Életrajza:

Adatok:

1923 - 1924 - Veszprém-Székesfehérvári Színház
1924 - 1926 - a Kaposvári társulat tagja
1926 - 1929 - a berlini UFA Filmgyár színésze
1929 - Belvárosi Színház
1930 - Magyar Színház
1935 - Vígszínház
1939 - 1945 - ritkán lép fel, nem tagja egyik színháznak sem
1945 - 1946 - a Nemzeti Színház, és a Népvarieté tagja is
1950 - 51 - a Pesti Színház színpadán, és a Vidám Színházban lép fel
1951 - 53 - a Madách Színház tagja
1953 - 56 - a Vígszínház tagja (akkor: Magyar Néphadsereg Színháza)
1956 - 1970 - a József Attila Színház színésze, rendezője
1950 - 1956 között - tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán
1959 - Érdemes Művész kitüntetésben részesül
1970 - nyugdíjba vonul
1971 - Szegeden játszik
1967 - a frissen alapított Kazinczy-díjat kapja meg, elsőként a színészek között
1969 - Kiváló Művész-díjban részesül
1974 - 75 - a Thália Színházban játszik
1980 - fellép a Pesti Színházban
1983 - halála

Neje:

Erdélyi Mici színésznő - 1930 - 1937. (válás)
Ferda Erzsébet Magdolna (Ferda Manyi divatszalon tulajdonosa) - 1941 - 1960. (elhunyt)
Pápay Erzsi színésznő - 1961-től Ráday haláláig

Gyermekei:

Ráday Mihály (sz.: 1942. június 11 - )
Ráday András (sz.: 1944. február 14. - mh.: 1959 májusa - agyi ciszta)

Életútja részletesebben

Festőnek készül

Középiskolai tanulmányainak befejezése után beiratkozik az Iparművészeti Főiskolára, ugyanis Ráday Imre már kora gyerekkorában jól rajzol. Szereti is csinálni, örömét leli benne, sőt kamaszodó fiúként is már, tizennégy évesen megnyer egy pályázatot, amelyet ifjú rajzművészek számára írnak ki. Ez a kezdeti siker diákkori álmokat generál benne a képzőművészet, a festészet irányába. Természetbe vágyik palettával, vászonnal és festőállvánnyal, és plain-air képeket szeretne festeni... Az érettségi után az Iparművészeti Főiskolára jár, esténként pedig elsősorban egy neves festőművész szabadiskolájában tanul rajzolni "... abban az időben szinte csak a képzőművészetnek éltem. Szakmunkákat olvastam és a tárlatokon csodáltam a mesterek alkotásait. Különösen nagy kedvvel készítettem karikatúrákat. Gyakran eljártam az árverési Csarnokba és ott embertípusokat rajzoltam... aztán? Aztán rájöttem, hogy van ugyan tehetségem a festészethez és a rajzoláshoz, de az, ami néha csak szunnyad, máskor meg mozog bennem, nem az igazi. Sohasem lehetnék olyan nagy festő vagy rajzoló, mint azok, akiket bálványozok. Végül is ismerőseim tanácsára fordultam a színház felé, javasolták, hogy színész legyek. Ott inkább felküzdhetem magam a legnagyobbak közé, hát, kérem, ezért dobtam el az ecsetet és a ceruzát..." Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába jár.

A színi pálya kezdetét veszi Székesfehérvárott

1923-ban Székesfehérvárott kezdi a pályáját... "Még színiiskolába jártam, amikor aláírtam életem első szerződését, amely ehhez a vidéki társulathoz kötött. Boldogan beszéltem meg a direktorral, hogy miket akarok majd nála játszani. Rómeót, Peer Gyntöt, Bilitzkyt szemeltem ki első szerepekül és lelkesen magyaráztam meg, hogy én tulajdonképpen milyen felfogásban kívánom játszani ezeket. A direktor sugárzó arccal helyeselt, de megakadt a szemem a szerződés egy mondatán: "... direktor kívánságára karban is köteles szerepelni..." - Ez mi? - kérdeztem - Csak nem képzeli, hogy majd operettben fogok játszani, és ráadásul még kórusban? Igazgatóm megmagyarázta, hogy ez csak amolyan formaság, meg nem is egészen kötelező, különben is csak hatalmas kiállítású revükre vonatkozik, ahol én elegáns, frakkos urakat fogok alakítani. Nagy nehezen végül is így aláírtam a szerződést. Lassan készülődtem az útra, megtanultam kívülről az összes nagy szerepet, az egész "Az ember tragédiáját" ...mert ugye, kérem, mit lehet tudni. Az apám kistafírozott, mint egy fiatal herceget. Elutaztam hát első állomáshelyemre. A színház épp Veszprémben állomásozott, és én fiakkerrel mentem a szállodába, ahol átöltöztem és lementem a korzóra. Bekukkantottam a színházba is, megnéztem a próbatáblát. Ez állott rajta: "Hamburgi menyasszony" - kórussal. Na ez nem vonatkozik rám - gondoltam, és nyugodtan sétáltam tovább. Vadonatúj sétapálcámat forgattam és nézegettem a csinos lányokat. Egyszer csak rohan az ügyelő a színházból, karon ragad és vonszol, egyenesen a színpadra. A rendező rám zördül: - Mi az, kérem, maga miért nincs itt a próbán? - Ó, hát minek? - kérdem én szelíden - Hiszen nem játszom az operettben! - Dehogynem, a kórusban fog szerepelni! Na, én meg dühösen magyaráztam, hogy csak a direktor személyes kívánságára kell kórusba állnom. - No hát, ha ez a baj - röhögött a rendező -, ezen könnyen segíthetünk. Egy perc alatt előkerítette a direktort, aki a legnagyobb meglepetésemre azonnal ezt "kívánta". Nos hát, próbát énekeltem. Persze, amilyen hamisan csak lehet, úgy követtem a karmester skáláját, remélve, hogy így majd nem használnak. "Tenor II." szólt diadalmasan a karmester, és sorsom ezzel itt meg lett pecsételve. Sőt a direktor egész szezonban ˝kívánta˝ a kórusszereplést..."

Kaposvárról Berlinbe...

A fehérvári esztendő után, 1924-ben, a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja lesz, ahonnét Forgács Rózsi kamaraszínházához szerződik mint hősszerelmes színész. Itt figyel fel rá a német UFA Filmgyár magyarországi képviselője. A berlini UFA Filmgyár 1927-ben belekezd a "Csárdáskirálynő" forgatásába. Ennek külső felvételeihez Magyarországra jönnek. Itt is keresnek szereplőket ehhez a némafilmhez. Egyebek közt eljutnak Rózsavölgyi Kálmánhoz is, aki Ráday Imrét ajánlja Boni gróf szerepére. A próbafelvétel után szerződtetik Rádayt. Így lesz első UFA-filmszerepében az akkori világsztár, Liane Haid partnere. A nagy siker után az UFA Filmgyár szerződteti. Három esztendő alatt összesen hét hosszú játékidejű némafilm címszerepét forgatja le, többek között az ifj. Johann Strauss életét feldolgozó film főszerepét is.
1929-ben aztán hazatér és leszerződik a Belvárosi Színházhoz, ahol első nagy sikerét Lakatos László "Tizennyolcévesek" című darabjának címszerepében aratja. Nem sokkal ezután a színre kerülő "Jónás, Juci, János" című vígjátékban vívja ki végül is a szakma és a közönség elismerését, és ettől fogva elfogadott és fiatal kora ellenére befutott művésznek számít. Fellép a Vígszínházban is vendégként, ahol a "Júliusi éjszaká"-ban arat nagy sikert. 1930 áprilisában a "Fruska" című nagy sikerű vígjáték egyik címszerepét játssza - már Gaál Franciska partnereként - itt, a Belvárosi Színházban. Ő játssza a "Fruská"-ban Tommyt, a jóképű telekparcellázó fiatalembert, az egyik kérőt, akit persze kikosaraznak és hamarosan vigaszt találhat a Gaál Franci által megszemélyesített kis "Fruska" személyében. "Ráday Imre egy újabb lépéssel közeledett ahhoz a jelzőhöz, amelyet fiatal színészekről csak nagyon ritkán szoktak elmondani. Már majdnem tökéletes. Nagyon nagy sikere lesz benne..." - írja a korabeli kritika. (Színházi Élet, 1930. 16. sz. B.F.L. (?) tollából) És valóban a színház egyik zajos sikerét adja az előadás. Rózsahegyi Marica, Rózsahegyi Kálmán leánya is osztozik a sikeren, akárcsak édesapja, aki a darabban is édesapát alakít, történetesen a Fruska, azaz Gaál Franciska édesapját.

