Életrajza:

Adatok:

1916-1917 - színész lesz Székesfehérvárott
1917-1919 katona az első világháborúban
1919 - 1922 ismét Székesfehérváron
1922-1924 Kecskeméten játszik
1924-1925 Pécsett lép fel
1925-1926 Nagyváradon
1926-1930 a Szegedi Nemzeti Színház tagja
1931-1932 az Andrássy-úti Színházban, és a Magyar Színházban lép fel
1932-1937 a Belvárosi Színház tagja
1937-1939 a Vígszínház tagja, utána csak szerepekre szerződik
1944. augusztus 20 -án elhagyja az országot
1948 - Argentínában telepedik le
1948-1954 az argentín Magyar Színjátszó Társaság vezetője
1956 szeptemberében visszatér Budapestre
1957- től a Néphadsereg Színháza, későbbi visszakeresztelt nevén, a Vígszínház tagja

Életútja részletesebben

Családról

"Apám, mint csizmadia tengette életét, anyám sem selyempaplanos ágyban született. Sokat küszködtek szegények, hiszen rajtam kívül még két gyermekük volt: egy fiú és egy leány. Bátyám 15 évi párizsi tartózkodás után tavaly tért vissza (tehát 1941-ben) Franciaországból, ahol az ottani magyar követség alkalmazottja volt, nővérem (Rózsi) pedig még ma is a makói pénzügyigazgatóságnál tisztviselőnő (1942-ben!).

Gyerekkor

Édesapja, a makói hétgyermekes csizmadiamester, eredendően hét gyermeke közül négyet rövidesen temetnie kell, s a három megmaradó gyermek között, a középső maga, Páger Antal. Édesapja számára az iparosság nem kifizetődő akkoriban, így a pénzügyigazgatósághoz megy altiszti állásba, hogy valamelyest biztos ellátást tudjon gyermekeinek nyújtani. Szigorú, rabiátus ember lévén, az ifjú Tóni gyerek művészi hajlamai iránt nem mutat túl sok megértést. Egy ízben az iparos testületbeli kollégák rosszalló megjegyzést tesznek fiára, gúnyosan megemlítik, hogy a kis Páger Tóni föstöget. Édesapja annak rémületében, hogy netán elveszíti állását, rögvest hazamegy és összetöri a festőállványt, és széttapodja a föstékeket (45 évig nem vesz ecsetet a kezébe ez után!).

Iskolás évek

Kenyérkereső iparos szakmák felé tereli a gyerek figyelmét inkább, és nyiladozó érdeklődésének ágait a zene és a festészet felé hamar, és igen drasztikusan letöri. (A hegedű sem jár jobban az ecseteknél, a kölcsön hegedűt, amellyel Páger Tóni a fáskamrában gyakorol, széttöri a gyerek fején). Később ezt a jelenetet felidézve, az ő kérésére illesztik bele a "Hattyúdal" című filmbe, hogy "az apám a fiumei postamester széttörte a hegedűt és ezzel széttört mindent, talán hegedűművész is lehettem volna, ha hagynak tanulni. Aki látta a "Hattyúdalt", visszaemlékezhetik rá, ez így került bele a Hattyúdalba."
" a korhely léhaságok felé" tekingető Páger Tóni ilyetén való botladozásait korán, és igen drasztikusan elintézi. Iskoláit helyben, Makón végzi, és korai festményei, a II. világháború előtt is még a gimnázium falán díszelegnek.

Színészi véna gyökerei

"Két testvéremmel többször színielőadást tartottunk a pénzügyigazgatóság pincéjében, ahol kedvenc darabunkat, a "János vitéz"-t játszottuk. Bátyám Bagó szerepét alakította és az előadás vége mindig az volt, hogy jól elpüfölt engem és Rózsi nővéremet"

Páger a színész pályára téved

Az érettségit követően Pestre megy továbbtanulni. Az elhatározást finanszírozandó lakatossegédként dolgozik, majd aratómunkásnak áll, hogy a leendő tandíjára valót összeszedje. Az orvosi karon nincs már hely, így a jogi karra iratkozik be. Az évnyitóig visszautazik Makóra, ahol szórakozásból részt vesz néhány műkedvelő előadáson. Az egyik előadást követően felkeresi a székesfehérvári színház titkára, és felajánlja, menjen el Fehérvárra színésznek. Megtudakolja, mit fizetnek (2000 korona). Az összeg hallatán kiszámítja, hogy sem végzős jogászként, sem máshogy ekkora összeget keresni becsülettel nem tud, így hát, bár ő akkor ezt az elfoglaltságot ideiglenesnek gondolja, vállalja a szerepeket. "... első időkben semmi vonzást nem éreztem a színpadhoz és csak a pénz kötött oda. Üresnek és léhának éreztem a rivalda világát és bizony, azóta, sokszor megbántam, hogy színész lettem, mert úgy érzem, más pályán is elértem volna sikereket." Néhány hét múlva már Fehérváron, Andor Zsigmondnál, énekli a Sybill Petrovját. Akkoriban főképp tenor hangú énekes-táncos komikus szerepeket kap.

