Pálmay Ilka

Életrajz
Színházi szerepek
Egyéb
Foto
Szakirodalom

Pálmay Ilka, Petráss Ilona, gróf Kinszkyné,
Színésznő, szubrett, operettprimadonna

Született:
1859. szeptember 21. Ungvár, Magyarország,
ma: Užhorod, Ukraina
Elhunyt:
1945. február 17. Budapest, Magyarország

Életrajza:

Adatok:

1875-76 - Pályájakezdés Kassán, Lászy Vilmosnál, itt veszi fel a Pálmay nevet
1876-77 - Eperjesen és Szatmáron
1877-78 - Kecskeméten
1877. június 1- 1886. június 1. Szigligeti József felesége
1878-79 - a Népszínházban
1879-80 - Kolozsvárott
1880 - Bécsben játszik
1881-1889 - a Népszínház tagja
1890-91, 1893-ban, 1895-ben Bécsben vendégszerepel
1891 - Prágában játszik
1892-93 - Berlinben
1896-97 - Londonban
1896. március 7. Sullivan: The Grand Duke ősbemutatóján, (Savoy Theatre, London) ő Julia
Jelliocoe, egy angol komédiás. Brit Színháztörténeti jelentőségű fellépés.
1905-06 - New Yorkban turnézik
1900-05 - között : a Népszínház tagja de fellép:
1901-ben a Víg- , 1902-03-ban, 1908-ban a Magyar, 1906-ban, 1908-09-ben a Királyszínházban.
1910 - Kolozsvárott, a színház örökös tagjává választják
1911 - a Nemzeti Színház tiszteletbeli tagjává választják
1919-20 - a Városi Színházban lép fel
1924 - a Királyszínházban játszik
1925 - a Belvárosi Színház tagja
1928 - a Nemzeti Színházban lépett színpadra, a tiszteletére rendezett emlékesten
1928-ban - visszavonul
1945. február 17. - Budapesten, az ostrom alatt hunyt el, 85 és fél esztendős korában

A gyermekkor

Ungvár gyermeke, családja nemesi származású. Édesapja Petráss Gusztáv mérnök, aki családjának nemesi oklevele 1669- ből való. Édesanyja is nemesi származású, a Gyöngyössy család gyermeke éppúgy, mint anyai nagyanyja, Fékésházy Terézia. Gyerekkorát a család Ungvár közeli, jenkei birtokán tölti. Alig két esztendős a gyermek, amikor édesanyját, Gyöngyössy Ilonát elveszíti. Édesanyja alig múlt 26 éves. Két gyermek: Ilka és fiútestvére, István marad félárván. Eperjesre, nagynénjéhez kerül a gyermek, aki egyben Sebeők Sarolta, operaénekesnő nagymamája is. Kilenc esztendősen azután édesapja áthelyeztetése kapcsán kerül Kassára.

Az iskolás esztendők

Gyerekkorában édesapja baráti körébe járva folyvást énekeltetik a dalos kedvű kisleánykát. Majd minden nótát tud gyerekként. Eperjesen viszi édesapja először színházba. Innentől fogva állandóan "színházast" játszik az asztal alatt. A kassai zárdában tanul, majd kiveszi édesapja a zárdából a novíciák kérésére, mert nem halad a tanulással, és ún. magántanuló lesz belőle. Vizsgáznia kell bejárnia a nővérekhez a zárdába, de otthon tanulhat. Iskolás tanulnivalói kevéssé kötik le, viszont hatalmas ambícióval tanul zongorázni, énekelni, és korcsolyázni is. Ám édesapja ellenzi a zenei képzését, és egy nap, amikor úgy tűnik, nem tud bánni a rakoncátlan kamaszlánnyal, a szigorú nagymamájához kerül Ilka. A zárdai évek alatt élénk érdeklődést tanusít a művészetek irányába. Különösen szereti a verseket, és hosszú prózai szövegeket is hiba nélkül előad. Énekel, s temperamentumával elbűvöl szinte minden társaságot. Két ízben is meglátogathatja a Kassai Színház előadásait, s ekkor örökre eljegyzi magát a színművészettel.

