Életrajza:

Adatok:

1931 - Varietékkel Amerikát járja, benne egy-egy műsorával
1932 - berobban a show világában Joe Pennerként
1933 - a Joe Penner Show indul a Blue Networkön, ami az
NBC rádió egyik adója.
1933-1940 - a CBC, és az NBC Blue Network rádiókban vannak
állandó műsorai
1933-1940 Amerika egyik komikus kedvence
1941 - szívrohamot kap koncertturnéja idején, Philadelphiában

Összefoglaló:

Pintér Józsefként születik meg a vajdasági Nagybecskereken, a Monarchia Magyarországában. Élete egy magyar népmesei hőshöz hűen alakul. A poros kisváros egy szegény fiúja útra kel, hogy New Yorkba érkezvén Joe Pennerként világhírt és gazdagságot szerezzen. Rögös út vezet azért ehhez a hírnévhez, és számára a rádió hullámain keresztül. Egy véletlen szerencse folytán talál egy olyan mondatot, amely varázsütésszerűen megnyitja az eddig zárt kapukat. "Akar venni egy kacsát?" - kérdi vissza-visszatérő rendszerességgel, és olyan nevetési hullámot indít el Amerika-szerte, hogy soktízezres sportcsarnokokat tölt meg Joe Penner, jöttének hírére is. Állandó szombat reggeli műsora jelentkezik a NBC, majd a CBC rádióban. Sok száz reggeli műsora kapcsán kora egyik ismert és felettébb kedvelt rádiókomikusa. Aztán egy nap fiatalon, talán kimerültségéből fakadóan 1941-ben, alig 36 évesen távozik, és nem csak a show-k világából. Amilyen gyorsan ível fel üstökösként pályája, éppoly gyorsan elfeledik, s mára már alig-alig van, aki emlékezne rá, és közöttük is kevesen tudják, hogy Penner tulajdonképpen magyar. Itthon tudomást sem vesznek létéről, bár sikereiről még beszámolnak a lapok hatvan évvel ezelőtt. A második világháború két pólusán élve eleinte nem illik róla megemlékezni, majd a kommunizmus Magyarországában sem ildomos előhozakodni vele, de talán ma már, 65 esztendővel a halála után elérkezetté vált az idő arra, hogy végre büszkék lehessünk erre az igazi és hamisítatlan magyar népmesei figurára: Joe Pennerre, aki a legrosszabbkor, a gazdasági világválság legnagyobb elkeseredésének idején varázsol derűt milliók arcára.

Életútja részletesebben

A Monarchia idején, a Délvidékről vándorol ki az USA-ba, Pintér Józsefként érkezik New Yorkba, ám Joe Pennerként ismerheti meg Amerika. Varietékkel járja az országot, sokfelé utazva, és egy otthonról, Magyarországról hozott alapötlettel élve, a "paraszt bácsi a nagyvárosban" helyzetkomikumára építően játszik egy kissé ostoba figurát, akcentusát kihasználva kissé tájszólással, némiképpen rácsodálkozva a világra, a nagyváros különlegességeire. Sikere van, de éppen csak megél ebből a "sikerből" és produkciójából. Visszatérő ötletként színpadi partnereire a műsorai során minduntalan rá akar sózni valamit, ami épp a kosarában van aktuálisan. Ezt a valamit folyvást változtatja, próbálja aktualizálni a helyhez és a helyzethez. Az "Akarsz venni egy..." visszatérő mondata, és a legváratlanabb helyzetben szakítja meg monológjait. Aztán egy nap élő kacsát talál betenni a kosarába, a hatás mindent felülmúl. "Ákársz vénni egy kácsát?" - és a közönség tombol. Egyik este élő kacsa híján egy fakacsát, egy afféle vadász-csalimadarat talál a kosarába tenni, és önmaga is meglepődik, amikor a korábbinál is nagyobb visongó és kitörő röhögéssel találja magát szemben. "Ákárnak vénni egy kácsát?"... és markolássza a fakacsa nyakát... ezernyi rögtönzéssel tarkítva, és a közönség a szemét törli a könnyes nevetéstől... Többször is elismétli mondandója közben az ominózus mondatot, és a derültség csak fokozódik. A kerek, jellegzetes kerek kalap, a kissé furulya nadrág (no persze bokán felül végződve), a karján lévő kosár és benne a fakacsa alkotta Joe Penner egyfajta emblematikus lénnyé nő rövid idő alatt Amerika-szerte.

