Pataki József

Életrajz
Filmszerepei
Színházi szerepek
Foto
Szakirodalom

Pataki József Színész, színháztörténész

Született:
1875. március 4. Apácapuszta, Csanád megye, Magyarország
Elhunyt:
1957. augusztus 9. Budapest, Magyarország

Életrajza:

Adatok:

1898-ban elvégzi a Színész Akadémiát
1898 augusztusában Kunhegyi Miklós társulatánál debütál
1898-1901 - Kövessy Albertnél Óbudán, és Kecskeméten játszik
1905-1907 - a Kecskeméti Színház tagja
1908-1909 - Szilágyi Dezső társulatában játszik
1909-ben - Kolozsvárott lép fel
1910-ben - Debrecenben játszik
1912-ben - a budapesti Új Színpad tagja
1914 - a "Magyar Színészet Története" című könyvével elnyeri a Halmos Izidor pályadíjat
1917-ben - elnyeri a Farkas- Raskó díjat
1918 - a Színész Akadémia tanára lesz
1919-ben - az Országos Színészegyesület tanácsosa
1913-1944 - a Nemzeti Színház tagja
1922 - a "Magyar Színészet Története 1790-1890" az előző könyvének kibővítése
1925-től - a Nemzeti Színház múzeumának anyagait gyűjti
1927-től - a Nemzeti Színház könyvtárosa
1928-tól - a Nemzeti Színház Múzeumának őre
1944-ben - visszavonul a pályáról
1957 - 82 évesen elhunyt

Életútja részletesebben

A pályakezdés

Egyetemi tanulmányait félbeszakítva jelentkezik az Akadémiára, mert olthatatlan lángra lobban a színészet irányába. Újházi Ede, Császár Imre és Bercsényi tanár urak irányításával jó eredménnyel végez az Akadémián 1898-ban. 1898 augusztusában Kunhegyi Miklós társulatánál debütál Szatmáron, majd később Nagykárolyba kerül. Sok esztendőn keresztül játszik vidéken és Kecskeméten, Debrecenben, Szegeden, Kolozsvárott. Vidéki működése során igen hamar vezető szerepekhez jut tehetségének köszönhetően, sőt gyakorta rendez is, ám türelmetlenül várja a pesti színházakhoz való kerülés lehetőségét, és első adandó alkalommal, mégha szerencsétlen kompromisszum árán is, de eléri, hogy Tóth Imre felveszi a Nemzeti Színházba 1913-ban.

A Nemzeti Színházban, igaz, statisztaként

Tóth Imre, a Nemzeti Színház akkori direktora ekkortájt keres tizenkét statisztavezetőt a színházhoz. Többek mellett ő is jelentkezik vidéki vezető színészként statisztavezetőnek Tóth Imrénél, aki felveszi, de kerek perec közli vele, hogy neki nem színész kell, hanem statisztavezető, tehát esélye sincs a továbbjutáshoz, előléptetéshez - és punktum. Ám Pataki Jóska úgy okoskodott, hogyha egyszer már benn van a házban, bármi lehetséges, előbb-utóbb csak fölfedezik benne a tehetséget, és akkor elkerülhet a statisztáktól. Csakhogy ehhez alkalom kellene, az meg ugye egy statisztavezető esetében nemigen adódik az egy-egy mondatos szerepek sorában. Tóth Imre direktor elve, hogy a hátsó kapun nem lehet a Nemzetihez bejutni, szigorúan követett gyakorlat ez időben. A 11 felvett statiszta valóban még az egyszavas szerepekre is alkalmatlannak bizonyul, ám Pataki József néhány esztendő alatt valóban bebizonyítja színpadi rátermettségét.

Pataki József epizodista lesz

Pataki József rövidesen apróbb epizódszerepekhez jut, amely ugyan kevés ahhoz, hogy megcsinálja a szerencséjét, de ahhoz elégséges, hogy felhívja magára a figyelmet. Tudatos elméleti szakemberként készül minden szerepére, hallatlan műveltségét, olvasottságát csak kiegészíti az, hogy a klasszikus repertoár-darabok teljes férfiszerepkörét betéve tudja rövidesen. Jóvalta később derül csak ki, hogy milyen istenáldotta tehetség is ő.