A Kassai Színháznál, ahol Pálmay Ilka lesz Petrássból

Atyját kérleli, s szökéssel fenyegetőzik, hogy engedje színésznek, míg végezetül a 15 esztendős gyermeklány atyai belegyezéssel jelentkezik felvételre. Lászy Vilmos, a színház akkori direktora Kassán tehetséget lát a leányban, s leszerződteti. Nagyanyja, aki korábban neveli, eztán tudomást sem vesz a gyerekről, erkölcstelen választott foglalkozása okán. Édesapja is nehezen fogadja el lánya választását, ám a közelebbi és távolabbi nemesi rokonság felháborodik a családhoz "méltatlan" életpálya miatt, így nem családi nevén, hanem Pálmay művésznéven szerepel a címlapokon. Az elnevezését maga édesapja találja számára: "... Jól van légy színésznő, de a nevünket nem viselheted ezen a pályán, családunk miatt. Kell, hogy más nevet válassz. Válaszd talán ezt: Pálmay. Na hogy tetszik, ez jó lesz? Ez a név szerintem neked dicsőséget és szerencsét fog hozni. Így lettem én Pálmay Ilka."

A fővárosi színházakban

1875-76-ban Kassán, a színházban egyre nagyobb feladatokhoz jut. A színháznál akkoriban az élvonalbeli komikus Szigligeti József, aki egyben a színház főrendezője is, a nagyhírű drámaíró és fővárosi Nemzeti Színházbeli direktor, Szigligeti Ede fia. Szerelem alakul ki a fiatalok közt, amely erős érzelem, ott házassággal végződik. 1877. június 1- jén hangzik el a boldogító igen, és válik Pálmay Ilkából Szigligeti Józsefné. Kilencévi házasságuk azonban merő egy gyötrelemmé alakul át, úgyhogy 1886. június 1- jén hivatalosan is kimondják a válásukat. Az öreg Szigligeti végig neheztel Pálmayra a fiával történő házassága kapcsán, úgy véli, a szép vidéki színésznő ugródeszkaként használja a nagynevű családba történő beházasodást, és ennek a nézetének gyakran hangot is ad családjában. Pálmay szerint viszont egész egyszerűen undok vele. Eleinte tudni se akar apósáról, Szigligeti Edéről, és tovább játszik Eperjesen, Szatmáron, majd pedig 1878- ban Kecskeméten, a tavaszi évad idején. 1878 őszén az ifjú férj Pestre hozza őt a családhoz költözve. Az Akadémiát nem végzett, képzetlen színésznővel hivatásos oktatók kezdenek el magánúton foglalkozni a család felkérésére, s többek közt Pesten, Káldynál tanulja az éneklést. A Budai Színtársulat tagjává szerződik ekkor, ahová Geröffy hívja egy meghallgatás után. Ma már azt nem lehet tudni, hogy Geröffy ezt a meghívást az ország egyik leghíresebb színházi emberének számító Szigligeti Ede menyének szól, vagy valóban lenyűgözi Pálmay Ilka tehetsége. Valószínű a kettő ezen a ponton nehezen szétválasztható. A társulatból azonban hamar kitűnik játékával olyannyira, hogy Rákosi Jenő, az akkori Népszínház igazgatója hároméves szerződést kínál a művésznőnek, s átszerződteti a Nemzeti Színház zenés tagozatának színházába.

