Életrajza:

Adatok:
1791 - 1809 - Kecskeméten él, iskoláit is itt végzi
1809 - Pesten diákként kapcsolatba kerül a második pesti színtársulattal
1811 - 1813 között - a társulatának fordít, és dramatizál színpadi műveket
1812 - Békesi néven szerződést írt alá Pesten. Az együtteshez Déryné iránti szerelme is köti.
1815 - elkészíti a Bánk bánt egy erdélyi pályázatra
1816 - 1820 - Katona lírai korszaka
1819 - elkészíti a Bánk bán második, végleges változatát
1819 őszén - előadatás végett beadja a cenzori hivatalba, vizsgálatra a Bánk bánt
1820 - az előadást nem, a nyomtatást engedélyezik
1820 - 1830 - Kecskeméten él ügyészként, az irodalomtól, színháztól visszavonultan
1830. április 16. - hivatalába menet szívszélhűdés éri, 38 éves múlt...
1833. febr. 15-én - a Bánk bán színpadi ősbemutatója Kassán
1834. szeptember 6. - kolozsvári bemutató Egressy Gábor révén
1835. február 27. - előadás Budán
1839 - először kerül színre a Nemzeti Színházban, igaz, csupán egyetlen előadásban
1845. november 1. - felújítás, és megkezdődik a előadás-sorozat, igaz cenzori engedéllyel, húzásokkal
1848. március 15. - a forradalom első napjának díszelőadása
1861 - Erkel Ferenc Egressy szövegével azonos nevű operát ír belőle
1861. márc. 9. - színpadra kerül Erkel "Bánk bán"-ja
1884. szeptember 27. - a budapesti Operaház megnyitó díszelőadásának műsorán a Bánk bán első felvonása
1939. - Rékai - Oláh - Nádasdy átdolgozza az Operát (Premier:1940. március 15.)
1953. március 23. - az opera új változata, a címszerep átdolgozása
1945 - a Nemzeti Színház első előadása a háború után: Katona: Bánk bán
1993 - rekonstruálják az eredeti partitúrát, az Operaházban
2000 - 2002 - korszerű technikával film készül az operaváltozatból
2003 - CD-, DVD-változatban piacra kerül a film és zenei anyaga

Összefoglaló:

Jó példázat Katona élete és munkássága arra - mondja Hegedüs Géza -, hogy aki megelőzi korát, arra kora nem visszhangzik, bárki is légyen ő maga. Katona főműve, a Bánk bán maga a realizmusba forduló érett romantika, de abban a korban keletkezik, amikor a romantika hazánkban még éppen tapogatózni kezd. Társadalomkritikája pedig olyan, amilyet csak a reformkor egészének tanulságai alapján lehet átélni, de Katona egy évtizeddel a reformkor indulása előtt mondja ki! Ezért tragikus Katona rövid élete. Munkássága mindösszesen egy évtizedre terjed ki. Diákként kapcsolódik lelkesedésből a tilalmas színház világához. Megnézi, milyen darabokat szoktak játszani barátai, és gyártja nekik az olyan darabokat. Fordít, dramatizál, segít a díszletmunkáknál, sőt ha kell, egy-egy darabban műkedvelő aktorként is fellép. Kezdeti színpadra írt művei is a műsor gazdagítása végett keletkeznek, jobbára színpadtechnikai előtanulmányként. 1815-ben egy erdélyi pályázatra elkészíti a Bánk bánt. A pályázaton meg sem említik őt, de értesítést nem kapván a darab előadatása miatt átdolgozza 1819-ben. Engedélyt nem kap az előadatásra, csak a kinyomtatásra, ám a kinyomtatott drámát senki sem olvassa, a mű visszhang nélkül marad. Az irodalom akkori vezéralakjai tudomást sem vesznek róla. Gőg, szakmai sznobizmus, hierarchia, fullasztó közöny? Máig ható kérdések ezek. Reményvesztetten választott szakmáját gyakorolva elfogadja szülővárosának ajánlatát, ügyész lesz Kecskeméten, visszavonul az irodalmi és színházi világtól, és élete utolsó 10 esztendejét tölti az alföldi mezővárosban perekkel, jogi ügyekkel. Közel ötven esztendőnek kell eltelnie a Bánk bán keletkezésétől számítva, és a költő halálától fogva pedig negyven évnek, amikorra átkerülnek művének értékei a köztudatba. Katona József az elsők egyike, akiket a magyar társadalom csak utólag magasztal, életében pedig egyáltalában nem becsüli. A történelem sorsfordító eseményeinek lett az emblematikus színműve a Bánk bán. Kezdetben már az is skandalum, hogy játsszák, aztán adják 1848 március 15-én a díszelőadáson, 1861-ben Erkel operát komponál Katona műve nyomán, amelyet az Operaház megnyitó ünnepségén is játszanak, és repertoáron tart azóta is. A színmű 1945-ben a háború utáni első előadás az újonnan megnyíló Nemzetiben. Átalakítják, "korszerűsítik", értelmezik, különböző korok máshová helyezik a darab súlypontjait, elhagynak belőle, de a társadalmi mondanivalója örök, és minden éra kitermeli azokat a szituációkat, amely kapcsán az áthallások egyfajta kiállást jelentenek, afféle párnás pofon a mindenkori hatalomnak.

Életútja részletesebben

A pályaindulás

Kecskeméten született 1791-ben. Édesapja a körülményekhez képest szokatlanul művelt takácsmester, aki tanult embert kíván faragni fiából. József az alap- és középfokú iskoláit Kecskeméten végzi, ahol kiderül, szeret és tud tanulni, s nem csak latinul, hanem később német nyelven is. Diákként költeményeket ír, de ezek jobbára stílus- és nyelvi próbálkozások. A középiskolai tanulmányok befejezésével beiratkozik Pestre az egyetemre jogot tanulni. Érdekli a jogismeret, de legalább ennyire érdekli a színjátszás, a színház. Pesten ekkoriban színház nem, de állandó színtársulat létezik, akik különböző termekben, bérleményekben játszanak. Leginkább az ún. Hakker-szála néven ismert hodályban játszanak, amely a mai Tanács körút 5. szám alatti ház udvarán volt egykor.
Egyébiránt a Kelemen-féle színtársulat az első (1790), amely Pesten és Budán működik, addigra már rég feloszlik (1796). Magyar nyelvű társulat csak Kolozsvárott tud működni az abszolutizmust is ellenző főúr, a magyar kultúra rendíthetetlen híve, Wesselényi Miklós támogatásával. Ennek a második pesti társulatnak egy része érkezik 1807-ben Pestre, és játszik itt többnyire állandóan 1815-ig, egyebek közt a már említett Hakker-féle szálában.

Katona egyetemistaként a színház egyik nélkülözhetetlen embere

Ennek a második pesti színtársulatnak éppúgy, mint az elsőnek lelkes hívei és kisegítői - minden tilalom ellenére - az egyetemi hallgatók. Mint akkoriban többen, a jogtan-hallgató Katona József is összebarátkozik a társulat tagjaival, s nem is mellesleg szerelemre gyúl a szépséges Déryné iránt. Déryné azonban nem törődik a lelkes diák fiatalemberrel, Katona szerelme mindvégig reménytelen marad. A társulat azonban megkedveli a művelt és segítőkész fiatalembert, mert sok mindenre fel tudják használni. A 21 esztendős egyetemista Katona József végül is 1812-ben Békesi néven szerződést írt alá a társulat vezetőjével, de ott működése már jóval korábban megtörténik, csak írásos szerződést kötnek később. Sokat olvas akkoriban, s így alaposabban megismeri a drámairodalmat: Shakespeare-t, Schillert, és az akkoriban kedvelt ún. lovagdrámákat. Ezek a német lovagdrámák az induló német romantika jellegzetes termékei, középkorban játszódó afféle rémtörténetek. Közben egy-egy darabban műkedvelő aktorként fellép. Néhány egykor játszott szerepéről van tudomásunk. Például Franul-Weissenthurn "Szmolenszk ostromlása" című darabjában formálja meg Urszkoffot, és Hensler "Ferrandino" című darabjában pedig a címszerepet adja.

