SZÖVEGGYŰJTEMÉNY MELLÉKLET:

No: 01. Melléklet:
Eugen Busch Pest vármegyének
Buda, 1794. május

Tekintetes Nemes Vármegye!

..... A nagyméltóságú Királyi Helytartótanács engedelmével a múlt esztendőben Szent János havának első napján vettem vala kezem alá a Magyar Játszó Színtársaságot.
Már akkor előre világosan feltettem, hogyha ezen, éppen nem önnön hasznomra célozó cselekedetemből károm következne, a nemes magyar nemzet gyámolító kegyességére számot tarthassak.
Nem önnön hasznom vala cselekedetemnek célja - e nemes nemzethez, melynek kebelében is esztendőktől fogva szerencsés életet élek -, vonzó szíves tiszteletem vezérlett, hogy a legszorosabb gazdasággal s fáradhatatlan szorgalmatossággal tartozott tisztelettel teljes háládatosságomat cselekedettel bizonyítsam.
Azonban sehonnan nem gyámolíttatván (mert egyedül egy vala a tekintetes nemes vármegyék közül, mely azolta e közjóra célozó munkát 62 ft s 36 kr, kezemhez küldött költséggel segítette), kéntelen valék tetemes károm miatt ezen Magyar Játszó Színi Társaság igazgatásáról lemondani:
Evégett a nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartótanácsnak a magyar játszószín jövedelmeiről és költségeiről szóló számadásokat bemutattam.
Kitetszett ezekből, hogy ide nem értvén az épület bérét, a játszóknak személyes ruházatját, a játszószínnek a játékhoz alkalmaztatott ékesítését és más költségeket, ez esztendőnek forgása alatt 3000 forintokig károsodtam:
Ezen a nemzeti nyelv pallérozására annyira szükséges társaságnak ily szomorú sorsát közelebbről látván, a hazánknak e két városban mulató főrendei, hogy e nevendék társaságot a széjjeloszlás veszedelmétől, ha csak addig is, míg a tekintetes nemes vármegyék, melyek hazájok eránt buzgó indulatjoktól vezéreltetvén e nemzeti játszószínnek feltartását óhajtják, a dolog környülállásairól tudósíttathatnának és így munkás hathatósággal annak segedelmére lehetnének, megoltalmazhassák, fél esztendőre, 25 aranyával számlálván a pesti játszószín nézőrekeszeit kifogadták:
Bátorkodom megjegyezni, hogy ha a pesti játszószínben lévő 16, ily különösen elrekesztett nézőhelyek mind s állandóul kivetetnek is, nékem ha a jövedelmet a költséggel öszvevetem, nem hasznom, nem szenvedett káromnak visszatérítése, egyedül csak az fog következni, hogy a legszükségesebb költségek kipótlására elegendő jövedelmet reményelhetek.
Minthogy tehát ezen magyar játszószín, az itt mulató főrendek munkás szeretete által a már előtte való eloszlattatástól egy időre megmentetett ugyan, de előre által lehet látni, hogy a tekintetes nemes vármegyék hathatós segedelme nélkül állandóul fel nem állhat, azért folyamodom alázatosan a többek között, kiknek a magyar nemzet és annak nyelve szíveken fekszik, ezen Tekintetes Nemes Vármegyéhez is, méltóztasson akár az már említett elrekesztett nézőhelyek állandó kivételével, akár más, önnön bölcsessége szerént meghatározandó módon addig is, míg a nemes nemzeti játszószínnek feltartására állandó rendeléseket tehetne, ezen közjóra intézett nevendék társaságot hathatósan gyámolítani.