A Népszínház után a Kolozsvári Színház

Első szerepe a Népszínházban Serpolette, a Cornevillei Harangok címszerepe. Az első csokrot a Népszínházban Rákosi Jenő direktor akkori titkárától, Evva Lajostól kapja, aki később a főnöke és direktora lesz. Hatalmas sikert arat, s ezt követően a Kolozsvári Színház elszerződteti Pálmayt, a Népszínháznak fizetendő hatalmas összegű bánatpénz ellenére. Közben már Szigligeti József, a férj behívóparancsot kap, így Pálmay Ilka közel másfél esztendős kolozsvári tartózkodása idején már férje nélkül, egyedül él. Sőt aztán az is kiderül idővel, hogy férje rég leszerelt, és ennek ellenére is Kassán éli nem túlzottan visszafogott életét. A válóper már csak egy hosszú ideje húzódó ügy végére teszi a pontot, kölcsönös megnyugvásul. Időközben a Népszínháznál igazgatóváltás következett be, s Evva Lajos (egyébiránt Rákosi Jenő rokona) veszi át az irányítást. Evva anyagi vitába keveredik a népszerű és nagyhírű Blahánéval, s elhatározása szerint megújítja a színház primadonnai területét. Ekkor jut eszébe a korábban Kolozsvárra szerződött primadonna, Pálmay Ilka is. "... a Népszínház akkori igazgatójától sürgönyt kaptam, hogy Kolozsvárra érkezik velem tárgyalni, boldog voltam, rögtön készen álltam Pestre menni. Evva, ki addig Rákosi Jenő titkára volt, csak olyan föltétel mellett kapta meg a színházat, ha engem ismét szerződtet. Hát nem nehezítettem meg számára az ügyet..." - meséli önéletírásában Pálmay. Evva egyébként is vidékről hozza fel a sztárjelölt tehetségeket a félig- meddig ismeretlenségből, s ekkor ismét, sőt az elsők között is Pálmay Ilka kerül a színházhoz; Hegyi Aranka és- később jobbára- Pálmay pótlásául Küry Klára. Most a Népszínház fizet jelentős lelépési díjat Pálmay elszerződtetése miatt.

Kolozsvárról elutaztában

Pálmay elszerződése nyilvánosságra kerül. Nagyvárad, Partium népe és Kolozsvár gyászolja benne az egyes számú primadonna elvesztését. Pálmay is csak esztendők múltán beszél meghatottsággal a búcsúelőadása kapcsán kapott sok-sok szeretetről. Ő maga adott pillanatban nem is érti az ünneplés mibenlétét, hisz oly kevés időt tölt Kolozsváron... Ezüstkoszorút kap, amelyet az egyetemi ifjúság nyílt színen, lelkesült beszéd közepette nyújt át. Szentgyörgyi István tartja az emlékbeszédet, amely után elképesztő virágkoszorúkat visznek a színpadra. Pálmay évtizedekkel az történtek után is meghatódottsággal beszél erről az eseményről. "... csak most tudom azokat a dolgokat kellőképpen értékelni." Később, világhírű primadonnaként is gyakorta vendég egykori helyein, Nagyváradon és Kolozsvárott.

Ahol csak megjelenik, nyomában siker jár

1881-1889 között a Népszínházban játszik. Színházában a népszínműveket felváltó operett műfaj kezd előretörni, amely kapcsán sokszor megállapítják, hogy jókor van jó helyen. Talán szerencséje van, bár tudjuk, a szerencse olyan furcsa szél, amely csak a tudatos hajósnak kedvez. Akkoriban a Népszínháznál a leáldozóban levő, és jobbára Blaha Lujza személyéhez kötött népszínmű- műfajt váltja fel a francia és angol operett, amelyben Pálmay az első pillanattól fogva sikeres, és igen rövid idő alatt a Népszínház kiemelt primadonnájává növi ki magát. Hallatlanul kedvelt a nézők körében, és a sajtó is egyre inkább kezd foglalkozni vele, ráadásul a kritika is igen pozitívan áll hozzá, alakításait sorra dicsérik. Egy alkalommal Amberg- a híres amerikai színházigazgató- átutaztával megnéz néhány előadást, amelyben játszik, s szerződést ajánl egyik amerikai színházába. Pálmay elfogadja az ajánlatot, s hogy kellő gyakorlatot szerezzen előtte, Bécsbe utazik. Bécsben a Wiedeni Theater színpadán tart bemutató előadást, ahol Janner, a színház direktora őt látva nem engedi Amerikába utazni tovább, és jóvalta magasabb összegért, mint amit az USA-ban kapna Bécsben tartja Pálmayt. A Nebántsvirág címszerepében aztán hamar elnyeri a bécsiek szívét is. A magyar szubrett igen hamar sztárrá válik a császárvárosban. Hamarosan vendégszereplések sora is következik, s így a társulattal egyetemben előadásokon vesz részt Berlinben, Prágában, Münchenben, s Brnoban, amit akkoriban Brünnek mondanak. Az európai sajtó kezd Pálmayval foglalkozni, s a legnagyobbak közt emlegetik a "kis vékony magyar lányt".

