Életrajza:

Adatok:
1780 - Pest városába kerül, valószínűleg jogot hallgat.
1788 - Gödöllői uradalom egyik ügyésze, bár egyes történészek ezt vitatják.
1789-1790 Európai tanulmányúton
1790 tavasza - Királyi támogatást, és az Országgyűlés felhatalmazását nyeri el a magyar nyelvű színjátszás megalapítására.
1790. szeptember 21. Megalakul az Első Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság, amelynek előmozdítója és alapító tagja.
1790. október hó 25. Az első magyarnyelvű egész estés előadás kőszínházban. Simaházi Kristóf fordításában, Brühl: "Igazházi" kerül előadásra, Shakespeare: Hamlet - je helyett. A még gyakorlatlan színészek nehéznek találják ezt a darabot. (Kazinczy direkt lefordítja a társulatnak)
1790. október hó 27-én, Pesten, a Rondellában is sikeres előadás, a többi előadást technikai okokból lemondja a színház tulajdonosa. További előadásokat az egyetlen fővárosi színházhelyiségben nem engedélyez.
1792. május 5-én, harmadik előadás: a Budai Arénában, Bárány Péter németből magyarított "A talált gyermek" c. ötfelvonásos vígjátékának bemutatója
1792 - 1794. Eugen Busch anyagi támogatásával idényjátékok sora zajlik (télen a helyiség nem fűthető)
1794. Eugen Busch anyagilag csődbe kerül, a társaságot a Kincstári Kamarilla nem támogatja.
1794-1796. Szűkösen vegetál a Színjátszótársaság. Kelemen nem tud pénzt keríteni, nincs kerek e hazában, aki a magyar színjátszásért pénzt áldozna. A hivatalos intézmények csak a Budai Németszínház fűthető helyiségeit támogatja pénzzel.
1796. április 10. Kelemen feloszlatja a társulatát.
1796 - 1799 Nagyváradon tisztviselő
1799-1801 újjáalakuló társulatával járja a vidéket. Nagyvárad, Szeged, Kecskemét, Nagykőrös, Gyöngyös, Rozsnyó, Losonc.
1802-1814 Kántortanító, ügyvéd, iskolamester, Ráckevén, Makón, Csanádpalotán
1814. december 24. Balesetben elhunyt.

Kelemen László ifjúsága

Elszegényedett erdélyi nemes család leszármazója, Kelemen Mihály - vándor kántortanító - gyermekeként születik meg, akkori állomáshelyén, Kecskeméten. Kelemen Mihály uram idővel aztán Pestre kerül a ferencrendiek templomába, a Belvárosi Templomba, (ekkoriban Pest város lakosságának túlnyomórésze német anyanyelvű) magyar kántornak. Lelkes, istenfélő, szorgalmas ember, ugyanakkor maga és családja szerény életet élve némi vagyonra tesz szert a jó fizetése okán. Elsősorban fiai neveltetésére fordítja jövedelmét Kelemen Mihály, s némi indulópénzt is tud számukra biztosítani. Kelemen László piaristáknál tanul, majd jogot hallgat. Kitűnő bizonyítvánnyal fejezi be jogi tanulmányait, s 1788-ban a Grassalkovich herceg gödöllői uradalmának ügyészévé teszik meg.

Kelemen európai útja

Szerényen él, ahogy azt az atyai házban tapasztalja, bár szép jövedelemmel járó tisztséget tölt be. A tehetséges, több nyelvet beszélő fiatalember előtt szép karrier lehetősége bontakozik ki. A legjobb családok látják vendégül, különösebben Balogh János királyi tanácsosék budai háza válik jelentőssé az ifjú Kelemennek. Kölcsönös szerelem lobban Baloghék egy szem leánygyermeke és Kelemen közt. Balogh úr európai tanulmányút megtételére sarkallja az ifjú kérőt, aki némi hezitálás után rááll, s megkezdi európai tanulmányútját. Pontos adatokkal nem rendelkezvén, tudni lehet, hogy jár Bécsben, valószínű, hogy Berlinben, és Párizsban is, és más városokat is érint útja során.