.....Hogy pedig a segedelmét, melyet e célra rendelend, méltóságos gróf Haller József úr őexcellenciája kezéhez, ki is a nemzeti játszószín sorsát hazafiúi buzgóságához képest különösen szívére vette, küldeni méltóztasson, alázatosan kérem.
Hogyha ezen segedelmek (melyet a magyar nemzet nemes szívétől teljes bizodalommal várok) oly bőven lesznek, hogy eddig szenvedett káromat is kipótolják, ígérem én is magamat, hogy ezen játszószínt a tökéletesség lehető legfelsőbb grádicsára emelni minden erőmmel igyekezni fogok, és az egész dolog folytatását minden részrehajlást nem esmérőknek szeme eleiben terjeszteni kész lészek.
Ki is magamat és ezen nemzeti játszószínt állandó alázatos tisztelettel a Tekintetes Nemes Vármegyének gráciájába és munkás védelmébe ajánlván, örökös tisztelettel vagyok a Tekintetes Nemes Vármegyének

Budán, máj. 1794.

Alázatos szolgája:
Busch Eugenius

No: 02. Melléklet:
A pest-budai magyar színtársulat Pest vármegyének
Pest, 1795. auguszrus 22.

Tekintetes Nemes Vármegye, Kegyes Uraink, Gyámjaink!

