Lenkeffy Ica

Életrajz
Színházi szerepek
Tv és filmszerepek
Foto
Szakirodalom

Lenkeffy Ica
Színésznő, filmszínésznő,

Született:
1896. október 25. Miskolc, Magyarország,
Elhunyt:
1955. január 25. Budapest, Magyarország


Életrajza:

Adatok:
1909 - nagybátyja vándortársulatánál lép színpadra először, 13 évesen
1911 - 15 évesen a Vígszínházhoz szerződi néhai Harmath Hedvig helyére
1912 - első némafilmszerepei
1913 - Király Színház tagja, és az Apolló Kabaréban lép fel
1916 - filmkarrierje elindul
1919 - hívják külföldre, de ő itthoni filmszínésznő marad
1921 - elválik férjétől, és Bécsben él
1922 - a világ filmtörténetének első Desdemonája, a Berlinben forgatott "Othello"-ban
1922 - férjhez megy, visszavonul a pályától, és Párizsban él
1928 - két francia némafilm főszerepét is eljátssza, ami új hírnevet szerez neki
1930 - elválik férjétől, filmszerepet vállalna a hangosfilm világában, de nem érkezik felkérés
1932 - haláláig Budapesten él, visszavonul a pályától, és szinte ismeretlenül hal meg
1955 - halála, 59 éves lenne az őszön

A pálya - bár igen korán - de elindul

"... amióta csak az eszemet bírom, mindig színésznő akartam lenni. Azonban nékem különösen nehéz volt a helyzetem, mert a családom nagyon ellenezte a tervemet. Érthető: majdnem valamennyien színészfajták voltak. Iskolába adtak, majd gimnáziumba, itt azonban forradalmat keltett az én tizenkét éves hajdani figurám bevonulása. Azt mondták: megmételyezem a társnőimet a vágyaimmal, hogy színésznő akarok lenni. ...a végén megutáltam a harcot a vaskalapossággal. Odahaza kijelentettem, hogy nem várok tovább. Színésznő akarok lenni. Fájdalmas szívvel egyeztek bele végül. Oda adtak a nagybátyámhoz, akinek akkor vándortársulata volt. Nála léptem fel először, 13 éves koromban. Igazán tizenhárom éves gyereknek kell lenni az ilyen vakmerőséghez..."

A Vígszínházban

"... aztán egy évig voltam vidéken, és amikor meghalt szegény Harmath Hedvig leszerződtettek a Vígszínházhoz. Tizenöt éves voltam. Gyerek. Azután jött az első komoly magyar film, aminek én játszottam a főszerepét. És innen már nem volt út visszafelé..." vallja Lenkeffy Ica. A pályáját a fővárosban, a Vígszínházban kezdi 1911-ben, később a Király Színház tagja szubrett szerepekben, majd az Apolló Kabaréban játszik.

Az Apolló kabaréban

Maga az Apolló Kabaré az 1912-ben Ungerleider Mór által a Kasselik téren (ma a Corvin Áruház helyén) felépített Apolló Moziból alakul át. 1914-ben már mint mozi-varieté működik, afféle félig mozi, félig színház, amelyben ún. filmszkeccseket mutatnak be. Ez a hibrid műfaj abból áll, hogy például egy történet külső jeleneteit mozifilmvetítés keretein belül láthatjuk, míg a szobai jeleneteket élőben a színpadon. Apolló Kabarévá 1915-ben alakul át, amely során színpadát és nézőterét átalakítják. A kabaré titkára Roboz Imre, művészeti vezetője Hervay Frigyes. Ennek a társulatnak induló tagja kezdetben Lenkeffy Ica is, olyan kollégák társaságában, mint Haraszti Mici, Berky Lili, Vidor Ferike, Boross Géza, Sajó Géza, Gózon Gyula, Herczeg Jenő, Mály Gerő, és többek közt Kőváry Gyula. Lenkeffy Ica jobbára a filmjei kapcsán játszik szerepet a színpadon, főképp az első esztendőben, amikor a kabaré kétórás műsorát megelőzően és azt követően zajlott egy-egy negyedórás filmvetítés. Ezekben a filmszkeccsekben játszik, önálló műsorszáma alig van. Egyébként ezt az első esztendőt követően válik ketté a hibrid műfaj, és csak kabaréval szolgál a Népszínház utca 1-3. szám alatti Apolló Kabaré. Például az 1916. szeptember 6-án bemutatásra kerülő új műsor utolsó száma a filmvetítés előtt, és alatt. Egy táncos duettet ad elő Erdélyi Gézával, A bárban címmel. Ám 1917. február 6-án debütáló előadásban Hervay Ferenc egy jelenetét adja elő szintén Erdélyi Gézával, de ez már nem filmszkeccs, hanem az előadás utolsó harmadának egyik önálló jelenete, közvetlenül Kőváry Gyula tréfás magánszáma előtt.

