Életrajza:

Adatok:
1914 - 1916 - az első világháború katonája
1916 - a Kassai Nemzeti Színház tagja
1918. szeptember 14-én - bemutatkozik a Vígszínházban: a "Pillangókisasszony"-ban Pinkertont játssza
1918 - 1927 - a Vígszínház tagja, de vendégként átjár az Andrássy úti Színházba is
1927 - óta az Egyesült Államokban él és filmez, itt már az Államokban köt házasságot
1930 - a már felépített amrikai karrierjét újra kezdi, a hangosfilmezéssel
1933 - amerikai állampolgárságot kap
1931- től végig filmez
1943.- "Őrség a Rajnán" című film-drámának férfifőszerepét - Kurt Mullert- szerepéért Oscar díjat kap
1944 - ugyan ezért a szerepéért a New York Film Critics Circle Awards, és a Golden Globe: a legjobb férfialakítás díját is elnyeri
1962 - Gizus, a felesége meghal
1963. - egyik címszereplő Elvis Presley "Fun In Acapulco" című nagysikerű filmjében
1963. - újra nősül
1970. Utoljára áll felvevőgép elé - egy Tv film kapcsán
1971. - nyaralás során, Marokkóban felesége váratlanul meghal.
Az átélt izgalmak miatt másnap infarktust kap, amely végez vele is.

Életútja részletesebben

A kezdetek

Középiskolai tanulmányait követően kereskedelmi iskolában végez, majd utána beiratkozik a Színművészeti Akadémiára. 6 hónap elteltével szerződést ajánlanak neki a Kassai Színházban, ahová leszerződik. A szerződése miatt megszakítja színművészeti tanulmányait, amelyet aztán sohasem fejez be. Kassáról a Vígszínház igazgatóságának megkeresésére jön el, és 1919-ben a Vígszínház tagja lesz. Ezt megelőzően vendégjátékával bizonyítja rátermettségét 1918. szeptember 14-én, és bemutatkozik a Vígszínházban, a "Pillangókisasszony" Pinkerton-szerepében. A meggyőző játékot szerződés követi.
Akik látták színpadon, azok a fél évszázaddal korábban élt ifj. Lendvay Mártonnal való szellemi rokonságról beszélnek.

Lukács szerepköre

Szerelmesszínésznek indul, mint minden fiatal és jóképű férfi színész, de nem csak fiatalsága predesztinálja erre a szerepkörre, hanem az a belső izzás, amely átmelegíti minden játékát. Hamar kinövi ezt a "hősszerelmes" időszakát, és érett, vonzó férfiak megformálásában jeleskedik. Még kassai színész korában lehetőséghez jut, és filmezni kezd. Az 1920-as évek elején a színpadi munkát tekinti elsődlegesnek, a filmezést másodlagos tevékenységének. Játszik Max Reinhardtnál Berlinben, majd egy évadon keresztül.

Lukács Pál, a Vígszínház egyik korabeli sztárja

Az Andrássy úti Színházban 1926 októberében van a premierje egy Békeffi László-darabnak, amelyet Fedákra szabott írója. A kamaradarab Madame Riza-szerepét játssza a nagy és híres díva, Fedák Sári, és Gálossyt, az elszegényedett földesurat alakítja Lukács Pál, akivel évődik, hol telefonon, hol személyesen Fedák. Hálátlanul kis szerep hárul például Hollósi Ilonára, a kislányt megszemélyesítő figurára, hisz az egész előadás Fedák és Lukács briliáns kettősére épül.
Ebben az évadban a hazai színjátszás világában azonban kétségkívül az egyik legjelentősebb darab, amelyben Lukács is játszik, a Vígszínház újdonsága, a Harsányi Zsolt átdolgozásában és színpadi változatában menő "A Noszty fiú esete Tóth Marival", amelyben Lukács egy fess huszár ezredest alakít, Stromm ezredest. "... mintha egyenesen rászabták volna" - írja a korabeli kritika. A darab kirobbanó siker, és nem csak Gaál Franciska, és Rajnai Gábor játéka miatt, hanem a dinamikus színpadi átírás, a mikszáthi mesevezetés miatt, és maga a témaválasztás is telitalálat a Vígszínház színpadán. A parádés szereposztás is részese a sikernek. Somlay Artúr, Góth Sándor, Szerémy, Kürthy József, Góthné Kertész Ella mind-mind hozzájárul - Lukács Pál természetesen karakterfigurájával - a zajos sikerhez.