.....Honjához viseltető buzgó szeretete a reménség láncain zártá meg mindekkoráig azt a társaságot, amely 1792-ben egy nemzeti játékszínnek felállítására égybeszövetkezett. Jól tudták azt az öszveállott tagok, hogy egy olyan szerzetnek felállítására sok erő kívántatik, annyival több annak megállapítására és megörökösítésére. De hogy a nemzetet, egy szokatlan s a számára új állapotnak, vagyis a célban felvett s a nemzet díszére szolgáló szerzetnek örökösítésére annál könnyebben édesítse, magától tette meg az első nyomós lépést, kiállott tehát a játékszínre, s nemcsak maga a nemzet teljes megelégedéssel, sőt magok az idegenek bámulással eltelve látták nevendék társaság játékjait, s annyira ment elöl abbeli tudományában, hogy egy Leasingnek, Goethének, Ifflandnak, Klingernek, Spiessnek, Schrödernek s több számtalanok remek munkáikat, ha nem is mindig tökéletesen, legalább jobbára jól játszotta. Nem kérkedőleg szólunk, hanem a publikumnak egy szájjal tett ítéletét hozzuk elöl részünkre. Igaz ugyan, hogy némely tekintetes nemes vármegyék és főképp ezen tekintetes Pest vármegye, sőt a Pesten, Budán lakó haza nagyjai közül egyenként is segítették s támogatták a nevezett társaságot, mely atyáskodó szorgalmokat és buzgó hazafiságokat elégségesen meghálálni elégtelenek vagyunk. Vegyék mindazáltal gyámjaink tömjényül három esztendők ólta megszűnés nélkül való hányattatások között áldozatul hozott állandóságunkat s nemzetünkhöz viselt azon forró szeretetünket, hogy a szélvészek között se csüggedtünk meg, hanem az ellenünk tornyosult habokban is őszvetett vállal kormányt hánytunk; éhen, szomjan, szinte félmezítelen szenvedtünk, munkáltunk és szerzettünk; nem magunknak, hanem az institutumnak. A mindennapi kenyeret szájunktól elfogtuk, és mintegy 8000 forintokig teátrális öltözeteket és színezeteket szerzettünk. Vegyék mindezeket gyámjaink buzgó szívünkből tett áldozatul azon nagylelkűségekért, hogy a hont' díszére intézett célunkat annyira is támogatni méltóztattak. Mi ugyan azt reméltük vala, hogy szerzetünk egy, a nemzet fényességéhez illő játékszínt fog nyerni, azonban az idő s környülmények minthogy azt nem engedték, azzal biztattuk magunkat, hogy a leendő ország gyűlése ezt a már annyira megkedvelt játszó institutumot megállapítja, de abban is mintegy bizonyosak valónk, hogy addig is a társaság megmaradhatásáról a nemzet gondoskodni fog. Újabb erővel törtünk tehát körösztül a jégen, s édes érzések között vontuk jármunkat, de most meg kellett állapodnunk. Busch Eugenius ismét s végképpen lemondott a társaságról, és mi áprilistól fogva újabb s még újabb viszontagságok között is folytatjuk játékjainkat, jól lehet már 7 hét óta semmi fizetést se veszünk, hanem csupán a teátrális költségre fordítjuk a mutatványokból béfolyó minden jövedelmet. Csak ebből is világosan láthatják a nemes hazafiak, hogy nem önhaszon, hanem honyunkhoz való tiszta szeretetünk tartott meg ekkoráig is bennünket ezen institutum mellett; mert jól tudjuk mi azt, hogy mivel a nemzet nevében esett meg ennek a játszótársaságnak felállítása, annak megmaradása a nemzeti név méltóságának az idegenek előtt való megtartásával egybe vagyon kapcsolva. De csakugyan végén állunk ösvényünknek, s csak a rémítő eloszlást látjuk magunk előtt, szerzetünket nem is tarthatja meg semmi egyéb az elenyészettől, csupán a tekintetes nemes vármegyék keze. Kötelességünknek tartjuk tehát, hogy institutumunk szomorú sorsáról alázatos tudósítást tegyünk, esedezvén egyúttal, hogy ha van valami mód vagy segéd, mely által szerzetünk az enyészettől megtartathatik, méltóztasson eszközölni. Ha bizonyossá tétetik a társaság arról, hogy a tekintetes nemes vármegyék addig is, míg az ország gyűlése bizonyost végez az institutum eránt, hathatós pártfogásokat meg nem vonják, készek a tagok minden szerencséjeket feláldozni; ha pedig úgy végezte a sors, hogy ennyi törekvések s szenvedések után végtére is porba essen a szerzet, sokkal készebben vagyunk életünknek, ha mi későre is, más módjáról jól eleve gondoskodni. Tizennyolcan vagyunk, akik esedezünk, s azok között az asszonyi népe legtöbb tekintetre méltó, amely gyengébb lévén, égyaránt szenvedett velünk mégis. Ismét esedezünk, s minden szempillantatban óhajtva várjuk a Tekintetes Nemes Vármegyének több ízben is tapasztalt pártfogását. Emellett azt is jelentjük alázatosan, hogy a játékszínek árendájának 1796-ban cum ultima április vége szakad, mire nézve a reánk jövő szeptemberben exárendáltatni fognak a játékszínek. Mivel pedig a felséges Királyi Helytartó Magyar Tanács a pesti magisztrátussal égyetértőleg köti és solemnisálja a kontraktust, szükséges volna, hogy a tekintetes nemes vármegyék közbenjárása által a nemzeti játszó társaság részére is, ha az institutum fenntartatni fog, jó rendelések tétetnének. A tapasztalás bőven megtanított bennünket arról, hogy szerzetünknek az ellenkező résztől kellett ekkoráig is függeni, noha a felséges Királyi Helytartótanács is állapotunkhoz nyúla vala, annyival nagyobb szövevénybe, sőt elkerülhetetlen végére jut szerzetünk, ha a nemzeti játszó társaság a pesti teátrumból kirekesztetik.
Esedezünk tehát, hogy erészrűl is méltóztasson a Tekintetes Nemes Vármegye a következéseket s a már elhanyatló szerzetünknek szükséges feltámasztását szívére venni s a Tekintetes Nemes Vármegye szokott atyáskodása által annak fentmaradását eszközölni. Nagyságodnak

Pesten, augusztusnak 22-én 1795

alázatos szolgai szolgálói
a Nemzeti Játszó Társaság tagjai

No: 03. Melléklet:
Kelemen László Bihar vármegye alispánjának
Váradolaszi, 1795. december 24.

Tekintetes Konziliarius, ord. etc.

