Nóti Károly

Életrajz
Filmszerepei
Színházi szerepek
Hang
Foto
Szakirodalom

Mucsi Sándor
Színész, magánénekes (tenor)

Született:
1926. február 21. Szeged, Magyarország,
Elhunyt:
2006. június 1. Budapest, Magyarország


Életrajza:

Adatok:
1926-1945 - Hódmezővásárhelyen él
1945-1947 - A Hódmezővásárhelyi Színjátszó Társaság Színházának színésze
1948-1949 - Színész a Békéscsabai Jókai Színházban
1949-1955 - A Kecskeméti Katona József Színház tagja
1951-1954 - A Színház és Filmművészeti Főiskola hallgatója, diplomázik
1956-1965 - Színész a Szegedi Nemzeti Színházban
1961-1962 - A Tarka Színpad színésze
1966-l968 - A Miskolci Nemzeti Színház színésze
1969-1971 - Színész a Szolnoki Szigligeti Színházban
1972-2003 - A Fővárosi Operett Színház színésze

Összefoglaló:

Szegeden született, mégis inkább a közeli Hódmezővásárhelyhez kötődik, itt jár iskolába, Bessenyei Ferenc és Antal Imre iskolatársaként, és érdeklődése a színházhoz is e városban kezdődik, a színjátszó körben. Közvetlenül a háború után, 1945 augusztus 1-én, már a Hódmezővásárhelyi Színjátszó Társulat tagja. Azután Békéscsaba, majd hat év Kecskemét következik, amely időszakban szerez diplomát is, később, 1956-ban szülővárosának színházába, Szegedre szerződik. Közben a rádióban elkészülő "Bástyasétány 77" egyik főszereplőjeként felfigyel rá az ország. Az egy évadnyi pesti szereplés további vidéki színészéveket tarkít csupán. A miskolci, és a szolnoki éveket követően kap meghívást a Fővárosi Operettszínházhoz (1972), amelynek 31 évig marad a tagja.
(.) Mucsi Sándor maga nem bonviván alkat. Méretre kurtább. Semmi borbélyreklám külső. Három dolog tette mégis alkalmassá a bonvivánságra: a hangja, a hite önmagában és a nők iránti szenvedélye. Ez a három elég ahhoz, hogy valaki bonviván lehessen. - írja MGP (Molnár Gál Péter), majd így folytatja: - Vegyük még hozzá, hogy szenvedélyes színész. Nyughatatlan szervező. Egykoron még brigádja is volt, rótták az országot, meg a körül lévő országokat. Vígságot és kedélyt szállítottak. Mostanság nem bonvivánilag működik, de működik. A Marica grófnőben Kudelka, a súgó az utolsó felvonásban. Komikus karakterszerep. A Turay Ida Színházban a Sybillt rendezi meg és Borcsakovot adja benne.
61 évadon keresztül játszik színpadon, s pusztán csak erősödő betegsége tudja onnét lesodorni, de emléke örökre velünk marad.

Életrajza részletesebben:

A gyermekkor

Mucsi Sándor Szegeden született 1926. február 21-én. Szülei korán elváltak, édesanyja egyedül nevelte Hódmezővásárhelyen, az Ádám utcában. Édesanyja, Varsányi Lídia háztartásbeli, édesapja Mucsi Sándor tűzoltóparancsnok volt Szegeden.

Általános iskolába Hódmezővásárhelyen járt, ahol olyan társai voltak, mint Antal Imre és Bessenyei Ferenc. Minden alkalmat megragadott, hogy közelebb kerüljön a színházhoz: színjátszó körökben, iskolában, amatőr előadásokon lépett fel.
Az iskolából hazafelé végigénekelte az utat, hangosan és jókedvűen, úgy, hogy a szomszédok már messziről hallották, amikor befordult az utcájukba. "Gyün már a gyerök, és mögint énekölve" - mondták a szomszédok az akkor még tizenéves gyerekről.
Édesanyja a Fekete Sasban talált állást, így tartotta fenn a családot. Később összeköltöztek az anyai nagymamával és édesanyja húgával, és ettől kezdve négyen laktak együtt. Nagymamájától sok dalt tanult. Amikor Sándor felnőtt, édesanyja újra férjhez ment.

