Életrajza:

Adatok:
1934 - 1945 tanulmányait különböző intézményekben folytatja
1945 - Szegeden Lehotay Árpád magántanítványa
1945. december 21-én, Zilahy Lajos "Tizenkettedik óra" darabjában életében először színpadon
1947-1951 - Film- és Színházművészeti Főiskola hallgatója, Lehotay az osztályfőnöke
1951. nov. 1. A debreceni Csokonai Színház tagja
1957 - a fővárosi Madách Színház tagja haláláig.
1975 őszén jelentkezik betegsége
1982 - műtéte - felgyógyul és játszik
1985. dec. 30. A szilveszteri tévéműsor felvételeit követően, az öltözőjében elhunyt.

A család - születés

Édesanyja Fleischmann Margit, jómódú pozsonyi család gyermeke, aki az édesapával Budapesten ismerkedik meg, aki szintén egy jómódú család legifjabb tagja. Házasságukat követően, a terhesség időszakában az Andrássy úton laknak. Márkus László a Siesta Szanatórimban (ma Országos Onkológiai Intézet) látja meg a napvilágot, június 10-én, (több lexikon tévesen 1-jét jelöli meg!) este 10 óra tíz perckor.

Kisgyermekkor

A budapesti Katona József utca 9-11. számú ház lakójaként éli kisgyermekkorát, amely során elsősorban az édesanyjához kötődik, az édesapa a Sylvánia Rt. cégvezetője, elfoglalt, szigorú ember. Hatalmas szervezőkészségének köszönhetően a cég felfut, jól prosperál, aminek az ára, hogy fiától egyre jobban eltávolodik. A gyermek nem jár óvodába, fraulein vigyáz rá a nagyméretű polgári lakásban. A szülők idővel eltávolodnak egymástól, oly annyira, hogy 1938-ban elválnak, Laci alig 11 éves ekkor.

Az iskolás évek

A Sziget utcai általánosban kezdi tanulmányait, azonban az álmodozó kisdiákot nem nagyon köti le az iskola és a tudományok. Rossz tanuló, így hamarosan a Pozsonyi úti Mellinger Magániskolába íratják, nem túl sok sikerrel. Végezetül Bécsbe kerül egy bentlakásos intézetbe, de rövidesen onnét is visszakerül. Tanulni utál, de csöndes, visszahúzódó "úrigyerek". Zongorázni taníttatják, de ököllel veri a billentyűket gyakorlás helyett. Nem jár csapatba verődve társakkal sehova, inkább a Duna mozi -amit akkor Lloydnak hívnak- válik törzshelyévé, különösképpen akkor, amikor abba a házba költöznek. Tanulás helyett minden szabadidejét a mozikban tölti. Imádja a Scala mozit épp úgy, mint az Elitet a Lloydon kívül. Még idősebb korában is teljes filmszereposztásokat tud elsorolni, az ezerszer látott filmek kapcsán, gyerekkori filmjeiből.

A színházi vonzalom gyökerei

Gyakorta látogatja Lakner bácsi gyerekszínházát, persze mint néző, később kamasz fejjel sok időt tölt a Vígszínház művészbejárója környékén, autogramvadászat céljából. Idővel, amikor gyerekszereplőket keresnek a Vígszínházban, ismeretség révén bekerül a válogatásba, de lámpalázas, és az alkata sem megfelelő, így gyerekfejjel nem lép színpadra soha sem.

A szülők válása

A szülők válása kapcsán a kamasz Márkus Laci édesanyjához kerül, lakásukban maradnak, mert az édesapa távozik Szegedre, ahol új vállalkozásba fog. Épít magának egy nagyméretű házat, Szeged-alsóvárosban, fatelepei, malmai lesznek, és új feleséget is választ magának. Az új egzisztenciát kialakító édesapa gondoskodik ugyan fiáról, de jobbára a pénztárca szerepét tölti be, egykori családjának szinte valamennyi számláját fizeti.

Gimnáziumi évek

A fővárosi Berzsenyi Gimnázium tanulója első évben. Rosszul tanul. Nem buktatják meg, de el kell hagynia a gimnáziumot. A Kecskeméti Református Kollégium bentlakásos diákja lesz. Ott sem tanul. Év végén megbukik számtanból és latinból. Egész nyáron tanulhatja a tárgyakat. A gimnáziumi éveket végigbukdácsolja, és csak édesapja deszkaszállítmányai segítik előre: "egész erdőbe került apámnak, hogy egyik osztályból átengedjenek a másikba..." A háború és a front azonban kettészakítja tanulmányait. Az ostromot követően 1945-ben visszakerül édesapjához Szegedre, hogy ott fejezze be a gimnáziumot. A Szegedi Nemzeti Színház akkori igazgatója Lehotay Árpád magántanulóként foglalkozik a későkamasz-gyerek színészképzésével, helyi színiiskolájában. Ám itt sem tanul, így családi segítséggel, egy pedagógus-rokon Csongrád városában levizsgáztatja év végén.

