Komlóssy Emma

Életrajz
Színházi szerepek
Foto
Szakirodalom

Komlóssy Emma Színművésznő, koloratúrszoprán énekesnő, népdalénekesnő

Született:
1881 Budapest
Elhunyt:
1944 decembere, Budapest,


Életrajza:

Adatok:
1895 - Rákosi Szidi színésziskolájának növendéke
1899 - 1901 - Kolozsvár
1901-1902 - Debreceni színház tagja
1903-1904 - Kassán játszik
1901-1907 - a Népszínház tagja
1908 - Grand Kabaré
1909 - Király Színház
1910 - Városligeti Színkör
1915-1918 - a budapesti Népopera tagja
1921-1923 az EMKE kabaréban lép fel
1944 halála, 63 éves

Életútja részletesebben:

A pályakezdés évei

"Leány álmaimban drámai szendének készültem. Már mint elemi iskolás kislány, mindig én voltam a vizsgák ünnepi szavalója. Egy alkalommal Barna Izsó, kiváló zenész és karmester énekelni is hallott és azt mondta, hogy "én magából primadonnát fogok csinálni" . Egy évig tanított és akkor felvitt Bölönyi József Kolozsvári intendánshoz, ki akkor éppen Budapesten tartózkodott. Néhány dalt énekeltem és Bölönyi azonnal leszerződtetett és elvitt Kolozsvárra. Ott először a "Gésák"-ban énekeltem, és nagy szeretettel fogadtak." -írja 1926-ban a Blaha Emlékalbumban Komlóssy Emma.

Kolozsvárott

Tehetségét, éneklésbeli jó képességeit korán felismerik, s Rákosi Szidi színésziskolájába kerül 14 éves korában. 16 évesen Kolozsváron kezdte meg a pályáját, Bölönyi intendáskodása idején. Naiva szerepeket játszott, akkoriban, de ő többre vágyott. Így ír a kezdés éveiről 1906-ban a Tolnai Világlapja hasábjain:
" Kurtaszoknyás, tizenhatesztendős fruska voltam. Keveset tudtam még, de borzasztóan akartam. Soha sem fáradtam el a tanulásban. Az akkor divatos operetteket mind betanultam, bár nem volt reményem, hogy azokat ott eljátszhassam. Naiva szerepeket adtam. Az újságok mindig írták rólam: ...Komlóssy Emma ma újra nagyon szép volt... Előadás alatt meghúzódtam a díszletek között és keservesen sírtam.
- Édes jó Istenem, mi lesz belőlem, ha mindig csak azt írják : a szép Komlóssy Emma... és sohase foglalkoznak az alakításommal!...
... Akkoriban szökött meg a primadonnánk. Subrett nélkül maradt a társulat. Én épp Bölönyiéknél voltam. Follinusz Aurél, az igazgató hozta a hírt, amire nagyon megijedtek. A Nebántsvirág volt kiírva s minden jegy elfogyott. Egy ideig hallgattam Bölönyi és Follinusz tanácskozását. Aztán nagyot mertem. Most vagy soha: - gondoltam. Odaálltam az asztalhoz:
- Kérem, ne tessék búsulni. Tudok én ám énekelni. A Nebántsvirágot már betanultam.
- Megpróbáljuk Maskura!
Maskurának hívott az egész színház. Elküldtek Stefanideszért. Most is Ő a karmesterünk. Próbáltunk, s pompásan ment. A "Juczi Kuplét" megtapsolták. Csak Follinusz aggodalmaskodott. - Ha ma este lámpalázad lesz, végünk van.
Nem volt nekem lázam. A második felvonás után annyi virágot és bonbont kaptam, hogy négyen vittük haza. Így lettem primadonna. Most aztán még szilajabban tanultam. Első premierem a "Görög rabszolga" volt. Nagyon szerettek a kolozsváriak. Én is mindenkor hálásan, tisztelettel gondolok vissza a kolozsvári szép napokra..." ( Tolnai Világlapja, 1906, 823-824. Oldal)
Kolozsváron nagyon sok szerep várta ezután a kezdés után. Vasárnap mindig Népszínművek mentek, zenés darabok a színházban, s itt Komlóssy eljátszhatta az akkori repertoár darabok szinte mindegyikét. "Piros bugyelláris", "Sárga csikó", "Falu rossza" darabokban hatalmas sikereket aratott. Komjáthy János színidirektor egy nap Debrecenbe hívta a színházhoz. "Ide is sok diadalmas este emléke fűz. Legnagyobb sikereimet itt is népszínművekben arattam. Komjáthy társulata Kassára költözött..." és Komlóssy innét Kassáról kerül a fővárosba, ahová Porzsolt Kálmán leszerződteti primadonnának. "Mindenhol kis Blahánénak neveztek, mert többnyire Blaháné szerepeiben léptem fel"

