy ettől fogva filmjeinek saját maga producerévé is vált egyben. Korábban a francia filmforgalmazók megelégedtek, hogy amerikai, vagy esetleg angol rajzfilmeket tálaljanak a moziközönség elé, Image megjelenése viszont a hazai, francia animáció megjelenésével új színt hozott a kínálati palettára, amelyet a filmes szakma pozitívan fogadott, a kritika nagyon megdicsért, és a közönség is nagy örömmel fogadott. Egyik sikert a másik után aratta rövidfilmjeivel, de az igazi áttörést két egészestés rajzfilmje jelentette. A több szempontból az első, 1950-ben a "Jeannot l'intrépide" (A legyőzhetetlen Jeannot) című rajzfilmje volt, amely első francia egészestés rajzfilmként került be a francia filmtörténetbe, ráadásul mindjárt Technicolor színes-technikával elkészítve, amely 1951-ben a Velencei Filmfesztiválon, elhozta gyermek-filmek kategória nagydíját is. A francia rajzfilm - a film külföldi megjelenése és sikere kapcsán - kilépett a nemzetközi animációs porondra nagy feltűnést keltve. Image karrierje folyvást felfelé ívelt innentől fogva.

Az ötvenes évek

1952-53 elkészült a "Bonjour Paris!" (Jónapot Párizs!) című számos fesztivál-sikert hozó animációs filmje, amelynek az előszavát maga Jean Cocteau írta. A film bemutatóján ismerkedett meg Cannes-ban Walt Disney-el is, amely kapcsán felfigyel Jean Image munkásságára egy neves amerikai filmforgalmazó cég vezetője is, és megvásárolta a "Bonjour Paris!"-t számos amerikai televíziós társaság számára. A film amerikai vetítésekor nagy sikert arat Amerika szerte.
1953-1960 közötti időszakban készítette el a "Monsieur Victor", vagy a "La machine a explorer le temps" Francis Blanche, ismert francia színésznő hangjával, és a nagy feltűnést keltő "Le petit peintre et la sirene" című rajzfilmjét, amelynek főhősnője a sellőlány feltűnő hasonlóságot mutatott a kor nagy francia sztárjával Brigitte Bardot-tal, aki több nyilatkozatában elmondta, hogy végül is nem bánja ezt a hasonlóságot. Valahogy beleillik az akkor divatossá váló, Bardot követők csoportjába a sellőlány animációs megjelenése is. 1959-ben Annecy város felajánlotta Jean Image-nak, és rajzfilmes barátainak, hogy Annecy-ben rendezzék meg az első Rajz-,és Animációs Filmfesztivált. Az első találkozó sikerét újabb és újabb követte. Idővel ez a fesztivál az animációs film fejlődésének, kibontakozásának, és népszerűsítésének motorjává vált világszerte, és még ma is, a jól működő kimagasló szakmai események egyike ez a fesztivál, lassan már több mint ötven esztendeje.

Hatvanas évek

1960-ban Jean Image bekapcsolódott a francia televízió műsoraiba is. Megalkotta a francia gyermekek leghűbb barátjának, a kis Joe-nak népszerű figuráját, "Les Aventures de Joe" címmel, amely tévéfilmsorozatban végül is 39 epizód készült el. Igen népszerűvé vált rövidesen a "Picolo et picolette" 26 részes tévéfilmsorozat Image alkotta figurái, oly annyira, hogy egész iparág alakult ki rövidesen a film köré, és milliószámra adták el a játékszereket, könyveket, kifestő-albumokat, kulcstartókat, pizsamákat, lemezeket stb.
A felnőtteket pedig ez időben az ORTF-nál egy másik Image produkció-sorozat a Kiri, a bohóc ("Kiri le clown") újabb és újabb kalandjai varázsolták el 130 folytatáson keresztül, 1966-1969 között. Ezekben a filmekben már bizonyos progresszív társadalomkritika, és némi politikai felhang is teret kapott, főképpen az elhíresült párizsi diák lázadások idején.

