Szöveggyűjtemény:

A második, átdolgozott "Bánk bán" elejéhez az alábbi jegyzetet fűzi maga a szerző, amelyet a későbbi kiadások előszeretettel lefelejtenek.
(Forrás: Magyar Remekírók sorozat 15. kötet, Franklin Társulat kiadása, 1905)

JEGYZÉS

"Ötödik éve, hogy készítettem e darabot, mikor az Erdélyi Múzeumban a kolozsvári leendő játékszíntől felszólítás hírdettetett. Nem volt-e pénz? - vagy - a mit szégyen volna hinni - nem találtatott valamire való munka, és így a neszt csak az idővel akarták meghalatni? De valójában a híre el is némult, vagy legalább én nem tudok róla. Részemről elegendő hálát nem adhatok, hogy így esett; mert megvallom, hogy gyengét írtam: mindazonáltal ezzel nem azt célozom, hogy most egy fénikszet mutatok elé - nem, hanem csak jobbat. Éles szemek olvasgatták, és figyelmessé tettek a szépre, úgy mint a rútra: most is gyönyörködve olvasom Bárány Boldizsár úr, akkori barátomnak írásban adott rostáját - mindenkori szíves emlékezetem legyen köszönetül.
Előbbeni munkámban, annak rovására, hogy merániai hercegek közül miért vettem Ottót, egy "Előversengést" írtam, mely tele van ifjú vérem gőzével, negéddel és feszelgéssel. Az okot, magát itt is jelentem, nem mintha oktatni akarnék, hanem csak mintegy emlékezetébe hozni az olvasónak:
Történetíróink nem egyeznek meg, hogy Bánk szerencsétlenségét Gertrudisnak melyik öccse okozta. Ezek négyen voltak: Echkbert, bambergi püspök, Ottó, burgundiai pfalz-gróf, Henrik, istriai márkgróf és Berchtold, kalocsai érsek, egy tudatlan fiú. A három első megugrott Németországból, mert gyanúba jöttek Fülöp királynak vitelspachi Ottó által lett megölettetésében: a hetyke Berchtoldot pedig (kit királyné kedvéért András király nagy nehezen a pápa hosszas ellenzése után, kalocsai érsekségre emelt, minekutána bebizonyítódott az, hogy már tud - olvasni, és huszonöt esztendős) ezt a Bertholdot, mondom, útálván a magyarok, meg-megfogták, és jó sort vertek rajta. Ilyen nevelésű öcsék között Gertrudist se reméljük igen angyalnak - nem is szolgálhat nagy védelmére az, hogy ő anyja egy szent szűznek (Erzsébetnek), mert ez nem neki köszönheti neveltetését, a midőn még kicsiny korában elvitték a turingiai herceg számára és egy klastromban nevelődött. Csak mély tiszteletre méltó állapotja az, mely engem valamennyire mentségére kényszerített.
Csery úr, vagyis inkább Müller (a kitől fordította) egy történetkében Ottót veszi, és Bánk bán által Konstantinápolynál megöleti. - Igen mohón! A jeruzsálemi út sokkal későbben esett és mind Ottó, mind Eckbert elmentek Andrással, ki már akkor újonnan meg is házasodott, harczoltak is együtt Sapphadin ellen, és így már ekkor sem Gertrudis, sem Ottó el nem veszhetett, sőt Ottó 1234-ben halt meg, Henrik 1228-ban. Eckbert is azon tájban. (Cronberg: Testamen Genealogico-cronolog. Comitum Goritiae, p. 88. Tab. II. et 103. IX) Megszenvedte volna-e maga mellett András őket, ha - ? - (ez így szerepel az iratban! Szerk) De bezzeg a sima Brechtold! - ez először megcsalta mátkáját, s azt hírlelte, hogy neki a Szűz Mária megjelent álmában, és szüzességre intvén (ha nem későn) papságot javasolt. (Virág Benedek: Magyar századok. I. könyv, 353. lap.) Mihelyt Gertrudison a szerencsétlenség megesett, senki se tudta hová lett. András keservesen panaszkodott ellene a pápánál, mert úti költségre meglopta a királyné cassáját. Többé be se bocsájtatott az országba, és kevés idő múlva már Ugrin lett kalocsai érsek. (Szvorényi: Hist. Hung. Regni amoenitates. Fasc. III. p. 29.) Öt esztendő múlva megengesztelődvén a pápa, őtet aquilejai főpapnak tette (1218) és ott is halt meg (1251. május 23.) - Katona vitatása - is (Hist. Crit. Reg. Th. V. p. 314) ide üt ki. Minthogy már mások is Ottót vették, némelyek Eckbertet, meg fog Ottó engedni, ha nevéhez kötöm öccsének esztelenségeit.
A másik volt Bánk felesége. Ezt Adelajdnak neveztem. Csery úr Ottója még akkor sem jött kezembe. Azután akadt egy iromány is előmbe, melyben az van, hogy Michael és Simeon Miczbán spanyol testvéreknek volt egy világszerte híres szépségű húguk, kit Benedictus-(Bánk)bán, Konrád grófnak a fia vett el; elismertem tehát Melindát spanyolabbnak, és hiszem, hogy Müller úr szerencsésebb volt nevének feltalálásában. Nem győzök a véletlenségen eléggé csodálkozni, midőn Mikhált és Simont ide kevertem, a nélkül, hogy akkor vérséget gyaníthattam volna is. A mi a neveket illeti, minthogy Bánk-nak meg kell maradni és nem lehet Benedek; ezért a többit is a régi mód szerint ejtem: Endre, Soma, Mikhál, Solom stb. és nem András, Sámuel, Mihály, Salamon stb. A hivatalok is igen változandók lévén a bán név mindeniken rajta maradt, s annyi volt, mint most a gróf vagy báró: az ilyenek fiai, kik különben hivatalban nem voltak, neveztettek "mester".
Írám Kecskeméten, Jakab-hava 2-ikán, 1819. Katona József