Életrajza:

Adatok:
1878 okt. havában Veres Lászlónál lett színész,
1880: Hubay Gusztáv, majd Kőszeghy Endre;
1881: Tóth Béla társulatában játszik. Lászy Vilmos; (Székesfehérvár),
1882-ben Saághy Zsigmond trupjában
1885. februárjától Szombathelyen játszik
1890-ben pedig Veszprémi Jenő társulata tagja - Besztercebánya
1891-ben Aradi Gerő; Saághy Zsigmond társulatának tagja
1892. január 14 - április 10 Szatmárnémeti - Kömley társulatánál
1892 - 1894 Szatmárnémetiben - Kömley Gyula társulatánál
1894/95 - Polgár Károly társulatában
1895-97 - Veszpréminé Ágh Ilonánál játszott Székesfehérváron
1898 - 1899 Kunhegyi Miklós társulatában - Szatmárnémeti
1899-1901 - Szalkay Lajos társulatában Székesfehérvárott
1901/02 önálló társulatot alapít - Nagyszőllős, Huszt, Sárospatak, Tasnád, Marosvásárhely
1902-1908 a Szatmárnémeti, Eperjes, Beregszász, Nagykároly, Kisvárda színi-kerület igazgatója
1908/1909 - erdélyi színi-kerület igazgatója: Dés, Beszterce, Marosvásárhely és környéke
1909-12 - Szabadka, Baja, Szarvas, Mohács, Kalocsa színi-kerület igazgatója
1912-1917 - Ungvár, Munkács, Szentes, Szarvas, Mezőtúr, Zenta, Kisvárda színi-kerületet vezeti
1917-1918 - megalakította a Békéscsaba, Déva, Gyula színi kerületet
1918 augusztus 13 - halála

Összefoglaló:

A Krémer színész-dinasztia egyik első generációs tagja több mint negyven esztendőt töltött a pályán és ebből 17 éven keresztül volt a vidék un. szerelmes bonviván színésze. Működésében erősen kötődött Szatmárnémetihez, de más városokban is szolgálta az egyetem magyar színházkultúrát. Szatmárnémeti második kőszínházának alapító színésze, ahol hat éven keresztül működött, majd további hat esztendeig színidirektorként tűnt fel Szatmárnémetiben. Működésének delelőjén már színházi rendezésekkel hívta fel magára a figyelmet. Sok direktor keze alatt dolgozott mire 1901-ben ő maga alapított társulatot, amelyet 18 éven keresztül, haláláig vezetett. Egy évvel halála előtt megalapította a Békéscsaba, Déva, Gyula színi-kerületet. Közel negyven esztendőt töltött a pályán

Életútja részletesebben:

A Krémer színészdinasztia és a szatmárnémeti színjátszás

A Krémer család férfi ágának feljegyzésre érdemes története Angliából indul. A forradalmárból diktátorrá vált Cromwell Olivér idején a Krémer család kettészakadt: egyik ága az őshonban Angliában marad, a másik pedig Hollandiába menekült. Hollandia tengeri nagyhatalma roppant ellenszenves volt Cromwell számára és vetélytársat látott benne. A Cromwell elől menekülő Krémer család és a diktátor lordprotektor között lényeges ellentét lehetett. Cromwelnek olyan hosszúra nyúlt a keze, hogy a hollandiai ág leszármazottjainak tovább kellett menekülnie. Ők a vallási türelméről nevezetes Erdélyt választották.
A női ág viszont Franciaországból származik. Arról nem szól a családi legenda, hogy Valér Josef Franciaországból származó polgár hogyan került a vallási türeleméről híressé vált Erdélyországba. A francia származású férfi a házassági anyakönyvben Valér Josef néven szerepel. Valér Josef és Kibédi Mária házasságából született 1833. január 16-án lányuk, aki a keresztségben a Karolina Katalin nevet kapta. A keresztszülők is helybeliek: Bíró Pataki Mihály és felesége Tirlis Rozália.
Később a Valér név fonetikus változatát jegyzik be, és használják, így a 20 esztendős Karolina 1853. október 20. a Farkas utcai református templomban Krémer Ferenccel megtartott esküvőjén már Válé Karolinaként szerepel. Ezt a névváltozatot használják a fellelhető szakirodalomban is, de forgalomba került még a Vállé változat is.
Legidősebb Krémer Ferenc férfiszabó Szamosújváron született 1822-ben. Harmincegy esztendős korában, 1853. október 20-án, Kolozsváron feleségül vette Válé Karolinát. A vőlegény, előzőleg átadta a református lelkésznek a szamosújvári lutheránus egyház engedélyét. Ekkor lett a lutheránus Krémer Ferenc szabómesterből református.
Krémer Ferenc eseménydús életútja során áthajózott a tengeren, megjárta Amerikát, ahonnan nem üres kézzel tért haza. A családi hagyomány szerint Sándor fia ebből az anyagi alapból merített, amikor 1901-ben színigazgatóvá lépett elő.
Krémer Ferenc férfiszabó Kolozsvár társadalmi életébe is tevékenyen részt vett. Megválasztották a kolozsvári Iparos Egylet elnökévé. Mint tekintélyes polgárnak az is kijárt, hogy Vastagh György megfestette az arcképét. Krémer Ferenc 1874-ben hunyt el Kolozsváron.
Krémer Ferenc nem az egyedüli Krémer volt Kolozsváron abban az időben. Krémer Samu és felesége Bazsa Klára, Krémer Mátyás és Sándor Róza, valamint Krémer György és felesége Puskás Mária - leány és fiúgyermekekkel egyaránt szaporították a családot és a név viselőinek számát.
Krémer Ferenc kolozsvári férfiszabó családját tizenegy gyermekkel áldotta meg az Úr. Felesége Válé Karolina Kolozsváron szülte meg a gyermekeket az alábbiak szerint:
1. Krémer Anna 1854. szeptember 2. született. A keresztelésre szeptember 17. került sor. Keresztszülő: Biasini Ferenc és özv. Biasini Pálné Ribéki Anna, bába Vaszi Józsefné. Az első gyermek alig töltötte be második életévét 1856. április 27-án meghalt.
2. Krémer Ferenc, 1857. május 27. született. Keresztszülők: Biasini Ferenc és Bodon Katalin. Az elsőszülött fiú az apja nevét kapta. Az ifjú Krémer Ferenc a városnál lett írnok. Nőtlenül fiatalon halt meg 34. életévében.
3. Krémer Sándor 1859. május 6. született, és május 31-én tartotta keresztvíz alá Biasini Domokos és felesége Kovács Karolina, a bába ugyancsak Vaszi Józsefné Anna volt.
4. Krémer Ilona Róza 1861. május 22. született. Alig töltötte be az egy esztendőt 1862-ben meghalt.
5. Krémer Károly 1862. szeptember 12. látta meg a napvilágot, a keresztelésre 19-én került sor. Keresztszülők: Balázs Károly és Kréfli Teréz, bába: Vaszi Józsefné Anna. Ez a gyermek egy évet sem élt 1963- április 5-én halt meg.
6. Krémer Albert 1864. február 15. született. A keresztelés április 6. volt. Keresztszülők: Reil Dániel és Porcsai ..-, bába: Vaszi Józsefné Anna.
7. Krémer Gizella 1866. február 27. született a keresztelés május 6. volt Keresztszülők: Nikk Ferenc és Müller Katalin, bába: Vaszi Józsefné Anna.
8. Krémer Jenő 1867. augusztus 4. született. A keresztelés 22-én volt. Keresztszülők: Klatrobecz János és felesége Márk Róza, bála Vaszi Józsefné Anna.
9. Krémer István - 1869. október 20-án született
10. Krémer Károly - 1871. február 23.
11. Krémer Aranka - 1872. május 25.
A tizenegy gyermekből hárman választotta a színészhivatást: Sándor és Jenő, valamint Gizella, akit táncosnőként jegyzett fel a korabeli krónikás.
Krémer Sándornak három fia és egy lány volt: Sándor, Ferenc, Lajos és Manci.
Krémer Sándor, mérnök, a Magyar Optikai Művek igazgató főmérnökeként dolgozott.
Krémer Lajos bár a gyógyszerész szakmát választotta mégis a családi hagyományok bűvkörében él. Nem lesz hivatásos színész, de a szatmárnémeti műkedvelőkkel sokszor lép fel. 1923. szeptember 5-én Kallós Sándor: Melyik az igaz? című vígjátékában ügyvédbojtárt játszik. A szereplőtársak között a legjobb szatmárnémeti műkedvelők nevei olvashatók: László Károly, Spitzer Lenci, Barabás Baby, Harkácsi Imre, Mátray József, Steidl Antal, Tabajdi Sári, Kerekes Ferenc, Koós Gábor.
Krémer Lajos a szatmárnémeti Református Gimnázium tanulója az 1915/1916. tanévtől. Az intézmény igazgatója a híres klasszika filológia tanár Bakcsy Gergely. A nagytekintélyű tanári karból Szabados Ede nevét említjük, akinek Árpád fia egy évtized múlva Erdély egyik legjobb színész-rendezője lesz.
Másodikos 1916/1917-ben, amikor ugyanebben az iskolában egy évvel Lajos alatt jár Bánhídi László, aki jó évtized múlva színész lesz. Fölötte jár három évvel a másik Bánhídi fiú Antal, aki, mint kiváló repülőépítő írja be nevét a tudománytörténetbe. A Bánhídi fiúk tandíjmentességet élveznek, Krémer Lajos nem, mert édesapja Krémer Sándor jól menő színigazgató.
Mint hetedikes gimnazista 1921-1922-ben magaviseletből és egyházi énekből van jelese (egyes), vallásból, magyarból és egészségtanból (kettes) jó, míg a többi tárgyból elégséges osztályzatot kapott. Borgida József és Nagy Sándor az osztály él tanulói.
Krémer Lajost, mint gyógyszerészt, a Fortuna gyógyszertár tulajdonosát találjuk Désen 1929 - 1944 között, aztán áttelepedett Budapestre.
Krémer Ferenc viszont, színész lett és édesapja hivatásának folytatója. Ferencnek egyetlen fia Kérmer Csaba a név továbbvivője és továbbadója, a színészettel hivatásszerűen nem foglalkozott. Gyermekként és felnőttként is sikeresen próbálta ki a színészetet. 27 éves korában beugrott a Jancsi és Juliska című gyermekdarabba (melynek szerzője nagybátyja Krémer Jenő 1897) és 46 előadáson játszott. Krémer Csaba fiai Zoltán és Áron nem foglalkoznak színészettel.
Krémer Sándor egyetlen lánya Manci az erdélyi színjátszás két világháború közötti korszakának egyik fényes primadonna csillaga.

