Életrajza:

Adatok:
1983 - 1991. - Állami Magyar Opera Kolozsvár
1991 - 1992. - Állami Magyar Színház Kolozsvár
1992 -től Északi Színház Harag György Társulat

Életútja részletesebben:

Kezdetek

"Fekete, csinos, szenvedélyes, jó humorú - az a színésznő típus, amelyből már néhány éve nem kerül színházainkba." írja Lőrincz Ágnesről Krizsán Zoltán az Igazság című kolozsvári napilap 1983. június 23. számában.
1960. február 7-én született Gyergyószentmiklóson. Édesapja vallása szerint Ágnest is az unitárius felekezet szertartása szerint keresztelik meg. Lőrincz Lajos, az édesapa, ma már nyugalmazott koreográfus, aki feleségével, Oláh Ágnessel az Állami Székely Népi Együttes alapító tagja. A csíkszenttamási születésű, római katolikus vallású Oláh Ágnes a nagyhírű Állami Székely Népi Együttes énekese.
Abban az időben Marosvásárhelyen a színházi élet a gyönyörű Kultúrpalotában zajlik. Itt van az otthona a Lőrincz családnak is, hisz az Állami Székely Népi Együttes itt játszik. Ágnes pedig itt gyermekeskedik és nevelődik táncosok, énekesek, hangszeresek és színészek között. Színpadon, öltözőkben, próbatermekben cseperedik fel. A valódi iskolai jártasságot megelőzi a színházi és a színfalak mögötti jártasság. Aztán itt folytatódik a bakfis élete is újabb nyolc éven át, hiszen a Művészeti iskola a Kultúrpalotában működik. Ide jár zeneórára, itt csikarja ki hegedűjéből az első hangokat. Itt jut el az 1979-ben bekövetkező sikeres érettségi vizsgáig. Igazából meg sem tudja ragadni azt az emlékezetes pillanatot, amikor a színpad, a színház bűvöletébe esett. Gyermekkora óta ezen a pályán mozog. Számára a világ itt kezdődik, és itt végződik.

Dal a földről

Kijárja a falusi élet iskoláját, Korondon és Csíkszenttamáson gyermekeskedik. Megérzi a föld életet adó erejét. Nem csak a Székely Népi Együttesben, hanem a gyermekkor mindennapjaiban is a népművésztettel él együtt. Ott tanul meg "nanyótól" (nagymama) szőni, az édesanyjától pedig írásost varrni, kötni, horgolni. A kézimunkázás ma is egyik kedves foglalatossága lenne, ha akadna rá ideje.
Ismeri és gyakorolja a falusi élettel járó mezei munkákat. Tevékeny résztvevője az aratásoknak, szénakészítéseknek, forgatásoknak, szekérrakásoknak, kapálásoknak. A föld második anyja. "A föld adja a legtöbbet, amit ember kaphat. A föld nem csak búzát, gyümölcsöt terem, hanem életet is. Ő adja azt az erőt, amivel színész énemet éltetni, megújítani tudom." Erőt gyűjteni, feltöltődni, újjászületni ma is Korondra jár haza az édesapjához, ki a mezőre.
Tizenkilenc éves, amikor 1979-ben a Megéneklünk Románia megyeközi szakaszán fergeteges sikert arat, és szerzi meg az első helyet a Csiszér Lőrinc és Lőrincz Ágnes tánckettős. A mai napig szívesen énekel népdalt, szívesen táncol néptáncot, akár felkérésre, akár saját maga örömére. Ma is szívesen viseli azt a korondi ruháját, aminek az anyagát nanyó szőtte, és a ráncos csizmáját, amit édesanyjától örökölt. "Anyám harminc éven át énekelte benne gyönyörű népdalait."

Nem biztos, hogy jó is, aki szép, avagy népművészet gazdaság, erkölcs

Szerinted a művészet vagy a népművészet üzlet? Teszi fel a kérdést az Új Élet 1973. márciusi számában Lőrincz Lajosnak Szűcs Kálmán. Nem kellene azzá válnia, mondja a már nyugalmazott koreográfus, ki ebben az időben marosvásárhelyi otthonában táncírással foglalkozik. Semmiféle támogatást nem nyújtanak egy korondi keramikusnak, ez a körülmény pedig arra készteti őt, hogy olyant alkosson, amit megvásárol a nadrágos ember. Ha a kerti törpe kell neki, azt kapja. A néptánc berkeiben is születik giccs, mert olyanok kontárkodnak bele, akik csak haszonhúzás céljából teszik, de nem értenek hozzá. Pedig a tánc olyan, mint a fehérnép: nem biztos, hogy jó is, aki szép.
A 70-es évek elején megjelenő néptánc reneszánszt a profi szellem váltotta fel, emlékezik Lőrincz Lajos. Az anyagi érdek, önmutogatás, versengő csoportosulások, a jó zenekarok és jó táncosok sztárolása következett be, a néptánc tanulás és tanítás helyett. Ma már szakítottak a régi gazdag hagyományokkal, és a régi erkölcsileg összehasonlíthatatlanul tisztább táncházakkal, melyek valóban szeretetközösségek voltak. A renitenskedő táncost, a részegest, a prostituáltat kitiltották a táncházból. Sajnos az urbanizáció, a városi tömegkultúra elidegenítő hatása már a falvakban is érezteti áldatlan hatását, mondja Lőrincz Lajos, az apa, a Táncművészet 1985/10. számában.