Az első Katona József-színdarabok

1811-ben kezdi a bécsi műsor darabjait fordítgatni számukra, egy évvel később pedig lovagregények dramatizálásán gyakorolja a színpadi technikát és a szenvedélyek ábrázolását. 1813-ban pedig már első saját történelmi drámáját írja. Miközben darabokat magyarít, dramatizál, aközben segít a díszletmunkáknál, sőt, ha kell, játszik is. Megnézi, milyen darabokat szoktak játszani barátai, és gyártja nekik az olyan darabokat. Eleinte eredeti, vagy németből átdolgozott művei is rémhistóriák. Az elsőnek már a címe is riasztó: "A borzasztó torony, vagyis a gonosz talált gyermek". Még a nagy drámai erőről tanúskodó "Jeruzsálem pusztulása" is tele van hatásvadászó borzalmakkal. Ám mindezek jó gyakorlatok a drámai helyzetek és jellemek megformázása terén, egy ambiciózus fiatalember számára. Vígjátéka azután a "Rózsa vagy a tapasztalatlan légy a pókok között" című, már majdnem tökéletes színpadi mű, az akkori műsor átlagát mindenesetre megüti, ám nem mutatják be mégsem, mert tele van Dérynére vonatkozó ironikus célzásokkal, s a művésznő tiltakozására leveszik a műsortervből. Az "István, a magyarok első királya" című "eredeti vitézi nézőjátékot 4 felvonásban" viszont előadják, keletkezésének évében, vagyis 1813 július 29-én már a cenzor előadásra engedélyezi (aláírása szerint: Sipsics Al. Em.). A darab egyik példányán pedig olvasható a korabeli előadás szereposztása is, miszerint István király (Tóth), Gizella, a neje (Pálné), Adelhaid, István mostoha anyja (Kántorné), Boleszlav, Lengyelország örököse (Fáncsy)...stb.
Első kétrészes történelmi tragédiája, a "Ziska" már nem a német romantikában keresi a gyökereit, hanem Shakespeare és Schiller adják a példát. Mint mondják, minden hibája és elrajzoltsága ellenére Bánk báni erő és jellemábrázolás költözik a műbe, amolyan előkészületnek, vagy afféle vázlatnak is tekinthető a Bánkhoz. Vencel király, a prágai udvar és a Luxemburg-ház ellentétének ábrázolását, a kis nemzet ébredését és az elnyomó nagyhatalommal való szembekerülését a huszita mozgalom idejére diszponálja Katona. Ziska nagyravágyását, hatalomra kerülését, ahogy a husziták élére kerül és így szembekerül addigi pártfogójával, Vencel királlyal, már-már Bánk-báni erő hatja át:
"A nemzetünk elnyomatott, ősi szabadságunkban és hazánk törvényeiben az idegen molyok turkálnak, és a külső patkányoknak még maga felséged ad csalogató eledeleket, hogy annál nagyobb erővel fojtogathassák a cseh galambokat... A becsületes hazafiak halálra hurcoltatnak... s Felséged maga cselekszi mindezeket, pénzért eladja az igazságot, hogy legyen mivel gyomrát tölteni" - vágja oda Ziska, az egykori kegyenc a vén zsarnok királynak. Ziska nem kerülhet színre, mint ahogy ez Déryné naplójából is megerősítést nyer. De nem kerülhet színre a IV. Henrik korát felidéző Aubigny Clementia sem, mert istenkáromlással pecsételi meg a cenzor. Az egyik kifogásolt jelenetben például a szereplő azon háborog, hogy senkinek sincs joga embertársait a vallás nevében gyilkolni. Ez már istenkáromlás, véli a cenzor akkor.

"Ziska a Calice, a Táboriták vezére" - 1813

"Ziska a Calice, a Táboriták vezére" - áll a kéziratkönyv címlapján, továbbá - írta: Katona József, Pesten 3. esztendőben törvényt tanulván. 1813.
A "Ziska" szövegkönyve tartalmaz egy előszót, afféle megszólítást az olvasóhoz, amely néző híján az olvasó számára adja tudtul drámájának historikus körülményeit. Íme az előszó:
"Olvasó!
Ámbár nem célom, hogy a huszitáknak minden dolgaikat eléadjam (mert mint már a cím is mutatja, csupán csak ama jeles és a maga idejében legnevezetesebb férfiút akarom játékszínre másolni, aki az akkori és a mostani világ előtt a Ziska név alatt oly ismeretes és a világnak legnevezetesebb férfiai közé számláltatna, ha más célból forgatta volna fegyverét), szükségesnek gondolnám mindazonáltal (minthogy a dramaturgia és főképp a censura azt meg nem engedheti, hogy mindent voltaképpen tegyek a játékszínre), hogy azon jeles rugót munkámnak eleibe szorítsam, mely annál még ezerszer jelesebb tettekre utat nyitott. Az pedig Husz."
Ezután 14 rendkívül apró, sűrű írású oldalakon adja a husziták történetét Schulz szerint való módon, majd az "Elöljáró beszéd"-ben hangsúlyozza azt a különbséget, ami a vértanú, Husz János és Huszinetz között húzódik, megjegyezvén, hogy darabjában ez utóbbiról van szó, nem a jeles vértanúról. Majd így folytatja:
"... Boldog vagyok, ha tehetlenségem ezen munkámmal, csak egy lépésnek század részével közelebb viszi is a pallérozódás templomához magyar nyelvünket: bizonyára nem is szégyenítem azzal meg, mintha hazai történetet nem találván, idegen embereknek tetteit írom, mert ezen pontban is a tökéletesedés volt a célom - több barátaimtól hallottam azt kérdezni: Huszita? Huszita? Ugyan micsodák azok a huszitai vélemények? - Ámbár ugyan nekem arról nem lehet a játékaimban beszélnem; amennyiben a krónikából olvastam, * jegy alatt ki fogom tenni mégis. Óh magyar! Neked szentelem minden betűimet, neked mindazt, amit a lelkem (bár erőtlen szárnyakkal) kegyes megítéltetésed eleibe segíthet: ajándékozz meg engemet azon szerencsés érzéssel, hogy midőn munkámat olvasod, ezt képzelhessem tőled hallani: Egy 21 esztendős ifjú is igyekszik azon földi paradicsomba - hogy magyarnak ismertessen; és édes anyai nyelvét tehetsége szerint előmozdítani izzadoz. - A magyarságnak igaz imádója. - a szerző"
Ezután következik a darab, amely tulajdonképpen két külön egységből áll. Az első darab címe: "Ziska, vagyis a husziták első pártütése Csehországban" - eredeti nézőjáték 4 felvonásban, míg ennek a második része, a folytatás a "Ziska, a Táboriták vezére" címet viseli - eredeti nézőjáték 4 felvonásban.

Jeruzsálem pusztulása (1814) - a darab cselekménye

Ez a színműve - mint ahogy jelzi a cím is - Jeruzsálem 70-ben történő ostromáról, és legyőzetéséről szól. Titust a térség hadvezérévé Vespasianus nevezi ki, aki rögvest bekapcsolódik, a rómaiak embertelen bánásmódja miatt lázadásból átalakuló zsidó háborúba, és Titus embereivel mint a "Legio XIV. Apollinaris" legatusi rangú parancsnoka megostromolja Jeruzsálemet. Fokozatosan előrehaladva foglalják vissza a várost a római véderők, lakóit legyilkolják, vagy fogolyként válnak rabszolgákká, sokuk végzi gladiátorjátékokon.
A színmű cselekménye rendkívül szövevényes, több szálon futó. Egyik vezérmotívum Berenice alakja, aki Heródes unokájának leánya, aki egyben II. Agrippa elűzött jeruzsálemi király húga, és aki ugyanakkor Polemon ciliciai király neje. Berenice hites férjét is hátrahagyva egy este átszökik Jeruzsálemből a város támadó Titus római táborába, mert nem szereti férjét, és megaláztatásának színhelyét Jeruzsálemet. Berenice jól ismeri Titust, hisz egy korábbi alexandriai találkozásuk idején szerelem alakult ki Titus és Berenice között, és ez a régi szerelem feléled mindkettejükben, ott a rómaiak táborában. Ám Berenice kettős érzelmeket táplál, mert a szerelem mellett egyben gyűlöli is Titust, mert most hazájának ellensége, gyilkos szándékkal lép fel népével szemben. Találkozik itt a Jeruzsálemet támadók táborban Berenice, a zsidó háborút kiváltó embertelenségek okozójával, Floriussal is, a kapzsi római helytartóval, akinek két cél lebeg szeme előtt, a gazdagság és a szerelem. Jeruzsálem mobilizálható értékeit kívánja saját vagyonává tenni, azután gyorsan elpusztíttatni a várost, majd megvagyonosodva hazatérni Rómába a szépséges Berenice asszony oldalán. Berenice gyűlöli az őt imádó Floriust, és gyűlölete odáig fajul, hogy az őt addigra ismét szerelmével ostromló Titus hadvezért rávegye Florius meggyilkolására. (Titus egyébként még feleségét is elhagyja Berenice kedvéért egy nap) Berenice kihasználva az iránta táplált gyengéd érzelmeket arra kívánja rávenni Titust, hogy érje el, ne erőszakkal vegye be Jeruzsálemet, elpusztítva a várost, hanem fondorlattal érje el célját, megkímélve a várost, és a népet, a lakosokat.
A szerelemtől ittas Titus viszont mindenáron nőül kívánja venni Berenicét, ám egy fondorlatos levéllel eléri Florius (testvérszerelemmel, vérfertőzéssel vádolva), hogy Titus undorodva elűzze magától és a táborából Berenicét. Ugyankkor a szerelem gyorsan féltékenységgé válik benne, szerelmi bosszúvágy fűti Titust, amely külön szövetségessé teszi Floriusszal, nemcsak Jeruzsálem visszafoglalása miatti azonos érdektől vezéreltetve. Florius feltüzeli, hogy gyilkolja meg az álnok és sok férfi megrontójának feltüntetett Berenicét. Ám Titus az utolsó pillanatban mégsem tudja megtenni, és inkább feltüzelője, Florius ellen fogná a fegyvert, ám ekkor őt is futni hagyja.
Az események ugyanakkor felgyorsulnak a városban. Az ostrom végsőszakaszba lép és nyomába irtózatos ínség, nyomor, és éhínség lépked mindenütt, a pusztítás démona diadalmaskodik a város felett. Amikor azután meggyőződik arról Titus - Jeruzsálem füstölgő romjai között járva - hogy az értelmetlen, még a templomok felgyújtásától sem visszariadó gonoszság forrása szövetségese, Florius maga, akkor egyben eldől a helytartó sorsa is, láncra vereti, míg a kitartó és állhatatos szerelem beteljesül Titus és Berenice egymáséi lesznek.

