Felesége:

Amalie Weiss - énekesnő (1863, Hannover) haláláig, 1899. Berlin

Adatok:

1833 - a család Pestre költözik
1836 - 1839 - rendszeres hegedűoktatásban részesül (Serwaczynski Szaniszló)
1839. március 17-én - fellép a pesti Nemzeti Kaszinó előadásán (alig 8 esztendős)
1839 - 1843 - Böhm József tanítványaként Bécsben
1843 - 1846 - Felix Mendelssohn tanítványa - Lipcsében
1844 - angliai koncertútja igazi világhírt hoz számára
1847 - a lipcsei zenei főiskola hegedűtanszékének tanára
1848 - 1852 - Weimarban, az udvari zenekar muzsikusa (Liszt Ferenc a dirigens)
1853 - 1866 - Hannoverben él - V. György király zenekarvezetőjeként, a Hannoveri Királyság megszűntéig
1861 - ismét Bécsben koncertezik
1863. május 10. - Hannoverben feleségül veszi Amalie Weiss mezzoszoprán énekesnőt
1867 - megalapítja a Joachim Qartettet
1866 - 1907 - Berlinben él
1882 - 1887 - a "Berlin Philharmonic" karmestere
1868 - 1905 - a Berlini Zeneakadémia sorrendben első, alapító igazgatója (37 évig!)
1903 - gramofonfelvételek készülnek játékáról
1907 - 77 éves korában elhunyt Berlinben

Összefoglaló:

Joachim Józsefet a XIX századi Európában a hegedű fejedelmi művészének mondják. A nyolcgyermekes család hetedik gyermekeként születik meg a Pozsony megyei Köpcsény nevű községben. Hamar felfedezik zenei rátermettségét és 5 esztendős kora óta képzésben részesül. Eleinte Pesten, később Bécsben Böhm Józsefnél, majd Felix Mendelssohn tanítványa Lipcsében. Afféle csodagyerekként már 16 esztendősen a lipcsei zenei főiskola hegedűtanszékének tanára. Weimarban Liszt zenekarának tagja, majd koncertmestere; majd a hannoveri udvari zenekar vezetőjévé válik, a királyság megszűntéig. Felkérik a Berlini Zeneakadémia megalapítására, és ő lesz sorrendben az első, és egyben alapító igazgatója 37 évig. Böhm József a fiának tekinti, Felix Mendelssohn a legjobb időskori tanítványának, Robert Schumann pedig legjobb barátjának. Egy nap Reményi Ede, aki Hamburgban koncertet ad, a vigasztalanná lett magyar szabadságharcos menekültek táborában, egy önkéntes fiatalembert vonszol magával, aki tehetséges zongorakísérőnek bizonyul. Joachim azonban akkor figyel fel nevére, amikor egy este szerzeményeit adja elő. - Johannes Brahms vagyok - mutatkozik be még egyszer a mesternek a vékony fiatalember, aki későbbi karrierjét is Joachim mesternek köszönheti.
Kedveli játékát Viktória királynő Angliában, I. Miklós cár Oroszországban, és II. Frigyes Ágost szász választófejedelem is, V. György hannoveri király pedig egyenesen barátjának tekinti, Bismarck viszont imádja. Oxford, Cambridge, és Glasgow egyeteme díszdoktorává avatja, a bonni Beethoven-ház Egyesület elnökévé választják. Brahms pályaindulása köszönhető Joachimnak, de számos tanítványa viszi tovább azt a lángot, amelyet a Berlini Akadémián kap útravalóul Joachim Józseftől. Nevezetes tanítványai: Hubay Jenő, Auer Lipót (Leopold Auer), Willy Burmester, Willy Hess, Will Marion Cook, Bronislaw Hubermann, Theodore Spiering, Karl Klingler, Joszif Kotek, Maud Powell, Andreas Moser, Carl Halir, W. J. Meyer, Franz von Vecsey, Tivadar Nachez, Ossip Schnirlin... stb. A ma emberének, Weimarban, fiatalok számára kiírt nemzetközi zenei verseny őrzi nevét. Itthon kevés szó esik róla, pedig most ünnepeltük születésének 175. évfordulóját.

