Életrajza:

Adatok:
1905 - elvégzi Solymosi Elek színiiskoláját
1905-06 - Szabadkán kezdi pályáját
1906-07 - Zomboron játszik
1907-1910 - ismét Szabadkán,
1910-1913 között - Nagyváradon
1913-14 - a Király Színházban, a Mozikirály című operettben mutatkozik be először
1913-ban - a Royal Sörkabaréban is játszik
1916-1918 között - a Kristálypalotában, a Fővárosi Orfeumban, a Télikertben,
1917-ben - a Magyar Színházban és az Intim Kabaréban lép színpadra
1918 - Nagyváradon színházat alapít
1919-20 - visszatér Budapestre és a Dunaparti Színházban szerepel.
1920-1922 - az Andrássy úti Színház tagja,
1921 - a Revü, a Scala és Blaha Lujza színházakban is fellép egy-egy produkció erejéig
1922-24 - a Magyar Színházban játszik
1923 - fellép a Pesti Kabaréban
1924-25 - a Vígszínházban játszik
1925-26 - a Belvárosi, a Renaissance, a Magyar, az Andrássy úti és a Városi Színházakban is
játszik
1926-27 - az Andrássy úti Színház tagja
1926-1929 - a Fővárosi Operettszínház tagja
1929-30 - a Fővárosi Művész Színház igazgatója (a Fővárosi Operettszínház akkori neve)
1931-1933 - a Király Színháznál játszik,
1932 - Bécsben, a Theater der Komikerben vendégszerepel
1932 - a Víg-, a Labriola Színházban, (ma Erkel Színház) és a Modern Kabaréban vállal
fellépéseket
1933-1935 - a Magyar Színházban szerepel, de a Fővárosi Operettben is vállal feladatot
1935-1937 - a Vígszínházban játszik
1937-1938 - a Magyar és annak kamaraszínházához, az Andrássy Színházhoz köti szerződés
1939 - az USA-ba települ
1939 - I. amerikai turnéja
1939. december - a Kabos Színpad - New Yorkban - egy hónap után bezár
1940 tavasza - II. turnéja, New York, és a környező városok - mérsékelt siker
1940. október - III. amerikai turnéja (filmszkeccs) - kudarc
1941. szeptember - New Yorkban, a Broadway egyik színházában szerepet kap, de rosszul lesz
1941. október 6. - kétheti kórházi kezelést követően, 54 éves korában elhunyt, New York, USA
1996. november 30. - hamvait hazahozzák Amerikából és a Farkasréti temetőben újra eltemetik

Életútja részletesebben

Gyerekkor

Kabos Gyula, eredeti nevén Kann Gyula, Budapesten született, a Felsőerdő sor 15. szám alatti házban, karnyújtásnyira az Andrássy úttól, a Körönd sarkán, születési anyakönyvi kivonata szerint: 1887. március 19-én. Atyja, Kann Zsigmond ügynök, édesanyja Meister Róza pedig háztartásbeli. A Kann család három fiú és három leány tagjával egy idő múlva átköltözik a Király u. 76. sz. alatti bérházba. Gyula a három fiútestvér közül a leggyorsabb észjárású, a legrátermettebb és egyúttal a legérzékenyebb is, akiről valósággal lerí, hogy entellektüelnek született. Nem csoda, hogy a család szeme fénye, mindene...

A Kann testvérek

A családban ő (Gyula) képviseli az értelmiséget, s így kellő tisztelettel övezik. A három leány közül kettő optikusnak tanul, a harmadik háztartásbeli marad, hogy kellő segítség legyen a törékeny édesanya mellett. Idősebb bátyja, Móric, számtalan elmés találmányával vívja ki megbecsülését. Öccse, Márkusz, és egyben a legkisebb gyerek volt a legerősebb, lakatos volt szakmájára nézve. Hatalmas mellkasa, gigászi bicepsze évek múltán is elismerést vív ki Gyula emlékezetében. "... ő aludt a díványon, én - az idősebb jogán - az ágyon. Ha későn jöttem és önzőn meggyújtottam a lámpát, ott láttam hatalmas nagy testét feküdni a díványon. Lába, feje lelógott, két izmos munkáskarja szétvetve, majdnem a földet érte, és én, az ingyenkenyeret fogyasztó diák, kényelmesen belesüppedtem az ágyba... Hosszú-hosszú évek múltak el, de ma is felkelek sokszor az ágyamból, és átpislantok a "szellemdíványra", és kínálom szegény öcsémnek az ágyat, mely nem adatott meg neki soha. Jött a világháború! Húszéves sem volt!"

Iskolában

"... a szüleim irigylésre méltó, józan gondolkodású emberek voltak. Érthető, hogy engem is becsületes, reális pályára szántak. Könyvelőt akartak belőlem képeztetni. El is végeztem - akaratukhoz hűen - a kereskedelmi iskolát. Ugyanakkor az én akaratomról sem feledkeztem meg, és szintoly hűségesen látogattam a Szidi néni iskoláját, a szüleim tudta és belegyezése nélkül. De sikerrel. A sikertől nem voltam meglepve. Már az iskolában is oly sikerem volt, hogy csak komikusnak lehettem jó. Sokat röhögtek a gyerekek az ugratásaimon. Borzasztó komolyan tudtam vicceket csinálni. Ha például valamelyik fiú nem tudott felelni, én felálltam, és a tanárt lehetetlenül hülye kérdésekkel addig tudtam lekötni, míg vége nem lett az órának..."

A családjáról így vall Kabos Gyula

... Nagybátyám, Leopold Meister, aki ugyancsak pesti származású ember volt, a leghíresebb amerikai színészek közé tartozott. Az apám: Kann Zsigmond fiatal korában újságíró volt Amerikában, ahol kitűnően megtanult bokszolni is. Itthon, ahova a (ezernyolcszáz) nyolcvanas években jött vissza, nem sok hasznát vette újságírói gyakorlatának, annál inkább annak, hogy jól tudott bokszolni. New Yorkban egy kitömött, nehéz bőrlabda lógott apám szobájában a plafonról, ezen gyakorolta reggelenként a bokszolást. Itt Pesten - engem bokszolt. Eleinte azért, mert sehogy sem akartam tanulni, később azért, mert színész akartam lenni. Ha nagyon megerőltettem magam, a számtalan kisebb jelentőségű bokszgyakorlaton kívül két-három olyan esetre is emlékszem, amikor édesapám győzelme annyira nyilvánvaló volt, hogy a világ semmiféle kincséért sem tudtam volna a kötelező tíz másodperc alatt ismét talpra állni. Így történt, hogy amikor először jelentettem be apámnak, hogy színész akarok lenni, ezt az elhatározásomat a szó szoros értelmében "kiverte a fejemből".

A tanulás éveiről

"... a kereskedelmibe iratkoztam be, ahol bizony nemigen büszkélkedtek velem derék tanáraim. Délelőtt a kereskedelmi iskola padjaiban ültem, délután Solymosinál tanultam és este - a vér nem válik vízzé - boksztanfolyamra jártam. Nagyszerűen fejlődtem, és néhány hónap alatt a legjobb bokszoló lettem. Amikor tökéletesen kiképeztem magam a bokszolásban, elszöktem Pestről. Kunszentmártonba utaztam, ahol Gáspár Jenő színtársulatához szerződtem. Egész kunszentmártoni szereplésemből csak arra emlékszem, hogy apám három héten át, amíg ott színészkedtem, minden második nap lenézett hozzám, és mindig elvert. Azt hiszem, édesapám bérletet váltott a vonatra csak azért, hogy kényszerűen tétlen ökleit rajtam gyakorolja. Kunszentmártonból visszajöttem Pestre, és elvégeztem a Solymosi-iskolát, azután elszerződtem Szabadkára. Operettben léptem föl, táncoskomikus voltam..."
Gyula tehát a Wesselényi utcai kereskedelmi iskolának három osztályát bizton elvégzi - és ezt követően önként vesz búcsút -, más helyütt pedig felsőkereskedelmivé lépteti elő. Hasonló zavarok vannak a színitanulmányai körül is, az adatok szerint.

Színitanulmányai

Amihez nem férhet kétség, hiszen ennek írásos nyoma is van: Solymosi Elek nyilvános joggal felruházott színiiskolájában (Budapest, József körút 18. III. 14.) 1904 nyarán a másodéves növendékek között szerepel. Rákosi Szidi iskolájának névsorából azonban hiányzik a neve, mint ahogy a harmadikként megjelölt Horváth Zoltán magán-színiiskolájának növendékei között is hasztalan keressük nyomát. Nincs tehát hitelt érdemlő bizonyítékunk arra, hogy - mint állítja - valóban mindhárom helyen megfordult volna, ami máskülönben fizikai képtelenség lett volna. Mindazonáltal nem zárható ki teljesen, hiszen érdeklődési köre, nem utolsósorban pedig szenvedélye, amely a színészpálya felé sodorta, annyira magával ragadta, hogy időnként talán a két másik helyen is előfordulhatott.

Az első színpadi fellépés egyben lelépés is

Első színpadi fellépése még diákkorában, statisztaként történik (1902. április 17-én - B.T.), a Népszínház színpadán. Mindjárt első fellépése színpadi balesettel zárul. Egy operettben, a kínai menyegző jelenete lámpavivőjeként, elvéti nagy izgalmában a lépést, és a zenekari árokban köt ki. A zene abbamarad, mert a brácsásra esik. "... így lett az én első fellépésem lelépés. Szóval mindjárt a pályakezdeten azt csináltam, ami később is megmaradt szerepkörömnek: tragikus figurát alakítottam. Komikus volt, mert nevettek az emberek - tragikus volt, mert úgy megütöttem magam, hogy utána két hétig nyomtam az ágyat" - néhány héttel a 15. születésnapja után kerül sor erre a rosszul sikerült helyzetgyakorlatra.

Szabadkán

1905. augusztus végén első szerződőhelyére, Szabadkára érkezik. Úgy toppan be, mint messziről érkező idegen, s ilyen is maradt mindvégig. A megszeppent kezdő benyomását kelti, s nem valami ördöngös és minden hájjal-bájjal megkent vadócét. Egyébként több kortárs színházi lexikon is 1908-at említ kezdésként, valójában már ennél korábbi címlapokon ott áll a neve, Szabadkán, Lugoson. Játszik sok mindent, amit a gyorsan változó vidéki műsor lehetővé tesz számára. Hadnagy, káplár, cigány, matróz, közlegény, udvarmester, munkás, városi írnok - és ezernyi más szerepet, két-háromnaponta váltogatva, mint ahogy ilyen helyen szokás. Kabos Gyula így válik a Polgár Károly színtársulat használható mindenesévé. Közben elégedetlen helyzetével, többre vágyik. Autodidakta módjára, gőzerővel tanul tovább, és valósággal habzsolja, amit elmulasztott, vagy amire elmulasztották felhívni a figyelmét. Szakadatlanul olvas, műveli magát, érzi, hogy további sorsa, versenyképessége forog kockán.

Kabos Gyula hitvallása a humorról

1908. március 21-én a Krassó-Szörényi Lapok kritikusa kiemeli Kabos Gyula játékát, "... Nácit, a pincért oly remek mimikával adta, hogy a közönség nem tudta abbahagyni a nevetést" - írta a kritikus. "... fiatal színész koromban roppant irigyeltem azokat a komikus színészeket, akiknek nagy orruk vagy valami más torzságuk volt, mert amint beléptek a színpadra, az emberek már nevettek. Ez így nagyon könnyű lehetett, és én kétségbeestem, mert akkoriban egészen rendes, szabályos gyerek voltam. Ahol játszottam, a városok patikáiban nem maradt egy csepp deákflastrom sem, akkora orrokat ragasztottam. Azóta már megtanultam, hogy a színészetet nem a külsőségekben kell keresni, s hogy nem az orr, a szem és a száj fontos, hanem a belső humor, hogy meg kell találni az embert, és az ember igazi torzságát kell a színpadra vetíteni..."

Szabadka kedvence

1909. szeptember 29-én visszaszerződik Szabadkára Lugosról. Keresi helyét a színpadon - egyelőre még tétován és bizonytalanul -, de azzal sohasem éri be, hogy másod- vagy harmadhegedűs legyen egy akármilyen zenekarban. Végigbukdácsolja - anélkül, hogy túlságosan nagyokat bukott volna - a szereposztások különböző grádicsait, legalulról kezdi, s onnan halad egyre felfelé. Arra azonban mindig ügyel, hogy kitűnjék társaitól. Suppé "Boccaccio"-jában a Szatócs szerepével például, amelyben a kritika szerint rögtönöz (!), és ezt javára mondja a kritikus. Kabos alig húszesztendős ekkor. A Szabadkai Friss Újság az első szezonról ezt írja: "... tizenhárom hét alatt közel negyven újdonságot mutattak be." Két-három nap áll tehát rendelkezésre, sőt sok esetben még ennyi sem, hogy egy színész felkészüljön, "bevágja" a darabokat, a nehezebbeket is, mint amilyeneket az operett műfaja jelent. Aztán a sok fellépés, alakítás játék és humor beérleli gyümölcsét. Egyre több szó esik róla. A kritika kiemeli, folyvást megemlíti egy-egy alakításáért. Városszerte emlegetik, a szabadkai csitri lányok szerelmesek belé.

