László Miklós

Életrajz
Filmszerepei
Színházi szerepek
Bohózatok, jelenetek
Művei
Foto
Szakirodalom

László Miklós Leitner Nicholaus
Színész, színpadi szerző, és rendező

Született:
1903. október 5. Budapest, Magyarország,
Elhunyt:
1973. április 19. New York, N. Y., USA.


Életrajza:

Adatok:
1924 - a Belvárosi Színházban lépett pályára először, a Színészakadémia elvégzése után
1925-26 - a Belvárosi és a Renaissance Színház tagja
1926-27 - a Kis Komédia tagja
1927-1931 - a Vígszínház mellett tagja az Andrássy úti Színháznak
1931 - a Belvárosi Színház
1934 - a Legboldogabb Ember című darabja elnyerte az Akadémia Irodalmi díját
1934 - a Magyar Színház
1935-38 - a Terézkörúti Színpadon működik
1938 - április elején Amerikába utazik, innentől fogva New Yorkban él, és dolgozik
1939 - feleségül veszi Florence Herrman nevű New York-i színésznőt
1940 - Fészek Színház néven magyar nyelvű színházat alapít New Yorkban, és változó sikerrel igazgatja
1944. december 28. - Miklos Laszlo néven amerikai állampolgárságot kap.

Összefoglaló:

László Miklós itthon és külföldön egyaránt ismert színpadi szerző, és rendező eredendően színésznek készült. Színészakadémia elvégzését követően 1924-ben lépett színpadra a Belvárosi Színházban. Pályája első időszakában komikus színészként működött, főképp kabarékben.
"Egy másik új tehetség is provokálja a figyelmet: László Miklós, aki egy segédkönyvelő mulatságos mellékfigurájában jó komikus kvalitásokat mutat." - írta Schöpflin Aladár a Nyugat 1927. 7 számában, a Nagy Samu vígjátéka, a "Zörög a haraszt" kritikájában, a Hegedüs Gyula, Makay Margit, Delly Ferenc, Sugár Lajos, és Vágóné partnereként játszó ifjú színművészről.
Kitűnő epizodistaként emlékezetes alakításaival hívta fel magára figyelmet oly annyira, hogy az "Úri muri" csaposlegénye és a "Hókusz-pókusz" című vígjáték szolgájának epizód szerepéért elnyerte az Incze Sándor (Színházi Élet alapító főszerkesztője) által életre hívott epizód-alapítvány díjat 1928-ban.
Idővel aztán a magyarországi élete a színpadi játék és színműírói kettősség keretei között telt a jobb megélhetés reményében. Írásaira korán felfigyeltek, s csakhamar hozzá tartozott a XX század első felének kedvelt és ismert színpadi szerzői közé. Hatvannál is több jelenetét főként a Kis Komédia, a Terézkörúti Színpad, külföldön a bécsi Cabarett der Komiker játszotta. Amikor a Komikusok Kabaréja elindult 1930 karácsonyán, már az első műsorban László Miklós poétikus pesti életképét, az Érettségi találkozót mutatták be nagy sikerrel Egyebek mellett 1936-ban ő dolgozta át magyarra Georg Kaiser Fekete és fehér c. híres kabarérevüjét a Terézkörúti Színpad számára. Sok évvel később a Vidám Színpad első évtizedében, Fehér István direktor visszanyúlva a két-háború közti magyar kabaré irodalmához nagy sikerrel mutatta be újból a "Vadsertés áfonyával" című írásából készült színpadi jelenetet. A darab kapcsán lett a kabarének egy új felfedezettje, a flegmatikus pincér szerepében feltűnt Kibédi Ervin személyében, akinek ez a szerep hozta meg az igazi kiugrást. Görög László, Nóti Károly, Lőrincz Miklós, Kellér Dezső, Rejtő Jenő, Vadnay László neve mellett László Miklós is a biztos sikert jelentő szerzők sorát gazdagította s idővel nem csak a kabarék világában. László a polgári színdarabírás terén is komoly sikereket ért el. "A legboldogabb ember" című színművét bemutatta a Nemzeti Színház 1934-ben, majd az egyik legsikeresebb művét az "Illatszertár" (1937) című darabját a Vígszínház játszotta hosszú időn keresztül, de a "Dr. Kerekes Mária" is feltűnő sikert hozott a szerzőjének.
1938 tavaszán Amerikából kapott szerződés ajánlatot. Amikor úgy látszott kezd kibontakozni amerikai karrierje akkor rádöbbent hiába tette pénzzé mindenét, a minden sem elegendő, hogy New Yorkba utazhasson. Elkeseredésében többekhez, a kor tehetős gyárosaihoz, bankáraihoz fordult mind hiába. Utolsó mentsvárként ismeretlenül Bayor Gizihez fordult, aki ekkoriban már elhíresült a festők megmentésével kapcsolatos műterem látogatás sorozatával. Ilyen műterem látogatásokra elkísérték a nagy művésznőt a kor neves mecénásai, és a helyszíni árverésekkel, vásárlásokkal segítette a bajban lévő hazai festészet jeles alkotóit.
László Miklós kétsdégbeesett próbálkozása ezúttal sikerrel járt és a nagy magyar színművész a hiányzó részt kipótolta, László eljuthatott a Le Havre-ból az újvilágba induló hajóra. Amerikában New Yorkba érkezett és ott is telepedett le, élt haláláig. Amerikában folytatódhatott László Miklós karrierje. Természetesen busásan megadta a kölcsönt az újhazából, s segítette a művésznőt, amikor csak tehette később is. Kevéssé ismert, hogy a neves szerző egyik és állandó anyagi támogatója volt a Bayor Gizi és Gobbi Hilda kezdeményezésére alapított budapesti színészotthonnak is.

