Életrajza:

Adatok:
1842 - súgó Egerben, az Ujfalusy Sándor vezette színtársulatnál
1842-1848 - különböző társulatoknál színész, a felvidéken
1848-1849 - Debrecenben színész
1849 - mint, nemzetőr részt vesz a püski csatában
1849-ben átveszi Alday Sándor lejáró színidirektori hivatalát
1868 - nyaráig, 18 évadon keresztül igazgatja társulatát, vidéket járva
1868 - visszavonul a pályától, Debrecenben állami tisztviselő, és családjának él

Összefoglaló:

A nagynevű Lángh színészdinasztia harmadik generációjának kiválósága. Nagyapja a nagy magyar úttörőszínész, Láng Ádám János, édesatyja az énekes színész és társulati direktor Láng Lajos volt, míg édesanyja a kor vidéki színészetének egyik kedvelt komikája, Csepreghy Anna. Színész családban nőtt fel a színpad állandó közelségében, s már kora gyermekkorában természetesen öltötte fel magára a gyerekszerepek jelmezeit. Ifjú korára a szakma sok csínja-bínja már sajátja volt, ám szülei civil foglalkozást gondoltak helyesnek számára. Úgy nevelték, hogy eszébe se juthasson a színház. Iskolái végeztével mégis súgóként kezdte működését 1842-ben, Egerben. Később Lendvay Mártonnak, a korszak kitűnő színművészének a bátorítására lépett mégis színpadra, szülei eredeti szándéka ellenére. Debrecenben már színészként működött, amikor utolérte a történelem, az 1848-as szabadságharc, amelyben időlegesen futár szerepet vállalt, sőt részt vett a püski csatában. A háború vége felé azonban visszatér a színipályára. 1849-ben Alday Sándor lejáró színidirektori hivatalát vette át, amelyet társulatot 18 esztendőn keresztül vezetett nagy odaadással, figyelemmel, és szakértelemmel. Rendezett, koreografált, zenés átiratokat komponált, betanította társulatának az énekes darabokat, népszínműveket. Egy rosszabb időszakot követően azonban elszegényedett, és 1868 nyarán feloszlatta a társulatát, maradék kevés pénzét 12 gyerekének taníttatására fordítván. Színpadtól való visszavonulása után tisztviselő lett a debreceni pénzügyi igazgatóságnál. Képzett hangja és zenei műveltsége révén - színészként - népszínművekben nyújtott elsősorban emlékezetes alakításokat, és bár vállalt olykor drámai szerepeket is, igazi sikereit mégis komikusként aratta. Cikkeiben a vidéki színészet érdekvédelmének megszervezése mellett foglalt állást. Debreceni letelepedését követően később, élete utóján állami adótisztként került Élesdre, csak a családjának élt. Szerettei körében 66 éves korában távozott.

Életútja részletesebben:

