Környey Paula

Életrajz
Színházi szerepek
Művei
Foto
Szakirodalom

Környey Paula Színésznő

Született:
1899. december 28. Debrecen, Magyarország
Elhunyt:
19??. ? ?. Esztergom, Magyarország


Életrajza:

Adatok:

1918 - a Medgyaszay Színházban kezdi pályáját
1919 - a Madách Színházban,
1920-ban - a Magyar Színházban játszik
1921-1938 - a Nemzeti Színház tagja
1938 - visszavonul a színpadtól

Kezdetek

Debrecenben született Környey Béla operaénekes leányaként. Aztán amikor édesapját Budapesten szerződteti a Király Színház, akkor a családdal ő is a fővárosba kerül. Budapesten a Csengery utcai elemi után a Váci utcai Angolkisasszonyok Intézetének bentlakó tanulója, ahol az iskolai órákon kívül kétéves művészkurzust is végez, és a rendszeres iskolai színielőadásokon fellép (francia nyelven zajló színpadi műben is). Ezt követően 1917-ben egy esztendőn át kereskedelmi iskolába jár. Édesapja, a nagy hírű énekes közbenjárására és tanácsára jelentkezik Rákosi Szidinél meghallgatásra. Felveszik, és a Tanodában elsősorban - talán az édesapja példáján felbuzdulva - énekesnőnek készül.

Pályakezdés

Medgyaszay Vilma színházában lép hivatásos színésznőként elsőként színpadra Reinitz Béla "Háztűznéző" című operettjében, 1918. december 17-én, Bársony István rendezésében. A premier ideje a kommünuralom alá esik. A Medgyaszay-színházból a Gál Béla igazgatása alatt megnyíló Madách Színházban szerződik és játszik, egyebek mellett Rostand "A fehér vacsora" című egyfelvonásosában főszerepet alakít: Pierettet formálja. Később Beöthy László leszerződteti a Magyar Színházba, ahol egy évadot tölt. Ez idő alatt játssza el többek közt Ibsen "Peer Gynt"-jének Solvejg-szerepét, amelyet hatvanhétszer visz színpadra. Ez akkoriban magas előadásszámnak számít, és kirobbanó sikerként könyvelhető el.

A Nemzeti Színház tagja

Vendégként Goethe "Faust"-jában Margitot alakítja a Sebestyén Géza vezette Fővárosi Nyári Színházban. Egyik előadását megtekinti Ambrus Zoltán is, aki akkoriban a Nemzeti Színház igazgatója, s előadás után leszerződteti ősztől a Nemzeti Színházba Környey Paulát. Így lesz a Nemzeti Színház tagja 1921-ben. Első feladata itt a Nemzetiben a Hevesi rendezésében színre kerülő Shakespeare "Szentivánéji álom" Hermina-szerepe, 1921. szeptember 27-én. Partnerei: Oberon - Paulay Erzsi, Lysander - Kiss Ferenc, Titánia - Bajor Gizi. Később, 1926-ban, a Shakespeare-ciklus színpadra vitelekor más szereposztás alakul ki, ennek során Oberont Tőkés Anna alakítja, és Titánia szerepében lép Bajor Gizi helyett ő a színre. Az első "Szentivánéji álom"-bemutatója után a kritika felfigyel Környey Paulára: "... kellemes jelenség, tud mozogni a színpadon - színésznő lesz belőle, ha kellően gondját viselik..." (Világ című folyóirat kritikája, 1921-ből.)

1925. március 13., Shakespeare: Rómeó és Júlia - Júlia szerepe

"... Környey Paula jóval többet adott a maga ragyogó fiatalságánál: Júliát kereste és találta meg, mégpedig azt a shakespeare-i és reneszánszi értelemben vett Júliát, aki nem szentimentáliskodik, hanem égve eped, aki gyöngéd, mint a lehelet, de törhetetlen a mások kezében, aki csak önmaga tudja magát összetörni, mikor az élethez való forró akaratának nincs többé értelme. Csak úgy árad belőle ez a forró tavaszi bódulat, anélkül, hogy külső segédeszközökkel támogatta volna. Annyira belülről jöttek sokszor meglepően igaz hangjai... a lelke mélyéből építette föl ezt a jelenetet" - írja korabeli kritikájában a nagyszerű ítész és színházi ember, Harsány Kálmán. A feldolgozásban egyébként Abonyi Géza Rómeó, és Gál Gyula a remek, jó Lőrinc barát. A színdarab két-három évadon keresztül megy ebben a szereposztásban, amelynek kapcsán Környey Paula neve igazán ismertté válik a hazai színpad világában.

Környey mint Viola

Egy másik Shakespeare-darab címszerepét veszi át 1925 kora nyarán (június 15.). A "Vízkereszt" újbóli színre kerülése (az első: 1923. június 19.) után két esztendővel kerül sor a frissítésre, bár a színdarabot műsoron hagyják, a szereplők szövegkönyvének egy jó részét fiatal színészek kezébe adják. Így kerül Bajor Gizi korábbi és felejthetetlen Viola-szerepébe Környey Paula. A darab második, egyértelmű sikere az ő, vagyis Környey Paula játékának köszönhető. "... az után a poétikus Júlia után, amellyel néhány hónappal ezelőtt lepett meg mindannyiunkat, senkit sem ért ma váratlanul Környey Paula Violájának kétségtelen sikere. A természetes bájnak, a minden mozdulatában színtiszta leányosságnak veleszületett tulajdona mellett sem az ő testi-lelki magára, sem ábrázolt álomalakjára nézve sem jelentett köntösnél egyebet a fiúruha. Szikrát sem tette fiúsabbá, szikrát sem tette kacérabban asszonyivá; annak maradt, aminek maradnia kellett: Viola volt véges-végig, a Shakespeare elgondolta megtestesült báj, a mosolygó álomkép, a szűzi szerelem bimbózó leánya. A ma esti Vízkereszt Violájának legértékesebb vonása az a derűsen mosolygó gyermeklélek, amelyet forró, halálos szerelmében is végig megőriz. Könnyű és szabad, nem verik bilincsbe olthatatlan asszonyi vágyak, elborulásai csak pillanatokig tartóak, máskülönben mulat a helyzetén; mulat, mint egy gyerek, hogy fiúnak nézik, hogy asszony szerelmes belé. Helyzetének egyik furcsasága ez a gyermekien naiv kiélés, és a minden megszólalásán végigáradó melegség merőben mássá tették ezt a régi ismerőst, s örömmel köszöntjük Környey Paulában az eddig látott legkedvesebb Violát."