Álljon itt A Bayor Gizhez írott, és fennmaradt segélykérő levél:

Nagyságos Asszonyom!

Bocsássa meg nekem ezt a levelet, amire sorsom, a végszükség kényszerít, kérem Önt nagyon bocsásson meg érte, és ha nem vélné teljesíthetőnek kérésemet, felejtse el, hogy zavarni bátorkodtam. Csodálkozni fog, tudom, hogy Magához fordultam a kérésemmel, de megírom azt is miért. Most arra kérem adjon nekem 3 percet, amíg ezt a levelet végigolvashatja. Nagyságos Asszonyom! Életemben először néz rám a jószerencsém. Pauker dr., akit nyílván ön is ismer, a legtekintélyesebb amerikai színpadi és könyvkiadók egyike, New Yorkból szerződést küldött számomra. Júliusban bemutatják New York-ban "A legboldogabb ember" című színdarabomat és a Metro filmgyár megvásárolta filmre a "Dr. Kerekes Mária" című darabomat is. Ezekből nekem anyagi hasznom már nem lehet, mert évekkel ezelőtt eladtam örökáron ezt a két darabomat Marton Sándornak és Pauker Ödönnek. De Pauker, aki úgy érzi, igen nagy terem van Amerikában, meghívott engem New York-ba és egyenlőre, 2 évre szólóan biztosítja a megélhetésemet, s havi 400 dollár előleget folyósítana számomra.

Asszonyom én eladtam itthon mindenemet, 800 kötet könyvemet, minden értékemet, sőt még az írógépem is, hogy összehozzam az útiköltségemet. Lefizettem a French Line hajótársaságnál az "Ile de France" hajóra már 950 pengőt egy III. osztályú térti hajójegyért, de még 300 pengőm hiányzik, és ezt már képtelen vagyok összehozni. Soha életemben nem kértem senkitől semmit, nem is volt szükségem rá, de nem is nekem való az, mert szörnyű és megalázó érzés kérni. Most mégis megpróbáltam. Életemben először. Nehezen, de megpróbáltam. Az ország leggazdagabb polgáraihoz fordultam, ne gondolja, hogy egyszerre, mindig megvártam, amíg az egyik elutasított.

Mert 300 pengős kölcsönt kérő, sőt esdve kérő levelemet elutasította elsősorban Stein Emil, a Kereskedelmi Bank vezérigazgatója, aztán Vida Jenő, aztán Aschner Lipót, aztán a budai Goldberger Leó és végül Bíró Pál, aki még csak nem is válaszolt. Higyje el szörnyű és megalázó volt számomra ezeket a leveleket megírni is, de hogy 100 millió pengőből egy magyar író, aki a sorsát az életét szeretné jobbra fordítani egy kicsit, aki élete első és legkomolyabb fordulójához érkezik, és mindene ettől a 300 pengőtől függ, hogy cirka 100 millió pengő vagyonkomplexumból (ha nem kétszer annyi!) ne legyen képes 300 pengős kölcsönt adni, ez nekem hihetetlen volt és sose hinném el, ha nem éreztem volna, és nem velem történt volna meg.