A magyar nyelvű színjátszás igénye

Hazaérkezvén, a több szempontból fejlettebb Nyugat-Európa felől nézve jól látja azt, amit itthon is már korábban sejtett: - a hivatalos német nyelv egyre erősödő mivolta, a magyar nyelv lassú elhalásának folyamatához vezet idővel. Jól látja továbbá, hogy a nemzeti irodalom és a nemzeti színjátszás együttálló fejlettsége, mennyire meghatározza egy adott nyelv és az ahhoz fűződő kultúra életét. A nép nyelvén, vagyis magyarul való irodalom kezdi bontogatni szárnyát ismételten, sokévnyi szunnyadásából felriadva, míg nemzeti színjátszásról akkoriban egyáltalán nem beszélhetünk, a deákvárosok időszakos műkedvelő előadásait leszámítva. Észreveszi a hiányt és találkozik Kazinczy ez irányú felhívásával az ő buzgalma.

Leopold császár és király áldását adja

Szilágyi Pál lejegyzé nagybátyja, Kelemen László elbeszélését:
"... II József halála (1790) roppant mozgalmat idézett elő e honban, bandériumok alakultak, s a magyar szentkoronát nagy ünnepéllyel hozták le Bécsből Budára, visszajött az ősi öltözék, nem hallatszott más szó a magyarnál, sokan, bár rosszul, mégis magyarul társalogtak, ekkor gondolám: mi által lehetne inkább társalgóvá tenni e nyelvet, mint színészet által? A gondolat igévé vált bennem, az igét testesíteni vágytam.
Leopold császár trónra léptekor fölmentem Bécsbe, és audienciára őfölsége elé bocsáttattam - rövid leszek előadásommal - én őfölségétől tanácsot, egyszersmind engedelmet kértem egy magyar színtársulat alakítására. Őfelsége kegyes volt külön magánaudencián fogadni, hogy e tárgy fölött velem értekezhessék, egy egész órát szentelt nekem és ügyemnek, s végre azt javasolta, adjam be eziránti kérésemet az országgyűlésre, biztosítja egyszersmind, hogy a helybenhagyó végzést azonnal szentesíteni fogja.
Én folyamodványomat az akkor egybegyűlt rendekhez be is nyújtottam."

Kelemen László a tekintetes országgyűlés előtt

(továbbra is Szilágyi Pál lejegyzése alapján)

"Kelemen László alázatos folyamodványa a tekintetes karok és rendekhez, melyben kéri egy magyar színész- (teátrális) társulat felállíthatását - olvasta föl a protonotárius a rendek előtt Kelemen folyamodványát. - mintha a mennykő ütött volna a tekintetes rendek és karok közé, felugráltak és kiabáltak (még pedig nem a legillendőbben) - "Le vele! Hazaáruló! A nemzetből csúfot, komédiást akar csinálni, a magyart bukfenceztetni akarja! Bolondokházába vele! ...stb. - Végre hosszas rimánkodására az elnöknek csend lett, mire az elnök kérte a tekintetes karok és rendeket, ne törjünk pálcát addig valaki fölött, míg ki nem hallgattuk, hallgassuk meg hát okait is, mi készteti Kelemen László uramat teátrális társulat alakítására. Halljuk hát halljuk!
A protonotárius fölolvasá a folyamodványt, melyben elősoroltatott a színészet szükségessége és haszna mind nyelv, mind erkölcsi tekintetben - lassú moraj, mint a tenger, mikor vihart érez, végre kitört, még nagyobb lárma, kiabálás, mint elébb, csakhogy egészen ellenkező értelemben. "Éljen Kelemen László! Éljen! Ez az igazi magyar, ő a nemzet dicsősége! Ő a magyar nyelv megmentője! Stb..."

Az Országgyűlés rendelete szerint

"Végre az országgyűlés törvényképpen megrendelte, hogy a magyar teátrális társaság mindenütt, ahol jónak találja, felütheti sátorfáját, s mutatványait illendő bemeneti díj mellett produkálja, sőt az oly helységekben is, hol időjárás vagy tűz-víz által károsult a nép, három produkciót kötelesek a helybeli elöljárók nekiek megengedni."

Első Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság, 1790. szeptember 21.