Kabos és Gózon Gyula barátsága

A pályainduláskor jó barátságot kötnek még Szabadkán, aztán közös hónapos szobát vesznek ki. Az ezernyi tréfa és színpadi közös fellépés valóságos komikus duetté érleli őket. Idővel Gózon, a jó barát Nagyváradra szerződik. Kabos egyedül érzi magát a társulatban, és Gózon se nagyon találja meg színpadi komikus párját Váradon. Mindketten keseregnek egymásért. Aztán egy nap, amikor Nagyvárad komikus kedvencét, Hajnal Györgyöt Budapestre szerződteti Beöthy László, Gózon beajánlja Kabost Erdélyi Miklós direktornak. Minthogy Szabadka nem esik messze Váradtól, Erdélyi elballag megnézni a "kis Gózon" ajánlottját a szabadkai színházba. Lelkesen tér vissza, és azonnali szerződést kínál fel Kabosnak. "... ilyen komikus még nem fordult meg Nagyváradon" - mondja Erdélyi. Kabos befejezi korrekt módon az évadot, sőt a nyári szezon állomáshelyén, Baján is helytáll, majd ezt követően Pestre megy pihenni, családi körben élni, pesti levegőt szívni.

Nagyváradon:

A hosszabb időre elválasztott két jó barát egy hónapos szobát vesz ki ismét, csak most Váradon, az Úri utca 41. szám alatt. Ezernyi közös tréfa, csínytevés oldja Kabos számára az első hetek feszültségét. A februári farsang idején már Várad-szerte ismert történetek keringenek a két rosszcsont barát eseteiről. "Két ilyen cimbora, avagy egy rosszfiú naplójából" címmel adja közre a Nagyváradi napló kettejük eseteit hétről hétre. Ezekre az esztendőkre nagy szeretettel emlékezik vissza, amikor New Yorkban, a felhőkarcolók tövében írja visszaemlékezéseit: "... a Kossuth Lajos utcai Bazár,... a gyönyörű renaissance színház, ...a Bémer tér, ragyogó kávéházaival, ...a híres Corsója, a gyönyörű Váradi asszonyokkal, ...Bura Károly híres cigányzenekara, ...7-es huszárok, a ragyogó egyenruhás Vilmos-huszárok!..." Az itt töltött első esztendei színpadi mérlege arra feljogosítja, hogy az "oda kell figyelni rá" kategóriában benne legyen már az elején is. A Nagyváradi Színház 195 esti, és 35 délutáni előadásából 171-ben akad tennivalója, mindazzal együtt is, hogy a Szigligeti Színház az évben 50 újdonságot mutat be.

Nagyváradról a fővárosba

Összesen 34 hónapot tölt Váradon, ahol az egyes számú kedvenccé válik. Nagyvárad szívébe zárta a komikus párost. Aztán egy nap Nagy Endre Váradra érkezik, megtetszik neki a "kis Gózon", és a pesti kabaréjához szerződteti. Nehezen tolerálja Kabos barátja elvesztését, ráadásul a fővárosi szerződés neki is álmai netovábbja. Ám marad Váradon még jó ideig. "Kis Gózon" pesti elszerződtetése idején elterjed a hír, hogy ő viszont a Király Színházhoz szerződik. Pletyka? Valós tárgyalások folynak? Ki tudja, nincs írásos nyoma. Erdélyi direktor felbontja a Váradi szerződését, majd ősszel, a szezonkezdéskor ismét megköttetik az, ám akkor kisebb, epizódszerepeket kap figyelmezetésképpen. Ám mindentől függetlenül Váradon ő az egyik kedvenc, a társasági élet vele foglalkozik, a sajtó Kabostól, autóvezetői engedélyétől, meghiúsult párbajától hangos, és más nevezetes, hozzá fűződő kalandjaitól. Ám idővel a Király színházi szerződése mégis megvalósul, és egy búcsúelőadást követően elhagyja a Pece-parti Párizst, Nagyváradot.

A Király Színházban

Ismét hazatér, ám a szűkös családi környezetből kilépve, nem messze a szülőktől és közel a színházához, a Király u. 87.-ben szobát vesz ki. Első darabban mindjárt Rátkai Márton partnereként játszik. Ám az operettbemutató pillanataira rányomja a bélyegét a történelem. 1914. június 28. - meggyilkolják Sarajevóban a trónörököst. Rövidesen a háború és bevonulás szele süvít keresztül a Király utcában is. Öccsét, Márkuszt besorozzák, aki nem jön haza többé. Holtteste sem kerül haza, csak az ismeretlen katona sírja előtt tudja leróni a család a tiszteletét időről időre. Kabos Gyula személyétől és egész lényétől idegen a militarizmus teljes szemlélete. Számos kollégájával ellentétben, önkéntesként nem vonul a "haza szolgálatára". A katonakönyve bejegyzései alapján minden bizonnyal katonai pótszolgálatot teljesíthetett másfél esztendeig, egy fővárosi, honvédkerületi parancsnokság segédszolgálatánál. Nappal valószínű katona, estére pedig ismét a szüleihez térhet haza, hisz lakóhelyül a Király u. 76. van megjelölve.

Kabos Gyula a színész, rendező, és szerző

1916 áprilisában a Kristálypalota műsorában tűnik fel a volt Szerecsen, ma Paulay Ede utcában. Szeptember elsejétől fogva a Nagymező utcai Fővárosi Orfeum színpadán látható, a "Fekete csoda" című kisoperettben. Eysler "A mecénás" című kisoperettjét nemcsak hogy játssza októberben, hanem a színlap tanúsága szerint rendezi is. 1917 januárjában "A zsebpénz" című egyfelvonásost már nem csak játssza, rendezi, hanem idegen ötlet nyomán szerzőként is ő jegyzi. Az Orfeum-beli szereplései nem tartoznak színészi vágyálmai közé. Az itt eltöltött hetekből, hónapokból évek lesznek. Többször felkínálja magát a színházaknak, de a Magyar Színház 1917. január 18-án tartott bemutatóját leszámítva nem léptetik színpadra. Ekkor Vajda Ernő "Váratlan vendég" című vígjátékában lép színre, aztán mintha elvágták volna.

Nagyváradon ismét, mint a Vigadó Varieté direktora

Kabos Gyula találkozik két befektető hölggyel, akik üzletet ajánlanak neki. Az üzlet végül is rosszkor rossz helyen köttetik, és a kudarc hamarosan be is következik. Kabos Gyula egykori sikerei színhelyére tér vissza Nagyváradra, és öt esztendőre bérbe veszi a Fekete Sas Szálloda báltermét, hogy ott amerikai rendszerű varietészínházat csináljon befektetőivel. Félmillió koronára becsülik a végzett átalakítások, műszaki felszerelés költségeit, majd pedig egykori hírnevéhez méltó módon, nagy beharangozóval megindul a Vigadó Varieté. Nagyváradon első számú szenzációvá válik a Vigadó produkciója, ám idővel a szociális helyzet, a szegénység, a számtalan nyomorgó, a polgárság elszegényedése fél házakhoz vezet. Kabost felemésztik a mindennapok, a szervezés, a pillanatnyi gondok, és nem marad ideje, energiája folyamatos új műsorról gondoskodni. A közönség pedig egyre inkább elmaradozik. Közben az is súlyosbítja a helyzetét, hogy egy helyi rendelkezés értelmében előre kell adózni az eladott jegyek adótartalmára vonatkozóan. Az elmaradt eladásokat nem térítik vissza, az benn marad az adóhivatalban. Rövid idő alatt beindul az anyagi spirál ebből adódóan. 1919. február 15-én a "Nagyváradi Napló" hasábjain a következő közlemény lát napvilágot: "... Kabos Gyula, a Vigadó Varieté művészeti vezetésétől megvált. A vállalat többi vezetői, akik nagy áldozatok árán létesítették Nagyvárad eme elsőrangú mulatóhelyét, továbbra is megmaradtak a Vigadó Varieté igazgatóságában..."

Ismét a fővárosban

1919. március 19-én Nagyváradon ünnepli 31. születésnapját, de nem egyedül, mert március 8-án feleségül veszi a hadiözvegy Puhalag Máriát, dr. Surányi Imrénét, aki nyolcéves kislányával, Gabival együtt legfrissebb szerzeményét, a családját jelenti. (Surányi Gabi innentől fogva nevelt lánya.) Pestre költöznek családostul, ahol hamarosan megszületik közös gyermekük, Kabos István György. Ám a helyzete nem rózsás Pesten, szinte kezdőnek számít a színidirektorok szemében. A Keller Gyula igazgatása alatt álló, korábban Medgyaszay Vilma szervezte teátrumban kap végül is állást. Az Eskü téri színházat (ma Petőfi tér) Femina Színház néven kívánták megnyitni, mire azonban a plakátok az utcára kerültek, Dunaparti Színház nevet kap az intézmény. Néhány francia egyfelvonásosban meg bohózatban lép fel epizódszerepekben, ám a kritika minduntalan felfigyel Kabosra, kiemeli lenyűgöző játékát. A színházvezetés - kiaknázva Kabos nagyszerű komikusalkatát - Nagy Endrével egy háromfelvonásos vígjátékot írat Kabos személyére szabva (Nagy Endre: Piri papája). Kabos lenyűgöző és már-már kiforrott játékára felfigyel a szakma. Beöthy László egy este megnézi az előadást, és egy előre elkészített szerződést helyez elé, amelyben az akkor már az ő általa vezetett UNIÓ Rt.-hez és annak számos színházához szerződteti a komikust.

Az Unió Rt. kiemelt mókamestere

Beöthy a színházai közül az akkor Emőd Tamás helyi igazgatása által irányított Andrássy úti Színházhoz osztja be. 1920. augusztus 14-én lép fel először, és 1924 nyaráig 44 kisebb-nagyobb egyfelvonásosban, tréfában szerepel. Az is előfordul, hogy egyetlen este két Unió-színházban van jelenése. Lassan sztárrá érik a személye, ő szolgáltatja a mindenesti csattanót. Így lassan ő lesz az Unió-színházak fő és rendkívüli mókamestere, és nem csak a színpadon, a közönség jelenlétében, hanem az öltözőkben, a délelőtti próbákra várakozva, kollégái körében is. Békeffi László az állandó konferansz, Nagy Endre örökébe lépve. Zágon István, Lázár István, Békeffi László, Emőd Tamás, Mihály István, Karinthy Frigyes, Nagy Endre a játszott szerzők névsora. Hozzá kell tenni, hogy eleinte nemigen szerepel, azonban a színház vezetősége és a magyar közönség hamarosan meggyőződik Kabos szárnyaló tehetségéről, amely egyszeriben kirobban, amikor szerephez jut, és megjelenik a színpad deszkáin. "Az egyik siker a másik után jön. A bálkirályné, a Tündérek cselédje, A lányom hozománya 500 millió, a Válóperes hölgy, az Apám felesége, a Szidike, a Tüzek, A jégcsap, mind tanúskodnak Kabos Gyula művészetéről... és hogy Kabos Gyula ma vetélytársak nélkül áll."

Kabos a Vígszínházban

Hogy mégis miért szerződik át a Vígszínházhoz? "Kedvem tartja. Ott is megpróbálom. Más hang, más levegő, más stílus és minden más. Ezt is meg kell próbálni. A külföldieknek nyitva áll a világ minden színpada. Nekünk csak e kis ország néhány szál deszkája. Lépjünk hát rá mindenikre..." - válaszolja egy riporteri kérdésre, a Vígszínházhoz történő szerződése alkalmával. Együtt kezd a Vígben, a másik két kabarémúlttal rendelkező kollégájával, Vaszary Pirivel és Mály Gerővel. A társulat zárt és láthatatlan bűvkörét nehéz az újaknak áttörni, főkképp a kabarémúlt esik nagy súllyal latba. Elsőként azonban mindjárt egy olyan produkciót sikerül létrehoznia Jób Dánielnek, amely eggyé kovácsolja az újakat a régiekkel. Csehov "Cseresznyéskert"-je nyújtja ezt a kitűnő lehetőséget. Mály Gerő Jepihodov, Kabos a jómódú Lopahint alakítja megrázó erővel, Hegedűs Gyula és Varsányi Irén méltó partnereként. Porzsolt Kálmán, a Népszínház egykori igazgatója kritikájában külön részt szentel ennek: "... Kezdjük a meglepetésen: Kabos Gyula a gazdag paraszt karakterszerepében mesterit produkált, csupa szín, zamat, ízlés, mérséklet. Amit ő és Varsányi Irén a kulcsjelenetben mutattak, a művészet tökéletessége volt." Ez a felemelő kritika azonban inkább fékezi, semmint segíti a Vígszínházban. Kisebb epizódszerepekre kárhozódik, bár minden megnyilvánulására felfigyel a kritika. A szerződésének lejártával azonban az Unió-válságból talpra álló Renaissance Színház (ma Thália) hívja meg főszereppel, élete első fővárosi főszerepére.

Kabos kitűnő, a színházak mégis válságban

Szemen Juskevics "Szonkin és a főnyeremény" című darabjában alakítja Szonkint, élete első címszerepét. Nagyszerű a szerepében, és a soron következő szerepei mind-mind kimagasló teljesítményt bizonyítanak. Ám alig pár százan láthatják, hisz akkoriban a prózai előadások látogatottsága minden korábbit alulmúl, válságba kerül végül a színház. Ez a kialakult gazdasági környezet következménye elsősorban. A nagy szegénység, mert a felbomlott monarchia Magyarországra eső ipari üzemei sorra becsődölnek. Egy töredékére csökkent a piac felvevőképessége, eltartóképessége, és ez nagyfokú rugalmasságot kíván a gazdaság szereplőitől, amely végül is válságba torkollik. A pénzügyi-gazdasági válság begyűrűzik a színházak életébe is. Jószerével a zenés műfaj tudja valamelyest alapszinten fenntartani magát.