Aladdin

Az ezerkilencszáz-hatvanas évek végére már Jean Image stúdiójában sok kitűnő rajzoló dolgozott, és úgy gyűjtötte maga köré az európai tehetségeket, ahogy Walt Disney a maga hollywoodi műtermében. Disney egyébként több ízben is meglátogatta őt Párizsban és segítségére volt a stúdió kialakításában, berendezésében, sőt magában a felépítésben is. A "Filmstúdió Jean Image" Párizs 15-ik kerületének egyik nevezetességévé vált rövidesen, és ehhez a kivívott érdeklődéshez hozzájárult az is, hogy a stúdió művészeti vezetését Jean Image, azaz Hajdú édesanyja, az akkoriban is változatlanul aktív festőművésznő látta el. Sőt a stúdióhoz rendelt modern képkiállítások egyik állandó rendezője, néha kiállítója is volt. A filmek dialógusait felesége France Image írta rendszeresen.
Mindezek hozzájárultak, ahhoz, hogy Image pazar kiállításban elevenítse fel a varázslatos kelet világát, az "Aladin et la lampe merveilleuse" (Aladdin és a csodalámpa) című Ezeregyéjszaka-mese rajzfeldolgozásában. Kétszáznál is több díszletháttér motívumot készítettek a filmhez, és több mint háromezer alaprajzból állt össze a mese, amelynek hét főszereplője volt, és ezernyi statisztája. Tíz hónapig éjt nappallá téve dolgozott a lelkes munkatársaival, hogy a forgalmazónak ígért időpontot tartani tudják (1970 húsvétján, a szerződött időben került a mozikba). A munkatársak között volt egyebek közt Denis Boutin, Guy Lehideux, valamint Francis Williaume, és Henri Virjoleux, aki a varázslónak kölcsönözte a hangját. A film óriási sikert aratott. (...)"Egyetlen és méltó utóda Walt Disneynek" - írta az Aladdin bemutatója kapcsán Jean Image-ról az "Art et Essai" című francia filmművészeti és kritikai folyóirat, ami valóban értékes dicséret egy franciává lett magyar rajzfilm-művésznek.

Jean Image kiszorul a televízióból

Az Aladdin sikereit követően két újabb sorozattal lépett a közönség elé, amelyekben a rajzfilm új lehetőségeit, irányait is feltárta. Bábok és rajzok kombinációival készült el a kis kakas és a fehér lovacska történetét feldolgozó 26 részes bábfilm-sorozata "Au clair de lune" (1971/72) címmel, amely során a Théatre del arte és a föld állatai inspirálta személyiségek jelentek meg a képernyőn. Elkészült és nagy sikert aratott az Arago X 001 (1972/73) 26 részes animációs tévéfilmsorozat is.
Annak ellenére, hogy az ORTF feltűnően nagy sikerrel sugározta a sorozatokat, akárcsak a játékfilm, és az animáció ötvözéséből létrehozott Picolo és Picolette című sorozat folytatását, nem rendelt több rajzfilmet Image és csapatától, mert az akkoriban előretörő japán rajzfilmáradat végképp kiszorította árban a piacról Jean Image rajzfilmeket. 1972-ben nekifogott a "Joe petit boum boum" című egészestés rajzfilmhez, amely a "Joe kalandjai" rajzfimsorozat mozibeli folytatása volt. 1973-ban megnyitotta a Côte d'Azur-ön levelezőtagozatos rajzfilmiskoláját a l'Institut Français d'Animation Jean Image-t, amely idővel világszerte elismert növendékeket képzett. Megszervezte a Cannes-i barátai segítségével 1974-ben az azóta is egyetlen rajzfilmfesztivált, "Anima Cannes 74" néven, a Fesztivál Palotában. Közben és utána is állandóan utazik a világban, hogy bemutassa filmjeit külföldi filmfesztiválokon. Járt egyebek mellett a spanyolországi Gijon-ban, és Teheránban is, ahol maga császárnő volt a védnöke az ifjúsági filmfesztiválnak, miközben elkészíti a "Pluk naufragé de l'espace" című animációs-filmjét 1975-ben.