"... így jött le Pestre, hol már több tagja lévén Kelemen Lászlónak, kiket a maga költségén tartogatott és táplált majd egy évig, rendelkezett, de bizony sok jó idő került bele, míg Buda-Pesten játszhatott, mert a német direktor nem egyezett bele egyhamar..."
Kelemen tehát országgyűlési felhatalmazással és királyi támogatással állandó, magyar nyelven játszó társulat létrahozásának megszervezésébe fog.
Gróf Ráday Pál anyagi támogatása mellett létrejön az Első Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság, 1790. szeptember 21-én, konzorciális alapon, közös haszonra s kárra. A Társaság tagjai: Kelemen László vezetése alatt, Soós Márton, Horváth János, Baranyai Balázs, Ráth Pál, Ungvári István, Moor Anna, Permecszky Franciska, Nagy Erzsébet és Nagy Mária. Ők voltak a magyar nemzet első deklarált napszámosai, az alapító tagok.

Darabválasztás

Kazinczy támogatja a mozgalmat, és buzgalommal lefordítja Shakespeare Hamlet-jét, amelyet felajánl a társulatnak előadásra. Sőt egy levelében arról beszél, ha kell, elszegődik színésznek a nagy költőóriás, csak induljon el már végre a nemzeti színjátszás. "...Ha Pesten volnék, kedves Ráday, megeshetne, hogy ha a dolog másképp nem sikerül: magam is föllépnék."
(Kazinczy Ferenc levele Ráday Pál grófnak, Kassa, 1790. Augusztus 15.) Kazinczy nagyra törő tervei között van még: "... Ha egyszer a Hamlet színre kerül, lesznek színészeink, Stellámhoz, Péczeli Alzir-jához, Merop-jához, Tancréd-jéhez, Clavigó-hoz Vitéztől, Miss Sara Sampson-omhoz, atyjának Clementiná-jához és a Gályarab-jához, anyjának Háládatos fiú-jához, Fehér Britaniccusá-hoz, Göböl Caesar és Brutus-ához. A Hamletet azért is választottam elsőnek, mert annak előadásához csak két asszony kell." - írja Kazinczy ugyanebben a levelében.

A színtársulat Buda "bevételére készül"

Kelemen az akkori magyar fővárosra, Budára utazik, hogy az első magyar nyelvű színtársulat megalakulván, bemutatkozhassék a fővárosban. Kazinczy szerencsésebbnek tartaná, ha az adott társulat a betanult darabokkal elébb vidéki nagyvárosainkban mutatkoznának be, s amikorra már összecsiszolódik a társulat, és kellő hírnév előzi meg a színjátékot, akkor kerülne sor a budai bemutatóra. Kelemen László a társulat akkori vezetője, úgy gondolta, hogy megpróbálja először egyből "Buda bevételét" s majd aztán kerülne sor vidékre. Budán a Várszínházban akkor már egy német támogatást élvező színház működött német nyelvű előadásokkal. Kelemen kijárja a budai Várszínház, valamint a pesti Rondella Színház épületbérlőjénél, Gróf Emanuel Unwerth-nél (1790. 01. 14. - 1793. 03. 23-ig volt a Pest-Budai színházak bérlője), hogy előadásszünet idején megkaphassák a színházépületet, összesen 6 alkalomra, próba nélkül. Unwerth gróf érzi, hogy szükséges valamelyest a magyar nyelv irányában engedményeket tenni, ám zavarja a konkurencia megjelenése, tulajdon színházi épületeiben.(beékelt magyar dalok előadását írja elő a német színtársulat számára).

1790. október hó 25-én megtartatott az első magyar nyelvű előadás Budán, a Várszínházban