A zenés vesztőhely

A Nagymező utca 17., A Fővárosi Operettszínház plakátján először, 1926. december 1-jén szerepel a neve. Yves Mirande és André Mouézy-Bon "Uraim, csak egymás után!" című bohózatában Lázár Mária, Fejes Teri, Rátkai Márton, és természetesen Gózon Gyula partnereként. Idővel ennek a társulatnak lesz Kabos a legfontosabb szereplője. Minden újdonságban szerepet kap, egyetlen este sem gördülhet fel nélküle a Nagymező utcai színház függönye. Ő a férfi primadonna, akivel szemben a közönség különleges követelményeket támaszt: a színpadra lépésének első percétől az utolsóig kötelességévé teszi, hogy a legszélesebb jókedvet árassza, még akkor is, ha a szöveg erre alig, vagy egyáltalán nem ad lehetőséget. Gyakorlatilag a színház egész gépezetét az ő egyszemélyes lendítőereje hozza mozgásba, őrá épül. Nagy tehertétel ez kimondatlanul is, és mások már fele ennyitől összeroppannak, de ő mindig mosolygósan, legalább is kifelé folyvást derűs ábrázattal játszik. Sokan figyelik kívülről, ám szólni azonban senki sem szól, vigyázz, előbb-utóbb ebbe bele lehet szakadni! Faludi igazgató a kiváltására hoz néha vendégsztárokat, ilyenkor háttérbe szorul, ami néha gyatra szövegkönyvvel is párosul, és ekkor is megbirkózik a feladattal. Ezernyi ötlettel, újdonsággal, meglepő fordulattal él, s ha a szöveg végképp semmitmondó, többször egymásután elmondott, utánozhatatlan és speciális "dadogó" dikciójával menti a helyzetet. Kései utódai is annyiszor elirigylik tőle, azonban minden ez utáni próbálkozás utánzás csupán, a Kabos-féle belső indíttatás híján.

Operettben, prózában

A Fővárosi Operettszínházban 1926-1928 között számtalan darabban játszik, sokszor délutáni és esti előadásban is. Némiképp fárasztja ez, ám igazi fordulatot az Ábrahám Pál-féle operettek indulásakor érez. "Az utolsó Verebély lány" (1928) című operettben például csak az egyik táncszáma alatt hatszor vált ruhát, a fehértől a liláig minden árnyalatban, és pillanatok alatt. Egy nem zenés produkció adja élete egyik kimagasló színpadi alakítását ez időben mégiscsak. Nichola "Ábris rózsája" című darabjában Hegedűs Gyula, Rott Sándor, Kiss Ferenc mellett címszerepben játssza a darab egyik legfontosabb szerepét, Lévy Salamont. Tóth Árpád, a költő - aki épp akkoriban megélhetési okból színházkritikákból él - így ír az "Az Est" hasábjain: "... zsidó apa szerepében - Kabos Gyula - akit, régen láttunk ilyen hibátlannak. Nem csak a vidám részletek gazdag megjátszásában kifogyhatatlan mester, hanem az egész alakításában lélek van, amely Lévy Salamon egyszerű figuráját egyes helyeken nagyszerű magasságokba emeli..."

Kabos Gyula, igazgató lesz

A színházak ugyanakkor épphogy csak tengődnek, a nagy színházi válság korát élve. Az Operettszínház kis előadásszériákat tud érvényesíteni, nagy sztárok magas gázsija mellett, ám a kiemelt csillagok jelenléte is csupán az életben maradáshoz elegendő. A magas színpadra állítási költségek kis bevétellel párosulnak, és Faludi Sándor, akkori direktor nyaka körül szorul a hitelezői hurok. A hitelezők egyre kevéssé látják biztosítottnak, hogy pénzüket viszontlátják, és úgy gondolják, hogy amennyit ki lehet még venni "vállalkozásukból", azt kiveszik, hogy utána mi lesz a színházzal, közülük senkit nem érdekel. A legkisebb veszteséggel igyekeznek pénzükhöz jutni. Aztán egy napon az Operettszínházat bezárják, az igazgatót szélnek eresztik, a színészeket is lezárt kapuk fogadják, mindenféle előzetes értesítést nélkülözve. A székesfőváros rendelkezési jogkörével él, villámgyorsan pályázatot ír ki az igazgatói állás betöltésére - s az új direktori állásra nem kevesebb mint 17 pályázó jelentkezik, köztük maga Kabos Gyula is ott található, egy konzorciumot alkotva Békeffi Lászlóval, az ismert konferansziéval. Kabos Gyula, és Békeffi László neve a város vezetése számára garancia a többi jelentkezővel szemben, biztosítva látják személyükben a színház fellendülését, így hát mellettük döntenek. Békeffinek már volt korábban színházvezetői gyakorlata, és nem is kevés. Szerződés jön létre, amelynek értelmében a művészkonzorcium 1929. november 15-én 6 hónapra bérbe veszi a Fővárosi Operettszínház épületét, és Kabos Gyula ezután mint a színház igazgatója lép fel. Kabos a sajtóban nyilatkozatot tesz, hogy felhagy a színpadi szerepléssel, és átveszi a Fővárosi Művész Színház irányítását, (az Operettszínház akkori neve). Kabos nyilatkozatában hazafias szándékról beszél, hogy "a válságos időkben a becsületes művészi szándékot ébren tartsuk". A konzorcium pénztárába Kabos Gyula személyes vagyonából 2000 pengőt ajánl fel, amelyhez nem sokkal később dr. Dolecskó János, az ismert fővárosi orvos további 15 000 pengővel száll be.

Kabos direktor úr

Kabos igazgatóként kemény, határozott. Méltánytalannak tartva a magas sztárgázsikat - első direktori intézkedéseinek egyikeként - mélyen leszállítja a csillagokba emelkedett kollégák fizetségét. Honthy Hannával nem is tárgyal, oly nagy nézetkülönbség van közöttük, sőt Honthy sztárdarabját kiveszi a műsorból (Sisters). Delly Ferenc napi 100 pengőjét 50-re, Fejes Teri fizetését napi 100 pengőre csökkenti. A társulat zúgolódik, a sztárok nem fogadják el ezt a lépést, mire Kabos azt mondja: "alászolgája". A színésztársadalom felzúdul, és Kabos Gyula ellen fordul. Ellenzői minden lehetséges fórumon támadják. Ő ez idő alatt a vele megegyezni tudó színészekkel egy kis számú társulatot hoz létre, amely a működéshez épp elegendő. A támadások, ultimátumok közepette a Békeffi-Kabos vezette Fővárosi Művész Színház megtartja első bemutatóját.

Az első premier

Zsolt Béla "Erzsébetváros" című darabjával azonban nem csak a színészkonzorcium, hanem maga a hírlapíró is debütál színpadi szerzőként. Kardos úr szerepében Kabos elképeszti a közönséget, mert élő karaktere, igazi drámát sejtető figurája, varázslatos előadása, művészi teljesítményt felmutatni képes produkciója megütközésre készteti még a kritikusokat is. "Kabos Gyula az apa. Nem hisszük el neki, hogy valaha is dadogó operettbárgyúkat játszott. Annyira emberi, hogy a villamoson lehet vele találkozni..." - írja Bálint György "Az Est"-ben. Ignotus a "Nyugat" hasábjain dicséri az előadást. Ám a kritika pozitív fogadtatása nem párosul a közönségsikerrel, egy hét múlva már új, a közönség számára is sikeres darabot kell kiírni a bevétel emelése érdekében, mégpedig azokkal, akikkel korábban anyagi vitába keveredett - Fejes Teri és Delly Ferenc főszereplésével, és természetesen ő maga is fellép a produkcióban. (Honthyval ekkor sem tárgyal.) Az előadás kapcsán azonban Kabos visszasüllyed a korábbi operettfigurák sorába, és sokan "szépséges terveinek összeomlását" látják az ilyen színvonalesést tükröző estékben.

Kabos Gyula nehéz napjai

Folynak az új darab próbái délelőtt, és egy másik délután, este előadás. Ebben a felfokozott életvitelben édesapja jelenti számára az egyik biztos pontot, a tekintélyt, az az édesapa, akivel korábban oly sok vitája támadt, mert a színi pályát választotta. Ismert színészmivoltát felhasználva, közbenjárására elhelyezik a Papát, aki újból "állásba kerül", és ő lesz a városligeti Fényes Cirkusz egyik jegyszedője. Oda jár ki nap mint nap, az Andrássy útról a Cirkuszig. Aztán az egyik hófúvásos téli estén hazafelé tartva egy motoros gázolja el édesapját, aki a kórházba szállítást követően elhalálozik. Kabost mélyen lesújtja a dolog, de a színházi ügyek balsikerű működése igen hamar megszakítja gyászát. Sikeres előadások, kevéssé jó produkciók váltják egymást, kölcsönök az új produkciók bemutatásához, az anyagi dolgok bizonytalansága és az előadások körüli huzavonák megtépázzák idegrendszerét. Igazgatói működésének utolsó felvonásaként az akkori nagy sztárként ismert Biller Irénnel kerül konfliktusba. Színházi körökben mendemondák keringenek bizonyos anyagi vitákról, amelyek kapcsán Biller egy nap lemondja az esti előadást, hivatalosan: rosszullétre hivatkozva. Kabos másnap kijelenti, többet nem hajlandó Billerrel egy színpadon szerepelni. Biller egyébiránt ekkoriban már Anglia és az USA felé kacsingat. Később férjhez megy Amerikában, és nem tér haza. Számos házasság követi az elsőket, majd miután nem tudni, ki volt az utolsó férje, a színháztörténet számára ismeretlen helyen és időben hunyt el, valamerre az Államokban, valamikor az 1970-es évek elején, talán. Lehet, hogy nem is sejtették új amerikai rokonai, hogy a hazai operettvilág egyik ünnepelt sztárját tisztelhetik benne... Akkor azonban ez a Biller-Kabos konfliktus a hathónapos színészkonzorcium vereségének egy végső stádiumához vezet.

Bukás után

A bukás okai felől faggatja egy riporter, "Az Est" hasábjain:
- Mégis, miért bukott bele?
- Először is azért, mert engem ért a hangosfilm első rohama Pesten. Másodszor azért, mert - habár nem vagyok babonás - egy bukott színházból akartam sikerszínházat csinálni. Harmadszor: éppen a legrosszabb konjunktúrában fogtam hozzá. Negyedszer: mert mindenki fütyült a színházra. Játszottam magyar darabot, ameddig csak lehetett, és akkor fanyalodtam csak a külföldre, amikor már muszáj volt. Nem sikerült. Vége. Kész vagyok.
- Mi volt a legrosszabb tapasztalata?
- A legrosszabb? Az, hogy senkinek nem szabad hinni. Én pedig mindenkinek felültem.
- Örül, hogy vége?
- Nem is hiszi, boldog vagyok, hogy ismét csak színész lehetek.
- Adósságai?
- Nyíltan nézek a világ szemébe: mindenkit kifizettem.
- Miből?
- Tudja, volt egy szépen berendezett négyszobás lakásom. Úgy laktam benne, mint egy király. A
négy szobában ma egyetlen sezlon található. A többi...
- Haragszik valakire?
- Senkire nem haragszom. A saját káromon tanultam, és megbántam.
- Mit fog csinálni most?
- Külföldre megyek.
- Hívták?
- Senki se hívott.
- Csak úgy kiköltözik?
- Ajánlkoztam.
- Más nyelven beszél?
- Angolul és németül. Talán Londonba megyek színésznek. Különben sem vagyok elveszett ember. Tudok festeni, tudok szaxofonozni, a bűvészkedéshez is értek és táncolni is tudok. Ne felejtse, színész vagyok!"

Az újrakezdés időszaka

"A budapesti színészek Napóleonja győzelmesen vonult be a Nagymező utcai színház irodájába, és a szezon végén száműzték Szent Ilona szigetére, illetve a Városligetbe, Feld Mátyáshoz. A szezon lejártakor tehát kivonul a színházából, nyáron egy-egy szerepet vállal, jobbára csak azért, hogy kielégíthesse krónikus színpadéhségét. Max Reinhardt képviselői keresik meg, de nem szeretné, hogy másod-, harmadosztályú szerepekben lássák, kibújik a meghallgatás alól. Igazgatói mivoltát igyekszik mihamarébb elfeledni. Egy elhúzódó peres eljárás marad vissza egyedül direktori idejéből, mégpedig dr. Dolecskó pereli a befektetett 15 000 pengőjét. Kabos, aki teljes vagyonát veszíti az ügyön, értetlenül szemléli a pert. "... Dolecskó - nyilatkozza Kabos a "Délibáb" riporterének - bizonyára úgy gondolja, a színház takarékpénztár, ahol veszíteni nem lehet."
Az őszi szezonkezdés idején a régi nevére visszakeresztelt Operettszínház társulatában találni. Kicsit szótlanabb, pikírt megjegyzéseket sem nélkülöző kollegiális közegben, rosszindulatú pletykáktól körülvéve, de veresége színhelyén újfent színpadra lép, és igen gyorsan sikereket könyvelhet el.

Kabos Gyula és a némafilm

Első találkozása a filmmel még Nagyváradon történik, a némafilm készítés hajnalán. 1912. június 13-án, a váradi utcán játszik el egy, Gábor Dezső, az operatőr által írt színdarabot, amely filmepizód felvételeit is maga Gábor Dezső szervezi. Mivel ekkoriban nincs forgatókönyv, sőt semmilyen írott dokumentum, így nehezen kibogozható, hogy Kabos Gyula és Gózon Gyula ötleteinek, rögtönzéseinek mekkora szerep jut a film során. Gábor Dezső egyébiránt a francia Leon Gaumont filmvállalkozó egyik magyar származású operatőre, és "A szoknyahős" címet viseli az akkor ott, a nagyváradi utcán forgatott történet.