A kezdetek

Az iskola befejezése után nyomdászinasként helyezkedett el. Munkahelyén sokat olvasott az ott készített újságokból, így került a kezébe az a lap is, amelyben felvételt hirdettek az Osváth Béla által alapított Hódmezővásárhelyi Színjátszó Társulatba, az úgynevezett Faszínházba. Azonnal jelentkezett. A felvételin Vincze Ottó karmester megkérdezte tőle: "Mit hozott? Bartókot?" Ijedten válaszolta: "Nem kérem, én operettet hoztam." "Miért operettet?" - hangzott a karmester kérdése. "Elnézést kérek, de én azt szeretem" - válaszolta. Vincze Ottó meghallgatta, és ezután felvették a társulatba.
Első szerződését 1945. augusztus 1-jén írta alá Osváth Béla igazgatónál. Természetesen először csak pici, párszavas szerepeket kapott, de miután énektudásáról meggyőződtek, már a szünetben, a függöny előtt is énekelhetett a közönségnek.
Itt ismerte meg Németh Lászlót, aki bejárt a próbákra. Sokszor körbeülték őt egy kis beszélgetésre, az akkor hallottak, ott tanultak mély nyomot hagytak lelkében és gondolkodásában.
A művészeit körberajongó alföldi városban színésznek lenni különös kiváltság volt. Egy egész város leste és óvta minden lépésüket, és amikor a pénz nem ért semmit, liszttel, tojással, csirkével váltották meg jegyeiket a vásárhelyiek. Ők tudták azt, amit később Latinovits Zoltán így fogalmazott meg: "megszállottak nélkül nincs színház, hiszen a színház a lehetetlen, a szent lehetséges megkísértése".

Történt egyszer hogy Haller Sándor, a Három a kislány című Schubert operett főszereplője, a Szegedi Nemzeti Színház tagja megbetegedett, és ezért veszélybe került az esti előadás. A színházvezetése összeült és úgy döntött, hogy a fiatal Mucsi Sándort "bedobják a mélyvízbe". Olyan bravúrosan oldotta meg a feladatot, hogy attól kezdve néha felváltva játszották a főszerepet Haller Sándorral, és innen indult el, bontakozott ki szép és hosszú színészi pályája. Ahogy Osváth László emlékezett rá 2006-ban a Maszk Újságban: "Már akkor bizonyítva, hogy nincs kis szerep, csak rossz színész. Igaznak és bizonyítottnak tartom: a tehetség az emberrel születik".

Olyanoktól tanulta a színészetet és játszhatott együtt a vásárhelyi színházban, mint Somlay Artúr (Sári bíró, Naplemente előtt), Gobbi Hilda (Légy jó mindhalálig), Ajtay Andor (Sybill). Somlay, aki szeretetteljesen csak Mukikámnak szólította, mutatta meg neki például, hogy miként kell őszíteni. Tőle tanulta meg sok apró dolog mellett azt is, hogy a színésznek az előadás előtt legalább egy órával ott kell lenni a színházban.
Erről a korszakáról írta Hetés György könyvében: "Otthagyta a minden jóval kecsegtető nyomdászszakmát, hogy a kevésbé bíztató színészéletet válassza. Az a gyerek valóban letette a garast Osváth Béla színházában, pedig csak tanuló gyerek volt, és csak néhányszor énekelhetett Schubert Három a kislányában."
Osváth László így emlékezett vissza (Maszk Újság): "Te, amikor még csak műkedvelő színjátszó voltál, a színpadra lépésedkor "levegődben" volt a profizmus ígérete.
Hódmezővásárhelyről 1948-ban Békéscsabára szerződött, mint gyakorlatos színész. Ekkor már rendelkezett működési engedéllyel. A békési megyeszékhelyen Radó László igazgatósága alatt játszott egy éven át. Ebben az időben fellépett Békéscsabán, Gyulán és Vásárhelyen is