Ráday Imre és Erdélyi Mici

"...Néhány évvel ezelőtt Berlinben, a Kurfürstendammon sétáltam egy fiatal magyar színésszel - mondja az akkor már jobbára Berlinben élő Nóti Károly, a népszerű filmszcenárium-író és kabarészerző, majd így folytatja -, hirtelen megemeltem a kalapomat és egy nagyon csinos fiatal hölgy köszönt vissza. A színész felkapta a fejét:
- Ki ez a hölgy?
- Egy magyar lány, egy színésznő - mondtam.
A színész utánanézett a hölgynek.
- Csinos.
- Igen. Nagyon csinos. Akarja megismerni?

A következő percben már be is mutattam őket egymásnak. A fiatal színészt Ráday Imrének hívták, a hölgyet Erdélyi Micinek. Nekem sokszor volt lelkiismeret-furdalásom amiatt, hogy ezt a boldog házasságot én okoztam. Szerintem a boldog házasságot összekovácsolni nagyobb bűn, mint a boldogtalant, mert a boldog házasság több ideig tart." Nóti Károly egyébként szerzője, forgatókönyvírója annak a "Szerelemből nősültem" (1937) című filmnek, amelynek a két főszerepét Ráday és Erdélyi Mici adják. Hát, hogy egy boldog házasság meddig tart, nem tudni, az azonban bizonyos, Hogy Erdélyi Mici és Ráday Imre Berlinből importált házassága hét esztendeig tart - és hogy miért pont eddig? "Ennyi idő alatt cserélődnek le az ember sejtjei - mondta apám egyszer" - írja visszaemlékezésében Ráday Mihály. Találni olyan beszámolókat is házasságuk első esztendeiből, amelyek Erdélyi Mici színpadi balesetéről szólnak (1932), és a megrándult bokájú művészfeleséget az öltöző és a színpad közötti tekervényes lépcsőzeten a férj, Ráday Imre szállítja kézben "háztól házig", öltözőtől a színpadi bejáróig. "Erdélyi Mici, a "Fizessen, nagysád" szubrettje erősen megrándította a bokáját. Az orvos több napi pihenőt rendelt, Erdélyi Mici azonban fájdalmai ellenére továbbra is fellép. Sajgó lábbal továbbjátszott néhány előadást, mikor pedig lejött a színpadról, már várta a színfalak mögött Ráday Imre, a férje, aki a karjaiban vitte az öltözőbe..." A színpadon csekély mozgást kell csak végeznie, így a nézők semmit sem vesznek észre az egészből. A házaspár több filmben is együtt játszik. Nem csak a már említett "Szerelemből nősültem" címűben, hanem mindkettejük sorrendben következő filmje, az "Édes bosszú" is Edélyi Mici & Ráday Imre-film. A film cselekménye szerint a párt egy országúti autódefekt hozza össze. Erdélyi Mici egy dúsgazdag úrilányt, míg Ráday egy szegény mérnököt alakít, és természetesen a fordulatokban bővelkedő film végére egymásra találnak azok, akik egyébként a magánéletükben is már egymásra találtak. De a két "családi" film nem kedvezett kapcsolatuknak, mert már a film premierje idején, 1937-ben, a többszörösen is filmbeli szerelmesek nem tartoznak együvé.

A Belvárosi Színházban

A már korábban említett "Fruska" című vígjáték címszerepe mellett egy másik francia bohózatban is főszerepet kap 1930 tavaszán. Birabeau "Volt-nincs" című színpadi művében játszik egy afféle "schöner, armer Gigolo"-szerepet Kováts Terus, a szintén ifjú és gyönyörű Makay Margit, valamint a nem kevésbé elbűvölő Székely Lujza partnereként, és a később "Szamóca"-bohóc-szerep alakításáról emlékezetessé váló, akkor ifjú kezdőként színpadra lépő Keleti Lászlóval. Bús-Fekete László, az akkor ismert és később Amerikában is nevet szerző színműíró így ír kritikájában: "...Pierre-t Ráday Imre játssza. Ez a kedves fiatalember egyre közelebb jár ahhoz, hogy ő legyen a magyar prózai színpad oly régen hiányzó huszonöt éves bonvivánja." Egy évvel a Barry Conners-féle "Fruska" sikere után egy másik Conners-vígjáték főszerepét játssza, Ákos Erzsi, Gózon Gyula, Dénes György, Kováts Terus, Sugár Lajos partnereként. Ez a darab már korántsem akkora siker. Ahogy a Képes Krónika akkori tudósítója írja: "...és Heltai Jenő, a darab fordítója, hiába igyekezett teletűzdelni elmésséggel a darabot, mégis hűvösen és sok helyen unalmasan hat." A sikert egyedül a szereplők viszik el a hátukon... Aztán Bús-Fekete korábbi jóslása igen hamar beteljesedik, Ráday közkedvelt ifjú bonvivánként játszik ezt követően, mind több főszerepben.

Egyszerre három színházban is játszik

Számos szerepe mellett már a Magyar Színház tagjaként vissza-visszatér a Belvárosi Színházhoz még később is, mint például Pagnol színművében, a "Márusz"-ban. Egy dél-franciaországi halászfalu szűk horizontú világát eleveníti meg a darab Ráday főszereplésével. A színpadi mű Kosztolányi Dezső fordításában kerül előadásra, és Ráday mellett Dajbukát Ilona, Gózon Gyula, Szigeti Jenő játsszák a címszerepeket; valamint az akkor Pestre kerülő, Szegeden már sztárként kezelt, a fővárosban azonban ismeretlen Kiss Margit nevű színésznőt találjuk Ráday mellett. Később ez a Kiss Margit már mint Kiss Manyi szerepel évtizedeken keresztül a színpadokon és a filmvásznon, majd még később a televízió képernyőin. Ráday teljesítőképességének határait keresve jut el oda, hogy három színházban is játszik egyszerre. Mind az Andrássy úti Színházban, mind a Belvárosiban, mind pedig anyaszínházában, a Magyar Színházban játszik nemritkán egy este két helyen is. 1932 februárjában "A szépség vásárá"-ban udvarol az öregecske, 42 éves asszonyt játszó Lázár Máriának. Az eredetileg a berlini közönségnek készült, és akkor oly divatos helyen, a szépségszalonban játszódó darabot Heltai Jenő magyarítja. Ráday a főhőst, Pétert alakítja, a hősszerelmest, aki körül a nem teljesen fiatalkorú szépségszalonbeli hölgyek versengenek. Pár hét múlva - 1932 márciusában - is itt, a Belvárosi Színházban játszik Molnár Ferenc egy akkori újdonságában, a "Valaki" címűben. Róbert fiatalurat játssza Titkos Ilona, Góth Sándor és a nagyszerű Mály Gerő partnereként. Megjegyzendő, hogy ez időben még filmez is. Ekkor forgatja a Hunnia Filmgyárban a "Csókolj meg édes" című, Gaál Béla rendezte filmjét. A film több kisebb egységből áll, és a "Galambdúc" című epizódja, mint ahogy a főcímében is olvasható: operett.

Ráday Imre itthon is filmezni kezd

A Filmipari Alap révén teljesen magyar pénzből forgatott film "Galambdúc" című epizódjában Ráday Janit, a zeneakadémiai növendéket játssza - Rökk Marika partnereként - főszerepben. A film egyik fontos állomásává lesz Ráday pályafutása során, hisz az 1929-ben Németországban forgatott némafilmje után ez az első hazai, és egyben első hangosfilmje is, ami egyben énekes szerep is. A film szcenáriumát a kor három meghatározó szerzője írja, Emőd Tamás, Harsányi Zsolt, és a Hacsek-Sajó jeleneteiről elhíresült Vadnay László. Eiben István az operatőre és Lohr Ferenc a hangmérnöke a felvételeknek, amelyek Vincze Márton díszletei előtt zajlanak jobbára. Rökk Marika-Ráday Imre főszerepe mellett játszik Vaszary Piri, Dajbukát Ilona, Zala Karola, Rózsahegyi Kálmán, Salamon Béla, Mály Gerő, Gózon Gyula, Gárdonyi Lajos, Boross Géza. "Ilyen színészekkel - mondja rendező - könnyű jó filmet csinálni. Kevés országban áll a rendezőnek olyan elsőrendű, kipróbált színészanyag rendelkezésére, mint éppen Magyarországon." De a felvételekkel sietni kell, mint akkor szinte mindig, mert a filmgyárat egy-egy produkció adott időszakra bérli csak; magasak az esetleges időcsúszásért fizetendő kauciók, hisz utánuk más produkcióknak kell érkeznie. Az átlagos kétheti forgatási időt ez esetben is tartaniuk kell, hisz Pless Ferenc producer által Hunnia-Filmgyár / Pless-produkció után már az új stáb, adott esetben egy francia filmforgatás vár munkára. Egyébként ennek a francia produkciónak a vezetőségében ott találni azt a Mannheim nevű bankárt, aki akkoriban a Franciaországban élő Lenkeffy Ica színésznőnek a férje. (Lásd: Lenkeffy Ica.) Ráday Imrére felfigyel a szakma. Ugyan még néhány esztendőt kell várnia a következő, a további főszerepekre, de azt követően szinte robbanásszerűen újabb és újabb filmprodukciókban találja magát. A két országban forgatott és az 1934-ben bemutatott film, a "Márciusi mese" egyik érdekes állomása filmkarrierje kezdetén. A Monte Carlóban és Budapesten játszódó Mártonffy Emil-filmben Turay Ida, Törzs Jenő, Gózon Gyula, Kabos Gyula, Berky Lili a partnerei.