Életrajza részletesebben:

Család - pályaindulás

Joachim József a Pozsony-Moson vármegye területén található, Köpcsény nevű sváb községben születik meg, szüleinek hetedik gyermekeként, 1831. június 28-án. Édesapja kereskedő, anyagi értelemben véve nem túl tehetős, de gyermekek dolgában bőséget adott az Úr neki, hisz nyolc egészséges gyermekkel áldotta meg. József szülőfaluja Köpcsény, ma Kittsea néven Ausztria Burgerland tartományához tartozik.
A kis Pepi - mert Pepinek szólítja a család Józsefet gyermekkorában - alig 2 esztendős, amikor a családfő elhatározza, hogy Pestre költözik az egész família, egyrészt a jobb megélhetés reményében. Másrészt a testvérek közül is néhányan elvégezték már addigra az elemi iskolát, és - a községben magasabb iskola nem lévén - olyan helyre kell költözni, ahol az iskoláztatás kérdése is megnyugtatóan rendeződhet. Így kerül sor 1833-ban a Pestre történő költözésre. A kis Pepi életében meghatározó jellegű az a karácsonyi ajándék, amely kapcsán egy gyermekhegedűt örököl meg egyik testvérétől, eme jeles alkalomból. Testvérei mutatják meg a szükséges fogásokat a pici hegedűn, aminek elsajátításában Pepi rendkívüli tanulékonyságot mutat. Olyannyira, hogy idővel, amikor egyik nővére énekelni tanul, a csöpp kisgyerek meglehetősen pontosan követi a dallamot, kíséretképpen. Ez bírja rá az apát, hogy a kis Józsefet hegedűjátékra taníttassa.

A tanulóévek

Első mestere Serwaczynski Szaniszló, a pesti Német Színház hangversenymestere lesz, aki Kreutzer Rudolf, Baillott, és Rode közösen írott hegedűiskolája alapján tanítja, miközben Kreutzer etűdjeit játszatja vele. Ezt a hegedűiskolát és etűdgyűjteményt a párizsi Conservatoire megbízásából írták a szerzők, s abban a korban, és még utána is évtizedekig, ez a két mű jelenti a művészi hegedűoktatás legfőbb törvénykönyvét. A tehetséges ifjú kitűnő tanítványnak bizonyul, és mestere oly nagyra becsüli, hogy 1839. március 17-én, tehát még 8. életévének betöltése előtt, fellépteti színpadon, ráadásul nem is akárhol: a Nemzeti Kaszinó esti előadásában, egy felnőttek számára összeállított koncerten, sőt, ő maga a mester is szerepel vele együtt. Az exkluzív klub előkelő közönsége forró lelkesedéssel ünnepli a művész gyermeket, szinte megérzik, hogy egy kivételes művészpálya kezdetének lehettek szemtanúi. A hangverseny szünetében a főúri közönség már valósággal megrohanja a kis művészt - Brunszvik Teréz grófnő bátyjával, Ferenc gróffal (Beethoven meghitt jó barátjával), és Rosty báróval, Eötvös József báró apósával az élen, és mindjárt pártfogásukba is veszik Józsefet, amelynek egyik eredményeképp ettől az időtől fogva rendszeresen meghívja a két főúri család egy-egy estélyen történő kamarazenélésre.

Joachim József mégis inkább kereskedő lesz?