Lenkeffy, az első nagy hazai filmcsillagok egyike

Már az Apolló Kabarébeli működését megelőzően is kapcsolatba kerül a filmgyártással, és jó filmszínésznői képességeinek köszönhetően igen gyorsan a némafilm-korszak egyik legünnepeltebb hazai sztárjává válik. Első filmjei, 1912-ben, egyben a hazai filmtörténet első filmjei is egyben, bár ezekben nem játszik jelentős szerepet. Számos Phönix-filmen látható, miközben egy berlini, bécsi filmgyár, sőt a Nordisk is szerződtetni akarja, de ő inkább hazafiságból itthon marad, és a Korona Filmgyárban játszik hat nagy játékfilmen (70-80 perces), töredék gázsiért, mint azt külföldön megtehetné. 1920-tól a Magyar bejegyzésű cég, a Korona Rt. színésznője, de a Fröchlich János és Fodor Aladár alapítású Kinoriport Filmvállalat filmjeiben is látható.

Lenkeffy mint Roboz Imréné

Lenkeffy Ica az Apolló Kabaréban kerül ismét munkakapcsolatba a kabaré vezetésével megbízott Roboz Imrével, a kabaré titkárával. Roboz ebben az időben már a Projectograf Rt. Filmvállalat igazgatója is egyben, így kapcsolatuk következménye az Apolló Kabarébeli Lenkeffy fellépése. Az ismeretségükből hamarosan meghitt viszony lesz, és egy napon Roboz Imre felesége lesz, azé a Roboz Imréé, aki majdan a Vígszínház két háború közti időszakának egyik meghatározó vezetője lesz. Roboz az amerikai Ben Blumenthal hazai képviselőjeként a Vígszínház tulajdonosának hazai vazallusa, 1926-ban pedig kivásárolja a részvényeket és a színház valódi tulajdonosa is lesz. Roboz a színházért él, és szó szerint hal. 1944-ben - bár megtehetné, hisz amerikai állás várja és érvényes útlevél van a zsebében - mégis itthon marad, a végsőkig. Ám a háború utolsó napjaiban, bujkálás közben, Budán egy őrjárat elfogja, és falhoz állítja anélkül, hogy valójában tudnák is a fiatal karhatalmisok, hogy tulajdonképpen kivel is végeztek azon a reggelen. Lenkeffy és Roboz kapcsolata 1915-ben kezdődik, és 1916-ban már Robozné-ként szerepel a filmek címlapjain, s válásukat követően, az 1920-as évek elejétől Lenkeffy Bécsben él.

Lenkeffy, mint Szulamit

Lenkeffy már mint Robozné játssza Illés Jenő magyar némafilmjének- a Szulamitnak (1916)- női főszerepét. Játszik két némafilmben is korábban- 1912-ben-, ám akkor első sorban dekoratív szépségét használják a celluloid szalagon, a Víg özvegy és a Keserű szerelem című néma-filmekben; ám ezek Lenkeffy szempontjából első sorban inkább filmpróbálkozás, semmint filmszínésznői megnyilvánulás. Visszatér a színpadhoz, és a színpadi sikerek nyomán tulajdonképpen 1916-ban Illés Jenő fedezi fel a film számára Lenkeffyt. A korabeli kritika , a Mozihét (1916. márc. 19.) így ír a filmről: "... A Szulamitban Lenkeffy Ica áttetsző lénye dominál, nem méltó partnerek között. ...szinte anyagszerűen lebeg a különös környezetben, amelyet a rendező balkáni, hercegovinai motívumokból válogat össze, és ezeknek a jeleneteknek a költői filmszerűsége, különösen amikor Szulamit (Lenkeffy) egyedül van a képen, élesen vág el a belső túljátszott jelenetek mesterkéltségétől..." Lenkeffy játékának modernsége épp itt érhető tetten tehát, nem hódol be a kor dívatja diktálta eltúlzott pantomim megjelenítésnek, hanem önmagát adja, túl-játék nélkül, amellyel már a korabeli kritika figyelme is ráirányul. Filmszínészként használja arcát, arcjátékát, és túlzásoktól mentes, természetes interpretációjával válik hitelessé a filmvásznon. A következő filmje a Monna Vanna, igazi közönségfilmmé lesz. Eredendően korábban, színpadon Márkus Emilia viszi sikerre a drámát. Ruhája, ami sejtetni engedi, hogy alatta nem visel semmit, a filmvásznon Lenkeffy előadásában őrjítővé, észbontóvá teszi az ifjú mozi színésznőt. Modern szépség egyébként, és rendelkezik a modern nő összes attribútumával, ugyanakkor párosul széles kerekded arccal, afféle félreérthetetlenül kelet-európai jelleggel. Ezt követően néhány év alatt, 16 nagy játékfilm női főszerepét alakítja, kirobbanó népszerűséggel.

