Karády Katalin

Életrajz
Filmszerepei
Színházi szerepek
Hanganyagai
Foto
Szakirodalom

Karády Katalin, Kanczler Katalin Színésznő, énekesnő

Született:
1910. december 8. Budapest, Magyarország
Elhunyt:
1990. február 8. (20 óra 50.) - New York, N.Y. USA


Életrajza:

Adatok:
1939-től 1941-ig - a Pesti és a Vígszínházban
1943 - 1944 - Vígszínházban
1944. április 18. Budapesten tartóztatja a Gestapo, 3 hónapig kínozzák, vallatják
1945 - 1946-ban, 1948-ban - a Fővárosi Operettszínházban
1945 - az Arizona Irodalmi Varietében játszik
1947 - a Pesti Színházban kap szerepeket
1949 - a fővárosi Royal Revüszínházban lép fel
1949 - betiltják filmjeit, nem léphet fel nagyszínházban Budapesten
1951. február 19. - Szombathelyről Ausztriába emigrál
1951 - Salzburgban él
1952 - Svájcba költözik
1953 - Brüsszelben bérel lakást
1953-1968 Dél Amerikába megy, Sao Paoloban vállalkozása van a divat szakmában
1968 - megkapja az amerikai vízumot, az USA-ba költözik
1968-1990 - New Yorkban él
1979 - Magyarországon feloldják a disszidálása miatti szilenciumát
1990. február 8-án - elhunyt New York-i otthonában
1990. február 19-én - Budapesten, a Bazilikában ravatalozzák fel, s a Farkasréti temetőben helyezik örök nyugalomra (22/1-es parcella)
1991. szeptember - felavatják Fekete Tamás szobrászművész alkotását, sírkövét.

Összefoglaló

Cs. Aczél Ilonánál tanul színészmesterséget, Egyed Zoltán indítja el színészi pályáján. Dekoratív megjelenése, titokzatos, erotikus sugárzású lénye, mély hangja, szuggesztív egyénisége elsősorban filmszerepekben és a pódiumon érvényesült igazán.
A kereskedelmi leányiskolában két osztályt végez el, ezután 1931-ben feleségül megy Vargha Rezső adótiszthez, de az ifjú párnak még abban az évben elválnak útjai. 1936-ban Egyed Zoltán tanácsára kezd el színészetet tanulni Cs. Aczél Ilonánál. Ekkor veszi fel a Karády nevet, mely néven a színpadon először Somerset Maugham - Zoe Atkins "Az asszony és az ördög" című darabjában lép fel a Pesti Színházban 1939 februárjában. Filmezni kezd, és hamarosan a csillagok legragyogóbbika néz le rá, hisz a film hazai királynőjének tekintik jó néhány esztendőn keresztül. De a háború őt sem kíméli. Nemkívánatos személy lesz, dalait betiltják, majd őt magát is letartóztatják három hónapra. Kínozzák, vallatják, fogait kiverik, aztán egy nap szabadon engedik. De ez már nem az a Karády, mint volt korábban. A háború után aztán egyre kevesebbet szerepel. Majd ismét nemkívánatos személy válik belőle, mert hogy a Horthy-rendszer sztárja volt. Vidéki színpadokon léphet csak fel, fűtetlen kultúrházak meszelt falai közt. Részeg alakok sörös üveget hajítanak rá. Rettenetes nyomokat hagy benne a mellőzöttség. Egy nap elhagyja hazáját, ahol őrá már nincs szükség. Dél-Amerikában telepszik le, s tizenöt esztendő múlva jut el az USA-ba. Kalapszalont nyit New Yorkban. De addigra már csak a legenda, a mítosz marad belőle, mert a pályától sok évtizede visszavonult. Többször készül haza, de valahogy ez mindíg elmaradt. Visszavonultan él Amerikában. Csupán elhunytakor tér haza. Egyedülálló módon a Bazilikában ravatalozzák fel, s ezrek kísérik utolsó útjára itt Budapesten. 1992-93-ban a Magyar Televízió sorozatot sugárzott, ahol az összes filmjét levetítették. Balcsó András rendező 2001-ben bemutatott filmjében pedig, a "Hamvadó cigarettavég"-ben állít emléket a legendás színésznőnek.


Életrajza részletesebben:

Karády Katalin születési dátuma

Sok a mítosz és a rejtély Karády körül, és az egyik ilyen "Bermuda-háromszög" a születési dátuma körül van jelen. A hivatalos lexikonok 1912-t vesznek alapul, Egyed Zoltán, Karády pályájának elindítója, Karády Katalin színésznőként történő bevezetésekor, a nyitó cikk kapcsán meg már eleve négy évvel kevesebbet mond az újságíróknak, meglepő a barátnő, Szepes Mária közlése is, aki szerint 1910. december 10-én, a Nyilas jegyében született Karády Katalin. (Szepes Mária: Emberek és jelmezek. Emlékek polifóniája. Bp. 1988. 254. oldal). "dátumokat cseréltünk annak idején" - írja. A legmeghökkentőbb bizonyítékot azonban a Kelecsényi László könyvében publikált keresztlevél jelenti, amely szerint: Kanczler Katalin Mária tehát 1910. december 8-án született, s december 13-án keresztelték meg a főváros VII. kerületében, a Rózsák terén álló plébánián. (Kelecsényi László: Karády Katalin, II. kiadásában látható, Bp., 1989. 21. old.) Miután a reprodukció hitelességét nem vonhatjuk kétségbe, így ezt a keresztlevelet vesszük mi alapul Karády Katalin születési időpontjának megállapításakor, a Magyar Színházművészeti Lexikon adatai ellenére is, hozzátéve, hogy alapjaiban Karády Katalin életpályájának tekintetében ez a dolog semmit sem változtat.

A Kanczler család

Katalin egy hétgyermekes kőbányai család sarjaként születik meg Budapesten, néhány esztendővel az első világháború kitörése előtt. Apja, Kanczler Ferenc cipészmester, és édesanyja, Lőrinc Rozália Nagyszénáson kötnek házasságot, s sorrendben a hetedik gyermek, Katalin születésekor már a fővárosban, Kőbányán, a Százados úti lakónegyedben élnek. A gyermekek sorrendben: Róza, Ferenc, János, Anna, József, Géza, és végül a legkisebb gyermek, Katalin. A hét testvér közül azonban csak a legidősebb nővérnek, Rózának születik egy gyermeke, Mercsényi Róbert Béla. Idővel Rózának két unokája is lesz, Marietta, majd Tamás. Marietta válik nevezetessé még a Kanczler családban Katalinon kívül, mert nemcsak hogy nevet szerez a divatszakmában, de férje lesz az a Kovács P. József, akit a Magyar televíziózás egyik legnagyobb bemondó-egyéniségeként tartanak számon, és akinek fia az a Kovács Kristóf, aki az "Esti Showder" és a "Szulák Show" producere. (Hámori Tibor: Karády Katalin utolsó évei - Bp., 2004.)

Kőbányán

Ez a Százados úti lakótelep, ahol Katalin él családjával, akkoriban a szoba-konyhás, verandás, előkertes kispolgári környezetével viszonylag korszerűnek számít, de a hét gyereknek semmiképpen sem elegendőnek. Ma visszanézve ezeket a földszintes kis házakat inkább nyomornegyednek gondolnánk, amit akkoriban egy "korszerű" lakótelepnek építettek. Hasonló telepek épültek egyébként Kőbánya-szerte több helyen is akkoriban, mint például a közeli Pongrácz-telepen (nem azonos a későbbi Auguszta-teleppel, ami feljebb ugyancsak a Pongrácz úton híresedett el), vagy az ún. Lampart, no meg a téglagyári lakások Külső-Kőbányán. Ezek az egymáshoz viszonylag közel épített, egymással párhuzamos futó, vörös téglával szegélyezett, téglalábazatú házsorok kifejezetten üdítően hatnak az olyan rendezetlen nyomortelepekhez képest, amelyek lassan ebben az időben is kezdenek már teret nyerni, mint például a rossz hírű Auguszta-telep. Tegyük hozzá, hogy ezek a rossz hírű negyedek az első világháború után duzzadnak fel igazán, az elcsatolt országrészekből kitelepített szegény sorsú emberek folytán, akik munka és remény nélkül sodródva élik szűkös mindennapjaikat, és egyedül a bűnözés hoz idővel némi bevételt. A napi politika folyamatosan zászlajára tűzi ezeknek a nyomortelepeknek a felszámolását, de igazán az utolsó ilyen épületet csak az ezerkilencszázhatvanas években sikerül felszámolni. Az első nagy háború környékén tehát a Százados úti lakónegyed a közeli művészteleppel együtt is igazi "úri helynek" számít.
Közel a Kerepesi út, északon a Keleti pályaudvar felé menő vasút szegélyezi, és a híres Taurus Gumigyáron, no meg az Autótaxi-garázson túl ott zöldell az azóta már bevásárlóközponttá lebontatott Ügetőpálya. A pesti polgárok egyik vesztőhelye az Ügetőpálya. Írók, költők, szerzők, színészek úri szenvedélye ragyog fel e szóban, s egy-egy turf idején együtt üvölt, toporzékol, hajráz az egyszerű cipész és az országos hírű színpadi író, mint a Százados úti művésztelep számos más nevezetes lakója is. Katalin édesapját is megfertőzi az Ügető-láz, és család bevételének jó része vándorol a fogadóhelyek pénztárába. Amikor azután valaki otthon ez ellen kifogást emel, atyai parancsszóval vet véget minden vitának a családfő. Néha a feszült légkör elviselhetetlen, különösképpen a helyzet előtt értetlenül álló kisleány számára okoz megoldhatatlan és feloldhatatlan feszültséget.

Gyerekkor

Édesapja szigorú, despota, aki akaratát még ököllel sem rest "belenevelni" gyerekeibe. "... ha egyikünk rossz fát tett a tűzre, mind a heten lakoltunk. Megvert valamennyiünket. Meg kell hagyni, soha nem markírozott. Mindig szíjjal ütött és a haragja az ütések nyomán nem párolgott el, nem is enyhült. Dühe egyre fokozódott, szinte mámorosan tudta verni a gyerekeit. Így éltünk Kőbányán a szigorú családi törvények bilincsei között, folyton rettegve és reszketve a sok "tilos" és "nem szabad" miatt. Tilos volt az újságolvasás és nem volt szabad színházba, vagy moziba járni." Ezzel a szigorúsággal már önmagával szemben nem ennyire következetes Kanczler Ferenc úr. Afféle bocsánatos bűnnek számít, hogy élete nagy szenvedélyének, a lóversenynek szenteli szinte a teljes szabadidejét. Minden családi programot és egyéni időtöltést ehhez igazít. Éjjel-nappal számol, figyel, istállókba jár, esélyeket latolgat, jóféle istállópletykák kiszimatolásával foglalatoskodik. Aztán néha nyer, ilyenkor be se nagyon fér az ajtón a sok holmi, amit a szerető édesapa hazahoz, máskor, amikor veszít, szomorúan és depresszióra hajlóan ücsörög csak a konyhaasztalnál. Többnyire azonban veszít. Katalin egy akció keretein belül kijut hétesztendős korában St. Gallenbe. (...vagy kimenekül?) Ott nevelkedik öt évig, pontosabban kétszer Svájcban, egy ízben pedig Hollandiában.

Kanczler Katinka az iskolában

Hazakerülve itthon folytatja iskolai tanulmányait. Visszafogott öltözködési metódusát, a higiénés igényességét a külhoni nevelőintézetből "importálja", amely ráadásul magas szintű nyelvtudással párosul, szóval, ezek kissé szokatlanul hatnak abban a kőbányai polgári iskolában, amelybe többnyire tisztviselők vagy szakmunkások gyerekei járnak. Az iskolában hamar az érdeklődés középpontjába kerül, furcsaságának és másságának szimpatikus mivolta miatt talán. Mind a gyerekek, mind pedig a tanárok elismerik, és kicsit irigylik is, már ahogy ezt Katalin érzi utólag visszaemlékezve kamaszéveire. Meghatározóvá lesz az iskolai önképzőköri előadásokon való részvétele. Gyakran szerepel, verseket mond az iskola tanulói előtt, ünnepségeken, dobogón állva, és ekkor érzi először a "pódium varázslatos erejét". A "Kis sánta" című versre például még később is jól emlékszik. Osztályfőnöke gyakorta viszi az osztályt operába, amit Katinka halálosan un. Ellenszenve csak egy véletlennek köszönhető módon változik át lobogó szeretetté. Az osztály egy nap a Városi Színház operettelőadására megy el, és Katinka Lábass Jucit a színpadon látva egy életre eljegyzi magát a színházzal, ott, a Városi Színház nézőterén kamaszfejjel. Lábass Jucit soha egy pillanatra sem látja szemtől szemben, kizárólag csak a színpadról gyakorol ilyen nagy hatást a kamasz lányra. A Lábass Juci 1932 nyarán bekövetkező váratlan halálát bejelentő hír kapcsán Katalin rosszul lesz, és napokon keresztül az ágyat nyomja. A színésznő iránti rajongása ilyen mély gyökerű, esetében.