Édesapja a Brunszvik család biztatására és anyagi támogatásával 1839 őszén Bécsbe viszi Józsefet, hogy fia ott rendszeres zenei oktatásban részesüljön. Georg Hellmesbergernek mutatják be, akit akkoriban Bécs egyik legtekintélyesebb zenei pedagógusaként és dirigenseként tartanak számon. Hellmesberger meghallgatja a gyermek játékát:
"A fiú vonóvezetése olyan reménytelenül merev, hogy sohasem lehet belőle valamirevaló muzsikus" - taníttatása tehát értelmetlen... Az apa és a fiú is lesújtva hallgatják a kíméletlen kritikát. Az öreg néhány óra leforgása alatt átrendezi József életét gondolataiban, és elhatározza, hogy visszautaznak Pestre, és kereskedelmi pályára adja Pepit, ezt a zenei bolondosságot pedig egy életre elfelejtik, Brunszvik gróf úr ide vagy oda. De József, aki megízlelte egy picit a sikert, és belegondolt sok-sok évi munkájának eredménytelenségébe, nem nyugszik bele ebbe a határozatba. Valahogy legbelül érzi, hogy sántít valahol ez a kritika, de pontosan nem tudja, hol. Más művész véleményét is meg akarja hallgatni, mielőtt végleg letesz a zenei pályáról.
A Hellmesbergertől való távozás során, miközben édesapja lassacskán felvázolja előtte közelgő kereskedelmi életútját, egy plakát előtt haladnak el, amely egy ERNST nevű hegedűművész közelgő bécsi koncertjét hirdeti. József fejébe veszi, hogy ne utazzanak el addig, amíg ezt a koncertet meg nem nézik. Apja belemegy, mintegy kárpótlásul a hiábavalóan eltöltött évekért. A hangverseny után József kérlelni kezdi apját, hogy keressék fel az öltözőben Ernst urat. Ez meg is történik. Ernst ráadásul még meg is hallgatja a gyereket, és elragadtatással nyilatkozik a gyermek képességei felől.
"Eddig rossz kézben volt a taníttatása - mondja Ernst -, tanítassák inkább Böhm Józsefnél, aki majd mindent rendbe hoz, s akkor, biztosíthatom önt, uram, egészen nyugodt lehet fiának a jövője felől." Nagyrabecsülése jeléül pedig a kis-nagy mesternek egy neves francia hegedűkészítő egyik hegedűjét ajándékozza oda Ernst.

Böhm tanítványaként Bécsben

Böhm József, a pesti születésű művész és nagy tekintélyű pedagógus, Beethoven és Schubert egykori barátja nagy örömmel fogadja tanítványának a kis tehetséget. Böhm fiaként tekint rá valahogy az első pillanattól kezdve, és hozzáfog az alapos és lelkiismeretes kiképzéséhez. Idővel még a házába is befogadja, ott lakik nála a kis Joachim József. A vonóvezetés keménysége Böhm utasításait követve meglepően hamar megszűnik, és a kis tanítvány igen gyorsan fejlődik, mesterének végtelen örömére és büszkeségére. Böhm egyébként vezető tanára a konzervatóriumnak, gyakran szerepelteti a fiút az intézet zenekarában, főképp előadásokon, hogy hozzászokjék a nyilvánossághoz. Gondoskodik arról is - mind gyakrabban -, hogy a kor jeles muzsikusait hallhassa a hangversenyeken. Négy esztendeig él mestere házában, majd Böhm ajánlatára Lipcsébe utazik, hogy a Mendelssohn tervezete szerint létesített állami konzervatóriumban folytassa tovább a tanulmányait.

Mestere, Felix Mendelssohn

Böhm ajánlása megteszi a hatását, Felix Mendelssohn először rövid magánmeghallgatáson próbajátékot kér az akkoriban már 12 esztendős fiúcskától, Lipcsében. A meghallgatás kedvezően zárul, mert a nagy muzsikus jó véleménnyel van a gyermek felől. Majd egy próbaelőadásra kerül sor, ahol a mester a Kreutzer-szonátát jelöli ki feladatul, amit a fiúcska nagyszerűen megold, kitűnően interpretálja. A nehéz darab ellenére játékában annyi érettség, és annyi technikai készség és formaérzék nyilvánul meg, hogy Mendelssohn túláradó örömmel öleli meg az előadás befejezése után. Kijelenti, hogy ő maga akar Józseffel foglalkozni a legtöbbet. Az idősödő mester egyik legjobb tanítványává lesz, alkonyi időszakának egyik legragyogóbb csillagaként. Mendelssohn tereli figyelmét, irányítja, vagy inkább vezeti szellemét, mindvégig tiszteletben tartva József egyéniségét, és saját művészi intuícióit. A "hogyan"-ra fordítja figyelmét, a "mit" kérdése Józsefre van bízva, ebben pusztán támpontokat nyújt a mester, amikor szükségét érzi. Rövidesen Lipcse ünnepelt tehetségét tisztelik benne. 1844-ben pedig, a lipcsei sikereken felbuzdulva, Mendelssohn ajánlólevelével Londonba utazik.