Magyar Színház-beli esztendők

1930 őszén már tagként a Magyar Színházban kezd, miközben egyes darabokban még 1931 őszén is a Belvárosi Színház színpadán lép színre. Első Magyar Színház-beli bemutatkozó darabjainak egyikét, amiben látni lehet, épp a nagy hírű és színésziskola-vezetéséről is elhíresült színészóriás, Góth Sándor rendezi. Bourdet "A gyönge nem" című vígjátékában játssza Leroy-Gomez Izabella három eladó sorban lévő fiának egyikét, Jimmyt, Berczy Géza és Pethő Zoltán partnereként. A feleségeket kiválasztani óhajtó Izabella asszony vidám történetében játszik a pályakezdő Turay Ida éppúgy, mint Mészáros Giza, Csortos Gyula kedvese, aki nemsokára már a pályától is visszavonul, vagy a szintén pályája elején járó Lázár Mária és Zala Karola. No persze, Góth Sándor maga is fellép a darabban feleségével, Kertész Ellával. Egy ma már elfeledett, de később szándékosan elő sem vett szatírában is játszik, 1930 októberében. Földes Imre - Hitler hatalomra kerülése előtt két-három esztendővel - vizionálja szatirikus keretek között egy világuralomra törő könyvelő hatalomra kerülését. A főhős, mint berlini könyvelő-diktátor, Gellért Lajos naiv együgyűséggel tartóztatja le a Népszövetség valamennyi tagját Genfben, visszamenve az időben a még boldog 1914-be, hogy aztán egyeduralma során "szerinte" jót cselekedhessen. Aztán ráébred diktátorságára, felismeri, hogy a sok ezzel járó baj forrása ő maga; ezt követően visszamegy a gyárába könyvelőnek, ahol betolakodónak vélik és lelövik. A valóságban sem Sztálint, sem Hitlert nem lövik le később sem, a darabot azonban hamar a feledés legmélyére ássák, és a szerzője sem válik népszerűvé sem akkor, sem pedig 1945 után. Ebben a szatírában alakít egy repülőtisztet Ráday, akivel a francia külügyminiszterné kíván megszökni, a diktátor elől menekülve. Főszerepet játszik a Lestyán Sándor és Vaszary János által írt "Potyautasok" című vígjátékában is, Ákos Erzsi, Gaál Franciska, Góth Sándor, Sarkadi Aladár partnereként, 1931 májusában. Ezzel az előadással szinte párhuzamosan az Andrássy úti Színházban adja a "Hercegnő és Parkettáncos" című darab férfifőszerepét Titkos Ilona partnereként. Mindkettő nagy siker, tegyük hozzá.

Jobbára a Magyar Színházban

1932 februárjában játszik az Andrássy úti Színház "Exhercegnő"-jében Kosáry Emmyvel, miközben anyaszínházánál, a Magyar Színházánál is egyre fontosabb szerepeket bíznak rá. Egy évvel korábban már - 1931 tavaszán - a "Viharos nászéjszaká"-t próbálják olyan nagyszerű partnerek társaságában, mint Vaszary Piri, Z. Molnár László, Haraszthy Mici, Szokolay Olly. Fellép, sőt vezető szerep hárul rá a "Csókprofesszor" című operettben, 1932 januárjában is. Delly Ferenc, Kun Magda és Rökk Marika partnereként táncol, sőt ahogy a kritika említi, "veszett tempójú táncduettek"-ben látjuk viszont, ugyanakkor "könnyed, szellemes és kedves", ahogy Nagy Endre emlegeti a kritikájában. Később Molnár Ferenc újdonságában egy borbélysegédet alakít 1932 tavaszán. Molnár Ferenc rendezi a darabot személyesen és "elrendeli", hogy Ráday tanulmányokat folytasson egy pesti borbélyüzletben, természetesen partnernőjét, Gombaszögi Ellát pedig - aki manikűrös kisasszonyt alakít - helyszíni tanulmányokra sarkallja egy manikűrszalonba kirendelve. A darabbeli borbélysegéd és manikűröslány természetes, és hiteles ábrázolását szinte valamennyi kritika kiemeli később. A darab egyébként a huszonötödik évfordulóját ünneplő Harmónia énekkar alapítójáról, annak lefegyverző és mindent áthidaló Kornély méltóságos úr lelkes, és csupa szív emberéről szól, Góth Sándor kiugró címszereplésével. Konfliktus konfliktus hátán, és a darabban a megjelennek olyan erkölcsi kérdések, mint tisztelet, lázadás, elfogadás. Ám alapjában véve, a derűs béke irányába ható dal mindent feledtető erejének különös himnuszát dícséri a színdarab egésze. A már említetteken kívül Mály Gerő, Gózon Gyula, és az akkor még kezdő, de már kitűnő Sulyok Mária előadásában.
1934-ben fellép Faragó Sándor "Barlangvasút" című darabjában, amelyet kezdetben - talán a városligeti téma kapcsán - Molnár "Liliom"-ával hasonlítanak össze, ám a helyszínt leszámítva semmiféle hasonlatosság nem mutatkozik a két színpadi mű között, még kvalitásában sem. A darab hőse a ligeti barlangvasút vezetője (Ráday Imre) arról álmodik, hogy egy nap ő lesz a világ leghíresebb mozdonyvezetője. A színmű a valóság és az álom határán mozog, a kiábrándító nyomor és a ligeti festett világ, az ideák alkotta világ egy csapásra egy tökéletes kerek egészet alkotva jelenik meg valóságként. Ráday Imre Dán Etelkával, Lázár Máriával és az utolérhetetlen humorú Kabos Gyulával játszik. "A darab határozott közönségsiker" - mondja a kritika az elején, azonban a közönség - a kiszámíthatatlan - erről másképp dönt.

Ráday a Vígszínházban

A vígszínházi bemutatkozást követően még a Belvárosi Színházban játszik, aztán a Magyar Színházban. Vállal szereplést az Andrássy úti Színházban is számos alkalommal, így 1932 októberében is. Makay Margit, Bársony István, Turay Ida és Ráday játsszák azt az amerikai darabot, amelynek a címe körül az utolsó pillanatig viták vannak. Stella Adorján, a fordító, az angol "Private Lifes" címet "Magánügy"-ként szeretné viszontlátni, Molnár Ferenc ezzel szemben a "Vissza az egész" címet javasolja.
Aztán idővel innét kerül át a nagy hírű Vígszínházba. A megtisztelő szerződtetést követően nem sokkal már fizetésemelésért folyamodik, és bár fiatal tagja a Vígszínháznak, mégis kiharcolja magának a magasabb javadalmat. Kezdetben 160 előadást garantálnak 50 pengő díjazásért, rákövetkező évben már 200 előadás és 60 pengő lesz az ő bére. Így a Vígszínházba vendégszereplésre járó, akkor már befutott Jávor Pál fizetési viszonyaival megegyező javadalmazásban részesül a még "feljövő kezdőnek" számító Ráday. Ahogy egykori főnöke, Magyar Bálint visszaemlékezik rá: "...a lenyűgöző modorú, bájosan rámenős művész még a tetemes adósságait is hasznára tudja fordítani, mert a hatvanpengős alapdíját hetvenötre emelteti, és a különbözetet közlekedési költségnek számíttatja be. Azonban meg kell állapítani, a színháznak végül is megéri: Ráday az első fellépéstől kezdve a közönség kedvence, kellő vonzerő..."