Tanulmányok - diákévek

A már fent említett kultúrházi nagycsoportos légkörben, a nagy család, a közösség védő és tágas keretei között Ágnes jól érezi magát. A 2004-ben vele történt beszélgetésekből kiérződik a kis- a zártabb, szűk családi meleg hiányának érzete. Amíg Ági iskolába, hegedűórára járt szorgalmasan, a szülők, hivatásuk teljesítése folytán állandóan körutakon, kiszállásokon voltak. Broch Edit néni, a hegedűtanárnő, tanácsára az elemista, majd általános iskolás Ágnest bentlakásba íratták. Így lett a volt zárda lakója öt éven át, harmadik osztálytól hetedikig.
"Diákéveim idején Édesanyám sokat turnézott. Hazajövet, amikor a Székely Népi együttes autóbusza elhaladt a Művészeti iskola bennlakása előtt Édesanyámnak elszorult a torka, pedig tudta, hogy vigyáznak rám, felügyelik az órákra való készülésemet."
Tizenöt esztendős, amikor a szülő megbízható nagylányként kezeli, kiveszi a bentlakásból. A továbbiakban önállóan tanul, gyakorol, és eredményes munkájával meghálálja a bizalmat.
Lőrincz Ágnes a marosvásárhelyi Művészeti Középiskolába jó előmenetelű hegedűs. Az apa hegedűművészt akar faragni lányából, aki már diákként a színjátszás felé is kacsintgat. Tevékeny tagja a Kovács Levente vezette Egyetemi Színjátszó Csoportnak, mint műkedvelő. A hegedű még mindig az álla alatt, amikor az édesanyja segít dönteni, a két pódium közül a színpad felé tanácsolja.
Sikeresen felvételizik a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe. Osztályvezető tanára Gergely Géza, tanársegéd Kovács Katalin, aki tanári pályafutását ezzel az évfolyammal kezdi el 1979-ben. Az ifjú hallgató Lőrincz Ágnes legnagyobb sajnálatára Tarr László csak egy évig tanítja. Tarr László színésztanár arzenáljában ott vannak a mesterségnek azok az eszközei, amelyek a természetes, magától értetődő alakításokhoz szüksége van egy ifjú színésznek.
"Fontos a szakmai képzés, fontos az színi iskola, mert a szakmát meg kell tanulni, és a szakmát bárki megtanulhatja. Ott teszel szert azokra az eszközökre, amelyek a tehetség szolgálatában állnak. Eddig azonban mesterségről beszélhetünk, ahhoz, hogy művész legyél gondolat, képzelőerő, a világról alkotott önálló véleményed kell legyen, ez lenne a tehetség. A hivatástudat és akarás kevés!"
A nyolcvanas évek elején, még nem divat, a színművészeti főiskolán, hogy kezdő évfolyamok az utolsó évesek előadásaiban játszanak. Másod- és harmadévben már játszik kisebb nagyobb szerepeket, ilyen Brecht: Dobszó az éjszakába (előny a hangszerismerete, mint bárzenész hegedül).
Negyedik évfolyamon Balassi Bálint: Szép magyar komédiájában Galatheat, Füst Milán Boldogtalanok című darabjában Rózsit, Băieşu Ion Az eltűnt értelem nyomában című művében A lányt játsza. Kötelező egyéni műsorához a Székely hitvilág legendáiból készít összeállítást.

Az élet bonyolult

Tanulmányai befejeztével 1983. őszétől a kolozsvári Állami Magyar Operához szerződik. Ez a valóságban így volt, de ha valaki a következő évszázadban a munkaviszonyait igazoló papírok alapján akarja megírni az életét, meglepődve láthatja, hogy a frissen végzett Lőrincz Ágnes elméletileg a Kolozsvár melletti Tordán lakik.
Ceauşescu idején Kolozsvár un. zárt város. Csak külön engedéllyel telepedhet le oda, aki letelepedhet. Az erdélyi városok lakosságának etnikai összetételét ezzel a módszerrel is megpróbálták a románság javára fordítani.
És az élet újból megcáfolja a hivatalos iratokat, mert a Magyar Opera szubrettje, Lőrincz Ágnes, Harag György meghívására a kolozsvári Állami Magyar Színházban, mint vendég játssza első szerepét - Ledért - Vörösmarty Csongor és Tündéjében.