Váratlan házasság, és még váratlanabb válás

Kereskedelmi iskolába iratkozik az alapfokú iskolák elvégzését követően. Ám tanulmányait megszakítva váratlanul férjhez megy Vargha Rezső adóhivatali főtiszthez. Ekkor még csak 16 esztendős. Édesapja halála után erős férfi oltalmára van szükség, talán ez indokolja a dolgot, és párosulhat a szülői ház nyomorúságából való meneküléssel. Ám ebbe a házasságba mindenféle felkészültség nélkül ugrik bele. Férjének ez a harmadik házassága, Katalinnak az első, ráadásul a férj harminc évvel idősebb nála. Budán, a mai Bartók Béla úton bérelnek egy kétszobás lakást, bejárónővel. Katalin főz. Rosszul, de ezt férje sohasem veti a szemére. Katalin eladdig a nélkülözés örök örvényében fulladozva élt, most, hogy anyagi korlát nemigen állja útját, megkettőzött örömmel veti bele magát a költekező életvitelbe. Egy napon aztán az ura belátja, ez a házasság, és egyáltalán az otthon ülő feleség-, az urát hűségesen váró asszony-szerep nem Kataliné. "Egy ilyen dísznő, mint amilyen te, nem való kétszobás lakásba. Te ne főzzél. Te ne várd az uradat. Te ragyogjál és pompázzál. Én kimerültem. Teljesen tönkremennék, ha még egy évig együtt élnénk. Koldusbotra jutnék. Hát inkább váljunk el" - mondja a férj. Kanczler Katalin elköltözik tehát a Bartók Béla útról, és egy üres lakást bérel egyedül. A bútorokat részletre vásárolja. Néhány hónap elteltével volt férje ismét találkozni kíván vele. Egy társaságba hívja, ahová azonban nem jön el - utólag tudni csak azt, hogy hosszú tépelődést követően. Viszont a társaság egy másik férfitagját megismerve később új irányt vesz Katalin élete.

Kanczler Katinka színészetet akar tanulni

Az otthoni tiltások alól felszabadultan erős vonzalmat érez a színpad irányába. Színészetet akar tanulni. Kétszer is elszánja magát rá. Először Tarnay Ernőhöz, később Bárdos Artúrhoz iratkozik be. Az eredmény mindig ugyanaz a kudarc. Néhány óra vétele után érzi a hiábavalóságot, és a lankasztó vigasztalanságot. Elkeseríti, hogy a hosszú tanulási folyamat után is csak egyfajta színházi hierarchia alapján remélhet előbbre jutást. Kis szerepek, kulisszák mögötti taktikázások, ügyeskedések... Kifizeti ugyan a tandíjat, de többet nem megy órákra.

Egyed Zoltán felfedezettjeként, 1938-ban

A már az előbb említett társaságban egy férfi révén megismerkedik Egyed Zoltán újságíróval, aki felfedezi benne a tehetséget. Egyed afféle örök felfedező, ezúttal Katalin sorsát veszi kézbe. Szavaltatja, mozgástanárhoz cipeli. Csathó Kálmán, a Nemzeti Színház főrendezője feleségéhez, Cs. Aczél Ilonához, a neves színészpedagógushoz viszi el, bemutatkozás végett. Cs. Aczél Ilona két szavalat végighallgatása után megállapítja Katalin tehetségét, és vállalja oktatását. Szigorú, következetes, de ugyanakkor végtelenül humánus pedagógusnak bizonyul Cs. Aczél Ilona. Katalin megtanulja tőle a színpadi mesterség minden apró és nagyobb csínját-bínját, apróbb trükkjeit, gyakorlati útmutatókat kap, amelyek később nagyon is hasznosakká válnak számára. "Aczél Ilona három esztendeig tanított otthonában, ennek köszönhetően kerültem azután a Vígszínházba" - mondja később Karády. Cs. Aczél idővel elviszi Bayor Gizihez, és Heltai Jenőhöz is. Mindketten szentesítik a pedagógusnő és nagynevű színházi szakember férj, Csathó Kálmán lelkesedését. Egyed Zoltán felfedezettjének bevezetésére cikket ír a kor egyik legolvasottabb színházi szaklapjába, a "Színházi Élet"-be. Cikkében pontosan beszámol a felfedezés körülményeiről, és mintegy bemutatja Karády Katalint az olvasóknak a jövő nagy ígéreteként. Hamarosan színpadra is kerül, sőt, aztán első filmje kapcsán egy csapásra felfigyelnek az addigra már Karády Katalin néven ismertté váló színésznőre. Ám az olvasóknak beígért első színpadi fellépésre még várni kell egy erős fél esztendőt, 1939 februárjáig.

Karády első színpadi szerepei

Debütálása a Vígszínház akkori kamaraszínházában, a Pesti Színházban Somerset Maugham és Zoe Atkins "Az asszony és az ördög" című darabjában történik, 1939. február 4-én. A premiert követő sajtókritikák jó része Karády Katalinnal, az új felfedezett művésznő személyével foglalkozik. "... az új művésznő alakra, arcra, mozdulat- és hanganyagára nézve egyaránt elsőrendű rátermettséggel rendelkezik, intellektusa és ösztönvilága arányos egyensúlyú, finom fejlettségű. Kitűnő drámai kifejezőkészség, máris fölötte áll a kezdők elfogultságainak, máris csiszolt és teljes biztonságú..." - írja a "Magyar Nemzet" 1939. február 9-ei száma. A jó kritikák ellenére is elmarad a nagy, átütő siker. Ám a következő premierre még egy újabb esztendőt kell várni. A két színpadra lépés között mutatják be a "Halálos tavasz" című Zilahy-filmet Karády főszereplésével, amely egyértelműen Karády berobbanását hozza. Színpadon azonban csak jóval később, az első bemutatóját követően, Bókay János "Első szerelem" című darabjában kap újból lehetőséget, amelyet 1940. március 23-án mutat be a Vígszínház. Gabit, a vígjáték női főszerepét alakítja Karády, valljuk be, mérsékelt sikerrel. "Tanulnia kellene még sokat, és reméljük, fog is még és tud is tanulni. Játéka most még bizonytalan, egész egyszerű dolgokban hamis hangokat fog, néha sablonokkal segíti ki magát" - írja az előadásról Schöpflin Aladár a "Nyugat"-ban, majd vigasztalásul hozzáteszi: "olyasfajta színésznőre, amilyen belőle lehet, nagy szükség van a színpadon. Erősen kézbe kellene venni, talán előbb néhány könnyebb szerepben kipróbálni, megtanítani mindarra, amit valamirevaló színésznőnek tudnia kell." A darabot mindössze harmincötször játsszák, utána a Vígszínház vezetői egy kipróbált darab felújításával léptetik színpadra Karádyt ismét; Edward Sheldon "Románc" című, húsz évvel korábban már játszott, s egykor nagy sikert aratott színdarabját elővéve. Karády női főszerepe mellett Perényi László kapja a férfi főszerepet. Schöpflin szerint a "Románc"-ban Karády, "még mindig kezdő módjára játszik".

Karády drámai, majd zenés szerepekben

Karády következő színpadra léptetése sem hoz nagyobb elismerést. Ajtay Andor partnereként játssza az orosz Arcübasev "Féltékenység"-ében a női főszerepet, 1941. február 15-én, a Vígszínházban. Mondják, erre az alakítására is rányomják a bélyegüket a közben elért filmsikerei. Egy kacér, démonikus vamp, egy mindenkinek tetszeni vágyó nőtípust formáz, melyet filmjeiben is gyakorta alkalmaz. A drámában viszont nincs "happy end", hisz a férj megfojtja az asszonyt a dráma végén, s talán ennek köszönhető, hogy a közönség nem fogadja szívébe a darabot, s hamar lekerül a repertoárról. A "Délibáb" című folyóirat lelkesen köszönti Karádyt ebben a szerepében, egekig magasztalja, a drámai szerepek nyitányának tekinti ezt az alakítást, míg Schöpflin szemrehányásokkal illeti a színésznőt: hogy úgy játssza a szerepét, "mintha könyvből tanulta volna, mindig csak a helyzetnek, a pillanatnak megfelelő vonást adja, az egész alakot egyazon személyiségbe összefogva soha. Nincs meg benne az alak hőfoka, nincsen modulációja, mindig egyazon síkon mozog." Azonban nemhogy nyitánya lenne Karády drámai szerepeinek ez a szerep, a "Délibáb" jóslatának megfelelően, hanem első és egyben utolsó drámai alakítása is lesz. Legközelebb zenés színpadon tűnik fel Karády, és akkor is csak 1943-ban, mégpedig a Fővárosi Operettszínházban, Fényes Szabolcs "A királynő csókja" című operettjében, látványos díszletek között, és káprázatos jelmezekben. Sőt, pályakezdő partnerével, Iványi Zoltánnal még tangót is táncol a darabban, amire Horváth Manci készíti fel a művésznőt. Háború után éri el azonban élete legnagyobb színpadi sikereit.

Karády és a "mágikus" filmek

Karády nevéhez azonban leginkább a filmsikerei köthetőek. Egyes hazai filmtörténészi körök egyfajta filmtörténeti korszakváltásról beszélnek a Karády-filmek megjelenése kapcsán. Az addigi filmgyártást oly jól jellemző filmvígjátékokat felváltja - mint mondják - az akkoriban itthon is megjelenő "film noir", amelynek Karády lesz a legnagyobb sztárja. Egyfajta "femme fatale" nőtípus ennek az új filmes vonalnak az egyik legfontosabb jellemzője, amely szerepkör akkor Karádyra nagyon illik. Több más színésznő kerül még a látótérbe természetesen, Mezey Mária nevét kell, említsük első helyen a példák hosszú sorából, de még Tolnay Kláriból is megkísérelnek végzet asszonyát faragni, sok más, azóta a névtelenségbe süllyedt színésznővel egyetemben. Viszont Karády Katalin megjelenése előtt ez a nőtípus magyar filmeken nem keltett feltűnést, talán nem is nagyon volt a filmvásznon látható, vagy kevéssé került ennyire fókuszba, még ha voltak is kísérletek rá.