1944

Az ostromot és a nyilas uralmat Pesten éli meg. Szegeden valószínűleg nem élte volna túl, ott mostohaanyjával egyetemben minden izraelita származásút lágerekbe vagoníroztak. Itt Budapesten késett a lágerekbe való hurcolás, ezért a nyilaskeresztes katonák bevezették a Duna-partra kísérés intézményét, ezreket végeztek ki néhány hónap leforgása alatt, utcán verbuvált, hirtelen foglyokká tett lakosokkal. Márkus Lászlót és édesanyját ez alatt a néhány hónap alatt összesen tizenkét nyilas-transzporttal kísérték a Duna felé, de mindegyiket megúszták ép bőrrel. Életben maradtak, bár Márkusnak haláláig visszajáró rémálma a Duna felé menetelés groteszk élménye.

Az álmodozások kora

Márkus Laci egy professzionális világot épített föl magányában, magának. Egyfajta színház-mozi fantasy-t, amelyben szereplőket, színészeket mozgat, ezernyi mozit lát el filmekkel, és színházakat tölt meg jó színdarabokkal. Sztárokat farag és kudarcokkal tűzdelt életükben elfeledteti őket. Gary Cooper, Marlene Dietrich, Cary Grant, Lili Dagover, meg Judy Garland, Somlay és Karády Katalin személye kavarog képzeletében és a valóságos mozi-élményekkel, mindezt persze az undok matematika füzet felett. Titkon jegyzetfüzeteket tart fönn, amelyben nyomon követi az eseményeket, ki, mikor, hol lép föl, honnét hova kerül stb.

A szegedi pályakezdés

Lehotay tehetségesnek találja, és hamarosan élete első szerepét osztja rá a Szegedi Nemzeti Színházban. 1945. december 21-én, Zilahy Lajos "Tizenkettedik óra" című darabjában egy mellékszerepet kap, ami neki a főszereppel egyenértékű akkor. Az első szerepet hamarosan újabb és újabb követi. Arzént alakítja Molnár Ferenc "A hattyú" című darabjában. Közben a nyolcadik év végi vizsgáját is leteszi nagy nehezen a helyi gimnáziumban, és rögvest színésznek áll, amit édesapja ellenez. Közben megszerzi Pesten a színészi működési engedélyt, és ezt követően az ún. gyakorlatos engedéllyel legálisan játszhat színházakban. Abonyi Géza látja egy-egy szerepben és a főiskola elvégzésére sarkallja.

A Film- és Színházművészeti Főiskolán

1947-ben kerül föl Szegedről Pestre, a főiskolára, Abonyi Géza osztályába. Tanárai: Ladányi Ferenc, Nádasdy Kálmán, Rátkai Márton, Somlay Arthúr, Lehotay Árpád, Gellért Endre. Osztályából csak néhányan lesznek igazi nagy színészek, mint például Sinkovits Imre, Körmendi János, Gyurkovics Zsuzsa és a később öngyilkosságba menekült Lénárd Judit, aki mint tévébemondónő lett ismert. A főiskola másodévében kezdeményezik elbocsátását politikai alapon, mert a "nagypolgári zsúrfiú" demoralizálóan hat a demokrácia főiskoláján. Bizottság ül össze, hogy maradjon, vagy menjen a főiskoláról. Hont Ferenc és Major Tamás pártfogolásának köszönhetően, a bizottság engedélyezi főiskolai tanulmányainak folytatását. A vizsgaelőadás azonban mégis elmarad, mert a premier előtti éjszaka kitelepítik a Csongrád megyei Okány községbe répát szedni. Major Tamás mindenféle pártösszeköttetést igénybe véve 10 nap múlva felhozatja a kitelepített főiskolai hallgatót, és így 1951-ben végre kezébe kaphatja a diplomát.