Újból némafilmen

Második találkozása a némafilmmel Molnár Ferenc nevéhez kapcsolja. Molnár Ferenchez, aki akkoriban már a Vígszínház befutott sztárszerzője, és aki 1914-ben úgy dönt, belekóstol a filmforgatókönyv-írás még csak kialakuló műfajába. "Víg egyveleg, avagy Pufi és társai" címmel egyfelvonásos burleszkdarabokat ír a kabarék népszerű sztárjának, Huszár Károlynak, népszerűbb nevén Huszár Pufinak. A sorozat egyik epizódjában - a "Pufi cipőt vesz" címűben - jelenik meg Kabos Gyula cipőbolti eladóként. Ebben a burleszkben Kabos le-föl szaladgál a létrán, újabbnál újabb cipőket ajánlva, ám a vevő úr, Huszár Pufi mégis elégedetlen a cipőkkel. Kabos ezernyi mókát talál ki, hogy a vevő kellemetlen lábszagától távol tartsa magát. A végén már nem bírja a szekatúrát, és a vevőt cipőstől felrobbantja.

Kabos Gyula és a filmszkeccs

A némafilm hőskorát azonban rútul kettészeli hazánkban az első világháború. Kabos filmszerepeltetése is háttérbe szorul. Legközelebb ugyan a Hungária Filmgyár tervei között kerül elő a neve, de a 12-15 egyfelvonásos vígjátékfőszerep leforgatása azonban csak álom marad, hisz végezetül a széria első darabja, "A gyufa" című készül el, majd egy elég gyengén sikerült filmszkeccs Deésy Alfréd rendezésében, a "Székelyvér" című. A filmszkeccs egyik sajátossága, hogy a vetítés időnként megszakad, és élőben folytatódik a színpadon egy jelenet, hogy aztán folytatódjék ismét a vásznon minden.

A Hyppolit, a lakáj - Schneider Mátyás-alakítása

Az Operettszínházban elszenvedett direktori bukásának fő okát épp a hangosfilm megjelenésében látja. Az újdonság egészen egyszerűen elhódítja a közönséget a színháztól, s emiatt haragszik a hangosfilmre, és hallani sem akar arról, hogy ő filmezzen egyáltalában valaha is. Székely István rendező egy évtizednyi Berlinben töltött filmes múlttal a háta mögött kezdi meg "A lakáj" címre keresztelt filmjét forgatni. "A Hyppolit, a lakáj" címet már csak később, az elkészült mű kapja. Schneider Mátyást, az uborkafára felkapaszkodó, ámde ott rosszul egyensúlyozó fuvarozó alakját eredetileg Gózon Gyulának szánják. Csortos Gyula mint Hyppolit oly erősnek bizonyuló alakításnak indul, hogy Gózon szerepjátékát eleve aránytalannak tartják. Íratnak egy örökbecsű slágert számára, és egy másik szerepre szerződtetik végül is. A Fenyvessy Évával elénekelt Gózon-szám, a "Köszönöm, hogy imádott..." ma is örökzöld slágere a filmnek, és talán méltó kárpótlás az elmaradt főszerepért. Kabos Gyulát csak fondorlatos trükkel lehet a főszerep eljátszására bírni. (Részletesebben a könyvben.) A film elkészült, és azóta a repríze is sikert aratott már. Talán az egyik legismertebb és legtöbbet játszott korai magyar filmvígjáték. "Színészeink - holott erre kevés alkalmuk volt eddig - nem csak kibírják az összehasonlítást a hangosfilm külföldi sztárjaival, hanem egyik-másik túl is szárnyalja azokat. Kabos Gyula adja a szállítót, aki kispolgári hajlamaival lépten-nyomon szembekerül. Egy nagy komikus klasszikus alakítása ez, amely fejedelmi humorával legfőbb tartópillére a filmnek" - írja a korabeli "8 órai újság" kritikája.

Kabos Gyula elveszett filmjei

A film sikere kapcsán több külföldi filmet forgatnak le Kabossal, ám ezek még forgatókönyv formájában sem maradtak fenn. Idehaza biztosan nem. Tudni lehet például, hogy a francia Osso cég több filmet is forgat Pesten - jobbára Kabos főszereplésével - 1931-1932 között, de közelebbi információ nem maradt meg róla, a film elporladt a második világégés során, a forgatókönyvek egy része ugyan itthon készül, de még a címét se tudni ezeknek a filmeknek. (A filmekben közreműködők már jóval később nem emlékeztek a pontos részletekre sem, ma már élő szemtanúja sem nagyon maradt az eseményeknek.) Egyik filmben például a két évvel korábban Pestre került fiatal Dayka Margit játssza a feleség szerepét, László Aladár írja a forgatókönyvet, Kabos pedig a vidéki ripacs színész főszerepét játssza. Legközelebb hazai filmben az 1932. április 22-én bemutatott "Piri mindent tud" főszerepében látjuk viszont.

Közjáték Bécsben

Kis kitérő Bécsbe. Ajánlatot kap a Theater der Komikertől és 1932 kora tavaszán Bécsbe utazik azzal a nem titkolt szándékkal, hogy talán sikerül meghódítania a bécsi közönséget, és folytathatja majd nagy ívű külföldi karrierjét, távolabb, esetleg Berlinben. A bécsi kispolgár - bár sok hasonlóságot mutat a hazaival - azért különbözik a pesti kispolgártól, és Kabos ezzel kapcsolatos poénjai, sőt a Kabos Gyula-humor egésze nem talál visszhangra az osztrák környezetben. Ennek megfelelően 1932. június 27-én már Pesten van ismét, és Lakner Artúr vállalkozása mellé adja a nevét. Lakner Artúr akkoriban az Erzsébet körúti Palace mozit (ex- Bástya mozi) bérli, és az esti félkilences előadások elé kacagtató estéket szervez Kabos Gyula felléptével. 1932. augusztus 20-án már a Labriola Színházban (ma Erkel Színház) lép fel, és "Az artistakirály" című zenés darab főszerepét adja. Azután szeptember 11-én - az Akácfa u. 4. szám alatt megnyíló Modern Kabaré műsorának a tartópilléreként - a vidám est gerincét szolgáltatja. Kabos ekkor 42 esztendős. Ezzel párhuzamosan egy újabb Osso-filmprodukcióban működik közre. A nagyobb filmszerep ígéretének reménye azonban hamar szertefoszlik, és be kell érnie jószerivel egyetlen jelenet epizódszerepével. A francia sztárszerző, Gaston Leroux fordulatokban bővelkedő és feszültségektől izgalmas írásai akkoriban nagy népszerűségnek örvendenek a hazai olvasók körében is. A Gaston Leroux forgatókönyve alapján készülő "Repülő arany" című film egyik jelenetében egy minden lében kanál riportert alakít, aki egy karambol kapcsán kerül elő a járókelők sokadalmából. Ez az esztendő valahogy lemodellezi Kabos Gyula kettős helyzetét, egyfelől a biztos siker záloga ő, másfelől egyre kevesebb fellépti díjjal kell beérnie.

Kissé félretéve

A nagy gazdasági válság begyűrűződő hatása párosul a hangosfilm megjelenésével, amely egyfajta második színházi válságot idéz elő akkoriban. Ennek az egyik megnyilvánulási formája az, hogy a színészek gázsiját megnyirbálják. "Pesten kaotikus állapotok uralkodnak a színészfizetések körül" - írja a "Hétfői Napló" például, 1931. február 23-án. A kor nagy sztárjai azért elérik, hogy kivételezett helyzetben az extra fizetségeiket megkapják. Fedák ragaszkodik a napi 100 dolláros honoráriumhoz (570 pengő), Gaál Franciska az esténkénti 350 pengő, Honthy Hanna 240 pengő/est, Péchy Erzsi szintén 240 pengő, Biller Irén 200 pengő, Lábass Juci szintén 200 pengő fizetséget kap esténként, miközben a budapesti színházigazgatók 160 pengőben maximálják a kifizetéseket. Kabos Gyulának ezekben az időkben be kell érnie az esténkénti 90 pengővel. Fanyar belső humorral tesz rendet magában: "Ez az én formám" - mondogatja gyakorta.

1933 nyara - lassan Kabos élete is megváltozik

Az előadásokon kívül kevesekkel tart kapcsolatot, a leomló függönyök utáni csendet néhány fiatal színész barátságával oldja fel csupán. Peti Sándor és Keleti László, a két lelkes fiatalember azok akik rendre elkísérik haza - a Dessewffy utcai lakásáig - az előadások után. Új érzés fészkeli be magát lelkébe, a bizalmatlanság kaktusza bont virágot, s ártó magjait aláhullajtja, hogy újabbnál újabb növénykéivel eluralkodhasson később is rajta, hisz a bizalom hiánya élete további részét eztán megkeseríti. Bizalmatlan emberekhez, nehezen hisz el a dolgokról bármit is, és legfőképpen a színidirektorok bőszítik fel. Látja gyarapodásukat, luxusszámba menő életvitelüket, miközben neki magának alamizsnákkal kell beérnie, szemben az igazgatókkal ő a tehetségéből származó bevételből alig-alig részesül. Napi filléres gondokkal küzd sztárléte ellenére is. Nyári pihenőidejében is állást kell vállalnia, mert nem engedheti meg magának a szabadságot.

Kabos és Dosztojevszkij

Az 1933-as évad kezdetén a Magyar Színházhoz szerződik váratlanul, mert a színház vezetői néhány komoly, drámai szerep lehetőségét kínálják számára. Első megmérettetése Dosztojevszkij "Bűn és bűnhődés" című drámájának orosz kishivatalnoka, egy bizonyos Marmeladov karakterszerepe. "Nagy meglepetés Kabos Marmeladovja - írja a "Nyugat" hasábjain Schöpflin Aladár, majd így folytatja -, ezt a kitűnő színészt eddig csak komikus, sokszor groteszk s majdnem mindig zsargonízű szerepekben láttuk, s most egyszerre kiderül róla, hogy tragikus aláfestésű groteszkben talán még kitűnőbb, olyan penetráns züllöttséggel, maszknak, mozgásnak, beszédnek olyan hitelességével, olyan félreismerhetetlenül orosz atmoszférában játszik, hogy az alak megnő, és epizódból főszereppé válik." Törzs Jenő játékával, Hevesi Sándor rendezésében színre kerülő darabban őszinte büszkeséggel vesz részt. A kritika szinte egybehangzóan magasztalja alakítását. "Kabos Gyula már régen tudta, hogy mit tud. Csak éppen az igazgatók nem hitték el neki. Csehovtól Dosztojevszkijig pávatollal táncolt a fején. Most végre aranykoronát kapott" - (Reggeli Újság, 1933. október 1.)

Kabos ismét a régi fényében

Néhány komolyabb szerepet követően visszatér a régi, jól megszokott vidám figurák megszemélyesítéséhez ismét, a közönség elvárásait teljesítendő; fellép a Bál a Savoyban című Ábrahám Pál-operett hazai ősbemutatóján Musztafa bejt alakítva, aki a párizsi török követség attaséja a darab szerint. Ráday Imre, Törzs Jenő, Rökk Marika, Lázár Mária, és a jó barát, Gózon Gyula társaságában arat a darab hazai sikert, a váratlanul megszakadt németországi sikerszéria után. Tudni való, hogy Hitler uralomra kerülését követően kellett félbeszakítani az előadás-sorozatot Berlinben. Kabos ismét a régi, a kollégákat újabbnál újabb, és kifogyhatatlan ötletekkel felvértezve hozza zavarba az előadások során. Kifejezetten feltüzeli, ha a komoly Törzs Jenőt nyílt színi nevetésre tudja késztetni, a közönség érzi a rögtönzések váratlanságát, és mindegyik pillanatot, amikor Törzs Jenő hátat fordítva a közönségnek rázkódva nevet, hatalmas tapsorkánnal jutalmaz. Naponta, előadásról előadásra mókázik, rögtönöz, bele-bele sző szójátékokat, kis apró-cseprő történeteket a szövegkönyvbe, nem hagyja unalmasan telni az előadásokat.

Kabos Gyula filmcsillaggá válik

A hangosfilmet - amelyet korábban gyűlölt - lassan megszereti, sőt kifejezetten jó kedvvel készíti filmjeit. Ebben a sorozatban az első a "Márciusi mese" című film, amelynek sikere további filmjeinek nyitányává válik. A forgatás két hét alatt zajlik zárt műteremben, miközben előadásait nem mondja vissza. A munkarend nem teszi szükségessé, hogy a nap teljes idejében a filmvállalkozó rendelkezésére álljon, így lehetővé válik egy másik filmprodukcióban való szereplése is. Gyakorlatilag ő alakítja ki és valósítja meg a filmpendli fogalmát. 1934. december elején zajlik a Royal Apolló moziban a "Meseautó" című film szakmai bemutatója. Lakner Artúr, a mozi igazgatója sorra vezeti fel a film szereplőit a vászon elé, utoljára Kabos Gyulát. Zúgó és tomboló taps fogadja, és szűnni nem akaró éljenzés veszi körül, amíg a színpadra lép. Valóságos hősként, igazi magyar ünnepelt sztárként köszöntik. Kabos értetlenül áll sikerei előtt. A film néhány jelenetét nézi meg csak, nem érti az ünneplés miértjét. Pista fia, Gabi leánya és felesége, Gabi az autójában győzködik őt, hogy most igazi sikere van, őt ünneplik, sztár lett.