Édesapja Láng Lajos színész, és társulati igazgató

A nagy előd, és úttörő-színész Lángh Ádám János unokájaként látta meg a napvilágot Miskolcon. Édesapja az a Láng Lajos színész és társulati igazgató, aki 1799. márc. 28-án született Nagyváradon, és szülei példáján felbuzdulva lett énekes-színész, majd később színigazgató. Láng Lajos jól értett a tánchoz, darabig tánctanítással is foglalkozott civilek számára, ugyanakkor társulatának készített koreográfiákat. Az ifjú Láng Lali apja árnyékában élve, már korán színpadra került. 1809-1815 között gyermekszínészként működött Láng Ádám János társulatánál Pesten, és később is az ő vándortársulataiban játszott, majd önállósította magát, és Láng Lajos mint színigazgató működött már Bereg-Ung-Szabolcs megyékben. A szabadságharc leverése után másik fiánál, Láng Mórnál él Nagykálóban. Majd átköltözött fiához, Láng Boldizsárhoz, és 1856 és 1864 között annak társulatánál, mint pénztáros működött. Egy nap már nem csak a színipályától lépett vissza, hanem a színházba járás is nehezére lett. Ekkor Lauka Lajos, Szabolcs megyei alispán, valamint az általa képviselt megyei tisztviselői kar megbecsülése jeléül, az általuk adományozott, napidíjas segédhivatalnoki állást töltötte be, a telekkönyveknél munkálkodva. Állami hivatalnok lett öregségére. Ez ma talán furcsának tűnhet, de akkoriban nem működött semmiféle nyugdíjbiztosító rendszer, s ha egy színész kiöregedett, akkor a jövedelme elfogytával jobb esetben kegydíjra számíthatott, vagyis a színház dolgozói összeadtak számára valamekkora összeget. Ritkább esetben nem túl nehéz segéd feladatokat látott el valamilyen állami hivatalban, rosszabb esetben szegényházban, vagy valamely szegénykórházban végezte, az egykor szebb napokat is látott akkori színész. Láng Lajos mindkét fia színész volt, akik a napi bevételért küzdöttek, ezért is jelentett nagy segítséget az állami hivatal, amelyet ereje fogytán egyre kevésbé tudott ellátni. Nyírbátorban hunyt el végelgyengülésben, 1872. augusztus 5-én.
Láng Boldizsár testvér öccse Lángh Mór volt, aki ugyancsak színészként kezdte pályafutását, és nagy sikereket ért is el, de a pályát feláldozta a hazáért vívott szabadságharcban. A 13-dik honvéd zászlóalj őrmesterének tanúbizonysága szerint is Lángh Mór részt vett a branyiszkói ütközetben, ahol komoly sérüléseket szerezvén, többé nem gondolhatott a színpadra már. Később állami tisztviselőként kereste a kenyerét, és mint járásbírósági végrehajtó érte, egy baleset következtében bekövetkező váratlan halála 1874-ben. Lovaskocsijával a szokottnál gyorsabban hajtván, egy bukkanónál oly balszerencsésen zuhan le, hogy földre érkezésekor nyomban szörnyet hal. Láng Mór gyermekei síremléket állítottak fel számára, a nyíregyházi temetőben, édesapjuk emlékére.
Lángh Boldizsár másik öccse, Ödön is a színipályát választotta. Ő Kolozsvárott született 1857-ben, s 1912-ben hunyt el Rákosszentmihályon. Zenés darabok, népszínművek bariton-énekeseként vált ismertté és a közönség körében népszerű színésszé, de rendezéseiről is nevezetes volt személye. Élete alkonyán az Országos Színészegyesület hivatalnoka lett, irodatiszti minőségben, majd 1908. április 7-ei kinevezéssel az Országos Színészegyesület titkárává választották, amely hivatalt haláláig betöltött, hűséggel, alapossággal és belső elkötelezettséggel munkálkodva az egyesület ügyeinél.
Lángh Boldizsár húga, Lángh Ilona is vidéki színésznőként volt ismert és kedvelt abban a korban, akinek leánya később egy aradi mérnöknek lett felesége.

Édesanyja Lánghné Csepreghy Anna - színésznő

Édesanyja Nagyváradon született, 1801-ben, mint Csepreghy Mihály, Bihar megyei volt szolgabíró leánya. Csepreghy Anna édesatyjának korai halála után, kinevezett gyámja rosszindulatából kifolyólag őt örökségéből kiforgatva, lett földönfutóvá hamarosan. Színésznek állt, és jó hangja révé lett Kilényi Dávid operát is játszó együttesének a tagja, ahol két éven át működött 1819-21 között . Ekkor ismerkedett meg a jó nevű, közkedvelt nagy színész fiával, Láng Lajossal. 1821-ben lett házasság a szerelemből. A zenés műfajokban jeleskedő színésznő férje, Láng Lajos társulatában vált idővel prózai színésszé, majd közkedvelt komikává. Sokáig játszott férje truppjánál, majd maga szervezett önálló társulatot később. 1852-től már fia, Láng Boldizsár társulatában lépett színpadra. Legnagyobb sikereit, mint komika Debrecenben és Miskolcon aratta. Több ízben is kapott felkérést, hogy csatlakozzon a Nemzeti Színház, fővárosi társulatához, ám ő inkább feláldozta karrierjét, a népes családja érdekében. Gyermekeit, és számos unokáját nevelte, gondozta nagy odaadással, figyelemmel, és kitűnő nevelő készséggel. Szatmárban hunyt el, 1862. február 25-én.