Hat év Kecskeméten

A kulturális minisztérium az államosításkor, 1949. szeptember 1-jével a Kecskeméti Katona József Színházhoz szerződtette. Az ott eltöltött évek alatt sokat fejlődött és sok szép operett főszerepét eljátszhatta. Néhány ezek közül: Szabad szél (Dunajevszkij), Szibériai rapszódia (Miljutyin), Havasi kürt (Miljutyin), Dohányon vett kapitány (Scserbacsov), János vitéz (Kacsóh), A mosoly országa (Lehár), Csárdáskirálynő (Kálmán), Három a kislány (Schubert), Denevér (Strauss), Gül baba (Huszka), Csínom Palkó (Farkas), Szerelmi bájital (Donizetti), Orfeusz (Offenbach), Leányvásár (Jacobi), Luxemburg grófja (Lehár), Bajadér (Kálmán). Több karakterszerepben is láthatta őt a közönség: Eljegyzés lámpafénynél (Offenbach), Fortunió dala (Offenbach), A Noszty fiú esete Tóth Marival (Mikszáth).
Kecskeméten a színészházban lakott. Számára ez a vidéki élet egyik legkedvesebb időszaka volt, ahol mint egy kis család, úgy éltek együtt a színészek és családtagjaik. A közönség imádta őket. Ezekben az években - 1951-1954 - végezte el a főiskolát, és színészi diplomát szerzett.
Közben a színházzal járták a falvakat, és sokszor a teherautó platóján tartották meg a színházi előadásokat, sokszor szokatlan körülmények között.
Egy alkalommal, amikor egy kicsi faluban játszottak, Gyólay Viki és Mucsi Sándor ének közben egyszer csak azt látta, hogy színésztársuk, Csorba István a jelenet alatt beszalad a színpadnak kikiáltott helyre, és elkezdi pumpálni az áramot adó szivattyút, mivel látta, hogy kezd lemerülni a világítás.
Egy másik faluban csak a helyszínen derült ki, hogy nincs zongora. A településen csak a templomban volt egy pianínó. Győzködték a plébánost, adja kölcsön, de nem akarta. Végül valahogy meggyőzték, a műszak kicipelte a mezőre a pianínót, és megtartották az előadást.
Látván a kecskeméti "Leányvásár" nagy sikerét, Gáspár Margit, a budapesti Magyar Színház igazgatója három előadásra meghívta a társulatot Budapestre. A hihetetlen siker miatt a tervezett háromból 121 előadás lett az akkori SZOT-székházban. Az igazgatónő többször invitálta Mucsi Sándort Budapestre, miután a Fővárosi Operett Színház igazgatója lett.
"A zene tiszta tolmácsolása a fő erénye a Lucyt játszó S. Gyólay Viktóriának és a Tomot alakító Mucsi Sándornak. Szépen előadott kettőseikkel és szólóikkal -ahogy mondani szokás - sikerült egy-kettőre a nézők szívébe lopni magukat" -írta 1954. június 29-én a Szabad Nép. A Magyar Nemzet ugyanezen a napon megjelent számában a kritikus így fogalmazott: "Mucsi Sándor egyszerű eszközökkel valóban rokonszenves, férfias hőst formál". Idézet egy másik kritikából (1954. július 3.): "Mucsi Sándort a szépcsengésű hangja mellett az ilyen nehezebb léptű figurák számára teszik alkalmassá testi adottságai és színész eszközei".
A színház tájelőadásainak egyik fontos helye Baja volt, ahol minden darabot eljátszottak, amely a Kecskeméti nagyszínházban ment.
A Kecskeméti Katona József Színházban töltött évei meghatározó szerepet töltöttek be életében és pályájában. Olyan legendás igazgatói voltak, mint Radó Vilmos és Lendvay Ferenc, illetve rendezői: Daniss Győző, Székely György dr és Békés András.
Vendégként többször is visszatért Kecskemétre, például 1963-ban Kálmán Imre "Bajadér" című operettjében. A Petőfi Népe ezt írta akkor: "A Bajadérban Mucsi Sándor tiszteletet parancsoló, angolosan disztingvált maharadzsát alakított, tolmácsolásában a nagyszerű bajadérszám ismét meghódította a közönséget". Szintén vendégként játszotta 1964-ben a Fidelio Jaquinoját, amelyben a kritika szerint "a figurához híven, kedvesen esetlen volt".

Szeged, a pálya csúcsa

Kecskemétről 1956-ban Szegedre szerződött. A Tisza-parttól nem messze található az a varázslatos hely, amelyet Nemzeti Színháznak hívnak. Élete egyik legszebb korszaka volt az ott eltöltött kilenc év, hiszen minden operett főszerepet eljátszhatott. Ezeket az éveket a kitűnő Vaszy Viktor igazgató, Rubányi Vilmos karmester és Versényi Ida rendező neve fémjelezte.

Nagy feladatokkal bízták meg. Kálmán Imre "Bajadér" című darabjában Radjami herceget, Lahore trónörökösét alakította. A Délmagyarország 1966. október 4-én így értékelte az előadást: "Az indiai herceg szerepét Mucsi Sándor, a párizsi primadonna szerepét Bókay Mária játszotta. Mindketten hitelességre törekedtek". Zeller "Madarász" című operettjében pedig nagy sikert aratott Ádám szerepében. Kálmán Imre "A mosoly országa" című operettjében Szu Csong herceg volt, amely élete legkedvesebb szerepei közé tartozott.