Asszonyom!

Tudom jól Ön nem jómódú és nem gazdag! Tudom jól, ha volna Önnek, Ön adna nekem! Azért írok Önnek, mert még egyszer megpróbálom, arra gondoltam, Ön a legelső ember és a legelső Művész a magyar színészetben, Ön rendkívüli lélek, s talán tud énrajtam segíteni. Útlevelem, minden iratom, amerikai visumom rendben van, a hajóm pénteken délelőtt indul Le Havre-ből, tehát legkésőbb szerdán hajnalban el kéne utaznom Budapestről, az Istenre kérem Önt, ha módjában áll segítsen rajtam, s én fogadom Önnek, mindenre ami előttem szent, hogy visszaküldöm az Ön címére, ha most nekem kölcsönt képes adni. Egész életemben hálára kötelez, és sose felejtem el, mit tett vele,, bárhová is vet a sorsom. Csókolom a kezeit mélységes tisztelettel, és nagyon szépen kérem, ne hagyjon válasz nélkül, még abban az esetben sem, ha nem állna módjában kérésemet teljesíteni. Minden hitem és reményem Önben van, és kérve kérem Önt, aki már annyi emberen segített, segítsen most rajtam, megáldja érte az Isten.
Ezer kézcsókkal, alázatos híve:

László Miklós - Budapest, 1938. május 21.

(Staud Géza: Kedves Bajor Gizi! (Levelek Bajor Gizihez) - Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1967. 115- 117 oldal.)
László Miklós elutazott azon a hajón Amerikába Bayor Gizi segélyével kiegészítve, és valóba nem feledte soha a nagy művésznőt. Egy karácsonykor sem.

Az összeállítást készítette: Takács István - 2010. www.szineszkonyvtar.hu

Gaál Katinka (USA): László Miklós emlékezete - 2010.

László Miklóssal visszavonhatatlanul és tagadhatatlanul elfogult vagyok, vállalom. Leghíresebb színpadi műve, az Illatszertár a 80-as évek vége óta az egyik kedvencem. Az 1987-es TV változat, Hajdúfy Miklós rendezésében, Bodrogi Gyula, Kern András, Benedek Miklós főszereplésével 2007-ben jelent meg DVD-n, ám az én szívemhez a legközelebb az 1995-ös, József Attila Színház-beli, Benedek Miklós-féle előadás áll, amelyben Sztankay Istvánt, Schnell Ádámot, Kiss Jenőt láthatjuk brillírozni a főbb szerepekben.
Az Illatszertár klasszikus, romantikus komédia, mely a boldog békeidőkben játszódik, Budapesten egy Váczi utzai (tc) drogériában. Közeleg a Karácsony, mindenki lót-fut, bevásárol. A pilinkéző hóesésen át halljuk a város zaját, a csilingelő villamosokat, az autók tülkölését. A 20-as évek végének Budapestje, a Körút, a sárga villamos, a városligeti jégpályára igyekvő fiúk, lányok boldog nevetése, a csatos korcsolyák, az utolsó gondtalannak hitt évek.