Pályakezdése

Láng Boldizsár színész családban nőtt fel, a színpad állandó közelségében, s már kora gyermekkorában természetesen öltötte fel magára a gyerekszerepek jelmezeit. Ifjú korára a szakma sok csínja-bínja már sajátja volt, ám szülei civil foglalkozást gondoltak helyesebbnek számára. Úgy nevelték, hogy eszébe se juthasson a színház. Felsőbb iskoláit 1842-ben végezte, majd tanulmányai befejeztével mégis súgóként kezdte működését 1842-ben, Egerben, az Ujfalusy Sándor vezette színtársulatnál, ahol egyébiránt édesapja Láng Lajos is játszott, akkoriban. Egerben játszott sőt rendezett a kor egy másik jeles színésze Lendvay Márton is. Egy napon Lendvay úgy vélte megállná a helyét a színpadon is. Bizalmat szavazott neki és a súgólyukból kiemelkedve, a világot jelentő deszkákra terelte az ifjú tehetséget, nem kevés sikerrel. Színészként előadásról-előadásra vált egyre érettebbé. Kezdetben Herényi József színésztársulatával Rozsnyón, Rimaszombaton, Kassán működött, majd Körösi József igazgatósága alatt Sátoraljaújhelyen, Eperjesen, és Ungváron játszott sokáig. Később édesanyja (Csepreghy Anna) társulatával aratott nagy sikereket, Ung-Bereg-Szabolcs megyékben, sőt ekkor már a közönség kedvenceként is köszöntötték őt több helyen. Az 1848-as forradalmat követően kapta első kőszínházi szerződését, amely őt eztán Debrecenhez kötötte. A szabadságharc alatt végig játazott Debrecenben, Alday Sándor igazgatósága idején. Magában a Szabadságharcban sokáig fegyverrel nem vett részt, nem vonult be katonának. Ám egy napon a történelem mégis utolérte, sorsát senki sem kerülheti el. Amikor az orosz cári csapatok először elérték Debrecen városát, nemzetőr katona lett mégis. Mint az Országos Honvédelmi Bizottmány küldönce, és mint nemzetőr vett részt a püski csatában. A csatát követően azonban visszatért a színházába, és folytatta pályáját.

Lángh Boldizsár a színidirektor

1849-ben, Alday lejáró debreceni direktori szerződésekor átvette főnökétől a társulatot, és innentől fogva 18 esztendőn keresztül Ő igazgatta azt. Első intézkedései közé tartozott, hogy 1850-ben egyesítette társulatát Abaújnál, a Teleky Miklós vezette színtársulatával, és megerősödve lett a magyar nyelv és irodalom hű terjesztője, az ország legtekintélyesebb közönsége előtt elismerést és méltányosságot kiérdemelve, miután truppjával bejárta szinte az egész országot. Társulatánál folyvást szem előtt tartotta az erkölcsösség megőrzését, és elvárta színészeitől a feltétlen szorgalmat és szakmai odaadást, a szereptudást, a hibátlan szép magyar beszédet. Társulatánál bevezette a vendég és meghívott művészek rendszerét, amely szisztéma, akkor még szokatlan módon az egy-egy produkcióra szóló szerződtetést jelentette. Így a szakma jeleseit tudhatta társulatánál egy-egy kitűnő előadásra, amely komoly szakmai rangot is adott a társulat hosszú működésekor, és ösztönzően hatott az állandó tagok számára is. A meghívott művészek többségében kitűnően képzett zenészekből, énekesekből álltak. Ők nem tagok, hanem meghívott vendégei a produkciónak, így a társulat körében nem indul rivalizálás, zúgolódás, nem támadt ellentét sem, mindenki tudta, néhány előadásról van csupán szó.
Társulatánál megfordult a kor több meghatározó színházi embere, színésze, leendő igazgatója, úgy mint Paulay Ede, Takács Ádám, Molnár György, Szijasi Imre, Horváth György, Bereznay István, a későbbi Nemzeti Színház tagságából, de Szabó Pepi, Vermark Ida (Szilágyi Béláné) is Láng Boldizsárnál kezdte a pályát. Egyik ismertebb színpadi munkája, a "Rapperswyli-emlék", francia négyes, lengyel dalokkal, valamint népszínművé dolgozta át az "Angyal Bandi" történetet (1850), amely a kor egyik sokat játszott, népszerű darabja lett.