Kellemes tenor hangjának köszönhetően megbízták operai szerepekkel is. Így például Puccini "Turandot"-jában Pang minisztert alakította. Az akkori szegedi lap ezt írta: "Versényi Ida rendezése megkeresi a mű gondolati tartalmát. A három miniszter ezért távolról sem groteszk, s még kevésbé humoros epizódalakja a Turandotnak töprengéseiknek, a vidéki élet magánya után vágyakozó éneküknek meghatározott szerepe van az operában. A három minisztert Horváth József, Réti Csaba, Mucsi Sándor énekelte. Mindhárman megértették szerepük kapcsolatát az operával, s hangban és alakításban egyaránt elkerülték a szokásos buktatókat."

Beethoven halálának 130. évfordulója alkalmából a színház bemutatta a "Fidelio" című remekművet. "Berdál Vali kulturáltan énekelt, Mucsi Sándor méltó partnere volt Fermando miniszter szerepében, a követelményeknek mindenben jól megfelelt"- írta a Délmagyarország 1964. február 13-án. Fellépett Mozart "Varázsfuvolá"-jában. A Csongrád Megyei Hírlap így értékelt 1964. február 11-én: "Horváth József, Vargha Róbert és Mucsi Sándor énekükkel és játékukkal egyaránt a siker jelentős részesei voltak. (.) Mucsi Sándor drámai Monostatosa új színekkel gazdagítja a Varázsfuvola szegedi előadását". A Film Színház Muzsika ugyanezen a napon ezt írta: "Mucsi Sándor Monostatosa ismét bizonyította, hogy a művész jól megállja a helyét a legigényesebb operákban is".

Játszott Verdi "Rigolettó"-jában is. A Délmagyarország kritikusa szerint (1965. október 26.) "Mucsi Sándor színvonalas teljesítményével járult hozzá a sikerhez". Fellépett még a "Bohémélet" (Puccini), a "Három narancs szerelmese" (Prokofjev), a "Lakmé" (Delibes), a "Turandot" (Puccini) és a "Pillangókisasszony" (Puccini) című operákban.

Az operaszerepek mellett az operettekben is fellépett. Volt olyan hétvége, amikor délután operát, este pedig operettet játszott vagy fordítva. Ebben az időben sikerrel játszották Huszka "Lili bárónő" című darabját, amelyben a korabeli kritikus szerint "Iván Margit és Mucsi Sándor feladatául jutott a darab lírájának tolmácsolása. Mucsi Sándor fanyar, megnyerő hangú László grófja átgondolt színészi munka eredménye."

Sikerrel játszották Johann Strauss "Egy éj Velencében" című operettjét. A premier után a Magyarország 1957. szeptember 25-ei számában ezt lehetett olvasni: "Mucsi Sándor Caramello mind énekben, mind drámai játékban sokszínű, a színpadi helyzeteket jól értékelő, fejlődésképes színművész". A Magyar Nemzet ugyanezen a napon az írta, hogy "Mucsi Sándor, aki Caramellót alakította, a varázsszoba jelenetben azt a nyers, de nem durva, ravasz,de nem álnok figurát teremtette meg, aki Velence valódi szülötte barbiere Caramello". A Csongrád Megyei Hírlap szerint "Mucsi Sándor Caramellója is sok pajkosságra ad alkalmat, amit jól ki is használt. Mucsi Sándor hangja szépen csengett a Gondola-dalban". A Film Színház Muzsika így fogalmazott: "Mucsi Sándor szép hangja, groteszk, ügyes játéka, nagyszerű farsangi alakot varázsolt a színpadra".

Ez a szegedi társulat fantasztikus színészekkel büszkélkedhetett. Ilyen volt például Kálmán Imre "Csárdáskirálynő"-jének a szereposztása: Lontay Margit Cecilia), Mucsi Sándor (Edvin), Iván Margit (Sylvia), Domján Edit (Stázi), Inke László (Feri bácsi), Pethes Ferenc (Miska).

Közben (1957. május 4-én) a Magyar Rádió felkérte Eisemann Mihály-Baróti Géza-Dalos László "Bástyasétány 77" című operettjének főszerepére. A szereposztás parádés volt: a főszerepekben Németh Marika és Mucsi Sándor, valamint Ajtay Andor, Lórán Lenke, Zentai Anna, Rátonyi Róbert, Fejes Teri, Kazal László és Rozsos István.