Lukács Pál művészetéről egy kortársi szakvélemény (1926)

"Magas alakja, érdekes profilja, erőteljes fiatalságának őszes haja népszerű és jól ismert. A férfiak irigylik, vele álmodnak az asszonyok. Holott az elegáns Lukács Pál nem óhajt vágyak lovagja lenni. Komoly, higgadt, szerepeinek élő ember. A színpadon nem utazik apró hangulatcsinálásra, hatásos nüánszokra, amelyek a karzatot és a hölgyek szívét szokták megejteni. Nem cizellál, nem faragcsál a figuráin. Lukács Pál művészete olyan, amilyen egyénisége: férfias. Nagy ecsetvonásokkal csinálja meg a szerepeit. Úgy dolgozik, mint a freskófestők: széles gesztusokkal. Alakjai ezért élnek egységes életet, a függöny felgördültétől annak legördültéig. És azért van, hogy anélkül, hogy forszírozná a detailokat (részleteket, szerk.) alakításai a detailokban is mélyek, megkapóak" - írja, a "B" monogram mögé bújó korabeli kritikus a Tolnai Világlapjában Lukácsról.

Lukács színpadi szerepeiben

"Minden szerepében intenzív, nyomot hagyó. A ťBrassbund kapitányŤ erőteljes és egzotikusan markáns vonalait a ťNagytakarításŤ modern, nőies miliője csak erősíti. A ťNoszty fiúŤ Stromm ezredesét mintha egyenesen rászabták volna. A szerep is, alakítója is született úr. A színpadon is, az életben is, minden helyzetben és minden viszonylatban. Lukács Pál egyike azoknak a kevés színészeknek, akik állandóan klublevegőt hoznak magukkal, mihelyt színpadra lépnek. Az ťÚriemberekŤ-beli hálátlan szerepében is: a közönség mindvégig vele volt. Egyenesen szerette volna, ha Galsworthy másképp fejezi be a darabot és kihúzza a vízből a bajba jutott gentlemant, akit Lukács alakít. Lukács Pálban, túl a művészen és az elegáns férfin a gentleman szuggesztivitása él: ez teszi barátjává mindazokat, akik a közelébe érnek. Lénye kedves, közvetlen, egyszerű. Korrekt, anélkül hogy nélkülözné a művészlélek könnyed mozgékonyságát, derűs fölényességét. A leánygimnáziumokban a kislányok még hajukat is megnövesztenék egy Lukács-autogramért. A férfiak szeretnének hozzá hasonlítani. A kritika pedig lehajtott lobogóval köszönti tiszta művészetét" - fejezi be a névtelenségbe burkolódzó korabeli kritikus írását, 1926-ban.

Lukács Pál Hollywoodba érkezik

"... be kell vallanom, hogy nekünk otthon, bármennyire is sokat hallunk és olvasunk Hollywoodról, nincsenek helyes fogalmaink a filmvárosról és a filmvilág különös életéről - mondja Lukács Pál Amerikába való megérkezése után néhány héttel. - ... az első hollywoodi utam a Paramount Stúdióba vezetett. Az ajtóban megállítottak és azt kérdezték: hova megyek, mit akarok, és kivel van itt ťbusinessemŤ. Megvallom, nem nagyon értettem, hogy mit beszél hozzám ez a fiatalember, akinek az asztalán három telefon is fekszik, és aki egyáltalán nem tanúsított nekem több figyelmet, mint akárkinek, aki munkáért jelentkezik. Mr. Lasky már kissé másképpen fogadott. Ő ugyanis látott engem Pesten a Vígszínházban játszani. ťRendben van, kérem - mondta a Paramount Filmgyár hatalmas (akkori) alelnöke -, természetesen megnézzük majd a dolgot... csináltatunk egy próbafelvételt...aztán meglátjuk, hogy mit tud... a próbafelvétel eldönti, vajon megfelel-e Ön arra a szerepre, amelyre most színészt keresünk. Holnap tessék eljönni a próbafelvételre...Ť Hát, megvallom - folytatja Lukács Pál -, hogy ez után a beszélgetés után kissé csalódottan hagytam el a filmgyár telepét. Én azt hittem, hogy Hollywoodban beszámítják a múltat és az odahaza végzett munkát, a pesti színészi sikereket. Nem gondoltam, hogy itt éppen úgy próbafelvételt készítenek rólam, és éppen úgy vizsgáztatnak, mint egy kezdőt. A Laskyval folytatott beszélgetés után tudtam meg igazán, hogy itt mindent újra kell kezdenem, s újra le kell tenni a színészet hétpróbás vizsgáját."