Karády, a vamp, az új szexszimbólum

Karády hét filmben játszik együtt Jávor Pállal, és általában mindketten ugyanazt a karaktert formálják meg a szerelmi történetekben. A sorban az első a "Halálos tavasz", ahol Karády a megközelíthetetlen démont, a végzet asszonyát alakítja, aki romlásba, pusztulásba viszi a vele kapcsolatba kerülő férfiembert. Később is ezt a sémát hordozzák filmjeikben nagyjából, "a már bevált recepten ne változtass" elv kiszolgálását várják mindkettejüktől a film gyártói. (Egyszer az nagy kasszasikert eredményezett, hoz majd ez is a konyhára...) Ám Karádynak már az első filmfőszerepe átütő erejű módon formálja át a nézőkben addig kialakított nőképet. Lélegzetelállítóan hat akkoriban ebben, az első filmjében egy jelenet. Szimbólummá lesz.
Jávor ül a zongoránál, és elhangzik a legendássá lett "Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte..." kezdetű dal, és az erotikától túlfűtött hangulatban, a tánc során Karády fokozatosan leveti ruháit, amit a főhős, Jávor, a zongorán hagyott mézeskalács szív tükréből lát... persze Karády fel is öltözik a szám végére, a cenzúra, és a kor ízlésének megfelelően. Ám ez a filmbeli jelenet megváltoztatja a hagyományos nőideál hazai megkövesedett eszméit. A korábbi magyar filmgyártásban kialakuló kissé tudatlan és ártatlan, picit vagány babanő (Ágai Irén, Haraszti Mici, Bársony Rózsi, Perczel Zita) vagy az esetlen, enyhén lompos, magával, külsejével, megjelenésével keveset törődő, kissé molettke, süteményfaló, cseverészgető strapanő (Gombaszögi Ella) -eszménykép egy szemvillanás alatt törik össze, mint egy régi tükör. A népieskedő, konyha falára kiszegezett, házi áldásos hímzett falvédők magyar asszonyideálja - ami valljuk be, inkább a giccs világának, az ipari-álnépművészeti világ utolsó száz évének kreálmánya, semmint a magyar paraszti világ sajátja (legfeljebb csak hasonlít rá...) - is semmissé válik egy filmsiker kapcsán. A nyugati világ ezt a típusú élményt már jóval korábban átéli, a hazai mozilátogatók is fokozatosan zárkóznak fel a modern nő eszményképének körülírásában, ám az első apró bubifrizurás "forradalmak" után ebben a folyamatban Karády személye egy komoly mérföldkő. Szexszimbólum lesz, és egyfajta, addig csak álomképekben létező nőideált varázsol hús-vér formában a nézők elé. Az önálló modern nő, aki megáll a lábán, nem kér a férfiak pátyolgatásából, a vonzerejével és eszével is érvényesülni tudó femina eladdig idegen a magyar filmgyártásban, és igazából egy jó szakember, Karády menedzsere, Egyed Zoltán teremti meg, a hollywoodi sztárok mintájára. Karády nadrágkosztümben jelenik meg például; kalapkölteményekkel, kosztümökkel számos filmjében jelezve, hogy a maszkulin és feminin jegyek egyaránt egy testben is képesek megjelenni. Sokan mindet erkölcstelennek bélyegzik, számosan felszólalnak hivatalos helyeken is (még a parlamentben is kérdéssé lesz!). A "magyar lélektől idegen az ilyen és ehhez hasonló dolog" - mondják rá azok, akik legszívesebben visszaparentálnák a főzőkanalak és befőttek úrnőivé téve ismét asszonyainkat, akikről még a műdal is azt tartja illendőnek, hogy verve jó...

"Halálos tavasz" - 1939.

A film témája - a két nő között választani nem tudó, de a jóval szemben végzetesen a rosszhoz vonzódó férfi, végül öngyilkosságba sodródó és feloldozást nem nyerő sorsa - eleve új hangokat üt meg a magyar filmgyártásban. Zilahy Lajos művének filmváltozata már a históriája folytán siker. A sikerben osztozik a táncdalszerző, Polgár Tibor is, aki Nadányi Zoltán költő szövegére írja az átütő sikert biztosító dalt, az "Ez lett a vesztünk..." kezdetű slágert, amely idővel ennek, az akkor egy csapásra kialakuló mágikus mozisstílusnak lesz egyfajta himnusza. A siker, döntően, mégis az első filmfőszerepét játszó Karády Kataliné. Ahogy egyik korabeli névtelen méltatója mondja: "... aki képes volt valóban meggyőzően megeleveníteni a film szenvedélyes, de felelőtlen és romlott női főhősét, és ilyenként meggyőzően elénekelni ezt a dalt. A "Halálos tavasz" olyan új színésznőt reverált, aki eddig bizony nagyon, de nagyon hiányzott a magyar filmgyártás égboltjáról. Karády Katalinnal nemcsak egy új női szféra, új arc, hanem talán új játékstílus is bevonult a Gyarmat utcai stúdióba. Izgalmasan érdekes ez az asszony, akinek minden mozdulata mérgezően forró, s akinek filmbeli romlottsága olyan megbabonázóan lenyűgöző, hogy ez a színésznő méltán játszhatja ezentúl az ún. Zilahy-filmek "végzetes asszonyát", aki öl, akiért ölnek, és aki mindent felperzsel, de maga is elég a szerelem tüzében."

Karády-filmek

Karády berobban hát a film világába, és diadalútjának négy esztendeje alatt 22 filmet forgat, 1939 és 1943 nyara között. Ez a huszonkét film azóta számtalan elemzésen esett át, megszámlálhatatlan szerzővel, és talán több tanulmány jelent meg róla, mint a magyar filmtörténet bármely más korszakáról. Ráadásul, folyvást kísérti a megjelenő könyveket az a nem elhanyagolható "kalmár"-szándék is, hogy szülessék bárminemű írás (persze sok-sok képpel), a könyv lábon eladja magát. Jól jellemzi ezt a helyzetet az a szóbeszéd is, hogy amikor 1979-ben feloldják a "Karády-tilalmat", és a Hanglemezgyártó Vállalat kiszivárogtatott terveiben megtalálni egy Karády-lemez kiadását, állítólag több mint kétszázezer előjegyzés érkezik a kiadandó lemezre, több mint egy reprízben megjelenő Beatles-albumra!
Ő ezt az időszakot, a nagy filmes korszakának első két évét így éli meg:
"... állandóan dolgozom, szerepekre készülök, és várom, hogy végleg színésznő legyek. Mert úgy érzem, véglegesen még nem vagyok az. De most már kezdem hinni, hogy az leszek. X. (Egyed) esküszik rá. Azt mondja, hogy az igazi jövőm a filmen van és a háború után ki akar küldeni Hollywoodba. Ő nem jön. Azt mondja: Hollywoodban csak ártana nekem. Mert ő három évvel ezelőtt összeveszett Hollywooddal. Egy másik Karády miatt. Márpedig én nélküle... nem megyek. Félnék egyedül. Ki intézné el az ottani Jóbbal és Robozzal, hogy - egy évig próbálhassam a szerepet?" (Karády Katalin: Hogyan lettem színésznő? - zárósorai.)

Karády sztárélete

A filmek kapcsán fókuszba kerülő művésznő körül minden részleteiben kidolgozott sztárkultusz épül ki rövid idő leforgása alatt. Egyed például Karády számára Mercédesz gépkocsit "javasol", amellyel azonban nemsokára számos kellemetlenség párosul, no, nem a gépkocsi minősége okán, hanem mert a sztár autójáról a jól ismert karikába foglalt jelvénytől fogva minden mozdíthatót elemelnek a hűséges rajongók, sőt, üzenetekkel írják tele, emiatt aztán hamar túlad a gépkocsin, és egy zárt, kevés kiálló és letörhető szerkezettel rendelkező gépkocsira váltanak át, ugyancsak Egyed kívánságára. Idővel három lakása lesz. 1942-ben elsősorban az V. kerületi Kaas Ivor (ma: Nyári Pál) utca 9. számú ház első emeletén él, 78 négyzetméteres lakásban, amely nappaliból és hálószobából áll. (Ma emléktábla őrzi nevét a ház falán.) Ezzel párhuzamosan a Lepke utca 26. szám alatti villában is lakik, de idővel Újszászy ezredes, a vőlegénye ajándékaként a nevére írják a Művész utca 6. szám alatt található házat is. Karády sztárkultuszához hozzátartozik az elegancia, amelyről a híres tervező-szabó mester, Gergely Pál gondoskodik. Új stílusú ruhakölteményei szenzációszámba mennek. Saját cipésze van, egyedi tervezésű táskákkal és kiegészítőkkel. Golfozni jár, mert az a láb szépségét kiemeli, ám a filmeken a közeli felvételek idején mégis dublőzzel dolgozik. Többnyire a ma is jó egészségnek örvendő Supka Magdolna, Supka Géza neves irodalmár, a könyvnapok életre hívójának leánya szolgál modellül Karády helyett. Manna néni egyébként a háború után többedmagával megalapítja a Képzőművészeti Alapot, és nemzetközi nevet szerez művészettörténeti tudásával. Karády különleges kalapjait Frank Irma tervezi és kivitelezteti a neves Váci utcai kalapszalonjában. Jellegzetes hajviselete - utánzói révén - divatot csinál, az ún. Karády-frizura a negyvenes évek tipikus hajviselete lesz. Rövid idő leforgása alatt több mint háromszáz (!) klubot alapítnak rajongói. Gyakori riporttéma, hogy Karády egyik-másik rajongói klubjának bakfis lányait vendégül látja különböző helyeken, például cukrászdák különtermeiben. Képeket dedikál, ajánlásokat tesz, tanácsokat ad, mosolyogva fényképezteti magát rajongói klubtagsága között állva. Megannyi amatőr fénykép születik ekkor, Karádyt ábrázolva valakivel, aki egyik-másik ilyen rajongói klubjának tagja.

A Karády-dalok

"Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte...", "Jó a rosszat elfeledni, jó...", "Száz vágy muzsikál itt az éjben", "Valahol Oroszországban...", "Mindig az a perc...", "Hamvadó cigarettavég...", "Jó éjt, drága kis hadnagyom, jó éjt..."
Karády búgó hangja összekapcsolódik a háború sújtotta Magyarország légiriadók, "SAS"-behívók, munkaszolgálatosok, jegyrendszer és társaik okozta szorongásainak és félelmeinek oldozásával. Galsai Pongrác, a népszerű Gráci fogalmazza meg talán legjellemzőbb módon Karády hangjának igazi varázsát: "... az ún. háborús nemzedékhez tartozom. Az Anschluss és a Halálos tavasz nagy sikerének évében tizennégy éves voltam. A háború kegyetlen. Az ifjúság szép. Főképp távoli emlékeinkben. És ha egyszerre történik meg a háború és az ifjúság? Óhatatlan, hogy emlékeimben összevegyüljön a keserű meg az édes. Azokból az időkből nincsenek dicsekvésre méltó emlékeim. No de mégis. Hallottam a kisvárosi hangszóróból a Führer ordítását, voltam, s bár nem akartam lenni szép levente, láttam a lehúzott üzletredőnyöket, Imrédy is beszélt a pécsi főtéren, tüdőbeteg csókaarca volt. Részt vettem diáktüntetésen, első szerelmemet kutatva belestem a gettó drótsövényén, elzavartak. Jelen voltam Kaposvár bombázásánál, láttam egy néger ejtőernyőst leszállni az égből, nemsokára meglincselték. Kiástam néhány méter tankcsapdát, ami aztán jó volt a békáknak és a pocsolyáknak. ... de bármi történt akkor velem, és velünk, ma már ködben van. Ez a köd nem sötét. Majdhogynem rózsaszín. S belőle egy kurblis gramofon hangja szól. ...a lemezről Karády Katalin énekelt. Azon a bizonyos mély, búgó, agyoncigarettázott hangon. Mint aki rengeteg hamvadó cigarettát felejtett már a hamutálcáján. ...ez a hang végigkísérte a háborút. Azt a drámai eseménysort, amelyet fiatalon átélni még külön is veszélyes. Mert félő, hogy emlékeimben előbb-utóbb megszépül."

Tábori levelezőlap (Fényes Szabolcs - Mihály István) részletek:

Jó éjt, drága kis hadnagyom!
Jó éjt!
Most az ég rád borít, holdfényt
és én csak terád gondolok.
Jó éjt!

Jó éjt! Arra kint jéghideg szél zúg,
fekszel és hallgatod, mit súg.
Jó éjt, csak terád gondolok.
Jó éjt!

Távol messze a határtól,
sóhajom talán megtalál.
Drágám, elsuttogom százszor,
hogy a szívem vár, egyre vár.
Jó éjt!

Két karod átölelt nemrég.
Mennyi csók, mennyi szép emlék.
Lesz még újra nyár, újra csók.
Jó éjt!...

Legendás Karády-dalok, Karády-sorok...

Ezt a nagy szerelmet Tőled kaptam én, mégis elhagytál egy szép nap könnyedén. Eldobsz, mint egy szál gyufát, amelynek nincsen lángja már. Úgy fáj, úgy fáj... stb.

Ez lett a veszted, mind a kettőnk veszte, e csillagos, mély, forró május este. Mert ahogy ott csendben álltuk... stb.

Hamvadó cigarettavég ül a hamutárcán, s csendben végigég. Kis cigaretta, te hidd nekem el,
hogy engem is csak égve dobtak el... stb.

Mindig az a perc a legszebb perc, mit meg nem ád az élet, az a legszebb csók, mit el nem csókolunk... stb.