Krémer Sándor

Színész, rendező, színigazgató, vagyis olyan ember, aki a lelkek alakítására, "a nemzet karakterének jobbítására vagy elrontására" felhatalmazást kapott. Aki pedig felhatalmazást kapott az felelősséget is hordoz. Kiváló színész, gondos, lelkes, áldozatkész igazgató volt, akit egyaránt szeretett a társulata meg a közönsége és népszerűség övezte a Színész Egyesületben is.
Krémer Sándor, Krémer Ferenc kolozsvári férfiszabó családjának Anna és Ferenc után a harmadik szülötte. Az Erdélyi Református Anyaszentegyház Születtek és Kereszteltek Anyakönyvének tanúsága szerint Krémer Sándor Kolozsváron született 1859. május 6-án. Édesapja Krémer Ferenc, édesanyja Válé Karolina kolozsvári lakosok. A keresztelési szertartást Herepei Gergely lelkipásztor végezte május 31-én az egyik legtekintélyesebb erdélyi református templomban, a belvárosiban vagy ismertebb nevén a Farkas utcaiban. Ugyanebben a templomban alig két évtizeddel előtte keresztelték Latabár Endre és Török Mária lányát, Krisztinát.
A halotti anyakönyv tanúsága szerint Krémer Sándor 59 esztendős korában, érelmeszesedésben halt meg Gyulán 1918. aug. 13-án. Ugyancsak ebből a dokumentumból tudjuk, hogy a család ebben az időben Gyulán a Népkertben bérelt lakást.

Tanulmányok

Az édesapa, id. Krémer Ferenc kolozsvári férfiszabó tűvel és cérnával kereste meg a család kenyerét, nem gyűjthetett vagyont - ha csak nem hozott Amerikából - de arra odafigyelt, hogy gyermekeit taníttassa. A családi visszaemlékezés szerint Sándor tanulmányait a kolozsvári ev. ref. főgimnáziumban végezte.
Krémer Sándor a Színészeti Tanodában 1878-ban kapott oklevelet Márkus Emíliával együtt. Kortárs visszaemlékezők írják, hogy három rendkívüli nagy tehetség volt azon az évfolyamon: Márkus Emília, Krémer Sándor és Somló Sándor. De Krémer és Somló nem csak tehetséges, hanem sajátságosan büszke, önérzetes ember, akik képtelenek kapaszkodni, megalázkodni, kúszni, simulni, pedig a boldogulásnak, az érvényesülésnek, tisztségeknek és az anyagiaknak a megszerzésében akkor is nélkülözhetetlenebb feltétel s kelléke volt mindez talán, mint maga az Isten adta tehetség és a lelkiismeretes komoly munka.

Kolozsvári színházi élet a Krémer gyerekek idején

A Krémer gyermekek Follinus János, majd Fehérváry Antal igazgatta színház előadásait láthatták a kolozsvári színházban. A színészgárda névsora káprázatos: Albisy Lászlóné, Árpássy Kata, Bercsényi Béla, Boér Emma (később Szacsvay Imréné), Bokody Antal, Drágoss Károly, E. Kovács Gyula, Egressy Ákos, Erdélyi Sándor, Fehérváry Antalné, Filippovicsné (később Krasznayné), Hubenay Ida, Jászai Mari, Kassay Vidor (ekkor Jászai férje), Komáromy Lajos, Láng Irén, Löwey József, Lukácsy Sándor, Mátray Betegh Béla, Némethy Irma, Nyilvay Irma, Papp Miklósné, Paulay Ede, Paulay Edéné (Paulay első felesége), Rónay Gyula, Szabó Bandi, Szentgyörgyi István, Szépné Mátray Laura, Szigethy Imre, Szigligeti József, Szvacsina Géza, Tóth Soma, Újfalussy Sándor, Ujházy Ede, Várady Albert, Várady Miklós.
És ez csak a prózai társulat. Az operánál, akárcsak a prózai társulatnál sok olyan név szerepel, akik, mint szatmárnémeti színészek, illetve énekesek éveken át szerepeltek városunkban. Tehát az énekesek: Bogyó Alajos, Dalnokyné, Fehérváry Mari, Follinus János, Follinusné, Fridrichné Huber Ida, Gerecsné, Institóris Kálmán, Kápolnay János, Marczell Géza, Medgyasszay Ilka, Ódry Lehel, Pajor Anna, Szabó Pepi.
Aligha válogathat össze igényesebb, szebb műsort társulat, mint Follinus vagy Fehérváry tette. 1868. első félévében így nézett ki a repertoár:
Operák, operettek: A ploermeli búcsú, Alvajáró, Babilónia királya, Bűvös vadász, Don Pasquale, Ernani, Essex gróf, Gringoire, Hugenották, Hunyadi László, Kunok, Lammermoori Lúcia, Márta, Nabucco, Norma, Orpheus az alvilágban, Ördög Róbert, Rigoletto, Sevillai borbély, Szép Galathea, Szép Heléna, Szerelmi bájital, Trubadúr, Zsidó nő.
Tartalmas volt a prózai repertoár is: Aesopus, Don Caesare de Basan, Fösvény, Hamlet, Haramiák, III. Richárd, János király, Kean, Lucrécia Borgia, Macbeth, Makrancos hölgy, Othello, Téli rege, Uriel Acosta, Velencei kalmár.
Ezek az előadások és művészek voltak a Krémer gyerekek Sándor, Jenő, Gizi nevelői a Kolozsvári Színházban.