Gróf Zichy Károly, az ország bírája (az ő támogató együttműködésével kaphatott Unwerth Gróftól helyiséget a társulat, és a színjátszási engedélyt is ő adja meg), valamint Orczy László báró jelenlétében, 1790. október hó 25-én megtartatott az első hivatásos, egész estés magyar nyelvű színjátszás Budán, a Várszínházban, majd pedig1790 október hó 27-én a Rondellában, Pesten.
Unwerth gróf kudarca számított, s riasztja a tomboló siker, így lemondja inkorrekt módon az ígéretei szerinti többi előadásnapokat. Valós konkurenciát lát a magyarok előadásai kapcsán, így többet működése alatt, magyar társulatnak színházi épületeit, át nem adta. Előadásra azonban mégsem a Kazinczy fordította Hamlet, (azt csak 1793. november 23-án, Kolozsvárott mutatják be először), hanem a Simaházi Kristóf magyarította, Brühl érzékenyjátéka, az "Igazházi" kerül előadásra. A színészek gyakorlatlanság okán, nehéznek találják a Shakespeare-i eseményszövés, s a hozzáfűződő szövegtartalmat, s az egyszerűbb Igazházit preferálják elsőnek, azzal, hogy a Hamletet egy későbbi időpontban jól betanulják majd.

Az első előadások sikere utáni némaság ideje

További előadásokra, az ígéretek ellenére nem kerül sor. A kényszerpihenő idején, a társulat 12 különböző színdarab szerep megtanulását végzi folyamatosan (többet Kelemen fordít le magyarra sebtében), ám a kényszerű munkaszünet szétzülleszti a társulat tagjait, s kezdeti lelkes összekovácsolódás szertefoszlik, a napok, hetek semmittevésének ártó időszakában. Egyéni vélemények kerülnek előtérbe, Kelemen tevékenységét bíráló hangok kapnak erőre. Soós megélhetés hijján, elkeseredésében továbbáll, kilép a társulatból. Moór Anna férjhez megy, s elhagyja a társulatot.
Azonban gyarapodik a társulati vagyon, adományokból és lelkes támogatóktól, szép repertoár kézirattár, díszlet és jelmeztár kezd kialakulni. Kelemen körbejárja a hivatalokat, kereskedőket, olcsó színháznak való bérleményt keres. Szóba kerül a Váci kapunál egy deszkaszínház létesítése, de ez valamiért nem valósul meg. A hivatalos színházi helyekre nincs pénzük, így idővel Budán a kikötősor közelében talál egy üresen álló faépítésű raktárépületet, az un. Reischl-házat, amelyet kezdetben saját költségén egy évre bérbe vesz.

1792. május 5. - Budai Aréna

1792. május 5-én, kerül sor az, un. "budai arénában" a harmadik előadásra Bárány Péter németből magyarított "A talált gyermek" c. ötfelvonásos vígjátékának bemutatójára. Előbb szerettek volna már indulni, mint május 5-e. Már március közepére, a jól jövedelmezőnek vélt József-napi vásár idejére (március 19.) tervezték a startot, azonban ez technikai okokból nem valósulhatott meg. A bemutató így is pompás diadalt eredményez a túlnyomórészt németajkú pest-budai lakosság körében.

Társulatszervezés kérdései

Kelemen, aki fordít, repertoárt állít össze, rendez, s maga is játszik, valamint a gazdasági ügyeket intézi egyszemélyben, hirtelen és számára váratlanul személyi összekülönbözőségekkel találja magát szembe. A siker a különböző társadalmi rétegekből álló társulatot váratlanul éri, s ennek feldolgozására időre van szükség. Ezen közben a színvonal emelése céljából, játékmestert vesz maga mellé Kelemen László, Protasevitz Benedek, lengyel származású, akkor már nyugdíjas, de gyakorlott német színész személyében, aki folyékonyan beszélt magyarul is.
Protasevitz a korabeli német típusú kántáló, pátoszos színjátszáshoz ért, s ezt honosítja meg a korai előadások idején a Kelemen-féle magyar társulatban. A színészek jobbára előadják a darabokat, illusztrálják, jól szövegmondják, de nem eljátsszák, mint, ahogy azt ma értjük színjáték alatt.