1844 - angliai útja

London hozza meg az igazi világraszóló sikert Joachim József számára. 1844. március 28-án tartja bemutatkozó hangversenyét a Duri Lane színházban, ahol a plakátok tanúsága szerint is a "The Bohémian girl" című operaelőadás vonzza a tömegeket, ám az operaelőadás előtt Joseph Joachim, "The celebrated Hungarian boy", a híres magyar fiú fog hegedülni. Ennek az előadásnak köszönhetően aztán hónapokat kell Londonban maradnia, akkora sikert arat ott este.
Május 9-én ismét fellép itt Londonban, de ekkor már a kor legnagyobb művészei közt. A hangversenyre eljön maga a mester, Felix Mendelssohn is Németországból, de fellép Thalberg, a kor egyik legnevezetesebb zongoravirtuóza, és énekel az akkori világ leghíresebb énekese, a francia Lablache. Joachim a nagyok között is nagynak mutatkozik. Nem csak a közönség, hanem maguk a művészek is meghatottan köszöntik az ifjú Joachim Józsefet, és forró ünneplésben van része a továbbiakban is.
Május 27-én, a londoni Filharmóniai Társaság hangversenyén aratja harmadik nagy sikerét itt Angliában. Beethoven hegedűversenyét játssza, Mendelssohn dirigálásával. A hangversenyt követően már az egész város ünnepli a tüneményes tehetségű ifjút. Mondják, hogy a britek talán addig sohasem rajongtak ilyen mértéktelen szenvedéllyel művészi produkcióért, mint Joachim játéka esetében. Viktória királynő fülébe is eljut a hír a zseniális kis magyar hegedűsről. Meghívást nyer az udvarhoz, egy díszes estélyen történő hangversenyre. Az estélyen jelen van Viktória királynőn kívül I. Miklós cár, és II. Frigyes Ágost szász király is. Joachimot nem feszélyezi a fejedelmi hallgatóközönség, játéka oldott, felszabadult. Előadásával valósággal elbűvöli hallgatóságát. Ajándékokkal kedveskednek neki, és számos meghívás, fellépés lehetősége bontakozik ki ennek a hangversenynek a hatására. Az angliai koncerteket követően visszatér Lipcsébe, de Angliába még élete során számos alkalommal ellátogat. Először 1847-49 nyarán, majd 1852-ben. Később, 1859-től 1899-ig bezárólag gyakorta ad népszerű hangversenyt Anglia számos városában.

Joachim József ismét Lipcsében

A Gewandhaus hangversenyén látjuk Lipcsében, 1845-ben, ahol Lind Jenny, a világhírű svéd énekesnő fellépése számít igazi vonzerőnek Joachim mellett. Az előadás kirobbanó sikere több hosszú barátság kezdetét is jelenti. Ling Jenny nagyrabecsülése mellett bemutatják a hangversenyt követően Robert Schumannt és Spohrt, akiknek holtig tartó barátsága nagyon sokat jelent az ifjú Joachimnak. Schumann valósággal rajong az ifjú Joachimért. Egy alkalommal - ahogy az elbeszélésekből ismerni - Mendelssohnéknál vannak együtt vacsorán, és ennek kapcsán Joachim eljátssza illusztris vendégével a Kreutzer-szonátát. Az előadás után Joachim helyet foglal az asztalnál a nyitott teraszon, és Schumann odaül hozzá. Elragadtatással gratulál a hangversenyhez, s ahogy a legenda tartja: a nagy muzsikus a csillagos égre mutat, s patetikus hangon ezt mondja:
"Vajon tudja-e valaki odafönn, hogy milyen gyönyörűen játszotta egy kisfiú idelenn a földön a Kreutzer-szonátát?"

Joachim József Weimarban

Joachim 1846 márciusában Bécsben vendégszerepel. A hangversenysorozat kapcsán ismerkedik meg Liszt Ferenccel, akivel együtt játsszák Mendelssohn híres hegedűversenyét, amely zongorakíséretét adja a neves művész kolléga. Liszt Ferencet is meghódítja az addigra már 15 esztendőssé cseperedő művész. Jó barátság alakul ki közöttük is, amely később sűrű levélváltások formájában is fennmarad, egy rövidebb ideig felfüggesztett barátság után...
16 esztendős korában kinevezik a lipcsei zenei főiskola hegedűtanszékének tanárává, de ezt az állását rövid ideig tölti be, mert Mendelssohn novemberben meghal, és a hűséges tanítvány nem akar a gyászos emlékű városban sem maradni, nemhogy a főiskolán. Weimarba költözik, Liszthez. Liszt ekkor az udvari zenekar dirigense, és kezdetben a zenekar tagjának veszik fel Joachimot. Játszik a zenekarban, és ezzel párhuzamosan komponálni is kezd. A zene tölti ki továbbra is az életét. A zenekarban hamarosan tekintélyt szerez kimagasló tudásával, és kinevezik a zenekar koncertmesterévé. Négy esztendőn keresztül él Weimarban, ahol Liszt révén megismerkedik személyesen is Richard Wagnerrel. Sokat tölt a két nagymester társaságában, ám fiatalos hevülete, zenei iránti megkérdőjelezhetetlen oltalma, a zenéről vallott újszerű szemlélete a velük ellentétes oldalra sodorja őt, ahol már egy ponton túl a közös munka is megkérdőjeleződik.