Pataki a színháztörténész

Elméleti emberként sok színházi könyvet olvas, és még többet az elődökről. A Nemzeti Színházhoz kerülése alkalmával - a kis szerepek okán - lehetősége nyílik színészettörténettel elmélyültebben foglalkozni. 1914-ben elkészíti az akkoriban hiánypótló művét, a "Magyar színészet története" című átfogó tanulmánykötetét, amelyért megkapja a Halmos Izidor- pályadíjat. A kötet kapcsán ráébred a múlt megőrzésének fontosságára, és szenvedélyes egyéni múltmentő gyűjtésbe kezd, amely a kötete folytatására sarkallja. Felveszi a kapcsolatot egykori kollégák hozzátartozóival, idősebb színészeket faggat a múlt dolgai felől- hatalmas írott dokumentáció keletkezik rövid idő leforgása alatt. 1922-ben megnyeri a százéves magyar színművészet tiszteletére meghirdetett pályázatot. A kiírásnak megfelelően olvasmányos, népszerű stílusban megírt műnek kell lennie, amely átfogó képet ad a magyar színművészet múltjáról. Előzetes tanulmányainak is köszönhetően a "kabátujjából rázza ki" a szóban forgó kötetet. "A könyv minden sorából valósággal sugárzik a nagy, áhítatos és rajongó lelkesedés, és szeretet, amely íróját a színészethez, annak nagy magyar művészeihez, és magához a Nemzeti Színházhoz kötötte" - írja kritikájában Csathó Kálmán, a Nemzeti Színház egykori főrendezője.

Pataki József népies szerepei

Kezdeti hős- és jellemszínész mivoltát kora előrehaladtával váltják fel a jelentősebb szerepek, és ezeknek az erősödő kihívásoknak kitűnően tud megfelelni, ami kollégáit és színházi vezetőit is zavarba hozza, ugyanis kevesebbet sejtenek Patakiban; ám ő rendkívül árnyaltan, kellő tűzzel, és hallatlan mélységeket felvillantó módon tud interpretálni. Első figyelemkeltő alakításaként Mariay Ödön Rákóczi harang c. művében, egy szófukar öreg hortobágyi csikós szerepében jegyzi a szakmai közvélemény. Aztán Rózsa Sándort játssza. Herczeg Ferenc A fekete lovasában, csizmadiamester Csathó Kálmán Lillájában; a népies szerepek sorában még Pongé juhász szerepe kiemelkedő Zilahy Süt a napjában, vagy például ő Krasznai A Vén gazemberben. Kitűnő szerepformálásának elismeréséül 1917-ben elnyeri a Farkas- Raskó díjat.
Bartóky József Zsuzsi című, magyar stílusjegyeket magán viselő, de nem magyarkodó darabjában Pataki mint Zsuzsi édesapja jelenik meg a színen, az 1926. április 30-ai premieren. A Ráday Dénes rendezte darab főhősét - Zsuzsit - Ligeti Juliska alakítja, Palágyi Lajos a férj szerepében látható. "Pataki Józsefről ismét bebizonyult, hogy az ázsiai nyugalmú, tisztaszívű, szűkszavú; erejét, erényeit szemérmesen rejtegető, ízről ízre úrifajta magyar parasztnak ő ma a legklasszikusabb ábrázolója." - mondja Harsányi Kálmán a színdarabról írott kritikájában.

Pataki József jelentős szerepformálásai

Idővel aztán azt is megéri, hogy kedves szerepeit sorra eljátszhatja; a nagy szerepeket, mint például a Bánk bán Petúrját, vagy Gelecserit, a pusztabírót A sárga csikóban, Giovannit Herczeg Bizáncában, vagy A peleskei nótárius címszerepét. Szívesen alakítja Szilvai professzort a Liliomfiban, epizodistaként megjelenik Jókai színpadi adaptációiban; Varga Pétert alakítja az Egy magyar nábobban, Fabula Az aranyemberben. Ő maga kedves szerepeit így foglalja össze egy vele készült riportban: "... pályám számolatlanul sok szerepe közül Ocskay brigadéros, a Bizánc Giovannija, Baracs Imre a Borban, Petur és a Tanítónő ifjú Nagy Istvánja voltak a legkedvesebbek.

