Kacsóh Pongrác

Életrajz
Színházi szerepek
Művei
Foto
Szakirodalom

Kacsóh Pongrác zeneszerző, zenepedagógus, tanár

Született:
1873. december 15. Budapest, Magyarország
Elhunyt:
1923. december 18. Budapest, Magyarország

Szinopszis:

JÁNOS VITÉZ

I. felvonás. A faluvégen búcsúznak a lányok a hadba induló huszároktól. A háromszínű lobogóra a piros pántlikát Iluska, a falu egyik legszebb virágszála köti rá. Szegény Iluska kiszolgáltatott mostohája rosszindulatának, aki a nehéz munkákkal foglalja le ifjúságát. Iluskának, a kis árvának egyedüli öröme, minden boldogsága Kukorica Jancsi, a derék és nyíltszívű bojtárlegény szerelme. De az idill hamar megszakad. A mostohát zavarja a fiatalok boldogsága, és pénzért felbéreli a falu csőszét, hogy titokban hajtsa a tilosba Jancsi nyáját. Amikor bekövetkezik a legrosszabb, Jancsinak menekülnie kell a falu dühe és a reá váró büntetés elől. Búcsút vesz hát Iluskájától, felcsap huszárnak, és megy világot látni, de megígéri szerelmesének, hogy sohasem feledkezik el róla, és száz halálból is visszajön érte.

II. felvonás. A francia király udvarában nagy a szomorúság: a török megnyerte a csatát, veszendőben a franciák királyának koronája, országa. Ekkor megérkezik hős huszáraival Kukorica Jancsi, vállalkozik az ország megmentésére. Harcba, indul, és elkergeti, leveri a törököt. A francia király fogadást rendez a huszároknak, és hálából felajánlja neki országa felét és leánya kezét, de János vitéz - általános álmélkodásra - visszautasítja a királylány kezét: hiszen őt várja odahaza Iluskája. De hirtelen furulyaszó hallatszik: Bagó érkezik, aki meghozza a dermesztő hírt Jancsi falujából, Iluska nincs többé. A gonosz mostoha rossz bánásmódja halálba kergette. Elhoz egy rózsát Jancsinak, azt a rózsát, amelyik Iluska sírján nőtt. Jancsi - megtört szívvel, kínzó fájdalommal lelkében - búcsút vesz a francia király udvarától, és elindul Bagóval, hogy felkeressék a halálban szívük közös szerelmét: Iluskát.

III. felvonás. Jancsi és Bagó vándorútjukon elérkeznek az Élet tavához. A gonosz mostoha, mint rút boszorkány, megkísérli Jancsit elcsalni a tó környékéről, de Jancsi a tündérek énekéből megtudja, hogy hol van, és hogy itt megtalálhatja elveszett Iluskáját. Az Iluska sírján nőtt rózsaszálat bedobja az Élet tavába, a tóból virágok, rózsák nőnek, és előtűnik a tündérek birodalma, ahol Iluska a tündérkirálynő. A két szerelmes boldogan talál egymásra. Iluska marasztalja, hogy maradjon vele itt, Tündérországban, legyen ő a királynő mellet tündérkirály. Ám amikor Kukorica János Bagó szomorú dalát meghallja, útnak indul vele Magyarországra. Iluska sem maradhat, bár kérlelik a tündérek, Jancsi után siet, és együtt, egymást átölelve, örök szerelemben egyesülve érkeznek haza, a falu végére...

RÁKÓCZI

I. felvonás. Bercsényi vezetésével megérkeznek a bécsi Burgba a magyar küldöttek, hogy Rákóczit, akit itt nevelnek Bécsben, magukkal vigyék Magyarországra. Kellemetlen meglepetés éri őket: Zrínyi Ilona fiából a haza sorsa iránt közömbös ifjút neveltek a bécsi udvarban. Rákóczi azonban anyja levelének olvasása közben "szent hivatásának tudatára ébred" és "megtér".

II. felvonás. Rákóczi kuruc seregével Nagyszombat alatt táboroz. A császár követeket küld hozzá: Heister ezredest és Rentheim Magdát. Békét ajánlanak, de ő nem fogadja el Heister ajánlatát, hanem harcba indul a császár serege ellen.

III. felvonás. Trencsén mellett csatára készülnek a kurucok. Magda kideríti, hogy árulást követtek el Rákóczi ellen, és át akarja adni Pálffy levelét. Tévedésből azonban egy féltve őrzött régi emlék kerül a levél helyett Rákóczi kezébe; és ebből a fejedelem megtudja, hogy Magda évek óta titokban szereti. A csata szerencsétlen véget ér. Rákóczi lefordul a lováról. Mindenki menekül, Magdát leteríti egy vasas német golyója.

IV. felvonás. Rákóczi a vereckei szoroson át menekül Lengyelországba, Előbb azonban eltemetik a tárogatót. Alig hantolják el a kuruc tábor kedvelt hangszerét, újból megszólal a földből a tárogató hangja. A hangszer panaszos szava a mélabús búcsúakkord, ennek emléke kíséri el Rákóczit az örök bujdosásba.

 

 

© 2003 www.szineszkonyvtar.hu