A színész Krémer Sándor

Krémer Sándor a színész pályája első éveiben gyakran változtatta a színtársulatokat - írják róla a korabeli ismertetések - később már nem volt olyan mozgalmas a pályája. De még sem ez a legfontosabb tanulsága Krémer Sándor színművész, rendező és színigazgató életpályájának!
"Azzal a megjelenéssel, azzal a tehetséggel és azzal a tudással, amellyel a Színiakadémiából kijött Krémer Sándor rendelkezett, egy mai végzett színinövendék nyomban igen jó szerződést kap valamelyik előkelő fővárosi színházban, megfelelő fizetéssel, és ami a fiatal színész előtt ezeknél fontosabb és igényét mindenek fölött kielégíti: szerepeket, ambíciójának, tehetségének megfelelő szerepeket." írja Kohn Dávid világosságot gyújtó visszaemlékezésében.
Akkoriban nagyon mostoha körülmények vártak az Akadémiát végzett színészgenerációra. A fővárosnak csupán két színháza volt a Nemzeti, s a fénykorát élő bölcső a Népszínház. Azokba, különösen a Nemzetibe, szerződni a lehetetlenséggel határos feladat volt. Ahhoz tehetség, rátermettség mellett kiváló alkalmazkodási képesség és olyan protektor kellett, amilyennel a tehetséges ám puritán jellemű, önérzetes, büszke Krémer nem rendelkezett.
A vidéki színi körülmények ezzel szemben meglehetősen mostohák voltak a XIX. század utolsó negyedében. Nagyon kevés és bizonytalan volt például a megélhetést nyújtó gázsi. Krémernek és hozzá hasonló színésztársainak, többször nem jutott, mint jutott meleg vacsora, sőt sokszor semmi egyéb az éhhaláltól megmentő száraz kenyérnél. De mit számított a koplalás, a nélkülözés és nyomor?! Ezerszeresen kárpótolta őt, hogy játszott olyan darabokban, olyan szerepekben, amelyekhez foghatótért érdemes odaadni az egész életet.
Romantika? Nagy szavak? Lehet, hogy a mai fülnek így hangzanak, mert nem tudják, hogy Krémernek valóban az életet jelentette a színpad. Álljanak itt az Ő szavai.
"Carnioli után nem volt vacsorára való pénzem, de nincs az a lukulluszi lakoma, melyért bár koplalva utána e szerepet és az estét elcseréltem volna." mondta nagy testi fájdalmai mellett szinte átszellemülten, egyik barátjának, aki már a beteg Krémer Sándort látogatta meg 1918-ban.
A színész Krémer Sándor állomáshelyei a magyar színészlexikon szerint: 1878 okt. havában Veres Lászlónál lett színész, 1880: Hubay Gusztáv, majd Kőszeghy Endre; 1881: Tóth Béla társulatában játszik. Lászy Vilmos; (Székesfehérvár), 1882-ben Saághy Zsigmond csapatában, 1890-ben pedig Veszprémi Jenő társulatában Besztercebányán játszott.
Kutatásaink során vált világossá, hogy 1885. február 5. Szombathelyen Feuillet Octav: Egy szegény ifjú története című 5 felvonásos színműben, Odio Maxime szerepében arat nagy sikert. Már ekkor rábízzák a rendezés munkáját is. Kollegái Szombathelyen: Arady, Bagi, Fábián, Gyurman Alice, Havasi, Hegyi Mari, Kövessy Rózsi, Lánczy, Mészáros Ilka, Nyíregyházi Rózsa, Orosz Kata, Saághyné, Tisztai, Tószegi, Tukoray. 1891-ben Aradi Gerő; Saághy Zsigmond társulatának tagja.
1892. január 14-én Kömley társulatával avatták fel a Voyta Adolf tervei alapján készült új, második, kőszínházat Szatmárnémetiben. Ennek a színházavató társulatnak tagja volt Krémer Sándor is. Már jó nevű színész 1892-ben, amikor Szatmárnémetibe érkezik Kömley Gyula társulatához. Bemutatkozása alkalmával alig egy hónapot töltött Krémer Sándor a szatmárnémeti új színházban. Csak márciustól szólt a szerződése, aztán április 10-én lejárt és távozott. Távozásakor szép emlékeket hagyva maga után, és jó benyomásokkal mondott viszontlátást Szatmárnémetinek.
Kisebb szerepek mellett három romantikus darabban játszott főszerepet Dumas: Clemenceau, Idegen nő, és D'Ennery-Cormon: Két árva című művében (Győrffyné, Mezey Gizella volt a partnere). Dumas: Clemenceau című színműben a címszerepet alakította. Az Idegen nő címűben Benedek Gyula, Miklósy Ilonka mellett a magyar színjátszás nem kisebb egyéniségei voltak a partnerei, mint a két vendégművész Feleky Miklós és Maróthy Margit.
Az 1892/1893., 1893/1894. évadban visszajött Szatmárnémetibe Kömleyhez, hiszen ebben az időben a vidéki magyar társulatok talán egyik legjobb vidéki együtteséhez tartozott a Kömley Gyula vezette színtársulat.
Az 1892/1893. évadban Kömley szatmárnémeti társulatának alapembere, aki hős- és szerelmes színész, ugyanakkor rendező. Operettekben alig-alig szerepel, annál többször láthatta a szatmári közönség színművekben, drámákban és vígjátékokban. Lényegében a prózai társulathoz sorolták be, főleg drámai hősszerelmesként alkalmazta Kömley.
Krémer Sándor több mit húsz un. vezető szerepet játszott el ebben az évadban ugyanakkor a társulat rendezője. Operettekben ritkábban láthatta a közönség, de játszott azokban is. Ilyen volt többek között Konti József: Királyfogás, Edmond: Üdvöske, Zeller: Madarász című operettje.
Játszott Csiky Gergely: Atyafiak című színművében. Dobsa Lajos: V. László, drámájában, ahol Krémer Sándor Hunyadi Lászlót alakította. A többi szerepben Ronow Ágnest Miklósy Ilona, V. Lászlót Benedek Gyula, Gara Máriát Lángh Ilonka, Cilleyt-Kiss Ferenc (Ferkó) keltette életre. Szerepelt divatos népszínművekben, mint Az igmándi kispap, Zsidó honvéd. De fellépett Ohnet: Vasgyáros című színművében is.
Ebben a színi évadban legtöbbet játszott szerző Szatmárnémetiben a népszerű francia bohózatszerző, Sardou volt, akinek Váljunk el, Csapodár című vígjátékaiban és Thermidor című drámájában, mint színész, és mint rendező egyaránt közreműködött Krémer Sándor, és nagy sikert aratott Sardou: Haza című drámájában.
Fel kell idéznünk Jókai: Fekete gyémántok című drámájának szereposztását, amelyben Berend Ivánt Krémer Sándor alakította, Szafránt Kovács Lajos, Évát a nagyszerű Kaczér Nina, Kaufmant Kömley Gyula.
Jókai Aranyemberé-ben Tímár alakját kelti életre Krémer Sándor. A többi szerepet is nagyszerű művészek játsszák: Tódor-Benedek, Athália-Miklósy Ilonka, Noémi-Lángh Ilonka, Tímea-Kaczér Nina, Kadisah-Boronkai Andor.
Shakespeare Hamlet című drámájában a címszerepet Benedek Gyula jutalomjátékképpen veszi műsorára, amelyben Laertest Krémer Sándor alakítja. "A közönség zsúfolásig tömte meg a színházat. Krémer meg is érdemelte. Ügyes alakítás, tanulmányra való játék, helyes nüanszírozás jellemezte őt ma este is, mint mindig." írja a helyi kritika Krémer Sándor jutalomjátékáról az Egy szegény ifjú története című darabban nyújtott alakítását értékelve. Ilyen dicsőséges évadzárással minden színész elégedett lenne. Krémer Sándor is az volt.
Az évad végén nagyobb úton vett részt Oroszországban. Hazatéréséről a sajtó is megemlékezik: "e derék színész meglátogatta városunkat Oroszországból hazafelé jövet. Több családnál látogatást is tett. Pompás hangulatban, s még pompásabb színben van, zsebe is csak úgy csörög a sok rubeltől" írja a helyi sajtó.
Itt maradt 1893/1894. évadban is Szatmárnémetiben. A város szellemi életének meghatározó személyiségei, magas tisztséget betöltő urak, vezető családok barátja, a vezető osztály családjaiban is szívesen látott gyakori vendége volt Krémer Sándor. 1893/1894-ben Kömley Gyula előléptette. Igazgatói megbízott lett Krémer Sándor. Ekkor kezd beletanulni a színtársulat vezetésének titkaiba. A színészlexikon adatai szerint 1894/95-ben Polgár Károly társulatában, 1895-97 között Veszpréminé Ágh Ilonánál Székesfehérváron játszott.
Krémer életének következő állomása ismét Szatmárnémeti. 1898/99 Kunhegyi Miklós társulatában játszott Szatmárnémetiben. (.) "Krémer Sándor, régi ismerősünk, szinte letelepedett polgárunk" - írja megérkezésekor az egyik helyi újság. Az 1898/1899. színi évadban is, mint előtte a legszélesebb játékskálán igazolta tehetségét. Volt Kossuth Jókai: Keresd a szíved című darabjában. Életre keltett különböző népszínmű alakokat, a Sárga csikó-ban, a Felhőszakadás-ban, Dankó Pista: Cigányszerelmé-ben (Csicsó - Krémer), Deréki Antal: Napraforgó-jában, Gabányi Árpád: Az apósok című darabjában. Dumas: Clemanceau című drámájában Iza szerepét a vendég Maróthy Margit játszotta, Pierre-t pedig Krémer Sándor. Ugyancsak ebben a darabban a Dobranovszka szerepében a Neményi Lili és Szabó Ernő által Szatmárhoz erősen kötődő Szelényi Emília játszott. Partnere volt Krémer Sándornak a Bánk bánban a sárközújlaki származású, későbbi nagy fővárosi karakterszínész Bakó László is. Játszott divatos szerzők darabjaiban: Echegaray: Marianna, Sudermann: A becsület, Thúry Zoltán: Katonák című drámájában.
Három Herczeg Ferenc színmű szerepelt a társulat műsorán ebben az esztendőben. Krémer Sándor A dolovai nábob lányá-ban Szentirmait, a Gyurkovics lányok-ban Radványit, a Három testőr-ben a Plébános szerepét alakította.
Jelentős játék, vezető szerep adódott számára Sudermann: Otthoná-ban, Hugo: Lucretia Borgia című drámájában és a Széchi Máriá-ban. Az utóbbi két előadáson nem kisebb művésznek volt méltó partnere, mint Jászai Mari. A helyi sajtó Jázsai Mari dicsérete után így ír Krémerről: "Valóságos szerepgyúró. Ma egy szörnyetegben rettegteti meg a gyönge asszonykebleket, holnap egy Csicsa cimbalmos érdekes dialektusával tűnik fel, harmadnap egy operettben énekel. Szóval kitűnő színész."
1899-1900. évadban Szalkay Lajos társulatában Székesfehérváron fogadja nagy örömmel a közönség.
Egy évig aztán ismét hiányzik Szatmárnémetiből. Az 1900/1901. színi évadban Szalkay Lajos együtteséhez szerződött az a Krémer Sándor, aki "a társulat titkára, városunk régi kedvence, kit Székesfehérvár is szeretettel ünnepelt." írta a Szamos című napilap tudósítója a társulat megérkezésekor. Ez volt Krémer Sándor utolsó színész korszaka, mert a következő évadban társulatot alapít, és elsősorban már, mint színigazgató szolgálja a magyar művelődés ügyét vidéken.
Az ezredforduló idején, székesfehérvári működésekor nemcsak színésze, hanem rendezője, és titkára is Szalkay Lajos társulatának. Drámák, vígjátékok, bohózatok, népszínművek és operettek alakjait formálta meg ebben az idényben is. Álljon itt ízelítőül néhány: Sardou: Tosca (Trevilhac), Ohnet: Császár ezredese (Zabrák), Szigligeti: II. Rákóczi Ferenc fogsága (Bercsényi), Almássy: A tót leány (Brobolya), Rákosi Jenő - Szabados Béla: A bolond, operett (Dirigó), Bison: Családi örömök, Hauptmann: Takácsok, Herczeg Ferenc: Ocskay brigadéros (Szörényi), Feuillet: Az erdő szépe.
Szamos korabeli napilap megemlékezik a Menyem című vígjáték előadásáról: "Krémer úr, aki találó alakítást adott, nagy gonddal foglalkozott a szereppel."
Karczag Vimos: A lemondás című darabjában "Boldizsár báró szerepében Krémer Sándor valóságos kabinetalakítást nyújtott." írta egy másik korabeli színházi beszámoló.
Ugyancsak a Szatmárnémeti című lap 1900. december 25. számából idézünk: "Látszik, hogy Krémert nem csak a közönség, hanem a kollegái is szeretik. Szeretetüket azzal kívánják kimutatni, hogy gondos, szép, összevágó játékkal járultak jutalomjátéka erkölcsi sikeréhez. Krémer az Erdő szépében Morel György vashámor tulajdonost alakította. Bámulatos Krémer sokoldalúsága. Akár drámai, akár komikus szerepben álljon a közönség elé egyformán otthon van a színpadon, hasonlóképpen kicsi szerepekben is a legnagyobb hatást képes elérni. Ha drámai szerepet játszik, oly erő és mesterkéletlenség (természetesség - szerk.) jellemzi, hogy azt hisszük az egyedüli szerepköre. Viszont, ha komikus szerepet játszik a jóízű humor nyilatkozik meg benne oly könnyed természetességgel sok hatást képes elérni egyetlen szavával, mozdulatával vagy arcjátékával, hogy kizárólag komikus szerepekre termett színésznek tartjuk. Maszkja is nagyon találó, nem csak a férfi jellemet, hanem a deli férfiszépséget is elénk állította."
Krémer Sándor színészi pályája a színészet vándorkorszakára tehető. Ő mégis a hűségesebb fajta színészek közé tartozott. Színészi egyéniségének kialakulásától lényegében Szatmárnémetiben és Székesfehérváron tevékenykedett, később már, mint igazgató is Szatmárnémeti mellett döntött.