Első lépések a világ legnagyobb filmüzemében

"... másnap megcsinálták a próbafelvételt és harmadnap érdeklődni mentem az eredmény iránt. Nagyon udvariasan válaszoltak: ť Sajnáljuk, még nem tudjuk - felelte a tisztviselő -, sajnos az Ön dolgával még nem értünk rá foglalkozni, tessék várni, amíg sor kerül Önre. Ť Most már nem is bosszantott ez a dolog, megszoktam ezt az amerikai modort. Másnap küldönc jött értem és az irodába hívott. Most már egy árnyalattal kedvesebben fogadtak és azt kérdezték, hogy mennyi fizetést kérek egy filmszerepért, és mennyi fizetést akarok egy évre, vagy öt évre. Mintha fejbe csaptak volna, úgy ért ez az ajánlat, mert a néhány napi halogatást én már elutasításnak vettem. Aztán a szerződés megkötése után mégis megkérdeztem tőlük, hogy miért csinálták velem ezt a halogatási procedúrát. Erre megmagyarázták, hogy naponta (1926!) húsz-harminc neves színész érkezik Hollywoodba, a világ minden részéből. Az egyik a Comédie Franciais-tól jött, a másik a moszkvai Művész Színháznak a tagja, a harmadik Reinhardt színházát akarja felcserélni, a negyedik meg egyenesen Japánból érkezett a filmvárosba. Ezt a rengeteg jelentkezőt természetesen nem tudják foglalkoztatni a hollywoodi filmgyárak, mert egyszerűen nincs betöltetlen hely. Még próbafelvételt is csak azokról csináltatnak, akik jó ajánlólevéllel érkeznek, mert a próbafelvétel is pénzbe kerül, és akkoriban azért elég takarékos volt a gazdálkodás a filmgyáraknál. Rólam is csak azért csináltak felvételt (és ezt egész nyíltan bevallották), mert Zukor Adolf és Lasky már láttak játszani a pesti Vígszínházban, és a Vígszínháznak itt is nagyon jó híre van" - mondja Lukács Pál - de tegyük hozzá, ekkoriban Zukor Adolf és Mr. Lasky neve elég jó ajánlás tud lenni.

Első amerikai filmjében a világsztár, Pola Negri partnere

"A próbafelvétel - folytatja Lukács - várakozáson felül sikerült, arcom nagyszerűen megfelelt arra a szerepre, amelyet Pola Negri filmjében kell játszani. Sőt magának Pola Negrinek is tetszett a próbafelvétel, ami igen nagy szó, mert Pola Negri maga választja ki partnereit. Csak azzal játszik együtt, akivel akar. Amikor bemutatkoztam neki, nagyon kedvesen néhány magyar szóval fogadott. Általában a hollywoodi nagy filmsztárok mind beszélnek néhány magyar szót, ezt már a magyar filmes barátaiktól tanulták. A filmgyár ebédlőjében egyébként külön magyar asztal van - emeli ki Lukács a beszámolójában -, itt ebédel Vajda Ernő, Bíró Lajos (mindketten híres forgatókönyvírók) és a gyár többi magyarja. Olyan ez az asztal, mintha Pesten a New York kávéházban ülnénk, így is hívják a magyarok: ť a kis New York Ť."
Egyelőre egy film erejéig szerződteti a Paramount Filmgyár, a "Rachel" című némafilmben, és Pola Negri partnereként játszhatja Vajda Ernő szcenáriuma alapján Negri "kedvesét". A filmet követően számára bizonytalannak tűnik jövője itt Amerikában. "Valószínű, Emil Janningsszal játszom majd talán együtt, de ez nem biztos. A Casting Office-ban még nem döntöttek, és itt minden tőlük függ. Egyelőre az a tervem, hogy néhány filmszerepet vállalok, aztán majd döntök a jövőmről - nyilatkozza az akkor még nem is sejthetően magasra ívelő karrierje elején Lukács Pál. - ... akár lesz a filmen sikerem, akár nem, érdemes volt Hollywoodba jönni. Érdemes volt átjönni az óceánon, hogy például kezet szoríthassak Várkonyi Miskával, az én drága régi barátommal. Ő segített át a nehézségeken, amivel bizony nehezen birkózik az Európából érkezett zöldfülű."