Sokkal jobban szeretlek, mint máskor, minden percben Rád gondolok százszor, valahol Oroszországban... valahol Oroszországban...

A kettőnk életét úgy féltem én, száz felhő tornyosul kettőnk egén... stb.

Álltam a hídon, és a Te fényképed néztem... stb.

Ugye, gondolsz néha rám? Csillagfényes éjszakán, mikor minden alszik csendesen, csak a szívem nem pihen. Ugye, hallod angyalom, néked küldöm sóhajom. Messze szálló széllel üzenem: mindenem Te vagy nekem!

Aludj, ó, aludj szívem, ringatlak szép csendesen. Alszik az egész világ, vigyáz rád édesanyád. Hunyd le a két szép szemed, Ölembe hajtva fejed. Álmodd, hogy minden oly szép, Álmodj egy tündérmesét, aludj.

A szívemben, titokban, ezeregy nagy titok van... stb.

Az álmaimat nem veheted el, még akkor se, ha más ölel, ha másfelé visz már a Te utad, s felém az emlék sem mutat.

Az én szerelmem messze idegenben jár, több nap, míg lapja ideér. Könnyesen olvasom, amit ír a lapon: Nemsokára otthon leszek én.

Egy asszony nem sokat kíván, szeressék szívből igazán, s megérzi ezer apró jelből, azt, akit annyira várt.

Egy szédült pillanat mindent megér, életemet adnám Neked egy csókodért... stb.

Fogadj el engem, így, ahogy vagyok, hisz jobb tanácsot úgysem adhatok. Hogy léha voltam, rossz, és szívtelen, bocsásd meg nékem, szép szerelmesem...

Mikor százezer csillagfény hinti rám sugarát, imaként remeg énfelém egy kis halk szerenád. Elfelejteni nem lehet, ő dalolta belém: Gyévuska nyújtsd a kis kezed, vigyáz ránk majd az ég.

Gyújtson rá, kedvesem, most mondja el csendesen, mért nem járt nálam rég, és a szíve fáj-e még?
Van talán panasza, én leszek orvosa, kezdje el, csak nem fél? Szóljon hát a kedvemért!

Halálos méreg csókolni Téged, mert mint a vulkán, úgy ég a szád... stb.

Hiába menekülsz, hiába futsz, s sorsod elől futni úgyse tudsz. Mert sorsunk nekünk, vagy végzetünk, hogy egymásért szenvedünk. Hiába gondolod, hogy vége már, hiába vagy fölényes, és vidám. Én úgyis tudom, a könny arcomon még álmodban visszajár.

Jó éjt, nagyvilág, jó éjt, Budapest! Csak aludj, hisz öreg már az est. Megint elmúlt egy nap, dolgoztunk sokat, most mondjunk egymásnak békés álmokat.

Karády, a nemkívánatos sztár

1944. március 19-e után, a német megszállást követően, a Magyar Rádió nyilas kormányzás iránt lojális személyekre cserélt vezetősége Karády Katalin dalainak sugárzását betiltja, számait és dalait "defetistának" bélyegzi, "a magyar lélektől" idegennek tartva. Igazgatói rendelettel tiltják ki tehát Karády lemezeit, mert azok érzelmi téren végeznek "lélekrombolást", nem buzdítanak eléggé meggyőzően a végső győzelemre. Mindezt a magyar lélek védelmében teszik az idegen behatások elleni "harcban" azok, akiket idegen ország diverzánsai pénzelnek, már ki tudja, mióta, és idegen, azaz a náci német hadsereg érdekeit szolgálják hűséggel, a "magyar faj" érdekében, német nagyhatalmi érdekeknek alávetve az ország lakosait, értékeit. A nyilaskeresztes karszalag oltalmában ezreket végeznek ki a nyílt utcán, és ugyanezen szervezet tagjai idegen érdekek hűséges kiszolgálóiként "szétlövetik" az ország számtalan városát és kistelepülését, és többek közt szinte egész Budapestet, azért, hogy kis időre feltartóztassák a német birodalom összeomlását. Ma rózsaszínné varázsolt visszaemlékezések ködében ezek a történetek megszépülnek a szélsőjobboldal előadásaiban, és nemes magyar célokat szolgáló honvédőkké minősülnek ezek a "bátor" emberek, és vezetőik, akiknek köszönhetjük egyebek közt hídjaink, városaink, műemlékeink jó részének elpusztulását, és hogy aktív támogatásban részesítették azt az "önzetlen" német hadsereget, akik értékeinket aranyvonatokra rakhatták, hogy a Birodalomba szállíthassák. (Más kérdés, hogy hová került.) Miközben végig a hazaárulást jajveszékeli a sajtójuk, és a magyarság megmentéséről papolnak, így tapossák sárba a nyilasok a nemzet érdekeit és értékeit, hogy azt teljes egészében lábtörlőnek dobják a világ legnagyobb akkori hadserege elé, más ország védelmében...

Karády, az "ellenálló"

A nehéz időkben Karády számos emberen segít. Erről nem szívesen beszél, nem kíván érdemeket csiszoltatni belőle utólag. Egy interjúban azonban Mezei András kérdésére válaszolva a következőket mondja: "...tisztességes, becsületes ember voltam és az is maradtam, ugyanúgy, mint a többi neves ember, akiket velem együtt elvittek, hogy csak Jávor Pált és Titkos Ilonát említsem a hosszú sorból azok közül, akik még csak nem is másvallásúak, hanem katolikus emberek voltak. Keresztények, velem együtt. Hogy nagyon sok embert mentettem meg abban az időben, az nem számít ellenállásnak? A vád valójában az volt ellenem, hogy szemben álltam azzal a korszakkal. Aki jól figyelt, az mindezt kiérezte a dalaimból. De nem csak a mit-en, hanem a hogyan-on van itt hangsúly... Azzal a korszakkal pedig azért szálltam szembe, mert ki merem mondani, ilyen "giccsesen": az én gyenge lelkületem nem bírta elviselni, hogy tízezrével viszik az embereket a vagonokba, a halálba. Ennek ellenére nem politizáltam akkor sem. Azóta is távol áll tőlem a politika. Segítettem, bújtattam, hiszen három lakásom volt akkoriban, s ha már elvittek valakit, utánamentem, és kihoztam Kistarcsáról is." A Karády ellen fellépők egyik vádpontja, hogy az "egyértelmű rendelet" ellenére sem bocsátja el másvallású alkalmazottait. Így ő törvénysértő. "... Arra a kérdésre, hogy miért dolgoztattam velük, valami olyasmit válaszoltam, hogy - mert, kérem, emberileg sajnálom őket" - mondja Karády.

Karády és vőlegénye bujkál

Karády elszigetelődése fokozatosan erősödik a szélsőjobboldal előretörésével, már a betiltását megelőző időszakban is. A dolgot még tetézi egy, ma már legendaszámba menő szerelmi történet, amely a húsz esztendővel idősebb Újszászy Istvánhoz fűzi. Újszászy a második világháború alatt a magyar hírszerzést és kémelhárítást irányítja Horthy vezérkarában. Feladatai közé tartozik többek közt az akkori bal- és jobboldali megmozdulások szemmel tartatása is. 1944-ben, amikor Horthy Miklós a német szövetségből való kiugrást szervezi, Újszászy szerepe megnő, hisz a kormányzó közvetítői feladatokkal bízza meg. Horthy Miklós hosszas, korábbi várakozása ellenére az angolszász vonal közömbösséget mutat Magyarország irányában a titkos tárgyalásokat illetően, afféle halogató taktikát folytatnak Horthyval. Ma már tudjuk, a világ felosztásában hazánkat a szovjet érdekövezetbe sorolták. Lassan a kormányzó úr számára is egyre világosabban kirajzolódik a szovjet féllel való megegyezés szükségessége. Megkezdődik a szovjet kormány tagjaival a titkos kapcsolatfelvétel és tanácskozás. Újszászy teremt kapcsolatot egyebek közt a szovjet oldalt magyar nyelven képviselő Rajk László, és az ifjabb Horthy Miklós között. Miközben ezek a titkos tanácskozások zajlanak, már virágában van szerelme Karády Katalinnal. A magas rangú kémelhárítási katonatiszt házat vásárol a művésznőnek - Budán, a Művész utca 6. szám alatt -, akit később el is jegyez. Ám egy napon a németek lerohanják Magyarországot, a titkos tárgyalások első állomását lezáró, a háborúból történő magyar kiugrás pedig kísérlet marad csupán. Újszászyt a Gestapo keresteti mindjárt az elsők egyikeként, kiderül, hogy kezdettől fogva a német kémelhárítás "rajta volt az ügyön", már a titkos tárgyalások elején. Újszászyt a magyar belügyi szervek bevonásával is hajkurásszák, már nem csak a Gestapo. Újszászy szerelmével, Karádyval együtt bujkál Budán egy darabig, a Felső Zöldmáli út 29. sz. alatt lévő villában. Ám egy nap letartóztatják őket, igaz, külön-külön; Újszászy ezredest, Kádár Gyula ezredest és Karádyt. A precíz német dokumentumok szerint: egy időben. A vád "hivatalosan" ellenük: a német birodalom elárulása. Nincs groteszkebb dolog, mint hogy Magyarországon a magyar érdekek védelmében hatalmat átvevő Nyilaskeresztes Párt oltalma alatt "dolgozni" engedett német titkosrendőrség letartóztat magyar embereket, és elítél a német birodalom elleni szervezkedés ügyében. Újszászy sorsa azonban ezután tragikus fordulatot vesz, mert a német hadsereg egy kémcsere folytán átadja őt a szovjet hadvezetésnek. Róla ezután annyit tudni lehet még, hogy talán Moszkvába kerül. Mondják, hogy idővel még a KGB tanácsadója is lesz: magyar ügyekben. Mások meg azt állítják, hogy látták, amint egy nap hazaérkezik valamilyen szovjet küldöttséggel az ötvenes évek legelején, és tudni vélik, hogy az ÁVH-n dolgozik mint Péter Gábor egyik tanácsadója. Aztán eltűnik ez elől az érdeklődő szemek elől is. Valószínűleg agyonlövik, hogy itthon-e vagy Moszkvában, örök rejtély marad. De az is lehet, hogy mindjárt a fogolycserét követően egyszerűen kivégzik, még 1944-ben, és egy rá emlékeztető személlyel keverik össze...
Karádyval való szerelme, jegyessége azonban átlépi a mítoszok birodalmát idővel. Karády ismeretsége révén egy moszkvai "jó barát" viszont úgy tudja, hogy Újszászyt kint Oroszországban kivégzik, a háború vége előtt még. (Ilyenkor legyen az ember okos.)

A magyar Mata Hari?

Legendává lesz, hogy tulajdonképpen Karády letartóztatása egy szövevényes kémtörténet végére tesz pontot. "Legyenek gazdagabbak az igazsággal: amikor a Gestapo letartóztatott, épp akkor mutatták be a mozikban a Machita című filmemet, melyben egy kémnőt alakítottam. A legendák ebből indulnak ki - mondja Karády, majd így folytatja -, egy feje tetejére állított világban az látszik kitűnni, aki egyszerűen csak a talpán marad. De kérdés: meg tudják-e ezt bocsátani neki? Vagy inkább e helyett Mata Harinak képzelik? Meg unalmas is, bizonyára, hogy minduntalan csak azt válaszolgatom: kérem, én ember voltam az embertelenségben." (Mezei András: Beszélgetések Karády Katalinnal - 1980) Újszászyról így beszél Sándor Pál kamerája előtt a hetvenes években: "Nagyon szerettük egymást és úgy volt, hogy a háború után összeházasodunk. Nem tudtuk, hogy miért, de elvitték Oroszországba Bethlen Gáborral együtt. Sokáig nem hallottunk hírt róla. Aztán a rendőrség megjelent a Lepke utca 26.-ban, a házamban, és rendőri felügyelet alá tettek, hogy én rejtegetem a vőlegényemet" - meséli Karády Katalin. A rendőri felügyeletet rövidesen sokkal durvább intézkedések váltják fel.