Családi események

Pálfi Nina lett Krémer Sándor első felesége. Pálfi (Pavlovszky) Nina Pesten született 1864. június 20-án. Bogyó Lajos társulatában lépett fel először 1882-ben. Játszott Saághy Zsigmondnál, Aradi Gerőnél, Makó Lajosnál, 1891-ben Csóka Sándornál. Pálffy Nina Szatmárnémetiben 1893/1894, 1894/1895, 1900/1901. évadban játszott, többnyire férjével Krémer Sándorral együtt. "Pálfi Nina barna, magas, karcsú alak, pikáns arccal. A szépek szépe. A szép női formák és idomok megtestesítője, a társulat legszebbje. Sokoldalú művész, de elsősorban vígjátéki szende." írja róla a helyi újság színházi tudósítója. De akármennyire is volt a társulat szépe, a trup nőiességének erőssége, egy idő múlva mégis Krémer Sándor és Pálfi Nina útjaik elválnak.
Bermann Irma volt Krémer Sándor második felesége. Róla kicsit bővebben külön írunk. Családi esemény is köti a Krémer családot Szatmárnémetihez, 1903. december 29-én megszületik Ferenc, aki mint színész és rendező, színigazgató írja majd be nevét a magyar színháztörténetbe. Ő a családban a harmadik Ferenc, keresztnevét a kolozsvári nagyapától kapta.
A boldog apa pedig Krémer Sándor, aki a maga 45 esztendejével már fiatalnak talán azért már nem nevezhető. Ferenc Géza Aladár nevet diktálja be Biki Károly tiszteletes úrnak az 1904. január 10. kereszteléskor. Krémer Sándor színigazgató úr társadalmi tekintélyét jelzi, hogy a keresztszülők sem akárkik: Papp Géza polgármester és lánya Papp Ilona, valamint Hollósi József és neje.
1905-ben született meg a második gyermek, aki a keresztségben a Lajos nevet kapja. Ő később csak, mint műkedvelő foglalkozott színházzal, inkább a biztos megélhetést nyújtó gyógyszerész szakmát választotta.
1907. szeptember 28-án született Nagykárolyban Manci, aki a két világháború közötti erdélyi színjátszás legismertebb primadonnája lesz.
Felsorolásunkban Sándor a negyedik gyermek. Őt a színpad csak a nézőtér felől érdekelte. Műszaki adottságai a mérnöki pályára terelték, és mint a Magyar Optikai Művek igazgatója ért el jelentős karriert.
Krémernek - mint tartják - jó kapcsolata volt a színészeivel. 1907. április 8-án Szatmárnémetiben tartotta például az esküvőjét az akkori társulat két kiválósága Tihanyi Vilmos és Komáromi Gizi. Az esketésnél Krémer Sándor igazgató és Gindl Antal cukrász, mint hites tanúk szerepeltek.
A kényszerűség és a megélhetés nagy úr, s Krémer Sándor az 1908/09. évadtól elveszíti Szatmárt, ami nagy fájdalmat okozott a művésznek, az igazgatónak és az embernek egyaránt hiszen ide álmodta öregkorát, itt akart végleges családi fészket rakni.