A főiskola után Debrecenben

Nem sokkal a főiskola befejeztével, megkapja katonai behívóját. A Börzsönyben teljesít szolgálatot, amikor nyolc hét elteltével Makk Károly filmrendező, aki akkoriban Gertler Viktor asszisztense, kikéri a hadseregtől az "Ütközet békében" című katonai témájú film forgatására. A forgatások elteltével a hadseregben írnokként foglalkoztatják. Leszerelését követően szegedi ismeretséggel a debreceni Csokonai Színházban helyezkedik el, 1951. november elsején. Akkoriban, Debrecenben, később igen nevessé vált művészek alkotják a tagságot. Mensáros László, Görbe János, Simor Erzsi, Örkényi Éva, Soós Imre, Latinovits Zoltán, Zenthe Ferenc, Kautzky József többek mellett. Hat esztendőt tölt Debrecenben. Első szerepe itt Ricardo szerepe, "A kertész kutyája" -ban, aztán az Otthellóból Rodrigó, de játszik a Luxemburg grófjában, a Havasi kürtben, az Állami Áruházban, a Zűrzavaros éjszakában, a Nem magán ügyben, stb. Legzajosabb sikerét a Csárdáskirálynő Bóni grófjaként aratja, szinte az egész város ünnepli.

1956 ősze

A Forradalom Debrecenben éri, miközben a "Két úr szolgája" premierjére készül. A Goldoni darabot próbálja egész héten, ám a bemutatót a történelem elmossa. Bosszantja ez, nem érti a körülötte folyó szócsatát, politikai viharokat. Nem igazán érdekli a politika, annál inkább a munkája. Azonban amikor lövöldözésre kerül sor Debrecenben is, megijed. A színház időszakosan bezár, ő Debrecenben reked, édesanyjával telefonon tartja a kapcsolatot. A forradalom kitörése napján Bónit alakította volna a Csárdáskirálynőben, de az előadás elmaradt. A forradalom alatt, és utána is, sőt évekkel később, amikor ideológiai vitába keveredik a Madách Színházban jó néhány kollégája, ő mindvégig hangoztatja, hogy a Márkus-klikkhez, -párthoz tartozik. Esze ágában sincs emigrációba kerülni, mindvégig magyar színésznek tartva magát, lehetetlennek érzi idegen ország, és nemzet érzésvilágát magára öltve játszani idegen színpadokon.

1957 - vissza a fővárosba, a Madách Színházba

A forradalom után kialakuló változások érintik a színházakat is. Mozgásba lendül a magyar színházi élet egésze, és így a fővárosi színházakban is új igazgatói kinevezésekre kerül sor. Téry Árpád a Debreceni Csokonai Színház igazgatója Budapestre kerül, és hozza magával Mensáros Lászlót, és Márkus Lászlót. Mindketten a Madách Színházhoz kerülnek Várkonyi Zoltán hívására.
Eleinte mellékszerepeket kap, villanásnyi lehetőséget a debreceni sztár, a "Márkus"-i megnyilatkozásait egy lakáj, és egy verbuváló szerepében. Viszont együtt játszhat azokkal, akiket szakmai téren becsül, sőt példaképének tekint: Greguss Zoltánnal, Gábor Miklóssal, Tolnay Klárival. 1958-ban eljátssza Szuszlov mérnök szerepét, Gorkij Nyaralókjában, amely kapcsán a szakmai kritika felfigyel Márkusra. Karrierje lassan elindul a fővárosban is.

Madách Színházi évek

"Brecht szerintem csupa ész, csupa logika, a néző képébe vágja a maga igazát, így aztán, úgy vélem, az én elképzelésem belefér a brechti gondolatba." Játszik az Ádám Ottó rendezte Koldusoperában, amely rendezés számos vita tárgyát képezi, a bírálók "eloperettesítésről" beszélnek, ám a darab 112 előadást ér meg Márkussal a főszerepben, még az olaszországi vendégszereplésen is jó kritikát kap. Később, egy másik Brecht darab, a Kaukázusi krétakör arat sikert, több mint 150 előadáson keresztül. Márkus Bicska Maxit szeretné eljátszani, de a ráosztott Tigris Brown, (ahogy ő mondja "cica-Brown") alakításában is utolérhetetlen. "Pompás, egyénien és mégis együttesbe fogalmazott alakítás, szinte a korrupció élő anatómiáját adja, mesterien váltogatva hangjait és színeit a darab többszólamúságában" - írja Görgey Gábor a Magyar Nemzet hasábjain, korabeli kritikaként. Aztán következik egy sikerszéria: Marchel Achard vígjátéka a Bolond lány, amelyben Márkus alakítja Sévigné szerepét, Domján Edit, Garas Dezső, Mensáros László társaságában. A darab több mint 400 előadást ér meg. A darab előadásainak kétharmadán járva, a megszokás és a rutinos beidegződés elkerülésére, egy évadra leveszik a műsorról.