Pataki, a Színészmúzeum megalapítója

Színháztörténeti írássorozatot jelentet meg a Pesti Naplóban és a Szózat című folyóiratokban. Színháztörténetet tanít egyébként 1918-tól a Színész Akadémia tanáraként. Odaadó múltkutatásainak köszönhetően ő szervezi meg a Nemzeti Színház múzeumát 1925-ben, kezdetben az öltöző fiókjaiban, később szekrényeiben tárolt anyagok segítségével. 1928-ban kinevezik a Nemzeti Színház főkönyvtárosának - főképp azért -, hogy felkutathassa benne a sok eredeti kéziratot. 1938-ra már 39 db hatalmas szekrényes asztalban díszeleg az anyag. Ezzel a gyűjtésével gyakorlatilag a Színészmúzeum alapjait veti meg, valamint a későbbi Országos Széchenyi Könyvtár színháztörténeti osztályának az indulóanyaga kerül ki ebből, mind a kéziratok, a színlapok, a levelek, mind pedig az egyéni visszaemlékezések és egyéb dokumentumok rendezett soraiból.

A 25-éves jubileuma

1938 szeptember elején ünnepli a Nemzeti Színháznál eltöltött huszonötödik évadját, egy jubileumi játék keretében. Ez az évforduló Pataki Józsefnél egybeesik azzal, hogy 40 esztendeje van a pályán, ebből a 40 évadból 15, vidéken töltött esztendőt követően válik a Nemzeti Színház tagjává. Érdekes módon a huszonöt éves tagsága egybeesik másik két kollégájának a jubileumával is, így Gabányi László és Ónodi Ákos társaságában szerényen, és tisztelettudóan ünnepel. Ez alkalomból a Színházi Élet beszélgetést közöl hármójukkal.
Pataki József és a film:
Karakterszerepek megformálásában, főképp népi figurák hiteles ábrázolójaként - inkább idősebb korában - előszeretettel alkalmazzák filmekben. Cigányprímás a Földindulásban (1940), számadó juhász az Eladó birtokban (1941), az Öreg Avar megformálója a Szép csillagban (1942). Sőt a háború után - jóval túl a 75. életévén -epizódszereplőként látjuk viszont az Úri muriban (1950) és a Déryné (1951) című filmekben.

Pataki József, a színész és ember

Mint ember, egyike a legjellegzetesebb színészegyéniségeknek: tiszteletreméltó személy, s emlékeztet a magyar színészet úttörőire, akik talán a leglelkesebbek, a legkomolyabbak lehettek egykor. Lelke mélyéig átitatott személy a színjátszás szenvedélyével, és nehezen elválasztható, hogy a színészet hőskorának tanulmányozása formálja ilyenné, avagy eleve rendelkezik egy mély bensőséges szakmai affinitással. Erre talán ő maga sem tud felelni - mondja róla Csathó Kálmán. Statisztaként, és később a főszerepek eljátszása idején alaptermészete nem változik, szerény, közvetlen, kedves, és hallatlanul kedélyes ember. Érdekes módon tudása nem teszi nagyképűvé, kioktatóvá, mint ahogy az első esztendők okozta nehézségek sem tették elkeseredetté.

Az utolsó felvonás

Pataki számára családja jelenti a színházon kívül az életet. Felesége művelt, finom asszony, aki méltó szellemi partnere tud lenni férjének. Manca nevű lánya okozza első örömét, aki unokával ajándékozza meg színészi működésének csúcsán. Két fia idővel civil foglalkozást választ. Szép, harmonikus, hosszú és teljes életet él. Túl a 82. születésnapján egy meleg, fülledt nyári napon távozik az élők sorából. Pataki József tehetséges, lelkes, és kiváló színész volt. Nem képességeinek, szorgalmának fogyatékosságain múlott, hogy nem került már fiatalon a Nemzeti Színház vezető színészei sorába. Pályája - az ő esetében - előrehaladtával éri el a csúcspontját.

Kitüntetései:
1914 : Halmos Izidor - pályadíj
1917 : Farkas- Raskó díj

Művei:

Pataki József: A magyar színészet története - 1922.

© 2003 www.szineszkonyvtar.hu