Joachim József Hannoverben

1852. december közepén lép először a berlini közönség elé, hangversenyeit a szaksajtó túláradó magasztalással kíséri. A zenei lap például azt mondja, hogy "fölülmúlja minden koroknak legkiválóbb hegedűművészeit..."
1853-ban pedig már Hannoverben, a Heinrich Marschner zenekarvezető által irányított királyi zenekarban játszik, és dirigál. Marschner 1831-től áll a hannoveri udvari zenekar élén, és 1859-ben történő lemondását követően Joachim Józsefnek adja át ezt a vezető szerepet.
1853 nyarán, a megrendezésre kerülő düsseldorfi fesztiválon játszik, és ennek kapcsán megismerkedik, és életre szóló barátságot köt Robert Schumann-nal. Hannoveri tartózkodása idején beállít hozzá egy ízben Reményi Ede, a szabadságharc bukása óta bujdosó hegedűművész egy félszeg német ifjúval. Elmeséli, hogy Hamburgban, az Altonában lágerozó magyar dezertált katonáknak muzsikált, és ez az ifjú német muzsikus teljesen önzetlenül csatlakozott hozzá. Ő adta a zongorakíséretet Reményi hegedűjátékához. Joachim nagyon kedvesen fogadja őket, de az ifjú német zongorista neve azután kezdi csak érdekelni, miután néhány kompozícióját eljátszotta neki egy este.
- Hogy hívják Önt?
- Nevem Johannes Brahms!
Joachim pártfogásába veszi, és nem csak azért, mert Reményi Ede mellé társulva próbálta a magyar katonák reménytelenségét enyhíteni, hanem mert igen tehetséges komponistának tartja. Egyengeti útját, mert első pillanattól fogva tisztában van azzal, hogy ez a fiú egykor majd még világhírűvé válik. Brahms gyakran kíséri zongorán számos hangversenye alkalmával, és baráti, mester és tanítványa jellegű viszony alakul ki kettejük között. Brahms a hegedűversenyét (melynek komponálása során sok segítséget kap Joachimtól) írja neki, sőt a hegedű-cselló kettősversenyét is Joachim mutatja be, vagy például ő vezényeli első szimfóniájának angol premierét.

Házassága

Joachim Hannoverbe költözésekor végleg felhagy azoknak a zenei formáknak a támogatásával, amelyeket Liszt és Wagner képviselt Weimarban, olyannyira felhagy, hogy egyfajta szövetséget köt Brahmsszal, sőt manifesztumot is aláír barátaival, Robert Schumann-nal és Johannes Brahmsszal, amely a két weimari nagy klasszikusnak számító mester kissé terjengős, patetikus zenei felfogása ellen lép fel nyíltan, amelyet később, többen több alkalommal is a szemükre vetnek az ifjaknak. Hannoveri időszakára esik házasságkötése is. A kor egyik neves mezzoszoprán énekesnőjét, a nála némiképp fiatalabb Amalie Weisst kíséri oltár elé, 1863. május 10-én. Házassága akár boldognak is tekinthető lenne, ha nem zavarná meg évtizedek múlva egy közjáték. Napvilágra kerül ugyanis, hogy feleségének kényes ügyei vannak Fritz Simrockkal, Brahms kottáinak kiadójával. Haragra gerjed sértettségében, s mivel Brahms kiáll Amalie mellett, ez a barátságuk pár évig tartó megromlásához is vezet átmenetileg. Amalie-val való házassága, a templomi eskünek megfelelően, az asszony 1899-ben bekövetkező halálig tartónak bizonyul, minden közbülső vihar ellenére.