Páger "eltáncolja" a hangját

Közben az egyre zajosabban tomboló első világháború idején, 1917-ben bevonul katonának. Közel két esztendőn át harcol a fronton, és a front közelben. Hadapródőrmesteri rangban szerel le, a békekötést követően. Hazatérte után nem sokkal, 1919-ben, visszakerül társulatához Székesfehérvárra (1919-1922), majd játszik Kecskeméten (1922-24), Pécsett (1924-25). Nagyváradon egy évadon keresztül, az 1925-26-os évben, majd 1926-1930 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja. Mindvégig táncos-komikus, és bonviván szerepeket alakítva. "... nagyon szép, behízelgő tenor hangom volt. De később lett táncos-komikus belőlem, és akkor eltáncoltam a hangomat. A táncaimat négyszer-ötször meg kellett ismételni, sokszor csuromvizesen álltam a huzatos színfalak mögött. Ez ártott meg." Később a lexikonokban is, és a riportok során, mint "korlátozott orgánumú" művészről beszélnek, bár mint mondja - "ezzel a korlátozott orgánummal mindig, mindent el tudtam játszani."

A fővárosban

Szegedről Beöthy hívja 1931-ben Budapestre, ahol kezdetben az Andrássy úti Színházban, majd a Magyar Színházban tölt el egy-egy munkával teli évadot.
Pesti bemutatkozásáról később egy kritikusa így emlékezik vissza:
"... az egyik kis darabban, a szakértőknek feltűnt egy új, ismeretlen színész, aki egy öreg parasztot formált meg nagy emberábrázoló készséggel. A premieren, a földszint első soraiban, ahol a kritikusok ültek, valaki elővette a színlapot, megkereste a szerep után a színész nevét és félhangosan odaszólt a szomszédjának:
- Páger Antal... hm, egészen ügyes új színész."
Aztán a kritikusainak egyike felismeri másnap a Japán Kávéházban, és gratulál az első pesti sikeréhez.
"... Köszönöm a jókívánságot. Hiszem is, sőt biztosan tudom, hogy nem is olyan hosszú idő múlva ott, abban a színházban, ahol kedvem tartja, játszom én majd parasztot is, urat is, azt, amit én akarok. Fog még értem a Nemzeti Színház is vetekedni." - Merész, kissé túlzónak ható kijelentése mögött azonban egy komoly, magabiztos ember fogadalma húzódik. Valóban nem kell sok időt várni, és a pesti színházak egymással vetélkedve ajánlják fel a jobbnál jobb szerepeket Págernek. Ő a férfiszínészek közt az egyik, akinek a szerepeltetése maga a biztos siker.

Páger önvallomása

"Sikereim egymást érték anélkül, hogy annak éreztem volna azokat. Az első pesti szereplésem az Andrássy Színházban volt és ettől kezdve mind jobban megbarátkoztam a színház furcsa és fülledt atmoszférájával, mert komolyabb szerepeket kaptam. Kezdtem belekóstolni az átélés és az igazi megelevenítés ízébe. Hús- és vér alakokat személyesítettem meg és tulajdonképpen csak nagyon későn jöttem rá, hogy jó színész vagyok"

Páger a férfisztár

Később Bárdos Artúr igazgatásához tartozó Belvárosi Színház tagja 1934-1937 között, de vállal fellépést közben a Művész és a Magyar Színházban, s a Budai Színkörben is. 1937-39 között a Vígszínház tagja, azután már nem vállal tagságot, hanem inkább szerepekre szerződik, amely jobban megfelel szerény, visszahúzódó, befelé forduló, de öntudatos egyéniségéhez. A Nemzeti, Belvárosi, Andrássy úti, és az Új Magyar Színházban vállal feladatokat.
A szerepeiről így vall egy korabeli riportban:
"... nem egészen véletlen az, hogy színpadon és filmen én játszom a Bors Istvánokat és Dr. Kovácsokat. Engem sem libériás inas szolgált ki akkor, amikor a világot megpillantottam és bár akkoriban nem volt hiány cipőtalpakban, mégis sokat szaladgáltam mezítláb. Nem csoda tehát, ha szívesen játszom úgy színházakban, mint filmen olyan hősöket, akik a maguk erejéből és tehetségéből emelték fel magukat a magasabb kultúrába és jobb anyagi viszonyok közé"

Páger és a film

A színházi szerepek mellett kedvelté vált a filmszakmában is. 1932-ben lép először a felvevőgép elé. Kabos Gyulával és Dajka Margittal a főszerepben eljátssza a "Piri mindent tud" című film egyik főszerepét, ám a film óriási bukás. Úgy gondolja, hogy többé már senkinek nem kell a filmszakmában. Ám több mint kétszáz filmet, tévéjátékot forgat élete során. Megsokasodott filmszerepei közepette végzi színpadi feladatait. Pontos, korrekt munkáját, ugyanakkor hallatlan mély belső átéléssel megformált szerepeit megszereti a filmszakma, s a közönség kedvencévé is válik, így egyre több filmes feladatot kap. Az 1944 előtti filmek egyik legtöbbet foglalkoztatott színészeinek egyike. Mondják, hogy Págeré a legmagasabb gázsik egyike az 1945 előtti hazai filmszínészek körében. "Rengeteget dolgoztam, de megkértem, és meg is adták, ami kijárt." -vallja egy riporteri kérdésre. A magyar filmgyártás akkori rendszere, a kevés próbával, tökéletes alakításokat, és kevés korrektúrát, újfelvételt igénylő színészi munkát értékeli a leginkább, mert egy-egy felvétel elhúzódása a magas kauciók, és stúdióbérlési felárak folytán jóvalta nagyobb film előállítási költséget jelentenek, így a kezdők bizonytalankodására nem, vagy csak alig van lehetőség. A filmvállakozók inkább vállalják a magasabb, ún. "sztár-gázsit" is, mint a néhánynapos felvételcsúszás. Talán ennek a rendszernek köszönhetően jelennek meg annyiszor a filmvásznon az akkori legnagyobb színészeink, így közöttük Páger is.