Nem D&M, nem Rossmann, hanem igazi, békebeli illatszertár, ahol nem boltosok dolgoznak, hanem boltos-kisasszonyok, és drogisták, s a megrendelt árut a kifutófiú viszi házhoz biciklin. Az illatszertár tökéletes gépezet, mely a gazdasági válság miatt ritkuló betévedő vevőket a legnagyobb alázattal, tisztelettel szolgálja ki. A polcokon katonás rendben állnak a különböző tégelyek és üvegcskék, mindent helyben mérnek ki, egyéni kívánság szerint. A kisasszonyok mindig csinosak, frissen fodrászoltak, s szinte egy hallhatatlan keringő légies dallamára mozdulnak. Azt hihetnénk se nekik, se a drogista fiúknak nincs soha semmi gondja, más se foglalkoztatja őket, minthogy eltalálják a kézkrémben a vazelin helyes arányát.
Pedig igen. Más is jár a fejükben. Szerelmesek vagy éppen szakítanak, csalnak vagy megcsalatnak, álmodoznak, vagy éppen elvesztik az álmaikat, illúzióikat, attól függ, kiről van szó. Az illatszertár tulajdonosa Hammerschmidt úr, a pedáns fődrogista, akinek a bolt az élete. Reggel ő az első az üzletben és este ő kapcsolja le a villanyokat. Pedáns, családszerető ember hírében áll, így ha Árpád, a kissé ütődött kifutófiú aznap este zárás után nem téved vissza az üzletbe, öngyilkossági kísérlete sosem tudódik ki. Ám Árpád meghallja a pisztolylövést és beront Hammerschmidt irodájába, megakadályozva a tragédiát.
Az illatszertárban reggelre már mindenki a főnökről pusmog, meg a főnök feleségéről, aki csalja az urát, lehet, hogy az egyik drogistasegéddel, Kádár úrral. Egyedül Balázs kisasszonyt és Asztalos urat nem érdekli a pletyka. Őket más foglalja le. Mindketten szerelmesek. No, persze nem egymásba. Sőt. Ki nem állhatják egymást. Ha lehet, a köszönésen kívül a további érintkezést elkerülik. Asztalos egy csodálatos lányba szerelmes, akivel már másfél éve levelez és annyira, de annyira szereti, hogy a "Dunának menne érte", ám feleségül nem kérheti, hisz a drogistasegéd fizetés alacsony, s az elbocsátás veszélye is a feje fölött. Titkát csak Sipos úrnak, a pletykás, minden lében kanál drogistának árulja el, aki ráveszi, mindezek ellenére, beszéljen meg egy randevút a lánnyal, hisz az is lehet, "olyan randa a jány, hogy Asztaloskám maga attól szalad Dunának".
Másnap egy beteg, náthás, morcos Balázs kisasszony jön munkába, s találkozik a szintén lázas, ingerült Asztalossal. Mindketten eláztak az előző este, s ráadásul csalódottak, szerelmi bánatuk van, felültették őket. Szó szót követ, a szokott módon pillanatok alatt összemarakodnak. Balázs kisasszony Asztalos fejéhez vágja, hogy ő bizony nem csúnya vénkisasszony, ahogy a drogista nevezi, hanem igenis, neki igazi úriember udvarol, akivel másfél éve levelez, s aki olyan jó hozzá, hogy Asztalos fel sem érhet hozzá, s ha kellene, az a fiú a Dunának menne érte...