A Molnár korszak

Eredendően is kedveli a Molnár alkotta figurákat, ám az igazi élményt az jelenti számára, amikor Darvas Lilivel, azaz Molnárnéval játszhat együtt az Olympiában. Figyeli játékát, próbálja tetten érni alakításainak apró kis rezdülésein keresztül a molnári kézjegyeket. Közel egymáshoz, hét különböző Molnár figurát alakít. "Minden színész szereti azt a szerzőt, aki nagyszerű szereplehetőséget ad számára" - mondja Molnár Ferenc kapcsán egy korabeli tévériportban - "... az én dolgom, hogy a szerepből személyiséget formáljak..."
Az Olympiában Krehl csendőr alezredes, Albert főherceg A hattyúban, Doktor Ernő Géza egyetemi magántanár az Előjáték Lear királyhoz-ban, az Ibolya színigazgatója, Doktor Sárkány a "Doktor úr"-ban, Norrison a professzionális szervező igazgatója az "Egy, kettő, három"-ban "... Márkus László valódi professzor Molnár Ferencben" - mondja róla Koltai Tamás.

Hubay Miklós darabot ír Márkusnak

Hubay Miklós, Márkusban gondolkodva írja meg a "Néró játszik" című darabját. Márkus briliáns. "... megteremti a csepűrágó császárt, és ugyanakkor a gondolkodó államférfit, a dührohamoktól elfutott eszelőst és a hűvösen kiszámítottat, megteremti azt a véres szeszélyt és elragadó játékosságot, ami a történelemben és ebben a komédiában Nérót jellemzi" -írja Mátrai- Betegh Béla a premier utáni napon publikált újságcikkben.

A kitűnő mulattató

Aztán kimagasló teljesítményt nyújt a Peter Shaffer írta "Black Comedy"-ben, 224 alkalommal megy a darab, amely komoly fizikai erőpróbát jelent Márkusnak. Bravúros bohóc-tréfákat épít be jeleneteibe, lépcsőn gurul le, sőt koreografáltan végighempergődzik, majd akrobatikus mozdulatokkal bútorokat emel... stb.
Színházában ismét Molnár darabok sora következik, "A hattyú", az "Egy, kettő, három". A kritika némiképp megosztottan nyilatkozik Márkusról, olyannyira, hogy a ripacs kifejezést is a nyakába varrják, annak ellenére, hogy Márkus szerepeivel a többszintű ábrázolást valósítja meg. Őt bántja, hogy ennyire nem értik meg a figurák korrajzát, önnön karikatúrájukat, amiket a szerepek kapcsán nagy műgonddal felépít. Néhány sikertelen szerep, és az e kapcsán kialakult bukás, erősíti benne a kudarcélményt. (Dürrenmatt: A nagy Romulus... stb.) Azután a Molnár darabok kapcsán a siker ismét felrepíti, nagyobb magaslatokra, mint azt korábban nem is gondolta volna. A "Doktor úr" előadása premierjét követően, a kritika valósággal mennybe viszi. Általános megjegyzésként mondható, hogy egyszerűen kinevezik "Molnár-színésznek" Ma már bizton tudni, hogy mindhárom, Márkussal készült Molnár-darab színháztörténeti esemény.

A három nővér és a kabaré-tréfa esete

Csehov: Három nővér című darabját kettészeli az a szilveszteri kabarét-tréfa, amelyet Körmendi János ír, és amelyben ő is szerepet vállal. Januárban le kell venni a műsorról, mert általános derültség fogadja színpadra lépését, mint Kuligin. A nézők a jól sikerült, ma már klasszikussá váló kabaréjelenetre asszociálnak, a darab számos jelenetében, és a csehovi hangulat szertefoszlik pillanatok alatt.

Márkus László és a népszerűség

Márkus színházi teljesítményét a kollégák hamar elismerik, már az első márkusi alakítások után, a szakmai kritika is gyorsan felfedezi az ezerarcú zseniális művészt. A nagyközönség színházkedvelő rétege számára már a hatvanas évek elején rangot jelent Márkust a színpadon látni. Ám az igazi áttörést, az országos ismertséget mégis egy filmfőszerep adja. A "Meztelen diplomata", a tragikusan elhunyt Rejtő Jenő alapötletéből készült filmbeli alakítása hamar a Parnasszus legmagasabb pontjára juttatja. Ismerik, keresik, országos hírű sztárként kezelik, és innentől fogva nem hiányozhat egyetlen magyar filmvígjátékból sem.