Páger professzionalizmusa

Tudnivaló, hogy akkoriban a filmforgatások átlagos ideje 10-14 nap. Ez idő alatt kell kész lenni a stúdiófelvételekkel, a magas bérleti díjak miatt. Túl sok lehetőség nem adódik egy-egy jelenet újrázására, így csak a legprofesszionálisabb színészeket alkalmazzák szívesen, mert kevésszer kell egy-egy jelenetet leforgatni. A forgatások átlag 10 és du. 17 óra között zajlanak, a napi díszletekkel, beállított fényekkel. Este a színész játszik a színházban, addigra kiderül, hogy sikerült-e az aznapi forgatás, vagy ismétlés szükséges. Ha igen, mehet a színész szerepet tanulni, meg aludni reggelig, és reggel 9-re a filmgyári autó már hozza is be az aznapi forgatásra.
Amennyiben mégsem sikerült valamilyen technikai, vagy egyéb okból az aznapi forgatás, még az éjszaka le kellett forgatni ismét a jeleneteket, mert reggelre állnia kell a másnapi forgatás díszleteinek. Alvás, szereptanulás, magánélet számára leszűkült idő állt rendelkezésre ez esetben.
Ebben a felpörgetett életritmusú világban Páger profi volt a legprofibbak közt. Elég összevetni a színházakban játszott szereplistáját az akkor forgatott filmekkel, és máris kitűnik Páger hallatlan munkabírása, miközben egy-egy szerepének megformálásában tévedhetetlen. Kevesen állják ezt a tempót, állandó színvonallal, amit a szakma diktál ez idő szerint.

Páger véleménye a kis és nagy szerepekről

"... nem akarom semmire sem specializálni magam. Nem ismerek rangkülönbséget szerep és szerep között - egyforma passzióval és meggyőződéssel játszom operettet és drámát... A poetika felállíthatja a hierarchiai különbséget a műfajok közt, a színész, szerintem, ne becsülje le a könnyebb feladatokat sem - mert sokszor egy operettfigurából, vagy egy vígjátéki alakból formálhatja meg legtökéletesebben önmagát. A Constantin abbé - sem volt a kor legremekebb alkotása, mégis ebben a szerepben nőtt legmagasabbra Ujházi. A bonyolult és súlyos feladattól viszont nem kell megijedni, nem szabad túlzott előzetes stúdiumokkal, jobbra-balra való tanácskéréssekkel és a színészben önmaga megrémítésétől keletkező gátlásokkal még jobban agyonkomplikálni. Szerintem Shakespeare, Shaw és a mai magyar, vagy francia vígjátékíró is ugyanazt akarja: embert ábrázolni, a valóságot, vagy a valóság igazul ható színpadi vetületét." (1936 nyara)

Páger és Komár Juliska

Életének egy korai szakaszában találkozik Komár Juliska színész kollégájával egy színpadi fellépés során. Először talán 1933 nyarán szerepelnek közösen, a Budai Színkörben, Erdélyi Mihály: "Fehérvári huszárok" operettjében, ahol Komár Juliska debütált új primadonnaként, mint Gacsaj Pesta álmátkája. Gacsaj Pesta, a másik főszerep, Págeré. A színpadi találkozás szerelemmé érik idővel, majd házasság lesz belőle. Páger családot alapít. A budai Orbán-hegyen, a Tamás utcában villát vásárol maguknak, amelyet a legnagyobb kényelemmel rendeztet be, s a kertből jól látszódnak a Svábhegy lankái. 1940-ben megszületik Judit nevű leánya, majd 1942-ben pedig Júlia, az édesanya keresztnevét örökölve.
"... két életem van - nyilatkozza - az egyik a színpad és a film, a másik a család. Az élet hiúságai, futó örömei nem érdekelnek, a jazz és a lokál nem az én kenyerem." 1936-ban lépnek fel elsőként együtt színpadon már mint férj-feleség. "Most, hogy elsőször szerepeltek együtt nagy sikerrel színpadon, lehet hogy a magyar színház történetében rokonszenves és termékeny szerepet betöltő színészpár startjának voltunk tanúi. A férj érett, véglegesen kiformálódott egyénisége a partneri viszonylatban szinte egyenrangúként emelte fel magához a tehetséges, de fiatalabb és kiforratlanabb színésznő-feleséget" - írja a korabeli kritika. Komár Juliska a feleség pedig a kolléga-férjről beszél másutt: "... Soha olyan biztonságban nem éreztem magam színpadon, mint most (a közös premier kapcsán!) A férjem jelenléte felszabadít, fesztelenné és bátorrá tesz - mintha csak otthon lennék a villában. Amellett rendkívül ambicionál: mindent beleadok, hogy ne maradjak le nagyon mögötte." Nagyon kislányosnak mondják nejét, jóvalta fiatalabbnak tűnik koránál. "Ez is a baj - mondja - hogy nem vagyok meggyőző, ha asszonyt játsszom... Ezért is nem osztanak rám olyan drámai szerepet, amilyenben megmutathatnám..." így Komár Juliska kettejük viszonyáról, 1936-ban.