Nos, kedves barátaim? Valami dereng? Ismerősen cseng valami? Szabad a gazda? Hát persze, hogy A szerelem hálójában című film alaptörténetét halljátok visszacsengeni Balázs kisasszony és Asztalos történetében! A nagysikerű Hollywood-i film írója László Miklós, s a mozi az 1937-ben íródott Illatszertár amerikai adaptációja.
Az eredeti színdarab néhány szereplőre íródott, s azt, hogy a három felvonásos előadás ugyanazon a helyszínen, ugyanazon díszletek között játszódik, amely puritánságot csak a legnagyobbak engedhetik meg maguknak, akik meg tudják tölteni izgalmas párbeszéddel, élettel a változatlan hátteret. László Miklós pedig a legnagyobbak közül való.
Leitner Nicholaus 1903. május 20-án született Budapesten, s mint az Osztrák-Magyar Monarchia szülöttje, ilyen nevet nem sokáig viselhetett. Szülei, Henrik és Ilona, a Leitnert Lászlóra változtatta, a Nicholausból pedig magyaros Miklós lett.
"Niki", ahogy a szülei, barátai nevezték, művészcsaládban nőtt fel, s maga is fiatalon tollat ragadott. Kisebb írásai lehetővé tették számára, hogy legyen ideje nagyobb lélegzetű színpadi művek írására és hogy élhesse a budapesti fiatal művészek gondtalan életét, s mindeközben olyan barátokra tegyen szert, mint Molnár Ferenc. A László családról az a pletyka keringett Budapesten, hogy az egyik leggazdagabb család a városban, ám a rossz menedzselés, a költekezés, a fényűző életmód egyszer csak visszaütött és a család elvesztette vagyonát. Az apa váratlan halála pedig gyökeresen megváltoztatta Miklós életét, aki egycsapásra családfenntartó lett. Önmagán kívül idősödő édesanyját és 8 testvérét kellett eltartania. Dolgozott a cukorkagyárban, ruházati eladóként, nyakkendőügynökként, gépíróként és a budapesti petróleumgyárat is megjárta, mire testvérei lassan felnőttek és a saját lábukra álltak.
Szerencsére tehetsége a nélkülözés ellenére sem hagyta cserben. 1934-ben, harmincas évei elején, kimondottan fiatalon, a Legboldogabb Ember című három-felvonásosával elnyerte az Akadémia Irodalmi Díját, mely a nemzetközi Pulitzer-díj rangjának felelt meg azokban az években. Miklós élete lassan visszazökkent a régi kerékvágásba, ám 1938-ra világossá vált, hogy a II. Világháború elkerülhetetlen és a zsidóság lesz az első célpont. A parlamentben - német mintára - a magyar zsidó hitvallásúak jogi korlátait állítgatták össze a képviselő urak, amelyek 1939-ben már hatályba is léptek. Sokan döntöttek ekkoriban úgy, hogy kényszerűségtől vezetve, hogy elhagyják az országot. Miklósnak a szorongató évek előrevetülő árnyéka idején egy soha vissza nem térő ajánlat változtatta meg az életét. Amerika felé, a szabadság hazája felé vette az irányt, az egyre magasabb korlátokat építő hazájából.
Mint a legtöbb magyar menekült, ő is New York kikötőjében szállt le a hajóról és haláláig el sem hagyta New York City-t. Kellemes modorával, szellemességével, humorával hamar megkedveltette magát a lower east side-i magyar közösséggel. Miklós László néven ismerték, s színdarabjait hamarosan bemutatta a helyi kisszínház is, ám a Yorkville-i magyar közönség még nem azonos a Broadway ismertségével. Arre még várnia kellett.
1939-ben feleségül vette Florence Herrman-t, akit a színházban ismert meg, mint kezdő színésznőt. 1944. december 28-án megkapta az amerikai állampolgárságot és papírjait Miklos Laszlo névre töltette ki.
Annak ellenére, hogy volt több szerződése is az MGM-el, és voltak kifejezetten sikeres színpadi művei, az írás mellett más munkákat is elvállalt, hogy biztosítsa a családja biztos megélhetését. Legnagyobb sikere az Illatszertár volt, mely a Parfumerie címet kapta a Tengerentúl. Ebből a darabból 1940-ben készült hollywood-i feldolgozás A sarki bolt / The Shop Around the Corner címmel, Ernst Lubitsch rendezésében, James Stewart, Frank Morgan, és Margaret Sullavan főszereplésével. Néhány évvel később, 1949-ben újra filmre vitték a történetet, In the Good Old Summertime címmel, Judy Garland-dal a főszerepben. Majd 1963-ban ugyanebből a történetből Broadway musical készült She Loves Me címmel és a darab sikerét jelezte, hogy még 1993-ban is, több mint 300 estén át futott.
A történet 1998-ban a színdarab formájában újra életre kelt, modern változatban, Nora Ephron átdolgozásával, A szerelem hullámhosszán / You've Got Mail címmel, Tom Hanks-szel és Meg Ryan-nel a címszerepben.
2009. decemberében, a hollywood-i feldolgozások után több évtizeddel, végre az alapmű is színpadra került, eredeti címmel, eredeti nevekkel, helyszínekkel, történettel, a floridai Asolo Repertory Theater-ben, valamint ettől teljesen függetlenül egy kanadai színházban is. Az amerikai közönség nagy lelkesedéssel fogadta a darabot. A 20-as évek Budapestje, az író stílusa, humora elvarázsolta a tengerentúli közönséget is, és több színész úgy nyilatkozott, ez volt pályájuk egyik legjobb előadása. Az amerikai közönség végre megismerhette Balázs kisasszony és Asztalos úr szerelmének történetét és László Miklós neve ismét beszédtéma lett színházi berkekben. László Miklós 1973. április 19-én hunyt el New York City-ben, míg felesége, Florance, 1987-ben. László Miklós színdarabjainak angol nyelvű fordításával kapcsolatban ügynökségénél lehet érdeklődni. Annál Marton Agency-nél, aki képviselte jogait a kezdetek kezdetén Budapesten.
(The Marton Agency, 1 Union Square West, Suite 815, New York, NY 10003-3303, tel: 212 255-1908)

A cikk a szerző jóváhagyásával, és belegyezésével közölve. 2010 - www.szineszkonyvtar.hu



 

© 2003 www.szineszkonyvtar.hu