Az operettől a prózáig

Aztán visszatér a Magyar Operához, ahol Ábrahám Pál: Viktória (Riquette szerepében) című operettjében lesz a nagy múltú kolozsvári operett-játszás új szubrett csillaga.
Több szerepet úgy kap Kolozsváron, hogy a kész előadásba kell belépnie. Megtanulja a koreográfiát és életre kelti az alakot. Ezek nehéz és nagy kihívások.
Nehéz a kommunista érában operettet műsorra tűzni. Operett repertoárja csak a kolozsvári Magyar Operának van. Még az értelmiségiek is előítélettel tűrik el, ahol eltűrik. Vannak társulatok, ahol a vezetés célként tűzik ki az operett-megvonást.
Vannak esztéták, akik centiméterrel mérik ki a művészetek határait. Az ő mércéjük szerint az operett a művészet perifériájára való, csupán szórakoztatás céloz meg.
A népdalon, néptáncon, népművészeten felnőtt Lőrincz Ágnes másképpen vélekedik erről. "Ha a színész jól játssza az operettet tényleg szórakoztató annak, aki nézi. A műfaj megkövetelte eleganciát, könnyedséget, pergő ritmust könnyebben, hitelesebben tudja felvenni, aki néptáncon, népdalon nőtt fel, amely belső tartást, belső töltést ad az előadásának. Erre szükség van, mert az operett nem tartalmatlan szórakozás. A legnagyobb művészek, lásd Latinovics Zoltán, magas művészi értékrenddel mérhető szinten játszott operettet is. Szerintem az operett a jó társadalmi színmű zenés változata."
Nánay István esztéta, kritikus jegyezi meg a Lili bárónő szatmárnémeti előadásáról: olyan táncoskomikus-szubrett párost, mint Lőrincz Ágnes és Fülöp Zoltán a budapesti Operett Fesztiválon sem látni. De ez már 1996-ban történik, amikor Lőrincz Ágnes a Harag György Társulat tagja.
Kolozsvári operett szerepek: Eliza (My Fair Lady), Marcsa (Mágnás Miska), Stázi (Csárdáskirálynő), Liza (Marica grófnő), Mabel (Cirkuszhercegnő), Bessy (Leányvásár), Mary (Mary Poppins), Sarah (Sybill).
1990-ben műfajt vált, már nem vendége, hanem rendes tagja a kolozsvári Állami Magyar Színháznak. A hét évvel előtti Ledér után Emma alakját formálja meg a Vidám sirató egy bolygó porszemért című Sütő vígjátékban, majd Zita következik (Zűrzavaros éjszaka), Krisztina (Szerelemeső), Mariska (Liliomfi).
Szerencsésnek vallja magát Lőrincz Ágnes, mert olyan művészegyéniségnek lehet partnere kolozsvári korszakában, mint Orosz Lujza (Sigmond István: Szerelemeső). Csíky Andrásnak is partnere, akit nagyra becsül pontos, minden mozzanatot átgondolt és kidolgozott, mégis élő erőtől sugárzó alakításaiért.

Mindkét Lőrincz Ágnes

Újabb színházváltás. 1992-től a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának tagja. Szatmárnémetiben mindkét Lőrincz Ágnes játszik, a prózai színész és a szubrett egyaránt. Már az első évadban a társulat legfoglalkoztatottabb színésze között van Méhes Katival és Rappert Gáborral együtt. Az évad folyamán kiosztott 80 szerepből Lőrincz Ágnes hatot megkap
Első szatmárnémeti szerepe Eiseman-Zágon-Somogyi: Fekete Péter című operettjében Claire alakjának megformálása Aztán egy szilveszteri kabaré, majd egy mesejáték és egy szórakoztató műsor után a Csirkefejben a Nő szerepében mutatkozik be Szatmárnémetiben a prózai színész Lőrincz Ágnes.
Írjuk ide Nánay Istvánnak a Várdai Keserédes című beszámolójából (Színház, 1993. augusztus) a Lőrincz Ágnes alakítására vonatkozó szavait: "A találkozó legjobb előadásának a szatmáriak Csirkefej - ét tartom... Lőrincz Ágnes riadt és agresszív, megtiprott de talpon maradó Nője ... a darab legjobb előadásainak alakításaival egyenrangú teljesítmény"
Colpacci Alexandru román származású Párizsban élő rendező mondja róla: Eduardo de Filippo Belső hangok című rémjátékában nyújtott alakítása kapcsán: "Nagyon jó művésszé teszi őt a színpadi intelligenciája, érzékenysége és az a lelkesedése, amelyet ki tud terjeszteni a társulat minden egyes tagjára."
Sokan mondják, hogy a zenés műfajokban van igazán otthon. Edith Piafja, a Mágnás Miska Marcsája, a Lili bárónő Clarisse, szerepében Lőrincz Ágnes utolérhetetlen. Másokat az erős karakterfigurákban nyújtott alakításai hódítanak meg, mint Regan, Mikárné, Baradlayné stb. Alakításainak megformálásában mindig igyekszik a legmesszebbmenően kiaknázni a színpadi mozgás adta drámai lehetőséget.
"A színjátszás folyton változik, stílusok, irányzatok váltják egymást, hol gondolati, hol realista, hol mozgásszínházról vagy látványszínházról beszélnek. A színész szakmai felkészültsége révén a szöveget és a mozgást hozza összhangba. A látvány és a színészi játék közötti összhang megteremtése a rendező egyik feladata. Az előadáson belüli hangsúlyokat a rendező helyezi el az általa legfontosabbnak vélt pontokra, gondolatokra, érzelmekre, történésekre úgy, hogy az egész harmonikus egységet alkosson. Nevezhetjük azt az előadást mozgásszínháznak, totális színháznak, látványszínháznak bármilyennek, az elemek, a részek közötti összhang, harmónia híján nehezen képzelhető el művészi érték megszületése. Gondoljuk egy zenekarra, ha minden hangszer mást és mást játszik, akkor csak zűrzavar keletkezhet." vallja Lőrincz Ágnes.