A színigazgató Krémer Sándor

Mint színész fájdalmas nagy áldozatot hozott, amikor igazgatásra vállalkozott. Az ő gondolkodásmódja szerint ez egyértelmű volt azzal, hogy mint színész szakít a színpaddal, szívéhez nőtt szerepeivel. A régi és új darabok jó szerepeit társulata tagjainak juttatta akkor is, ha azok nála sokkal gyöngébbek voltak. Más igazgató a hálás és jó szerepeket inkább magának tartogatja, de Krémer Sándor szerény mértéktartásától messze állt ez, inkább nem lépett színpadra, vagy csak kevésbé jelentékeny szerepekben lépett fel, élete utolsó éveiben pedig egyáltalán nem játszott. A színpadtól való visszavonulás erkölcsi okai mellett sokat nyomott a latban a szakmai büszkesége is, hogy, mint színművésznek nem volt kedve a közönség által a direktorra kényszerített repertoár, és siker-darabokban, azaz többnyire operettekben játszani.
Mint igazgató a legelhivatottabbak, a legkiválóbbak, leghivatásosabbak közé tartozott, akire hálás szeretettel gondoltak mindig a 18 évi igazgatása alatt több száz főre tehető tagjai, és az egyetemes magyar színészet, melynek egyik nagy tudású, hivatott tehetséges oszlopa volt dicsőséges - bár küzdelmes - négy évtizeden keresztül.
1901-ben Krémer Sándor tehát önálló társulatot alapított. Az első évadban (1901/02) a Nagyszőllős, Huszt, Sárospatak, Tasnád, Marosvásárhely színi kerületet nyerte el. Ady Endre is a tollára vette Krémer Sándor igazgató nevét. 1902. február 27.-én Nagyvárad és Festetich úr című írásában a nagyváradi színjátszás védelmében felháborodik, hogy a munkamániás gróf beleszól a magyar színházi életbe. Krémert sem engedi el Marosvásárhelyről, csak hogy anyagilag üssön a nagyváradi igazgatón, írja többek között Ady.
Az 1902/1903-as évadtól az 1907/1908. színi évaddal bezárólag a Szatmárnémeti, Eperjes, Beregszász, Nagykároly, Kisvárda színi kerület igazgatója. Ő volt az első színigazgató, aki huzamos ideig, hat éven át, az általa igazgatott társulattal játszott Szatmárnémetiben. A város színháztörténete során kevés igazgatónak volt olyan jelentős szerepe színjátszásunk és a közönség ízlésének alakításában, mint akkoriban éppen Krémer Sándornak.
Az első szatmári évad (1902/1903) zajos dicsőséget nem termett a kezdő igazgatónak. Többnyire jól eladható sikerdarabok, népszínművek, operettek tették ki a repertoárt. Az évad elején bemutatásra került Cigánybáró előadástól például el volt ragadtatva úgy a kritika, mint a közönség. Ilyen kiváló Cigánybáró Szatmárnémetiben még nem volt, írta a Heti Szemle.
Nem telt el egy hónap és ugyanez a Heti szemle morgolódik a közönség ellen: "A heti műsor ügyes és választékos összeállítása még mindig nem hozott olyan házakat össze, amilyeneket méltán várhattunk volna. Színtársulatunk boldogulása, városunk becsülete múlik ezen, s így nagyon komolyan érdemes foglalkozni azokkal az okokkal, amelyek a közönséget a színház látogatásától visszatartják.. Tagadhatatlan, hogy a mostani rendkívül hideg időjárás is visszariasztja a publikumot. Lehetett oka, hogy eleinte egyes lapok túlságosan nagy szigorukkal mesterségesen terjesztettek hangulatot is."
A folytatásban kitér a cikk írója az aránytalan helyárakra, és arra, hogy aránytalanul sok a szabadjegy, amivel többen visszaélnek, és ez jelentősen terheli a társulat gazdasági helyzetét.
Az 1903 - 1904.-es évad műsorából három csoportban sorolva mutatunk be néhányat: Sardou: Odette, A csapodár, vígjáték, Shakespeare: A velencei kalmár, Makrancos hölgy, Hamlet, Szentivánéji álom, Rostand: Cyrano de Bergerac, Wilde Oszkár: Lady Windermere. A magyar szerzők közül: Jókai: Az aranyember és a Fekete gyémántok, Csiky Gergely: A nagymama, Dobsa: V. László, Teleki Sándorné (írói álneve Szikra): Káprázat, vígjáték két felvonásban, Teleki Sándorné: Tépett láncok, vígjáték, Molnár Ferenc: Doktor úr. Operett repertoárból pedig: Huszka Jenő, Martos Ferenc Aranyvirág, Huszka Jenő: Bob herceg, Planquette: Rip van Winkle, Lehár Ferenc: Drótostót című műveit kell kiemelnünk.
Az 1903/1904. évadot értékelve írta a Szatmárnémeti című lap 1904. március 22. száma: "A vidéki színigazgatók kénytelenek a legváltozatosabb műsor összeállítani, ha meg akarnak élni, és a közönség igényeit is ki akarják elégíteni. Ennél fogva elő kell adnia az összes fővárosi színházak újdonságait, melyek a legkülönbözőbb műfajokhoz tartoznak, s a vidéki színészeknek valamennyihez érteni kell, akár akarják, akár nem."
Sajnos a korabeli közönség sem volt igényesebb a mainál. Hívjuk segítségül a korabeli újságírót (Szatmárnémeti 1904. március): "A klasszikus darabok ma már senki sem érdekelnek, az ezekhez való visszatérést a színigazgató saját bukásának veszélye nélkül meg sem kockáztathatja." A Színház című helyi kiadvány 1904. december 25-én megjelent 2. számából idézünk: "A legújabb és legjobb operetteket szerzete meg Krémer Sándor igazgató, aki nem kímélve költséget igyekszik nehéz feladatának eleget tenni."

Megalakul a Szatmár - Eperjes színi kerület

1904. január 27-én Szatmárnémetiben tartották meg a Szatmár - Eperjes színi kerület választmányi alakuló ülését. Ekkor tárgyalták meg az 1904-1905. évi színi idényre megválasztandó társulat kérdését és a szokásos szerződéskötést. A gyűlésen gróf Festetich Andor, az Országos Színi Kerület elnöke is részt vett. Jelen volt Eperjes képviseletében Magyar József közjegyző, Szatmárnémetit, Nagykárolyt, Kisvárdát, Beregszászt Papp Géza a kerületi választmány elnöke képviselte. Rajta kívül természetesen a választmány tagjai vettek részt a gyűlésen. Szatmárnémeti felvállalta, ha valamelyik város lemondana az elkövetkező színi évadban a szerződött színtársulat előadásairól, kész azt fogadni (Szatmárnémetin kívül egy - egy településen egy hónapig szerepel a társulat).
Bizonyos megszorítások mellett meghosszabbították Krémer Sándor szerződését, a szerződés felbontásának jogát, valamint pénzbeli büntetés kirovását fenntartva. A színi bizottság, valamint Eperjes küldöttének kezdeményezésére felszólították az igazgatót, hogy jobb társulatot szervezzen, fektessen ugyanolyan hangsúlyt a nyári idény előadásaira, mint a téliekre, virágvasárnapig adja le az új társulat névsorát, azokat pedig az egész idényre megtartani köteles. Az elégedetlenség azoktól a településektől származott, amelyek virágvasárnap után fogadták a társulatot, ugyanis a színészek szerződése virágvasárnapig szólt.
Az 1904/05. színi évadban folytatódott a klasszikus és romantikus sorozat, Shakespeare: Lear király, Schiller: Tell Vilmos és értékes zenéjű operettek: Strauss Johann: Cigánybárója, Kacsóh Pongrác: János vitéze került műsorra.
Miután Nagykárolyban október végére teljesítette szerződésbeli kötelezettségeit átvonult Szatmárnémetibe az 1905/1906. évadra. Azt megelőző hetekben Szatmárnémeti üzleteinek kirakatában megjelentek a társulat színészeinek képei. "A publikum egész nap bámulja a kirakatokban aggatott színészeink fényképeit." olvashatjuk a Szatmárnémeti 1905. november 12. számában.
A Szatmár és vidéke kritikusának év végi kiértékelést idézzük: ".Krémer Sándor színigazgató alatt dicséretet érdemel a repertoár kellő gazdagsága. Gyalázatos volt a darabok kiállítása. Gyenge és hiányos volt a karszemélyzet. Vegyük a drámai szakról: A nők közül Kendi Boriska, Garai Ilus elsőrendű erőknek bizonyultak. Szilágyiné is megállotta a helyét szerepkörében." Miután Peterdi Sándort külön kiemeli, így folytatja a rangsorolást: "Krasznai Ernő következnék utána. Szép orgánuma az egyetlen jó tulajdonsága. Járni, beszélni nem tud, ellenben szavalni igen. nagy pozőr. Szőke Sándorban is volt hiba, de több szerénység és. jó színész."
Az operett társaság kiértékelése pedig így szól: "Énekesnőnél első kelléknek a hangot tartván, Solti Vilmát említem elsőnek. Gyönyörű hanganyag jó iskolázottsággal. Táncolni nem tud, választékos ízlése az öltözködésben nem volt.. Révész Ilonka szubretti kvalitásait semmiféle intrika nem csorbíthatja. Kedves egyénisége, eleven temperamentumos játéka, tiszta és hajlékony hangja, kifogástalan, elragadó tánca, határozottan kitűnő szubrett-primadonnát adott benne a társulatnak. Kornai, szép alakú fess megjelenésű lány, aki határozottan tud is játszani. Gerő Ida feltétlenül egyik fő oszlopa volt társulatunknak. Kellemes megjelenés, kitűnő alakító képesség, gazdag humor, voltak szép sikereinek elősegítői. Thataszovits Margit óta nem volt ilyen jó komika Szatmáron. Bay hatalmas hangja, mely a kolozsvári színpadra segítette őt, méltó elismerésben részesült. Játéka ellenben darabos, mozdulatai faragatlanok. Aldori intelligens művészember, akinek hangjában csak a múlt maradványai vettük észre. Szentes örökké jókedvű, tehetséges komikus. Papír Sándor fejlődő stádiumban lévő határozott tehetséggel bíró művész anyag. Kitűnő színész lesz. Tisztai jó ízű, de kisebb kaliberű komikus. Ernyei jó ötleteiért és nagy buzgalmáért érdemel dicséretet."
A Szatmár című hetilapból: "Színházba járó nagyközönségünk a hét folyamán választékos színházi eseményeknek volt szemlélője és élvezője. A hét eseményekben gazdag sorozata szombaton az Aranypatkó premier előadással kezdődött"
Ugyancsak ebből a lapból idézünk egy Kornai Margitról szóló kritikát. "Elhalmozták Kornait tisztelői nem csak virágesővel, csokrok halmazával, pálma és babérkoszorúkkal, de ezüst tárgyakkal, és értékes csomagok tömegével, no meg két darab ötpecsétes levéllel is, ezek mellet még Kornai életnagyságú művészies mellszobrával is."
A társulat színészeinek bemutatásakor Krémer Sándorra a kedélyes apa szerep jut, de az igazgató nem csak játszik, nem csak vezeti a társulatot, rendez is. 1905 - 1906. évad műsorából kitetszik, hogy engedett a közönségnek, operett operettet követ. Javára kell írni, hogy a műfaj színe -java kerül színpadra.
Az operett előadások történetéhez tartozik a Bolygó görög műsorra tűzése. A zeneszerző, Buttykay Ákos, a Szatmárnémeti melletti Kökényesden született. Legújabb operettjének bemutatása az ünnepelt zeneszerző jelenlétében történt. Az évad során műsorra került Sardou: A boszorkány, Katona József: Bánk bán című drámája.
A színügyi bizottság egyik januári ülésén elemezte Krémer Sándor társulatának tevékenységét. "Azon állásponton volt, a január 18-i délutáni meghallgatáson, hogy bár egyes szerepkörök még gyengék, de általában meg vannak elégedve. Határozott kifejezését adták annak, hogy a karszemélyzetet, a szerződés értelmében 8-8-ra kell kiegészíteni."
Az 1906-1907. évadban Krémer Sándor szatmári színigazgató a kedélyes apa szerepkört tölti be, pedig ekkor még csak negyvenhét éves. Valójában alig-alig lép színpadra. Társulatában megjelenik, és Szatmárnémetiben is ekkor először, egy 26 éves megnyerő külsejű, igen komoly fiatalember, Szabadkay József, aki egy évtized múltán színigazgató lesz városunkban. Szabadkay József Szatmárnémeti színháztörténetének másik megkerülhetetlen alakja, aki színészként, de főleg igazgatóként nagy áldozatokat tett ennek a városnak a színházi életéért.
Krémer műsorának legértékesebb darabjai 1906-1907. évadban: Herczeg Ferenc: Bizánc, Jókai: Milton, Herczeg Ferenc: A dolovai nábob leánya, Szigligeti Ede: Csikós, Lehár Ferenc: Víg özvegy, Strauss: Milliárdos kisasszony, Shakespeare: Rómeó és Júlia, Offenbach: Hoffmann meséi, Suppé: Szép Galathea.
Az 1907/1908 - as színi évadban utoljára igazgatja Krémer a Szatmárnémeti, Nagykároly, Kisvárda, Dés, Mátészalka színi kerületet.
"Ami másnak nem sikerült, azt Krémer Sándor meg tudta Szatmáron cselekedni.: beszoktatta a közönséget a színházba." írja a Szatmárnémeti című lap 1906. november 18-án. Bernstein: Tolvaj című darabjának a Szatmár Németi című lap 1907. február 14. számából idézünk: "Az előadást illetően mindenek előtt ki kell emelnünk a rendezés és kiállítás pontos, lelkiismeretes, sőt fényes munkáját, amely Krémer Sándornak egy csapásra jó renumét szerzett abban is, hogy az újdonságokat méltó keretben mutatja be."