Jeruzsálem pusztulása (1814) - a szereplők

Érdekes jellemek sorakoznak fel Katona József művében. Berenice egyfajta démonikus végzet asszonya, kinek erkölcstelenségét átlúgozza, és egyben nemesíti az igaz szerelem az előadás előrehaladtával, és ez a szerelem minden meglevő kezdeti elszánt indulata felett diadalmaskodik végül is. A másik főhős, Titus őszinte jósága, tiszta érzelme viszont párosul egyfajta józan hidegséggel. Florius ármánykodó, behízelgő jelleme pedig, a szavak általi megmételyezés kitűnősége, amelynek egy mozgatórugója van: ő jól járjon. Megszerezzen minél több vagyont, szállítható ingóságot, de legfőképpen megszerezze vele a nőt, álmai asszonyát Berenicét. Úgy gondolja, hogy a nő, csak a gazdagságnak hódol, tehát akinél a gazdagság ott a szerelem kialakul majd magától, még ha eleinte húzódozik is. Katona azonban a cselekmény fő vonulata mellett, számtalan oldalszálat is varr a darabbeli esemény gerincét adó fővonulat mellé. Jeruzsálem több pártra szakadt népének három vezéralakja például ilyen mellékszál. A vért szomjúhozó Simon, a becsületes, ám de kegyetlen Eleazár, és a kissé bumfordi, naiv ösztönlény János. Hármójuk szerepeltetése a darabban a végzetes eseményekhez való viszonyulásnak, három fő megközelítését adja. Simon az, akit egy éltet: a rómaiak elvakult gyűlölete, és akár borzalmas tettekre is képes ezért. Magáért az eszméért harcol, természetesen puszta hazaszeretettől vezéreltetve, ugyanakkor minden szava vér, és halál. Eleazár is hasonlóan vérszomjas, ám ő valóban szereti népét, nem csupán elvekért harcol, hanem értük, az emberekért. Amikor azután látja minden elveszett maga köré gyűjti híveit, ha már szabadon nem élhetnek együtt, halálukban váljanak eggyé. "Előbb azonban dobják nejeiket és gyermekeiket a lángokba, hogy a rómaiak az elpusztult városba ne találjanak semmit, és senkit!". A szótlan, együgyű János, pedig akit pusztán érzékei, ösztönei irányítják, folyvást csak azt hajtogatja: "Mi gondom nekem arra...!". Mondogatja amikor a kínálkozó lehetőséggel élve, aranyat rabol, és amikor a halálba viszik akkor is
Az értelmetlen éhség, pusztítás bemutatására kerül - többek szerint túlzottan is cizellált módon - az éhségében mániákus félőrültté váló Mária alakja, aki egy reményvesztett pillanatában legfőbb kincsét, a kisfiát is meggyilkolja, és amikor pedig ráeszmél tettére, megtébolyul. Számosan helyénvalónak, de hosszadalmasan ábrázolt mellékágnak tartják Mária szerepeltetését. Az őrület viszont eltúlzott, a realizmusa szükségtelenül vérfagyasztó, indokolatlanul megdöbbentő sőt gyomorforgató. (gyermekét báránynak nézi, és megfőzi, eszik is a húsából, sőt a fazekat még ide-oda vonszolják a színpadon...stb)
Minden hibájával együtt is egy gyakorlott kéz, jól felépített szcenáriumot, vagy színpadi művet tudna belőle gyúrni, mint ahogy szakavatott kéz tudott Mikszáth, és Jókai műveiből sikeres színpadi előadásokat kreálni, Harsányi Zsolt, és Hevesi Sándor jóvoltából.

A "Bánk bán" keletkezése - 1815

A Bánk bánt viszont már nem a színtársulat részére írja, hanem egy pályázatra, amelytől a kolozsvári állandó színház megnyitására alkalmas ünnepi hősi játék megírását várják. Ám mire a pályázat határideje lejár, ez a színháznyitás is a távolabbi jövőbe tolódik ki, de a pályadíjra tervezett összeget sem sikerül a dúsgazdag erdélyi mágnások közt előteremteni. A pályázatot eredendően meghirdető és személyében felvállaló Döbrentei, a kor ismert kulturális személyisége, végül is nem tudni, hirdetett-e győztest vagy sem. Az biztos, hogy Katona József visszajelzést nem kap a darabja sorsát illetően - négy esztendőn keresztül -, pedig ő kitesz magáért, hisz ezúttal nem a hétköznapi repertoár számára kell darabot szállítania, hanem ahogy mondják, "levetett saruval" kell a múzsa elé állni, s a halhatatlanság kapuján kell kopogtatni. Nincs huszonöt esztendős, amikor a darabot beküldi a pályázatra, amelyre tanulmányainak kedves tárgyából, a magyar históriából merít.

Miről szól a "Bánk bán"?

A XIII. század elején vagyunk. A magyar nemességet és a magyar népet egyaránt sanyargatja Gertrudis királynőnek és német lovagjainak zsarnoki uralma, míg a magyar hadsereg, élén a királlyal, valahol a mai Ukrajna vidékén hadakozik. A magyar népnek túl sok köze nincs ehhez a háborúhoz akkor, amely kizárólag dinasztikus érdekekért folyik, akárcsak a költő korában vívott Habsburgok háborúi, melyekért már annyi magyar vér folyt. A nemességet Petur próbálja egyfajta lázadásra bírni a nemesi kiváltságok védelmében. A dráma főhőse, Bánk viszont eleinte ellenzi a lázongást, tart egyfajta belső polgárháború veszélyétől, amely a nép vállán nyugvó és már meglévő terheket tovább növelné. Bánk országvizsgáló körútján azonban keserű tapasztalatokat szerez, közvetlen tanúja a nép nyomorának, miközben látja az udvar léha és nemtörődöm mulatozásait. Tiborc panasza meggyőzi arról, hogy Gertrudis, a német származású királynő uralma kibírhatatlanul megnövelte a nép nyomorát. Bizonyosságot szerez arról is, hogy a leszámolás királynővel és udvaroncaival nem csak a nemesség, hanem az egész magyarság érdeke. Konkrét cselekvéssé azonban akkor válik benne a fortyogó gondolat, amikor személyes sérelemmel is kiegészül az elhatározása. Történetesen szeretett feleségét, gyermekei anyját, Melindát meggyalázza a királynő testvéröccse. Bánk nagy drámai expozícióként megöli a királynét. A dráma végén hazatérő király pedig nem tudja és nem meri megbüntetni a német lovagoktól az országból való futásuk közben meggyilkolt Melinda holttestére roskadó hőst.
Maga a szerző mondja el a könyvalakban megjelenő Bánkhoz fűzött jegyzetében (1820), hogy mik azok a változási pontok, amikben a történeti hűség és a művészi fikció eltér egymástól, s mik azok a dolgok, amelyeket kiegészítésképpen ő szőtt bele a cselekménybe. Lásd: szöveggyűjtemény-mellékletünk - a teljes szöveg olvasható ott.