A harmadik szerep

Az operett és prózai szerepek után 2000. október 1. belevág élete sorrendben harmadik nagy szerepébe, a Harag György Társulat igazgatója lesz.
Mint igazgató jelen körülmények között a társulat érdekeinek a szolgálatát vállalja. Olyan rendezők szerződtetése foglalkoztatja, aki felfedezi a színészben az embert, az önálló alkotóművészt, olyan rendezőt, aki képes arra, hogy a színésznek szakmai és emberi szempontból adjon, a színészt nem eszközének, hanem alkotótársának tekinti.

"Ne zárkózzanak el az újdonságok elől"

A közönséget csak részben kiszolgálni, másrészt a színházművészet új jelenségeit illusztráló előadásokkal gazdagítani szeretné. A városnak egy színháza van, és ez az egy kis létszámú társulat sokféle igényt kell kielégítsen. Vidéken százszor nehezebb az elvárásoknak megfelelni, mint Budapesten, hiszen itt ugyanaz a társulat klasszikus, modern, szórakoztató, magyar és világszínház kell legyen.
A színpadra az író által az életből kimetszett történetek kerülnek. És az élet felmérhetetlenül sokszínű, annyira az, hogy évezredek óta merítnek belőle a színpadi szerzők, és ez a forrás soha nem fog kiapadni. Amíg emberi élet lesz a földön, addig a színház is vele marad, vallja Lőrincz Ágnes, majd így folytatja: "Ezért üzenem a színházi nézőknek, hogy ne zárkózzanak el az újdonságok elől, mindig nyitott lélekkel üljenek be az előadásra."
Ma a piacgazdaság álarcában megjelenő vadkapitalizmus körülményei között mennyire van kiszolgáltatott helyzetben a színész?
" A színészektől többször hallok a kiszolgáltatottságról. Nincs időm ezen rágódni. Dolgozom, jó szerepeket kapok, szeret a közönség és a kollégák. Legnehezebben a politikai kiszolgáltatottságot viselném el. Ez a mi társulatunkra nem érvényes, és remélem nem is lesz. Ha rajtam múlik biztos nem."

Rendezők

Az a fajta színész, aki a rendezőnek az első percben bizalmat szavaz. Ha nem ért egyet valamilyen utasításával, próbáról próbára tettekkel, azaz különböző variációk felvillantásával kísérli meggyőzni a rendezőt saját igazáról. Kompromisszumra hajlamos színész.
"Harag Györggyel élmény volt dolgozni, és szerencsésnek érzem magam, hogy részem lehetett ebben az élményben. Olvasópróbán jelenetről jelenetre megbeszélt mindent a színészekkel, és meghallgatta a véleményüket. Kíváncsi volt, rácsodálkozó, majd a végén elmondta az ő megoldását, és akkor mi csodálkoztunk el. A színpadi munka során szigorú volt, de mindig éreztem, hogy a színésznek drukkol, hogy a színészből a lehető legjobbat hozza ki. Jó hangulatú termékeny próbák voltak. Bár mindegyik fiatal színész ilyen találkozással kezdené a pályát."
De Harag Györggyel nem zárul le azoknak a rendezőknek a sora, akikkel legszívesebben dolgozik együtt. Egy ilyen névsorból nem hiányozik Tompa Gábor, Árkosi Árpád, Lendvai Zoltán, Parászka Miklós, Colpacci Alexandru.

Partnerek

A színpadon sok olyan alkalom adódik, amikor nagy színészeknek lehet a partnere, akikkel élmény volt játszani, mint Orosz Lujza, Csíky András, Ács Alajos.
Szatmárnémeti korszakának legnagyobb szakmai élménye és tanúsága az Ács Alajossal való együttműködés. Ács Alajos 2002. decemberében távozik az élők sorából. "Helye üresen marad. Hiánya pótolhatatlan. Puszta jelenléte, szerény, odaadó magatartása, a pálya iránti mélységes alázata a Társulat lelki egyensúlyának megtartásában fontos szerepet töltött be. Számomra, a Harag György Társulat művészeti igazgatója számára, nehézségeinkből kiutat kereső törekvéseimben Ali bácsi a biztos pont. A vele való beszélgetések alkalmával konkrét tanácsot sohasem adott, de utána megvilágosult előttem a megoldáshoz vezető út."
Több kollegával játszik nagyon szívesen együtt. Ha egyet kell választania nagyon nehezére esik. Engedve az erőszaknak így vall: "Szatmárnémetiben a legkedvesebb partnerem Rappert Gábor. Sokat játszunk együtt. Mindig érezzük egymás szándékát, különösebb megbeszélés, kiagyalás nélkül is."