Pálmay, a sztár

A kis magyar lány azonban mind Bécsben, mind Budapesten nagylábon él: Budán és Pesten például több különálló kis palotában lakik, ott fogadja főúri hódolóit, s látja vendégül a kollégákat egy-egy alkalommal reggelig tartó, ízletesen emlékezetes és vidám lakomákkal. Ízléses fénnyel öltözködik, s ő diktálja a legújabb párizsi divatot Pesten, de legalábbis a lipótvárosi milliomos asszonyok körében. A színházhoz fiakkeren jár, de az Andrássy út faburkolatán maga hajtja a nemes traberjeit, s ez, mint mondják, hozzátartozik Budapest nagyvárosi képéhez lassan. Beszélnek róla a sajtóban és a társaságokban is, illik valamilyen intim pletykát mesélni vele kapcsolatban, vagy valamilyen hozzá kötődő érdekes dolgot ismerni. Ischlben, I. Ferencz József császár és király őfelsége kedvelt nyári rezidenciáján például krakélerségből magyarul vendégszerepel, ám Bécsben meg németül énekel. Tudni vélik a "jól értesültek", hogy elszerződik, aztán mégsem, folyvást férjhez adják, amiről sorra kiderül persze, hogy nem igaz. Tenger mellett nyaral, birtokra alkuszik, keresztvíz alá tartja az egyik kardalos lány gyermekét; léghajóba száll, majd 50 aranyat tűz ki egy neki való jó szerepre; egyszóval igazi dáma, akiért bomlik a férfivilág, és akit szapulnak, és akire utálkoznak a "tisztességes" nők. Ám minden megnyilvánulása "hírértékű", így a sajtó akarva-akaratlanul is vele foglalkozik, róla ír valamilyen kis aprócska hír kapcsán is. Neve folyvást a köztudatban forog. Monostori Károly műve Az utolsó kenet az a népszínmű, amelyet a Pálmay Ilka-féle pályázaton 50 arannyal jutalmaznak (Bp., 1886., Ifj. Nagel Otto a kiadó, és aranyozott, selyem-ripsz kötésben jelenik meg). A népszínműhöz dalokat is ír a szerző, és hogy mennyire nem volt akkoriban a színpadcsillagok között rivalizálás mi sem jellemzi jobban, mint hogy a Pálmay Ilka számára írt mű címszerepét Blaha Lujza játssza, Füzi Eszter remek megszemélyesítőjeként...

Nagyváradon

Nagyvárad. 1901. május: Ady Endre így tudósít Pálmay nagyváradi szerepléséről: "...Soha ilyen ünnepi színben a nagyváradi színházat! Telve a legutolsó zugig. Lázas, kíváncsi, de diszkrét zsibongás a függöny fölgördülésig, mely lázasabbá, szinte emésztővé vált, mikor belépegettek a zárda fehér galambocskái... És mikor Ő fölvetette a fátyolt, elhalt a zsibongás, betelt a kíváncsiság, hogy kitörjön a taps, mely soha annyi joggal nem foglalta le a vihar nevét, mint ma este... Ő ez, a régi, az aranyos, a királynő... Szürke ruhácskájában előtipegett. Selypítő beszédével zengedezni kezdett. Édesen, szabados módon bánik a magyar ritmussal, de Istenem, annyi évig járta a dicsőség világútját, az ő dicsőségére és a mienkre!... Aztán a pajkossága, isteni leányossága, megejtő kedvessége!... Mennyi szín, fény, mennyi már elveszettnek hitt poézis, aranyos derűsség!... Csak a történeti hűség kedvéért még a következőket. A dívát az előadás után nagy tömeg várta a színház előtt, s kísérte éljenzések közt - szállodai lakásáig.
"...éjfélkor szerenád hangzott föl ablaka előtt. Dankó Pista társulata lepte meg evvel a kedves figyelmességgel Pálmayt."