A "Bánk bán" jelentősége

A "Bánk bán" mind ez idáig nemzeti drámairodalmunk egyik tetőpontja. Azzá avatja a konfliktus élessége, egyéni tragédia és a nemzet-társadalmi ellentétek szoros egysége, a lélekrajz emberi mélysége, az igazi színészi ábrázolásra alkalmas alakok nagy száma, a szerkezet zártsága, beszéd és cselekvés összhangja, s minden részletnek színszerű elképzelése. A "Bánk bán" lélektani emberi mélységei mellett az igazi hazafiság iskolája is. Az akkor oly divatos kritikátlan nemzeti dicsekedéstől elhatárolja magát Katona, s nem csak elvben. A nemzeti hiúságnak hízelgő gyatra művek sorától távol marad: "Most hát támadjon egy, aki e mód szerint írjon, már Magyarország megtalálja fénikszét... A jobb ízlés neheztelve somfordál, az agyargó jövevény pedig... hahotával kacag, és a nemzetnek ily ostoba kedveskedéssel megszégyenített géniusza elpirulva fordul el, és bosszankodva könnyez" - írja jóval később a drámaírás akadályait taglaló cikkében.

A "Bánk bán" keletkezésének társadalmi háttere

Katona fő művének első változata 1815-ban készül el, amikor Napóleon végleges legyőzetése idejét éli Európa és Magyarország is. Sokan úgy vélik, hogy a francia forradalom utolsó vívmányát győzik le ekkor.
A francia forradalom hírére a kialakuló európai nemzeti mozgalmak riadalommal töltik el a magyar nemességet is annak idején, s a kezdetben az abszolutizmussal szemben fellépő magyar nemesi körök hamar kompromisszumot kötnek Béccsel. A kompromisszum kettős célú. Elsősorban tartanak a forradalomtól, a csőcselék, a nyomorban tartott nép lázadásától, másodsorban - és ez talán sokkal erősebb érv - a kialakult háborús konjunktúra számos kedvező lehetőséghez juttatja a nagy földbirtokok hazai tulajdonosait is. Mind az osztrák, mind a magyar nemesség komoly bevételekre tesz szert. A háborús nyereséget, készpénzt a bécsi urak villámgyorsan visszaforgatják ipari termelésbe. Ám egy nap a pénz devalválódni kezd. Amíg a magyar oldalon ez konkrét pénzügyi veszteség formájában jelentkezik, addig Ausztriában a tőke nagy részét már befektették a pénzromlás idejére.
Szomorú és egyben emblematikus tény az, hogy a bevétel nagy része készpénz formájában marad a magyar uraknál, félve a nép, a kereskedők, az iparosok anyagi gyarapodásától - hogy azok számukra ellenőrizhetetlen változások forrásai lehetnek -, s inkább pillanatnyi érdekeikre figyelve, többnyire kártyára, dorbézolásra, egyéni sikerekre fordítják bevételüket, tudatosan gátat szabva a hazai kis- és nagyipar fejlődésének. Mindez nyakon öntve egyfajta nemesi gőgös és büszke fafejűséggel, új iránti lekicsinylő bizalmatlansággal, amelynek következményei többszörös áttéttel máig is hatnak, minden közben történt historikus eseményt átitatva. A hazai kis- és nagyipari fejlődés elmaradása a közbülső forradalom, majd annak leveretése okán sok-sok évtizeddel elodázódik, amely nyomorhoz, elszegényedéshez, tőkehiányhoz, a magyar lakosság idővel való gazdasági ellehetetlenüléséhez vezet. Az, hogy 100 év leforgása (1898-1998) alatt csak az amerikai kontinensre közel 4 millió regisztrált magyar emigráns érkezik, is a gazdasági lehetőségek rendkívüli beszűkülését mutatja, megfejelve különböző kedvezőtlen, emigrációra kényszerítő történelmi fejleménnyel együtt is. A mai viszonyok gyökerei tehát Katona József korára vezethetők vissza.
A magyar urak a korábban kötött kompromisszum felbontását feszegetik lépésről lépésre. Kialakuló elégedetlenségük erősen megmutatkozik, például az 1811-12-es országgyűlésen, de konkrétan elérni semmit sem tudnak. Ugyanakkor Ausztriában elérkezettnek látják az időt az abszolutizmus kiterjesztésére, kibővítésére, a teljes beolvasztás előkészítéseként. A hazai nemesség körében viszont ez hallatlan ellenállásba ütközik. Az ellenállás lelassítja, majd megtorpantja az abszolutizmus előrenyomulását. A nemesség azonban saját erejében, és nem a néppel való együttműködésben látja a kiút lehetőségeit eleinte. Változásra csak a Katona József halála körül időkben kerül sor.
Katona és a "Bánk bán" egyik nagy, de akkor meg nem hallgatott üzenete a történelmi múltból vett tragikus példán keresztül, hogy a magyar nemzet ügyét nem lehet az egyéni, a nemesi kiváltságok védelmével felváltani. Csak együtt összefogva, az egyszerű néppel karöltve lehet elérni az áhított célokat. Üzenete - hogy jóllakottan, dúskálva a javakban, meggazdagodva célt veszít a nemzet vezetőinek ébersége, nép iránti figyelme, amely a nemzet egészére kedvezőtlenül, adott esetben tragikusan is kihathat - ez az üzenet máig aktuálissá, rebellissé teszi a dráma mondanivalóját.
Katona nem tartozik a nemességhez, így nem kell tartania a nemesség elfogultságától, ugyanazt az egyetemi képzést kapja, mint a nemesség művelt ifjai, s talán épp ezért tudja az egyszerű emberek, a nép szemével látni és láttatni a valóságot. Katona világosan látja a nemzeti fejlődés szükségszerűségét, a függetlenség kivívásának fontosságát.

"Bánk bán"-történet külföldiek tollából... források

A "Bánk bán" históriáját többen feldolgozták már korábban, és talán Katona művét sem ismerve, vele párhuzamosan is mások. Közös forrásul a latin nyelvű Bonfini magyarokról szóló krónikája szolgál majd mindegyiknek.
Elsőként Hans Sachs (1497-1576), a XVI. század egyik legtermékenyebb és talán legsokoldalúbb német költője említhető, aki "Ein Tragedi, mit zwölt personen zu spielen, Andreas der ungerisch König mit Bankbano seinem getreuer statthalter" címen veti papírra az eseményeket. Másodikként az angol író, George Lillo (1693-1739) említhető, aki "Elmerick or Justice Triumphant" című drámájában dolgozza fel a történteket.
A "Bánk bán"-históriák feldolgozásában a kortárs osztrák drámaíró, Franz Grillparzer (1792-1830) darabja, az "Ein treuer Diener seines Herrn" (Bécs, 1830) című is jeleskedik, hisz a bécsi udvari színház repertoárjának gyöngyszemei közé tartozik. Eredetével kapcsolatosan megoszlanak a vélemények. Vannak, akik állítják, Grillparzer úgy készíti el színpadi művét, hogy nem ismeri Katona "Bánk bán"-ját, és kizárólag a Bonfini-leírásra támaszkodik, mások pedig épp Katona művének a német nyelvű átdolgozását látják benne. Tény, hogy Katona drámája jóval Grillparzer színpadi műve előtt íródik, ám hogy a csekély számban magyar nyelven kinyomatott "Bánk bán" a népszerű osztrák színpadi szerző, vagy baráti körében valakinek a kezébe kerülhetett, annak kicsi az esélye, de nem lehetetlen. Mindenestre sokáig a bécsi színpadokon Grillparzer műve arat sikert, olyannyira, hogy még a pesti Nemzeti Színházban való bemutató ténye is felmerül egyesekben 1850 táján ... (a nem magyar körökben mindig jobban méltányolják a magyar változatot, mint akkoriban saját hazánkfiai!)
Meg kell említeni még Heltai Gáspár (1490? v. 1510? - Kolozsvár, 1574) egykorú krónikáját, Valkai András históriás énekét (1574), aztán a XVIII. századból való Pray György-kódexet (ez a forrás állítja egyedül például, hogy Gertrúd nem bűnös, hanem egy korabeli politikai összeesküvés áldozata), valamint Katona által leginkább forrásként használt Müller Bánk-regényét, amelyet maga magyarít a német szövegből, és egyes sorait úgy emeli át a saját művébe, hogy az merőben más értelmezést nyer verses formában, új, sokkalta emelkedettebb művészeti minőséget képviselve.