Lenkeffy, a nemzetközi filmtörténet első Desdemonája

Válását követően Bécsben, itt is kamerák elé áll, de felkérés érkezik és 1922-ben Berlinben leforgatja- Dimitri Buchowetzki orosz filmrendező irányításával- az azóta már filmtörténeti jelentőségűvé emelkedett Othello című német némafilmet. Shakespeare Othello adaptációjából ez az első film a világon, melynek a főszerepére az ugyancsak magyar színésznőt, Putty Liát (Lia de Putti) hívják meg, és Emil Jannings mint Othello látható, Ica von Lenkeffy Desdemonát, Werner Krauss pedig Jago szerepét alakítja. A közel 80 perces filmet a világ filmtörténeti lexikonai kiemelten kezelik, és jelentőségét bizonyítandó ma is kapható a DVD változata (Interneten megrendelhető), amíg Lenkeffy Ica hazai filmjeinek jó része elveszett; ami megvan, az sem hozzáférhető a nagyközönség számára. A közel húsz egész estés Kertész Mihály, Korda és más rendezőktől való filmjei- a hazai közönség és filmtörténet számára- mondhatni megszűntek létezni. Ennek megfelelően Lenkeffy személyét idővel egyszerűen leírják, az ő általa korábban kivívott sikerei, valamint a magyar filmtörténetnek az általa teleírt lapjai összeragadnak a történelem viharai következtében egész egyszerűen, és ma már nem lehet nagyon belenézni ezekbe a lapokba se, és a filmekbe is alig. A németországi forgatást, majd a premiereket követően Lenkeffy Párizsba utazik, a film francia bemutatóira. A filmbemutató kapcsán megismerkedik Mannheim Lajos bankárral, és vele rövidesen házasságot köt. Férje kívánságára felhagy időszakosan a filmezéssel, karrierjét felcseréli a párizsi luxus-otthon nyugalmával.

Lenkeffy Párizsban

Lenkeffy Ica új házassága révén mint Madame Louis Mannheim szerepel új szerepkörében a francia társadalmi élet fogadásain, estélyein, és így ismeri a francia főváros számos előkelő családja. Párizs egyik legelőkelőbb negyedében lakik, az Avenue du Bois Boulogne 22. szám alatti, pazarul berendezett palotában. Itt sok minden megtalálható, ami egy alapvetően nemesi származású magyar színésznő számára talán nem olyan szokatlan: Conciergerie, angol inas, könyvtárszoba, kandallós olvasószoba, vörös szalon, egyszóval minden földi jóval elhalmozza férje annak fejében, hogy ne vállaljon több színházi és filmes munkát, adja fel eddigi életét.