A Kabos Gyula-filmfigurák

A mozivásznon egészében mindig ugyanazokat a figurákat és szituációkat kell variálnia, és filmbéli feladatai ennyiben nem különböznek azoktól a színpadi szerepeitől, amelyekben a Nagymező utcai színház közönsége négy éven keresztül már megszokott tőle. A filmekben - és ez már kiforrott színészegyéniségéből, de korpulens alakjából is következik - többnyire kikapós, félénk és félszeg, riadt tekintetű kisembereket (kereskedőket, ügyvédeket, cégvezetőket, titkárokat, inasokat stb.) kell megformálnia, akik a harmincas évek viszontagságai között önmagukat, családjukat, egzisztenciájukat féltik a reájuk is nehezedő fenyegetésektől. Ezeknek a figuráknak alapvető magatartását a félelem motiválja. Félti a lányát, az állását, a megtépázott becsületét vagy csak egy hóbortos ötletét, amelytől meg akarnák őt fosztani. Védekezésképp a legnagyobb szamárságokra is képes, amiből az is következik, hogy többnyire felsül, és nevetségessé válik. Általában a történetek tragikomikus figurája. Ő a balek, akit az orránál fogva vezetnek, de azért neki is adódik lehetőség néhány nyelvöltögető poénra, hogy visszavágjon, sőt kivágja magát, netalántán, ha úgy adódik, akár vissza is vágjon. Ő a pesti Chaplin.

Bár gazdagnak gondolják, filléres gondjai vannak

Kabos Gyula annak ellenére, hogy hazai körülmények között filmcsillag, és sokan milliókat képzelnek a bankszámláján, a valóságban fillérek csörögnek a zsebében. Nyögi az igazgatói minőségében elveszett pénzeket, egykori üzlettársa például a befektetésként működő 15 000 pengőjét is rajta pereli be, amit végül is peren kívüli megegyezéssel fizet neki is, illetve fizetésének jelentős részét eleve letiltás alatt tartja már a bíróság. Környezetében testvérei, rokonai állástalanok, és ő pénzeli családjának tagjait, mert senki sem hiszi el azt, hogy az országos hírű sztárnak egy vasa sincs. Jószerivel az egyetlen "költséges" szenvedélye marad a napi három doboz cigaretta, hetven-hetvenöt szál "Kék Darling" (ez a kedvelt márkája). A másik a cigaretta mellé a sistergően fortyogó feketekávé, mert ezt is szenvedélyesen szereti. Gyakran vizespohárban kell elé tálalni. Lassan minden mennyiség kevés belőle. Fizikai és szellemi frissességét így próbálja fenntartani. Nem meglepő, hogy erősen igénybe vett szervezete egyre nagyobb dózisokat kíván. Naponta, ha öt-hat órát alszik, jobbára talpon van, jártatja a gondolatait szerepein, amit jobbára csak körvonalaiban írnak meg számára, "majd Kabos kitalál ide valami jópofát, mond valami marhaságot, és kész"... - mondogatják a filmproducerek, a színházi direktorok. Örök álma - a tisztességes munkával megteremtett nyugodt élet - ábránd is marad számára, mert itthon erre esélye sincs, mint ahogy az azóta eltelt időben ez az életérzés a különböző politikai érák váltakozása ellenére is egyre általánosabbá válik, egyre nagyobb tömegek mondhatják el ezt.

Kabos-filmek és -színdarabok

Kabos egymás után forgatja filmjeit, gyakran eleve rászabják a szerepet a forgatókönyvírók. "Az új rokon", a "Lila akác", az "Emmy", a "Meseautó" forgatásáról, valamint velük kapcsolatos történeteket részletesebben a könyvben olvashatnak. Filmezés közben játszik az Operettszínházban, és egy rosszul sikerült darab kevéssé szerencsés szerepében hatalmasat bukik (Charles Méré-Fényes Szabolcs-Bródy Tamás: Music Hall). Később egy sikeres darab kompenzálja ismét. Békeffy István-Lajtai Lajos "Nápolyi kaland" című operettjének főszerepét adja, a hiszékeny férjet, aki párja egy könnyűvérű asszonykának. Közösen Palermóba utaznak, és különböző váratlan és mulatságos bonyodalmak középpontjába kerülnek. Igazi Kabos Gyula-i szerepkör, és valósággal tündököl benne. Aztán 1934 karácsonyán az új Eisemann-Szilágyi-darab főszerepe várja, az "Én és kisöcsém"-ben.

Kabos a magyar Chaplin

Ezzel a címmel jelent meg az "Esti Kurír" karácsonyi (1934) számában egy riport, amely részletei sok mindenre rávilágítanak:
Kérdés: - ...azt mondják, ön rengeteget keres.
Kabos Gyula: - ...öt esztendeje se éjjelem se nappalom. Öt évvel ezelőtt támadt az a szerencsétlen gondolatom, hogy talán nekem sikerülhet valami nagyobb dolog. Akkor vettem át az Operettszínházat - és megbuktam. Körülbelül 200 000 pengő adósság származott belőle. Azt nyögöm, és nem tudok kilábalni belőle. Minden a hitelezőké. Ha két napig nem játszom, a harmadik napon nincs egy vasam sem. Persze ezt nem mondhatom el mindenkinek, akik jönnek és legyintenek a kezükkel, hogy te még beszélsz? Eleinte próbáltam elmagyarázni az ilyeneknek, de mindig csak a gyengébbek hitték el. Így hát megmaradok gazdag Kabosnak, a milliomos Kabosnak, akinek könnyű. ...A színház - örök. De csak addig, amíg nem akar konkurenciája lenni a filmnek. Nekem, ha tudni akarják, ez az egész forgószínpad meg elevátorrendszer nem az esetem. Felesleges. Az illúziót a színész adja, aki olyan levegőt tud teremteni a színpadon, amilyet akar. Azt hiszem, az a legnagyobb bajom, hogy nekem nincsenek túl vérmes vágyaim. Soha nem akartam semmi nagyot, igaz, hogy a kicsit nagy is kétszázezer pengőmbe került. Én nem szeretek enni, nem vagyok gourmand - egy jó könyv mindennél többet ér nekem. Rémesen szeretem az angol tengerészhistóriákat például, vagy a trópusi expedíciós könyveket - ilyenkor folyton utazom.
Riporter: - Igen, ...hiszen maga olyan vicces ember.
Kabos Gyula: - Ez egy nagy tévedés, kérem. Én egy nagyon szomorú ember vagyok, csak mániákusa vagyok a vidámságnak, és addig nem nyugszom, amíg nevető arcokat nem látok magam körül. De különben is, ma jókedvet csinálni - kötelesség, és akkor is nevetni kell, ha sírni szeretnék. Volna egy jó tippem ezzel kapcsolatban. Hozzanak rendeletet, hogy egy hónapig mindenkinek mindent mosolyogva kell csinálni. Meglátnák, milyen más lenne az élet. (Esti Kurír, 1934. december 25.)

Kabos a sikeres

Erre az időszakra filmbeli népszerűsége miatt már a színházban is keresett személy, de keresete nem nő ezzel párhuzamban. A korabeli primadonnák bérének töredékét, ha megajánlják neki, és abból az összegből is a nyolcvan százalékot leveszi a bank. Meghívást kap például a Vígszínházba, és esténkénti 80 pengőről beszél Roboz Imre eleinte, ám mire a szerződés aláírására kerül sor, már hatvan pengőre apad az ajánlat, amelyből a művész 10 pengőt kap készhez a többi a bírósági döntés értelmében a hitelezőké. Összevetésül: Fedák 540/este, Honthy 240/este pengőt kér és kap fellépéskor. (Tegyük hozzá, Kabos ekkor Magyarország legnagyobb komikus sztárja.) Igaz, a nagy primadonnacsillagok sohasem kívánták a hazai színjátszást felvirágoztatni saját rizikóval, egy színház átvételével. Hogy Kabos keresetéből megélni is tudjon, folyamatos és állandó filmezésre van szüksége. Játszik az Operettszínházban, játszik a Vígben, eközben forgatja a "Köszönöm, hogy elgázolt", majd az "Ez a villa eladó" című filmeket. Például Hunyadi darabjában, a "Lovagias ügy" című vígjátékban alakítja Virág urat. A színművet két színház is műsorra szeretné tűzni, és mindkettő vele. Bírósági per kezdődik az elsőséget illetően, amelyet aztán a Vígszínház nyer. Kabosnak az egész eljárás imponál, hisz számára azt mutatja, hogy mennyire fontos a személye, és ez őszinte örömmel tölti el.

Kabos Gyula Európa legnagyobb tragikus színésze

A Pesti Színházból - amely ekkor 480 személyes, és a Vígszínház kezelésében áll ekkoriban - átviszik az 1450 személyes nagyszínházba, olyan sikert ér el a darab. Szinte mindenki róla beszél, Virág úr-alakításáról. A kritika egybehangzóan ünnepli, a pesti közönség újra felfedezi magának. Közben fellép az Andrássy úti Színházban, ahol Molnár Ferenc két egyfelvonásosában kap egy-egy karakter szerepet. A siker itt sem marad el. A szezonvégi összesítésnél Vázsonyi Ferenc így összegzi teljesítményét: "...Kabos Gyula néhány szereppel megmutatta, hogy nem táncoskomikus, hanem jellemszínész, mégpedig - szerintem - Európa legnagyobb tragikus színésze: egyszer talán erre is bizonyítékot szolgáltat majd a szereposztás..."

A filmszínész

1935. április 15-én elkezdődnek "A csúnya lány" felvételei, majd júniusban ismét kamerák elé áll, az "Elnök kisasszony" című film kapcsán szállják meg a filmesek Óbuda kisutcáit. A jelenetek hőfoka a különböző időben való forgatás miatt gyakorta törést szenved, nem így Kabos Gyulánál, aki mint egy született filmszínész, napok múlva tud egy jelenetet ott folytatni, ahol a korábbi vágókép során az befejeződött. Képes ugyanolyan indulattal szólni, mint azt korábban megtette, és a jelenet íve szempontjából fontos, hogy ott folytatódjék az, ahol pár nappal azelőtt abbamaradt. Professzionális filmes személy, rendezők, operatőrök, hangmérnökök kedvence, mert munkájukat sokszorosan megkönnyíti rátermettségével. Kevés vágással, és rossz esetben néhány pótfelvétellel játssza le jeleneteit. Általában kész koncepcióval érkezik a kamerák elé, amelyet már le is próbált valahol korábban, magának.

A hazai filmvilág nélkülönözhetetlen adu ásza

Egyszerre, és egy időben forgatják a "Budai cukrászda" jeleneteit és a "Halló Budapest" című filmvígjátékot. Rögtön utána a "Címzett ismeretlen" című filmprodukcióban találja magát. A Kabos-filmek népszerűségére jó példa, hogy ekkor a külföldi filmek forgalmazását kiszorítja a hazai gyártású filmek sora, sikeres dolog magyar filmbe fektetni, üzleti szempontból is. A legnagyobb sikert az ún. "Kabos-filmek" érik el egyebek közt. Négy-öt-hat héten keresztül telt házakat hoz egy-egy filmje, amit korábban csak a német vagy az amerikai filmek érnek el itthon. Kabos Gyula meghozza a kedvet a magyar filmekhez, mind a nézők, mind a befektetők körében. Közben meghívást kap egy amerikai turnéra, amelyet a Vígszínházban játszott kisebb szerepei mellett teljesíthetőnek vél. Ám színháza figyelmezteti szerződésben vállalt kötelezettségeinek anyagi vonatkozásaira, így meghiúsul az út ezúttal, közben újabb mellékszerepekkel bízzák meg, fontosságának hangsúlyozására. Aztán miután a filmipar Kabosból él, folyamatosan igényt tartanak filmgyári jelenlétére, de a Vígszínház is igényt tart rá. A kettőt nem lehet egymástól elválasztani. Robozék jó érzékkel kiszámítják, hogy a filmmel szerzett hírnevet a színház is pompásan kamatoztatni tudja.

A nagy nevettető ars poetikája 1936-ban

"Milyennek tartja a komikus mesterséget? - Ne vegyék szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy fennkölt hivatás. Nincs szebb feladat annál, mint a csüggedt, szomorú, gondterhelt embereket felderíteni. Mindenesetre nagyobb embernek tartom a komikust, aki elfeledteti a napi gondokat, mint azokat, akik a bajokat okozzák. Csodálatos, hogy mostanában az utóbbiak sokkal jobb pozícióban vannak."