A működés nehézségei

A Kelemen társulat a kezdetekhez mérten egyre nagyobb sikereket ér el, s bevételeik is gyarapodnak, máskor meg bukások, sikertelenségek érik... A hullámzó társulati hangulatra jellemző, hogy Kelement hol letaszítják igazgató státusáról, hol pediglen visszaemelik oda, mikor hogy alakul az intrikák, irigységek, kicsinységek sora, a sikerek és bukások alkotta hullámzásban.
Kelemen László némán tűri a magasztalást és a lekicsinylést egyaránt. Van, aki kifogásolja, hogy egyedül magának akarja kisajátítani a társulatot, van, aki nehezményezi, hogy Kelemen húgai miért viselik a társulati jelmezeket a köznapi életben. Mások az elszámolás terén, a bevételek és kiadások ismeretét kérik számon, csalárdságot sejtve a háttérben. Kelemen jóindulata kevés, a társulat élére vezetői gyakorlattal bíró ember kell. Kelemen botcsinálta vezető, nem ért a közösségformáláshoz, gazdasági ügyekhez, megpróbálja egymaga elrendezni a dolgokat, ám ez a társulatában kételyeket ébreszt, s intrikákhoz vezet, sokan azt sem tudják, hogy időnként saját vagyonából egészíti ki a hitelezők felé az árendát. Társulati tagok egy része petícióval él, és a hivatalos köröknél kezdeményezik Kelemen leváltását, elismervén jóindulatát. Később ugyanők csatlakoznak hozzá és vidéki társulatának jeles tagjaivá válnak.

Kelemen László erőnek erejével életben tartja a társulatát

Köz-színészként, igazgatóként a feladatára koncentrál. Darabválasztásnál, ha lehet, kerüli a zenés-dalos szerepeket (drága a zenekar!), amik talán széles néprétegeket vonzana, hanem a kifinomult ízlésű, ámde csekélyszámú polgárság érdeklődésére számot tartó, inkább prózai, verses darabokat adnak elő. Ma persze már, így utólag mindannyian okosabbak vagyunk, akkor és ott Kelemenék gyakorlatilag az életben maradásért küzdenek. Télen nem fűthető Reschl ház kényszerű leállásokat eredményez, s tavasztól késő őszig való előadások nem biztosítják a társulat állandó bevételeit (a téli leállásokat is finanszírozni kell!!!). Kelemen europer gondolkodóként járja a hivatalokat, érvel, s támogatásért kilincsel. Idővel a Helytartótanács új igazgatója, Eugen Busch pártfogását nyeri el, s Busch gazdasági igazgatása alá veszi hivatalból is a társulatot. A színészek állandó fizetést kapnak az államtól, sőt az egykori Unwerth bérlésű németszínházakban is felléphetnek, és nemcsak szünetnapokon.

Anyagi csődhelyzet, majd 1796. április 10-én feloszlik a társulat

Busch pártfogó együttműködését a rendek nem támogatják, a színház finanszírozásával Busch teljesen magára marad. 3000 aranyforintnyi privát-jövedelmét veszti el, a 62 aranyforint állami támogatással szemben, és 1794 májusában lemond gazdasági igazgatói posztjáról. Kelemenék anyagi válságba kerülnek, melyet vidéki turnékkal enyhítenek, szüntelen támogatásokért esedezve. Budai, pesti és a vidéki "tájolás" együttvéve sem fedezi azonban a hiányt. A kirobbanó Martinovics felkelés leverésének hatására a teljes magyarországi hivatali kart lecseréli a bécsi vezetés, s így sokakkal együtt, Buschnak is mennie kell. Pártfogói jó tanácsok, Eugen Busch anyagi támogatása, és baráti köre is elérhetetlenné válva, minden bezárulni látszik a hivatali személyzetváltásból kifolyólag. Míg a fűthető és ez által állandóan játszási lehetőséget biztosító német színház, egyenletes bevételre számíthat, Kelemen társulat négyévi küszködés, csodával határos működés után, egy hosszúra nyúlt telet követően, 1796. évi április hó 10-én végképp feloszlik.

A történet szomorú része

Adósságok felhalmozódása miatt menniük kell a Reschl házból is, a holmikat, díszleteket, jelmez és kelléktárat, irattárat lefoglalják az adósok, és azokat idővel elárverezik. Bár jórészüket eladni sem tudják, s a színház "vagyonát" jelentő jelmezek, fordítások, darabszövegkönyvek évekig raktárokban enyésznek. A díszletek egy csekély része néhány év múlva a megalakuló Kolozsvári Színház díszlettárába kerül, ám az anyagi javak döntő része a társulat és a magyar színjátszás számára megsemmisül. A kéziratok egy része idővel megkerül, de ez már a színháztörténészek szempontjából bír jelentőséggel, a kor színjátszása vajmi keveset profitál belőle. Az árendába helyezett magyar társulat felszereléseinek használható részét a támogatásokban bővelkedő, anyagilag is sikeresebb német színház kapja meg, menet közben.