Hollywoodban mint némafilmsztár

1927-ben a Paramount Filmgyár egy film erejéig tehát leszerződteti, amelyet aztán újabb és újabb követ. Első filmjét követően még két Pola Negri-filmben játszik, ezek egyike az "Egy színésznő szerelmei" című. Aztán nem sokkal később leforgatja a magyar Bánky Vilmával és a kor férfi sztárjával, Ronald Colmannal az "Összeesküvők" című némafilmet, amely kapcsán egy csapásra az érdeklődés fókuszába kerül. Később is forgat a magyar világsztárral, Bánky Vilmával, együtt játsszák például a "Moszkvai lány"-t 1928-ban, és itt már mint Paul Lukas szerepel a címlapon. A világhírű filmcsillaggal, Pola Negrivel összesen három filmet forgat. Hatévi amerikai tartózkodását követően 1933-ban kapja meg az amerikai állampolgárságot. Ennek hátterében nem valamiféle hazafiatlan életérzés, hanem józan, praktikus meggondolás húzódik. Ugyanis az amerikai filmforgalmazók a külföldi beáramlásoknak gátat szabva kvótát állapítanak meg a nem amerikai csillagokkal szemben, így a többségében Hollywoodban dolgozó magyarok és más külföldiek jó része kezdeményezi az amerikai állampolgárságot hivatalosan is, hogy a további munkavégzésük biztosított legyen.

Lukács Pál második hollywoodi karrierje

Idővel már befutott némafilmsztár, és a Paramount Filmgyár alkalmazásában áll, amikor a filmipart alapjaiban megváltoztató hangosfilm sorsszerűen mindent megkérdőjelezve, erősen próbára teszi színészi képességeit. A korábbi gesztusokra, erőteljes mimikára, erős festésekre építő, némiképp harsánynak számító színészi játékot egy sokkalta intimebb, bensőségesebb, természetes gesztusokkal és beszédmodorral párosuló színészi munka váltja fel. Egészen kivételes tehetségek képesek rövid idő alatt átállni erre az "új stílusra", sokan el is "véreznek" a váltás során, mert hangjukkal már nem megfelelőek filmre. Lukács életében is egy nehéz és kritikus időszak ez a váltás. "... csak nehéz küzdelmek és kemény harcok után jutottam el odáig, ahol ma (1930) tartok. Amikor már úgyszólván azt hittem, minden rendben van, és karriert csináltam Amerikában: akkor jött a beszélőfilm-forradalom. Kezdhettem újra elölről az egészet. Sokszor gondoltam arra, hogy egyszerűen otthagyom Amerikát és visszatérek Budapestre, ahová több alkalommal is hívott a Vígszínház. Mint önérzetes színész nem tudtam belenyugodni abba, hogy hangosfilmjeimben csak a számat tátogassam, és helyettem egy dublőz mondja az angol szöveget. Elhatároztam, hogy nekifekszem az angol nyelvnek. Három hónapi haladékot kértem gyáramtól - és hat hónapot kaptam. Ez alatt a hat hónap alatt úgy tűnik, sikerült elérnem azt, amire magam sem számítottam: angol nyelvű próbafelvételem olyan jól sikerült, hogy a Paramount újabb öt évre szerződtetett, de már mint beszélőfilmszínészt. Új filmem címe: ťLady's Man Ť, amelyben egy rokonszenves szoknyabolond szerepét játszom majd..."