A komoly filmek

Életében sok felhőtlen perceket adó szerep után eljátszik két, nem mulatságos szerepet is. Mindkettőt Fábri Zoltán filmjében. Fábri bízik Márkus tehetségében, és nem csak hogy tisztában van vele, hanem tiszteli is érte. A "Két félidő a pokolban" dzsesszdobosaként és az "Az ötödik pecsét" című filmben mutathatja meg igazi drámai, megrázó erejű alakításait. A Latinovits Zoltán utolsó filmjeként reklámozott film valódi főszerepét Őze Lajos, Márkus László, Bencze Ferenc, és Dégi István adják. Márkus életének egyik legmegrázóbb filmszerepét alakítja. Élete során több mint 100 film és tévéjáték szerepeit játssza kamerák előtt.

Művészi hitvallása

"...én együtt élhetek a lángelmékkel, a világ legnagyobb íróival, az ő gondolataikba fészkelhetem be magam, ők lehetek én, lehetek Moliére, lehetek Prohor Boriszovics, lehetek Claudius, Buckingham, lehetek Crofts... a nyilvánosság előtt hirdethetem a nagy írók gondolatait, és a fantáziájuk szülte csodálatos alakokat megteremthetem fizikailag és gondolatilag egyaránt. Ezért vagyok gazdagabb lelkű és boldogabb azoknál, akik a színészt bántják. A kritizálni kifejezést nem írtam le, mert a kritika, az más, ott indokolnak is..." - írja naplójában.
"... sokat beszélnek manapság a színházi válságról, s közben megfeledkeznek arról, hogy milyen is az igazi színház. Véleményem szerint hinni kell a színház erejében, hatásában, és akkor Moliére-t is lehet modernül játszani. Nem kell ehhez modern ruha, a léleknek kell modernné válnia, vagyis - visszatérek kedvenc kifejezésemhez - őszintén megmutatkoznia."

Márkus a színész

Ízig-vérig színész. Előadások előtt a kasszába szalad. Hogy áll a jegyeladás? Teltház lesz-e ma? Indulatosan és már-már hisztérikusan kényes az előadás pontosságára. Ha egyszer lepróbált egy darabot egyfajta bevilágítással, az ne változzék egy este bennmaradt másik beállítással. Zavarja, ha a díszletmunkások már a vastaps alatt szedik fel a díszletet, mert sietnek haza. Jelenetet rendez, amelyben a díszletezők bepanaszolják, "elviselhetetlen hisztérikának" mondják. Kényes a megjelenésére, és az öltöztetők és szabók trehányságát nehezen tolerálja. Legendássá váló veszekedések fűződnek egy-egy nevezetesebb szerep jelmezeihez. Szenvedélyesen kikéri magának, ha valaki késik a próbákról, ha megváratják, mert X. Y. másnaposan, felkészületlenül csúszik be a próbára.

Márkus László és a kollégák

Főképpen nők társaságában tudott ellazulni magánemberként. Jó barátság kötötte Kiss Manyihoz, akivel végigbolondozzák az utcákat, tereket, próbákat, tévéfelvételeket, de Manyika minduntalan szakmai tükröt is tart Márkus elé. Figyelmezteti, ha elnagyol egy szerepet, rászól, hogy "tanuld már végre jól meg ezt a szerepet" - de éppúgy megdicséri, szakmailag kielemzi, ha jót alakít a színpadon. Domján Edittel alakul ki meghitt kollegiális barátság, talán a sok közös fellépés kapcsán. Sok mindent megbeszélnek egymással, magánéletükkel kapcsolatban is. Márkus hibáztatja magát halála kapcsán, mert megérezte benne az elmenni szándékozót, de előadásainak viharai elmosták a figyelem tetteit. Tisztelettel van Sulyok Mária iránt, akivel számtalan szakmai dolgot tud megbeszélni. Ám leginkább Almási Éva áll hozzá legközelebb kollégái közül. Emberileg, művészi társként is sokat jelentenek egymásnak.