Kelemen nem adja fel könnyen

Kelemen László a vereség kapcsán Kazinczy tanácsát követve vidéken próbál társulatot létrehozni. Vagyonának még értékesíthető részével, s megmaradt "spórolt" pénzével nekivág az országnak. 1799-1801 között újjáalakuló társulatával járja a vidéket. Először Nagyváradon, Szegeden, Kecskeméten, majd Nagykőrösön, Gyöngyösön, Rozsnyón, s legutoljára Losoncon játszanak. Ekkor anyagilag végleg tönkremegy, s felhagy a színjátszással. A Pesten még zárolt kosztümöket, s fordításokat, darabokat őrző irattárat többszöri megkeresés ellenére sem adják át neki, ami tulajdonképpen a végső kudarcához vezet, hisz tárgyi eszközök nélkül, minden egyes jelmezt újra kell varrni, díszletek festeni. Jó szándékát, végtelen szervezőkészségét, europer gondolkodású szemléletét megtöri a kor a közönye és a pénztelenség.

Kelemen László kántortanítónak áll megélhetésből

Kelemen László egykori szerelmét, az ifjú Balogh leányt, már korábban elveszíti, hisz az édesapa megtagadja a "csepűrágótól" leánygyermekének kezét. Apja döntésének hatására, a lány mély depresszióba esik, s kétévi, szüntelenül rosszabbodó állapota, korai halálához vezet. Kelemen László magányosan, elhagyatva, s elfeledve, vagyontalanul állást vállal először Ráckevén. Itt azonban leég az oskola épület, a katasztrófában, szerencsével határos módon, senki sem sérül meg. Édesanyja szülővárosába tér, Makóra húgaihoz, majd innét nem sokkal Csanádpalotára hívják. Kántortanítóként a szegény nép gyermekeit okítja a magyar nyelv és irodalom szépségeire, a hasznos egyéb más tudományok mellett. Élteti a remény, hogy valahol, amikor az idő erre megérik, kialakulhat ismét a magyar színjátszás, és akkor ő ott, beállhat a szekért tolók táborába.

Kelemen reményvesztetten

Szilágyi Pál színész, kamaszkorában gyakorta találkozik ekkoriban nagybátyjával Kelemen Lászlóval, az ő hatására válik színésszé: "... szívemre kötötte, hogy a színészetet pártoljam, sőt magam is legyek színész, mert el fog jönni egykor az idő, mely nem nélkülözheti a színészetet, s nem lesz a színész kidobott tagja a társadalomnak, s átlátandja egykor a nemzet, hogy csak akkor foglalhatja el méltó helyét a nemzetek sorában, ha nyelve tiszta, ha tudósai, művészete s nemzeti színháza van...
Nem tudom minden szavát leírni, mert akkor talán nem is értettem mindazt, amit mondhatott, ezt elhiheti mindenki, mert erős fogadást tettem előtte, hogy színész leszek. S mit ő kezdett, folytatni fogom, míg élek, míg e nemzetnek magának színháza nem lesz! - Ő kebelére vont, megcsókolt, pár könnye arcomra hullott, megáldott!" Forrás: Szilágyi Pál: Egy nagyapa regéi 1-3.

Kelemen a műfordító

Magyar Nemzeti Játékszíni Társaság fennállása idején, német nyelvi eredetikből fordít darabokat, összesen 15 színművet, amely között Shakespeare, és Moliére is akad. Fordításaiból eleddig kettő ismeretes nyomtatásban. A többi sorsa ismeretlen. Valószínűsíthető, hogy a társaság eladósodása kapcsán lefoglalt iratok, kéziratok és egyéb darabok között van a hiányzó mennyiségű fordítás eredetije. Ami érdektelenség és a rossz tárolás miatt elenyészett az idők során. A tudomány számára eltűnt. Jó néhány egyházi énekszerzeménye is ismeretes.