.....Micsoda szándékkal légyen a Magyar Teátrális Társaság, ezen ide zárt plánum világosan kimutatja. Közlőttük ezt már nemes Bihar vármegye rendeivel, kik is ezt nemcsak helybenhagyni, hanem munkába is venni méltóztattanak, aminthogy a subscriptio által ezen plánumnak előmozdítására oly számmal is kötelezték magokat, hogy azon segedelemmel egynéhány hónapokig Nagyváradon magát fenn is tarthatná társaságunk. -De minthogy szándékunk úgy vagyon, hogy ne csak Nagyváradon, hanem egyéb részeiben az országnak, kiváltképpen az itt körülbelől lévő vármegyékben mutassuk és esmertessük meg magunkat azokkal is, akik csak hírét hallották igyekezetünknek, de miben álljon, soha nem tudhatták. Teljes bizodalommal folyamodunk a Tekintetes Konziliárius és o. Viceispány Úrhoz, méltóztasson a mi eloszlófélben lévő társaságunkat plánumával együtt hathatós pártfogása alá venni és a nemes vármegye rendjeinek a segedelem végett ajánlani, s azáltal az eloszlástól megmenteni. Küldjük a plánum mellett azon költségeket is, amelyek egész esztendőt által ezen teátrális társaságnak fennállására, virágzására és gyarapodására megkívántatnak. Ha mi bizonyosok lehetünk benne, hogy ezen segedelmeket a tekintetes rendeknek megnyerhetjük, azonnal készek lészünk ígéretünket pontban teljesíteni. Örökös háládatossággal és tisztelettel maradván a Tekintetes Konziliárius és O. Viceispány Úrnak
Váradolaszi die 24. dec. 1795.

alázatos szolgái
a Magyar Teátrális Társaság
és annak képében
Kelemen László igazgató

No: 04. Melléklet:
Kelemen László Szeged város tanácsának
Váradolaszi, 1800. február 14.

Tekintetes nemes Magisztrátus, kegyes Pártfogó Uraim!

.....Minekutána a teátrális nemzeti magyar játszó társaság nemes szabad királyi Pest városában már ennek előtte a német játszó társaság számára árendába adott teátrum végett súlyos költségeire nézve állandó nem lehetett, néminémű viszontagságai után azon társaság most újabban itt, Nagyváradon olyan rendbe szedődött, mely szerént, amint célja e nemes magyar hazának (s felsőségtől nyert engedelem mellett) szabad királyi és nevezetesebb mezővárosaiban, a nemes és nagyérdemű közönségnek gyönyörködtetésére, tisztességes mulatságára szolgáló erkölcsi játékjait előadhatja.
Megértvén, hogy nemes szabad királyi Szeged városa azon célból nevezetesen, hogy idővel a nemzeti játszó társaság is oda érkezvén, játékjait előmutathassa, avégre teátrumot építtetni méltóztatott, bátorkodom a tekintetes nemes Magisztrátus előtt alázatosan esedezni: méltóztasson engemet nemes nemzetéhez vonyzó szeretetéből voltaképpen informálni, ha azon teátrum kész és a szükséges szcenáriumokkal instruálva vagyon-é. És mostanság lehetne-é a játszó társaságot abba általköltöztetni? Minthogy pedig a társaság, ott leendő mulatásának bizonyos idejét nem tudhatja mostanság, az előmutatandó játékok száma szerént milyen árenda lészen határozva?
Ezen alázatos kéréseimre, a tekintetes nemes Magisztrátus által teendő végzéséért, amidőn újabban esedezném, társaimmal együtt kegyes pártfogásába ajánlott maradván, vagyok a tekintetes nemes Magisztrátusnak
Váradolaszi, 14. febr. 1800.

leghívebb s lekötelezett szolgája Kelemen László,
a Nemzeti Játszó Társaságnak proprietáriusa és kormányozója

No: 05. Melléklet:
Kelemen Lászlóék kiáltványa

Nemes Magyarok!

Drága Hazafiak!