Mivel Mucsi Sándor a színházi elfoglaltsága miatt nem tudott mindennap Szegedről kocsival Budapestre jönni, ezért repülőgép hozta és vitte. A felvétel nagyon jól sikerült. A bemutató 40 éves jubileumát (1997. május 9.) a Fészek Művész Klubban tartották. Fiatal tehetségek egy kellemes keretjáték keretében mutatták be a darabot a közönségnek, és Ajtay Andor híres számát A vén budai hársfákat Mucsi Sándor énekelte el. A rádió a jubileumon az operett 18. ismétlésével emlékezett meg.

Közben Szegeden folytatódtak a szebbnél szebb bemutatók. Huszka Jenő "Mária főhadnagy"-ában - a Dél-Magyarország 1963. december 1-jei értékelése szerint - "Mucsi Sándor sokszínűre formálta Jancsó Bálint alakját.

Sikerrel játszották Lehár Ferenc "Luxemburg grófjá"-t, amelyhez Budapestről levelében a következőképen gratulált Németh Marika : "Sanyikám gyönyörű munka folyik nálatok. Ma a tévében különleges előadást láttunk. A szerzők nem kívánhatnak jobbat. Neked Pesten van a helyed".

Emlékezetes beugrása volt kétszer a "Luxemburg grófja" előadásban a Fővárosi Operett Színházban Sárdy János helyett, aki külföldön volt. 1964. március 29-én a következő szövegű távirat érkezett Budapestről: "Mucsi Sándor, Szeged. Kérjük, hogy holnap 1964.03.29., a Luxemburg grófjába René szerepébe be kell ugrani Főv. Operett Színház Igazgatósága".

A fővárosi előadás parádés szereposztásban ment: Németh Marika, Honthy Hanna és Feleky Kamil. Mucsi Sándor a Feleky Kamillal közösen játszott jelenetben nagy tapsot kapott. Feleky odasúgta neki: "Holnap ezt a számot ülve játszod". Így is történt, de a taps újra csak nagy volt. Feleky legyintett, és azt mondta, "Mindegy, holnap azt csinálsz, amit akarsz".

Szintén ekkor történt, hogy megkérték, maradjon még másnap is, hátha Sárdy János fáradtan ér haza, vagy késik a gépe. Mucsi Sándor másnap éppen festette magát, amikor kivágódott az ajtó és bejött Sárdy János. Nagyot nézett, és azt kérdezte: "Hát te, pajtikám?" Mucsi Sándor elmondta, megkérték, maradjon, de most, hogy már Sárdy megjött, megy is. Mire Sárdy töprengett egy kicsit, majd azt mondta: "London messzebb van, mint Szeged. Te maradsz, én megyek."

Emlékezetes volt még a beugrása Johann Strauss "Egy éj Velencében" című operettjében Caramello szerepében a Fővárosi Operett Színházban, szintén Sárdy János helyett.

Közben több helyre is hívták. Az 1960-tól az akkor megnyíló budapesti Tarka Színpadon is eltöltött egy évet. Behár György "Játszunk valami mást" című darabjának főszerepére hívták meg, amelyben Lakatos Gabriella balerina volt a partnere. Az előadás 123 alkalommal ment.

Kitérőkkel Budapest felé

Szegedről - a Miskolci Nemzeti Sínházhoz szerződött Lendvay Ferenc igazgató - hívására az ottani operettbemutatók főszerepeire, majd később 1969-ben Szolnokra a Szigligeti Színházhoz hívta őt Berényi Gábor igazgató.

A színház bemutatta Oscar Wilde "Hazudj igazat" című zenés komédiáját, amelyben Mucsi Sándor a tiszteletest játszotta. A színház lapjának így nyilatkozott: "Szerencsére ez a tiszteletes nem olyan szerep, amilyenekben eddig megszoktak engem. A Mayabeli harsány humorral ellentétben, itt olyan prózai feladatot kaptam, amely simulékonyabb, finomabb eszközöket kíván."

Bemutatják Fényes Szabolcs "Maya" című operettjét amelyben Mambó szerepét játszotta. Majd Ábrahám Pál "Viktória", Gilbert "Ártatlan Zsuzsi", Kálmán Imre "Cigányprimás", Bíró Attila "Májusi muzsika", Brecht "Koldusopera", valamint Molnár Ferenc-Zerkovitz "Doktor úr" című darabjában lépett fel. A színház bemutatta Jacobi "Sybill" című nagyoperettjét, melyben a Nagyherceg szerepét osztották rá. Akkor döntött úgy, hogy ezzel a szereppel búcsúzik el a bonviván szerepkörtől.