Márkus László a magánember

Szenvedélyesen gyűjt mindenféle parfőmöt, egész kollekció halmozódik föl az évek során. Minden öltözethez illatokat párosít, mind a színpadon, mind pedig a civil életben. Imád utazni. 1960-tól kezdve apránként beutazza egész Európát. Londonban háromszor is jár, közben színházi előadásokat látogat, és összesen 35 előadást néz meg, figyeli a játékukat. Gyakran kollégákat is magával vonszol egy-egy ilyen tanulmányútra. Bemegy Ingrid Bergmanhoz az öltözőjébe, és fogadja őt Laurence Olivier is, annak ellenére, hogy fogalmuk sincs, ki az a Márkus László, magyar színész. Ugyanígy jár Maggie Smithnél, és férjénél, Robert Stephensnél, akik ráadásul hosszasan el is beszélgetnek vele. Bécs, Párizs, Velence lenyűgözik Márkust.

Márkus a nőtlen

Minden boldogságot és örömöt a színpadra tartogat, így magánéletét is ennek rendeli alá. Nem nősül meg, bár többször is megperzseli a szerelem, de fontosabb az otthon mindentől független nyugalma. Egy házasság mindenféle kötelme, a gyerekek riasztják, saját gyerekkori rosszélményeit juttatják eszébe, az elvált család, a félresiklott életek feletti felelős gondolkodás magánéleti magányra kárhoztatja élete végéig.

Rádiós munkák

Nagyon sok gyerekeknek szóló hangjátékot készítenek vele, de ezek között is kiemelkedik Szabó Magda Bárány Boldizsár című rádiófelvétele, amely a Rádió Nívódíját nyeri el. A hangfelvételt később hanglemezre is átdolgozzák, amelynek borítóján az ő arcképe látható. A Szabó család állandó tagja, és mint ilyen, még betegsége idején is folyamatosan bejár a felvételekre.

Betegsége

1975-ben elkezdődik betegsége, amelyet gondos orvosi kezeléssel elodáznak, sokáig nem közismert az a kór, mely egyre erősebben maga alá kényszeríti az életerős embert. Később, amikor operációkon esik át, és emiatt le kell venni az általa játszott darabokat a színlapról, akkor válik szóbeszéd tárgyává, újságcikké a baj Márkus László körül. Szegvári Katalin a Stúdió munkatársaival felépülését bizonyítandó riportot készít vele, amelyben Márkus cáfolja saját halálhírét. A felvételt utószinkronizálják, egy stúdiófelvétellel helyettesítve az erőtlen, beteg hangot, a felvétel technikai hibára hivatkozva. A színpadra is visszatér, bár hangja már nem a régi, és temperamentumán is érződik a változás. Egy Molnár darab, életében az utolsó, tartja benne az élet szikráját, mert eljátszhatta élete álmát, a Játék a kastélyban Turaiját.

A végjáték

Harangozó Márta sokórás hangfelvétel segítségével elkészíti portrékönyvét 1983-ban, amelyben életéről és szerepeiről vall Márkus. Később ebből egy hangválogatás is bemutatásra kerül a Magyar Rádióban, de az már egy Márkus László emlékének tisztelgő, posztumusz adás. Miután évtizedek óta a szilveszteri kabaréműsorok rendszeres előadója, így van ez 1985-ben is, bár a kór előrehaladott állapotot mutat. A próbákat fegyelmezetten végigcsinálja. Néha türelmetlen a felvételek közben, sürgeti a stábot, bajára hivatkozik, de végigkacagja és neveti az egész felvételt. Miután a vele készült jelenetek valamennyi elemét leforgatja, megköszöni a stáb munkáját, és visszavonul öltözőjébe. Ott találnak rá holtan, talán fél óra múlva. Moliére-i halála jellemzi egész életét, a magánélet nélküli embert, aki egy feladat, az utolsó teljesítését követően, az öltöző magányában távozik el ebből a világból, 58 évesen. A szilveszteri műsor már őnélküle kerül adásba.

Kitüntetései

Jászai Mari-díj - 1956, 1963, 1972
Érdemes Művész - 1976
Kiváló Művész - 1980
Kossuth-díj - 1983

Forrás:
Harangozó Márta: Márkus László - Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Bp., 1984
Koltai Tamás: A Márkus-szerep - Kritika, 1986. 2. sz.
B. A.: Márkus László halálára - Magyar Nemzet, 1986. jan. 2.
Lukácsy András: Márkus László mosolya - Magyar Hírlap, 1986. jan. 15.
Ablonczy László: Méltóságos komédiás. Búcsú Márkus Lászlótól - Film, Színház, Muzsika, 1986. jan. 11.
Czenner Mihály: Márkus László emléke - Magyar Nemzet, 1987. jún. 11.