"Wanna Buy a Duck?" - "Ákár vénni egy kácsát?"

A többnyire egy jellegzetes és balga figurát alakító Pintér ezzel az egyetlen mondatával az örökkévalóságig repül. Ki érti ezt? - kérdezhetnénk. Ám rögtön hozzá kell tenni egy háttér információt, hogy mindezt egy olyan korban műveli, amelyik nem éppen a nevetésről szól. A nagy gazdasági világválság erőteljesen sújtja az Egyesült Államokat éppúgy, mint a világ más országát. A nyomor, a szegénység, a tönkrement vállalkozások sokasága nagyon nyomasztó, feszült és szorongó korszakot teremt. A rosszkedv, és elcsigázottság ül a hétköznapok nyakán. A közönség hálás minden olyan gesztusért, amely ha csak rövid időre is, de feledteti valóságot. Talán egy normál alapállapotnál is könnyebben elcsábul egy számára örömet adó poénért, csak el kell találni azt az egy pontot, amely igazán robban. Joe Penner megtalálja, és meg is lovagolja. Valóságos ipar alakul körülötte rövidesen, hisz a szórakoztatóipar gépezete pénzt, sikert lát benne, és Joe Penner rászolgál erre a bizalomra, mert hamarosan 15-25 000 ezres sportcsarnokok telnek meg a Joe Penner Show rendezvényeire. Sőt külön turnék szerveződnek az amerikai vidéki városok sportcsarnokaira építve...

Penner a rádiósztár

Joe Penner leküzdi tehát a kezdeti szegényes körülményeiből adódó akadályokat, és 28 éves korára képességeinek kihasználásával emelkedik sztárrá úgy, hogy elsősorban a rádió hullámain keresztül tesz szert erre a hírnévre. A rá jellemző mondatot, az "Akar venni egy kacsát?" használva válik ismert rádiókomikussá is, miután Rudy Vallee bemutatja a rádióhallgatóknak. "Egy viccért bármilyen bohóckodásra hajlandó", és kissé gátlástalan stílusával, no meg olyan mondataival, mint "Komissssz ember!", neve gyorsan közismertté válik. Hamarosan tehát show-t szerveznek köré, amely show eleinte az éter hullámain terjed, az amerikai nemzeti rádióadón. A Joe Penner Show 1933-ban indul a Blue Networkön, ami az NBC rádió egyik adója. A vidám show-műsorban egyebek közt különféle paródiajelenetek szerepelnek műsoron, például ahogy Penner összetűzésbe kerül egy halőrrel egy méreten aluli hal kifogása miatt, vagy ahogy szódásként állást szeretne kapni egy gyógyszertárban, és ehhez hasonlók.
1936-ra a show-műsor a CBS rádióhoz kerül, és később ez lesz az egyik első rendszeresen sugárzott rádiós show Los Angelesben. Milliók ébrednek Penner hangjára, vicceire indulnak munkába, az általa képviselt rádiózás szinte egyik percről a másikra változtatja meg az addigi rádiózási szokásokat. Az autórádió elterjedése melletti "komoly" érvek egyike is a Joe Penner Show, hogy a reggeli munkába utazás gyötrelmeit enyhítendő, hallgathassanak valami életigenlő mondatot az automobilban az amerikaiak... Legendássá lett rögtönzései, poénjai, örökké vidám életszemlélete, a maga szándékolt egyszerűségével, jellegzetes hanghordozása találkozik az amerikai emberek millióival. Elfogadják őt, megszeretik, és várják minden műsorát. Hallgatottságának statisztikai adatai minden korábbi számot felülmúl. Pedig ma egyáltalában nem tudunk nevetni mondatain, és kissé érthetetlenül állunk az együgyű figura kapcsán is, de ne feledjük, más az a kor, az a miliő, amelyben mindez történik.