A Fővárosi Operett Színház

Vámos László főrendező hívására 1972-ben a Fővárosi Operett Színházhoz szerződött a buffó szerepkörbe.
Egymást követik a jobbnál jobb szerepek operettekben és musicalekben. Volt olyan hónap, amikor 30-35 előadást is játszott, vagyis minden nap színen van, néha egy nap többször is. Egyik kiemelkedő szerepe a Sancho Panza volt Darvas Iván mellett a "La Mancha lovagjá"-ban (Leigh). A Film Színház Muzsika 1973. december 29-én a következőket írta: "Új Sancho Panza mutatkozott be a La Mancha lovagja előadásán, a Fővárosi Operett Színházban. Don Quijote hű kísérőjét Mucsi Sándor játssza, megérdemelt sikerrel.

Hálás szerepe Ámos Hart a "Chicagó"-ban (Kander-Ebb). Az 1980. december 30-ai Esti Hírlap azt írta, hogy "Mucsi Sándor fontos színekkel gazdagítja az előadás képét." Lehoczky Zsuzsa életrajzi könyvében ez áll: "Roxie férjét, Ámos Hartot játszotta. Játszotta? Átélte. Szerepe szerint örök palimadár, ki szerelméért bármit felvállalna, pedig örökösen csak átnéznek rajta - mintha üvegből volna. Ott áll az az ember a színpadon, és úgy állt ott, mint aki nem is létezik. Mégis velünk együtt dobogott a szíve - az igénytelen balekok elnyűtt, kikönyökölt kardigánjában susogta-sírta, önmagán is ironikusan nevetve, valahogy ilyenformán: Celofán, Mister Celofán, csak egy átlátszó üvegszív csupán. Úgy hívják őt: Mucsi Sándor."

A színház Vámos László rendezésében nagy sikerrel mutatta be Johann Strauss "Denevér" című operettjét, amelyben Frank fogházigazgatóját játszotta. "Mucsi Sándor a Fővárosi Operett Színház sokoldalú művésze, a bonvivánságtól a buffóságig mindenhez ért. Frank fogházigazgatóként a kedves parnevüt játssza el, aki a börtönrácsok szomszédságában is a született bohémság báját hordozza magába."- írta 1978. május 13-án a Film Színház Muzsika.

Nagy siker volt a "Hegedűs a háztetőn" című Stein-Bock-Harnick féle musicalt, amelynek főszereplője a hódmezővásárhelyi diáktárs, Bessenyei Ferenc volt. Mucsi Sándor Mordcha kocsmárost játszotta.

A Fővárosi Operett Színház az 1990-es években minden esztendőben a müncheni a Deutscher Theaterben vendégszerepelt négy-hat héten át egy operettel. Mucsi Sándor nem tudott németül a többi színésszel egyetemben, mégis megtanulta a "Csárdáskirálynő", "A mosoly országa", a "Cirkuszhercegnő", a "Marica grófnő", a "Viktória" és a "Mária főhadnagy" szerepeit. Olyan precizitással tanult, hogy a német lapok megdicsérték tökéletes kiejtéséért.

1976-ban egy jól sikerült előadás után megalakult az országban az első művészbrigád, amelyet Kálmán Imréről neveztek el. Vezetőjének Mucsi Sándort választották. A céljuk az volt, hogy jótékonysági előadásaikkal örömet szerezzenek azoknak, akik nem jutnak el a színházba: nyugdíjasoknak, külföldön dolgozó magyar munkásoknak, színész- és nyugdíjasotthonok lakóinak.

A 13 éven keresztül működő, közkedvelt művészbrigád mintegy 250-260 előadást tartott. A teljesítményük megérdemli, hogy felsoroljuk az alapító tagokat ábécé sorrendben: Ascher Ági, Benkóczy Zoltán, Bíró Attila, a kisegyüttes vezetője, Csiszár Péter (műszak), Domonkos Zsuzsa, Farkas Bálint, Farkas Jánosné (fodrász), Felföldy Anikó, Félix Györgyi (zongora), Gallai Judit, Harsányi Frigyes, Henkel Gyula, Hidvéghy Miklós, Kiszely Lajos, Kovács Iby, Kovács Zsuzsa, Magyar Dénes (zene), Medgyesi Mária, Mucsi Sándor, Németh Gábor (zene), Riha Emil(dob), Temple Richárd(gitár), Varga Tibor és Virágh József

Kiemelkedő teljesítményüket jelzi a tatabányai bányászokkal 13 évig tartó szerződésük: amelynek köszönhetően évente két előadást adtak Tatabányán. Előfordult, hogy a reggeli munkába induló bányászokat is köszöntötték a föld alatt. Hét előadást adtak az épülő zeneóvoda javára. Sok előadásuk bevételét a Battonyai SOS Gyermekfalú javára ajánlották fel. Jártak az orenburgi gázvezetéket építő magyar munkásoknál, kétszer pedig Tengizben. Támogatták "A rák ellen az életért a holnapért" Alapítványt, és hozzájárultak a Nemzeti Színház építéséhez. Baján a Szemészeti Klinika javára adott két koncertjük bevételéből öt beteg ember szemlencse műtétjéhez járultak hozzá.