Karádyt letartóztatják

"1944. április 18-án tartóztatott le a Gestapo. ...Bebörtönöztek, először a Zrínyi utcában, majd a Pestvidékiben, és naponta vittek vallatni föl a Sváb-hegyre, kihallgatásra: kikkel vagyok összeköttetésben? Miért veszem pártfogásomba az üldözötteket, a másvallásúakat? A félelem volt a legrosszabb: Mit akarnak tőlem? Mi a bűnöm? Miért hoztak ide? Nem mintha nem tudtam volna, mi minden számított akkoriban bűnnek, hiszen ártatlanokat mentettem, akiknek az elhurcolása éppolyan kegyetlenség volt, mint az én letartóztatásom."
"... emlékszem, hogyne emlékeznék: 1944. április 24-én, amikor megszólaltak a szirénák, és már hullottak is a bombák, a Gestapo hivatalnokai és őrei mind az óvóhelyen kerestek menedéket, mi a cellákban maradtunk, és én valóban énekeltem fogolytársaimnak."
"... Vallattak. Ütöttek, vertek naponta, agyba-főbe. A fogaimat kiverték. Hajamat tépték. Hadd ne részletezzem, hogy mi mindent csináltak, hiszen ilyesmire ennyi év távlatából sem emlékszik vissza az ember szívesen. De én ebben sem voltam kivétel, hiszen mindenkivel ezt tették. ...hiába vallattak, nekem nem volt mit bevallanom, nem volt mit elárulnom, mert nem tettem mást, mint amit eddig is "bevallottam", segítettem néhány embernek... Nem volt énnálam semmiféle adó-vevő. Nem tudom ma sem, mi az a leadó. Újszászy ezredes a vőlegényem volt négy éven át, a németek bejövetele után ő is bujkált, hogy el ne vigyék. Mégis letartóztatták, Bethlen Istvánnal együtt."

Sajtó a letartóztatás előtt és után - 1944 tavaszán

A fennálló viszonyokat talán jól jellemzi, hogy az 1926 óta megjelenő "Délibáb" című színházi hetilap 1944. április 15-én (16. sz.), tehát három nappal Karády letartóztatása előtt címlapon hozza a "Machita" című kémfilm főszereplőjeként Karády fényképét, majd 1944. május 6-án, a 19. számban, két számmal odébb már főhelyen publikálódik Diószeghy Miklós cikke: "Búcsú a művésznőtől" címmel, afféle nyílt levélként.
Hozzá kell tenni, hogy a Tolnai Lajos alapította lap, a "Délibáb" túléli az 1939-es tulajdonosváltást is, akárcsak másik híres lapja, a "Tolnai Világlapja", csak éppen már sem pénzügyileg, sem tartalmi vonatkozásaiban nincs beleszólása az ügymenetbe. Sőt, egy napon őt magát is deportálják "hálából", mert sokat tett a magyar kultúráért, s pusztán azért köszönik meg mindezt így neki, mert "idegenszívű", azaz izraelita származású... Nem is jött haza a haláltáborból.
Hozzátartozik a történethez, hogy 1944. február 19-én, két hónappal korábban is, ugyanez az újság kétoldalas cikkben méltatja őt: "Karády jubilál" címen. Később pedig így ír Diószeghy, név nélkül is Karádynak címezve a cikket, május 6-án:
"Búcsú a művésznőtől - Kedves Művésznő!
Búcsúzom Öntől, aki otthona pamlagján hímzett pizsamában fényképeztette le magát és rafinált ajakmozdulattal fújta a füstöt hosszú szárú cigarettaszipkájából. Ön nem fog nekünk többet nyilatkozni arról, hogy reszelve szokta enni a nyers paradicsomot és nem fog dicsekedni azzal, hogy fantasztikus koktélkeveréket hozott egy diplomata ismerőse Párizs legelegánsabb bárjából. Nem érdekel bennünket már az a világ, amikor hasábok jelentek meg arról, mit csinálnak a művésznő cicái, kutyái, de arra sem vagyunk kíváncsiak, milyen pikáns ízű pletykák forognak szájon őnagysága körül. Ennek most, a komolyabb idők jöttével vége van, mint ahogy nem vagyunk kíváncsiak arra sem, a szekszepil rengésű dizőznek mi a kedvenc étele.
Művésznő, az idők megváltoztak. Mindent komolyabban és több felelősséggel kell csinálnunk, a maga kis vagy nagy posztján is éreznie kell a hivatás kötelező parancsait. A színésznőnek ma olyan ideálokra kell gondolnia, mint Déryné ifjasszony, Laborfalvi Róza, akiket nem fényképeztek ragyogó budoárjaik mélyén, hanem akik ekhós szekereken döcögtek a magyar országutakon, hóviharban, esőben, kánikulában, mint a magyar művészet vándorai. Ezeket a nagyjainkat nem érdekelte más, csak a magyar nyelv, a magyar kultúra, a magyar szó, s valóban Thália papjaiként járták be az országot, gyakran anyagiakban is szűkölködve, egyedül a művészet szépségeinek éltek. Ma a magyarság élethalálharcát vívja, s ebben a küzdelemben részt kell venni annak is, aki nem katona. Talán helyesen fejezzük ki magunkat, ha azt állítjuk, ma a színész is katona, a színpadon estéről estére kell, hogy a közönségben tartsa a hitet, a meggyőződést, a szebb, jobb magyar jövőért..."
Diószeghy Miklós - "Délibáb", 1944. május 6. Ma már tudjuk, milyen jövő lett ez a szebb és jobb, és a "komolyabb idők..." valóban az lett, de egész másért... Deportálások, az így üresen maradt zsidólakások tízezreinek a plakátokon történő listára tett kiigénylése, az "ingyen" üzemek és gyárakhoz való jutás barna inges jussát, a német érdekek szerinti ország-áldozat. Hogy mi ebben a magyar? Talán a szellemi tálalás módja... hogy ügyként van kezelve a rövid távú politikai szándék, nyakon öntve egyfajta hazafias érzelemmel. (Csakhogy a célok hosszú időre lejáratják ezt a nemes érzést.) Diószeghy nem korábban, két héttel Karády letartóztatása előtt írja gúnyolódó és kioktató cikkét, hanem az SS korlátlan hatalmának oltalma alatt védi bátran tollal a "magyar érdekeket", a letartóztatást követően. Mintegy tromfot vesz a korábbi reklámhadjáratért. A cikk mögöttes tartalma - a népszerű sztár letartóztatása - megfélemlítő hatást gyakorol kimondva-kimondatlanul is, mind a szakmára, mind pedig a lakosságra nézve. Az a többes szám, amelyben megszólal a cikkíró - a fegyveres hatalom kontra kisember relációjában -, az egyenlőtlenség esélytelensége érzékeltetésének példaértékűen hatásos eszközévé válik. Később az ötvenes évek sajtóüzengetéseinek is ez lesz az egyik kedvelt műfaja. Hiába, a politikai monokultúrák nem tűrik meg az egyéniségeket, a sztárokat...

Amiről Karády nem mesél soha - talán nem véletlenül

E sorok írója a nyolcvanas években járt abban a bizonyos Gestapo-házban, és találkozott olyan idős emberrel, aki megmutatta, melyik volt a pincében, az akkor még fellelhető, közben már széntárolóvá avanzsált hely - egy szűk folyosón belül -, amely egykor Karády néhány órás "nappali pihenőcellája" lehetett. Nyomasztó és döbbenetes volt még annyi év távlatából is. Megdöbbentő volt akkoriban, ahogy helyenként a későbbi korok rárakodó festései alól elő-előbukkantak német feliratok, és a még néhány ajtón azóta is ott éktelenkedő eredeti német nyelvű tájékoztató írásokat látni. A házba jóval később, az államosítások után beköltöző lakók sem "merték" igazából igénybe venni ezeket a "széntárolókat", vagy csak nagyon is szükség esetén. A pince két vasajtóval elzárt előtere (az őrhely) a telefonbecsatlakozások, a pince lámpaburái, a néhány ma is fényes márványlépcső... a hozzá kapcsolódó és "jól védhető" beugrók, a házban még majdhogynem működőképes étellift... szomorú mementói számtalan sorsnak. Egy házban lakó elmondása szerint a lehető legrövidebb időt töltötte itt bárki is, akinek dolga volt odalenn a pincében. Szorongó érzés töltötte el mindnyájukat, annyi év távlatából is - mesélte. Ugyanez az úr mesélt arról felháborodva - a közelben lakott akkoriban -, hogy az őrök némelyike miképp dicsekedett el az utcán cigarettára gyújtás során neki németül, afféle pikáns intimitásként, a neves magyar kis "színésznőcskénél", Karádynál elért - finoman szólva - "sikereivel bent a börtöncellában - több hete férfi nélkül ugye... hahaha".
Karády esete egyáltalában nem ritka történet akkoriban, hisz számtalan letartóztatott fiatal hölgy járt így akkoriban, a háború néma áldozataként - a kirendelt őrök, katonák, kimondva-kimondatlanul, afféle juttatásként kapták az ilyen lehetőséget a cigaretta mellé. Kivételt csak a tényleg becsületes érzelműek jelentettek, minden tisztelet kijár ezért nekik, ennyi év távlatából is, de sajnos ők nem mindig voltak többségben.

Karádyt kiengedik 1944 nyarán

"Arra vonatkozóan, hogy nekem segített-e valaki, mit mondhatok? Ártatlanul kínoztak meg. Elviseltem azt is, miközben zuhogtak a bombák a fejem fölött. Több mint három hónapot töltöttem "odabent". Legyen elegendő most annyi, hogy a Pestvidéki börtönben, miután az egyik őrt megkértem: legyen a segítségemre, segített. Nyár vége volt, már őszelő, amikor szabadon engedtek. A lakásomat kifosztva, üresen találtam. És újrakezdtem az életet." Ez az újrakezdett élet már teljesen másmilyen volt, mint az ünnepelt sztáré. Az átélt megaláztatások és lelki traumák feldolgozására talán egy élet is kevés. Fogakat lehet újra csináltatni, fizikai kondíciót lehet erősíteni, a háború biztosította lehetőségek közepette, persze, a haj is kinő idővel, már ahol megmaradtak a hajhagymák, de a lelki sebeket talán sohasem heveri ki. Hogy nem lehet többé gyereke? - erről sem beszél soha... Az ostromot, az orosz bevonulást, amit sokáig felszabadulásként tanítottak velünk, együtt éli meg Budapest többi lakójával. Karády ekkor még úgy gondolja: összeszedi magát, és amikor Újszászy visszajön, együtt újrakezdik az életet. "Egy barátom érkezett Moszkvából és azt mondta, hogy meghalt. Ekkor nagyon rosszul lettem, kaptam egy idegösszeroppanást, és kilenc hónapig feküdtem ágyban". Az igazolóbizottságok felállítása után viszonylag hamar játszási engedélyhez jut ő is. Az újjáépítés, és a színházak alakulásával színpadra kerül gyorsan. A filmgyártás azonban az elpusztult stúdióberendezések, stúdióépületek miatt csak némi késéssel startolhat, így eleinte fel sem tűnik neki, hogy egyre kevéssé számolnak személyével a filmeken. A színpadi sikerei viszont mindenért kárpótolják.

Színpadi pályacsúcsa

Pályájának egyik legnagyobb színpadi sikerét Jacobi Viktor "Sybill" című operettjének címszerepében aratja. Magát a premiert a rommá lőtt Budapesten tartják, a Fővárosi Operettszínházban, 1945. december 21-én. Az operett Annáját Honthy Hanna alakítja, míg Konstantin nagyherceget Sárdy János. Ám a címszerep körül a színfalak mögött nevezetes primadonnacsata zajlik, amely a plakátfeliratok formájában ölt testet. A valódi események hátteréről ma már keveset tudni, ami írásos nyoma megmaradt ennek, az arról tudósítja a kutatókat, hogy az Operettszínháznak az első huszonöt előadásig jogában áll Karády és Honthy nevét felváltva, egyforma színnel és betűvel írni, és a többi szereplőtől megkülönböztetett módon hirdetni. Halász Rudolf "Fekete liliom" című nagyoperettjében Zia szerepében tündököl, az 1946. december 20-án megtartott első előadást követően még sok estén át, kevésszámú, háborút követő premierjei sorában. A főszerepet, Verát játssza Fendrik Ferenc "Vera és családja" című vígjátékában, 1947. május 21-én a Pesti Színházban. Abban a Pesti Színházban, ahol néhány évvel korábban, 1939 februárjában bemutatkozott a nagyérdeműnek, Somerset Maugham és Zoe Atkins "Az asszony és az ördög" című színművében, életében először főszerepet játszva, Greguss Zoltán partnereként.