.....Hozzátok kedves Mieink! Kik ebben a drága nemzetben még mai napon is különös vigasztalásotokat találjátok, folyamodik egy csekély számú magyar ifjúság, s igazságos panaszait önti szánakodó kebletekbe. Ez az ifjúság ugyanabban a szerencsés időben, melyben önnön magatok is régtől fogva hanyatló drága hazánknak boldogító javaiban tehetséggel munkálkodtatok, egy nemzeti játékszíni társaságban összeállott arra, hogy a magyar nyelvnek s a jó ízlésnek kipallérozásában teendő fáradhatatlan igyekezete által tetszésteket megnyerhesse.
De az agyarkodó mostoha szerencse összetapodta minden igyekezeteinket, mert ahelyett, hogy a hazánk javára és dicsőségére célzó dicséretes és nem csak örömmel, hanem álmélkodással is tapasztalt lépéseink úgy mint Európának más boldogabb városaiban, illendő segítséggel támogattattak volna, minden érzékenység nélkül hagyattattak s minden elmebéli tehetségünk, melyről a hazát oly sokszor már bizonyossá tettük, amely talán másutt bő jutalommal is fájlaltatott volna, minden részvétel és segedelem nélkül megvettetik. Ketté repednek szomorodott szíveink s könnyárakra fakadnak, megszégyenült szemeink midőn kényteleníttettünk szemlélni, hogy anyanyelvünkhöz való buzgó hajlandóságunk, s ehhez kapcsolt igyekezetünk a legtehetősebb hazafiak közt sem találván pártfogóra, kényszeríttetik elenyészni, midőn minden segedelem, sőt minden reménység nélkül a hazának közeppetében elhagyattatván, dicséretes előmenetelünket félbeszakítani és az egész világ előtt megszégyeníttetve bujdosni kényteleníttettünk, minthogy tetszésekben, s nagy szívűségtekben sokat bizakodtunk.
Így múljanak el tehát igyekezeteink, s a mi velünk született büszkeségünk, hogy sokakat képzelünk magunknak? Igen is a ti szívűségtekben megcsalattatott reménységünk véget szakaszta a hazának e részről várandó dicsőségét. Így tehát ellenben fenn marad tovább is agyarkodó irigységnek régen épült győzedelmi kapuja, mert megjövendölte, hogy a magyar nemzet az ilyeneket se nem érti, se nem érzi! Nekünk mindenkor nehezen fog esni, az ilyen szemrehányásokat elszenvedni, az az egy lészen mindazonáltal mindenkor vigasztalásunk, hogy mi a mi tehetségünket soha sem sajnáltuk. Ti is azonban szánakozzatok rajtunk és legalább ezen igyekezetünk előmozdítására tett csekély adósságunkból segítsétek ki szegénységünket, s ne kívánjátok tőlünk, hogy az egész magyar nemzetnek eltörülhetetlen szégyenére, szemetek láttára a játékszínhez szerzett ruháinkat s eszközeinket dobszó alatt idegen országfutóknak, kiket magatok sem akartok megszenvedni, eladni kényszeríttessünk.
Ezer s kétszáz forintokkal ki elégíttetnek minden adósságaink, melyektől megszabadulván, minthogy boldogulásunkat nem remélhetjük, eloszlunk egymástól nagy szívfájdalommal, s ottan fogjuk keresni szerencsénket, ahol kenyerünket feltaláljuk.
Senkit se botránkoztasson meg pedig ezen szerencsétlen sorsunk, mintha gondtalanul, vagy vigyázatlanul gazdálkodtunk volna, erről a számadó könyveink tegyenek bizonyságot. A ti kezeitekben áll már most kedvelt magyar közönség a mi sorsunk, tétszéstektől függ jövendőbeli még meg nem vesztegetődött becsületünk, s ha ebben is elvonjátok tőlünk segítségeteket, mi ugyan készek leszünk drága hazánkért többeket is elszenvedni, de titeket is a ti jövendőbeli unokáitok meg fognak ítélni elhagyattatásunkért.
A most szükséggel tusakodó és elszéledni készülő:
Nemzeti Játék Színi Társaság

Forrás:
Bayer József: A nemzeti játékszín története - MTA Irodalomtörténeti Bizottsága, Bp., 1887. 138.-139 oldal.