Joachim József, a komponista

Joachim József 20 - 30 éves kora közé tehető az az időszak, amikor egész sorozat zenekari kompozíció kerül ki keze alól. Mondják, hogy kompozíciói tehetségben, rátermettségben alulmaradnak lenyűgöző és virtuóz hegedűjátékához képest. Mások, kortársai, a korabeli szaksajtó, és különösen a német szaksajtó pedig kimagasló teljesítmények között emlegeti Joachim zeneszerzői munkásságát. Kiemelik leginkább például a "Magyar Hegedűverseny" című darabját, mint a legérettebb és legsikerültebb művei egyikét. "Érett gyümölcse ez a mű annak a hatásnak - írja például egy korabeli német zenei lap -, amelyet Joachim hazájának a zsenije tett." E műve számos előadó repertoárdarabja napjainkban is, és három, ma is hallható hangfelvétel készült róla az idők során.
Saját művei (különböző darabok hegedűre, nyitány Shakespeare színdarabjaihoz: a Hamlethez és a IV. Henrikhez) adott korban ismertek és kedveltek voltak, de manapság nemigen hallani őket, bár hangfelvételek ezekről is készültek a XX. sz. második felében.
1861-ben, sok-sok esztendő múltán ismét visszatér Bécsbe, gyermekkori sikereinek színhelyére, és a bécsiek valóságos imádattal fogadják. Alig akarják elengedni, ajánlatokkal ostromolják. Ám Joachim bécsi sikereit követően gyermekkorának másik helyszínére, Pestre siet. Kitörő lelkesedésben itt sem szenved hiányt. Felkeresi kellő alázattal pályaindulásának első nagy kiugró állomását is, a Nemzeti Kaszinót.
A nagyszerű turnét követően azonban várja a munka Hannoverben továbbra is. Visszatér hát... de nem sokáig élhet Hannoverben, mert a politika keresztülhúzza számításait. Sorsfordító nap 1866. június 14-e, amikor is a frankfurti szövetségi ülés kimondja, hogy a Hannoveri Királyságot megszünteti, s területét bekebelezi Poroszország. V. György hannoveri király elveszti hát trónját, és Ausztriába költözik. Joachim pedig elveszíti a királyság zenekarvezetői állását, maradásra se nagyon lehet bírni, hisz György király személyes barátságát élvezi, és ebben az új helyzetben nemkívánatos személy a Porosz Királyság helyi vezetői számára, annak ellenére sem, hogy a város elhagyásától sokan vissza akarják tartani. 35 évesen át kell értékelnie egész addigi életét. Ám az új fordulat kedvező hatással bír élete további alakulásában. Amikor minden veszni látszik, akkor kapja addigi élete talán legkitűnőbb ajánlatát Berlinből.

Berlinben

1866-ban tehát Berlinbe hívják, hogy alapítsa meg a Zeneművészeti Főiskolát. Boldogan vállalja a megtisztelő megbízást, és az alapítást követően a Berlini Zeneművészeti Főiskola első igazgatója lesz.
1867-ben megalapítja a Joachim-vonósnégyest, amely az akkori Európa egyik legkvalitásosabb zenei formációja lesz, és marad sokáig. Repertoárja Johann Sebastian Bach hegedűversenyeitől kezdve egészen Ludwig van Beethoven hegedűversenyén keresztül (ő tette be ezt a művet az ún. "alaprepertoárba") egészen az akkori kortárs zenéig terjed. Antonin Dvořak például - az iránta érzett nagy szakmai tiszteletből fakadóan - neki írja legendás hegedűversenyét, annak ellenére is, hogy maga Joachim azt sosem adja elő. Ennek inkább szerénysége az oka, nem pedig szakmai kifogása van a művel szemben.