Karády elszigetelődése 1945 - 1950

Színpadi sikerei ellenére, vagy tán épp azért, de alapjában véve 1945 után "megfeledkeznek" valahogy Karádyról, lépésről lépésre bontakozik ki az, hogy szép lassan mellőzötté válik. A meginduló filmgyártás például Karády szinte teljes kizárásával zajlik. Fel sem merül a neve. Elkészül ugyan 1947-ben egy kisfilm Kertész Pál rendezésében, a "Betlehemi királyok" című rövidfilm, amelyben szerepel, és játszik 1948-ban a "Forró mezők"-ben is, de ezeket újabb már nem követi. Az előbbiek is elszigetelt "próbálkozások". Az viszont tény, hogy 1949-től fogva filmjeit betiltják, mondván a Horthy-érát, a polgári-nemesi világ kultúráját jól és alaposan kiszolgáló alkotásokat ne lássanak a nézők, a régi rendszert ne dicsőítse egy film se, így a közönség mozivásznon innentől fogva nem láthatja őt magát sem. Ekkoriban alakul ki filmítészkörökben az a sokáig vallott nézet, hogy a magyar filmgyártás 1945-előtti része gyakorlatilag értéktelen, és jó részük csapnivaló, silány, vagy jobb esetben is giccs. Tehát nem is érdemes nézni, mert különben is egy másik társadalmi rendet szolgált ki. Ennek az új rendszernek, ami jött, egy új szemléletet kellett már sugallni, új értéket képviselni. A happy-end-et, a filmes tréfákat, a vígjátékokat, a szerelmes történeteket pusztán már a szocialista erkölcsiség szabályai szerint helyes filmre vinni, és szocialista körülmények között "természetesen". Talán ugyancsak ennek a szemléletnek köszönhető, hogy a háború során részben elpusztult alkotások, filmek, nullkópiák megmaradó, talán még megmenthető tekercseiért nem nagyon kapkodnak a hivatalos archiváló szervek, ki tudja ma felmérni, mekkora kár keletkezett így ekkor. Hosszú a megsemmisült, és eltűnt filmek listája. Mondjuk, csak nagy sokára alakul egyáltalán filmarchívum is (fillérekért lehetett akkoriban egész filmekhez jutni a feketepiacon - honnan?).

A neorealizmus új irányokba viszi a filmgyártást

Karády egyre jobban háttérbe szorul a magyar filmgyártásból, sőt, bekövetkezik az, hogy teljesen nélkülözik, ami nagy változás korábbi filmkarrierjéhez képest. Tény, hogy a számos Karády-rajongó klub mellett sokakat bosszant az a fajta professzionális management, amellyel korábban Egyed Zoltán minden lehetőségére álló médiaeszközzel tolja a sztár szekerét. Kezdetben nincs olyan "Film Színház Irodalom" című Egyed szerkesztésű lap például, vagy szakmai folyóirat, amelyben ne szerepelne valahogy Karády. Van egy pont, amikor ez a tautatikusan ismételgető reklámozás átfordul visszájára a közönség részéről. A másik, hogy talán a háború valósága kapcsán már új filmstílus, a neorealizmus jelenik meg, és hódít Európa-szerte, amely már nem a Karády típusú nőt helyezi piedesztálra. Túllép a világ a vampon és a mágikus mozin, elsöpri a neorealizmus, majd az új hullám, amelyet még itthon a szocialista realizmus is megterhel. A hazai közönség is új arcokat kíván látni. Rosszmájúak még azt is hozzáteszik, hogy Egyed Zoltán halála (1947. jún. 8.) sem kedvez Karády karrierjének. Mindez Karády esetében fűszereződik még egy effektussal vidéki vendégszerepléseinél. Az esetnek nincs ésszerű magyarázata, és hallatlanul magyar specialitás. Hozzá kell tenni, hogy nem csak Karády személye vált ki ilyesfajta reakciót, hisz korábban Fedák és Mezey Mária vidéki turnészervezői is leírják ezt a különös jelenséget, miszerint egyes meghirdetett előadás kongó házak előtt zajlik. A szervezők értetlenül állnak a nagyfokú közömbösség előtt. Kérdezősködők aztán megkapják a választ, hisz a falusiak egynémelyike elárulja: "Ha mán idegyün a Fedák, (vagy Karády) akkor az nem is olyan nagy sztár, nem vagyunk mink kíváncsiak rá." Ilyenkor legyen okos egy szervező...

Karádyért - még ha rövid ideig is - ismét rajonganak

Utolsó nagy sikerét hazai földön és zenés darabban 1948. január 16-án aratja, Ábrahám Pál "Bál a Savoyban" című nagy sikerű operettjében (Fővárosi Operettszínház) La Tangolita megformálása - a kritikusok szerint is - sok fejlődést mutat a művésznő korábbi alakításaihoz képest. Bársony Rózsi, Németh Marika partnereként vidáman mókázik, sőt ifj. Latabár Árpád oldalán a "Kicsike, vigyázzon, egyszer nagymama lesz" kezdetű sláger eléneklésével hatalmas sikert arat minden este. Ám az államosítások ideje, a politikai váltás szele végleg lesöpri a színpadokról Karádyt. Először csak filmjeit tiltják be, később ő maga sem kívánatos a pesti színpadokon. Kénytelen vidéket járni, ahol gyakran katasztrofális körülmények közt kell helytállnia. Ezzel persze nincs akkoriban egyedül, de a kálváriáját mindenkinek magának kell kijárni, hisz számos korábbi sztár előtt csukódik be a színházi művészbejárók ajtaja felsőbb utasításra, itt a fővárosban, de gyakran vidéken is. A munkás-paraszt kormányzás szerint nincs szükség kiemelt sztárokra, az egyszerű nép fiait kell megmutatni helyettük... Elég tehát, ha valaki sikeres filmcsillag volt korábban, az maga már "bűn". Karádyt, a színművészt tehát vidékre száműzik, illetve csak ott kap lehetőséget, hivatalosan. Sőt, még az is előfordul, hogy az egykor oly ünnepelt sztárt kifütyülik, mint az történik Kecskeméten.

Karády fölöslegessé válik

Karády az 1940-es évek végén Budán, a Harangvirág utcában él bizalmasával, Frank Irmával. Frank Irmának fogalomszámba menő kalapszalonja van Pesten, a legjobb helyen, a Váci utcában, ami rendkívül jól prosperál egészen az államosításokig. Azt követően még egy kis ideig működik a szalon, de 1950-ben végérvényesen felszámolják az üzletet. Frank Irma számára élhetetlenné válik az ország, mint "kapitalista" nemkívánatos személy számára, kimondatlanul is. A kitelepítések árnyéka vetül rá kikerülhetetlenül. Elhagyja az országot Frank, és ideiglenesen Salzburgban telepedik le. A fellépések és az elmaradt filmszerepek anyagi kieséseit a szalon már nem fedezi. Valódi nyomor kilátása vár Karádyra, miközben számára is lassan bezárul minden. "Letettek vidékre, ott kellett koncertet adni, ahol a sörösüvegeket hozzám vágták. Ez volt. Megszűnt a sztárrendszer, Karády fölösleges volt" - vallja Sándor Pál kamerája előtt, az emigráció okát kereső riporter kérdésére válaszolva. Az idézett filmrészlet egy készülő nagy riportfilm része lett volna, amely portréfilm végül is sohasem készült el, de részleteit az RTL Klub "XXI. század" című műsorában láthatták 2005-ben. Karády egyébként ezt a bánásmódot sohasem bocsátja meg, ahogy ő mondja, a "kommunistáknak". A színházakban és a filmekben más karakterre van ekkoriban már szükség. A férfifaló dívákat munkásasszonyok váltják fel a filmvásznon. Karádynak gyakorlatilag nincs munkája, adósságokban úszik. Mondják - legenda vagy sem, nehezen eldönthető -, hogy egy alkalommal adóellenőr kopogtat be a Karády-villába és azt ajánlja neki, ha nem tudja kifizetni a tartozását, költözzön be inkább Pestre egy egyszobás lakásba. Lassan megfogalmazódik tehát Karádyban is, hogy el innen, messzire. A háború alatt elszenvedett kínzások, a filmletiltások 1943-tól, a háború utáni mellőzöttség, az újabb letiltások 1949-től, a kibontakozó politikai viszonyok mind egy irányba, az emigráció irányába hatnak az ő esetében.

Karády disszidál

Gyakran vállal kisebb-nagyobb fellépéseket vidéken, ha mód nyílik rá, a fővárosban. Gyakori vendég a Magyar Rádiónál, ahol sokszor és sok dalt énekel, a legkülönbféle műsorokban. 1951. február 18-án este is a Rádióban énekel. Majd fellép az Erkel Színházban tartott esztrádműsorban, a kor egyik kedvelt énekes sztárjával, Lantos Olivérrel. Aztán 1951. február 19-én Mohácsi Ilonával, a házvezetőnőjével Szombathelyre utazik esti fellépésre, ugyancsak Lantos Olivérrel. Két kis csomag jelzi a figyelő szemeknek, hogy csupán egy vidéki fellépés következik, pedig a disszidálást precízen megszervezi előre. Tehát Szombathely, esti előadás, Lantos Olivérrel, előadás után ünneplés egy kedvelt étteremben. Utána indulás autóval a szálláshelyre, senki sem gyanakszik. Minden úgy történik, ahogy az lenni szokott máskor is. Ám az autó Ausztria felé veszi az irányt, és február 20-án Bécsbe érkeznek, Lantossal, Mohácsi Ilonával. Egyes visszaemlékezők orosz tehergépkocsiról beszélnek, amivel Bécsbe jutnak... Tény, hogy Ausztria a szovjet megszállási övezet része, éppúgy, mint Magyarország, és valószínűsíthető, hogy az orosz katonai járműveknek szabad átjárásuk van akkoriban a határon, szemben minden más civil gépjárművel... tehát a szóbeszéd akár igaz is lehet... de ma már ez is inkább legenda. A mítoszt növeli az, az egy héttel korábbi újságcikk, amelyben a "Die Presse" már 1951. február 13-án bejelenti, hogy a "népszerű színésznő elmenekült Magyarországról, Lantos Olivérrel együtt..."

Az emigráció első évei

Emigrációban élve, Ausztriában hónapok telnek hiábavaló módon. Nem is reménykedhet, hogy amerikai vízumot kaphat, de Ausztriában munkához sem jut. Azt, hogy sokáig miért nem kaphat amerikai vízumot, pontosan nem tudni. A kinti emigráns magyarok körében akkoriban valakik elterjesztik "csupa jóindulatból" - amit hallani lehet ma erről -, hogy Karády Katalin biztos lepaktált a kommunistákkal. Talán, mert az államosítások után is Magyarországon maradt? Talán, mert orosz katonai teherautóval jött át Bécsbe? Ki tudja, mi képezte a szóbeszéd alapját, az is lehetséges, hogy egyfajta félelem kapott szárnyra, és lett belőle nyílt elszigetelődés? Mindenestre a hidegháború kezdetén már csak a gyanú is hallatlan bűnnek számít Amerika szemében, és talán e szóbeszédnek is köszönhető, hogy Katalintól rendszeresen megtagadják a kérdéses vízumot az amerikai hatóságok hosszú éveken át, és ez a talán irigységből fakadó gáncsoskodás évtizedekre meghatározó lesz Karády életében. A bizonyítékok nélküli vádaskodás egyébként ma is nagy divat, egyes emigráns amerikai-magyar körökben. Csak ma III/III-as riogatásokkal és nyilasozással vélnek eredményt elérni azok, akik a tehetségükkel nem tudnak előrébb jutni. Karády először Salzburgban telepedik le Frank Irmánál, majd Svájcban és Brüsszelben élnek közel egy-egy évet. 1953 tavaszán innen, Brüsszelből hajóznak át Dél-Amerikába, Brazíliába.