Félelmek

Nagyon fél az agresszivitástól, még akkor is ha az verbális agresszió. Menekül az olyan helyekről, ahol hangoskodnak, ordítanak. Úgy érzi, nem emberhez méltó! Kisgyermek korában, ha az édesanyja magával vitte kóruspróbára, amikor elkezdődött a beéneklés sírva fakadt és félelmében "ki kellett menjen". Sohasem járt diszkóba, ennek elsősorban az ott szokásos harsányságtól zajtól, való félelme volt az oka. Mindig elkerülte, és ma is elkerüli azokat az üzleteket, ahol kellemetlen a kiszolgálónő hangja.
"Mint igazgató félek, hogy ne hozzak rossz döntéseket. Mint színész, és mint magánember féltem az egészségemet, és minden bizonnyal a magánytól félnék, de erről most szó sincs."

Közösségi szolgálatok

Lőrincz Ágnes az a művész és színházi vezető, aki társadalmi elkötelezettségű kihívásokra nem tud nemet mondani. Több alkalommal dolgozik együtt a Szatmárnémeti Szent-Györgyi Albert Társasággal, kiállítások szervezésében (Virágkötészeti kiállítás, Bársony István emlékkiállítás), a kárpát-medencei hatósugarú Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny szervezésében és zsűrijében, döntő szerepet vállal a Színházbarátok Körének szervezésében és vezetésében stb.

Kedvtelések

Sokszínű egyéniségét, sokrétű érdeklődését nem elégíti ki egyetlen kedvtelés. Ide sorolja az olvasást, keresztrejtvényfejtést, tévézést, imádja a jó filmeket és a színházat a nézőtér felől is. Nem elvetendő egy jó römi vagy kártyaparti sem. Nagyon szeret enni, nem válogat, az ételskála igen széles. Jó barátokkal mulatni talán a legjobb minden kedvtelés között. Mindig voltak jó barátai és reméli, hogy lesznek úgy színházon belül, mint kívül is.
Minden magyarázat nélkül álljon itt Lőrincz Ágnesnek a vallomása: "Mostanában egyik kedvenc szórakozásom, amikor Édesanyámmal együtt sétálunk, vásárolunk. Mióta együtt lakunk - egy éve - összeszoktunk, alkalmazkodni tudunk egymáshoz. Talán összesen az életem folyamán nem voltam vele annyit, mint ebben az évben. Amíg dolgozott folyton kiszállásokon turnékon volt, én pedig öt évet bentlakásban, aztán a rengeteg elfoglaltság tartott távol bennünket egymástól. Mire nyugdíjba ment, 1983. augusztusában, Ő Marosvásárhelyen maradt én a kolozsvári Állami Magyar Operánál elfoglaltam első munkahelyemet. Tehát továbbra sem voltunk együtt."

Szerelem

"A szó hallatán Ács Ali jut eszembe, aki ravaszkás mosollyal a száján ezt énekelte: Jaj nem lehet szerelem nélkül élni. Az én életemben fontos szerepet játszik. Hosszantartó szerelmeim voltak, de ha már nem ment, nem erőltettem. A szerelem erőt ad, ugyanakkor kihívás is számomra. Inkább adni szeretek az ilyen kapcsolatok alkalmával, néha túlságosan is. És az sem mellékes hogyan ér véget, ha már véget ér. Fontos, hogy barátsággal, szeretettel érjen véget, mert a fájdalmat nehezen viselem, legyen az testi vagy lelki!"

Sajtó

Nem keresi különösebben a sajtó kegyeit. A szakmailag alátámasztott bírálatot elfogadja, legyen az negatív vagy pozitív. "A dilettánsok bosszantanak, de nem több. Hamar túl teszem magam rajta. Az olvasót viszont sajnálom, mert sokszor vezetik félre." vélekedik a sajtó - színház közös szerepről.

Kritikák

A közönség az első kritikus. A nyíltszíni taps örömmel és megnyugvással tölt el, mert visszajelzést kapok a nézőtérről, hogy sikerült jól megoldanom az adott feladatot." vallja Ági.