Lukács Pál, a Fehér Hollók vígszínházi szövetségének tagja

Szerémy Zoltán, Csortos Gyula, Fenyő Emil, Kertész Dezső, Bárdi Ödön egy kora tavaszon, a nagycsütörtöki színházszünnapon kirándulni indulnak Esztergomba, majd vissza is hajóval érkeznek, és a napot a Fészekben koronázzák meg egy jó vacsorával. E nagyszerűen sikerült nap emlékére minden év nagycsütörtökén megismétlik ezt a kirándulást, amely kiránduláshoz idővel sokan csatlakoznak. A törzstagok ekkor létrehozzák a Fehér Holló Társaságot, minthogy igen ritka az ilyen jó barátság. A felvételi procedúra hosszadalmas, minden részletében kidolgozott és részben titkos is. Ennek a nagyszerű társaságnak válik idővel tagjává maga Lukács Pál is, és amerikai tartózkodása ellenére minden évben táviratban megemlékezik a Fehér Hollókról, gyakran ilyesmi szöveggel: "Veletek vagyok".

Lukács Pál, a romantikus férfi

Magánéletében a nők mindig fontos szerepet játszottak. Egész fiatalon (1916) házasodik először, de rövid életű házasságát követően Benes Gizellával él 1927-től, egészen Gizus 1962-ben bekövetkezett haláláig. Gizit egyébként mint Benes Daisyt ismeri meg Lukács 1926 táján. Lukács Pál akkoriban a budapesti Vígszínház tagjaként épp a "Potemkin" című darab főszerepét alakítja. Az első sorban ül az előadáson Daisy, az ismert magyar dzsentri család leánya is, aki le sem veszi a szemét róla. Lukács a színpadról is észreveszi. A szerelem első látásra nagy csodája bekövetkezik Lukács életében is, annak ellenére, hogy még nem ismerik személyesen egymást, és másnap szerződése Ausztriába és Németországba szólítja. Lukács azonban személyes ismeretség ide, illem oda, mindennap három szál rózsát küldet egy egész éven át - amíg távol - van Daisy lakására, a névjegyével. Egy év múlva "Pali" jön Pestre, és a pályaudvarról egyből Benesék lakására hajtat. Illő módon bemutatkozik, majd megkéri Daisy kezét, és három nap múlva megesküsznek. Házassági esküjük egy életre szól, hisz Gizus mellett haláláig nagy betegségében, és az utolsó idők nehézségeiben is kitart.
A gyászév letelte után házasságot köt az amerikai Annette M. Driesensszel (1963. november. 7.). Harmadik feleségéhez fűződő meghitt viszonya egyben végzete is. Az asszony - Paul és Ann majd nyolcesztendei házassága idején - egy forró marokkói nyaralás során életét veszti. Lukács Pál az átélt élmény következtében nagyon rossz állapotba kerül. Nem alszik az éjszaka, és a 84 éves ember nem tudja feldolgozni felesége elvesztését, hajnalban szívroham végez vele. A sorsszerű nyaralás mindkettejük végzetévé válik.

Lukács Pál mint filmcsillag

"A sphynx", 1918-ban, volt első filmje Balogh Béla rendezésében, ahol Lukács Pál a címszereplő, majd élete során összesen 94 filmben játszik, élete második felétől jobbára főszerepeket, címszerepeket alakítva, és főképp amerikai filmeken. Pályafutása során világhírű partnerek sora fémjelzi színészi kvalitását. Errol Flynn, Dean Stockwell, Kirk Douglas, Charles Boyer, Charlton Heston, Ava Gardner, Lee Van Cleef, Ursula Andress, Elvis Presley, Buster Keaton, Peter O'Toole, Juliette Gréco, Orson Welles, Bette Davis, Clark Gable, Joan Crawford, Katharine Hepburn partnereként szerepel filmeken. 1942-ben Robert Capa vállal vele egy filmszerepet, s így a budapesti születésű világhírű fotós lesz társa a "Temptation" című USA-filmben. Robert Capa egyébként Friedmann Endre Ernő néven látja meg a napvilágot 1913-ban Pesten, és a világ egyik legnevezetesebb haditudósító-fotoriportere, aki még életében legendává válik, hisz saját biztonságáról gyakorta megfeledkezve küld fotóriportokat kezdetben a spanyol polgárháborúról, később Kína Japán-inváziójáról, majd a második világháború hadszíntereiről, egészen addig, míg a vietnami háborúban egy akna ki nem oltja az életét, Thank Net település közelében.