Joe Penner karrierje üstökösként ível felfelé

Néhány év leforgása alatt hatalmas népszerűségre tesz szert az USA szinte valamennyi államában, a népszerűség-gépezet pedig ontja a Joe Penner-relikviákat, amitől még jobban nő kedveltsége. Sztárkártyák, képeslapok, öntött fém Joe Penner, no meg Joe Penner "ízléses" porcelánfigurák formájában, sőt megjelenik az önjáró Joe Penner, a felhúzható bádogból készült Marx-féle játék, amelyért még ma is 1500 dollárt kérnek egy jobb példányért.
Egyszóval a sikerbe ezernyi cég kapaszkodik, hogy, ha csak egy szűk szegmensben is, de részesüljön ő is ebből a népszerűség okozta őrületből. Ez alatt Joe Penner az egyetlen és visszatérő mondatával tarol. Beszél hosszan, tréfákkal, viccekkel tarkítva, és aztán időről időre megkérdi: "Akar valaki egy kacsát...?"
Jó énekhangja teszi lehetővé igazából, hogy komplett élő-show tud köré rendeződni, ami tulajdonképpen egy varieté, sok tánccal és rengeteg látványelemmel tarkítva, amely során külön szerzők csoportja írja számára a sikerdalokat, és természetesen mindig van vendég - Joe Penner mai vendége X Y, akivel vigyázni kell, mert mint tudjuk, ő egy "Komissssz ember!"
Ez egy másik jellegzetes Joe Penner-mondat, amely mindmáig fennmaradt, bár ma már egyre kevesebb az az ember, aki emlékezni tud Joe-ra, akiről akkoriban igen kevesen tudják, hogy magyar származású, és hogy minden héten felhívja édesanyját, édesapját a vajdasági Nagybecskereken, és beszélgetnek, természetesen magyarul. A telefonban kissé hitetlenkedve fogadják fiuk elbeszélését, és titokban úgy érzik, "lógat biztos ez a fiú", nem is sejtik, hogy Józsi a valóság felét se nagyon meséli el, olyan hihetetlen történet az: a szegénysorból, önerőből hatalmas gazdagság és siker fókuszába kerülni. Kissé népmesei az a motívum, ahogy a poros kis magyar vidéki város szegénylegénye tehetségével a hatalmas nagyvilágban kivívja győzelmét, és gazdagság a jutalma, no meg a siker, ám Pintér Jóska ez a népmesét saját sorsán keresztül mindenkinél jobban betölti.

Joe Pennerre vonatkozó utalások

Gyakori eset, hogy ma már nem értünk bizonyos Joe Pennerre vonatkozó utalásokat, hiszen a rá utaló mondatok eredetijét sem ismerhetjük. Kifigurázzák jó néhány ismertebb Warner Brothers-rajzfilmben, sőt az egyik legendássá lett kacsa figurája és hangja, valamint egyes mondatai Joe Penner egyik továbbélése, amit ma nehéz lenne elmagyarázni a Cartoon Network némelyik rajzfilmjét bámuló gyerekek millióinak, hogy tulajdonképpen ki is az a pasas, akinek kifigurázásaképp jelenik meg valaki, és miért pont ilyen a hangja, talán még kevesebbeknek, hogy ő tulajdonképpen egy magyar előadóművész...
A hangjával oly zseniális Mel Blanc egyik első szerepe az amerikai nemzeti rádióadón egyébként a Penner híres mondatában szereplő kacsának, Goo-Goo-nak a hangja. Az Egghead /tojásfejű kifejezés, vagyis entellektüel, az Elmer Fudd-figura előfutára is részben Pennertől eredeztethető, mivel hasonló hangot és előadásmódot alkalmaz.