Ráday Imre festő, csak most már a színpadon

"Hiszek Michelangelóban, Velasquezben és Rembrandtban, a vonalak hatalmában és színek misztériumában, az örökkévaló szépségben, mely megvált bajainktól. A művészet hivatásában, mely ezt a két kezemet megáldotta. Ámen" - Mondja Ráday Imre Bulla Elmának "Az orvos dilemmája" című nagy sikerű előadásán 1938 októberében. Valahogy úgy hozza a sors, hogy gyermekkori álma - a festészet - szerep formájában visszatér életében. Játszik 1937 őszén ugyanis a Teréz körúti Színpadon vendégművészként a "Megsértették a minisztériumot" című bohózatban, ahol egy rajzolóművészt alakít, de a Vígszínház szilveszteri vidám kabaréjelenetében is fellép Murget, a festőként. Kis kecskeszakállat, dús, fekete, bozontos szemöldököt, kócos művészhajat, Lavalliere-nyakkendőt kötve lép a közönség elé... Aztán elhangzik a fenti mondat "Az orvos dilemmája" című darabban, és Rádaynak minden este szerepe szerint is rajzolnia kell. Muráti Lilit mint modellt, és Vértes Lajost mint színpadi partnerét... sok-sok estén keresztül skicceli. "Meglepett Ráday finom charme-ból és romlottságból, tehetségből és szélhámos allűrökből összerakott alakítása. Olyan egyszerűen és természetesen hazudik, öntudatlanul, mint a gyermek, aki álmát élmény gyanánt mondja el, hogy ez már nem is tartozhat a szűk szemszögű emberi morál ítélőszéke elé. Nagyot nőtt a szememben - írja Bethlen Margit grófnő színházi levelében a Színházi Élet hasábjain (1938. 42. sz.), majd így folytatja -, ahogy fejét féloldalt tartja, mozdulatainak simasága és beteges törékenysége úgy elibénk varázsolja Louis Dubedat patologikusan beszámíthatatlan és mégis tiszta láng gyanánt világító egyéniségét, hogy még a legnyárspolgáribb kedély is kénytelen őt szeretetébe fogadni..."

Ráday Imre első rendezése 1937-ben

"Mindig nagyon érdekesnek és hálásnak tartottam a színházi rendező feladatát, elárulhatom, hogy tapasztalataim szerint majdnem olyan része van a darab világrahozatalában, mint a szerzőnek. Most, amikor a Royal Színház direkciója felkért, hogy tanácsadással támogassam a "Gyertyafénynél" rendezőjét, örömmel vállaltam. Akkor még nem is sejtettem, hogy a rendező, akinek "tanácsot" kell adnom szintén én leszek. Első nap az olvasópróbán azután rádöbbentem, hogy a színház személyzete, minden látható ok nélkül, kinevezett "főrendezőnek" és állandóan így is akar szólítani. A darab nagyon édes, a szereplők mind kitűnőek. Bársony Rózsi, Sulyok Mária, Lengyel Gizi, Kertész Dezső, Pártos Gusztáv, Egry István és végül Ráday Imre rendezésével nem lesz sok dolgom, de a súgónőt, a világosítókat, ügyelőket és díszletezőket leszoktatni a "főrendező" megszólításról bizony nehéz munka volt." (A főrendező - írta Ráday Imre, Színházi Élet, 1937. 40. sz.)

Hiszek a művészet hivatásában...

A Vígszínházban szinte nincs premier Ráday nélkül. Tengernyi darabban játszik, és igen rövid idő alatt már főszerepeket. A közönség kedvence, népszerű, afféle húzó név egy címlapon, és közkedveltségét csak fokozzák filmsikerei. Számos játszott darabja közül kiemelkedik Hunyady Sándor "Lovagias ügy" című vígjátékában játszott főszerepe. Salgó úr, az igazgató fia, a pökhendi fiatalember megsérti a cég régi alkalmazottját, Virág urat, akit ezért a fellépő vita során elbocsátanak. Az elbocsátott Virág urat Kabos Gyula előadásában látni, élete egyik kimagasló alakításaként. A Ráday Imre és Kabos Gyula-páros gyakorta megrendítő játékot produkál a színen, és maga a szerző, Hunyady is elbizonytalanodik az előadás alatt, hogy valóban vígjáték-e, amit lát, vagy pedig vérbeli drámává alakul kettejük játéka során. Mind Kabos, mind Ráday tudja a dolgát, és hatalmas sikerre viszik a darabot. Sőt a darabbeli vívópárbaj gyakorlása végett mindketten órákat vesznek az egykori kardvívó olimpikontól, dr. Gombos Sándortól. A sikeres darabból film készül a kor szokásainak megfelelően, igaz, a premiert követő évben. A filmen a színdarab szereplői jelennek meg, amely igen rövid forgatási időt eredményez, és a film 1937-es premierje körül a szélsőjobboldal szervezett támadást intéz, amely projektálja az eljövendő esztendőket.

A "Lovagias ügy" színpadon és filmen

Amikor arról faggatják, tulajdonképpen mi a különbség a színpadi előadás és a filmbeli szerepe között, ezt válaszolja:
"Megmondom pontosan mi a különbség a "Lovagias ügy"-beli szerepem színpadi és filmváltozata között. Amikor darabja színházi előadása után találkoztam Hunyady Sándorral és elmondtam neki, hogy milyen sikere volt például a Kabossal való veszekedési jelenetemnek, szótlanul bólintott, és valószínűleg örült. Ebben a tekintetben teljesen megváltozott a helyzet a filmfelvételek alatt. Egy ízben például megpillantom Hunyadyt és elmondom neki, hogy ma a jégpályajelenetet forgattuk, és kitűnően sikerült. "Micsodát? - kiállt erre reszketve Hunyady - Hol forgattatok? A jégpályán?" Tudni illik, a városligeti jégpálya nem volt benne a darabban. Másnap elmondtam neki, hogy ma a képtárban forgattunk. "Hol forgattatok, az Istenért? - kérdezi a szerző - Micsoda képtárban?" Merthogy a képtár sem volt benne az eredeti darabban. Véleményem szerint csakis ez a különbség a színpadi és filmdarab között. Természetesen megvan mindennek a magyarázata. Hiszen a színpadon azt mondja például a női főszereplő, hogy most kimegy a strandra. A strandot természetesen a színpadon nem látjuk. A filmben azt mondja, hogy kimegy a jégpályára, és látjuk a jégen is. A szerző számára azonban a darabban örök nyár van." (Ugyanaz filmen - elmondja Ráday Imre, Színházi Élet 1937. 7. sz.)

A "Lovagias ügy" vetítése ellen szélsőjobboldali tüntetést szerveznek

A "Lovagias ügy" bemutatója kapcsán azonban ekkor szélsőjobboldali tüntetések kezdődnek. "Le a zsidó filmekkel!" - kiáltozzák az erre felbérelt áldiákok és valódi diákok vegyesen Pécsett. Pár napra rá Pesten a Belgrád rakparti Turulvár pincéjében gyűlést tartó szélsőjobboldali érzelműek között megjelenik Kémeri-Nagy Imre rohamcsapatával, aki egyébként a pécsi zavargások elindítója is volt, és kiadja újból a parancsot: "Vonuljunk a Fórum elé, le a Lovagias üggyel!" Egy szűk szélsőjobboldali kör német szimpatizáns rétege izgága hangoskodók tömegét tudja gerjeszteni idővel a film ellen. Kémeri-Nagy idegen pénzből finanszírozva, idegen célokért kiállva, látszólag a magyarság védelmében fellépve szervez spontán tüntetéseket - ma már tudjuk, a Német Birodalmi Kincstárból kapva erre nem is kevés jövedelmet -, hogy keltsenek "zsidóellenes hangulatot országszerte...". Az előállítások alkalmával azután kiderül, hogy jószerivel fogalmuk sem volt a 300 fős kivezényelt diákoknak, mi ellen tüntetnek, mert a filmet együk sem látta, de "azt mondták nekik, ez egy zsidó film, és az ellen hát tüntetni kell". Másik alkalommal Heltai Jenő "A néma levente" című darabja ellen vonulnak fel egy emberként Debrecenben. Később Szegeden és Baján indítanak el tüntetéseket a "Lovagias ügy" vetítése ellen, sőt a bajai vetítések egyikén-másikán, aztán Budapesten is a Hungária mozi előadásán ún. bűzbombát helyeznek el, majd az oldalkijáraton sietve távoznak ismeretlenek. Az átlag lakosság persze nem közlekedik ilyesfajta eszközzel a táskájában, főképp nem mozikban. Némelyik bűzbombáról kiderül aztán a megmaradt fém tokja révén, hogy a német hadsereg egy évvel korábban diverzáns célokra kifejlesztett, korszerű hadieszköze, amelyet földi halandó semmiféle boltban sem vásárolhat meg, főképp spontán nem... Az ügyek alakulása és váratlan hazai megjelenése, ennek összehangolt mivolta, no meg a német hadianyagok nagyfokú szervezettséget, átgondoltságot és tudatosságot feltételez a háttérben. A korabeli újságok felháborodnak a mesterségesen gerjesztett álesemények miatt. A tüntetők saját érveik tarthatatlan logikai bukfencei felett elmélkednek. "A békésen szórakozni akaró moziközönséggel szemben védik "a magyar fajt" - Perczel Zita, Ráday Imre és Kabos Gyula ellen indítanak rohamot? ... Hát egyéb baja, egyéb problémája nincs is ennek az országnak, mint hogy egy filmnek milyen a szereposztása? Megdöbben az ember e szellemi sivárság láttán, amelyet most már látnivalón központi irányításra működő tüntetőapparátus jellemez" - dohog az egyik vezető lap vezércikkében... akkor.