Az amerikai mozicsillag magyar lelke

1932-ben Julie Lang, Hollywood legismertebb filmriporternője készít interjút Paul Lukasszal, amely riport így kezdődik:"Lukács Pál a világ legszeretetreméltóbb csirkefogója. Jaj annak, akit ugrat, márpedig mindig ugrat valakit. Haragudni azonban nem lehet rá, mert tréfái sohasem bántóak, és így az nevet a legjobban, akinek a bőrén Pali tréfálkozik. Minden magyar született házigazda, és Lukács Pali igazán nem kivétel a szabály alól. A mi jó Pálunk csak úgy tudja elviselni az életet, népszerűséget, és jómódot, ha sok jó barát, és víg társaság veszi körül, és boldogtalannak érezné magát, ha nem osztozhatna a mások örömében és bújában." A riport természetesen amerikai szemmel csodálkozik rá egy ott élő sikeres magyar színész életére: "....Lukács Pál igazi hedonista, az amerikai és a magyar filozófiának minden szépsége és egészséges felfogása egyesül benne. Igazi magyar gavallér és igazi amerikai férfi. Egészségesen él, sokat teniszezik és golfozik. Evésben és öltözködésben a magyar szokásokat követi, de magyar a lustasága is. Sohasem siet, lassan és kényelmesen eszik, de ha dolgozni kezd, nagyon kitartó. Tudja, hogy Amerikában a sikert csak kemény munka árán lehet elérni."

Lukács Pál amerikai magánemberként

Hollywoodban Lukács megőrzi szívében a pesti fiú minden romantikáját, hazai életvitelét ülteti át a helyi szokásokhoz igazítva. Gyógyíthatatlan szenvedélyévé válik, hogy minden kóbor kutyát hazavisz. Gyakran 15 - 20 eb is kap kosztot, kvártélyt a Lukács-kennelek egyikében - másikában. Feleségével ez az egyik örök konfliktusforrása, hogy Pali kéthetente érkezik egy-egy csapzott, elhagyott, és csontig lesoványodott kutyával. Idővel aztán magánrepülőgépet vásárol, és másik szenvedélyévé épp a repülés válik. Hol maga vezeti a gépét, hol pilótájával száll fel, de imádja az utazást, a helyváltoztatást, felülről megismerni Amerika tájait. Gyakorta viszi el házvendégeit is egy-egy sétarepülésre. Lukács sohasem sző terveket, nem ábrándozik, nincsenek elképzelései a jövőről, nem törődik a holnappal, mindig és folyamatosan élvezi az élet pillanat szabta lehetőségeit. Ez az egészséges életszemlélete mind filmezései során, mind magánemberként valósággal átizzik belőle. Egyébként a Lukács-házban, miközben egy csöndes pillanat sincs, igen harmonikusan csordogál az élet. Reggel héttől fogva szinte megállás nélkül cseng a telefon, ekkor rákezdenek a kutyák, és egész éjfélig folyvást hallani valamelyikőjük hangját, amikor a sorban, és napközben érkező vendégek utója is távozik. Ágyban reggelizik, narancslé, kávé, pirítós kenyér rendszerint, amit Emma, a szakácsnéja készít el gondosan pontban hét órára... Viszont filmforgatásokon mindig pontos. Kifogástalan öltözékben jelenik meg, és vérében van az aznapi szöveg minden részlete. Kevés ismétlést igényel játéka, felkészült, professzionális színész.

