Nikó Lina

Életrajz
Színházi szerepek
Tv és filmszerepek
Foto
Szakirodalom

Nikó Lina Színésznő, komika

Született:
1853. április 10. Kunszentmiklós, Magyarország
Elhunyt:
1905. július 26. Budapest, Magyarország


Életrajza:

Adatok:
1868 - Pécsett kezdi a pályáját
1871-73 - a Szabadkai Színház tagja
1873-77 - a Szegedi Nemzeti Színház tagja
1877 - a budapesti Népszínház tagja
1878-79 - Győr, Sopron;
1879 - Baja;
1880 - Kecskemét;
1881 - 83 - Miskolc;
1883 - Makó;
1884 - Újvidék;
1885 és 1887 - Marosvásárhely;
1886 - Újpest; 1888 - Szeged;
1889 - Eperjes;
1890 - 92 - Miskolc;
1892-94 - Kassa;
1894 - Szabadka.
1895 nyarán - a Városligeti Színkörben játszik, amikor Ditrói Mór felfedezi
1896 - a Vígszínház megbecsült tagja

Életútja részletesebben

A pálya első 28 esztendeje

Atyja Nikó Mátyás, édesanyja Juhász Teréz. Színészi pályáját - előképzettség nélkül - 1868 októberében Pécsett kezdi, Károlyi Lajos társulatánál. 1872-től Szabadkán, 1873-tól pedig négy éven át a szegedi színház tagja volt. Szép alt hangjával hamar a vidék egyik kedvelt operett- és népszínműénekesévé válik. 1877-ben a pesti Népszínház szerződteti, de csak egy évadon át tagja a színháznak. 1880-ban áttér a komikai szerepkörre, melyben szinte utolérhetetlenné válik. Ekkor Miskolcon, Marosvásárhelyt, Kassán játszik.

A Népszínházban

Az akkor épp második esztendejében lévő Népszínház, Soldosné domináns státusza oldására keres vidékről színésznőket, akikkel a drága és állandó "gyengélkedései" miatt rizikós, az előadásokat gyakorta lemondó Soldosnét méltóképpen ki tudnák váltani. Erre a szerepkörre szemelik ki egyebek közt Nikó Linát, és szerződtetik primadonnának a Népszínházhoz. Meg kell jegyezni, hogy hasonló okból szerződtetik az akkor még 15 esztendős Komáromi Mariskát is, csakhogy koránál fogva inkább Nikó Linát helyezik előtérbe bizonyos szerepek esetében, ő jobban megfelel. Rossz ómen, hogy egy kevéssé igényes színműben, a "Vereshajú" címűben lép fel 1877. július 27-én először, a Népszínház színpadán. Az egyébként a később önmagát komikai szerepkörben megtaláló Nikó ekkor kifejezetten rossz kritikát kap. "... jó színpadi alak, ügyes is, de sem beszélő, sem énekhangja nem kellemes, beszéde modoros és egyhangú..." - írja a korabeli kritika. A színház vezetősége levonja a következetést, és Nikó Lina ettől fogva jobbára karakterszerepeket kap, és jobbára csak a népszínházi nagy csillagok árnyékában játszhat; Blaháné, Pálmay Ilka, Hegyi Aranka és az addigra már nagy népszerűségnek örvendő Komáromi Mariska mellett. A népszínházi évad leteltével csalódottan elhagyja a fővárost, vidékre szerződik, ahol önmaga tud lenni, és nem kell hiábavalóan várakozni a nagy és ünnepelt primadonnák háta mögött...

A Vígszínház kezdő társulatához hívja Ditrói Mór

1895 nyarán a Városligeti Színkörben lép fel, amikor Ditrói Mór látja az egyik előadáson, majd megkeresi, és a hamarosan meglakauló Vígszínházban státuszt ajánl neki, és ezzel mintegy felfedezi a Vígszínház számára. Így tehát 1896-tól a megalakuló Vígszínház kezdő társulatában játszik, amely társulatnak haláláig (1905) tagja marad. Többnyire kellemetlen, veszekedő asszonyokat, kiállhatatlan anyósokat személyesített meg sok humorral, eredetiséggel, amely során azért nem torzítja el az emberi vonásokat. Páratlan komikai érzékkel nyúl szerepeihez, amelynek révén a közönség kedvence. Közvetlen és természetes játéka műveltségbeli hiányosságai ellenére is hozzájárul a modern, ún. "vígszínházi" stílus kialakításához.