Bors István

1938 tavaszán, a Vígszínházban Hunyadi Sándor premier. Főszerepben Páger Antal, Komár Juliska, pedig már Júliára változtatja nevét Páger mellett a címlapon. Hunyadi a "Bors István" darabjáról így nyilatkozik a premier izgalmainak árnyékában: "Gyönge darab, nincs benne semmi különös." Hunyadi már korábban megírt dr. Szabó Juci, dr. Kerekes Mária, és dr. Barabás Irén darabja után egy férfit választ főszereplőnek, Bors Istvánt, az egyszerű igáskocsist, amely figura megalkotásánál Páger személyiségét veszi alapul. "Páger remek színész, különösen akkor tetszett nekem, amikor a Tulogdy-lányok még nem faragtak belőle jóféle dzsentrit, hanem a maga egyszerű, kissé nehézkes, paraszti mivoltában szeleteli a kenyeret. A személyzettel való jelenetben pedig egyenesen megszerettem, ahogy az előzetes bratyizás után hirtelen ráeszmél, hogy csak azt tisztelik, aki parancsolni tud és hirtelen átváltozik velük szemben úrrá..."" emeli ki korabeli kritikájában Bethlen Margit grófnő. Komár Juli, a feleség az egyik Tulogdy lány megformálója (Margit), a darab egy pontján, talán Hunyadi kedves humorát igazolandó, egy párbeszéd kerül be, valahogy így:
Páger - Menjen innen kisasszony, mert itt most csúnya törvényszék lesz.
Komár: - Ne küldjön el. Szeretek ott lenni, ahol maga van. Észrevehette... stb. A darab nagy siker, amelynek részese még Ölvedy Zsófia, D. Ligeti Juliska, a hölgykoszorúból, és Somlay Artúr, Bihari József, Egry István, akik mind-mind a Vígszínház nagy színészei.

Páger és a napi politika

Egész életében ügyel arra, hogy személye és magánélete ne kerüljön túlzottan reflektorfénybe, viszont jó érzékkel tudja, hogy azért neve, a vele készült riportok sora révén, kellő számban forduljon elő a lapokban.
A különböző politikai körökből érkező "dörgölődzést" ellenszenvvel kezeli, igaz kezdetekben jobboldali "szimpatizáns", bár semmilyen pártba nem lép be. Egyre nagyobb riadalommal szemlélte a front közeledtét 1944-ben. Miután exponálja magát néhány toborzó gyűlésen a szélsőjobboldal mellett, jobbnak látja, családját mentve, vidékre költözni. Összepakol és villáját, ingóságainak jó részét hátrahagyva, a vas megyei Pornóapáti községbe költözik, inkognitóban. Egy ismerős házában élnek Pornóapátiban, innét jár be Sopron, Győr, Szombathely színházaiba egy-egy előadásra, úgy hogy nem tudják, merről jár be dolgozni. "A bombázások nagy korszaka volt ez. Szombathelyre, Győrbe, Sopronba. A nagy bombázások mindig ott értek... mindig félbe kellett hagyni az előadást. Én soha óvóhelyre nem mentem. Elszántság volt bennem: engem baj nem érhet. Ebből ki fogok lábalni. Engem nem érhet bomba... semmi! Én mindent lerázok."

Páger jobboldalisága

Tévéinterjú írott, lejegyzett részlete:
Riporter: ...Párttag volt?
Páger: Én semmiféle pártnak nem voltam tagja.
Riporter: Sohasem?
Páger: Még csak közel sem mentem párthoz.
Riporter: Mégis, hogy keveredett bele?
Páger: A pártok jöttek felém... ez is, az is.
Riporter: ...mint nagyon népszerű színészhez?
Páger: Mert nagyon népszerű voltam. Nekik volt fontos, hogy úgy viselkedjenek. Például lapok támadtak oktalanul... a jobboldali lapok akkor megvédtek. Ez volt a baj, hogy úgy megvédtek, hogy emiatt kellett elmennem.
Riporter: Tagadhatatlan, hogy az ország első férfiszínésze, aki ráadásul minden idegszálával erőteljes és igaz népvonalat képvisel, fölhasználható bizonyos politikai demagógiára. Van-e a színésznek ilyenkor felelőssége?
Páger: Van. Oda kellett volna állni és...

A német állam menekülési lehetőséget ad Págernek

Pornoapátiban megkeresik, és közlik vele, hogy a német állam a nyugatra menekült magyar és egyéb művészekkel, zenészekkel, színészekkel együtt vendégül látja Hofgasteinben, ahol ragyogó ellátásban lesz részük... "Azt mondtam: szó sem lehet róla, én a német államnak nem lehetek a vendége. Menjen, aki akar. Alászolgája! Elmentek" - 1944. szeptember.

Páger elhagyja az országot

"Elhatározták, kineveznek a filmügyek kormánybiztosának, ami ellen tűzzel-vassal tiltakoztam. Székeket törtem otthon. Sajnos a volt nejem (Komár Julia- szerk.) ebben nagyon benne volt. Ővele tárgyalták le. Én mélységesen összevesztem akkor. Székeket törtem. Őrjöngtem. Mit akarnak velem? Hová akarnak taszítani? Nem, nem és nem vállalok semmit. Én művész vagyok! Több vagyok, mintha kormánybiztos lennék! Fogtam magam, augusztus 20-án, (1944-ben). Elő a Buick kocsit! Elő a két gyereket, bele a bilit, a dadát! El innen! És ott hagytam Pestet. Elmentem Pornoapátiba, a dadánk sógorához, aki erdész volt... Ott voltam egész addig, amíg elhagytam az országot." A szorongató események közelsége kapcsán erősödik családja féltése. Akkori szálláshelyén ugyan van telefon, de elővigyázatosságból senki számára sem adja meg a számot, annál inkább meglepődik, amikor hivatalosan is keresni kezdik ott. (Felesége, Komár Julia "kotyogja el" telefonszámát a hivatalos helyeknek.) Egy rövid pesti utazást követően gyermekeivel együtt elhagyja az országot autóján, 1944 késő őszén. A Pesten történtek és annak következményei bírják rá az emigrációra végül. Távollétét ő végig ideiglenesnek gondolja és érzi is, a messziség ellenére.