Kelemen László halála

Nagyszerű tervekkel szívében éli mindennapjait, szomorú sorsán alig-alig bánkódik. A már idézett Szilágyi Pál szöveg elején így emlékezik vissza Kelemen Lászlóra, az emberre: "12-13 éves koromban látogatóba jött anyámhoz nagybátyám, Kelemen László, magas szikár, csontos, erőteljes, de búemésztett férfiú, szótlan ült vacsoránknál, csak néha-néha ejtett néhány erőteljes szót röviden, de érthetően."
Gyakorta utazik jobbára egyedül. Karácsony napján, az utolsó napon, húgaihoz igyekezik Makóra. Egy elhúzódó látogatás miatt késésbe kerül, sietni akar, hogy az éjféli misén együtt legyen a család. A sötét havas-jeges úton szánja megcsúszik, egy kanyarban kisodródva szerencsétlen módon felborul. A fordulásnál a fogat alá kerül, s súlyos sérüléseket szenved, ám nem tud magán segíteni. A már jócskán fagyhatár alatti talajon hamar beáll a halál. Reggel akadnak a balesetet szenvedett kocsira.
52 éves korában távozik tőlünk ő, az első, aki minden erejét és elszántságát a magyar színjátszás életre hívásáért, életben tartásáért áldoz, vagyonát, magánéletét, lelkesedését, sikereit és kudarcait egy eszme és egy nép javulásáért cselekszi és szenvedi. Élete során soha semmilyen elismerésben nem részesült, anyagi jólét nem övezte. Kizárólag az utókor nemes megbecsülésére apellálhat az, aki megteremti, lehetetlen időkben, a magyar nyelvű színjátszás alapjait. Talán a jelenkorunk lenne teljesen másmilyen, ha akkor Kelemen László fogcsikorgatva nem tart ki akkor, sokak által megmosolygott szándékai mellett. Tisztelettel adózzunk emléke előtt. Mindörökké.

1892-ben az első hazai magyar nyelvű színjátszás 100 éves évfordulóján, a hálás utókor új sírkő kifaragásával áldozott Kelemen László emlékének. Csanádpalotán sírja a nemzeti kulturális értékeink részeként, védettséget élvez.

Legendás alakját, önfeláldozó életét többek közt Vahot Imre, Jókai Mór, Váradi Antal, és Dényes Samu örökíti meg egy-egy irodalmi műben.

"Gyakran nem érti emberét a kor;
Nagyot teremt nagy lelke erejébül,
És ez a bukása"

Petőfi Sándor

Forrás jegyzék:
Kerényi Ferenc szerk.: A vándorszínészettől a Nemzeti Színházig - Szépirodalmi Kiadó 1987-
Kelemen László néhány levele, és Kelemen Lászlóról is szóló levelek fordításai olvashatóak.

Talpassy Tibor. A magyar színjátszás hőskora - Móra Ferenc Könyvkiadó, 1983.
Staud G.: Bayer József tudományos munkássága- Budapest 1979,
Kelemen László 1793-1801 közötti naplójának közlése, Bayer József hagyatékából -
Czenner Mihály: Magyar színészportrék katalógusa 1790-1944. - Bp., 1973.
Hont Ferenc: Magyar Színháztörténet - Bp., 1962.
Staud G.: Kelemen László naplója és feljegyzései - Budapest, 1961.
Mályuszné Császár E.: Kelemen László színháza - Tanulmányok Budapest múltjából XI., Budapest 1956,
László Anikó: Magyar Játékszín - Művelt Nép Könyvkiadó, Bp., 1954.
Lugossi D.: Kelemen László és az első "Magyar Játszó Színi Társaság" - Makó 1927
Verő György: Blaha Lujza és a Népszínház - Franklin-társulat Kiadása Bp., 1926.
Pukánszkyné Kádár Jolán: A budai és pesti német színészet története 1812-ig. Bp., 1914.
Váli B.: Kelemen László az első magyar színigazgató - Arad 1888,
Bayer József: A nemzeti játékszín története I.- II. - MTA Irodalomtörténeti Bizottsága, Bp., 1887.
Szigligeti Ede: Magyar Színészek életrajzai - Bp., 1878.