Lukács Pál Oscar-díjat kap

A "Captured" (1933) című amerikai filmben Gary Cooperrel (1931-ben), Douglas Fairbanks Jr.-ral, valamint az édesapja révén félig magyar származású Leslie Howarddal filmez, aki Steiner László néven látja meg a napvilágot Londonban. Egy film erejéig még Alfred Hitchcockkal is dolgozik (The Lady Vanishes, 1938). Sokat dolgozik Georg Cukor rendezővel, számos filmjében játszik címszerepet, vagy épp főszerepet. Bob Hope-pal és Anthony Quinn-nel később, a II. világháború alatt forgatja a "The Ghost Breakers" (1940) című amerikai filmet. Filmszerepei mellett New Yorkban, a Broadway-n színpadi fellépést is vállal. Lilian Hellman "Őrség a Rajnán" című drámájának férfifőszerepét alakítja hosszú időn keresztül színpadon, igen nagy közönségsikerrel, és számos szakmai elismerést vív ki játékával. A színpadi mű sikere kapcsán sor kerül a darab megfilmesítésére 1943-ban. A filmben is ő játssza Kurt Mullert, amely alakításáért elnyeri az Akadémia díját, az Oscar-díjat. A főszerepet egyébként Bette Davis alakítja Lukács Pál partnereként, ő Sarah Muller. A film további másik három Oscar-díj jelölést nyer, a legjobb forgatókönyv, a legszebb fotografálás, a legjobb női mellékszerep kategóriákban.
"A forgatókönyv olyan jól sikerült, hogy szinte nem is kellett tanulni a szerepet, teljesen hozzám nőtt..." - mondja az Oscar-díj kiosztó gálán Lukács Pál, vagy ahogy a világ ismeri, Paul Lukas. Kurt Muller-alakítása még ugyanebben az évben elnyeri a New York Film Critics Circle Awards, a New York-i Filmkritikusok díját, és rákövetkező évben, 1944-ben a Golden Globe: a legjobb férfialakítás díját is. A film Oscar-díjának köszönhetően Hollywoodban, a sétálóutcában, a hírességek utcájában (a 684. Hollywood Blvd.-on) neki is bronz emlékcsillagot helyeznek el, amely örök időkig hivatott figyelmeztetni az arra járókat egy magyarra, aki világhírnévre tett szert színészi játékával.

Utolsó esztendők

Filmes karrierje nem áll meg ezen a ponton természetesen. Már korábban is vállalt számos esetben rádiószereplést, ezek mellett azonban a megjelenő új műfaj, a televíziózás is vonzza. A televízió hőskorában, 1948-ban már számos amerikai tv-filmsorozat epizódjaiban tűnik fel különböző szerepben, így például egy sci-fi tv-filmsorozatban partnere az akkor még filmes karrierjének elején álló, tragikus sorsú James Deannek, 1951-ben. "20,000 Leagues Under the Sea" - a Verne kalandregényének megfilmesített változatában is címszerepet kap, a fiatal Kirk Douglas, James Mason oldalán. Partnere, a már hosszú ideje az egyesült államokban dolgozó, és a Casablanca film kapcsán és egyéb szerepei révén nevezetessé váló magyar színész, Peter Lorre (Löwenstein László) is, ebben a filmben. Játszik Juliette Gréco és Errol Flynn, és Orson Welles oldalán John Huston rendezte: The Roots of Heaven, (1958) című filmjében épp úgy, mint Elvis Presley "Fun In Acapulco" című filmjében, címszereplő Ursula Andress partnereként. 1963-ban. Színházi szereplései mellett tv-filmszerepeket, sorozatokban való részvételt 1968-ig vállal. Utoljára tv-kamera elé 1970-ben áll, dr. Nagy szerepében, a "The Challenge" című tv-filmben.

Itthon Lukács Pált hazai szerepei révén a Vígszínház közepes kvalitású színészének találja az akkori szakmai kritika. Emőd Tamás például még 1931-32 táján is ezt a nézetét hangoztatja, mély együttérzéséről biztosítva, amikor "netán sikeres szerepben, megcsillanthat tehetségéből valamit is Lukács", de emlékezik kudarcokra, kínos pillanatokra is. Nehéz utólag mit kezdeni egy-egy kritikai megnyílvánulással, hisz kevesen vannak olyanok, akik nagyobb bakot tudnak lőni, mint a színházi kritkusok. Az eltemetett, és szóra sem érdemes darabok tucatjairól derül ki az ellenkezője az idők során, és fordítva. A közepes, standard színészek egyike egyszercsak minden várakozást felülmúlóan, a világ élvonalába tartozik, akkor egy Bajor Gizi, Csortos Gyula, vagy egy Újházi Ede... de nem érdemes ilyesfajta töprengésre időt fordítani, mert nem így történt.
Lukács Pál egyik titka a szüntelen megújúlni tudás. Ne feleddjük, élete során legalább háromszor kellett színészi karrierjét "nulláról" kezdenie. Az elsőször, a hazai színpadok kellett bizonyítania, aztán az itthoni filmes karrierjét kialakítani. Amerikába kerülvén, a némafilm élvonalába kerülni, sok-sokezer tehetséges színész között a legjobbak közé küzdenie magát, és aztán amikor a némafilmezés szinte hónapok alatt összeomlott, és kialakult a "talkie", a beszélő film, újfent, kemény és nehéz, és emberfeletti erővel, akcentus nélkül, kellett igen rövid idő alatt meggyőző amerikaivá válnia, a hangosfilm új urai előtt. Ismét próbafelvételeken bizonyítani... Hazai mértékkel nehezen mérhető, hogy mekkora erőt képviselnek a tehetséges színészek Amerikában és hogy valaki ebben a versenyben Oscar díjra méltóvá is válik... Mindenkor tiszteletet érdemlő, megsüvegelendő történet Lukács Pál emberfeletti küzdeni tudása, színészi kvalitása, és hogy ehhez talán ő elegánsan mosolyogna... ezt már igazán csak mi képzeljük hozzá.