A Nemzeti Színházban 1938-ig

A színház jelese, még ha nem is tartozik a kiemelt sztárok közé, akikkel a magazinok naponta foglalkoznak. Szerény, visszahúzódó, botrányoktól mentes élete nem hírértékű a lapok számára. Stabil munkabírás, korrekt szövegtudás és belső átéléssel kialakított remek színészi alakítás jellemzi munkáját. A hazai kísérleti színpadokon szerzett gyakorlatát jól kamatoztatta itt, a Nemzeti Színházban. Elsősorban fiatal hősnőket játszik, jól érvényesíti kellemes megjelenését, természetes, pózmentes játékát. Emlékezetesek beugrásai is. Játssza Júliát, Csehov "Sirály"-ának Mása-szerepét, a "Bánk bán" Izidóráját; Herczeg Ferenc "Bizánc"-ának Olga-figuráját személyesíti meg, a "Tragédiá"-ban kettős szerepben egyszerre hozza Hyppia és Cluvia szerepét... stb. (Szerepei a színpadi szerepek-résznél olvashatóak részletesebben.) Fellép verses műsorokban több alkalommal édesapjával együtt, sőt közkedvelt szavaló a pódiumon, és gyakran szerepel a korabeli rádióban is.

Visszavonul a pályától

1932 márciusában férjhez megy Gyomlay László magyartanárhoz, aki a Magyar Jövő Ifjúsági Kiadóvállalat ügyvezető igazgatója ekkoriban. (Regénye: Felszáll a köd - a Pesti Hírlap kiadásában jelenik meg.) 1932. december 28-án megszületik kislányuk. 1938-ban ajánlatot kap a Vígszínháztól, Harsányi Zsolt akkori igazgató személyesen gondoskodna az átvételéről, amikor úgy dönt, hogy befejezi a pályát, visszavonul. Oka pontosan sohasem kerül napvilágra, önmaga naplójában erről nem beszél, mi volt a végső érv a nagy ívű pálya zenitjén történő visszavonulásnak. A háború során keze maradandó sérülést szenved, ezzel véglegessé válik akkoriban ideiglenesnek tekinthető visszavonulása. A háborút követően, 1946-ban, Esztergomba költöznek, ahol haláláig él.

Esztergomban él

Itt, Esztergomban élnek, amikor 1951. február 5-én Gyomlay Lászlót összeesküvés vádjával letartóztatják, majd két hónappal később, április 4-én, Környey Paulát és lányát is elviszik és bebörtönzik. 1953 őszén szabadulnak Kistarcsáról, és akkor értesülnek arról, hogy a férj, Gyomlay László alig fél esztendővel a letartóztatását követően, 1951. július 25-én, a börtönben elhunyt. Környey Paula lassacskán elfeledve és visszavonultan él esztergomi otthonában akkor már boldog nagymamaként, amikor egy levélváltást követően felvetődik, hogy tanulmánya "A színészi én-hasadás" címmel írt munkája kiadásra kerülhet. Műve Csathó Kálmán akkoriban megjelent memoárkötetének hatására íródik, egyfajta visszaemlékezés a pályatársakra. Tudni való, hogy Paula rendszeresen ír verset, amelyeket jobbára a katolikus lapokban publikál, regényét közlik más lapok is, sőt két színdarabot is írt korábban, 1924-ben, amelyeket előadnak a Várszínházban. Az egyik drámájának főhősét el is játssza itt a Várszínházban.

Könyve jelenik meg 1988-ban

Gonda György a Magvető Kiadó képviseletében éppen kiadásra készíti elő "A színészi én-hasadás" című visszaemlékezését, amikor egy másik, kockás füzetbe írt naplójegyzet kerül elő, amelyet Gonda beválaszt a készülő kötetbe, 1987 februárjában. "A régi színház, meg egyebek..." címmel az 1988-ban megjelenő kötetének egy másik fejezete ez a füzetbeli naplójegyzet, amely kötetét a Magvető Kiadó gondozott. A színészi én-hasadásról írt esszéje egyedülálló műhelytanulmány. Az azóta eltelt időben nincs hivatalos információ a művésznő felől. Valószínűsíthető halálát nem jelzik hivatalosan, így a lexikonok számára örök életűvé varázsolódik a XX. század első fele kitűnő színésznőjének küzdelmes élete.

Forrás:
Magyar színházművészeti lexikon - Akadémiai Kiadó, Bp., 1994.
Környey Paula: Szép hazugság - 1988.
Hont-Staud: Színházi kislexikon - Gondolat Kiadó, Bp., 1969.
Harsányi Kálmán: Színházi esték - Győző Andor kiadása, Bp., 1927.
Dr. Németh Antal: Színészeti lexikon - Győző Andor kiadása, Bp., 1930.

 



 

© 2003 www.szineszkonyvtar.hu