Az itthon maradt családtagokat majd 25 évig zaklatják az emigráció miatt

Ám az itthon maradottaknak sem jobb a helyzete. Amikor a hatóságok megbizonyosodnak afelől, hogy valóban a "disszidálás ténye forog fenn", a családon állnak bosszút. Róza, Katalin legidősebb nővérének a fia, Mercsényi Róbert Béla így mesél erről: "... Pontosan 1951. március 2-án a rendőrség összeszedte az itthon maradt családtagokat, és hiába mondtuk, hogy nem tudtunk semmiről, tizenhárom hónapra internáltak bennünket. Eleinte a Mosonyi utcába, és elvették a XVIII. kerületi házunkat, majd a Galyatetőre jártunk építeni a belügyi üdülőt, embertelen körülmények között dolgoztunk, köveket cipeltünk fel például a harmadik emeletre. Ezután kitelepítettek bennünket Rákóczifalvára, ahol rendőri felügyelet alá kerültünk. Éjjel például rendszeresen bekopogtak hozzánk, hogy otthon vagyunk-e, majd egy óra múlva ismét felkeltettek. Nagyon megszenvedtünk azért, hogy Karády Katalin rokonai vagyunk, attól a pillanattól kezdve, hogy átlépte a határt, mi osztályidegenek lettünk. Legalább huszonöt évig voltunk fogságban (rendszeresen ellenőrzik otthonukban őket, igazoltatják a saját lakásukban! szerk.), de évekig útlevelet sem kaphattunk. Karády Katalin édesanyja, Rozália nem tudta elviselni a család megaláztatását - őt is sokszor elővették Nagyszénáson -, és nagy bánatában meghalt, ott is van eltemetve..."

15 év Dél-Amerikában

Miért pont Dél-Amerika? Erre sohasem kapunk már választ, talán eredetileg Amerikába készül, és úgy gondolja, még délen is közelebb van az USA-hoz, mint Európában bárhol - nem tudni. Egy tény: Sao Paolóba megy, ahol letelepszik. Idővel kalapszalont nyit Frank Irmával. Az üzletet együtt rendezik be, együtt vezetik. Bogárhátú Volkswagent vásárol, azzal közlekedik, de nehezen szokja meg a jobboldali kormányt, az angol szisztémájú közlekedést. Az üzletükben lassan egyre több hölgy jelenik meg, évről évre bővül a kuncsaftkör. Ismert és kedvelt kalapszalonná lesz üzletük pár év elteltével. Keményen dolgoznak, de megélnek belőle, és az üzlet idővel elég szépen hoz a konyhára, beérik a sokéves beléfektetett munka. Fellépés, színpadi szereplés viszont végleg kimarad az életéből - bár számos felkérés érkezik -, hisz híre megy hamar a városban, hogy a híres magyar díva itt él. Karády elfoglalt, és munkájára hivatkozik, amikor elutasítja rendre a megkereséseket.

Sao Paolóból New Yorkba

Ám itt, Dél-Amerikában is kísérti a szóbeszéd, a kommunista kémnő-vád ellene. Már reményt se nagyon táplál, hogy a szövetségi állam polgára lehessen, amikor dr. Varga László, a jól menő New York-i ügyvéd, egy kollégájával látogatást tesz Dél-Amerikában, és Sao Paolóban találkozik Karády Katalinnal - tegyük hozzá, életében először. Karády elpanaszolja Vargának, hogy folyamatosan elutasítják bevándorlási kérelmét, már meg sem próbálja a hiábavalóság miatt. Dr. Varga ezt másképp gondolja, és másnap Karádyval bemegy az amerikai konzulátusra, ahová előző nap bejelentkeztek. Itt elpanaszolják a konzulnak Karády kálváriáját, és megemlítik az igaztalan szóbeszédet is. A konzul arra biztatja dr. Vargát, hogy New Yorkba visszatérve gyűjtsön aláírást a magyar emigráns szervezetek körében Karády bevándorlása mellett, az minden bizonnyal kedvező elbíráláshoz vezet. Vargának nincs nehéz dolga, hisz rengeteg támogató aláírás érkezik New Yorkban, többen kiemelik Karády pártfogását az üldözöttekkel szemben a vészterhes magyar időkben. Az aláírásgyűjtés eredményre vezet, és még azon évben, 1968-ban, Frank Irmával, és házvezetőnőjével, Mohácsi Ilonával Karády Katalin New Yorkba települ át, 15 évig tartó dél-amerikai száműzetése után. Karády a hosszú utat természetesen hajóval teszi meg, mert sohasem ül repülőre. (Forrás: Hámori Tibor: Karády Katalin utolsó évei - Bp., 2004)

Ki az a dr. Varga László?

Dr. Varga László (1910 - 2003) ügyvéd az, aki közbenjárásával tehát Karády Dél-Amerikából New Yorkba jut. Dr. Varga egyébiránt a magyar kultúra egyik jeles képviselője az emigrációs észak-amerikai magyarság körében. Nevéhez fűződik egyebek mellett a New York-i Magyar Színház alapítása is, amelyet hazatelepüléséig, 1989-ig vezet és igazgat. Ezt követően fontosabbnak véli, hogy itthon, az újjáalakuló parlamentben szerepet vállaljon, a színház igazgatását Cserey Erzsire bízza, aki azóta is dr. Varga szellemiségéhez híven vezeti a színházat. Az utóbbi években azonban a megjelenő újabb magyar színházi próbálkozás, a "konkurencia" (csak ők tekintik magukat annak...) lejárató hadjáratba fog, mind dr. Varga itthoni rokonai által vezetett nemzeti oldalon álló színházhelyiségét (azóta már megszűnt) annak műsorát pellengérre állítva, mind pedig a szellemi örökségét biztosító New York-i Magyar Színház műsorát akarják kiiktatni egyfajta "hallomásokon" alapuló lejárató kampánnyal. Dr. Varga László, országgyűlési képviselő, a 2002-es választásokon a Fidesz támogatásával a tisztelt házba kerül, ráadásul úgy, hogy az akkori parlament korelnöke is egyben. Azután 2003-ban elhunyt, és néhány év elteltével pedig már nyíltan az emigráns magyar sajtóban lehet rágalomhadjárattal megkísérelni szellemi örökségének felszámolását.

Karády Katalin New Yorkban

1968 augusztusában kezdi új életét New Yorkban. Kezdetben az 56. utcában lévő Frank Irma lakásában lakik, amíg ügyei el nem rendeződnek New Yorkban. Hamarosan Sao Paolóban működő egykori üzletük mintájára itt, New Yorkban is üzletet hoznak létre, méghozzá az elitnek számító Madison Avenue-n. A szalonnak hamarosan jó híre megy, kuncsaftkörük pedig a magas üzleti körökben is népszerű lesz, még Nancy Reagan is náluk rendel. Karády az üzletben dolgozik, rendszerint hátul, egy zárt területen. A vevők csak ritkán találkoznak vele. Jobbára köpenyt visel, és aki nincs tisztában azzal, hogy ő tulajdonképpen kicsoda, egy egyszerű ott dolgozó nőt lát benne csupán. Vevőkkel kedves, de a színpad témakörét mindenkor kerüli, ha a vendég hozza szóba, néhány közömbös mondattal megkerüli a válaszadást.

Karády ismét a színpadon

Viszont már itt, Amerikában vállal fellépéseket. Kezdetben Svéd Sándorral, a neves operaénekessel lép fel rendszerint, később önálló esteken is szerepel, mint például 1969 májusában Torontóban és Montreálban, Kertész Sándor, a Torontói Magyar Színház igazgatója meghívásának eleget téve. Torontóban a Harbord és Lippincott sarkán álló Central Technical színháztermében lép fel, két estén is, 1969. május 17-én, 18-án; és az egyébként kétórásra tervezett előadást a közönség egy újabbal toldatja meg. "Fellépése nemcsak a közönségnek, hanem a szakmabelieknek is meglepetés volt. Nemcsak megjelenésében volt ragyogó, hanem bársonyosan búgó hangja, ha lehet még bársonyosabb, még búgóbb lett az elmúlt évek alatt. Csoda-e, hogy a közönség alig akarta leengedni a színpadról?" - írja Kertész visszaemlékezésében. A "Magyar Élet" című torontói magyar lap "Egy üstökös visszatér" címmel köszöni meg a szép estéket. Montreálban pedig Plateau Hall telik meg zsúfolásig Karády visszatérésére. Ő maga erről így beszél: "Némelyek azt mondják, hogy akárcsak Greta Garbo, én is elzárkózom az emberek elől. Erről szó sincs, de a zajos társasági életet sohasem kedveltem. Egyébként reggeltől késő délutánig dolgozom. Amikor Amerikába kerültem, eleinte itt-ott föl-fölléptem, és álszerénység volna, ha tagadnám, hogy sikereket arattam. Mégis rádöbbentem arra, hogy színészi-énekesi pályám véget ért, idegen földön nem kezdhetem elölről a karrieremet. Így hát szakmát kerestem magamnak. Az egyik New York-i kalapüzlet társtulajdonosa lettem. Ott dolgozom rendszeresen. Talán meglepően hangzik, de ezt is jóleső alkotómunkának érzem..."
Befejezi tehát a nyilvános szereplést, többé már nem fogad el fellépésre invitáló meghívást, pedig például Los Angelesből, különleges, 3000 dolláros fellépti díjat helyeznek kilátásba, de Karády hajthatatlan. Lemezek viszont sorban jelennek meg tőle, ez időben is itt, Amerikában, és az eladás terén mindegyik nagy példányszámot ér el.

Visszavonultan New Yorkban

A kalapszalon teljesen kitölti életét. Reggeltől estig a Madison Avenue-n lévő üzletükben dolgozik. Ráhárul a rendelések, vásárlás, az új modellek beszerzése, nemritkán külföldről. Alapjában véve kevés emberrel van lehetősége találkozni, beszélgetni. Egyébként is kerüli a nyilvánosságot, főképpen az olyan helyeket, ahol magyarok is megfordulnak, miközben belülről ízig-vérig magyarnak vallja magát. Tart a magyar látogatóktól, egyszerűen nem büszke arra, hogy üzletasszony lett belőle. Bár fellépést nem vállal, gyakori vendége még élete vége felé is a New York-i székhelyű, Apatini Gyula alapította Hungária Rádiónak. Autót nem vezet már New Yorkban. Zavarja az automata sebességváltó, nem áll rá a keze, de különben is elég nehéz parkolni a belvárosban, így inkább taxin közlekedik, az a legkézenfekvőbb. Szűk baráti köréhez kevesen tartoznak, de előttük megnyílik, kedves, közvetlen, és önzetlen. Közeli ismerőse Palotás János többek közt, akivel például állandó számok húzásával lottóznak 10-10 dolláros alapon, de persze sohasem nyernek egy centet sem. Mondják, zárkózott életéhez az is hozzátartozik, hogy senki sem találkozott vele például az utcán, vagy a boltban vásárlás közben, vagy nem tudni olyan esetről, hogy esetleg valaki összefutott volna a bankban a híres művésznővel. Házvezetőnőjét, Mohácsi Ilonát bízza meg egyébként pénzének korlátlan kezelési jogával. Egy nap megelégeli a vevők szeszélyét, és amikor már kellő pénz gyűlt össze a számláján, eladja a kalapszalont. Innentől fogva ugyan több ideje van magával törődni, de ha lehet, még zárkózottabbá válik. Barátnőjéhez, Claire Kenneth-hez gyakorta elmegy. Litkei nevű zeneszerző tűnik fel még gyakorta életében, valamint hű segítőtársként áll rendelkezésére Valu Ferenc színpadi szerző és kupléíró. Sokszor szállítja autójával a művésznőt, ahová csak kéri. Szeretett kutyája egy napon elhagyja őt. A hartzdale-i kutyatemetőbe jár ki minden héten, ameddig csak ereje bírja, ennyi rendszeres kimozdulása van.