Joe Penner, Pintér József és a filmipar

Mivel népszerű, és jól tud újszerű dalokat énekelni, Hollywoodban a harmincas években kap néhány kevésbé fontos főszerepet úgynevezett "B" zenés filmekben. Az "B-film" manapság az igénytelenebb filmek egyik elnevezése. Pedig a "B-movie" kifejezés eredetileg Amerikában született, a 30-as években. A gazdasági válság idején ugyanis az amerikai mozik párosával vetítetik a filmeket, hogy ezzel is becsalogassák a nézőket az üres mozikba. A rangosabb mozik a fő attrakció (az ún. "A-movie") előtt vetítették őket, az amerikai külvárosi mozik viszont gyakran két "B-filmet" is vetítenek egymás után egy mozijegy áráért. A hosszuk körülbelül egy óra volt, műfajuk többnyire: krimi, western, vagy kalandfilm.
A Joe Penner-féle filmek gyakran egyetemi környezetben játszódnak. Ilyenek például: a "College Rhythm" (1934), a "Collegiate" (1936) és a "Mr. Doodle Kicks Off" (1938). Még ha nem is kimagasló tehetségű filmszínész, elhivatottsága kétségtelen. Legismertebb filmje a Broadway-musicalből készített "The Boys from Syracuse" (1940), amelyben kettős szerepet kap, melyet Martha Raye-jel komédiázva játszik. Filmjei közül jelentősebb még a "New Faces of" 1937 (1937), "The Day the Bookies Wept" (1939) és a "Millionaire Playboy" (1940).

Halála - emléke

Élete utolsó időszakában népszerűséget szerez a gyermekek körében, egyes nekik szóló műsorával. Egy rádiózási szünet időszakában - az utolsóban - új utazó műsort hív életre, amely műsorának turnéján, szívroham következtében hunyt el, a Pennsylvania állambeli Philadelphiában, 1941-ben, 36 esztendősen. Itthon néhány korabeli cikk jelent csupán meg róla és amerikai sikereiről a "Színházi Élet", és a "Délibáb" hasábjain. Szüleivel beszélget a riporter egyik alkalommal például. Viszont 70 esztendő óta ez az első eset, amikor összefoglaló írás keletkezik róla magyar nyelven. Személye pedig hozzátartozik szélesebb értelembe véve ahhoz a magyar kulturális körhöz, amelynek tagjai egy teljesen más, védettnek végképp nem nevezhető közegben megtalálják önmaguk érvényesülésének lehetőségeit, és a "befogadó" vagy "vendéglátó" országban érnek el minden képzeletet felülmúló sikereket. Néhány relikvia, egy-egy ma már nehezen érthető utalás rá egy-két régebbi rajzfilmben, és sokat emlegetett mondatainak emléke él ma tovább Amerikában is, hisz az a generáció, amelynek örömet okozott mindennapos jelenléte, már átadta a stafétabotot más generációknak. Emléke kint is megszürkül, az utókor értetlenségével párosulva: hogy lehetett ezen a pasason nagyapáinknak nevetni? Itthon pedig - lévén, hogy sohasem beszéltek szinte róla, filmjei nem jutottak el ide történelmi okból kifolyólag, hisz a II. világháborúban ellentétes oldalon állunk - nincs is mire emlékezni, pedig büszkék lehetünk erre az igazi, és hamisítatlan magyar népmesei figurára: Joe Pennerre.

Az összeállítást készítette, valamint az összekötő szöveget írta: Takács István
Fordítás: Horváth Boldizsár
Korrektor: Dévényi Ildikó

Copyright - 2006 - www.szineszkonyvtar.hu