Nem játszhat...

Az, ami a "Lovagias ügy" kapcsán szellemi sivárságként aposztrofálódott lassanként a Színészkamara létrehozásával, amelynek egyik feladata, hogy minden tagja regisztrált legyen - látszólag szakmai okokból (nem végzett színészek ne legyenek a pályán...)-, megvalósulni látszik. A regisztráció során, mintegy "véletlenül" két generációra visszamenőlegesen is igazolni kell a Kamarának az illető színész vallását. Azután több lépcsőben életbe lépnek a törvények, amelyek beszabályozzák a kulturális életben való mozgás "lehetőségét", a vallási alapon történő részvétel szabályait. Gyakorlatilag Rádayt 1939 májusában éri el a színészkamarai rendelet. Bár ő maga evangélikus hitvallású, de némely felmenőjére való hivatkozással rá is érvényesítik a "minősítő" szabályokat, akárcsak a hozzá hasonló emberek ezreire. Többé nem játszhat magyar nagyszínpadon. Elhagyja a Vígszínházat, de nem jószántából. Elküldik. Nem léphet fel eztán ott, az újonnan hozott törvények értelmében.

Mielőtt Hollandiába utazna, estet rendez a Zeneakadémián

Ráday Imre, a film- és színpadi sztár a Zeneakadémián irodalmi versösszeállítással búcsúzik az óhazától, majd Hollandiába utazik. Erről a búcsúestről Tom Felleghy, Ráday barátja és kollégája később visszaemlékezéseiben így ír: "... Ráday Imre, a Vígszínház ünnepelt művésze a letiltása után külön engedélyt kapott egy önálló búcsúestre a Zeneakadémián. A zsúfolt ház előtt lezajlott esten számos ismert kollégája vett részt önként, barátságból vagy éppen szolidaritása jeléül. A műsor végén Ráday könnyes szemmel, szinte suttogva, és végtelenül egyszerűen mondta el a Szózat megrendítő sorait: "Hazádnak rendületlenül..." A közönség pedig néma csendben felállt, csak itt-ott hallatszott egy kis szipogás..."
Egyébként ebben az időben tömegesen hagyják el színházi embereink az országot. Hogy csak a legnagyobbakat említsük, Kabos Amerikába, Perczel Zita már korábban, a "Lovagias ügy" kapcsán emigrál ("leszerződik külföldre"); Darvas Lili Svájcba, Básti Lajos Angliába megy, majd visszatér; akárcsak Gárdonyi Lajos, csak ő Franciaországban jár hasonlóképpen, Ábrahám Pál Párizsban bölcsődalokat komponál pár száz frankért... stb. Ráday ismeretsége révén megy Hollandiába, nem tudni, mennyi időre, ő maga sem gondolkodik mélyen erről. Kint német nyelven játszik főszerepeket. Két esztendő múltán, 1941-ben, amikor a háború Hollandiát is eléri, hazajön. Titkon bízik abban, hogy az őrület itthon nem tart soká. Mindenesetre hosszabb utazásra gondol eredendően, mint amivé lesz az a két esztendő.

A hallgatás évei a családé

A két évre nyúlt holland vendégszereplésből hazatérő, és már több éve nőtlen Ráday Imre a hallgatás évei alatt ismerkedik meg második feleségével, Ferda Manyival. Házassága és gyermekeinek születése is erre az időszakra tehetők. Fia, Ráday Mihály így emlékezik vissza:
"... Anyámmal már ismerték egymást. Van olyan balatoni nyaralásos fotóm, ahol mindketten rajta vannak, s anyám első férje is. Nem csoda, anyám megfordult művészkörökben - már csak foglalkozási ártalomból is. Budapesten, a Váci utca 11/B-ben volt divatszalonja (később Sikk, majd Ostermann), s "ruházta" az elegáns asszonyokat a Ferda Manyi divatszalon, köztük színésznőket is. Néhány filmen már láttam a nevét, pl. a Halálos tavasz főcímén is. A Rákosi-korszak elején abba kellett hagynia a "kizsákmányolást", s az én gyerekkorom emléke, hogy még sokan jöttek hozzá divattanácsért később is. Aztán lett háziasszony és családanya, de felelevenítette ifjúkori rajztudását, festeni kezdett, s Ráday Erzsébet néven állított ki. (Ferda Manyi egyébként Ferda Erzsébet Magdolna néven született.) 1941. július 30-án kötöttek házasságot, én 1942. június 11-én, öcsém, András 1944. február 14-én született. Nagy bátorságra vallott - szerintem - akkor családot alapítani. Ráadásul anyám 1904. június 18-án született, tehát ötnegyed évvel idősebb volt az apámnál, így 38 évesen szült először!
Öcsémet 1959 májusában elvitte egy (az orvosok által időben nem diagnosztizált) agyi ciszta, s ezt a szüleim sohasem heverték ki. Ő volt az apai szakma folytatásának várományosa... Egy évvel később meghalt anyám, újabb egy év múlva apám megnősült harmadszor is."

A hivatalos színpadtól távol

A hagyományos magyar színpadon nem játszható, letiltott, az 1939-es ún. "második zsidótörvény" után zsidónak minősülő, s ez okból munkához nem jutó színészek önerőből fenntartott színházat hoznak létre az ún. OMIKE művészakció keretében, a fővárosi Wesselényi utca 7. sz. alatti Goldmark Teremben. 1940-től fogva 1944 őszéig, a német bevonulásokig folyamatosan előadásokat tartanak itt. Igazgatója Bánóczy László, művészeti vezetője a Nemzeti Színház egykori színész-főrendezője Bálint Lajos, főrendezője Beregi Oszkár. Némelyik előadáson fellép Ráday Imre is - mint egyetlen lehetőség - szakmájának gyakorlásául, de némelykor fellép a többnyire Gobbi Hilda szervezte zeneakadémiai estéken is.

1945 első napjai

A front elvonulását, 1945-ben, a budapesti Abony utcai iskolában vészeli át Ráday, igen nehéz körülmények között. A háború egyik visszamaradó következményeként és a rossz higiénés viszonyok okán épp bélfertőzéssel küzd, igen legyengült állapotban éri a szabadság első napsütéses napja - ahogy Tom Felleghy írja visszaemlékezésében. Felleghy átköltözteti Rádayt szánkóval ideiglenes saját lakhelyére, ahol azért nyugodtabb körülmények biztosítottak. Rendes fekhely, sőt a Nemzeti Segélyhelyen - ahol sok neves színész, író és festő is sorban áll - ők is meleg ételhez jutnak. "Ha lencse volt, az én adagomat is Ráday ette meg, ha bab, amelyet ő nem szeretett, akkor én ettem a dupla adagot. Néha, ha jól emlékszem, talán szombatonként volt egy kis hús is..." (Tom Felleghy) Amint Ráday fizikailag megerősödik, a színpad, a fellépés kerül előtérbe életébe ismét.
Ír ekkoriban egy tréfát például Avercsenko ötletéből, amelyet Felleghy Tamással elő is ad. A szovjet szerző neve ekkoriban jól cseng, hisz mágnesként vonzza az előadásokat, egyiket a másik után... "Az öngyilkos című tréfában én játszottam az életunt fiatalembert (Felleghy Tamás), aki végezni akar magával, Ráday az idősebb barátot, aki úgy próbál a fiatalemberen segíteni, hogy mindenét el akarja venni, mondván, hogy a túlvilágon már úgysem lesz rá szüksége. A tréfa végén persze az életunt fiatalember elkergeti az őt kifosztani igyekvő barátot, és élni akar. Emlékszem, az első fellépésünk a Hollán utcai Lloyd (később Duna) moziban volt ezzel, benzinlámpák fényében. A gázsi: cukor és liszt." Ráday minden adandó alkalmat kihasznál arra, hogy felléphessen, részint a kényszerhallgatás esztendeit kompenzálva, részint pedig, mert érzi a nézőkön, hogy felfokozott igény van a színházra. Hiszen az emberek hónapokat töltenek pincékben ezt megelőzően, éhesen és rossz körülmények között, az állandó bombázások és ágyúzások közepette, a túlélés, az életben maradás lesz szinte az egyetlen cél. Az orosz katonai jelenlét ellenére is azt mondhatni, megszűnt a nyomasztó szorongás. Az élet újrakezdődhet, és ebben nagy segítség az a néhány óra, amelyben a nézők elfeledhetik a rosszat, és egy-egy pillanatra semmivé törpül a való. "Később Tolnay Klárival és Ráday Imrével a cirkuszban is előadtunk egy kis tréfát. Mivel közlekedés nem volt, a biciklimen magam elé ültettem Tolnay Klárit, úgy karikáztunk ki a cirkuszba..." - írja Felleghy.