Nagy Vince Krémer Sándor színpadán, 1907/1908 színi évadban

Nagykárolyban teljesítette szerződésbeli kötelezettségeit Krémer Sándor társulata, amikor 1907. szeptember 28-án megszületett egyetlen leánya Manci, aki később, mint sokoldalú nagyon tehetséges színész a szatmárnémeti, kolozsvári, marosvásárhelyi közönség kedvence lesz.
Krémer rengeteg operettet játszatott ebben az évadban. Igaz többségük az un. klasszikus operettek csoportjába sorolható. Néhány romantikus dráma, meglepően kevés népszínmű, néhány színmű (Bródy Sándor: Tanítónő) és egy opera jutott a szatmárnémeti közönségnek. Lényegében azt kapta, amit igényelt. Krémer Sándor szakmai igényességét háttérbe nyomta a közönség elvárása, amely az eladott jegyek számának függvényében egyfajta ízlésterrorként jelentkezett. Győzött a divat, a szentimentalizmus a klasszikus darabokkal szemben - már ami a repertoárt illeti.
A helyi színháztörténet lapjairól nem maradhat ki Szatmárnémeti egyik politikai nagyságának Nagy Vincének, a későbbi belügyminiszternek, színészi sikere sem. Nagy Vince ekkor a "Szatmárnémeti" politikai hetilap vezércikkírója és színházi kritikusa, aki egyebek mellett a Szamos című napilap tárcáit és humoros karcolatait írta akkoriban. Mindemellett vagy éppen ezért, egy nagyon nagy sikerű színészi teljesítménnyel is dicsekedhetett Molnár Ferenc Ördög című színdarabjának főszerepében.
Nagy Vince az Ördög első előadásról szóló kritikájában arról írt, hogy a címszereplő színész tönkretette a kitűnő szerepet gyenge játékával. Másnap este Krémer Sándor izgatottan lépett be a színügyi bizottság páholyába, és így szólt Nagy Vincéhez:
- Doktor úr, ön a tegnapi premierről írt kritikájával nagy anyagi kárt okozott nekem. Én Az ördögöt szériában szándékoztam előadni, de ilyen leszóló kritika után a közönség nem fog érdeklődni.
- Engedje meg igazgató úr - felelt Nagy Vince - a kritikust nem vezérelheti a színigazgató üzleti érdeke. Egy ilyen szerepet így elrontani.
- Könnyű így kritizálni, tessék megmutatni hogyan kell eljátszani.
- Ne mondja még egyszer, mert el találom fogadni az ajánlatát.
- Hát én megismétlem: Tessék eljátszani az Ördög címszerepét!
Kezet fogtak és megkötötték az alkut. Három nap múlva egy próbát és a vendégjátékot meghirdető plakátot kért Nagy Vince. A próbán bár udvariasak voltak a színészek, de kinézték a betolakodó idegent. A városban megjelentek a plakátok "este Molnár Ferenc Az ördög c vígjátéka dr. Nagy Vince vendégfelléptével a címszerepben" (1907. december 19.). A jegyeket elővételben elkapkodták. A siker hatalmas volt. Krémer igazgató felkérte Nagy Vincét, hogy vegye át végleg a szerepet. Nem vállalta, csak meg akarta mutatni, hogy kell eljátszani ezt a szerepet.
Az eseménynek hamar híre ment országszerte. Egy nap a nézőtéren ülő nagyhírű direktor Beöthy László a Királyszínház és a pesti Magyar Színház igazgatója szerződést ajánlott fel Nagy Vincének, aki ezt a ritka ajánlatot nem fogadta el. Viszont eljátszott tíz esztendő múlva, 1918 novemberében, egy másik főszerepet: ugyanis Károlyi Mihály kormányának belügyminisztere lett Nagy Vince, még ha nem is ördögként, mint egykor Szatmárnémetiben. Sokkal később pedig 1952-ben egyik alapítója lett az Amerikai Szabad Magyar Jogászok Szövetségének, amely az ENSZ-nek tett rendszeresen jelentéseket a kelet-európai, főleg a magyarországi, törvénykezés és igazságszolgáltatás egyre gyakoribbá váló visszaéléseiről.

A szatmárnémeti közönség Krémer Sándor mellett tüntet

1908. január elején, a következő színi évadra (1908 - 1909) a színügyi bizottság elé pályázatott adott be Krémer Sándor (Szatmárnémeti színigazgató), Pesti Ihász Lajos kerület nélküli (volt már Szatmárnémetiben is igazgató két évadon keresztül), Bihari Ákos (Kecskeméti), Heves Béla (Erdélyi), Polgár Károly (Zombori) színigazgatók. Hosszú huzavona után csak február 4-én jutott dűlőre a színigazgató személyének kérdése. Itt voltak a szavazáson a nagykárolyiak is. És bár a nagy tapasztalatokkal, és helyi ismeretekkel rendelkező Krémer Sándor nyert, fölényesen a többi jelölttel szemben, a közgyűlés még sem fogadta el a színügyi bizottság döntését és új pályázatot írt ki. Február 15-én lezajló új gyűlésen pedig Krémer ellenében Heves Béla marosvásárhelyi színigazgatónak ítélte a színházat. Protekcionizmus? Vagy más dolog húzódhat a háttérben? Nem tudni. Mindenesetre a közönség nem nyugodott bele Krémer Sándor és társulatának elveszítésébe. Aláírásgyűjtésbe fogtak a Krémer pártiak, mondván, a jelenlegi igazgató ideje alatt, az esetek nagyobb százalékában, telt vagy zsúfolt ház előtt játszottak a színészek.
A zajló események idején a régi és a megválasztott új direktor is szüntelenül tüzelt egymásra, még szerencse, hogy mindkettő "Jehovára esküszik, így az ódium teologice nem ütheti fel a fejét.." jegyzi meg tévesen a korabeli újságíró.