Komlóssy Emma és Blaha

"Budapesten először a Népszínházban a nagy jóakaratú Porzsolt Kálmán igazgatása alatt léptem fel a "Piros bugyelláris" Török bíróné szerepében. Pályám legemlékezetesebb és legkedvesebb estéje Vidor Pál igazgatása alatt volt, amikor először léphettem fel Blahánéval, a magyar színművészet legragyogóbb csillagával, kit egész pályám alatt mintaképemül tekintem, és akin rajongó szeretettel csüngtem."
"... Mindig Blaha Lujza volt az ideálom, az édes jó Bluhika, a magyar színpad Nagyasszonya, aki tudja az én bensőséges nagy ragaszkodásomat, és ezüstlakodalma virágaiból küldött egy cserép ezüstvirágot. Soha ajándéknak ennyire nem örültem még."

A Népszínműben

A Népszínmű azonban Blaha, Hegyi Aranka, Pálmay Ilka és Küry Klára sikereitől zeng. Fedák a kor ideális felszabadult leányalakja. A főváros koránt sem fordult az ifjú Komlóssy irányába rajongással, sőt színházi berkeken belül is erős ellenérzések alakulnak ki vele szemben, ki tudja ma már miért. Az ő személyét érő jogos és jogtalan bírálatokat, elég rosszul tolerálja és hullámzó kedéllyel visel.
A Népszínműben a direktorok, a haldoklónak kikiáltott népszínműjáték fellendülését várják tőle.
"... már akkor láttam, hogy sok az ellenségem, többjét nem is ismertem, mégis bántottak. Pedig Küry Klárával nagyon megfértünk. Igaz gyönyörűséggel játszottunk együtt a "Katinka Grófnő"-ben. Én Pető apródot játszottam... Mennyi álomtalan éjszaka, méltatlan mellőztetés gyötrelme tapad az én koszorúimhoz, sikereimhez, dicsőségemhez! -mondja a Tolnay Világ Lapjának adott interjúban Komlóssy. A Népszínház dekadenciája útját állja bizonyos nemes, tiszteletreméltó törekvéseknek. Ott művészi munka, tiszta ambíció alig-alig érvényesülhet azidőtájt. Mindezek ellenére hatalmas közönségsikereket arat Finum Rózi-ként a "Falu rossza" c. népszínműben. (Korábban Blaha szerep volt...)

Népszínház után

Népszínházi múltját követően rövidebb időszakokat tölt állandó társulatoknál. Számos magánfellépése során, a magyar nóták avatott előadójaként válik ismertté országszerte.
A Grand Kabaré után, 1909-ben a Király Színház tagja. Fellépést vállal egyes produkcióra a Vígszínházban. 1910-től a Városligeti Színkör, 1913-ban a Népopera, 1914-ben a Vígszínház, 1915-1918 között ismét a Népopera tagja. 1921-1923 között az EMKE-Kabaréban lépett föl.

A kétháború közti időszaka

Az 1920-as évek végétől állandó társulatnak nem lesz tagja. Produkciókban lép föl egyre kevesebbszer. Magyarnóta éneklését azonban önálló estjein százak és százak hallgatják. Ditrói Mór, mint a magyar nótaéneklés hivatott interpretálójaként emlegeti visszaemlékezései során. A beinduló Magyar Rádió műsorában számtalan élő adásban énekel a harmincas évek elején.
1944-ben Budapest ostroma alatt, a gettóban halt meg, 63 éves korában.
"... Komlóssy Emma tökéletes énekművészetében, érett intuicziójában és nyugodtságában a patina nemes nivelláló ereje mutatkozik. Alakítása ma már nem szilaj csatározás, hanem bölcsen s szépen keresztül vitt terv. Koloratúr énekesnő rendkívül technikával és ízléses, finom érzéssel teli, pajzán kedves és szerény. "-írja korabeli kritikusa róla (1906 - Tolnai Világlapja. 822. oldala)

 

© 2003 www.szineszkonyvtar.hu