A színpadról történő letiltását és újbóli szereplését a zeneakadémiai díszelőadások keretezik

Egyébként Felleghyvel, ezzel "Az öngyilkos"-jelenettel, fellépnek az 1945. április 14-én a Zeneakadémián tartandó Tolnay Klári - Ráday Imre Vidám délutáni műsorán is. Ráday elköszönt a színpadtól való távozása alkalmából egykor, és most, amikor visszatér szintén a Zeneakadémián startol a színház világában. A délutánon fellép egyébként Megyaszay Vilma sanzonokat énekelve, Tolnay, Ráday és Felleghy játsszák a "Francia szobalány"-t. Ráday József Attila "Kései sirató"-ját, Emőd Tamás "Miért haragudtak?", és József Attila "Kész a leltár" című versét szavalja, Fényes Alice konferálása mellett. Tolnay Klári szülőföldjének, a palóc földnek a dalait énekli. A belépő még az infláció előtti 3 pengő, mindössze.

A romok között újra indul az élet, egyre több színház játszik

Nem sokkal a front elvonulása után Medgyaszay Vilma engedélyt kap színháznyitásra, és így az ezerkilencszázhúszas években a Jókai téren egyszer már működő, de rövid életű színházát újra megnyithatja. Itt lép fel Ráday Tolnay Klárival, Góth Sándorral és Felleghy Tamás rendezésében, a harmincas évek nagy sikerű darabreprízében, a "Francia szobalány" című vígjátékban. Felleghy erről így számol be: "... ha teljesen őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy ennek a produkciónak valójában csak a segédrendezője voltam, mert az igazi munkát Ráday végezte, de ragaszkodott hozzá, hogy a színlapon az én nevem szerepeljen rendezőként. ... ezután újabb vígjáték következett Rádayval és Fényes Alice-szal. Az előadások délután ötkor vagy hatkor kezdődtek, vasárnap délelőtt is játszottunk. Késő este azonban veszélyes volt akkor még az utcán közlekedni. A közönség alaposan ki volt éhezve a szórakozásra, csak úgy tódult az összes megnyíló színházba..." Nem sokkal később ez a produkció átvándorol a sokkalta nagyobb befogadóképességű, és az addigra valamennyire rendbe hozott Magyar Színházba. "Villany itt már rendben volt, az élelmezési helyzet is kezdett javulni, csak a fűtéssel (1945. február közepe) volt még mindig gond. A közönség télikabátban ült a nézőtéren, és a színészek meg dideregtek a színpadon. A Magyar Színház egyik előadásán az erősen influenzás Ráday kijelentette, hogy egyszerűen nem lép fel, ha nem fűtik legalább az öltözőt. Erre a szakszervezet, ahelyett, hogy az érdekeit képviselte volna, letiltotta. (Megint!) Minthogy azonban a "Francia szobalány" még mindig ment vasárnap délelőttönként, én (Tom Felleghy) ugrottam be helyette a szerepébe. Természetesen előtte baráti hozzájárulását kértem. Aztán a tavasz, és majd a nyár folyamán folytatódott a sikersorozat a városligeti Béke (azelőtt Erzsébetvárosi) Nyári Színházban, de már Tolnay Klárival és velem a főszerepben. Ezt a színházat egyébként a mellette levő (Regnum Marianum, szerk.) templommal együtt lebontották, hogy Sztálin szobra előtt több hely legyen a felvonulásra..." Később Felleghy a "Francia szobalány"-beli beugrása állandósul és Ráday helyett játssza a vidéki fellépések alkalmával is. Sőt vidéken a kisebb szerepekhez helybeli színészeket alkalmaznak Tolnay Klári és Felleghy mellett.

A háború utáni esztendők

1945-46-ban a Nemzeti Színház, sőt a Népvarieté tagja is, de játszik a Pesti Színház színpadán, valamint a Vidám Színházban lép fel. Komlós Jucival játszik például a "Megsértették a minisztériumot" című darabban, a rövid életű Medgyaszai Színházban, 1946-ban.
Számos helyen játszik, több színházhoz is kapcsolódik tevékenysége, igazából azonban valódi, rászabott szerepet egyik helyen sem kap. "... Gyerekkoromból emlékszem arra, hogy a Vidám Színpadon olyan darabok mentek akkoriban, mint Moliére Gömböc ura, s más remekművek, amikben játszott" - emlékezik fia, Ráday Mihály. Énekes szerepben is feltűnik, kevesen tudják róla, hogy kiválóan énekel, mint például 1946-ban az Operettszínház "Gyertyafénykeringő"-előadásában, de énekes felvételt őriz tőle a Magyar Rádió, ahol Hervé "Nebáncsvirág"-jában, Floridor/Celestin szerepében Neményi Lili énekesnő partnere.
" Egyébként énekelt - többek között - filmeken is már korábban, mint a Kölcsönkért kastély, a Tizenhárom kislány mosolyog az égre, vagy a Felfelé a lejtőn címűekben (ebben az operista, Házy Erzsébet partnereként), sőt megjelent egy kislemez is két chansonnal, amit előadott..." (Ráday Mihály)
Ám alapjában véve ún. "nem kívánatos személy" az akkori kultúrpolitika szemében korábbi sztármivolta okán, "nem jó káder", hisz a Horthy-éra alatt ért el jelentős sikereket, és bár személye ellen semmilyen kifogás nem merül fel, valójában szakmai közegben "igyekeznek" őt semlegesíteni. Ám az igazi színpadi feladatok hiánya okozta lelki egyensúlyvesztést más területen igyekszik kompenzálni. A kort jól jellemzi az a történet, amelyre ismét Tom Felleghy emlékezik vissza: "... egyszer Csepelen léptünk fel egy kultúrházban, és a műsort konferáló párttikár így jelentette be Ráday Imrét: - És most következik műsorunk fénypontja, a népszerű, közismert művész, Rátkai elvtárs! Szegény Ráday azt sem tudta nevessen vagy sírjon..."
Történetesen szakmai hozzáértésének bizonyságául a fiatalok oktatására kérik fel 1950-ben, amely feladatot ő nagy szeretettel vállal fel, és így 1950-1956 között színészmesterséget tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Emlékezik ismét Ráday Mihály: "A főiskolai előadásokra, pontosabban az órákra (hiszen színészmesterséget tanított) nagyon készült, láttam. Nyilván vissza lehet keresni a Vas utcában, kik voltak a tanítványai. Én emlékszem Fonyóra, Sütő Irénre, Korompay Valira az első osztályából, Töröcsikre, Bodrogira a másodikból..."