Itthon Págerről

Ez időben, idehaza távozását, és haza nem térését politikai beismerésnek értékelik. Felvetik felelősségét, némely II. világháború alatt forgatott filmjének hangvétele miatt. Bizonyos filmeket antiszemita, és horthysta propaganda filmnek titulálnak, ezek szereplői, és az alkotóstáb zöme, "tiltó listára" kerül. Ezek körében számtalan filmfőszerepe okán Páger előkelő helyen áll a nem kívánatos személyek sorában. Őt magát az Igazoló Bizottság 1945-ben nem tudja kihallgatni, hisz akkor már távol él hazájától. Ám nem sok különbséget tesznek ezek a bírálók, a film rendezője, operatőre, szereplői, és technikai személyzete között. Akik egy tiltólistára került film közreműködői, azok egyben bűnösök is. Gyakorta a szereplőknek, sőt a technikai személyzetnek meg aztán végképp semmilyen rálátásuk sincs a film egészére, révén, hogy rész-dialógusok, aznapi jelenetek gépelt példányait kapják készhez, hogy aztán a vágás és utómunkákkal, mikor milyen hangsúlyt kap valami, az már egy másik folyamat. A vitéz Bánky Viktor forgatta filmekben való megjelenés volt az egyik fő "panasz" Págerrel szemben. Vitáz Bánky Viktor a világhírű némafilmsztár, Bánky Vilma öccse, számos politikai ihletésű, propagandisztikus hangvételt sugalló filmet forgatott, egynémelyikében Páger címszerepet játszik. (Tudunk olyanról, hogy az operatőr, vagy hangmérnök, az adott filmes munka miatt soha többé nem kap a szakmában állást, és jószerivel múzeumőrként dolgozhat csak az új rendszerben)
Másik fő vád Págerrel szemben egy híradófelvétel, amelyen jól láthatóan parolázik a nyilasvezér Szálasival 1944 késő őszén. Páger erről később úgy beszél, hogy rászedték, és becsapottságának felismerése vezetett végleg távozásához, és az ország elhagyására.

Sulyok Mária Págerről

Sulyok Mária, a kolléga így szól Págernek erről az időszakáról: "...Téni követett el hibát abban az időben, amikor igen sokan megtévedtek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ő felelőssége kisebb azáltal, hogy nem volt egyedül. De nem volt könnyű bűntetlennek maradni, s nemcsak akkor, a náci megszállás alatt. A szocialista állam munkájában résztvevők is követtek el hibákat. ...Nagyon kérlek, ne értsd félre, ezzel nem akarom felmenteni, csak arra akarom felhívni a figyelmed, hogy ő legalább a hazatérése után művészetével bizonyított. A legnagyobb hibát akkor követte el, amikor egyáltalán részt vett a napi politikában. Szerintem ez nem lehet feladata egy színésznek, egy művésznek. Az Isten, ha tehetséget adott valamihez - és valljuk be, Téni esetében ebből nem volt hiány - akkor nem szabad szoros kötelékbe kerülni az aktuálpolitikával. Valami állandóbbat kell képviselnünk. Nagy szónak tűnik, de úgy érzem, az embert, a humánumot kell szolgálnunk. És sajnos ez nem mindig esik egybe a politikai hatalom elképzeléseivel. Arról azonban nem vitatkozhatunk: Téni kiváló színész volt."

Az elutazás

Rendelkezik a villájának dolgai felől, kifizeti az embereket, lezárja a villa ajtaját, és eltávozik vissza akkori szálláshelyére Vas megyébe, majd nem sokkal azután autón távozik családjával az országból. Ausztrián keresztül távozik, majd kálváriájának utolsó állomásaként 1948-ban, a dél-amerikai Argentínában telepedik le.

Dél-Amerikában

Págerben az itthonról kapott hallomások, levelek, vélemények hatására, az emigráció ténye erősödik meg, félti gyermekei, családja életét, létbiztonságát, és bár folyamatos honvágy gyötri, Argentínában marad. Az emigráció 12 évét igen nehezen viseli, szívében ízig-vérig magyar marad. Az akkoriban szerveződő Magyar Színjátszó Társaságot vezeti hét esztendőn át Argentínában. Még az argentin színészek, és más emigráns csoportok is csodájára jártak a nívós magyar előadásoknak akkoriban.
A Paraná oldalvizei a makói Maros partot ihletik számára, s akkor ismét festeni kezd, sokévi kihagyással. "... elkezdtem festeni. Ebből éltem. Nem is rosszul."

Elhatározza lesz, ami lesz, hazajön

A belül szorongató honvágy érzését egy alkalom felerősíti, amelynek hatására hazatérését kezdeményezi az akkori magyar-konzulátus közbenjárásával.
"... minden percben készültem rá. De talán az adta a végső lökést, hogy egy délután Buenos Airesben fel akartam szállni egy autóbuszra. Nem is figyeltem, hogy kifestett emberek állnak az állomáson, és egy filmkamera van a közelben. Amikor felléptem a busz lépcsőjére, valaki elém állt: - Menjen innen Szenyor! Nem látja, hogy filmezés van? Csak színész szállhat fel! No persze, biztosan nem tudja, mi az a filmezés! - Hirtelen eszembe jutott minden. Egy magyar színész magyar közönség nélkül nem tud élni!" - vallja később.
1956 őszére visszatelepül Magyarországra. Kezdetben a Magyar Néphadsereg Színházát (Vígszínház akkori neve), korábbi sikereinek egyik fő helyszínét választja otthonul, s tag lesz ismét.