A nehéz tíz év

Majd egy nagyon nehéz időszak köszöntött rá és stúdiójára 1977-78-ban, amikor kollégái állandósuló sztrájkja ellenére is elkészítette a Münchausen báró kalandjait feldolgozó "Les fabuleuses aventures du légendaire Baron de Munchausen" című filmjét, amely meghívást kap a Moszkvai filmfesztiválra is, ahol több díjat is elnyert ez a film. Számos párizsi, és vidéki nagyobb moziba személyesen is elkíséri filmjét Jean Image, ahol a vetítések előtt beszélt a nézőközönségnek a filmről. A kritikák dicsérték ezt a filmvállalkozását is. Jelentős fordulatot az 1983-as esztendő hozott, amikor a Antenne 2 televíziós csatorna hosszú idő után ismét Jean Image-hoz fordult és megrendelte stúdiójától a "Le secret des sélénites" egészestés rajzfilmet, a "Baron de Munchausen" folytatásaként. A standard vizuális közhelyekből építkező Japán manga hódításának megtörésére létrejött filmjét a sajtó nagyon kedvezően fogadta, sőt még 1983-ban Jack Lang, Francia Kulturális Miniszter a rangos l'ordre National du Mérite kitüntetésben részesíti, azért, hogy hozzájárult a francia rajzfilm védelméhez. Jean Image a meglevő értékek képviseletét biztosító munkásságát egyfajta nemzeti ügyként kezelték a hivatalos állami intézmények. A párizsi polgármesteri hivatal egy nagy kiállítást rendezett számára "L'art du dessin animé" címmel. Ebből az alkalomból Párizs akkori polgármestere Jacques Chirac Jean Image-t Párizs Városának nagy Vermeil medáljával tüntette ki (la grande médaille de Vermeil de la Ville de Paris)
Image ekkoriban már, mind inkább a rajzfilmiskolájának szenteli életét, miközben azért elkészíti a "Les aventures de Jeannot" sorozat újabb filmjeit. 1987-ben újabb kitüntetésben részesült, amikor Jérôme Clément, a nagyhírű Centre National de la Cinématographie igazgatója átnyújtja a de l'Ordre National des Arts et des Lettres érdemérmet.

Az utolsó tervek

Az 1989-es évnek úgy indult neki, hogy az ezeregy éjszaka meséinek egy másik részéből, a Seherezádé című részéből kívánt egészestés rajzfilmet forgatni. Ehhez elkészítette az 5 perces összefoglaló "pilot"-ot, amely segítségével a befektetőket kívánta megcélozni, ám a film előkészítései kivették erejét, s maga a film soha sem készült el, 1989 októberében bekövetkezett halála miatt. "Ma nagy a szomorúságom - nyilatkozta Image halála kapcsán a nagy francia kortársíró Claude Santelli - mert, Franciaország egyik télapója elhagyott minket" - utalva mintegy az 1956-ban bemutatott, és oly nagy sikert aratott télapó-filmjére.
Jean Image, az ambiciózus magyar rajzfilmkészítő, aki Franciaországban teremtette meg a nemzeti animációs film műfaját, magániskolája segítségével pedig hosszú időre biztosította az elkövetkező generációk számára is a tudást, itthon soha sem kapta meg a kellő, neki kijáró értékítéletet, sem elemzést, filmjeit a hazai közönség alig ismerheti. Franciaországban is egyre kevesebb szó esik róla, azzal együtt is, hogy egy önálló fejezetet írt munkásságával a Francia filmtörténet nagykönyvébe. Jean Image lánya, Marie-Luce az aki a régi hagyomány tovább vivője, és akivel annak idején több művében együtt dolgozott, ma rajzfilmekkel foglalkozó cégek produkciós igazgatója, egyebek mellett a "Smoggies" animációs tévéfilmsorozat készítése fűződik nevéhez, de foglalkozott tévéfilm adaptáció produkciós vezetésével is.

Írta, és az összefoglalót fordítások felhasználásával készítette: Takács István - 2008 - www,szineszkonyvtar.hu
Fordítások: Kazinczy János, Kazinczyné Ildikó

Kitüntetései:
1983 - l'ordre National du Mérite
1987 - de l'Ordre National des Arts et des Lettres