A Madách színházi évek

"Nem titok - vallja később - ... akkor, amikor a Madách Színház tagja voltam, s jóformán három esztendeig egyetlen valamirevaló szerepet sem kaptam. Minden művészt, így hát engem is gyötörnek olykor kételyek: talán tévedek, talán kevesebbet érek, mint hittem, talán bennem van a hiba... Közben töprengtem és tűnődtem, bizonyítékokat kerestem magamnak a magam védelmére. Hiszen nekem nem csak itthon voltak sikereim, hanem négy és fél évig külföldön is, amikor Berlinben filmeztem és Hollandiában játszottam, sőt Amerikába is hívtak... magyaráztam magamnak. ... aztán hirtelen erőt vettem magamon és megváltam a Madách Színháztól. Pedig nem volt számomra könnyű dolog, mert akkoriban nem tudtam mi vár rám, lesz-e színház, amely befogad, sőt szerződtet. Szerencsére a Néphadsereg Színháza meghívott. (ma: Vígszínház)"

1953 - 56 : másodjára is a Vígszínházban, ami akkor a Néphadsereg Színháza nevet viseli

"... a második Víg-korszakban olyan fontos dolgok történtek vele, mint Csehov "Sirály" - elképesztő szereposztással, meg a "Holnapra kiderül", aminek nem emlékszem a szerzőjére, de politikai mondanivalója az volt, hogy a várva várt Nagy Imre miniszterelnöki megbízatása után sem dőlt össze, nem állt meg a szocializmus építése, hiába várták tőle ezt a rendszer ellenségei..." - emlékezik vissza Ráday Mihály. Ő maga is tesz utalásokat erre az időszakára vonatkozóan:
" Egy ideig nem volt semmi baj, de később ugyanaz történt velem, ami a Madáchban. Előbb beskatulyáztak: csupa öregembert alakítottam, aztán később már mellőztek. ... életem során mindig harcoltam a beskatulyázás ellen, akár rólam volt szó, akár másról. Már csak azért is, mert ettől a beskatulyázástól a színész alakítókészsége megkopik, berozsdásodik... azt szeretem, ha mindenféle szerepet játszhatok, főként olyat, amit feladatnak érzek" - mondja Ráday Imre. A fojtogató feladathiány arra a közel tizennyolc esztendővel korábbi állapotra emlékezteti, amely kapcsán még a színpadról is leparancsolták. Igaz, most más előjellel történik egy hasonló néma időszak. A válaszreakciója azonban az eltelt évek alatt mit sem változik, most is irodalmi összeállítást készít, az ugyancsak sorstársnak tekinthető kolléganővel, Komlós Jucival karöltve. Az Irodalmi Színpadon tartanak előadói esteket, amely igen nagy népszerűségnek is örvend a nézőközönség körében, merthogy ők szívesen nézik Komlós Jucit és Ráday Imrét. Ráday például otthon stopperrel kísérve gyakorolja József Attila "Ódá"-ját... tempót mér, előadáshosszt számít, verseket húz ki a listáról, más verseket, szöveges betéteket illeszt a helyükbe, vagyis professzionálisan felkészül az estjeire. A Vígszínház vezetőivel történő összeveszése is ezzel a feladathiánnyal állhat összefüggésben. 1956 nyarán már az alakuló József Attila Színház tagjává szerződik, amelynek tagja marad nyugdíjaztatásáig.

Ráday Imre és Magyar Rádió

Ezekben az években hihetetlenül gazdag a rádiós repertoárja. Érdemes egy pillantást vetni csak a mellékletben található rádiós szereplistára. Önmagáért beszél. Rendkívül sok rádiójátékot rögzítenek, talán ez a korszak a magyar rádiózás irodalmi-drámai műfajokban legkiemelkedőbb korszaka. Ráday Imre sok nagyszerű műben kap szerepet, játéktudása és legendásan szép hangja számos rádiós rendező számára teszi nélkülözhetetlenné. Egyébként gyereksorozatokban is fellép, ő a "Csili-Csala csodái" címszereplője, "Csili-Csala bácsi". Később még az első magyar rádiós szappanoperában, a "Szabó családban" is fontos szerepet kap.

Ars Poeticája

1959. - Akkori felesége Ráday Erzsébet (Ferda Manyi), aki pasztellszínű festményeinek kiállításával járja sokáig az ország kiállítótermeit, mondja: "- Imre magatartásán itthon is mindig megmutatkozik, hogy épp milyen szerepet próbál... Azzá alakul át a jelleme mindig, akit épp próbál... - De csak a próbák idején - jegyzi meg Ráday Imre kissé morogva -, csak addig, amíg a figurával egészen össze nem forrok. Voltaképpen a színész igazi élete és gyönyörűsége addig tart, amíg a szereppel verejtékezve ismerkedik, amíg magáévá nem teszi az alak minden lélegzetét és rezdülését. Később az előadás folyamán csak reprodukál, ismétel..." (Gách Marianne: Egy óra Ráday Imrével - Film Színház Muzsika, Bp., 1959. május 22.)

A József Attila és a Jókai Színházban

1956 nyarán a megalakuló új színházhoz, a József Attila Színházhoz szerződik, ahol nem csak játszik, de idővel rendezhet is "... a József Attila Színház-beli kaland lényege talán, hogy ő oda a perifériára, afféle "önkéntes száműzetésbe" ment, s 1957 után - a büntetésül odakerültekkel - hihetetlenül erős társulat lett körülötte (Mensáros, Darvas, Gobbi...)" - írja Ráday Mihály visszaemlékezésében.
Játszik egyebek között Fehér Klára egy felejthető bohózatában, a "Kevés a férfi"-ben a Jókai Színházban (a mai Új Színházban), amelyben Ráday a címszerepet adja. A szinglivilág erősödésével maga a téma aktuális lehetne akár ma is, ám akkor egyfajta korrajzot hivatott betölteni a színdarab, amelyben Rádaynak egy fiatalkorában már ráaggatott szerepkört kell ismét betöltenie. Illés Jenő kritikája szerint: "... Ráday Imre például hajdani önmagát, színészmúltja emlékeit felidézve ezt az üres, léha figurát annyi férfias bájjal, színnel ruházta fel, hogy neki még azt a képtelenséget is elhisszük, hogy a III. felvonásra valóban megváltozik..." Ráday partnerei egyebek közt Bánki Zsuzsa, Peti Sándor, Rozsos István, Temessy Hédi, és Kőmives Erzsi.
Ráday Imre bizonyít, játsszon ő bármiben, légyen az egy "nem túl jó" darab, személyes varázsával, színészi tudásának legjavával mégis igazi sikerré tudja tenni. Ráday nélkül mit sem ér az előadás... Ennek a koraszakának egyik legfőbb mondandója, hogy művészi kvalitásával közömbösíteni tudja a kor által rákényszerített szűk színpadi mozgásteret, ráaggatott, és egyébként felejthető szerepeket tesz örök érvényűvé különös, kedves és ragyogó varázslásával. Akkoriban, különösen 1957 után, itt a színházban ez a fajta művészi megnyilatkozás nem egyedüli sajátosság. Ettől aztán azok az előadások mai mércével mérve is kitűnnek, sőt... A színdarabok jószerével ürüggyé válnak, alkalmat adva a zseniális megnyilvánulásoknak, amelynek egyik aktív részese épp Ráday.

Újra filmszerepekben

A "szocialista erkölcs védelmében" készült "Felfelé a lejtőn" című filmvígjátékban is címszerepet szánnak Rádaynak, hisz "a szocialista erkölcsöt sem lehet másként védelmezni, mint harcban a bűnnel, a léhasággal, a felelőtlenséggel" - nos ezzel a léggömb-ideológiával sikerül a szerzőknek egy kacagtató vígjátékot kreálniuk, és azt meg is filmesíteniük, "kijátszva az éberséget. Darvas Szilárdnak és Királyhegyi Pálnak, a film két írójának már van tapasztalata a rájuk telepedni készülő politikai ideológiák kivédésére. Gyakorolhatták eleget már korábban is. Jelen esetben Ráday újfent a "hátán viszi el a filmet", ... hisz pompásan játszadozik a szélhámos, a nőcsábász, a nemzetközi kalandor, dizőz-korrepetitor, sőt kémfőnök szerepében, és néha önmaga karikatúrájaként jelzi az értő nézőknek, hogy mindez egy visszás játék, hogy: lássátok, ilyen nincs, de mégis ez van... tele geggel, helyzetkomikummal, mondanivalóját keveseknek sikerül kibogozni. Valószínű azért, mert mint ilyen nincs is neki. Épp ezzel tűnik ki a tematikus filmek korában. Egyszerűen van egy film, amiben bolondozni lehet egy történet kapcsán, amit ráadásul levédenek a szerzők "ideológiailag". Ráadásul a szép és igen kedvelt operaénekesnő, Házy Erzsébet partnereként ismét megmutathatja kiváló énekhangját is.