Kilenc évig kiemelten a Vígszínház, a közönség kedvence

"... egyike volt az igazán nagyoknak, méltó utóda az úttörő Szathmárynénak. A természet a legdúsabb komikai vénával áldotta meg, s mint elődje, kitűnő színésznői ösztönének köszönhette mindazt a sok sikert, amelyet oly bőven aratott fővárosi működése alatt. Ő is a primitív, tudatlan asszonyka volt, aki még az olvasással is hadilábon állt. Mennyit kínlódott szegény annak a sok francia meg angol névnek a kimondásával, amelybe oly gyakran belebotlott. Csodálatos ösztönét ugyanakkor gyakran bámultuk, mert bámulni való volt, amint a szájas házmesternét éppolyan tökéletesen alakította, mint a melegszívű anyát és mint a francia kerítőnőt. De az angol előkelő ladyt is éppoly méltósággal tudta eljátszani, akár a szerepköréből kiöregedett, ripacs operettprimadonnát" - írja Bárdi Ödön, az egykori fiatal kolléga. Nikó Lina még csak hátom esztendeje tagja a Vígszínháznak, amikor sor kerül 30 éves színpadi jubileumára, amelyet itt a Vígszínházban ünnepel meg szeretett közönségének tapsai közepette, 1889. december 4-én.

Nikó Lináról egy közvetlen és személyes vélemény

"Az én számomra, és talán éppen csak az én számomra, furcsán hatnak mindazok a megtisztelő jelzők, művészetének meghatározásai, komoly méltatásai, matematikai méretei a csúcsnak és mélységnek, amelyet kritikusai és tudós esztétikusok kifundálnak, leírnak, hogy valóban hatalmas művészetét méltányolják és megmagyarázzák - folytatja Bárdi. - Nem azért hatnak rám furcsán, mintha sokallanám vagy eltúlzottnak tartanám őket. De amikor azt olvasom az egyik egykori kritikában, hogy Nikó Lina "alakítása elmélyült tanulmányról tesz tanúbizonyságot", meg hogy "minden szavát, mozdulatát, sőt öltözetét és maszkját is a kor ismerete jellemzi" - el kell mosolyodnom. Ó, drága Nikó Lina, csak mi ketten tudjuk igazán, hogy ezek a nagy és mély, meg súlyos, komoly stúdiumokat igénylő alakítások hogyan születtek meg a színpad legtávolabbi homályában, nehogy a gonoszkodó Szerémy észrevegye és kigúnyolja az öreg nénikét, hogy egy fiatal színész előolvassa neki és kövér betűkkel fonetikusan a szerepébe írja azokat a gyalázatos idegen szavakat, amelyeket csakis az ő bosszantására találtak ki. Ez a fiatalember magyarázza meg neki mindazt, amit ez a zseniális, de műveltségében hiányos asszony a szerepéből kihámoz. Rossz szolgálatot tennék a művészetnek, ha kezdő színészjelöltek azt olvasnák ki ezekből a sorokból, hogy aki tehetséges, annak nem kell tanulnia. Sőt annak érdemes csak igazán, aki tehetséges. Nem csak érdemes, de kötelesség is fejleszteni a tudását, műveltsége látókörét ott, ahol megvan hozzá a jó alap." Nikó Lina aránylag fiatalon, 52 éves korában távozik az élők sorából, és csupán 43 esztendősen, pályája vége felé kerül a Vígszínház nagybecsű társulatába. Műveltségbeli hiányosságai ekkor már - élete utolsó szakaszában - nehezen pótolhatóak. "Az ő zsenialitása még csak megküzd tárgyi ismereteinek hiányosságaival, de válasz nélkül marad az a kérdés, hogy művészete hova fejlődik, ha tanulhat..." Tény azonban, hogy a vidéki esztendők sikerei, a sáros utak, és az egyszerű közönség állandó jelenléte nem hat ösztönzően a magasabb tanulmányok lefolytatására.

52 évesen elment a már nagymamává lett művésznő

"Nikó Lina, a Vígszínház művésznője a minap meghalt a Vöröskereszt Kórházban, és vele a legkiválóbb magyar színésznők egyikét vesztettük el. Komika volt, mégpedig páratlanul mulatságos és kedves komika. (...) aranyos humora derűt és fényt árasztott. Ha azután lemosta a festéket és fölvette polgári ruháját, akkor egy szeretetre méltó, tisztes és erkölcsös, nyárspolgári külsejű asszony állott előttünk, akinek legfőbb gondja a leánya, akit tanítónőnek nevelt, aztán férjhez adott; és gyermeke születvén belőle Nikó Linából nagymama lett, mégpedig boldog és kedves nagymama! Szerette övéit és a pályáját, amelyet mint énekes primadonna kezdett meg. Lelkes és pontos színésznő volt, akinek halálát minden pályatársa és a közönség is mélységesen fájlal " - áll a Tolnai Világlapja emlékező soraiban róla (V. évf. 32. sz. - 1905. augusztus 6.).
Halálát követően a hálás közönség és a kollégák szobrot emelnek a Vígszínház előcsarnokában tiszteletére, amely negyven évig a kis Harmath Hedvig márványszobra mellett üdítette a felvonás közben sétálgató közönséget. Filmszerepet is alakít az első hazai gyártású, oktatási célokat szolgáló filmben; az 1901-ben forgatott, "A tánc" című alkotásban látható ő is.

 




 

© 2003 www.szineszkonyvtar.hu