A hazatérés

A hazatérés körülményeiről mendemondák keringenek, dokumentumokkal pillanatnyilag nem lehet alátámasztani. Mondják, hogy egyfajta alku-folyamat előzte meg a hazatérést, amelyben Páger egykor elhagyott házát kéri, valamint filmezési lehetőséget, és politikai semlegességet. (Ne kelljen a pártba belépnie.) Tény, hogy visszatértekor hamarosan filmezni kezd, és visszakapja házát, sőt némely eredetileg még fellelhető bútorai is előkerülnek, a hosszúnak tűnő távollét ellenére is. Politika a visszatérés kapcsán túlságosan fókuszban lévő művészt meg sem kísérli "beszervezni", inkább, amolyan áttételes úton használja ki visszatérését, "lám a népidemokrácia milyen demokratikus, milyen befogadó". Egyfajta mintául szolgál Páger hazatérése, hisz a nem sokkal később a hazatérő Jávor Pál esetében a döntő érv és bizonyíték Páger sértetlensége.

Páger 1956 szeptemberében

Páger 1956 szeptemberében tér vissza Magyarországra. Felkeresi még élő barátait, ismerőseit, sokan viszont épp őt keresik fel. Elérzékenyülten veszi tudomásul múlhatatlan népszerűségét még ennyi év távlatából is. Ismerkedik az új rendszerrel, a kommunizmus mindennapjaival, a sorbanállással a közértek előtt, az áruhiánnyal, a jelszavaktól és piros zászlóktól gazdagon díszített, ugyanakkor megkopott, szürke Budapesttel, a látogatók elől lezárt Budai várral, amelyet akkor kezdenek meg méterről méterre haladva akna és lőszermentesíteni. Ebben a számára eufórikus állapotban, párhetes itthontartózkodást követően, tör ki a forradalom. Págerért jönnek, bíztatják álljon be a forradalmárok közé. Páger egy korábbi döntésének következtében már 12 észtendeje van távol szülőföldjétől. Megretten egy ilyen lehetőség bármiféle megismétlődésétől, és szabályosan elzárkózik a forradalomtól épp úgy, mint az őket később leverő karhatalmi erők képviseletében megjelenőktől.

Egy "véletlen siker" legalizálja Págert a színészt újra itthon

Lehetőséget kap 1957 végén Sóbálvány professzor szerepére, amelyet a következő évben mutatnak be. Vita volt arról, hogy Páger kaphat-e ilyen szerepet. Várkonyi határozott kiállásának köszönhetően eljátszhatta szerepét. Erről a dilemmáról Páger csak évek múlva, Várkonyi halála kapcsán szerez tudomást. Várkonyi egyébiránt már többször játszott együtt a háború előtt Págerrel, és mint művész tisztelte. Most neki jutott lehetőség, hogy Págert visszahozza a "múltból", s talán ez motiválta Várkonyit. A film elnyeri 1958-ban a Karlovy Vary filmfesztivál nagydíját. A külföldi kritikusok kiemelik Páger és Tőkés Anna lenyűgöző játékát. Az itthoni fogadtatás mérsékelt, és ebben Páger személyének is része van. "Hogyne örülnénk a "Sóbálvány" külföldi sikerének - írja az akkori Filmvilág kritikusaként szereplő Galsai Pongrác, 1958-ban - Nemzeti büszkeségünk ez a siker... S örömünk már-már elfogultságra csábít, de..." Kezdi kritikáját Galsai. Szóval annyira azért ne örüljünk. Viszont ez a nemzetközi siker hozzájárul itthon Páger színészi legalizálásához, mind politikai, mind pedig kulturpolitikai berkekben. A film Thurzó Gábor hasonló címet viselő regényének filmi adaptációja, Várkonyi Zoltán remek rendezésében. Páger főorvos alakja mellett a film sikerének titka a ma már elképesztőnek ható szereplő gárda. Tőkés Anna, aki mellett az ifjú Psota Irént látjuk, Ruttkay Éva, Kállay Ferenc, Tordy Géza, Ladányi Ferenc, Apátthy Imre, Bárdi György.

Az újrakezdés évei

Egyre több szerephez jut fokozatosan. A Háború és békében az öreg Bolkonszkijt alakítja, az epizód jelleg ellenére főszerepet formálva belőle. Megérezteti a bogaras öregúrban a különcségében is nagy államfőt. Kohout drámájában Taláros urat formál. Szuggesztivitásával nem a hideg és törvényei mögé bújó bírót, hanem az embert, aki magával is küzd, és mélyen szenved azoktól a vádaktól, amikkel élnie kell vádlottaival szemben, az erkölcs fenmaradása érdekében -ezt érezteti nagyszerű jelkép értékű gesztusokkal élve. Kántor János megrendítő paraszt ábrázolásával, a "Földindulás"-ban, végképp elfogadtatja magát még "felsőbb" körökben is. Az Esőcsináló címszerepe, Molnár Ferenc darabjában, vagy a Teaház főszerepében, mind-mind szélespalettájú tehetségét bizonyítja. Filmezni is kezdhet, bár a témaválasztás a kort és annak korlátozott lehetőségeit tükrözik. Balogh Bódogot, a kemény és öntudatos magyar parasztot alakítja, aki az "igazáért még az atya úristenhez is elmén" Páger Antal már sokszor játszott parasztembert. Színpadon is és filmen is. A színészek ama csoportjához tartozik, akik nem bújnak ki estéről estére, filmről-filmre önmagukból. Ő mindig Páger marad. Színészi adottságainak a legérdekesebb tulajdonsága, hogy úgy tud Páger maradni, hogy ugyanakkor elhisszük neki, hogy történesen épp akkor ő Balogh Bodog...stb.
Göre Gábor szatírájának celluloidváltozatát, a "Felmegyek a miniszterhez" filmvígjátékot a XIII. Karlovy Vary Filmfesztiválra is benevezik a magyar hivatalos intézmények. Hazatérését követően először távozhat az országból, "piros útlevéllel", miután a hivatalos küldöttség beválasztja a kiutazók tagjai sorába.