Egy magyar európai karrierje

Már unásig ismételt tétel, ez esetben is igazolást nyer, miszerint a szerelem minden számítást és találgatást kettészel. Történt ugyanis, hogy a bécsi Kinsky Jenő (Eugen von Kinsky) birodalmi gróf veszi feleségül, amire a legkevésbé sem számítanak; ráadásul a gróf kérésére, mindenki legnagyobb megdöbbenésére, visszavonul a színpadtól. A visszavonulása idejét a grófnővé lett asszony angolnyelv- tanulással tölti, s rövidesen jól beszéli a nyelvet, kitartó szorgalmának köszönhetően. A morvaországi kastély kényelme, s a karinthiai villa luxusa azonban nem sokáig tudja rabul ejteni azt, akinek hazája a színpad. Coburg herceg csábító ajánlatának engedve a gothai hercegség udvari színtársulatával Ő is Londonba megy egy vendégszereplésre. Bécs után- a néhány kihagyott év ellenére- a londoni közönséget is hamar meghódítja természetes és temperamentumos játékával. Pótelőadások sorát kell beiktatni, ami minden várakozást felülmúl. Így aztán a hosszúra nyúlt turnét követően- visszatérve Németországba- a gothai herceg kitünteti hercegségének "Művészet és tudomány" érdemjelével és díszoklevelével, a nagy siker jutalmául.

Londonban, a Savoy Theatre

Kint tartózkodása idején a nagyhírű londoni Savoy színháztól ajánlatot kap, amelynek nem tud ellenállni, s németországi visszatérését követően leszerződik Angliába. Londonban kezdetben Sullivan The Grand Duke c. verses vígoperájában kap főszerepet, amelyben első londoni sikerét aratja. A Savoy Színház ajánlatának már csak azért sem tud nemet mondani, mert Sullivan, a híres brit zeneszerző kéri fel erre, merthogy direkte neki írja az egyik szerepet: az ő hangjára és karakterére. A Brit színjátszás történetének máig is emlegetett napja a premier, ami 1896. március 7- én zajlik a The Grand Duke ősbemutatóján, a Savoy Theatre- ben, Londonban; ő Julia Jelliocoe, egy angol komédiásné. Sullivan elragadtatással beszél Ilka von Palmayról, akinek a premiert követően megnyílik szinte valamennyi brit színház művészbejárójának ajtaja. Eljátssza 1897. február 20- ai premierrel Chloris hercegnő szerepét a His Majesty c. darabban (Burnand szövegkönyve alapján, és Alexander MacKenzie zenéjével), és Sullivan következő művét, a The Yeomen of the Guardot, amelyben Elsie Maynard címszerepét kapja, 1897. május 5- én. Rövidesen Anglia szerte az egyik legünnepeltebb primadonna. Edward herceg, Anglia akkori királyjelöltje fogadja, s királyi kitüntetésben részesíti. Innentől fogva, bár nem brit állampolgár, de hivatalos az udvari bálokra, fogadásokra és rendezvényekre, a felső "tízezer" összejöveteleire. A The Grand Duke összesen 175 estén keresztül megy teltházzal, és a többi bemutatót is 100 feletti előadással játssza végig.

Ilka von Palmay hangfelvételei

Az akkoriban népszerűvé váló Thomas Edison féle gramophon- lemezre több hangfelvételt is feljátszik, amelyet a gondos brit kezek megőriztek, és legutoljára 1993-ban CD-re átdolgozott változatban tették mindenki számára hallhatóvá az 1897-98-as felvételeket. A D'Oyly Carte sztárjai címmel készített válogatásban Richard Temple, Rutland Barrington, Courtice Pounds mellett Sir Arthur Sullivan hangja is hallható- Ilka von Palmay által előadott Pillangó című népdalfeldolgozással egyetemben. Egy másik repríz kiadású hangfelvételen a The Art of the Savoyard című két bakelit lemezből álló összeállításon a Savoyard Theatre egykori híres művészei hallhatóak, egyebek mellett Ilka von Palmay is, két dal erejéig: Ninoche: Madrigal, valamint The Circus Girl: A Little Bit of String - mindkettő Sir Arthur Sullivan szerzeménye (Pearl GEM 118-120; Pearl GEM CD 9991).