A "Bánk bán" második, végleges átdolgozásának okai

A "Bánk bán" megírása után négy éven keresztül hiába várja a pályázat eredményét. Aztán Kisfaludy Károly sikerein felbuzdulva ő is a fővárosban vendégszereplő fehérvári színtársulattal szeretné előadatni drámáját. Ebben az elképzelésében személyes jó kapcsolatai is megerősítik. Erre a tervezett előadásra dolgozza át másodjára művét, és kezdeményezi ő maga a Budán található könyvvizsgáló hivatal cenzori engedélyét az előadatáshoz.
A végül is nyomdába kísért és másodjára átdolgozott "Bánk bán" könyvkiadásához jegyzetet fűz Katona József, amelyben jól kitűnik eredeti szándéka: "Ötödik éve, hogy készítettem e darabot, mikor az Erdélyi Múzeumban a kolozsvári leendő játékszíntől felszólítás hírdettetett. Nem volt-e pénz? - vagy - a mit szégyen volna hinni - nem találtatott valamire való munka, és így a neszt csak az idővel akarták meghalatni? De valójában a híre el is némult, vagy legalább én nem tudok róla. Részemről elegendő hálát nem adhatok, hogy így esett; mert megvallom, hogy gyengét írtam: mindazonáltal ezzel nem azt célozom, hogy most egy fénikszet mutatok elé - nem, hanem csak jobbat. Éles szemek olvasgatták, és figyelmessé tettek a szépre, úgy mint a rútra: most is gyönyörködve olvasom Bárány Boldizsár úr, akkori barátomnak írásban adott rostáját - mindenkori szíves emlékezetem legyen köszönetül."
A változások a dráma nyelvi megjelenítésének gazdagításában a legszembetűnőbbek. Katona szókincsének 1816 utáni időszakbeli változása is igazolja, hogy a "modern" magyar költészettel csak a "Bánk bán" első kidolgozása után ismerkedik meg behatóbban. Lírája is későbbi datálású, mint a dráma első kidolgozásánál. A végleges "Bánk bán" nyelvújítási szavai (kóbor, erőszakoskodik, padlat, lebókol, ifjonc, kinézés) és feltűnő összetételei (becsrangpor, féleszelősködés, gyászasztal, szőrszálhasító) többnyire csak az átdolgozáskor kerülnek a szövegbe, részben minden kényszer nélkül, éppúgy oda illő régi szavak helyére.
Ugyanez vonatkozik a "Jeruzsálem pusztulása" című színpadi művének prózai és verses kidolgozásának nyelvi különbségeire is. Több bennük az új, vagy újonnan felkapott szó (büszk, bék, emlék, űr, rény, védfátyol, háláadat, éh, tünemény, képzemény), mint a régi prózai kidolgozásban, többnyire olyanok, amelyekhez hasonlót csak lírájában használ. A Kazinczy és társai irányította nyelvújítási szavak, amelyek hírlapírás, a színpad, és a regényfordítások útján válnak ismertté és egyre népszerűbbé, Katonában csak a "Bánk" első verziójának elkészítése után találnak visszhangra. Talán az 1816 júliusában megjelent Helmeczy szerkesztésében elkészült "Kalauz értekezés" második kiadása juthatott Katona kezébe - gyanítja Waldapfel József, a kutató, aki az újonnan használt Katona-nyelvújítási szavak mindegyikét megtalálja az említett kötet Helmeczy-féle példatárában. Behatárolt azon magyar nyelvújítási kötetek száma, amelyek akkoriban Katona olvasószekrénykéjébe kerülhetnek potenciálisan, annyi bizonyos... ez egy ésszerű magyarázat lehet a nyelvtani változásokra. De hangsúlyozzuk, mindez utólagos teória, egzakt bizonyítékot nem nyert soha.
Nem csak nyelvében, hanem magában a cselekményben is vannak hangsúlyeltolódások a második változat esetében, világosabbá teszi például Melinda elcsábítását, valamint drámai szereplők körét vonja szorosabbra, áttekinthetőbbé téve Bánk, Gertrúd, ill. Endre köreit.

A "Bánk bán" és a cenzúra

1819 júliusában Katona József befejezi a második, átdolgozott "Bánk bán"-szövegkönyvet. Nagy valószínűséggel a darab előadatása végett adja a darabot át a cenzori hivatalnak 1819 szeptemberében. Ekkor jön másodjára Pestre vendégszereplésre a fehérvári társulat. Az első vendégszereplés 1819. június 16-án véget ér, akkor nem kerülhet sor előadásra - a darab sincs befejezve véglegesre, és az akkor szükséges cenzori engedély beszerzésére sincs már idő. Bár meg kell jegyezni, hogy a darab mielőbbi befejezésére hathatott ez az első vendégjáték Pesten. Ám a cenzori hivatal elutasítja, előadásra nem tartja alkalmasnak a darabot, csak kinyomtatásra kap lehetőséget Katona. Így a másodjára bekövetkező vendégszereplés idején egy régi, korábban írott, vagy inkább magyarított darabja (István, a magyarok első királya, 1819. szeptember 17.) marad egyedül műsoron, fájdalom, a "Bánk bán" előadására akkor nem kerülhet sor.

Mi is az a cenzori hivatal?

A magyar színészet első próbálkozásai s a francia forradalom réme sürgőssé teszik, hogy Magyarországon is külön foglalkozzanak a színi műsorra szánt darabok átvizsgálásával. Erre végül is a király 1794. február 5-én tett felszólítása nyomán kerül sor, amikor is a magyar kancellária az osztrák kancelláriához fordul a bécsi cenzúra utasításainak és irányelveinek átvétele céljából. 1770 óta a bécsi, majd néhány évig az összes ausztriai színházak cenzora, Hägelin Ferenc Károly állítja össze egy memorandumban gyakorlatának irányelveit. Ezeket az irányelveket fordítják latinra, s azt küldik le Budára a helytartótanácshoz 1795-ben, hogy a benne foglaltak szolgáljanak utasításul a könyvvizsgáló hivatalnak, s a benne dolgozó kijelölt tisztviselőnek, a cenzornak a színpadra szánt munkák elbírálását illetően. A Hägelintől megfogalmazott alapelvek több mint ötven évig, pontosabban 1848-ig érvényben maradnak Magyarországon a drámák elbírálását illetően. Ha változás volt is a törvénykezés körül, az pusztán a cenzorok illetékességi jogkörét és a hivatali adminisztráció szervezeti kérdéseit pontosítja, a színi elbírálásokat nem érinti hazánkban.

A "Bánk bán" előadása elleni cenzori kifogások

A hägelini elvek általános bevezetése már tartalmazza, hogy a színművek súlyosabb elbírálás alá esnek, mint a nyomdai úton terjesztett művek, a színpadi szó hatásának közvetlenebb és erősebb mivolta okán. Külön rendelkezések vonatkoznak a dráma tárgy-, morál- és dialóguskövetelményéről az egyházi, vallási kérdéseket illetően, és külön a király, a mindenkori királyság intézményrendszerének védelmében. Közismert egyházi személy nevének még a kiejtése sem lehetséges a színen. Tilos a király személyének meggyilkolása, és a leghatározottabban tilos az uralkodó család ellen való lázadás szítására alkalmas jelenetek bemutatása. Ezt semmiképpen sem szabad színre vinni. Tilos továbbá a szereplő királyi személyek alacsony színben való feltüntetése.
Ezen passzusra hivatkozva utasítja el a "Bánk bán"-t a cenzor: bár számos lefektetett elvével ellentétes, valamint a dialógusokban is sok mindent kifogásolhatott volna a hivatal politikai és egyházi szempontból egyaránt, mégsem ezekért nem ajánlja előadásra, hanem "csak azért, mivel Bánk nagysága elhomályosítja a királyi házét".
A szigorú Hägelin-féle elveket egy okból lehetett csak felülbírálni, ha kiderült a darabról, hogy a törvény szerint megállapított időponttól fogva, vagyis 1793. január 1-je óta Bécsben (később kibővítették más nagyvárosokra is) legalább kétszer játszották már, akkor gond nélkül átvehette a hatóság a darab engedélyeztetését, cenzori signum automatikus megadásával. Hiába, akkoriban sem volt könnyű darabokat színre állíttatni, és ez Katonának sem sikerült. Egyébként a "Bánk bán" kinyomtatásához való engedélyt kiadó cenzort magát is vizsgálat alá helyezik, mert tapasztalatlanságból, vagy talán szórakozottságból engedélyezte a darab nyomdába kerülését. Ki tudja - elmélkedik Szerb Antal (1945 előtt még) Katonáról szóló passzusában -, hogy ma Tiborc panaszát szó nélkül hagyná például a színházi belső "önfegyelem"?

Tűrj békességet! Ezt papolta az
Apát-Urunk is sokszor; boldogok
a békességesek, mert Isten fiainak
hivattnak - úgy de tömve volt magának
a gyomra, Istenem! Mi haszna, ha
szorongat a szegénység: a pokolt
nem féljük - a meny-ország sem jön oly
szép színben a szemünk elé.