Bedobják a nehézfegyvereket

Plakátok jelentek meg ekkor a város hirdetőin, amelyek Krémert támogatják. Ekkor Heves Béla újabb érvekkel jelentkezett. Nagy magyar írók ajánlásait tette le az asztalra, amelyek névsorában ott van: Mikszáth, Eötvös Károly, aztán a művelődési miniszter, továbbá Jászai Mari, Blaha Lujza, Heltai Jenő, Hevessi József, Kiss József, Faludi Miklós, dr. Hevessy Sándor főrendező, Hegedűs Gyula, Nagy Endre stb. Új szavazásra került sor, és ez a szavazás nem ment könnyen, amely tulajdonképpen egy színi kerület játszási engedélye körül zajlott.
A viták hevében még felekezeti kérdések is felmerültek. Tény, hogy a színi bizottság megbeszéléseinek szünetében az egyik zsidó tagtól megkérdezte a keresztény kollégája, hogy a zsidók mind Hevesre fognak szavazni? Hogy ki kire szavazott ma már tudjuk, ugyanis Krémerrel szemben a nagyobb támogatottságot élvező Heves kapta meg a színházat három esztendőre, amit aztán újabb három követett. A keresztény Krémerre egyetlen egy zsidó sem szavazott (viszont szavazott rá kikeresztelkedett zsidó). Az izraelita vallású Hevesre azonban keresztények is szavaztak. De talán ez a kérdés kevéssé felekezeti probléma, sokkal inkább személyi ügy. Krémer ekkor 49 éves volt, Heves Béla pedig 28, majd húsz évvel fiatalabb. Talán sokkal inkább reméltek egy fiataltól dinamikus, erőteljes változásokat, mint a nagytapasztalatú, és ugyancsak sokak megelégedésére munkálkodó korábbi direktortól.
Heves Béla szavazói: Beer M, dr. Fekete D, dr. Fekete S, Fogarassy S, Fried Á, Horváth B, Jákó S, dr. Keresztszeghy L, dr. Lengyel A, Lengyel K, Neuschlosz D, Papolczy Gy, Rooz Gy, Rosenfeld M, Schwarcz Á, Unger-Ullmann S, dr. Weisz S, dr. Barabás F, Bölönyi D, Csomay A, dr. Domján J, Ekker J, Fechete J, dr. Fejes I, Kovács A, Markos Gy, Mátray L, Miklischowszly A, Steinberger E, Szűcs S, dr. Tanódy M, Székely E, Tankóczy Gy, Lénárd I, Bartha K, dr. Papp Z., összesen 36 szavazat.
Krémer 32 szavazója: dr. Farkas A, dr. Haraszthy B, Jeney Gy, Korányi J, Lehoczky J, dr. Muhy Zs, Visky K, Veréczy A, dr. Wallon Gy, Asztalos J, Bakcsy G, Balogh J, Bodnár Gy, Gönczy A, dr. Harcsár G, Jákó M, Komáromy I, Külcsey F, Litteczky E,Mándi B, Pethő Gy, Szentiványi K, Thurner A, dr. Veréczi E, Antal S, dr. Jéger K, Kertlszffy G, Fodor Gy, Kőrösmezei A, Ferencz A, dr. Pirchler E.
Krémer utolsó szatmárnémeti bemutatója Fall Leó: Dollárkirálynője volt. "kedvetlen színészek, felismerhetetlenné tett darab." írja róla a visszaemlékező. Krémer nem sokat adott a látványos kivitelezésre, teszi hozzá.
Az eddig megszokott pályázatoktól eltérően ennek a jelentősége sokkal nagyobb volt, mint eddig bármikor. A színügyi bizottság úgy döntött, hogy egy év helyett három évadra köt szerződést, a pályázatot nyert igazgatóval, az 1908-1911 közötti időszak. Heves Béla győzelméhez hozzá kell tennünk, hogy a színügyi bizottság abban az esetben, ha elégedetlen az igazgató társulatával, a három év letelte előtt, azaz bármelyik évben, pályázatot írhat ki, ha pedig elégedett, minden decemberben meg kell erősítenie a szerződést.

Marosvásárhelytől Szabadkáig

A szatmári kerület elvesztésével szakmailag még sem járt rosszul Krémer, sőt anyagilag is ígéretesen alakult a jövő. Gr. Vass Béla az Erdélyi Színi Kerület elnöke felkérte, hogy a színikerületi igazgató tisztségét vállalja el, amit el is fogadott. Krémer erdélyi színikerületéhez Dés, Beszterce, Marosvásárhely és környéke tartozott. Egy évig (1908/1909 évadot) tehát itt munkálkodott ebben a színi kerületben
Igazgatói koncepciója, szakmai igényessége ugyanaz maradt, mint korábban Szatmáron. A nagy sikerű operettek mellett klasszikus prózai darabokkal is előhozakodott: a Cyrano de Bergeracot az ő színészei játszották magyarul Besztercén, írja dr. Enyedi Sándor Beszterce magyar színészete című munkájában. Krémer Sándor aztán 1909-12 között Szabadkán, Baján, Szarvason, Mohácson, Kalocsán lett igazgató.
1909. novemberében Szabadkán a Páduai hercegnő-vel kezdi előadásait. A színügyi bizottságnak jó véleménye van az új igazgatóról és decemberben Krémer szerződését 1912-ig hosszabbította meg.
A vidéki színházak támogatása céljából 1910. januárjában a belügyminisztérium elrendeli, amíg a színházi idény tart, semmiféle orfeum, mozgó színház, cirkusz vagy más mutatványos nem működhet, mert az konkurencia lenne színigazgató számára. Az éppen Szabadkán játszó Krémer Sándor számára is jól jön ez a rendelkezés, hiszen az eseményekhez inkább vonzódó vidéki lakosság többségében még nem fejlődött ki a színházéhség, könnyen elcsábította őket egy-egy kardnyelő vagy más mutatványos fellépése. 1910-ben a Bilincsek című darabbal indult a szezon.
1911. október 28-án pedig az Elnémult harangok az évadnyitó darab. Krémer igyekszik meghálálni a bizalmat és új tagokkal bővíti együttesét: Halaisné, Kovács Lili, Vásárhelyi Tessza, Martinek Ilonka, Tóth Lenke, Harsányi Gizi, Károlyi Ibi, László Gyula, Szabó művezető és tragikus színész, valamint Bokody Antal, és Tallián László. Az 1911/1912. évadban olyan országos hírű vendégművészekkel igyekszik kedveskedni a szabadkai közönségnek, mint: Komlóssy Emma, a Góth házaspár, Pethes Imre, Szamosi Elza, és Horváth Kálmán stb.
Minden igyekezet ellenére a színügyi bizottság nem hosszabbítja meg Krémer Sándor szerződését. 1912. április 30án, utolsó premierrel, Jacobi Viktor: Leányvásár című operettjével búcsúzik el Szabadkától.
Az 1912/1913. évadtól 1916/1917. évadig Ungvár, Munkács, Szentes, Szarvas, Mezőtúr, Zenta, Kisvárda a Krémer Sándor játék-kerülete. Az első évadot 1912. szeptember 21-én nyitotta meg. Krémer társulatának ismertebb akkori tagjai: Bánhídi Ilona, Beregi Gyula, Bokor Viktor, Dezséri Emma, Dezső Vilmos, Fabró Harry, Földes Mihály, Füredy Vilmos, Kallós József, Kerti Ilona, Margittay Gyula, Mezei Ella, Novák Mariska, Révész Böske, Tóth Ilona, Vámos Jenő.
1917/1918-ban megalakította a Békéscsaba - Déva Gyula színi kerületet. Ez lett a sok megpróbáltatáson átment direktor, Krémer Sándor utolsó évada.

Az utolsó állomás

A Gyulán kiadott Békés című politikai, társadalmi és közgazdasági hetilap 1918. június 23. számában olvassuk, hogy "Új színtársulat, teljesen új személyzettel jött színkörünkbe, amelynek Krémer Sándor igazgatón kívül egyetlen tagja sem játszott eddig Gyulán." Krémer Sándor, még a gyulai Erkel Színkör felépítése előtt, Szalkay Lajos társulatának tagjaként járt ott 1899 - 1900-ban.
A Gyulára érkező társulatot megelőzte Déváról érkezett jó híre, ahol nagy elismerésben részesültek úgy a közönség, mint a kritika részéről. Ennek a Krémer Sándor társulatnak Révész Böske, Paxy M, Kiss Lajos, Sebestyén Lajos, Csáky Antal, Somos Piri, Mihály Mariska, Deák Kornél, Deák Lőrincz, Kerényi Irén voltak a tagjai. Nagy sikert aratott akkoriban a 11 éves Krémer Mancika, akiről azt írta a kritika, hogy "Felnőttnek is dicsőségére váló módon játszotta a Stambul rózsájában Little Boy".
A gyulai műsorból egy kis ízelítő: Boszorkányvár, Stambul rózsája, vagy Bródy Szeretők, Ibsen Kísértetek című darabja.
Krémer Sándor és társulata számára Gyula teljesen idegen pálya, ahogy sportolók mondanák. Mégis meghódították a hivatalos kritikát és a közönséget is.
"Krémerék az első héten teljesen beváltották a hozzájuk fűzött követelményt." Kellemes benyomást tettek a jó állapotban lévő, minden várakozást felül múló szép díszletek. És a végén még egy kritika: "Az idény utolsó hetében is meg nem csökkent érdeklődéssel látogatja közönségünk a Színkört. Szerdán lejár az utolsó bérlet, aztán augusztus 20-ig bérletszünetben folytatja a társulat a hat nappal meghosszabbított szezont."
A szép eredmények megvalósultak, a szép tervek csak részben. Amikor társulatának élén bevonult Gyulára, az Erkel Színkörbe, már hónapok óta súlyos beteg volt. Régi ismerősei siettek megkeresni őt esténként, amikor karosszékében a színpadi bejáró előtt üldögélt. Gyógyír volt számára Mancika a nagy sikere a Sztambul rózsájában.
Gyulai tartózkodása alatt testi ereje rohamosan hanyatlott, de senki sem sejtette, hogy a vég annyira közel van és, hogy a néhány nap múlva útra kész társulatát már nem ő vezeti el új állomáshelyére. Orozva leskelődött Krémer Sándorra a halál. "keddre virradó éjjel kioltotta ebből a páratlan jóságú, tiszta szívből az élet szikráját örökre."
Krémer Sándor holttestét kedden délelőtt érckoporsóban, a színkör előcsarnokában díszes ravatalra helyezték és szerdán délután a Múzsa hajléka előtt ment végbe a végtisztességtétele. A színtársulat virágai, a család, a gyulai Színművészet Pártoló Egyesület, a rokonok és tisztelők koszorúival borított ravatalt a mélyen sújtott hitves árván maradt gyermekei a vezérét vesztett gyászoló színtársulat személyzete, és a színházlátogató közönség óriás tábora állta körül.