További filmsikerek

Talán az egyik legnevezetesebb filmbeli alalkítása az 1963-ban elkészülő Hattyúdal című filmben a Tamburás szerepe. Felhangzik benne egy afféle igazi "Págeres" dal, a Tamburás dala, ami egyben a Magyar Filmtörténet egyik örökzöld slágere lett azóta. A Tamburás, a fátyoloshangú vén kópé, aki elpusztíthatatlan jókedvével még a buldózereket is meghátrálásra készteti.
Ránki György - Garai Gábor: A Villa Negra románca - dal a Hattyúdal c. filmből, Páger előadásában hallgatható változata:
http://kincsestar.radio.hu/panoptikum/szineszek/pager.php)
1963- "Kiváló Művész" kitüntetésben részesül. "Pacsirta"c. filmben (1963) alakította Vajkay Ákos szerepéért, 1964-ben a Cannes-i Filmfesztivál legjobb férfialakítás megosztott díját kapja.

Páger átértékeli magát

"...A mélységekből jöttem én, és elhatároztam, hogy egész életemben a legelhagyatottabbakért akarok küzdeni. Amikor jónéhány évtizeddel ezelőtt már sikeres színészként tartottak számon, egyszercsak belémvágott a felismerés, ha az otthoniakkal találkoztam, értem, éreztem őket, de nem tudom már a nyelvüket. Úgy éreztem, mintha kompon ülnék, és ők: az anyám, a rokonaim, ott állnak a távolodó parton, szólok hozzájuk, de a távolság egyre növekszik s nem jut el hozzájuk a szavam... a régi Páger Antal a legnagyobb ellenségem, s neki kellett bebizonyítanom, hogy színészi erővel még bírom vele a versenyt" (1962 június).

Újra fénykorát éli, már a másodikat

Elképesztő munkatempója ismét megmutatkozik, hisz visszatérését követően haláláig több mint 100 magyar TV, és játékfilm főszerepét játssza el, színpadi szerepei közepette. A sajtó számára továbbra is a ritkán megnyilatkozó művész marad, magánéletéről akkor sem nagyon tesz említést. Dél-Amerikában elkezdett önéletírását abbahagyja, s zároltatja a kiadók előtt is, még a megírt részeket is, halála utánra. (Ma sem jelent meg!!!) Kizárólag a család jelenti számára a háttér-országot, amelyet elzár a bulvárhírek elől. Újranősül, és a nála fiatalabb Szilágyi Beát veszi feleségül, "akinek szellemi és fizikai erőnlétemet köszönhetem"
Kisebbik lánya, Juliska, Dél-Amerikában marad, Judit hazaköltözik Magyarországra. Öt unokája közül három vele él itthon, kettő külföldön. "Ők töltik ki életem, meg a szerepeim..."
1965-ben Kossuth-díjat kap.

Páger és a televízió

1972 január, a Magyar Televízió bemutatja Dömölky János rendezésében, Samuel Beckett monodrámájnak tévéfeldolgozását. Főhősét, Krappot, Páger alakítja. A közelképek, Páger arcának finom rezdülései, apró gesztusai valósággal fogvatartják a nézőt. Minden fintornak, gesztusnak, csendnek és szusszanásnak, a ki nem mondott szavaknak jelképi értéket kölcsönöz Páger. Krapp monológja, amely során élete végefelé szembesíti énjét régebbi önmagával, különös játékra ad lehetőséget, a lélek önmaga tükre lehet. Krapp-Páger monológja, egyfajta számvetés, és kimondva, elhallgatva ítélkezés, amolyan "Utolsó tekercs."

Páger ars poeticája

"...én, amikor egy szerepet kapok, ösztönszerűen mindig arra állítom be magam, hogyan reagálnék hasonló helyzetben a dolgokra az életben? Si j'étais roi - ha én király lennék, mit csinálnék? A színésznek egy kicsit olyannak kell lennie, amilyen a gyerek, amikor felveszi az apja cilinderét: el kell hinnie, hogy a cilindertől igazi felnőtt ember lett! A színpad "gyerekszobájában" el kell hinni a vászonról és a papírmaséról, hogy igazi ház, vagy erdő. S amikor az ember nem a színpadon, hanem az életben mozog, mindig éreznie kell, hogy az élet is színház. Minden figurámat, minden maszkomat a valóságból hoztam, - nem úgy, hogy azt mondtam: na, most tanulmányozni fogom az embereket - de abban a pillanatban, hogy egy alakot átéreztem, automatikusan és pontosan jelentkezett egy modell, amellyel valami hasonló esett meg, s amikor találkoztam vele, természetesen eszembe se volt, hogy a színpadon felhasználjam! Így keveredik bennem a színház a valósággal s a határaik annyira elmosódtak, hogy magam sem veszem észre... (Színházi Élet, 1936.)