Az év úgy kezdődik, mint a többi dolgos esztendő

Az esztendő ugyanolyan intenzitással kezdődik, mint ahogy zárult az előző év. Januártájban filmre kerül a vígszínházi előadást követően a "Lovagias ügy", amelyben úgyszintén Virág urat játssza. Azt követően egy másik forgatásba csöppen bele, a "Köszönöm, hogy elgázolt"-ba, hogy aztán a "Hol alszunk vasárnap?" című 1600 méteres rövidfilm főszerepét eljátssza. Közben zajlanak Szép Ernő "Háromlevelű lóhere" című darabjának próbái a Vígszínházban, amelyben két aprócska jelenete van.
A "Lovagias ügy" vetítése ellen szélsőjobboldali tüntetést szerveznek
A "Lovagias ügy" bemutatója kapcsán azonban szélsőjobboldali tüntetések kezdődnek. "Le a zsidó filmekkel" - kiáltozzák az erre felbérelt áldiákok és valódi diákok vegyesen Pécsett. Pár napra rá Pesten a Belgrád rakparti Turulvár pincéjében gyűlést tartó szélsőjobboldali érzelműek között megjelenik Kémeri-Nagy Imre rohamcsapatával, aki egyébként a pécsi zavargások elindítója is volt, és kiadja a parancsot: "Vonuljunk a Fórum elé, le a Lovagias üggyel!" Egy szűk szélsőjobboldali kör németszimpatizáns rétege izgága hangoskodók tömegét tudja gerjeszteni a film ellen. Az előállítások alkalmával azután kiderül, hogy jószerivel fogalmuk sem volt a 300 fős kivezényelt diákoknak, mi ellen tüntetnek, mert a filmet együk sem látta, de azt mondták nekik, ez egy zsidó film, és az ellen tüntetni kell. Másik alkalommal Heltai Jenő "A néma levente" című darabja ellen vonulnak fel egy emberként Debrecenben. Később Szegeden és Baján indítanak el tüntetéseket a német pénzből finanszírozott szélsőjobboldali elemek a "Lovagias ügy" vetítése ellen, sőt a bajai vetítések egyikén-másikán, és Budapesten is, a Hungária mozi előadásán német gyártmányú ún. bűzbombát helyeznek el, majd az oldalkijáraton sietve távoznak ismeretlenek. Az átlaglakosság nem közlekedik ilyesfajta eszközzel a táskájában, főképp nem mozikban. Az ügyek alakulása és váratlan hazai megjelenése, ennek összehangolt mivolta, a német hadianyagok nagyfokú szervezettséget, átgondoltságot és tudatosságot feltételez, amelynek anyagi hátterét - sejteni lehet, hogy - nem hazai erők finanszírozzák. A korabeli újságok felháborodnak a mesterségesen gerjesztett álesemények miatt. A tüntetők saját érveinek tarthatatlan logikai bukfencei felett elmélkednek. "A békésen szórakozni akaró moziközönséggel" szemben védik a magyar fajt - Perczel Zita, Ráday Imre és Kabos Gyula ellen indítanak rohamot, a magyarság hatalmának növelésére, a szociális helyzetének javítására. " ...Egyéb baja, egyéb problémája nincs is ennek az országnak, mint hogy egy filmnek milyen a szereposztása? Megdöbben az ember e szellemi sivárság láttára, amelyet most már látnivalón központi irányításra működő tüntetőapparátus jellemez."

Kabos Gyula a támadások középpontjává válik

A film kapcsán kialakult vele szembeni nyílt támadás elkeseríti, félelemmel tölti el, legfőképpen fiát, Istvánt félti, nem önmagát. Megváltozik, és belülről kezdi el marcangolni a hiábavalóság érzete. Politikához igen keveset ért, és nem is nagyon érdekli, nem érti, váratlanul éri az egész számára érthetetlen helyzet, a nyílt színi zsidózás. A kritikák hangvétele is már e szerint tagozódik, amivel megint nem tud mit kezdeni. Munkájába temetkezik, amíg hagyják itthon dolgozni. László Miklós "Illatszertár" című vígjátékában Hammerschmidt gyógyszerészt alakítja. "Néhány pillanatra szinte tragikus magasságokig emeli, egyébként olcsó hatásokra építően megírt szerepét." Filmez, ezúttal Indig Ottó "A torockói menyasszony" című sikeres vígjátékát forgatják. A filmről Nagy Endre ír kritikát "Kabos Gyula a magyar filmnek már megdönthetetlen árfolyamú értéke. Ha ő szerepel, a belépődíj ércfedezete száz százalékig biztosítva van." Ám Orbók Attila, a "Függetlenség" című hetilap kritikusa már megengedi magának, hogy kritikája világnézeti alapokon nyugodjon, nem szakmai szempontok vezérlik ekkor már.

Közjáték - Székely István meghurcoltatása

A Székely István rendezte, "A Noszty fiú esete Tóth Marival" című filmje kapcsán szélsőjobboldali támadások kereszttüzébe kerül maga a rendező. Rejtélyes röplapok kerülnek elő, titokzatos levelek íródnak, amelyben Székelyt magyarellenes összeesküvéssel vádolja az ismeretlen, névtelen levélíró. Minden szakmai fórumhoz eljuttatja levelét. A sajtó rögtön felkapja az eseményt és már senki sem a Mikszáth-regény filmváltozatával van elfoglalva, hanem Székely ellen indul sajtóhadjárat. Az egész kirobbantója - mint az a háború után kiderül - Bánky Viktor, a film vágója. Heteket tölt levélírással és röplapgyártatással, amit jól időzítve a filmpremier idejére pointíroz. Székely az őt ért támadások miatt elhagyja az országot. Bánky eléri a célját, hisz tehetségtelenségét politikai támogatással kiegészítve egészen filmrendezői posztig repülhet a ranglétrán. Később a nyilaskeresztes párt propagandafilmjeit készíti el, magas összegekért. A háború után mint háborús propaganda-uszítófilmek készítőjét körözik, távollétében el is ítélik. Azokat a személyeket, akik egy Bánky Viktor-filmben technikai dolgozóként részt vesznek, sohasem engedik többet filmet készíteni. Mellesleg akkoriban az senkit sem érdekel, hogy a megvádolt, nem is izraelita vallású, és sohasem volt az, régi erdélyi család sarja, ám Bánky mint névtelen röplapszerző Schwarcznak titulálja. Székely egyébként később annyit mond erről: "... hozzáteszem, ha Schwarcznak születtem volna azt sem szégyellném..."

Kabos, az adu ász

Kabos Gyula jól tudja, ha Székely Istvánt kikezdték, akkor a következő Ő lesz, hisz a Székely-filmek egyik sztárjaként ismerik. 1937. márciustól szeptemberig egyébként kilenc filmet forgat, egyebek mellet a "Hotel kikelet", "A kölcsönkért kastély", az "Úrilány szobát keres" című filmek készülnek ekkoriban. Kabos utolérhetetlenül hozza, amit elvárnak tőle. Az akkor már hanyatló hazai filmgyártás egyetlen biztos pontja Kabos Gyula. Egyed Zoltán írja a "Mozi Újság"-ban hogy: " ...a magyar közönség elővételi bizalma kizárólag a tévedési happyend-vígjátékok Kabos-Gombaszögi-Jávor-Muráti-Ráday vonalán összpontosul." Magyarul, ha a gyártó gyártatni akar, behívja a moziforgalmazót, aki kurtán csak annyit mond, hogy ha filmben nem lesz benne Kabos, nem tudja eladni a filmet. Kabos tehát a kiindulópont. Jön hozzá egy amorózó, egy naiva sztárgarnitúrával, és már kész is a sablon, a többi részletkérdés...

Otthagyja a Vígszínházat

1937. július 12-én levelet ír Roboz Imrének, a Vígszínház igazgatójának, amelyben felmondja állását. Nyilatkozik, hogy eztán nem kíván társulat tagja lenni, sőt semmilyen társulat tagja többé nem óhajt lenni, inkább szerepekre szerződik bárhová is. Aztán a nyár végén mégis meggondolja a dolgot, és elkötelezi magát az Andrássy Színház mellett. Az Andrássy Színház egyébként ma az Új Színház (Budapesten, a Paulay Ede u. 35.), akkoriban a Magyar Színház kamaraszínházaként működik, 1937. október elsejétől veszi át a Nemzeti Színháztól a Magyar Színház, Wertheimer Elemér igazgatása mellett. A Hevesi Sándor dramaturgiai feldolgozásával színre kerülő "Százegy éves asszony" című vígjátékban játszik egy köszvényes vénembert, Vaszary Piri százegy éves asszony-alakítása mellett, először itt, az Andrássy Színházban. Közben szerepet vállal egy, a Városi Színházban színre kerülő operettben is, amely eset kapcsán elhidegül a kapcsolata a Magyar Színház vezetővel, ugyanis nem szívesen engedik el a művészt máshová játszani, Kabos pedig ezzel az állásponttal kevéssé törődik. Innentől fogva - bár hazai színpadokon az utolsó sikerei ehhez a színházhoz kötik - eléggé tárgyszerű a kapcsolata itt szinte mindenkivel. Teljesíti, amire felkérik, de visszahúzódóan jobbára az öltözőben tartózkodik, nem a társalgóban, kevesekkel tart fenn privát közlésekre is vonatkozó nexust. Közben filmez. Épp a "Maga lesz a férjem" című Nóti Károly-komédia utolsó jelenetei készülnek, amikor sor kerül Budapesten az első szirénákkal és kijárási tilalommal egybekötött légvédelmi gyakorlatra. A háború árnyéka beéri Magyarországot. Este tizenegykor fél órára minden fényt kikapcsolnak, felüvöltenek a jellegzetes sipító hangú szirénák, az elkövetkező háború első megnyilvánulásaként.

A fiát Londonba küldi

1937. december elején a Művész Színházban játszik egy szalonvígjátékban. Békeffi István-Stella Adorján "Holnap az ágyban marad" című vígjátékának egyik főszerepét adja, Törzs Jenővel. Élete utolsó derűs és felszabadult játékot biztosító premierje ez Budapesten, amiről akkor - 1937 karácsonyán - ezt persze nem lehetett tudni. 1938 tavaszán a menekülés útját építi ki. Régi barátjával, Korda Sándorral még a nagyváradi időkből eredeztethető sok jó közös élménnyel bíró kapcsolatát felelevenítve lelevelezi, hogy fiát, Istvánt kommendálja Londonban, ahová egyetemre fog a gyerek járni. Korda minden tekintélyét latba veti barátjáért, így Istvánt 1938 tavaszán felteszi a Keleti pályaudvarról induló vonatra, amely őt egyenesen Londonba repíti. Kabos István ez évtől fogva a londoni egyetem autómérnöki karán tanul.

Az utolsó premierek

1938 tavaszán két zenés vígjátékban is színre lép az Andrássy Színházban. Február 2-án egy bukáshoz asszisztál. Eisemann Mihály-Pierre Véber "A hölgy hozzám tartozik" című zenés vígjátékában partnere Vaszary Piroskának, Sennyei Verának, Z. Molnár Lászlónak, Dénes Györgynek. Ám a nagyszerű szereposztás arra elegendő, hogy alig ötven előadás menjen le belőle, ami a ráfordításokkal közelítően sem áll arányban. Ezt szokták bukásnak nevezni. Szilágyi László-Márkus Alfréd "Nem leszek hálátlan" című zenés vígjátéka az utolsó premierje Pesten, és ezzel zárul 33 éves hazai pályafutása is egyben. Olyan záróakkord, amilyenre még melankolikus óráiban sem igen gondolhatott.

A fenyegetések ideje jön el

1938. április 8-án reggel vastag betűs újságcímek meredeztek a járókelőkre. A lapok elején jobbára két szám látható: 80% keresztény, 20% zsidó. Mit rejt ez a furcsa szám? Nem többet, és nem is kevesebbet, mint hogy e hazában született honpolgárok e két vallási csoportja a közéletben mostantól fogva ilyen arányban lehet csak jelen. A Darányi-kormány rendelete ez, amely 1939 végéig ilyen arányba kell átalakítani a közélet egészét. Nem rátermettség, tudás szabja meg az adott helyen működő személy kilétét, hanem prioritásként a hitvallása, minden más elhanyagolható részletkérdés. A törvényjavaslat hamar végigfut a parlamenten, és rövidesen I. zsidótörvényként válik ismeretessé. A színház világában az 1269 regisztrált magyar színész közül 339 izraelita hitvallású, vagyis az összlétszám 24,1%-a. Az újonnan megalakuló Színészkamara számára ennek az 4,1%/nak visszaszorítása a cél. A szakmai szempontok lassan elhanyagolhatóakká válnak. Mikor, milyen darabot játszik, melyik színház, és az milyen színvonalú, kell-e a közönségnek, bemennek rá - ez lassan senkit sem érdekel. A fontos hogy, milyen vallású, aki játszik, és az arányoknak a darabokon belül is meg kell lenni. Ezt nézik, ezt ellenőrzik, a darab maga, a közönség, és amiért a színház van, az lényegtelen, elhanyagolható részletkérdéssé degradálódik az újonnan életbe lépő törvények folyományaként. Kabos képtelen felfogni az egészet. "Én egyedül kimerítem a megengedett arányokat" - mondja (a törvény értelmében főszerepet nem is játszhat a 20 %, mert az borítja az arányokat!), majd így folytatja - mi lesz akkor a többiekkel?"

Kabos Gyula Amerikába megy?

1938. augusztus 31 - az "Esti Kurír" jelenti: "Kabos Gyula Amerikába megy? ...tegnap híre terjedt a főváros művészvilágában, hogy Kabos Gyula néhány hét múlva hajóra száll és Amerikába megy..." "- A hír tényleg igaz - erősíti meg Kabos -, van egy szerződésem, amely amerikai turnéra kötött le néhány hónappal azelőtt. Az indulás terminusát azonban az amerikai menedzserrel együtt magam határozom meg, de legkésőbb 1939. február 1-jén el kell indulnom. Rövidesen nekilódulok, hogy jó néhány hónapig odaát dolgozzam. Egy filmet még csinálok, mielőtt elutazom, de nem valószínű, hogy ennek premierjét ki tudom várni. Így minden valószínűség szerint a "Rozmaring" lesz a búcsúfilmem."