Ráday Imre "újra felfedezése"

Eljön a nap, amikor a szocialista szemléletű színházirányítás a kor első számú színházi újságjában valósággal rácsodálkozik Ráday képességeire, amelynek 1959 februárjában hangot is ad. "Hajdan már-már egyhangú szerelmes, amolyan társalgási amorózó volt, bár mindig megéreztette, hogy széles és gazdag színészi lehetőségekkel rendelkezik. Aztán egy ideig szomorúan szemléltük, tétován keresi önmagát (egyszerűen nem kap rávaló szerepet sehol, szerk.), azokat a szerepeket, ahol a vígszínházi stíluson iskolázott színészi mivoltát kipróbálhatja. A találkozás egyre késett, egyre késett. (Hisz továbbra sem kap lehetőséget ˝szakmai˝ okokból, és inkább irodalmi esteket tart...) ... Egészen addig, amíg a József Attila Színházba nem került. (Jelentkezett.) Jó néhány szép siker után most a "Kötéltánc"-beli alakításával egy csapásra győzött - a nagy siker örömét élvezheti. Jogosan. Remek jellemábrázolást ad Zalai Sándorról, a félreállított tehetséges kutatóról. (A saját sorsával való párhuzam csak a véletlen műve lehet.) Az első megjelenés meggyőző expozíció Zalai figurájához. Szürke az egész ember. Megkopott, szürke ruha, szürke haj gondosan lesimítva, zárt, merev mozdulatok, halk, szótlan - ha megszólal, szinte minden hang külön erőfeszítéssel tör fel belőle, minden mozdulat egy megkeseredett, magába zárt különös világban élő emberről ad jellemzést. Az az érdekes, ahogyan az események során feléled, visszanyeri hitét, munkakedvét, életerejét. Gesztusai szertelenebbek, hangja szinte harsog, akkora erővel indul a munkának, mintha egyetlen nap alatt akarná évek keserűségét feledni. Zárójelenete különösen szép villanat..." I.J. (Illés Jenő, Film Színház Muzsika, 1959. február 6.)

Ráday rendez is...

Jószef Attila Színház-beli remekléseinek újabb bizonyságtétele, hogy megint egy kevéssé sikerült színpadi műben tudja kompenzálni a darab gyengéit, a speciális "Ráday Imré-s" "svédcsavarral" (Kállai István: Ugorj ki az ablakon, 1960). Egy alapjában véve rossz színpadi műből élvezhetően jó előadást csinálni igazi Ráday Imre-bravúr, és ilyet csak a magyar színjátszás kevés számú és kimagasló alakjai tudnak megoldani. "Ráday vállán nyugszik az előadás - írja kritikájában Dalos László -, megjelenésétől szinte minden pillanatban színen van. Az ő Szekeres Zoltán-alakítása - az alak belső logikája ellenére - rokonszenves, megnyerő. Tulajdonképpen a figura ellen játszani és - győzni: ilyesmit ritkán látunk a színpadon. Hát most láttunk. Ráday alakításbravúrja így segítette vissza a darabot, a maga megoldatlanságai ellenére, a vígjátéki síkra..." Ráday vérbeli profizmusa tehát itt érhető tetten megint, és talán ebben az esetben legjobban. Osszanak rá főszerepet, még ha az egy felejthető kategóriájú darab is, zsenialitásával klasszikus művé emeli. A Rajnai Gábor-féle Faun-alakítást ideszámítva csak kevesen, és csak nagy színpadi egyéniségek képesek erre. A darabban egyébként Szemes Mari, Gobbi Hilda, Bodrogi Gyula, Sinkovits Imre méltó partnerei Ráday Imrének. De játszik a "Turandot"-ban (Császár), "A Három testőr"-ben ő Richelieu, vagy a "Mr. Kettle és Mrs. Moon botrányos eseté"-ben és Bulgakov "Fehér karácsonyá"-ban. Munkájának azonban ekkoriban már fontos része az is, hogy rendez. Koncepciója átfogó, színészcentrikus, összefogott és egységes szemléletű. Akaratát szerényen tolmácsolja, ám mégis kellő határozottsággal. Javaslatot mérlegel, és nem a feltétlen győzni akarás motiválja, hanem a darab célját szolgáló elveket azonnal beépíti a rendezésbe, tegyen javaslatot erre akár egy díszletező is. Nem szenved "rangkórságban".
Ráday Mihály visszaemlékezéséből: "...fontos rendezése volt Gorkij "Kispolgárok"-ja, amiben a színház minden kiválósága és ifjú titánja szerepet kapott. Oscar Wilde ˝Bunbury˝ című darabját "Hazudj igazat!" címmel játszották, s Bágya Andrással íratott hozzá aranyos zenét (ez - miután más színházban egy következő bemutatóra Petrovics Emillel írattak új zenét - teljesen feledésbe merült)."

Nyugállományban

Ráday egyébként - és egyáltalán nem mellékes módon - egyike a legszebben beszélő magyar színészeknek, és ennek bizonyságául 1967-ben ő az első színész, akit kitüntetnek a szép magyar beszédért járó Kazinczy-díjjal. Nyugdíjba vonulása (1971) után már csak egy-egy szerepre szerződik, vagy vállal előadóestet. Feleségével, Pápay Erzsivel közös előadásokat tartanak "Vers - Muzsika - Próza" címmel. Ugyanakkor a Magyar Televízió stúdiói is sűrűn foglalkoztatják. Játszik számos tévéjátékban, mint például a Horváth Ádám rendezte, Molnár Ferenc színpadi műve alapján készült "Kíméletesen" című tévéjátékban. Sok filmet szinkronizált (Heinz Rühmann, Frederich March magyar hangja többször is). Egyik, elsősorban az ő nevéhez köthető tévéműsor-sorozata a hetvenes évek elején az "Életet az éveknek" című, rendszeresen hetente jelentkező adás a nyugdíjasoknak, amelynek műsorvezetője, és az összekötőszövegeket is maga írja. Aztán már fárasztónak találja, s átveszi tőle a műsorvezetést a rendező, Knoll István. Ismét Ráday Mihály visszaemlékezéséből: "... ˝A mestersége színész˝ című tv-műsor riportere Molnár Gál Péter volt. Sajnálatos, hogy a tévéseknek csak akkor jutott eszükbe megcsinálni ezt a műsort, amikor már erősen megromlott az egészsége, így a riportalany bizony fáradt, s néha nem is túl érdekes... Aztán készült ˝Emlékezzünk˝ címmel egy műsor Nemlaha György szerkesztésében (1995), születésének 90. évfordulójára, s ebben (akkor) 12 éves kislányom volt a ˝riporter˝, Tolnay Klári, Turay Ida, Komlós Juci, Kállay Ilona, Bodrogi Gyula és szerénységem riportalany."
Utolsó jelentős fellépése a Thalia Színházban volt. Szerepet vállalt Zsolt Béla "Erzsébetváros" című darabjában. Ezt a főszerepet a háború előtt Kabos Gyula játszotta el, az akkor még "Illatszertár" címen játszott darabban. Nagy sikert követően sok elismerő kritikát kap, így búcsúzott el a színpadtól.

Kitüntetései:
Érdemes Művész - 1959.
Kazinczy-díj - 1967.
Kiváló Művész - 1969.

Forrás:
Ráday Mihály - személyes visszaemlékezései - kézirat - 2005.
Magyar Színházművészeti Lexikon - Akadémiai Kiadó, Bp., 1994.
Tom Felleghy: Ki ez az őrült?
Szatmári István: Ráday Imre - Rádió-televízió Újság, 1985. szept. 8.
Gyárfás Miklós: Kis vallomás Rádayról - Film Színház Muzsika, 1983. ápr. 2.
Cenner Mihály: Ráday Imre köszöntése - Pesti Műsor, 1980. szept. 10.
Magyar Bálint: A Vígszínház története - Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1979.
Új Filmlexikon - Akadémiai Kiadó, Bp., 1973.
Hont-Staud: Színházi kislexikon - Gondolat Kiadó, Budapest, 1969.
Gách Marianne: Egy óra Ráday Imrével - Film Színház Muzsika, Bp., 1959. május 22.
Kellér Andor: Ráday Imre festőnek készült... - Színházi Élet, 1938. 43. sz.
Ugyanaz filmen - Elmondja Ráday Imre - Színházi Élet, 1937. 7. sz.
Ráday Imre: Vidéki színtársulat... Színházi Élet, 1935. 43. sz.
Incze Sándor: Pesti Hollywood - Színházi Élet, 1932. 5. sz.
Dr. Németh Antal: Színészeti Lexikon - Győző Andor Kiadása, Bp., 1930.

Külön köszönetet monduk fiának, Ráday Mihálynak, a Ráday Imre hagyaték rendelkezésünkre bocsátásáért, és az életrajz megalkotásában aktív szerepet vállalt.