A "Bánk bán" kinyomtatva, könyvalakban

A "Bánk bán" tehát nyomtatásra ítéltetett, előadatásra nem. Keserves engedmény ez. Ha előadnák, "onnét majd kitűnne a darab érdeme, mert futna a hír mindenfelé, és az újságok csak a közönséges ítéletnek trombitái lehetnének" - kesereg Katona József az 1821-ben megjelent "Tudományos Gyüjtemény" áprilisi számában. Ám hogy találhatnak az írók ismeretlen dráma számára kiadót, hisz nem veszi azt senki... morfondírozik tovább az említett cikkében Katona (jól megérezve a jövőt). Ki tudja, hányfelé való hasztalan próbálkozás után "nemes, érdemes, édes hajlandóságú Trattnerünk" mégis elvállalja a "Bánk bán" kiadását. A fiatalon elhunyt Trattner János Tamásnak irodalmunk felemelése körül szerzett sok érdeme közül talán az egyik legnevezetesebb az, amelyet a "Bánk bán" halhatatlanságáért hozott. Ám még Gyulai Pál is tévesen beszél arról, hogy Katona saját költségén nyomtatta volna ki a füzetet, mások a Kecskemét városának ajánlott mű kapcsán úgy vélik, hogy a nyomdai költségeket a város állná, ám az igazság, hogy Trattner saját költségén jelent meg az első kiadás.
A könyv "népszerűségét" és Trattner "zsíros" hasznát jól jellemzi a következő tény, hogy Greguss Ágost 24 évvel Katona halála után a róla szóló életrajzi összefoglalóban, amelyet a "Pesti Napló" (1854. augusztus 1.) hasábjain tesz közzé, megemlíti, hogy "kik pedig a nagyszerű drámát kívánják megszerezni, azokat figyelmeztetjük, hogy annak első kiadásából még kaphatók példányok (36 krajczárjával) a Trattner Károly-féle nyomdában, Pesten."

Katona József lírikus évei

Tizenhat pontosabban meghatározhatatlan keletű költemény marad kiadatlanul kéziratban, amelynek költői megfogalmazása olyannyira különbözik a "Bánk bán" első változatának nyelvi fordulataitól, hogy ezért is beszélhetünk Katona lírikus éveiről. Keletkezésére vonatkozóan Waldapfel József tesz elemzést, amelynek értelmében az egész lírai időszakot a "Bánk bán" első megírása és annak nyomtatása közötti időszakra teszi, tehát 1815-1816-1820 körüli időszakára.
Egyebek között 1816. augusztus 27-én költői episztolát ír Dukai Takách Judithoz, a személyesen nem látott, de művei révén előtte ismerten álló ideálhoz, akinek szelleme "mennybeli érzéssel" tölti el. Közel érzi magát hozzá: a "kegy" (grácia) és "rény" (erény) páratlan megtestesülésének tudja "a magyar Olymp világán, hol oly álmos még a drágán vett homályból fedezett lét". A költőnővel több levélváltásra is sor kerül. Egyik levelének kézhezvétele után Judit asszony közeli barátnéját, Újváry Bettit veszíti el, akit költeményben sirat el (amit Szombathelyen ki is nyomat), s amelyre válaszképp Katona megírja az egyik leginkább félremagyarázott versét: az "Egy könny" (Betti sírhalmára) címűt. Utólagos félremagyarázások, okoskodások szívszorító történetet kerítenek egy fiatalon, alig tizenhét esztendősen máshoz férjhez adott leánygyermek, bizonyos Rotsnik Borbála, Katona József első szerelmeként, és nagy csalódásaként taglalva. A Betti név pedig egyszerű költői túlzás, hogy ne lehessen felismerni a valódi szereplőt, tartja az egész történet kiokoskodója, egyik életrajzírója Miletz János, aki Katona életrajzi adatait hajszolva leányismerőseit próbálta feltérképezni, ha másképp nem, műveiből kikövetkeztetve.
A történetet egyszerűen azóta számos irodalomtörténeti munka átveszi, kész tényként tálalva Katona első szerelmének keserű históriáját, elfeledve a költő eredeti szándékait...
Az "E verseimhez" című előszóval kezdődően, a "Musához" szóló invokáció és a Bárány Boldizsárnak írt "Barátomhoz" című ajánláson kívül még a "D.T. J-hoz", (Dukai Takách Judithoz), az "Új esztendőre", és a "Dabasi Halász Bálinthoz" (neve napjára s tőle való búcsúvételre, 1818), továbbá a "Gyermek-kor" található a kéziratában. Hegedüs Zoltán a kézirat tanulmányozása során észleli, hogy "... Katona részben négy- és hatleveles csomókra, részben egyes levelekre írja verseit, egy csomót az elején másolhatott le, azután megszakításokkal másolhatott tovább, de hogy volt-e valami célja egyes lapok üresen hagyásával, nem állapítható meg."
Csak találgatni lehet, esetleg további versek vártak átdolgozást, tisztázatot a piszkozatból, csak valamiért nem került rájuk sor... nem tudni. Mindenestre, mára így maradtak az utókorra.

Aubigny Clementina, vagy Hedervári Cecília?

A Bánk bánhoz hasonlóan, többszöri átdolgozást nyert az Aubigny Clementina, eredeti címe szerint: "Aubigny Clementina vagyis a vallás miatt való Zenebona IV. Henrik alatt." című darabja is. Az "István király..." című drámájához hasonlóan, első kísérletei ezek a történelmi drámáinak. A darab cselekményét valószínűleg egy francia elbeszélés ihlette, és nagy valószínűséggel ebben az első formájában nem került előadásra, mert Abafi Lajos 1880-as "nyomozása" során az akkori Nemzeti Színház könyvtárában lévő színmű két másolat-példányának egyikén olvasható, egy cenzor véleménye: "ezen darabot előadni nem szabad, mert szitkokkal tele vagyon, Istenről illetlenül szól, és régi vallásbeli villongásokat előhoz.
Kelt: Kassán 1831. dec. 23-án. - Magyar József"
Valószínűleg korábban, még Katona életében is hasonló véleményen lehetett a cenzori hivatal, így ennélfogva Katona József már 1819-ben "magyarosítja" a darabot, azaz III. András magyar király idejébe teszi át a cselekményt, és elhagyja a vallásra vonatkozó részeket, és megváltoztatja a címét is: "Hedervári Cecília, a magyar amazon, vagyis a Hédervár ostroma III. András alatt." Személyei közül IV. Henrikből III. András lesz, Entragnes Clementinából Hédervári Cecília, aki Kont István leánya, Drugeth Miklós özvegye, és Aubigny grófból Aladár, valamint, De la Chatreból Ujlaky Ugrin, dalmáciai vice-király, továbbá Rozáliából Olívia, és Selicourtból Drägfy Lóránt. Ebben a magyarított formában azután többször megfordulhatott színpadon - nagy valószínűséggel - mert egy feljegyzés szerint ebben a darabban szép sikert aratott Fáncsy Lajos, és Megyeri is, a hazai színházi világ két kitűnő korai jelese.

Katona visszavonul Kecskemétre

"Ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyürészése, élelméről gondoskodik és elhallgat" - írja Katona az 1821-es esztendő legelején már. Ám ez akkor még nem a visszavonulásának kifejeződése, inkább amolyan átmeneti elkeseredés írott gondolata. Megélhetéséért küzd a főváros nemesi jogászvilágában egy darabig - de hasztalan... Később azután a gondolat valóra válik: semmi neszét sem veszi a kinyomtatott "Bánk bán" bárminemű sikerének, még egyszerű visszhangjának sem. Ugyanakkor távol találja magát az egyre élénkülő irodalmi középponttól, és ezt tudomásul véve lemond minden irodalmi és színpaddal kapcsolatos elképzeléseiről. A kiadott füzet, a dráma egyetlen hatása Bécsben mutatkozik, ugyanis mindjárt a megjelenése után nem sokkal alkalmat ad arra a vádra, hogy a magyar cenzúra nem teljesíti kötelességét. (Lábán: Titkos jelentések Bécsből a száz év előtti magyarságról - Századok, 1922. 319. l.)
Ebben az elhatározásában, amely szerint visszavonul szülővárosába, Kecskemétre, elfogadva az ott megüresedő ügyészi állást, nem tudni, milyen befolyással van német íróbarátjának sorsa, akivel levelezésben állott. Tény azonban, hogy Johann Anton Leisewitz (1752-1806), a göttingai írói kör tagja, megírja egyetlen drámáját, a "Tarenti Gyula" címűt, majd leteszi tollát, hogy végképp elhallgasson, s haláláig jogtanácsosként működjék. Hogy tehát Leisewitz példája hat-e rá oly erősen, vagy sem, ezt talán sohasem tudjuk meg, tény, hogy visszavonul a hazai irodalmi élet pezsgésétől távol eső alföldi mezővárosba.