Élete legjobb alakítását nem érti a közönség

1938-ban egyébként hat filmet is forgat, ebből az utolsó előtti a "Papucshős" címet viseli. 43 filmnek kellett elkészülnie ahhoz, hogy ebben a filmben végre megkapja élete első abszolút főszerepét, igaz, élete utolsó előtti filmje is egyben ez, a magyar hangosfilm hetedik esztendejében. Kabos a filmben pedig filmszínészi pályája összehasonlíthatatlanul legnagyobb teljesítményét nyújtja. Egy ízig-vérig tragikomikus figurát alkot meg benne, aki már nem a kabarészerzők előre gyártott patronjait pufogtatja, nem is saját ötletforgácsaival kápráztatja el a nézőt, hanem egy jól felépített, feszes történet központi szereplője, igazi hőse. Filmtörténészek egybecsengően állítják, hogy a korszak egyik kiemelkedő, vagy sokak szerint, éppen a legkiemelkedőbb filmje ez. A közönség azonban sajnálatos módon ezt nem veszi tudomásul, igazi helyét és értékét máig sem ismeri föl igazán. Kabostól mulattatást várnak, jó tréfákat, bemondásokat, vicceket, nem ezt várják, nekik a tréfacsináló Kabos kell. Csalódnak benne, és később se tudják megbocsátani neki, hogy mit művelt, mibe ment bele...

A szélsőjobb nyílt sajtótámadásai Kabos ellen

Előbb csak filmjeitől ritkítják meg a hazai mozik műsorát, később már személyét sem kímélik az otromba vádaskodásoktól. 1939 decemberében már ilyesféle cikkek jelennek meg róla: "Nemrégiben a magyar-jugoszláv közeledés szellemében magyar gyártású filmeket mutattak be Belgrádban. A szereplők között olvassuk Kabos Gyula nevét. Kabos Gyula tehát, aki jelenleg személyes fellépésével az amerikai magyarokat boldogítja, Belgrádban is megjelenik a Hotel Kikelet című filmben. Reméljük, hogy a jugoszláv közönség nem pont Kabos Gyuláról fogja megmintázni a magyarság ideáltípusát." Ez a film korábban nézőrekordot állít a hazai nézőközönség körében, egyebek mellett egyik érv a magyar filmgyártás üzleti sikerei mellett, szemben a külföldi filmbehozatallal. Egy-két év alatt tilalmas mű, a szereplők vallása miatt, a magyarság védelme miatt. A korántsem tehetségüknél fogva előkerült, központi pénzeken támogatott bértollnokokat azóta a történelem elsodorta, Kabos Gyula ma is élő és örökbecsű színművészetével szemben.

Isten veled, Hazám!

- Ne nézz vissza! - szorította magához felesége, amikor a nemzetközi expresszvonat lassan, méltóságteljesen kigördült a Keleti pályaudvar üvegcsarnokából. Kabos arca hamuszürke. Úgy tűnt, mintha kiszállt volna belőle az élet, aztán kissé megszédült, vagy csak talán a kimerültségtől huppant le az ablak melletti helyére. A felesége, aki a következő harminckét hónap valamennyi izgalmát és feszültségét hűséges társaként éli majd át, itt még erősnek próbál látszódni. - Ne nézz vissza! - kérleli gyengéden újra és újra. Kétoldalt, amennyire ellátni, Budapest fényei suhannak mellettük. Aztán egyre távolodnak. Ketten ülnek a kupéban egymás mellett. Egy hűséges hitves, meg az elnémított, mindenétől megfosztott színész férj. Egyikük még reménykedik, a másik üresen bámul a semmibe. A mozdony sípja dobhártyarepesztő erővel hasít a sötét éjszakába. Isten veled, Hazám!

Egyre távolodva

Ostendéből Doverbe tartanak, a La Manche-csatornán keresztül, jutnak Londonba, ahol István, a fiúgyermek várja őket. 1939. február 1-jén kifut a 28 000 tonnás Paris nevű tengerjáró a southamptoni kikötőből, a turista osztály egyik kabinjában M. Jules Kabos, Mme Marie Kabos, ahogy az utasjegyzékben ez olvasható ma is. Aztán 10 nap múlva, február 11-én kora reggel éri el a Paris tengerjáró New York partjait. Kabos Gyula vegyes érzelmekkel néz a bizonytalan amerikai jövő elébe.

Egy rossz közjáték, ami mindent megzavar

Ahogy a ködben felsejlik a Szabadság-szobor alakja, Kabos Gyulát édesapját juttatja eszébe. A megérkezés izgalmai közé egy apró közjáték ékelődik be, amely később mindent összekuszál. A parton egy ismeretlen hölgy várja, a nevét szüntelenül rikácsolja. "Mr. Kabos, Mr. Kabos!..." Kabos odamegy az asszonyhoz, aki rémülten és zihálva közli, hogy meghívója, egy bizonyos Mr. Szenes (aki az összes Kabos-film sikeres amerikai forgalmazója a Danuvia Filmkölcsönző vállalatán keresztül), szóval hogy "... óvakodjon Mr. Szenestől. Becsapja magát!" Az asszony eltűnik a tömegben, Kabost elönti a gyanú, és az elébe siető, az utaztatását és az amerikai fellépését megszervező Mr. Szenessel közli, hogy pár nap haladékot kér az amerikai turnéval kapcsolatosan, amíg tájékozódik az amerikai színházi viszonyok felől. Mr. Szenes nem érti a dolgot, és magára hagyja sértődötten a művészt. Viszonyuk később sem rendeződik. Nem érti Mr. Szenes, hogy mit óhajt megtudni Kabos az amerikai színházi viszonyokról, s egyáltalán mi köze van, vagy lehet ehhez, az amerikai színházi élethez? Úristen - gondolja Mr. Szenes -, ennek az embernek fogalma sincs róla hová érkezett? Mire vállalkozott, s mit óhajt egyáltalán elérni? A magyar filmek forgalmazása kizárólag az ő kezében összpontosul. Nélküle egyetlen lépést sem tehet. Őt lehetetlen megkerülni. Filmek nélkül pedig Kabos semmire sem fog menni. Akkor pedig mihez fog kezdeni ebben a rettenetesen nagy országban?!

Amerikában

Ideiglenesen a New York 64. utcájában levő Hotel Woodrow-ban rendezi be főhadiszállását. Egymást érő módon kap ajánlatokat, különböző, ottani magyar ügynökségektől. Papp István és Vermes Sándor feltételeit találja a legkevésbé kifogásolhatónak, s a megkötött szerződés értelmében hirtelen egy kis magyar színtársulat élén találja magát. Kollégái tisztességes emberek, csak éppen a színészet mesterségében járatlanok. Március 14-én Newarkban, a Sokol Hall színháztermében mutatkoznak be a "Zűrzavar" című, 3 felvonásos bohózattal. Itthon "Mackó" címen futott a darab. Kabosnak a szerepe a fejében volt. Azonban a kollégák felkészültségének hiánya kirívó, "tagjaink a következők voltak: az egyik elárusítónő nappal, a másik pincér, a harmadik tengődik és várja a jó szerencséjét..." - írja Kabosné egy április 6-án keltezett levél részleteként.

Első amerikai turné

Aztán elindul végre az amerikai turné, csaknem két héten keresztül, minden este más-más városban, igen nehéz körülmények között. Elizabeth, Pert Amboy, Bridgepost, Philadelphia, So. Norwalk, New Brunswick, So. Bethlehem, Trenton, Passaic az útvonal, majd 1939. március 26-án, vasárnap délután és este New Yorkban, a 86. utcai Yorkville Casino nagytermében lép fel. "Nagy ellenmunka folyik a mozisok részéről. Ennyi gazember nincs sehol a világon" - írja Kabosné egy későbbi levelében a turné kapcsán. A helyszíneken gyakorta a mozijegyárak feléért is alig tudnak fél-háromnegyed házakat produkálni. (A premiermozikban akkor egy jegy 3 és fél dolláral kezd, míg Kabos jegyárai: 1 dollár 75 cent, New Yorkban 1.35 USD , és elővételben 35 cent kedvezmény jár.) A moziszínész - ahogy Amerikában ismerték - nem érvényesülhet egy megfelelően felépített környezet nélkül, a szükséges attribútumok nélkül csalódást okoz a nézőnek, és egyértelmű a bukás lehetősége. Azonban Kabos is rájön lassan erre, de addigra már vége a turnénak. Mindez annak ellenére is így van, hogy akik eljönnek, busásan részesülhetnek Kabos sziporkázó jókedvéből.

A show-nak folytatódni kell

1939. április közepén folytatódik a turné Chicagóban, Detroitban. Chicagóban például egymás után négyszer is fellép gyakorta, sőt éjszakai vonattal Detroitba utazik két ízben is, ahol egy mozihelyiségben öt napon át, naponta négyszer is szerepel. A rendkívüli tempó ellenére is alig tudnak valamit felmutatni anyagi szempontból. A válság mélyül, amikor feleségét epebántalmakkal azonnal kórházba kell szállítani. A Lutheran Hospitalban azonnali műtéten esik át a két magyar orvos javaslatának megfelelően, amelynek költségeit nekik kell állni, és elviszi a clevelandi kereset egészét.

Segítség jön

Incze Sándor - meghallván Kabos Gyula szorult helyzetét - New Yorkból táviratozik, és azonnali fellépést ajánl a Broadwayn. Incze Sándor a legjobb európai színházmagazinnak kikiáltott "Színházi Élet" tulajdonos főszerkesztője volt Pesten, ám elvették a lap megjelenési lehetőségét tőle, és el kellett hagynia az országot is. Amerikába érve megalapítja a "The Stage" című folyóiratot. Kabos elutazik New Yorkba Incze hívására, megtudja, hogy azonnali beugrással át kell vennie egy szerepet Bús-Fekete László "Ladies and Gentlemen" című darabjában. Ettől visszakozik, és visszautazik Clevelandbe, ágybeteg feleségéhez. Közben szembesül azzal a zavaró körülménnyel is, hogy egyáltalában nem beszéli az angol színpadi nyelvet. Visszahúzódása tehát kettős indíttatású, nem akarja feleségét magára hagyni, meg különben is problémái lennének a nyelvvel.

Kabost, távollétében még az egerek is oroszlánszívvel támadják

Közben itthon, Magyarországon egyre erősebb támadások érik távollétében, főképp a "Magyarság" című folyóirat részéről. Ebben odáig megy a lap, hogy megkérdőjelezi Kabos magyar mivoltát is. Ezalatt Kabos a szűkös jövedelméből elküld 2000 dollárt a "Magyarság" főszerkesztőjének, hogy juttassa azt el a magyar gazdák egynémelyikéhez, hogy vetőmagot tudjon belőle venni, így biztosítva a jövő évi termést, és vele együtt az országot gazdagítsa. "Tudom, nevetséges összeg egy ilyen nagy probléma megoldására, de ha csak 2-3 gazdának néhány mázsa többletet jelent, akkor is jó érzés lesz itt az idegenben, hogy pár magyar gyerek nagyobb karéj kenyeret majszolhat... stb." (A teljes levél a könyvben olvasható.)

A második turné Amerikában

1939 nyarának végére gyakorlatilag valamennyi létfenntartásukhoz szükséges tartalékukat felélik. Kabos második turnét szervez az október 15-én bemutatott "Sárgapitykés közlegény" című zenés darab kapcsán. A bemutatóra egyébként New Yorkban, a Yorkville Casino nagytermében kerül sor, hasonlóan a tavaszi premierhez. Ezt követően a környékbeli kisvárosokba szervez előadásokat rögtönzött társulatával. Az egyhónapos turnén mérsékelt érdeklődés nyilvánul meg.

Kabos Színpad New Yorkban

1939 decemberére új ötlettel áll elő, Nagy Endre kabaréját megvalósítandó, egy hasonló megszervezésébe kezd itt New Yorkban, Knész Ferenc vendéglős vendéglőjében. Knész a vendéglőjét is átalakíttatja, színpadot helyez el benne, és létrehozzák a Modern Színpad amerikai folytatását, a Kabos Színpadot. Egyhónapos működéséről keveset tudni, de Kabos és Kabosné leveleiből arra lehet következtetni, hogy számos gáncsolója, ellenlábasa akadt a vállalkozásnak, akik nem segítik a sikeres működést. Kabosnak rá kell lassan ébrednie, hogy magán kívül senkire sem számíthat. Hetenként egyszer-kétszer fellép, ami arra éppen elég, hogy a minimális élelmiszert és a megélhetés anyagi alapjait összeszedjék, de többre nem futja. Eléggé egyhangúan telnek mindennapjaik, jobbára a Central Parkban sétálnak. "... a Central Park minden bokrát, padját úgy ismerjük, mint a tenyerünket, a környéket is bejártuk, szép-szép, de nem azért jöttünk ki, hogy botanizáljunk" - írja Kabosné 1940. március 7-én keltezett levelében.

A hazától távol

A háború tombol Európában, Kabos csak a lapokból tud tájékozódni, ahol Magyarország ellenséges államként van nyilvántartva, bár mind Magyarország, mind pedig Amerika háborús övezeten kívüli ország ekkoriban, együk sem lépett még hadba. "... hazulról nem tudunk semmit, mert én csak angol lapokat olvasok, és nem hiszem még a századrészét sem, mert én ismerem a fajtámat, és az nem olyan. Túl sokat jár itt az emberek pofája, és miután én ellentmondok és verekszem a magyarságért, hát azt mondják rám, hogy náci vagyok. Egy időben az előadásaimat bojkottálják ezért..." - írja 1940 novemberében egyik levelében.

A végső turné

1940 tavaszán-kora nyarán kis könyvecskét ír (10 000 példányban kerül kiadásra) "Pesten kezdődött" címmel, nyolcíves, vékony papírkötésű könyvecskében mesél a hazáról, nagyváradi és pesti élményeiről. Öt centért árusítja előadásait követően, a dedikált példányokat 1 dollárért. (3,50 dollár egy premier mozijegy árának alsó határa!) Egy filmszkeccset (félig mozi, félig élő előadás) készít, amatőr körülmények között leforgatva annak filmes részét, ez év őszére (a hangosfilm hazájában egy akkoriban már lejátszott műfaj a filmszkeccs), majd körültekintés nélkül turnéra indul vele 1940. október 20-án. Kabos egy Ohióból keltezett levelében beszél erről, a könyvárusítás kapcsán: "... mindennap utazunk, sokszor egész éjjel is, mert egyik állomás a másikig 200-300 mérföld, sokszor több is. Anya van a pénztárban, és nagyszerűen dolgozik..." A turné egybeesik az amerikai elnökválasztási kampány végső finisével, így jószerivel senki sem figyel Kabos utazó előadásaira. Két hét múlva végül is leáll az egész turné. Ha csak valamivel előbb, vagy épp későbbre időzíti ezt, még tán sikerre is fordulhatott volna az ügy, így azonban újabb anyagi veszteség éri.