A sajtókritikákból következik egy csokorra való

Ifjúmunkás, 1983. január 16. "Lőrincz Ágnes Rózsi szerepében el tudta hitetni, hogy ez az utcalány változatlanul szenved kivetettségéért, hogy sem kint a kapualjakban, sem fivére odújában nincs otthon, de a kör átmérőjén számára csak ez a két pont létezik. Szerepéhez illően harsány, de óvakodik a túlzásoktól." írja a végzős színművészek második vizsgaelőadásáról (Füst Milán: Boldogtalanok) Lázár László
Ifjúmunkás, 1983. június 12. Lázár László: Szép magyar komédia pörsenésekkel című kritikájából: "Feltűnt Lőrincz Ágnes jól megkomponált alakítása. Véleményem szerint az öt vizsgaelőadás közül ő éppen ebben találta fel legjobban magát, itt nyújtotta a legmeggyőzőbb játékot."

A Hét, 1983. július 1. "Lőrincz Ágnesnek négy színre lépését láttam ebben az előadás sorozatban: a Balassi műben a szerelmesét visszahódító asszonyt, a Füst Milánéban bizonytalan életkörülményektől szenvedő utcalányt, a Băieşu darabban naiv ártatlan lányt alakított, és a Bajor vígjátékban táncos statisztaként lépett a színre. Színészi hajlamai a Füst Milán darabban érvényesültek leginkább. A többiben megnyerő alakjával, mozgásával hatott a közönségre." írja Ágoston Vilmos.
Előre, 1983. július 14. Metz Katalin: Színészek a pálya küszöbén című cikkéből: "Lőrincz Ágnes temperamentumos Galatheáját, aki az égi szerelemben lebegő Tündék és naiva-rokonainak vaskos paródiájával szórakoztatott."

Színház, 1983. október. Berkes Erzsébet Hogy Balassira talála című cikkéből: "Lőrincz Ágnes, aki szép s egyszersmind ordináré is mer lenni."
Utunk, 1984. május 11. Marosi Péter kritikájából a Csongor és Tünde kolozsvári előadásáról: "Lőrincz Ágnes valósággal összekapcsolja bennünk Tünde s Mirigy világát."

Igazság, 1985. május 23. "Lőrincz Ágnes kivételes színvonalon élte meg Mary Poppins szerepét. Elmondhatjuk, ha az 1964-ben keletkezett Richard M, Robert B. Sherman világsikert aratott, azonos című filmjének Julie Andrews volt a sztárja, a mű kolozsvári bemutatóján ez a megtisztelő jelző Lőrincz Ágnest illeti meg, elsősorban kivételes tehetségéért és tánctudásáért." írja Fehérvári László

Táncművészet 1985/10. számában Alexandru Iorga a Bemutatók Kolozsvárott című cikkében írja: "A kolozsvári Magyar Opera premierje, a Mary Poppins című musical, melynek zeneszerzője Marius Teicu, a művészeti rendező és koreográfus Valkay Ferenc, aki invenciózus lépésanyagot tálal a közönség elé, ráadásul széles rendezői vízióval fogja át a teljes előadást. A címszerepben a kiválóan színészkedő - éneklő - táncoló Lőrincz Ágnes jelent - nagyon fiatal kora ellenére - valóságos revelációt"

Vörös Zászló, Marosvásárhely, 1986. szeptember 10. körül: "Lőrincz Ágnes Jolit alakította Buday Dénes népszerű operettjében, szépen, jól, látványos-magvasan, mindenek előtt pedig: operettesen. Hogy érző-gondolkodó épkézláb figurát teremt nem csoda: elvégre színit végzett, oroszlánkörmeit pedig egyre sűrűbben villogtatja. Rozika közönségsikerének jelentős hányada Lőrincz Ágnes műve, érdeme. Remek alakírásában kivételes tehetség és rátermettség ölelkezik tudással, képzettséggel, játékkedvvel és messzemenő, hibátlan mozgáskultúra kamatoztat vele született ritmusérzéket. Annyira, hogy miután az expozíció lezajlott, valósággal várjuk - lessük, mikor toppan be megint, ha meg ott van előttünk, alig akarjuk leengedni a színpadról. Nekem akkora élményt jelentett, hogy három nap múltán még mindig a hatása alatt pötyögtetem ezt a cikkecskét. Aki látta kedves kolozsvári vendégeink előadását, Joli légies sziluettjét, derűs mosolyát és táncjátékát, temperamentumát, fergeteges szteppelését, egyhamar el nem felejti." írja a nagyon igényes tanár, esztéta, műfordító, irodalomtörténész, kritikus Oláh Tibor.

Utunk, 1987. december 4. Vidám sirató helyett vaskos szkeccs-parádé című bírálatában Marosi Péter írja: "Lőrincz Ágnes Emma asszonya olyan szép volt ezen az előadáson, hogy hihetővé tette Prédikás és Fügedes vad gerjedéseit."

Igazság, 1987. december 31. "az egyazon épület másik társulatából vendégszereplő Lőrincz Ágnes operett játszáson is csiszolt mozgáskultúrája, érzékiséget sugalló játéka az első felvonásban maradéktalanul érvényesült. További szerepét elmulasztották megírni s megrendezni." írja Krizsán Zoltán a Vidám sirató egy bolyongó porszemértben nyújtott teljesítményéről.