Ezek alatt az évek alatt Mucsi Sándor a színházban is helytállt. Játszott "A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak" című Fényes-Békeffi-G. Dénes darabban, a "Dohányon vett kapitány"-ban, a "Cirkuszhercegnő"-ben, a "Marica grófnő"-ben, a "Csárdáskirálynő"-ben, a "My fair Lady"-ben (Lerner-Loewe), a "Nebáncsvirág"-ban (Hervé) és "A montmartre-i ibolyá"-ban (Kálmán). Fellépett továbbá a "Szerdán tavasz lesz" című darabban, "A mosoly országá"-ban, a "Cigányszerelem"-ben (Lehár), a "Piros karaván"-ban (Szakcsi Lakatos Béla) és a "Bocacció"-ban (Suppé).

Fellépések a színház falain kívül

Mucsi Sándor számos országban, városban, színházban lépett fel hosszú pályafutása alatt. Valamennyiről lehetetlenség megemlékezni. Csak néhány a hosszú sorból: Az Egri Várszínház Vidróczki előadása 1978-ban, amely után így írt a Film Színház Muzsika kritikusa: "Igen tetszett a cigánykovácsot alakító Mucsi Sándor".)

Gála a Zeneakadémián, amelyről így emlékezett meg a Blikk: "Javában pereg a Májusi gála című műsor a Zeneakadémián, amikor az est háziasszonya, Szentpéteri Csilla zavartan közli a publikummal, hogy egy tenor nem tudott eljönni, pedig három kell a Zeller: Madarász Ádám dalához. Zavartan kérdezi: nincs véletlenül a nézőtéren egy tenor? Magasba lendül egy kéz, Mucsi Sándoré, aki felsiet a pódiumra és Csák Józseffel, Hormai Józseffel elénekli a dalt. A véletlen nagy rendező".

Fellépett gyerekkorának helyszínén is a "Csárdáskirálynő"-vel. "A vásárhelyi származású Mucsi Sándor játéka igazi nyári színházi élményt nyújtott a színház szeretetéről híres vásárhelyi közönségnek, most is remekelt"- írta a Hódmezővásárhely című lap szerzője 2004. augusztus 21-én.

Kecskeméten megalakult Az "Örök Életű Kecskeméti Színházművészetért" Alapítvány. A kuratórium elhatározta, hogy ezen belül létrehozza az Operett Barátok Körét. Vezetésére az egykori primadonna-bonviván álompárt, Gyólay Viktóriát, a színház örökös tagját és Mucsi Sándort kérték fel.

A baráti kör több évig működött, jó hangulatú zenés, énekes beszélgetésekkel. Az Erdei Művelődési Központban több előadást tartottak az alapítvány megsegítésére.
A Fővárosi Operett Színházban nyugdíjazása után is játszott még a futó darabokban, utoljára 2003-ban lépett fel a Cirkuszhercegnő című operettben, a cirkuszigazgató szerepében.
Bár a színház nem foglalkoztatja nyugdíjas színészeit, a szerepek ezután is megtalálták, több magánszínházban és magántársulatban is játszott, így például Zsadon Andrea és Szolnoki Tibor társulatában Japánban, Kolumbiában, Svájcban, Ausztriában, illetve Budapesten, az Arany János és a Thália Színházban, valamint németül a Soproni Barlang Színházban.
Fellépett Hídvégi Miklós társulatában a "Csárdáskirálynő"-ben, "A mosoly országá"-ban, a "Marica grófnő"-ben, a "Cirkuszhercegnő"-ben, "A víg özvegy"-ben a békéscsabai Jókai Színházban és a Gödöllői Kastélyban.
A Turay Ida Társulattal "A mosoly országá"-t, a "Cirkuszhercegnő"-t, a "Sybill"-t, a "Lili bárónő"-t, a "Marica grófnő"-t, Csonka Zsuzsa és Leblanc Győző társulatával pedig a "Csárdáskirálynő"-t, a "Marica grófnő"-t, "A mosoly országá"-t, a "Lili bárónő"-t és a "Víg özvegy"-et adták elő az ország számos településén.
Életének utolsó előadása a "Lili bárónő" című operett volt, 2006 március végén, halála előtt két hónappal Nyíregyházán a Tóth Éva-Leblanc Győző társulattal. Összesen 61 évet töltött a színpadon. A színház volt a mindene.