Ismét filmkamerák elé áll, ezúttal utoljára

Párizsban tehát minden megvan: fény, pompa, ragyogás, csak épp "liptai túrót nem lehet kapni" - mondja Lenkeffy a maga profán megfogalmazásában, a kínzó színpadéhséget leplezendő. Házasságuk hatodik esztendeje végén, nem kis küzdelem árán, de filmszerepeket vállal. Ő maga erről az időszakáról így vall: "... vitt, ragadott magával a forgatag: Bécs, Berlin, és végül Párizs, ami egyben azt is jelentette, hogy Mannheim Lajos. Férjhez mentem és úgy volt, hogy most már vége mindennek: színháznak, filmnek, sikereknek, amikről valamikor azt hittem, hogy nem élhetek nélküle. Azután kiderült, hogy tényleg nem tudok így élni. Vergődtem, kínlódtam magamban, a gazdagság nem adott kárpótlást, ha egy moziplakátot láttam, azt hittem megszakad a szívem. Jöttek a barátaim: Ica hát lehetséges ez? Hát bírod te ezt? Nem ez tényleg nem volt lehetséges. Ezt nem lehetett bírni. Sokat küzdöttem magammal, sőt nem is csak magammal, hogy visszatérhessek újra a filmhez. És a végét tudják: most (1928. február, a szerk.) újra játszom. És közben egy kis intermezzo: kirándulást tettem a másvilág határaira. (szerencsés kimenetelű balesetet szenvedett, a szerk.)"

A hosszú magány és elfeledettség

A hangosfilm megjelenésekor Mannheim Lajost elhagyva Párizsból visszaköltözik Budapestre. Mondják hangja , hangorgánuma nem teszi lehetővé a hangosfilmezést. Soha sem kap szerepet a filmgyártól többet, bár ő maga szeretne még filmezni, de megfeledkeznek róla. Ő tán hiúságból, talán nem eléggé rámenős, vagy talán a szükségesnél szerényebb, mindenesetre több filmet valóban nem forgat, színházhoz sem hívják. A válásból lakást vásárol Budapesten, ahol közel 35 évnyi magányosságban, elfeledettségben, színpadtól való visszavonultságban, és szinte teljes ismeretlenségben hunyt el 1955. januárjában- egyáltalán nem idősen, 59 évesen- a korai mozifilm világának 28 nagyjátékfilm főszereplőjeként.

Elfeledetten, és ismeretlenül

Lenkeffy Ica rövid ideig, a kor egyik legnépszerűbb, és legszebb magyar moziszínésznőjévé válik, aki ráadásul európai ismertséget is szerez. Forgat Bécsben, kamerák elé áll Berlinben; érett nőként, 32 évesen Párizsban. Emlékét ma is híven őrzi a világ filmipara, hisz számos egykori külföldön forgatott filmjét ma DVD-re átjátsszák, kapható, megrendelhető, míg a hazai piacon még a külföldi filmjei sem vásárolhatóak sehol (némafilmek, még szinkront sem igényelnének!!), nemhogy a hazai forgatású filmjeit láthatnánk valahol. (A film világával, a színházzal foglalkozóak, no meg diákok és egyetemi hallgatók, és még jó néhány érdeklődő számára talán fontos lehetne...) Itthon forgatott filmjei nagy része azonban "elveszett", ami töredékesen túlélte az eltelt évszázadot sem hozzáférhető, könyvtárakból filmjei még csak ki sem kölcsönözhetők. Lassan a hazai filmtörténet számára is nyoma vész, az idő ködén át egyre kevéssé ismert. A nagypapákkal, és dédmamákkal együtt temetjük el emlékét lépésről lépésre, lemodellezve azt, ahogy még életében átéli a teljes elfeledettség állapotát. Ötven éve már nincs köztünk, de közismertségének hiánya ennél jóval több időt feltételez, pedig kultúránk része, a maga által munkájával és tehetségével kiérdemelt, és elfoglalt helyén.

Forrás
Magyar Színházművészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Bp., 1994.
Alpár Ágnes: A fővárosi kabarék műsora (1901 - 1944) - Magyar Színházi Intézet, Bp., 1979.
Új Filmlexikon II. kötet - Akadémiai Kiadó, Bp. 1973.
Magyar Bálint: A magyar némafilm története 1896-1918 - Ém. Építésügyi Tájékoztatási Központ kiadása, Bp., 1966.
dr. Németh Antal: Színészeti lexikon - Győző Andor Kiadása, Bp., 1930.
Anonym: Illés Jenőnek, a kiváló filmrendezőnek éles szeme fedezte fel először Lenkeffy-t a film számára - Mozihét, 1916. szeptember 3.
Illés Jenő: A kilencven-nyolcadik filmem - Mozihét, 1916. március 19.

Írta, szerkesztette: Takács István
Technikai lektor: Dévényi Ildikó


 

© 2003 www.szineszkonyvtar.hu