Igazság, 1988. január 29. Három debütáns című színházi tudósítást K-dy szignálja. Tőle idézünk: "Lőrincz Ágnes Mabelje érzékeny, plasztikus eleven szubrett. Minden mozdulatán meglátszik, hogy komolyan veszi a könnyű műfajt, mert alakjait belső lelkivilágból teremti újjá. Mabelje eleinte enyhén lírai színezetű, de megtalálható ennek ellentéte, a nem hisztériázó, emberi mértékkel mérve csak nagyszájú, energikus szubrett szín is alakításában."

Igazság, Kolozsvár, 1988, február 28. "Ez az üde, friss és új szellem, Riquette más tulajdonságát is felszínre hozta. Ennek tulajdonítható, hogy a közönség egy ideig tartózkodóbb volt. A művésznő nem hagyta magát, úgy építette, formálta többi szubrett figuráit is, hogy századközelbe hozza azokat. S az eltelt öt év alatt éppen ezekkel az újításokkal lett a közönség kedvence. Nem úgy, hogy kialakított egy lőrinczági szubrett típust, hanem úgy, hogy valahol a lelke mélyén nagyon is érző emberekké formálta ezeket a figurákat."

Igazság, Kolozsvár, 1988. június 12. "Nem is olyan zűrzavaros éjszaka. Az általában színtelen szerepnek tartott Ziţa alakjában Lőrincz Ágnes remekül szekundál Borbáthnak, valamiféle matriarchális rémuralmat sejtetnek ketten, csupa erő játékukkal." (Krizsán László)

Igazság, Kolozsvár, 1988. október 9. "Lőrincz Ágnes személyében megint igazolódik a színházi alapigazság, hogy az operett jó iskola. A virgonc szubrett elegánsan, magabiztosan, könnyedén játsza el a vigasztalhatatlan özvegyet." írja Krizsán Zoltán Csehov: Medve című egyfelvonásosának kritikájában.

Kötő Józsefnek az Állami Magyar Színház igazgatójának leveléből. Kolozsvár - Napoca, 1989. augusztus 10. "Nem először adtad tanújelét, hogy a színházért önzetlenül minden áldozatra kész vagy, hiszen évek óta a leghivatottabbakra jellemző módon vettél részt munkánkban a legmostohább körülmények között... Művészeted varázsa a közönséget és a kollegákat is meghódította."

A Hét, 1989. szeptember 14. Sigmond István Szerelemeső című darabajának új szereposztása kapcsán megjelent írásból.

"Beugrás, avagy Lőrincz Ágnes nagy pillanatai. ... Új szereposztásban került színre a darab Sfîntu Gheorghén (Sepsiszentgyörgyön) és Tîrgu Mureşen (Marosvásárhelyen). A színház története bizonyára bővelkedik ehhez hasonló epizódokban, nagy beugrások tarkítják a társulat legendáit. Lőrincz Ágnes teljesítményéről mégis felső fokon illik nyilatkozni, olyan emlékezetes beugrásról lévén szó, amely hisszük méltán kerül bele a művésznő és a színház alakuló legendáriumába.

Lőrincz Ágnes ugyanis a szerelemeső főszerepébe ugrott be. Ehhez tudni illik, hogy a rendkívül hosszú előadásban Krisztina szerepe kulcsfontosságú, szinte mindvégig, több mint három órát a színen van. Szinte hihetetlen, hogy - ezekben a napokban súlyos betegséggel is bajlódó művésznő - egyetlen próbával hogyan volt képes megbírkózni a szereppel. Olyan állandó partnerekkel, mint Csíky András, Orosz Lujza, Kriza Ágnes és Miske László a művet most megismerők számára tökéletes illuziót nyújtott." írja Bogdán László

Múzsa, a Népújság melléklete, 1994. szeptember 29. Oláh Tibor kritikájából: "Harag Gyuriék örömhozó meglepetése. Nézőből átvedlek hallgatóvá, figyelmes hallgató-nézővé; önfeledten élvezem Edith Piaf lemezről-rádióból ismert számait - Lőrincz Ágnes tolmácsolásában. Tiszta csengésű kimunkált énekhang a tolmácsé, erdélyi magyar viszonylatban nincs hozzá fogható "arany a torkában" mint hajdan Piaf orgánuma. Ez a körülmény mégis, nem egyedül motiválja, hogy elővették az Edith és Marlene című látványos zenés műsort, amint alcíme definiálja legjobban Egy élet dalban és játékban. Lőrincz Ágnes színésznőnek is kiváló, a prózai szöveg éppúgy megihleti, élteti, mint a partitúra. Könnyedén szökell át a drámából vígjátékba, és fordítva... Aki szereti a francia sanzonokat Aznavour, Yves Montand és főhelyen épp Edith Piaf művészetét, az dúskál itt a jóban. Edit - Ági csapkod, üt-vág, hisztizik, hajbakap Momone-nal, lekurvázza Marlene-t, de mihelyt mikrofonhoz lép és rázendít, meg nem történté válik kilengés, mámor, civódás, sűrű csend üli meg a termet, száll-száll a szívhez szóló dal.