Külföldi előadások:

Számos országban lépett fel. Ötször volt különböző operettekkel az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában, Japánban a Csárdáskirálynővel, Németországban tíz szezonban is fellépett. Szerepelt - szintén a Csárdáskirálynővel - Kolumbiában is.
A Fővárosi Operett Színház öt kiváló művésze, Bíró Attila, Medgyesi Mária, Mucsi Sándor, Szegedi Dóra és Virágh József nagysikerű hangversenyt adott Helsinkiben és Finnország több más nagyvárosában 1986-ban.
A teljesség igény nélkül: fellépett még Svájcban, Oroszországban, Ausztriában, Görögországban, Hollandiában, Franciaországban, Olaszországban, Kazahsztánban, Lengyelországban, Csehszlovákiában és Szlovéniában.

Rendhagyó idézetek:

"Kedves Mucsi Sándor Színművész Úr! Ünnepelni készültem. Ünnepelni egy színészt, egy igazi actort, aki 55 éve okoz örömet a közönségnek, aki nem veszített férfias megjelenéséből, gyönyörű hangjából. Ezen az évfordulós ünnepen emlékezik egy Néző. Művész Úr! Ön ma is roppant fiatalos, szép az orgánuma és az énekhangja, sugárzik Önből a derű, és az elhívatottság, hogy mindent a közönségért! Ezt köszönjük Önnek, és a mellett, hogy nagyon jó további életet, jó egészséget kívánok, önző módón kívánok magunknak még sok-sok szép előadást, élményt, amit Mucsi Sándor ajándékoz nekünk: Nézőknek." Kárnyáczki Lajosné levele a gyulai szép nyári színházi estékre és Mucsi Sándorra emlékezve (2000. október 10.)

"Még gyűretlen állapotában a Kecskeméti Katona József Színház bonvivánja volt. A Leányvásár Tom Miglasét játszotta. Akkora sikere volt a kecskeméti operettnek, hogy egy teljes hónapig játszották a SZOT-Székházban. Vannak színházi előadások, amik elraktározódnak örökre az emberben. S különös fontosságra tesznek szert. Ilyen volt a kecskemétiek Leányvására.
Mucsi Sándor maga nem bonviván alkat. Méretre kurtább. Semmi borbélyreklám külső. Három dolog tette mégis alkalmassá a bonvivánságra: a hangja, a hite önmagában és a nők iránti szenvedélye. Ez a három elég ahhoz, hogy valaki bonviván lehessen. Vegyük még hozzá, hogy szenvedélyes színész. Nyughatatlan szervező. Egykoron még brigádja is volt, rótták az országot, meg a körül lévő országokat. Vígságot és kedélyt szállítottak. Mostanság nem bonvivánilag működik, de működik. A Marica grófnőben Kudelka, a súgó az utolsó felvonásban. Komikus karakterszerep.
A Turay Ida Színházban a Sybillt rendezi meg és Borcsakovot adja benne. Élte fogytáig ripacs. Parasztpirost kent esténként orcájára. És csábítja a nagyérdeműt régi családi fogásokkal és régi, rozsdásodó-félben lévő férfivonzásával. Színészeti jubileumára kívánok neki egy nagy kalappal." M.G.P. (Magyar Színházi Portál )

"Nem azért szervezetem és szerkesztettem ezt az estet, mert a barátom vagy, hanem mert értékellek. És az a véleményem, hogy ünnepélyes köszöntő nem csak a "prózai" nagyoknak, hanem a sokszor lebecsült operett műfaj nagyszerű "szolgálóinak" is dukál, pláne 80 évet megérve, 61 éven át még mindig a világot jelentő deszkákon." (Fészek Művész Klub, 2006. február. 6.án születésnapi köszöntőjére hivatkozik Osváth László, majd így folytatja

"Az élet tragikomédiája: születünk és meghalunk. Néhány hónap és a tragédia, minden jel nélkül ravatalod mellett siratunk. Téged és magunkat. S amíg testemben kering a vér, bennem él a több mint 61 év!" Így búcsúzik Tőle barátja Osváth László a Maszk Újság, 2006. szeptember 16. -i számában.

Készült a művész hagyatékának feldolgozásával.
Írta és az összeállítást készítette: özv. Mucsi Sándorné - 2008. www.szineszkonyvtar.hu



 

© 2003 www.szineszkonyvtar.hu