Tíz év visszavonultságban

Katona tudja, hogy jelentékenyet alkotott drámájával, ugyanakkor tehetetlenül vergődik a közömbösség levegőtlenségében. Szerelme is reménytelen, így gyors elhatározásra jut, amikor felhagy a színházzal és Pesttel. Kecskemét visszavárja, no nem a drámaírót, hanem a fiatal és tehetséges jogászt. Hazamegy hát, és eltemeti magát a munkában és a közéletben. Idővel Kecskeméten alügyész, később főügyész lesz.
Ír még egy elkeseredett hangú tanulmányt a hazai drámaírás elmaradottságáról "Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni?" (1821) címmel. A dolgozat egy-egy kemény megjegyzésével aztán végképp elidegeníti magától a vezéreket, Kazinczyt, Kölcseyt, és Kisfaludy Károlyt.
Színházat álmodik Kecskemétre, de elképzelése csak megvalósulatlan terv marad. Ír egy indulatos kritikát Kisfaludy Károly vígjátékáról, az "Ilká"-ról. Indokolt bánatossággal konstatálja, hogy míg őróla senki sem akar tudni, addig Kisfaludy könnyed, gyakorta felszínen mozgó játékai milyen népszerűek és felettébb sikeresek. Talán bosszantja, hogy Kisfaludy pontosan azt írja, amire éppen akkor szükség van, és ami éppen korszerű. Katona pedig jóval megelőzve korának szellemiségét azt írja, ami majd harminc, negyven esztendővel később válik korszerűvé. Kecskeméten eltemeti magában a színpadi írót, a költőt, s vállalja, amit az élet kínál helyette: tekintélyes vidéki jogtudós válik belőle, vadászni jár, és borozgat ismerőseivel. Ám alapvetően mindvégig magányos marad, ráadásul családi boldogság sem lesz osztályrésze, majd egy évtizeden keresztül.
1830. április 16-án, hivatalába menet összeesik és meghal Kecskemét mezőváros főügyésze, Katona József. Harmincnyolc éves múlt. Szívszélhűdés... Öreg szülein, testvérein és néhány földijén kívül nem sokan emlékeznek meg róla. Ráadásul hivatali felettesei igaztalan és méltatlan vizsgálattal is megsértik emlékét.

A "Luca széke"

Utolsó darabjának tartják sokan a "Luca széke", 3 felvonásos drámát, ami mind nyelvezetében, mind cselekményvezetésében, tárgyfeldolgozásában eltér minden korábbi művétől. Műfaját tekintve inkább a népszínművekkel tart rokonságot. Egy példánya nagy valószínűséggel Katona halála után kerülhet a színész Fáncsy Lajos kezéhez, aki a darabon "számos apró változtatást eszközölvén" a művet beterjeszti engedélyezésre a cenzori hivatalba, 1841. január 30-án. Az engedélyt gróf Pongrácz János helytartó tanácsos, három hétre rá, 1841. február 23-án megadja, és azóta a darab számos színpadon arat azután sikert.
A cselekmény két szálon fut, egymást szüntelenül keresztezve, majd a végén összefonódva. Egyik szál Körtés uram körül kuszálódik, aki Vérhanti gróf mindenese, és egy nap Luca széket készíttet, hogy karácsony éjjelén, a templom tornácán ráülve megláthassa a boszorkányokat. Lassan megtudni, hogy közben fogadott fia Márton beleszeret Körtés uram vérszerinti leányába, Ágnesbe. A fiatalok félnek apjuk haragjától ezért tervet szőnek: Márton is készíttet egy Luca széket, és terv szerint Ágnest a boszorkányok között hazudja majd akkor este a megfigyelés éjjelén, így Apjuk lemondva a nagyravágyó házassági tervekről, majd bizton Mártonnak adományozza leánya kezét...
Másik szál - már ennél sokkalta kuszább - Vérhanti gróf körül, és köré fonódik. Vérhanti egy éjjel rájön megcsalja felesége, egy katonatiszttel, legalábbis egy ilyesforma alakot vél kiosonni neje szobájából... haragjában szörnyű elhatározásra jut, megmérgezteti háziorvosával a gyanútlan, de hűtlennek tartott feleségét. Az orvos azonban csak altatót ad be, nem mérget. A temetési szertartás rendben zajlik, ám éjszakánként az orvos, vagy az öreg Jakab inas táplálékkal siet a kripta irányába, hogy a grófnőt kellő módon ellássa. Karácsony éjjelén azonban mindenre fény derül, bár boszorkányos jelenségnek vélik a Luca székén ülök mindegyike a látottakat. A bonyodalom csúcspontján a lelőtt Jakab inas vallomásából derül ki, hogy a feleség tulajdon katona testvérét fogadja éjszakánként, akit a család nem vesz jó néven, ezért látogatja húgát titokban... A férj öngyilkosságot akar elkövetni, amikor rádöbben a valóra, ám a katarzis során előkerül épen egészségben a nej, a gróf pedig bűnbánóan kibékül feleségével, és a nagy ijedelem közepette Körtés uram is belegyezik a fiatalok házasságába. A történet ennél sokkalta bonyolultabb, ez a levonata csupán lecsupaszítása a műnek, és nagy valószínűséggel nem is adja hű tükrét annak, a lényeg viszont a végén diadalmaskodik az erény, és lakol a bűn...

Az első "Bánk bán"-előadások vidéken

Három évvel halála után, 1833. február 15-én, Kassán megkezdődik a "Bánk bán" színpadi diadalútja. Az eseményeket Katona egy régi színész barátja, Udvarhelyi Miklós indítja el, akinek művét a költő maga olvassa fel még 1816-ban, apja takácsműhelyében. A bemutató plakátján is ez áll később, 1833-ban: "Udvarhelyi Miklós részére" rendeztetett a kassai előadás, amely "itt még soha nem adatott".
Hogy három évvel a szerző halála után, a korábbi cenzori eltiltások ellenére, miképpen kerülhetett színre mégis Kassán, az talán egy ma már kideríthetetlen történet végeredménye. Mondják a kutatók (Waldapfel József: A Bánk bán és a színi cenzúra, 1930), hogy minden bizonnyal egy helyi cenzor mulasztása, vagy tévedése állhat a háttérben. Az időben gyakori eset, hogy nem kellően kiképzett cenzorok kerülnek a könyvvizsgálatra szóló megbízatásuk helyére, vidéki tanácsosaik pedig néha cenzúradöntés nélkül is megadják az engedélyt. Az összes korábbi tiltó intézkedés nem állt - főképpen vidéken - a tanácsosok rendelkezésére, így sokkal könnyebben átjuthatott a tiltó rostán, mint a Magyarországon központinak számító budai könyvvizsgáló-hivatalban. Nagyobb eséllyel indult el tehát a "Bánk bán" vidékről Pest felé tartva.

A "Bánk bán" rögös útja a színpadokon

Kassa után 1834. szeptember 6-án Kolozsvár következik Egressy Gábor révén, majd Budán 1835. február 27-én kerül sor a "Bánk bán" bemutatójára, ezt követően 1839-ben kerül először színre a Nemzeti Színházban, igaz, csupán egyetlenegyszer előadva.
A nevezetes nemzeti színházbeli előadásokra azután kerülhet sor, hogy a darabot korábban már bizonyíthatóan többször is előadták vidéken, valamint Budán. A "szemfüles hatóságoknak" szemet szúr a darab 1845-ben, tehát a mulasztást fölfedezik hat évvel azután, hogy a dráma már egyszer előadatott a Nemzetiben, de ez már oly későn történik, hogy a vizsgálat lefolytatása és a darab betiltása már kínos feltűnést keltene. Ezért is látja jobbnak maga a nádor és a helytartótanács elhallgattatni a későn buzgólkodó központi könyvvizsgálószéket. A vizsgálat egyébként az 1845-ös felújítási kérelem során merül fel, de miután a színház igazolni tudja, hogy korábban már többször játszották a drámát, még Budán, sőt Pesten is, a könyvvizsgálószék rájön: nem intézkedhet a saját hatáskörében - és akkor fordul a nádorhoz meg a helytartótanácshoz egy fölterjesztéssel. Ám a nádor elnöklete alatt tartott ülésen, 1845. szeptember 23-án, a dráma ismételt előadásaira hivatkozván, nem kívánnak az üggyel tovább foglalkozni. "A bírálati szempontból netalán szükségesnek találandó kihagyások és módosítások melletti újabb előadása nem elleneztetik" - szól a végzés, rajta egy másik írás is látszik: "NYOMBAN". Jelezvén, hogy az udvar és hivatalai nem szeretnének nagyobb feltűnést kelteni a korábbi mulasztásokat illetően, mert hiszen a dráma most már általános figyelmet ébreszt a magyar ajkú lakosság szinte teljes egészében. 1845. november 1-jén pedig sor kerülhet az engedélyezett színházi felújításra, a "jelen színműnek a közben törlöttek kihagyása, s tett módosítások mellett". Még ebben a novemberi hónapban négy, három éven belül huszonegy ismétlése következik a "Bánk bán"-előadásoknak, amihez ha hozzászámítjuk Pest és Buda akkori lakóinak számát, ez kifejezett sikertörténetként értékelhető. Egy alkalommal pedig külön előadást rendeznek Katona nagy szegénységben élő édesanyja és nővére számára, az est bevételét nekik felajánlva. Sőt, nemes versengés alakul ki (Életképek, 1845. II. 19-28) a két akkori nagy színészegyéniség között, Lendvay és Egressy felváltva játssza Bánkot és Peturt.
A nemsokára elfogadottá váló mű jelentőségét az is mutatja, hogy a forradalom kitörésekor, 1848. március 15-én a Nemzeti Színház díszműsorán ez a mű szerepel!