"A hatás? Hangverseny színhelye inkább, mint színház a Kultúrpalota nagyterme."
Dolgozó Nő, 1989. május, kritika Kóródy Elek tollából: "Lőrincz Ágnes hittel és elhitető erővel játszik. Számára ismeretlen a holt idő, minden pillanata él, minden mozdulata őszinte. A játék kedvéért játszik. Partnereit is felrázza, nem csak a közönséget. Boldog, hogy játszhat. Volt olyan vasárnap, amikor három előadáson is fellépett. Ez akkor is sok, ha csak az öltözködésre, maszkkészítésre gondolunk. Hol van még a lelki átállás egyik szerepből a másikba? És ez a sűrített program mégsem befolyásolja teljesítményének minőségét."

Kritikai Lapok, 1994. "Az Edith Piafot alakító Lőrincz Ágnes játéka azonban közömbösít minden aggályt. A reflektor fényköre kihasítja törékeny alakját a külvilág szirupos, füstös sötétjéből, zárt nykú fekete ruhában megáll, tenyereit combjainak feszíti, és énekelni kezd. Érzelmes és nyers, törékeny és kemény, sokszor kiáltásba fúló rekedt hangjából árad a mohó életszomj és az ismeretlentől való borzongó félelem. Nem csak érzelmeket, gondolatokat is tolmácsol, de sosem elvont bölcsességeket, hanem a mindennapi valóság apró mégis lényegbevágó átélhető titkait... Megtalálja az arányt a stilizált játékosság és a mélyen megélt érzelmesség között. Nem a járása, haja ugyanolyan, mint a Piafé, hanem a töltése. Abból az erős, átható sugárzásból részesülhetünk egy kicsit mi is, ami az apró, csúnya francia nőt, a "Verebet" halhatatlanná tette." írja Tasnádi István.

Szatmári Friss Újság, 1996. január 6. Ágopcsa Marianna írja a Csókos asszonyról: "Lőrincz Ágnes könnyed, természetes alakítása, dekoratív megjelenése a siker egyik fontos összetevője"

Szatmári Friss Újság, 1996. október 26.: "Lőrincz Ágnes Lady Milford, a kegyencnő szerepében jóval több, mint hercegi játékszer: mélyen érző, nagy formátumú személyiség" (Schiller: Ármány és szerelem)
Kritikai Tükör, 1997. Kisvárda, Margitházi Beja: Északnyugaton a helyzet (Ármány és szerelem): "Szép, érzékeny, őszinte és boldogtalan Lady Milfordja van a történetnek Lőrincz Ágnes személyében. Az összhatás első jelenetében csak egy furcsa, bizarrul fodros fésülködőköpeny zavarja, amelyben elég nehéz méltóságteljesen mutatkozni."

Szatmári Friss Újság, 2001. december 2. Báthory Éva írja: "Doriséban Lőrincz Ágnes vállalkozott a csöppet sem könnyű feladatra, hogy egy huszonöt éven átívelő szerelmi kapcsolat hat epizódban sűrített történetét elevenítsék fel az előadás két órája alatt. Finom mosoly és önfeledt nevetés között vezetve, szinte kézen fogva, az őszinte szótól a mindenkori dogmákat sorra megcáfoló emberszabású igazságoktól nálunk még most is megdöbbenő nézőt...."

Szatmári Friss Újság, 2002. november, Báthory Éva tollából: "Lőrincz Ágnes földbirtokosnője telitalálat. Érzéki, felelőtlen és képmutató, úgy, hogy közben végig érzékelteti, ez az asszony őszintén hisz saját jóságában és nagylelkűségében s abban, hogy csupán a körülmények áldozata."

Legkedvesebb színpadi szerepei

Bernarda Alba háza: Martirio , Zűrzavaros éjszaka: Zita, Edith és Marlene: Edit Piaf, A kőszívű ember fiai: Baradlayné, Györgyike drága gyermek: Mikár Ferencné, Mágnás Miska: Marcsa, Tóték: Gizi Gézáné, Szentivánéji álom: Titánia, Jövőre veled ugyanitt (Doris)

Forrás:

Csirák Csaba: A szatmárnémeti színjátszás otthonai, Otthonom Szatmár megye 18. Szatmárnémeti 2003.
Csirák Csaba: 50 év krónikája, Otthonom Szatmár megye 19, Szatmárnémeti 2003.
Napilapok és folyóiratok: A Hét, Dolgozó Nő, Előre, Ifjúmunkás, Igazság, Kritikai lapok, Népújság, Szatmári Friss újság, Színház, Táncművészet, Új élet, Utunk, Vörös Zászló.

Levelek, visszaemlékezések

Írta: Csirák Csaba, Szatmárnémeti, 2005.