Körmendy János

Életrajz
Színházi szerepek
Tv és filmszerepek
Foto
Szakirodalom

Körmendy János színművész

Született:
1863.. Tata, Magyarország
Elhunyt:
1937. augusztus. Budapest, Magyarország


Életrajza:

Életútja részletesebben:

Körmendy János pályafutása

A Magyar Színház tagjaként az első nagy színészgeneráció kimagasló tagja, bár ő maga nem tagja a Nemzeti Színháznak, mégis a legnagyobbak közé tartozik, és odaszámítják. Színházának adott korban egyik legfontosabb színésze. Úgy kis, mint nagy szerepekben mindig kiváló művészi munkát produkál. Erős egyéniség, kitűnő karakterszínész. Közel 50 éves színpadi pályafutása alatt elképesztő mennyiségű darabban lép színre, a szerep nagyságára való tekintet nélkül.
1882. július 10-én lép először színpadra Bogyó Alajosnál, majd 1884-ben Krecsányi Ignác debreceni társulatának lesz a tagja. 1885-ben Mészáros Kálmán, azt követően pedig 1886-ban Ditrói Mór szerződteti Kolozsvárra. 1895-ben Pozsonyba kerül, majd 1899-1902 között a szegedi színházban játszik. 1903-ban Beöthy László a Király Színházhoz szerződteti a fővárosban. Beöthy a későbbiekben átviszi másik, kezelésében álló színházába is, a Magyar Színházba. 1924-től 1929-ig csak a Magyar Színház tagja. 1926-ban az Operaház hívja meg, ahol Háry János szerepét alakítja Kodály Zoltán operájában, elsöprő sikerrel. 1929 után nem áll szerződésben ugyan, de 1931-ben fellép a Fővárosi Operett, 1932-ben a Víg- és 1933-ban a Magyar Színház egy-egy produkcióiban. Kiváló jellemszínész, markáns egyéniség volt. Filmezett is.

"Mert izzok, mint a szén..."

"... Flambeau a nevem!
Az! ... Flambeau János, Péter, Szerafén,
Vagyis Flambard! Mert izzok, mint a szén!"
És ez a szén úgy izzott, hogy majd szétvetette a kazánt! Sistergett, mennydörgött, tüzet okádott! A széles orr kitágult, a kemény száj szétcsapódott, a remek oroszlánfej elbődült és megremegett körülötte a levegő! Ellenállhatatlan, magával ragadó ősindulat az egész ember! "... ahogy a Sasfiók elé térdelt, nem az alázat, hanem a mélységes tisztelet, hódolat, humanizmus és fönséges hazaszeretet apotheozisa volt ez a Flambeau..." - emlékezik vissza halálakor Törzs Jenő a nagyszerű pályatársra. Alábbiakban jórészt az ő visszaemlékező sorain keresztül idézzük meg elfeledett alakját.

Szerepeiben

"Kampós uram! Te gyönyörű, csókolni való magyarom! Ahogy ott állt az új földesúr előtt szerényen és mégis tele önbizalommal, a forró szívével fölkínálva az ellenfélnek a segítséget... Vagy a » Peer Gynt « Dovre véne - kését állat-alattvalója farkán élesítve - morgása, mint a kitörni készülő tűzokádó hegyé... És azután az a mélységes humor! Molnár Ferencnek »Előjáték Lear királyhoz « című darabjában, ahogy teljes tűzoltó-adjusztirungban, tempósan előrejött a rivaldához, s ahogy az egész komédiás népség iránti undorát ott magából kiöblögette: nem, soha nem fogom elfelejteni. Fölséges színész volt" - mondja Törzs Jenő.

Magánemberként

"S ha lekerült a színpadról, furcsa habitusában, bottal a kezében, szájában rövid pipájával, apró, siető léptekkel, szélesen ment haza, vagy valamelyik kiskocsmába. Nem szerette az előkelő társaságot. Sőt. ...és mégis, valamelyes gőg is volt benne. Az öltöztető szabót, ha szükség volt reá, nem nevén hívta, nem azt kiáltotta: Kovács, vagy Fodor, Fekete - hanem csak úgy az öltözője számát: »Negyvennyolcas! « Mert az volt az ő öltözője, a 48-as a Magyar Színházban. Oroszlánfej, hatalmas hang és csudálatosan szenzitív lélek."

Egy személyes visszaemlékezés

"... Egy fia elesett a harctéren. Mikor híre jött, bizony magamban megsirattam a derék fiút, de még jobban az öreget, akinek ez a fia legnagyobb öröme és reménysége volt. Másnap a próbán, amikor először találkoztam a szörnyű hír vétele után vele, nem tudtam mit mondani - s nem is szóltam semmit. Mit is mondhatnék? Azt az egy-két sablonos szót - ilyen borzalmas tragédia után? Egyebet, mint a sablont, mit tudnék mondani? És új szavakat, amelyek az én mélységes együttérzésemet kifejeznék: nem tudtam volna úgyse találni. - Szervusz János - mondtam, és talán ha egy másodperccel tovább tartottam fogva a kezét... Még aznap délután levelet kaptam tőle. Köszönte némaságomat, köszönte a másodpercet, amellyel tovább fogtam a kezét - köszönte azt, amit én kimondani nem tudtam, köszönte azokat a szavakat, amelyeket én nem tudtam megtalálni, köszönte azt, amit sem ő, sem senki más nem látott: hogy én sírtam, megsirattam nagyon az ő halottját."

Színészi nagysága

"Nem kritizálom a földi igazságszolgáltatást, helyes-e, vagy helytelen" - mondja Törzs Jenő 1937-ben -"csak Isten tudja, miért nem juttat jobb sorsot a mi gyarló szemünkben jobbra érdemeseknek. Csak azt tudom, hogy nagy művész volt, s a régi Nemzeti Színház nagyjainak gárdájához tartozott, bár nem volt olyan szerencsés, hogy valaha velük játszhatott volna. De játszott Isten kegyelméből és remekül. S ha játszott, forró volt körülötte a levegő, ...mert »izzott, mint a szén!«."

Körmendy János filmszerepeiről

Bár magyar színész, németül jól beszél, sőt színpadra, filmre való tisztasággal beszéli a nyelvet. Ennek köszönhetően az UFA német filmgyár első magyar témájú hangosfilmnek is tekinthető filmje, a "Vasárnap délután" című film férfifőszerepét adja. Nem sokkal utána, az ugyancsak UFA gyártású, ámde nagyos sok vonatkozásban magyar filmjében, a "Melodie das Herzens" (1929) című német, nagysikerű hangosfilmben alakítja a főszereplő Kovács nevű ember édesapját. Később még hazai filmeken is többször feltűnik egy produkcióban, karakterszerepekben. Ilyen például a "Rákóczi-induló" (1933) című magyar film, amelyben Jánost, az inast alakítja. E filmet követőan azonban nevével már nem találkozunk többet, legalább is a kiemeltebb film-szereplők névsora tekintetében. Haláláig - információnk szerint - más magyar filmszerepéről nincs tudomásunk.


 

© 2003 www.szineszkonyvtar.hu