Páger a magánember

Téniként becézi édesanyja még gyerekkorában, és ez a Téni becenév megmaradt öregkoráig, főképp szűk családja körében, és a hozzá emberileg némiképp közelebb kerülő kollégák számára. Neve már idősebb korára is fogalommá válik, a kvalitás és a céltudatosság, szakmaszeretet fogalmának minősítő jelzőjévé. Harmadik feleségével, Szilágyi Beával él boldog és harmonikus életet. Sőt, Bea a szó legszorosabb értelmében társ, egyfajta személyi titkári szerepet tölt be Páger életének ebben a szakaszában. Minden szerepet és forgatókönyvet ő olvas el először, javaslatokat tesz Págernek, melyiket ne vállaja el és melyik szerep lenne méltó hozzá. Szelektál, ellenőriz, szervez, egyeztet. Mondják többen, Págert közelről jól ismerők, hogy "három házzassága volt, de csak egy felesége", Szilágyi Bea. Persze, mint minden nagy mondásnak ennek is megkérdőjelezhető valamelyest az igazságtartalma, hisz nyilvánvaló, az előző házasságainak is megvolt Páger életében a megfelelő helye, és megkérdőjelezhetetlen fontossága is, ha már egyszer a házasság útjára lépett velük.

Halála

1986. december 14-én, délután otthon készül az esti előadásra. Ebéd után érzi, hogy hőemelkedése van. Szól Beának, hogy nem érzi jól magát, és aggódik, hogy rendbejöjjön az esti előadásra. Hamarosan felszökik a láza, nem használ a gyógyszeres lázcsillapítás sem. Orvos jön hozzá. Végül úgy dönt, hogy lemondja az esti előadást. Mentővel a Kútvölgyi kórházba szállítják. Egy óra múlva halott. 87 - éves volt.
Sírja: Kép1 Kép2
Kitartásával, szorgalmával, kivételes tehetségével, és elnyűhetetlen munkabírásával, kellő öntudattal, és önbizalommal, és a szükséges mértéktartással szemlélt életútja, tiszteletet érdemel az utókortól mindenkor. Életútját bemutató könyvek tucatjai mégsem sorakoznak a polcokon. Halála után két évvel megjelenő Molnár Gál Péter: "A Páger ügy" c. könyv az egyetlen róla szóló könyv hazánkban, mindezidáig.

A Páger Antal utóélete, a Páger-díj

Emléktábla őrzi emlékét, szülőhelyén, Makón, ahol a város híres szülöttének emléke elevenen él a mai napig is. A Városi Mozi vette fel a nevét.
1991-ben a makói József Attila Gimnázium diákjaiból megalakul a Páger Antal Színjátszó Stúdió, amelyet népszerű rövidítéssel PÁST -ként ismernek ma is. A gimnáziumi alapformációból nő ki a társulat ma is élő, létező, működő együttessé. "Azért választottuk ezt a nevet, mert Páger Antal is ebbe az iskolába járt. Makón és Szegeden játszunk, és ha időnk engedi, fesztiválokon is fellépünk" - nyilatkozza Franyó Róbert, az együttes rendezője. A szegedi egyetem JATE Klubjában játszanak rendszeresen.
Egyik sikerprodukciójuk Gabriel García Márquez darabja, a "Szerelmes számvetés egy ülő férfi előtt" című monodráma, Boros Tápai Kornélia előadásában, amelynek rendezője Franyó Róbert.

Makó Város Képviselő-testülete 2001-ben Páger Antal színészdíjat alapít. A díjat évente egyszer, egy színésznek ítéli oda a szakmai kuratórium. A díj maga: Páger Antal arany pecsétgyűrűjének pontos mása.

Forrásjegyzék:
Kutasi Kovács Lajos (London): Makói vándorszínész Dél-Amerikában - Délvilág, 1990. nov.
Molnár Gál Péter: A Páger-ügy (Bp., 1988)
Rátonyi Róbert: Kétszáz kedvenc közelről / Páger Antal - HungariaSport Kiadása, Bp., 1988.
Koltai Tamás: Páger Antal alakváltozásai - Kritika, 1987. 2. sz.
Szakonyi Károly: Üres öltöző - Film, Színház, Muzsika, 1987. jan. 24.
Gergely Ágnes: Ami nyolcvan év alatt történik. Páger Antal - Huszonegy, Bp., 1982.
Bogácsi Erzsébet: Beszélgetés Páger Antallal - Magyar Nemzet, 1981. júl. 26.
Illés Jenő: Az utolsó tekercs - Filmvilág, 1972. 3.sz.
Illés Jenő: Utazás előtt, beszélgetés Páger Antallal -Film, Színház, Muzsika, 1962. jún. 15.
Lelkes Éva: Balogh Bodog- Páger Antal, arcképvázlat - Film, Színház, Muzsika, 1962.márc. 23.
Galsai Pongrác: Sóbálvány - Filmvilág, 1958. szept. 15.
Kerecsendi Kis Márton képes tátrai naplója - Páger Antal felvételei - Délibáb, 1943. 43. sz.
Dr. H. K.: Látogatás Págeréknál - Színházi Magazin - 1942. 24. szám.
Signozatlan: Páger Antal - Film, Színház, Irodalom, 1942. 14 sz.
Zsolt Béla: A Páger-pár - Színházi Élet, 1936. 42. sz.
Dr. Németh Antal: Színészeti lexikon - Győző Andor kiadása, Bp., 1930.