Láng Boldizsár a közéleti ember

Maga-magát népszínműénekesnek titulálta első sorban, de játszott drámákban, és sikeres volt mint komikus is. Zenei képzettsége révén társulatának többnyire ő tanította be, az énekes színműveket, népszínműveket, amellyel rendszerint nagy sikereket arattak. Társulata hírnevét is ezen művek népszerű előadásaival alapozta meg, megszámlálhatatlan derűs estét adva a mindenkori vidéki nézősereg számára. Szakmai munkáit tekintve sok érdekes szakcikket írt, és jelentős érdemeket szerzett a Színészegyesület szervezése körüli munkák során. Nagyszabású cikkeket publikált, amelyekben beszámol a Színészegyesület megszervezése körüli aktuális gondokról, és egyebek közt saját színigazgatói működéséről is szót ejtve. Cikkei a Magyar Sajtó, 1858. 45. sz., valamint "Hon" 1865. október 15-iki számában jelentek meg, és nagy szerepet játszottak az egyesület kialakulásával szembeni aggályok eloszlatása terén, afféle katalizátor szerepet töltött be a képviselő urak, és hivatalnokok meggyőzésének elhúzódó folyamatában.
A szerencse nem kedvezett igazgatói működésének utolján, és jelentős vagyoni hátrányt szenvedett egy balsikerű színi-időszakot követően, és akkor visszalépett a színidirektori állásából, felhagyott a színjátszással, és megmaradó kevéske pénzét inkább tizenkét gyermekének taníttatására szánva, társulatát 1868 nyarán feloszlatta. Visszavonulva a pályától Debrecenbe telepedett le, ahol állami szolgálatba lépett, és mint állami adótiszt került idővel Élesdre.

Felesége, gyerekei

Neje, a gyönyörű Prielle Emilia volt, a neves színésznő Prielle Kornélia nővére, aki nem csupán korának egyik kedves jelensége volt, hanem nagy színészi pályával kecsegtető tehetséggel megáldott személy, akárcsak húga. Rövid ideig tartó, nagy ívű, és sikeres karriert futott be, amelynek csúcsán vendégjátékra hívta meg a budapesti Nemzeti Színház, ahol rögvest szerződtetni kívánták. Ő azonban házasságkötése után nem kívánt színpadon maradni, elsősorban anya, és feleség szerepében óhajtott bensőséges magánéletet élni, és nem férje nyomására, hanem belső meggyőződésből. Férjhezmenetele után nem sokkal visszavonult a pályától. Néha férje társulatánál alkalmanként vállalt egy-egy fellépést, de is jobbára csak 1868-ig, utána már azt sem.
Prielle Emilia is Máramarosszigeten született húgához, Kornéliához hasonlóan. Házasságukból tizenkét gyermek született ezek közül hárman lettek az idők során színészek. Legismertebb Láng Irén leányuk lett, aki szendeszínésznőként vált ismertté, és aki 1875. július 11-én Mosonmagyaróvárott házasságra lépett Szuper Károly társulatának egyik erősségével Vértesy Mihály színésszel. A megannyi unokával bíró kedves ősz hajú szeretetteli nagymama, az egykori színésznő Lánghné Prielle Emilia 1902.április 1-én hunyt el, Budapesten. Gyerekeik közül többen választották a színészetet. Az akkori újnemzedék egyik legígéretesebben induló tehetségének Lángh Jenő 1868-ban született fiú bizonyult a kortársak közül. Derűs természete kellemes társasági emberré tette gyorsan személyét a színpadokon túli civil világban, míg a színpadokon elsősorban a komikus szerepeiben aratott nagy sikert. Az örökké vidám fiatalembert 37 évesen ragadta el a halál 1905. február 21-én, Békéscsabán.

Írta és az összeállítást készítette: Takács István 2010. - www.szineszkonyvtar.hu
Munkatárs: Madarász Anna