Az utolsó hónapok

Néha rosszul érzi magát. Szédül, gyenge. Közel jár a nyolcvanhoz, a környezete ennek tudja be egészségügyi problémáit. Egy este aztán házvezetőnője Salamon Tiborért, a körzet magyar orvosáért küldet, mert a művésznő nincs jól. Nőgyógyászati vizsgálatra kerül sor - ultrahang, és a medencei szervek duzzanatát állapítják meg nála. A híres New York-i kórházban, a Lenox Hospitalban megoperálják. Áttétes tumort diagnosztizálnak nála. Hazakerül. Fájdalomcsillapítót kap. Frank Irma és Mohácsi aggodalma nőttön-nő, hisz nekik megmondják a rossz hírt, Katalinnak nem. Frank és Mohácsi arra gondolnak, hogy valami fatális véletlen miatt rossz diagnózis született, ezért újbóli kivizsgálásra a Luck Hospitalba szállíttatják, ahol Katalin erős kemikáliai kezelést kap. Állapota nemhogy javulna, hanem rosszabbodik, így kis idő múlva hazaszállítják pihenni. Sokat veszít testsúlyából. Gondos ápolásban részesül, ám néhány nyugodalmas hét után egy nap bélcsavarodás lép fel nála, a betegség egyik következményeként. 15 kilóval kevesebb már, mint néhány hónapja, a bajok kezdetén. Újból, immáron harmadjára is kórházba kerül, de most már végleg. Ezúttal ismét a Lenoxba szállítják. Külön kórteremben van, ahová kérésére egy pótágyat is betesznek Mohácsi részére, aki az éjszakát is bent tölti a művésznővel. Rövid kórházban töltött idő után, 1990. február 8-án este 20 óra 50 perckor befejezi földi pályafutását.

A temetés

New Yorkban, a Madison Avenue és a 81. utca sarkán levő Campbel temetkezési intézet első emeletén ravatalozzák fel, ismerősei és barátai, valamint az izraelita hitközség (akik nem feledték el a művésznő segítségét a vészterhes időkben) képviselői előtt, 1990. február 16-án, csütörtöki napon. Megjelenik Carelli Gábor operaénekes, Claire Kenneth, az írónő, Székely András, a BBC televízió igazgatója, és még sok ismert személyiség. Ezt követően kerül sor a budapesti ravatalozásra. 45 év óta először Paskay bíboros úr engedélyezi, hogy a szokástól eltérően Karády Katalint elhelyezzék, és felravatalozzák a Szent István-bazilikában. A magyar kormány díszsírhelyet adományoz, a Farkasréti temető művészparcellájában. Mohácsi Ilona kérésére Gobbi Hilda közelébe kéri az elhunyt elhelyezését, mert korábban jó kapcsolatban álltak egymással. Karády szívügyének tekintette a színészotthonok dolgát, egyebek mellett a Magyarországon megjelent lemezeiért járó tiszteletdíját ajánlotta fel a szent ügy céljaira. A vártnak megfelelően óriási tömeg rója le tiszteletét a művésznő koporsója előtt. Rendőri biztosítás szükséges a nyugalom fenntartása végett, de a temetés minden különösebb incidens nélkül zajlik. Karády utolsó útja közel negyven évvel azután zajlik tehát, hogy egy éjszaka Szombathelyről elhagyta hazáját.

Karády utóélete

1951-ben történt disszidálása miatt elfogatóparancs van ellene érvényben, bárhol is lépné át a határt, letartóztatják azonnal. Az érvényben lévő ugyanilyen elfogatóparancsot az 1956-os disszidensekre részlegesen feloldják, nagyjából a huszadik évforduló kapcsán azzal a kitétellel, hogy bárki hazajöhet, megtorlás nélkül, aki nem követett el köztörvényes bűnöket. Ám a korábbi emigránsokra ezt a feloldást csak később, egy év elteltével terjesztik ki, egyedi elbírálás terhe mellett. (Lám, a szocializmus olyan erős, hogy ezt is elbírja - mondták akkoriban.) Karádyra vonatkozóan külön döntés születik, és 1978-ra feloldanak minden rá vonatkozó megkülönböztetett bánásmódot. Nagyjából itthon maradó családja ellen is ekkoriban oldják fel a "kényszerintézkedések szükségességét". (27 év elteltével!) A közel három évtizedes "csendmoratórium" megszűnésével filmjeit ismét vetítik, igaz, tegyük hozzá, csak zárt filmmúzeumi, klubhálózatban, lemezét nagy sikerrel adják ki.
Az első Karády-filmet (Halálos tavasz) 1978 novemberében újítja fel a budapesti Filmmúzeum nevű mozi Utána még öt filmjét vetítik ugyanitt, kirobbanó sikerrel. Jegyet jószerével csak jegyüzérektől lehet vásárolni. Vidéken az akkor divatos Moziklub hálózaton belül kerül sor egyes filmjeinek a zárt vetítésére. Aztán egy nap a hivatalos kultúrkormányzat számára is szemet szúr a Karády-filmekkel együtt felszabadított Kabos Gyula-filmek sikere, és elrendelik azok beszüntetését. Legalábbis időszakos szüneteltetését, azzal az indoklással, hogy a régi világ filmjei a valós "mai filmek elől szippantják el a fizetőképes nézőket" (8-10, 12 Ft-os jegyárak mellett!!!) Első hanglemeze sohasem látott példányban fogy el, szinte napok alatt. Ennek a bevételét egyébként Karády Gobbi Hilda számára teszi elérhetővé, amely a Bajor Gizi Színészmúzeum anyagi megerősödését hozza magával. Kottáit kiadják itthon, aminek a tiszteletdíját a két budapesti színészotthon lakóira hagyja jótékony célra, az ő sorsuk szebbé tétele érdekében. A tragikusan rövid életű Jobba Gabi "Nosztalgia" címmel a Várszínházban önálló estet állít össze Karády-dalokból. A Magyar Televízió, a nyolcvanas évek közepén Karády-filmsorozatot sugároz, számos filmjének levetítésével. Később, 1992-1993-ban a Magyar Televízióban sorozatokban sugározzák a filmjeit, amelyet azóta is számtalanszor műsorra tűznek.

Hamvadó cigarettavég - film Karády életéről

Hamvadó cigarettavég... "A 2001-ben forgatott magyar mozifilm Karády Katalinról szól, de Újszászyról és Zsütiről is. Bacsó Péter nagymester ezzel a filmjével visszatért, és arról mesél nekünk, hogyan lett a Katinkából ünnepelt csillag a munkaszolgálatos dalszerző, pontosabban: szövegszerző ma is divatos számaival, míg szívszerelme, a tábornok úr hazája megmentésén fáradozik. A 120 perc bizarr, furcsa háromszögtörténet a második világháború utolsó éveiből, amikor már minden veszni látszott. Tulajdonképpen G. Dénes György (Zsüti) és Karády Katalin, "kalandjait" éljük át, akiknek a legendája ma is él. G. Dénes György ugyan felkészíti Rudolf Pétert Zsüti alakítására néhány személyes találkozón, viszont már nem élhette meg a film bemutatóját sem, mert még a forgatások idején követte Karádyt az égi filmgyár egyik zenés filmjének elkészülte után itt, errefelé sohasem hallható forgatására."

,,A nyolcvanas években G. Dénes Györggyel, azaz Zsütivel és Fényes Szabolccsal közösen írtunk egy musicalt. Zsüti ekkor árasztott el a történeteivel, amik a színésznőről szóltak - mondja Bacsó Péter. - Hívta is haza Karádyt, hogy felköszöntse a hetvenedik születésnapja alkalmából, de ő maga helyett egy kalapot küldött, tudniillik Amerikában egy nagyon elegáns kalapüzlete volt. Szóval, az ötlet már korábban megszületett. Egyébként mást is foglalkoztatott a téma, hogy filmet forgasson az életéről. Sándor Pál például ki is utazott hozzá Los Angelesbe, de a filmből végül nem lett semmi - nyilatkozta Bacsó Péter rendező a "Hamvadó cigarettavég" című új magyar mozifilm bemutatója után. - Lehet, hogy a ma emberének szemével a színésznő alakításai teátrálisnak tűnnek, ám nem is volt ideje ahhoz, hogy tehetsége kiforrjon - folytatja Bacsó. - Magánéletéről rengeteg pletyka forgott közszájon, hol leszbikusnak tartották, hol romantikus szerelmi történeteket meséltek róla. Kétségtelenül rendkívüli nő volt, igazi ,,végzet asszonya", vérbeli díva, aki azonban nem feledkezett meg a rászorulókról. A háború véres napjaiban sokan köszönhették neki az életüket.
A Karády-sztoriból nem hangsúlyozottan életrajzi film született. A szereplők ezért más nevet kaptak. Mindössze arról van szó, hogy Katinka, a színésznő belezúg a tábornokba, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy hazáját megmentse a végpusztulástól. A háttérben pedig a munkaszolgálatos szövegszerző (Zsüti) robotol, és őrzi meg humorérzékét.
A történet cselekményes, erre épülnek az életrajzi elemek. A műfajátlépések nem zavaróak, sőt. A kabaré, a musical csak hangulatosabbá teszi ezt a filmet, amelyben Nagy-Kálózy Eszter karádysabb talán magánál Karádynál, Rudolf Péter csetlő-botló, szeretnivaló pechvogel, Cserhalmi György pedig - mint mindig - ezúttal is meggyőző, nagyon jó. A dalok ma is a szívünkig jutnak el. Csak a légkör fojtogató. De hiszen a negyvenes évek derekán vagyunk, amikor Magyarországon a rémület volt az úr...

Utóirat

2004-ben Karády Katalinnak, a vészkorszakban tanúsított hősies magatartásáért Izrael állam poszthumusz Jad Vasem-kitüntetést adományoz.

"Ne kérdezd, ki voltam, a sorsomat én akartam. S ha majd egyszer megsokalltam, azt mondom: elég!"

Kitüntetései:

Jad Vasem - poszthumusz - 2004.


Malcsiner Béla: Hiába menekülsz, hiába futsz - Karády Katalin előadásában:

http://kincsestar.radio.hu/panoptikum/szineszek/karady.php

Írta, és az összeállítást készítette: Takács István - 2006 - www.szineszkonyvtar.hu
Korrektor: Dévényi Ildikó

Forrás jegyzék:
Periodikák: Délibáb, Hét, Film, Színház, Irodalom - 1941-1944.
Karády Katalin: Hogy lettem színésznő? - Wanner kiadás, Bp., 1941.
h.a.: Nyitva előttem az ajtó - Délibáb, 1942. 28. sz.
Anonim: Valahol... (Karády a katonáknak dalol) - Délibáb, 1942. 39. sz.
Mezei András: Megkérdeztük Karády Katalint... Élet és Irodalom, 1980. február 2.
Gách Marianne: Karácsonyi beszélgetés Karády Katalinnal - Film Színház Muzsika, 1980. 12. 20.
Kerényi Grácia: Nosztalgia 1980 (Élet és Irodalom, 1980. 2. sz.)
Kelecsényi László: Levelek Karády-ügyben (Kortárs, 1983. 4. 6. sz.)
Kelecsényi László: Karády Katalin (filmjeinek jegyzékével, repertóriummal 1982-ig, Bp., 1982); Király Jenő: Karády mítosza és mágiája - Háttér Lap- és Könyvkiadó, Bp., 1989.
Karády Katalin: Hogy lettem színésznő? (Bővített kiadás) - Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1989.
Pongrácz Zsuzsa: Az utolsó interjú (Esti Hírlap, 1990. febr. 12.)
(lőcsei): Meghalt Karády Katalin - Magyar Nemzet, 1990. febr. 10.
L. A.: Karády Katalin halálára - Magyar Hírlap, 1990. febr. 10.
Dalos László: Karády Katalin - Film Színház Muzsika, 1990. febr. 17.
Molnár Gál Péter: Karády minden titka - Színházi Élet, 1990. ápr.-jún.
Szi. Dobai Péter: ... Valahol Európában. In memoriam Karády Katalin - vers, Magyar Napló, 1990. 39. sz.
Hamza D. Ákos: Emigrációban Karády Katalinnal - beszélgetés, riporter Tiszai Lajos, Maholnap, 1991. 20. sz.);
Takács Ilona: A Karády-jelenség - Napló, 1992. dec. 7.
(halmágyi): A Karády-legenda - Vas Népe, 1993. febr. 4.
Bernáth László: Karády és a képernyő - Napló, 1993. febr. 6.
Gajdó Tamás szerk.: Dívák, primadonnák, színésznők - Ernst Múzeum Kiadása, Bp. 2003.
Hámori Tibor: Karády Katalin utolsó évei - Bp., 2004.

Műve:

Karády Katalin: Hogyan lettem színésznő? - Budapest, 1941. Wanner kiadás
Második bővített kiadás - Szépirodalmi Könyvkiadó 1989.



 

© 2003 www.szineszkonyvtar.hu