A "Bánk bán" és a kritika

Még életében a "Tudományos Gyüjtemény" című folyóirat (182.5 XII.) olvasásra ajánlja, de sok foganatja nincs. Első színpadi ismertetése a "Honművész"-ben jelenik meg (1835. március 5-én). A kritikus elismeri, hogy egyike volna a legjobb színműveinknek, de kifogásolja a darab nyerseségét.
Széchenyi István, a nagy magyar, jelen van még az 1839-es bemutatón. "Megfoghatatlan, hogy a kormány megengedi ily esztelenség előadását. Rossz, veszedelmes tendencia" - jegyzi fel bosszankodva a naplójába...
Az első magasztaló kritikát Erdélyi János írja róla 1840-ben, tíz esztendővel a költő halála után. Ettől kezdve a hódolat hangja tekinthető általánosnak. A "Pesti Divatlap" már mint igazi klasszikus művet említi 1845-ben. (1845. II. 25.) Máig is betöltött elsőbbségét a magyar drámában Gyulai Pál állapítja meg. Arany János maga tanulmányt ír a "Bánk bán"-ról, amelyet igen nagyra tart. Elemző töredékei mutatnak rá talán először hőseinek mélységére és sokrétegűségére.
Toldy Ferenc, a régi nemzedék egyik utolsó bástyája ugyan még fanyalog kissé és kifogásolja - talán nem egészen ok nélkül - a jellemeket, de összességében nem szereti a "Bánk bán"-t. "Kiforratlan nagy tehetség ifjúi erővel és zavaros gőzzel teli munkája" - írja még 1878-ban is. (A magyar nemzeti irodalom története, Bp., 1878)
Meg kell jegyezni, hogy maga Vörösmarty Mihály sem fogadta eleinte kitörő lelkesedéssel a színpadra került művet akkoriban. Aztán idővel, főképp a pesti előadásokat követően a figyelem középpontjába kerül a mű, s a nemzeti függetlenség egyik jelképévé válik. Közel ötven esztendőnek kell eltelnie a mű keletkezésétől számítva, a költő halálától fogva pedig negyven évnek, amikorra átkerülnek művének értékei a köztudatba.

"Bánk bán"-értelmezések

Sokféle korban kerül elő a "Bánk bán", mindig másképp aktualizálják Katona eredendő mondanivalóját. A XIX. században eleinte a nemesi ellenzékiség nemegyszer egyoldalúan a Petur alakjára épített előadásban találja kedvét, háttérbe szorítva Bánk nagyságát, tragikumát, Tiborcon keresztül pedig a nép vádjait. Később a nemzeti függetlenség egyik jelképét látják benne, majd a szabadságharc után a németellenességét domborítják ki, s próbálják tompítani, és a szegény emberek panaszait, amennyire el lehet tüntetni a darabból. A XX. század is számos újra értelmezéssel rukkol ki. A két háború közt megint előkerül a németellenes felhang, amelyet azután a hivatalos szervek és német-lojális - főképp - politikai erők igyekeznek tompítani, amíg elkövetkezik az a pillanat, hogy nem kerülhet sor az előadásokra, na persze adminisztratív okokból. 1945 után pedig már a munkásszínjátszók a nép keserűségére helyezik inkább a hangsúlyt, mint a marxista felfogású munkásosztály nemzeti ellenállásának egyik korai megnyilvánulására. Előtte még nevezetes dátumként, 1945-ben az újonnan megnyíló Nemzeti Színház elsőként előadott drámája is a "Bánk bán" lesz. Van rendező, aki még a szövegen is kurtít, változtat, rövidít, a kor "követelményének" megfelelően. Ideológia van rá elég, viszont hiteles, a darab lényegét interpretáló előadás talán kevesebb.

Erkel Ferenc: "Bánk bán"

Katona tragédiájából Egressy Béni ír operalibrettót, és ehhez komponál Erkel Ferenc (1810-1893) zenét. Erkelnek egyébként ez az utolsó Egressy-szövegére írt operája. Az 1844 óta tervezett opera végül 1861. március 9-én kerül színpadra. Igaz, 1861. január 6-án, a Nemzeti Múzeum egy koncertelőadásán még csak a Tisza-parti jelenet hangzik fel, de március 9-én már a teljes művet előadják. A hatalmas sikert hozó premieren nevezetes hazai énekesek működnek közre. A címszerepet az Európa-szerte ünnepelt tenorista, Ellinger József, Melindát a kor híres szopránja, Hollósy Kornélia, Petúrt Füredi Mihály, Gertrúdot Hofbauer Zsófia, a királyt az olasz származású Bignio Lajos énekli. A "Bánk bán" jelenti Erkel pályájának a csúcsát, későbbi operái nem hoznak ekkora sikert. Az első felvonás szerepel egyébként a budapesti Operaház megnyitó díszelőadásának műsorán is 1884. szeptember 27-én, a teljes operát itt először néhány nappal később, október 1-jén adják elő, s azóta is folyamatosan a repertoár állandó darabja.
Az 1930-as években mind sürgetőbb igény támad az Erkel-operák felfrissítésére, a kor követelményeihez igazodó átdolgozására. A korszerűsítések fő szorgalmazója az Operaház akkori igazgatója, Radnai Miklós. Legfőbb okként a sok esetben nehézkes szerkezetet, az előadások sokhelyszínes, szcenikailag nehezen megvalósítható jellegét, valamint a szöveg elavult, prozódiailag sem megfelelő voltát említik. Elsőként a "Hunyadi László" átdolgozására került sor, majd a "Bánk bán" következik. Radnai időközben bekövetkezett halála folytán a zenei kiigazítást az Operaház egyik vezető karmestere, Rékai Nándor végzi, a szerkezeti-szcenikai kérdésekben társai ezúttal is Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán.
A felújítást 1935. március 15-ére tűzik ki. Ebben az időben azonban nem áll rendelkezésre a színháznál megfelelő képességű hőstenor, ezért egyidejűleg egy bariton és egy tenor címszereplős átiratot készítenek, s 1935-ben ezt a baritonváltozatot mutatják be. Az átdolgozást - erényeinek elismerése mellett - több kritika is éri, elsősorban a címszereplő bariton hangúvá változtatása miatt. Amint lehetőség nyílik rá (1953-ban), ismét a tenor szólamú átdolgozást kezdik játszani. Ezen a változaton Kenessey Jenő további módosításokat végez (egyik lényeges pontja Melinda szólamának egyszerűsítése, pl. a Tisza-parti jelenetben énekelt áriából elhagyják az ékesítéseket és futamokat).
Az 1990-es években azután Bácskai György rekonstruálja az eredeti partitúrát, aminek felhasználásával 1993-ban teljes felvétel is készül a műből.
A 2000-ben kezdődött forgatás alkalmával az átdolgozott változat szerkezetének megtartásával, de néhány addig nem játszott rész visszaállításával vezető művészeink (Marton Éva, Miller Lajos, Kiss B. Attila, Rost Andrea, Kováts Kolos és mások) közreműködésével filmváltozat készül. (Rendező: Káel Csaba, 35mm, színes film, 116 perc)
A film- és DVD-változatánál a hosszas hang elő- és utómunka eredményeként a világon elsők között Dolby Digital 5.1-es hangon szólal meg a "Bánk bán", különleges zenei élményt is nyújtva egyben. DVD-, illetve CD- változata 2003 nyarán kerül forgalomba. 2002-ben a film anyagát követve az Operaház is felújítja a művet.

Forrás: lásd szakirodalom-jegyzék
Az összefoglalót készítette és az átkötő szöveget írta: Takács István
Korrektor: Dévényi Ildikó
2007 - www.szineszkonyvtar.hu