Pihenni Olaszországba megy, ahol fogadja Őszentsége a Pápa

Az erős évadot Olaszországban piheni ki, hisz szinte minden nap a darabok teljes egészében gyakorlatilag színen van és végigénekli azokat, s ez kiveszi erejét. Itáliai tartózkodása idején értesítést kap arról, hogy őszentsége X. Pius pápa audiencián fogadja őt a Vatikánban. A magánkihallgatás nagy megtiszteltetés, és elsősorban a híres magyar énekes-művésznőnek szól. A találkozó nagy európai sajtóvisszhangra talál, különösen a brit napilapok tekintetében- itthon azonban kevéssé ismert a tény még ma is. Az angliai évadot követően számos európai színházban fellép néhány produkció erejéig, ahol mindenütt ünnepelt sztárként fogadják. Az európai turnéját követően pedig, 1905-ben, egy évadra eleget tesz a már korábbi amerikai meghívásnak. New Yorkban lép föl, a "Palace" nagytermében adja híres szerepét, a Nebántsvirág - ot. Sok amerikai városban tart előadást még, ahol mint európai híresség, folyvást megtölti a nézőteret. Gyakran egy-egy városban második, harmadik, majd sokadik előadást kell kitűzni a sikerre való tekintettel. Fellép egyebek mellett egy olyan jótékonysági délutáni koncerten, amelyet Mark Twain hív életre, és ahol Sarah Bernhardt játéka adja a műsor javát. Ilka von Palmay magyar táncokat ad elő, és néhány operett részletet énekel ebben a műsorban, amelyen jelen van többek közt a későbbi Titanic katasztrófában eltűnt Mr. és Mrs. Guggenheim is. (The New York Times, December 19., 1905.)

Pályáján mindent elért, amit elérhetett, mégis boldogtalan

"...pályámon elértem a csúcspontot. Sem föl, sem előmenetel nem létezik többé számomra. Sem szüleim, sem gyermekeim nincsenek. A bátyám családjának már nem is létezem, mert nincs rám többé szükségük. Mi keresnivalóm van még, minek is vagyok? Az emberi igények kielégítése egy bizonyos határnál véget ér, amelyen túl a nem kielégíthető vágyak igénye következik: ott kezdődik a határtalan szenvedés... Lelkem a legmélyebb fájdalom rabja..." "... ilyen kedélyállapotban talált a bécsi Vending in Wien nyári színházának meghívása, hogy játsszam újra a Hollandi lány, Minna szerepét. Moser tanár jutott eszembe, és hát elmentem Bécsbe, ahol negyvenöt estén játszottam el egymás után ezt a szerepet."

Ismét Budapesten

A barátok és kollégák hiánya erős honvágyként él benne, s egy itthon tartózkodást követően nem utazik többé vissza férjéhez Ausztriába, hanem Budapesten marad, s a Népszínházban vendégszerepel egy előadássorozat erejéig. Az ügy válással végződik most is. Kinsky gróf nem egyezik bele, hogy neje ismét hazai színpadokon szerepeljen, méltatlannak tartja a Monarchiában betöltött magas tisztsége okán. Pálmayt megfertőzi újra a hazai színpad varázsos "betegsége". Ebben a kórban jelentős szerepet játszik a közönség maga is, hisz töretlen népszerűséggel szerepel itthon újfent, operettprimadonnaként. A nézők nem feledik el, és kirobbanó örömmel üdvözlik. Első színpadra lépésekor például nem engedik elmondani a szöveget, mert a majd ötperces kirobbanó tapsorkán torkára tapasztja a mondandó szövegét. A nézők jó része állva éljenzi a primadonnát. "...A Mikádóban esténként nagy gyönyörűséggel, örvendetes megilletődéssel láthatta mostanában a budapesti közönség, hogy a régi aranyos Ilus alig változott. Pálmay Ilka - Pálmay Ilka maradt"- írja a Budapesti Napló (1905. április 23.)