Joachim hangszereiről

Élete során számos hegedűn játszik. Nevezetes esemény, amikor például Robert Schumann egy eredeti Stradivarius-hegedűt ajándékoz az ifjú művésznek, akinek ez élete első Stradivariusa, amelyet azután 1885-ig használ. Hannoverben jobbára Guadagnini mester 1767-ben készített hegedűjén játszik.
Élete második, Stradivarius mester alkotta hegedűjét is ajándékba kapja, mégpedig Mendelssohntól, amelyet sok-sok esztendő múlva Joachim továbbajándékoz Karl Klingler nevű kedves tanítványának. Élete során további hat ilyen nagyszerű és egyedülálló Stradivarius-hegedű átmeneti tulajdonosa lesz. De játszik sokszor Nicolaus Amati hegedűjén, amely Francesco Ruggeritől származik és Guarneri del Gesu hegedűjén is, amely a Wittgenstein család révén áll a mester rendelkezésére. Hangversenyez két különböző Guadagnini, egy Carlo Testore, valamint Charles Jean Baptiste Collin-Mezin híres francia hangszerkészítő által készített hegedűn is. Talán kívülállóként némi megütközést kelt Joachim hangszerkollekciójának akár még csak érintőleges ismerete is, de tegyük hozzá, az akkori világ egyik legkimagaslóbb interpretátoráról van szó, gyakorta fejedelmek, nemes családok, kitűnő muzsikusok még kitűnőbb ajándékai ezek a nemes hangszerek, s az ajándékozók minden bizonnyal a "legjobb legyen, a legjobb kézben" elv érvényesítését tartják szem előtt.

Utolsó évtizedek

Idővel nagy tekintélyt szerez mind önmagának, mind pedig a német zenei kultúrának egész Európa zenei életében. Személyes kapcsolatai a kor nagy politikusaival, költőivel, zeneművészeivel, írókkal már-már legendásak. Berlinben köt jó ismeretséget Bismarckkal, Londonban Carlyle-val, a neves történetíróval, Tennysonnal, a költővel, Thakerayval, a regényíróval. Társaságához tartozik a kor három nagy festőegyénisége, Alma Tadema, Herkomer, és Leighton is. Oxford, majd Cambridge, sőt, később Glasgow egyeteme díszdoktorává avatja, a bonni Beethoven-ház Egyesület elnökévé választják.
Első pesti fellépésének ötvenedik évfordulóján pedig hónapokig tartó ünnepségsorozatot rendeznek tiszteletére országszerte. 1903-ban több hangfelvételt készítenek vele az új hangrögzítési technikának (gramophon) köszönhetően, így játéka, a XIX. századi világ egyik legkitűnőbb muzsikusának játéka nem vész el, ma is fellelhető reprízfelvételeken.
Budapestre még életének utolsó éveiben is eljár hangversenyeket adni világhírű kvartettjével. Bárhová is vitte jó sorsa, halála pillanatáig magyarnak vallotta magát, és tehetségét jól kiaknázni tudó magyarként hunyt el 77 éves korában, Berlinben, "szabadon, de magányosan" ("Frei aber Einsam") - Joachim később, tanítványai által is gyakorta idézett mottójának megfelelően.
Az Akadémia hálából és tiszteletadás végett felkéri Otto Lessing szobrászművészt, készítse el Joachim József mellszobrát, amelyet 1913-ban felavatnak és elhelyeznek az Akadémia koncerttermének emeleti részén. A szobrot a náci hatalom egy korábban készült másik Joachim-szoborral együtt eltávolíttatja, 1936-ban, illetve később, 1938-ban, Joachim izraelita származása okán. Joachim József hagyományát ma a Hochschule für Musik Franz Liszt Weimar tovább élteti azzal is, hogy nemzetközi zenei versenyt rendez - "Internationaler JOSEPH JOACHIM Kammermusik Wettbewerb" - 1999 óta, nagy sikerrel, immáron hetedik esztendeje.

Írta és az összeállítást készítette:
Takács István - www.szineszkonyvtar.hu - 2006.
Korrektor: Dévényi Ildikó

Forrás:
Joachim József, a hegedű fejedelmi művésze - 1931. Pesti Hírlap, 176-180 old.
Answers.com - Joseph Joachim http://www.answers.com/topic/joseph-joachim
Britannica Encyclopedia - http://www.britannica.com/ebi/article-9327615

To Joseph Joachim

Belov'd of all to whom that Muse is dear
Who hid her spirit of rapture from the Greek,
Whereby our art excelleth the antique,
Perfecting formal beauty to the ear;
Thou that hast been in England many a year
The interpreter who left us nought to seek,
Making Beethoven's inmost passion speak,
Bringing the soul of great Sebastian near.
Their music liveth ever, and 'tis just
That thou, good Joachim, so high thy skill,
Rank (as thou shalt upon the heavenly hill)
Laurel'd with them, for thy ennobling trust
Remember'd when thy loving hand is still
And every ear that heard thee stopt with dust.

poem's Robert Seymour Bridges