1941 tavasza és nyara

Két emigráns magyar szerzőtársaként harmadiknak könyvet ír ismét, "Öcsém" címmel. A kötet egynegyedét teszik ki az írásai. 1941 tavaszán visszatér a társulati formához, és "Rózsa Sándor szerelme" címmel nagy operettrevüt hirdet. A revü alcímei azonban árulkodóak: "Kossuth Lajos azt üzente", "János Vitéz Csengeren", "Zimber-zombori szépasszony". Ezek a címek önmagukban is a teljes összeomlás felé vezető út legalsó lépcsőfokait sejtetik. Nagy ízlésbeli engedménynek tűnnek, és ha még hozzávesszük azt a műkedvelő gárdát, akiknek segítségével dolgozik, jól látható zűrzavar kerekedhet a háromórás monstre műsor során. Naponta két előadásra is sor kerül. Az előadás-sorozat mindenféle erkölcsi és anyagi eredményesség nélkül zárul, és pusztán a teljes kimerültséghez elegendő.

Kabos rosszul lesz a színpadon

Lengyel Menyhért, "A waterlooi csata" szerzőjének ajánlására egy nyúlfarknyi szerep eljátszására van lehetősége a Broadway egyik színházában, ahol épp egy Lengyel Menyhért-bemutatóra készülnek. A darabot Kabos még 1924-ben játssza Budapesten, az ősbemutatón. A szerepet most angolul kell előadni, az angol ekkorra már egész színpadképesen megy neki. Egy napon azonban a kis brooklyni színházban előadás közben Kabos a szívéhez kap, és összeesik. Állapota javul, de orvosai tanácsára nem léphet fel az esti előadásokon, és a próbákon sem vehet részt, ezzel azonban ő nem törődve továbbra is bejár a délelőtti próbákra. A második rosszulléte az egyik próbán történik, amelyet rövidesen egy harmadik követ, ám ehhez akkor egy tüdőgyulladás is társul. Kórházba szállítják, és oxigénsátorban tartják.

Az utazásnak vége

Két héten keresztül fekszik az oxigénsátorban, míg végül feladja. Hogy ebből a 14 napból mennyit van eszméleténél, mennyit sem, nem tudjuk. Tisztában volt-e helyzetével, felkészülten, avagy megadóan készült a halálára? Mennyit érzékelhetett a külvilágból, felfogott-e bármit maga körül? Ezt a titkot magával vitte az örök némaság birodalmába. 1941. október 6-án - az aradi vértanúk évfordulójának napján - arcvonásai mozdulatlanná merevedtek. Örökre lezárult előtte a világ, amely az ő számára késhegyig menő küzdelem színtere volt, s amelyből - viszonzásképpen - alig tudott valamit is kicsiholni. Amiben soha, még a legínségesebb pillanatokban sem szenvedett hiányt: az emberek mosolya. Ezt az egyet - a legfontosabbat - sohasem volt kénytelen nélkülözni. Ha kiment az utcára, az emberek közé, máris felderültek az arcok. Mosolyvarázsló volt. Ez kárpótlást jelentett sok-sok elmaradt, és beteljesületlen vágya és kívánsága fejében. Végső - nem túlságosan kedvező - mérleg így vonható meg: rengeteget adott, s közben aránytalanul keveset kapott.

1941. október 6. Budapest

Halála szombatra esik. A második világháború dúl teljes erővel, akkorra már három és fél hónapja Magyarország részvételével is. A pesti mozik Karády-filmet adnak. A "Ne kérdezd, ki voltam" című film már vagy harmadik hete megy nagy sikerrel. Egyetlenegy mozi sem játszik Kabos-filmet, szülővárosában senki sem gondol már rá. Augusztus óta már a III. zsidótörvény is érvénybe lép. Színészek sokasága van eltiltva a színpadtól. Ha itthon marad, sorsát ő sem kerülhette volna el. (Sem így, sem úgy.) Surányi Gabitól, nevelt lányától kapott korábban híreket hazulról, most azonban Gabi kap egy zavaros táviratot Amerikából, édesanyjától. Nem érti pontosan, vagy nem akarja érteni tartalmát.

A hír elterjed, de még nem biztos

Október 8. - hétfő. A Vígszínház társalgójába valaki azzal a hírrel állít be, hogy Kabos Amerikában meghalt. Senki sem akarja elhinni. A neve azonban valahogy újra megelevenedik, mint amikor még itthon volt, tele van vele a társalgó. Viccei, tréfái nem csak a színpadon, hanem itt a legdörzsöltebb közönség, a kollégák körében is hatalmas derűt keltettek egykor. Áh, Kabos nem hallhatott meg! - mondják első felindulásukban. A társalgóból azonban a rossz hír tovaterjed az újságírói körök tagjaihoz is, akik közül valaki felhívja Surányi Gabit (nevelt lánya) telefonon, és a hír igazsága felől érdeklődik tapintatosan. Surányi Gabi megerősíti, hogy édesanyjától kapott valóban egy telegramot, de az nagyon zavaros szövegezésű, és az angol fogalmazásból nem tudja pontosan kihámozni belőle, azt hogy Gyula bácsi beteg és kórházban van, vagy meg is halt.
Hivatalos források megerősítik a tényt, Kabos Gyula nincs többé
Október 9. - kedd. A Magyar Távirati Iroda Berlinből keltezett jelentése aztán minden kétséget kizárva a megmásíthatatlan tényt közli: "New York-i jelentés szerint Kabos Gyula magyar színész, aki két év óta az Egyesült Államokban tartózkodik, hirtelen meghalt." Ezt a közleményt szinte valamennyi lap lehozza, ám egyik sem fűz hozzá több kommentárt, nekrológot meg egyáltalában nem. Egyetlen lap sem közöl róla méltatást, amire azért igen rászolgált volna, a haditudósítások élveznek elsőbbséget, és minden más ennek kapcsán.

Temetéséről

Temetésén Göndör Ferenc - aki a húszas évek legelején vonult emigrációba hírlapíróként - mondja a búcsúbeszédet. Évek múlva meséli: "... én láttam Kabos Gyulát a koporsóban mozdulatlanul feküdni, és az én soha el nem felejthető bús misszióm volt eltemetni Kabost: búcsúbeszédet mondani a koporsó mellett zokogó amerikai magyarok nevében. ...Valahogy szinte nem is lehet elhinni, hogy az a Kabos, akit itt mi magunk előtt látunk, már többé nincs az élők sorában. Hát lehet elhinni, hogy ez az ember meghalt? Ő él. És Kabos Gyula igenis élni fog, míg a magyar filmek idevarázsolják könnyezve is mosolygó szemünk elé megható, kedves, ellenállhatatlanul mulattató, és soha nem felejthető alakját."

Utóéletének I. felvonása

A második világháború után az újjáépítések során aztán előkerülnek a kópiák, és ismét felhangzik a kissé dadogó és oly jellegzetes nazális hang, és ismét nevettet. Nevettet még akkor is, amikor kiderül, hogy a filmgyár gondosan őrzött második vasbeton bunkerjében szinten minden nullkópia odaveszett, így a Kabos-filmek jó része is. 1945-48 között igen, de 1949 környékén már ismét nem játszhatnak Kabos-filmet. A Horthy-rendszer kispolgári szalonfilmjei gyanúsak és - egységes véleményezéssel élve - csapnivalóan rosszak, tehát nem bemutathatóak a szocializmust, és kommunizmust építő munkásságnak és parasztságnak. Kabos filmjei visszakerülnek a fémdobozokba.

Utóéletének II. felvonása

Legközelebb az ötvenes évek végén kerül a "Meseautó" egy rövid időre elő. A kultúrpolitika aztán hamar kimutatja a fogát. A filmek dobozba kerülnek ismét. Várni kell még, amíg megnyílik a Színház- és Filmtudományi Intézet mozija, a legendás Filmmúzeum a hetvenes évek elején, a Múzeum krt. végén. Itt kezdik vetíteni a "Hyppolit, a lakáj"-t ismét. Kígyózó sorok reagálnak a vetítésre, és nepperek verik fel a mozijegyek árát tízszeresre is. Kabos Gyula, Gombaszögi Ella és a többiek leckét adnak újból: hogyan kell vígjátékot játszani, hogyan lehet egy tökéletesen ideológiamentes történetet úgy előadni, hogy másfél órán át szakadatlan nevetést csiholjanak vele. A siker megint szemet szúr: árt a mai magyar filmgyártásnak - mondják, átcsalja a fizetőnézőket a bóvlihoz. Véget kell ennek vetni. Így is történik. Kabos és a többiek visszabújnak a filmarchívum tekercseibe. Időnként csak szellőztetni és áttekercselni veszik elő őket. Aztán a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején a Magyar Televízió Kabos Gyula-sorozatot rendez, és sok film ötvenéves Csipkerózsika-álmából ébred fel, és talál régi-új közönségére. Jó néhány filmje elő sem került soha, azóta sem. (45 filmben játszik!) Lassan elfogy az a generáció is, amely a mozikból emlékezhetne rá, színpadi szerepeit végképp a feledés pora fedi. Tucatnyi gramofon-lemezfelvételei sohasem nyernek felújító reprízkiadást, ami még talán üzleti szempontok szerint is kifizetődő lehetne. Ilyenek, mint például: "Barcelonában van egy kis ház", "Van bennem egy kis szalonspicc...", "Beszámoló az olympiászról", "Kolumbusz felfedezi Amerikát"... stb.

Kabos Gyula újratemetésének története

Már a nyolcvanas évek közepén felvetődik, hogy az akkor már több mint három évtizede a New Jersey állambeli Emerson város Cedar Park-i temetőjében nyugvó Kabos Gyula földi maradványait, végső akaratának megfelelően itthon, hazai földben temessék el újra. A számtalan ötlet és javaslat ellenére is ez csak tíz esztendő múltán valósulhat meg. Palotás János újságíró tevékenysége vezetett végül is eredményre. Ő ugyanis kiderítette, miért keresték a temetkezési intézet könyveiben hiába Kabos Gyulát, és miért is nem találták a sírját addig. A temetéskor valószínű az átélt izgalmak hatására, amikor a felesége diktálta be az elhunyt adatait, a jegyző félreérthette a nevet és Kobast írt Kabos helyett. Teljesen olyan ez, mintha ezt a tréfát ő eszelte volna ki az utókornak. A hosszas várakozás végül is eredményre vezet, és ötvenöt évvel a temetése után, hazakerül hát Kabos Gyula. Megjegyezzük, hogy számos honfitársa vár hasonló sorsra, hogy messzebb ne menjünk Mály Gerő is hazavágyott mindig is, hazahozatala azonban soha sem merül fel.

Az örökkévalóság felé

1996. november 30-án - ismét szombati napon-, délelőtt a Farkasréti temetőben kései tisztelői és fiatal színész kollégái, akik nem lehettek már partnerei, olyan részvéttel fogják közre a hamvait tartalmazó koporsót, mintha valóban csak most, és nem ötvenöt évvel ezelőtt indult volna el az Örökkévalóság felé. A ravatalnál Székhelyi József színművész mondja búcsúztatójában: "Kabos Gyula teste ugyan már elporladt, de testamentuma, szelleme közöttünk járkál, csámpázik színháziak, filmesek és mozinézők, vagyis valamennyiünk között. A honi kultúrtörténet legnagyobb kisemberének, a humánum és a humor óriásának egész életműve, sőt halála is a kirekesztés, a lenézés, a megalázás elleni vádirat volt."

Írta: Bános Tibor
Az internetes összeállítás készítette: Takács István
Nyelvi Lektor: Dévényi Ildikó

Forrás jegyzék:
Csiffáry Gabriella: Születtem... Magyar színészek önéletrajzai - Palatinus, Bp., 2001.
Bános Tibor: Kabos Gyula - Atheneum 2000 Kiadó, Bp., 2001.
Magyar Színházművészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Bp., 1994.
Magyar Bálint: A Magyar Színház története - Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1985.
Cenner Mihály: A Magyar színészet nagy képeskönyve - Corvina Kiadó, Bp., 1984.
Színészmúzeum - Magyar Színházi Intézet - Bp., 1981.
Magyar Bálint: A Vígszínház története - Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1979.
Hont-Staud: Színházi Kislexikon - Gondolat, Bp., 1969.
Illés Jenő: Színészarcok a közelmúltból / Gyárfás Miklós: Kabos Gyula - Gondolat, Bp., 1968.
Nemeskürty István: A magyar film története - Bp., 1965.
Nemeskürty István: Hetvenöt éve született Kabos Gyula - Filmvilág, 1963. július 1.
Gyárfás Miklós: Színészkönyv - Bp., 1958.
Gyárfás Miklós-Hont Ferenc: Nagy magyar színészek / Kabos Gyula - Bibliotheca, Bp., 1957.
Emlékalbum - 1954.
Hunyady Sándor: A Vígszínház negyven éve - Atheneum, Bp., 1936.
Dr. Németh Antal: Színészeti Lexikon - Győző Andor kiadása, Bp., 1930.