Pálmayról Blaha Lujza

"...új színészeink közül hozzám legközelébb állnak: Pálmay Ilka és Hegyi Aranka. Ők az én primadonnatársaim; itt van az öltözőjük a szomszédságomban... Pálmay Ilka, a kis Szigligetiné, amikor idekerült Kolozsvárról fitos orrú, pikáns arcú, nagyon karcsú és nagyon kedves teremtés volt. És olyannak képzelem az operett múzsáját, amilyen ő. A megjelenése roppant tetszetős, a kedélye kedves, a pajzánsága, a huncutsága és ellenállhatatlan selypítése mind arra vall, hogy őt az istenek egyenesen az operettre teremtették. Az Ilka hamarosan mindnyájunk kedvencévé lett, és nem irigykedett itt senki sem ebben a házban az ő sikereire, pedig ő alaposan felforgatta az egész várost az ő Szép Helénájával, Yum-Yumjával (A mikádóban), Lisbethjével (a Rip-rip-ben). Valami szokatlan, valami új van az ő színpadi modorában, olyan valami, ami tetszik a férfiaknak, asszonyoknak egyaránt. De minden huncutsága, minden pajzánsága mellett is rendkívül finom, nagyon diszkrét ő, ez is egyik titka az ő nagy sikereinek..." (Blaha Lujza Naplója, Gondolat, Bp., 1987.)

Pálmay Ilka-est, 1928. március 31.

Pécshy Erzsi kezdeményezi a Színész Szövetségnél, hogy Pálmay Ilkát- visszavonulása alkalmából- egy hozzá méltó emlékest megrendezésével ünnepeljék meg. A Színész Szövetség dr. Bánóczi Dezsőt kéri fel a rendezvény rendezői tisztjére. Bánóczi így beszél az est szervezéséről: "a régi Népszínház nagy primadonnájának ünnepi műsorába kézenfekvő megoldás volt bekapcsolni Pálmay régi karmesterét: Barna Izsót. Az ünnepi beszéd elmondására a színház régi direktorát, Rákosi Jenőt kértem fel... Az ünnepélyes műsorra 1928. március 31- én este 11 órakor kerül sor a Nemzeti Színház színpadán, az esti előadást követően. Az előjáték során Pálmay maga is megjelenik a nyílt színen, és utódaira testálja egykori híres szerepeit. A szerepek végtelen sorából néhány kimagaslót adnak azután elő a műsor során volt kollégái, tisztelő művésztársai- Bajor Gizi, Berky Lili, Biller Irén, Fedák Sári, Honthy Hanna, Komlóssy Emma, Lábass Juci, Petráss Sári, Péchy Erzsi, Titkos Ilona, Abonyi Géza, Tarnay Ferenc közreműködésével. A nézők soraiban a kor neves politikusait, beleértve Horthy kormányzót, feleségét, és kormányának néhány miniszterét tudhatja a rendezőség, valamint a hazai színésztársadalom színe-javát a rendezőkollégákkal, színdirektorokkal egyetemben. Az estről már hetekkel korábban beszél a sajtó, és másnap majd minden sajtóorgánum címhelyen taglalja a Pálmay- est eseményeit, a kormányzó gratuláló nyilatkozatával egyetemben.

Pálmay Ilka búcsúszavai kollégáihoz

"...Testamentumot teszek fölöttetek... Dalos pacsirtái a magyar víg Múzsának, kik nyomomba lépve, sikerekkel járjátok a jelen virágos útjait: rátok testálom legdrágább kincsemet - a szerepeimet! Osztozzatok meg rajtuk, s ha elvétve megszólaltattok egyet-egyet a sok közül: legyen az egy friss diadal nektek és egyben emlékeztető arra, aki először zengte világgá csengő-bongó dallamaikat. Így éltessetek engem is magatokkal a jövőben!"

Pálmay Ilka visszavonultan

A számára rendezett estet követően visszavonul a színpadtól, és komornájával, Bzsnemszki Linával él hol a Dorottya utcai Magyar Király Fogadóban bérelt háromszobás lakásban, hol pedig a később Budán vásárolt házában. Színházba eljár, a premiereken, melyekre meghívják rendszerint jelen van. Visszavonultságban sem tagadja meg magát, hisz például elmúlt már jócskán hetvenéves, amikor az egyik vezető képes hetilap fürdőruhás fényképét közli, amint a tengerparton nyaral. A felvételen egy negyven esztendős asszonynak sem kinéző csinos nő áll modern fürdőruhában- jól felismerhetően Kinsky grófné az. Miután születési dátuma ismert, így a fotó jól beazonosíthatóan elhelyezi időben az eseményt, de a képen látható személy valódi kora innét tudható egyedül.