Paul Lukas és Victor Varconi

Magyar férfi színészvilág két képviselője is van ekkoriban a világhír báltermében. Mindkettejük neve egy-egy "szócikk" a világ legkülönfélébb filmtörténeti lexikonjaiban ma is. Paul Lukas az Oscar díjas kettejük közül, de Várkonyi Mihály, vagy ahogy ismerik Victor Varconi pedig egyszerűen csak tehetséges és népszerű. Nevük gyakran együtt emlegetett fogalom itthon. Zilahy Lajos így ír kettejük összehasonlítása kapcsán: "én Lukács Pálban és Várkonyi Mihályban a magyarság két külön típusát látom. Lukács a Vígszínház, a Váci utca délelőtti korzója, Várkonyi a dunántúli dombvidék. Lukács dekadens, mint maga Budapest, nyugatibb és európaibb simább és könnyedebb. Várkonyi a magyar falu lemoshatatlan levegőjével, tekintetében a magyar föld iránti titkos nosztalgiával, sűrűbb és keményebb. Ha a népszerű Paul Lukas arcképét látom a gyufásdoboz fedelén, a tökéletes világfira gondolok, ha pedig az óriás Robinson-áruház képkeretosztályában mint reklámkép Várkonyi Miska néz rám, úgy érzem, mintha a búzakalászok közül mosolyogna rám dióbarna szemével. Jól esik rájuk nézni. Jól esik rájuk gondolni. Ez a két szép szál magyar fiú a magyar tehetség címerét hordozza a világhír régióiban, ahonnan csak lebukni könnyű, de feljutni... mégis csak emberfeletti erőt és minden akadályon átütő színészi képességet kíván, mint puszta vakszerencsét."

Forrás:
Magyar Színházművészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Bp., 1994.
Magyar Bálint: A Vígszínház története - Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1979.
Új Filmlexikon - I. kötet., Akadémiai Kiadó, Bp., 1972.
Hont - Staud: Színházi kislexikon - Gondolat, 1969.
Bárdi Ödön: Thália mosolya - Gondolat, Bp., 1960.
Bárdi Ödön: A régi Vígszínház - Táncsics Kiadó, Bp., 1957.
Julie Lang: Paul Lukas and the Three Red Roses - Színházi Élet, 1932. 26. sz.
Zilahy Lajos: Két magyar színész (Lukács Pál, Várkonyi Mihály) - Színházi Élet, 1931. 30. sz.
k.v.: Lukács Pál őszinte vallomása második hollywoodi karrierjéről - Színházi Élet, 1930. 38. sz.
dr. Németh Antal: Színészeti Lexikon - Győző Andor Kiadása, Budapest, 1930.
Victor Kane: "Kis New York" a neve a Paramount Filmgyár magyar asztalának... (Lukács Pálról) - Színházi Élet, 1927. 47. sz.
Porzsolt Kálmán: Blaha Lujza Emlékalbum / Péchy Erzsi - Alapítványi Kiadás, Bp., 1926.
B.: Lukács Pál, a művész és az ember - Tolnai Világlapja, 1926. október, 20.
O.I.: Andrássy úti Színház - Tolnai Világlapja, 1926. szeptember, 22.