Krémer Sándor szatmári szemmel

Valamikor a szatmári színházi kerület nem igen vonzotta a színészeket. Bizony ráfizetéses évadok is voltak ebben a városban. Néhány éve igen kapós lett Szatmárnémeti. A polgárok számára nélkülözhetetlen szükségletté vált a színház. Krémer rászoktatta a szatmárnémetieket a színházba járásra.
Elmondható tehát, hogy Krémer Sándor sokat tett a Szatmárnémeti színjátszásért itteni igazgatása (1902-1908) alatt. Az első években sokszor üres vagy pangó nézőtér előtt játszott, aztán egyre inkább megszokta, majd igényelte a város polgárosodó közönsége a színházat. Krémer ugyan csak hat éven keresztül játszott Szatmárnémetiben, korabeli szokás szerint elég változó összetételű társulattal, mégis nagyszerű eredményt tudott felmutatni egy a színház iránt rajongó közönség szeretete által. Az utolsó évad, anyagilag is nyereséges lehetett, mert ritkán történt meg, hogy üres vagy nem telt ház előtt gördült fel a függöny.
A szatmáriaktól nem vált el Krémer Sándor akkor sem miután nem kapta meg a Szatmár - Eperjes színi kerületet. Itt telepedett le, itt volt a családja, itt jártak iskolába a gyermekei Lajos, Sándor, Ferenc és Margit (Manci). Még tíz évet él, 1918. augusztus 12-én 59 éves korában Gyulán hunyt el.
A Krémer név azonban nem tűnik el a város tudatából. Ez hogyan történhetett? Egy kis kerülő után tovább meséljük. Krémer Sándor társulatában 1906-ban megjelent egy nagyon tehetséges fiatal színész, Szabadkay Józsefnek hívták. Tizenkét esztendő múlva pedig ő vitte tovább a család hagyományait. Krémer Sándor halálát követően pedig a 38 éves Szabadkay József feleségül vette az özvegyet, és ezzel megkapja a színházi kellékeket, könyvtárat, ruhatárat, díszleteket, a teljes ingó- és ingatlan vagyont.
Krémer Sándor halálát megrendüléssel és nagy vesztességként vette tudomásul a közönség és a korabeli sajtó egyaránt. A Szamos újság a színházművészet helyi apostolának elvesztéseként éli meg Krémer Sándor halálát. Bár Krémer Sándor színtársulata akkor éppen Gyulán játszott, sőt a halál is ott érte, a család állandó, és választott tartózkodási helye mégis Szatmárnémeti volt még mindig. A részvéttáviratok, és levelek java is ide érkezett.

Cserebogár sárga cserebogár

Krémer Sándort Gyulán temették el. Csiszár Sámuel kántor egyházi éneke s a színház férfikórusa Mért oly borús? című gyászéneke után dr. Palman Péter református segédlelkész beszédében megemlékezett a művészi élet küzdelmeiről, a művészet és a művészlélek halhatatlanságáról. Aztán Csáky Antal és Sebestyén Lajos színművészek ajkairól felcsendült búcsúzóul az elhunyt kedvenc dala: Cserebogár, sárga cserebogár.
A koporsót a színtársulat tagjai gyászkocsira emelték és sokan kísérték el az elhunyt művészembert akkor még ideiglenesnek hitt pihenőhelyére a református temetőbe. A nyitott sírnál még egyszer felcsendült a férfikar gyászéneke Csáky Antal színművész pedig a társulat nevében rövid búcsút vett a melegszívű gondos apától, a feledhetetlen jóságú vezértől, és pályatársaitól. Még egy ima és a sírhant magába ölelte egy küzdelmes életpálya sok babért aratott, de sok tüskétől is megtépett rajongó harcosát. Béke legyen porai felett.

Nekrológ

"A magyar Tháliának mélységes gyásza, nagy vesztessége Krémer Sándor színigazgatónak hosszas betegeskedés után is bekövetkezett halála." kezdi Kohn Dávid nekrológját a Békés című Gyulán kiadott hetilapban, majd így folytatja:
"Négy évtizeden felüli időt töltött a színi pályán, ebből 18 esztendőt színigazgatói minőségben. Tizennyolc esztendő alatt kisebb színtársulatokat dirigált ugyan, de neve úgy az ország számottevő városaiban, mint a magyar színi világban éppoly, sőt számos vonatkozásban jobb hangzású volt, mint akárhány elsőrangú direktoré."

Bermann Irma, Krémer Sándorné

1869-ben született Besztercebányán. Édesapja Berman Gidó, édesanyja Szeidl Anna. Édesapja postamester, így kerül szolgálati kötelezettségből Budapestről Sopronba. 1901/1902-ben Krémer Sándor társulatában találjuk, aki feleségül vette. Ez után Bermann Irma visszavonult a színpadról. Elsősorban családanya szerepet töltött be, de jelentős részt vállalt a színtársulat gazdasági ügyeinek irányításában is.
A családanya szerepet érezte elsődleges hivatásának Bermann Irma, mert nem csak annyit vállalt, hogy három fiúgyermeknek és egy leánynak adott életet, de biztosította gyermekei igényes fölnevelését is. Sándor, Ferenc, Lajos és Manci felnőttként a maguk területén annyira jelentőset alkottak, hogy az utókor példaként állíthatja maga elé mindannyiukat.
Ifj. Krémer Sándor, mérnök, a Magyar Optikai Művek igazgató főmérnökeként dolgozott. Krémer Lajos (1905) bár a gyógyszerész szakmát választotta mégis a családi hagyományok bűvkörében él, nem lesz hivatásos színész, de a szatmárnémeti műkedvelőkkel lép fel. 1923. szeptember 5-én Kallós Sándor: Melyik az igaz? című vígjátékában ügyvédbojtárt játszik. A szereplőtársak között a legjobb szatmárnémeti műkedvelők nevei olvashatók: László Károly, Spitzer Lenci, Barabás Baby, Harkácsi Imre, Mátray József, Steidl Antal, Tabajdi Sári, Kerekes Ferenc, Koós Gábor. Alig telik el hat esztendő, Krémer Lajos megvásárolja a Fortuna gyógyszertárat Désen. Itt találjuk, mint gyógyszerész 1929 - 1944 között, aztán áttelepszik Budapestre.
Krémer Ferenc viszont, színész, rendező, színigazgató lett és édesapja hivatásának folytatója. A Krémer Sándor Bermann Irma házasság egyetlen leánygyermeke Manci az erdélyi színjátszás két világháború közötti korszakának egyik fényes primadonna csillaga. Mindkettőjükről külön - külön szóltunk.
Krémer Sándor halála után az özvegy Szabadkay Józsefhez ment feleségül. Annak ellenére, hogy mindkét férje színigazgató volt, az ő határozott személyisége fontos szerepet játszott mindkét társulat irányításában. Elsősorban a gazdasági ügyeket tartotta a kezében, és nagy érdemei voltak a társulatok gazdasági megerősödésében.
Krémer Sándorné, illetve Szabadkay Józsefné férjei elvesztése után visszavette leánykori nevét, Bermann Irma lett, már többet nem foglalkozott színházzal. Fia Ferenc budapesti lakásán töltötte utolsó éveit. Egy óvatlan pillanatban elesett és combnyaktörést szenvedett. A sok fekvésnek tüdőgyulladás lett a következménye. Budapesten halt meg 1946. december 20-án. Temetése a rákoskeresztúri köztemetőben volt a későbbi 301-es parcella előtti parcellába. Abban a sírban együtt nyugszik Lajos fiával, annak feleségével és anyjával.

Írta és az összeállítást készítette: Csirák Csaba - www.szineszkonyvtar.hu - 2008.