Halála

Az utolsó évtizedben látogatókat is alig fogad, visszavonultan, már-már elfeledve éli mindennapjait. A II. világháború aggasztó félelemmel tölti el, és az 1944-es aktív budapesti bombázások idejére biztosan tudja, hogy ez a katasztrófa az ő halálát is jelenti egyben. A pincében élés rohamosan legyöngíti szervezetét. A nélkülözés hamarosan a létezés széléig sodorja őt, és nem sokkal Buda felszabadítása előtt, a második világháború befejeződésének utolsó napjaiban, csöndesen megtér övéihez. Temetése két bombázás közti szünetben, mindenféle külsőséget nélkülöző módon zajlik. Hírként nem szolgál, legföljebb csak az ismerősök körében. A halálhírét napokon belül sokkalta nagyobb jelentőségű hír foglalja el: Budapest számára véget ér a háború. Sokan eltűntek a harcok során, másokat gyűjtőtáborokba hurcoltak, és hurcolnak az új felszabadítók is. A nagy művésznő halála belesimul a törmelékek gyászába, a tömegek eltűnése feletti múlhatatlan tragédiák sokadalmába. Talán nem is a feledés szürke pora lepi oly gyorsan be emlékét, mintsem a málló téglapor, pedig sokáig a magyar kultúra önkéntes diplomatájaként járja a világot, tehetségének és tudásának köszönhetően viszi hírünket olyan messzi világokba, ahova a magyar szó, a magyar énekhang kevéssé hallatszik el.


Forrás:
Magyar Színházművészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Bp., 1994.
Krúdy Gyula: Primadonna (Regényes történet Pálmay Ilkáról, aki meghódította a világot.) - Móra Könyvkiadó, Budapest, 1988. (184 oldal)
Honegger Marc - Marsenkeil Günther: Das große Lexikon der Musik 1-8. - Freiburg 1976-1983.
Magyar Életrajzi Lexikon 1-3. Budapest, 1981-1982.
Színészmúzeum / Pálmay Ilka - Magyar Színházi Intézet, Bp., 1981.
Hont-Staud: Színházi kislexikon - Gondolat Kiadó, Bp., 1969.
Lexikon der Frau 1-2. - Zürich, 1953.
Theatre Notebook - A Journal of the History and Technique of the British Theatre, 1945.
dr. Bánóczi Dezső: Rendezte dr. Bánóczi Dezső - Szerzői magánkiadás, Bp.,1943.
dr. Németh Antal: Színészeti lexikon - Győző Andor kiadása, Bp., 1930.
Anon: The Romance of a Famous Theatre / The Old Savoy and The New - London, Curwen Press, 1930.
Révai nagy lexikon / Pálmay Ilka - Révai kiadása, Budapest, 1911-1927.
Das Jahrbuch der Wiener Gesellschaft. Beiträge zur Wiener Zeitgeschichte - Wien 1929.
GILBERT, W. S.: The Savoy Operas - London, Macmillan Co., Ltd., 1926; 4th reprint 1935.
Porzsolt Kálmán: Blaha Lujza emlékalbum - Bp., 1926.
Verő György: A Népszínház Budapest színi életében - Bp., 1926.
Gróf Kinskyné Pálmay Ilka: Emlékirataim - Singer és Wolfner Kiadó, Bp., 1912. (215 oldal). Bródy Sándor: Színésznők - Bp., 1905.
Ady Endre: Pálmay: Nebántsvirág - Nagyváradi Napló 1901. május 31.
Biographisches Lexikon des Kaisertums Österreich. 1-60. - Wien 1856-1891.
Báthory-Románcsik Mihály: Magyar színészek és színésznők életrajzai - Kassa, 1883.

Kitüntetései:
1895. júliusa : a szász- kóburgi herceg kitünteti a "Művészetek és Tudomány" érmével.

© 2003 www.szineszkonyvtar.hu